egyház Archívum

Tag Archive for: egyház

Közösségeiben élhet leginkább a jövő egyháza

A MeghallgatLAK podcast előző epizódjában Gájer László katolikus lelkipásztorral a jövő papjairól beszélgettünk, ezúttal pedig a jövő keresztényeire, a hívekre fókuszált a párbeszéd.

Hogyan kapcsolódjanak a klerikusokhoz a laikusok? Mennyire határozta meg az egyház arcát, vonzerejét Ferenc pápa személyisége? Miként viszonyuljanak egymáshoz a templomokban az idős nénik és a fiatalok? Mi fán terem a szinodalitás a gyakorlatban?

Műsorunk vendégei, Sára és Ágoston, két fiatal katolikus felnőtt, akikkel a hívek szemszögéből közelítjük meg az egyház megújulásának kérdését.

Felmérés a jövő egyházáról: a válaszadók szerint a mostani válságból Ferenc pápa reformja mutathat kiutat

A kommunikációs stílus, a hitelesség, a visszaélések kezelése, a politikai függetlenség és a közéleti morális iránymutatás terén egyértelműen negatív értékelést adtak a Megujul.hu felmérésének résztvevői a hazai katolikus egyházi vezetésről. A válaszadók a pozitív változás útját ugyancsak egyértelműen kirajzolták: a visszajelzések alapján a magyar egyház válságából a Ferenc pápa által világszerte megkezdett átfogó megújulási folyamatba való aktív bekapcsolódás mutathat kiutat.

A Szemlélek Alapítvány által működtetett Megujul.hu portál küldetése, hogy elősegítse a Ferenc pápa által kezdeményezett szinodális egyházi megújulást Magyarországon. Ennek jegyében:

a Megújul csapata 2025 márciusában országos plakátkampányt indított és online felmérést készített a jelen és a jövő egyházáról;

elindult a szinodális konferenciák és mini szinódusok magyarországi sorozata;

TikTok-kampány is segíti az egyházi megújulás üzeneteinek megismerését;

május 9-i rendezvényünkön szakértők elemzik az egyház állapotáról szóló felmérés eredményét.

* * *

Hol a nők helye az egyházban?

Az elváltak másodrangú keresztények?

Hogyan politizáljon az egyház?

Márciusban ezzel a három kérdéssel találkozhattak a járókelők óriásplakátokon és posztereken Budapesten és több nagyvárosban. A plakátok nemcsak elgondolkodásra, válaszkeresésre, de egy online felmérésben való részvételre is invitáltak. A Megujul.hu felületén az első tavaszi hónap során lehetett kitölteni azt a kérdőívet, amely a világegyházra és a Magyar Katolikus Egyházra vonatkozóan tartalmazott kérdéseket.

A felmérésben 4256-an vettek részt – ez közel a duplája a Szemlélek Alapítvány 2023 őszén végzett hasonló felmérésében résztvevők számának. A kitöltők 80%-a városban él, 50,7%-a férfi és 49,3%-a nő, 79%-a diplomával rendelkezik. A válaszadók 76,2%-a római vagy görögkatolikus, a nem hívők aránya 9,6% volt, a többiek túlnyomórészt protestáns és egyéb keresztény felekezetekhez tartoznak. Az adatok a magyar társadalomra nézve láthatóan nem reprezentatívak, ám a „keresztény és polgári” középosztályt jórészt leképezik.

A válaszadóknak a katolikus világegyház és a Magyar Katolikus Egyház (MKE) helyzetére vonatkozó kérdésekre lehetett válaszolniuk, majd a szinodális megújulással kapcsolatos témákban kértük ki a véleményüket. A legtöbb esetben az iskolai osztályzatok mintájára 1-tól 5-ig osztályozhatták a résztvevők az adott témát, de szabadszavas, kifejtős válaszadásra is lehetőségük volt.

Az evangélium hiteles képviseletére a klasszikus 5-ös skálán az MKE 2,35, míg a Szentszék 3,54-es átlagpontszámot kapott. A korszerű kommunikáció megítélésében 2,12 / 3,34, a morális iránymutatás hatékonyságában 2,11 / 3,28, a hívekkel való párbeszéd tekintetében 1,85 / 2,87 átlagpontszámokkal osztályozták a kitöltők a Magyar Katolikus Egyház, illetve a Szentszék tevékenységét.

Az összehasonlításban a Vatikán tehát minden szempontból jobban teljesített a magyar egyháznál, de nagyon magas pontszámokat egyik félnek sem osztottak a válaszadók. Nem csoda, hiszen arra a kérdésre, hogy krízisben van-e a katolikus egyház, a Vatikán esetében 67%, az MKE tekintetében pedig közel 81% válaszolt igennel. Az egyház megújulását nemzetközi szinten a válaszadók 86%-a, Magyarországra nézve pedig 90%-a gondolja szükségesnek.

A felmérés során kíváncsiak voltunk arra is, hogy hogyan vélekednek a válaszadók a Magyar Katolikus Egyházról, a szinodalitási folyamatban kiemelt hangsúlyt kapó szempontok alapján. A kitöltők 80%-a jelenleg nem elégedett az egyház társadalomformáló, értékközvetítő szerepben tett erőfeszítéseivel, kétharmaduk pedig több teret adna a hívőknek az egyház jövőjének alakításában.

A politika világát érintő kérdésekben a válaszadók szintén erősen negatív véleményt fogalmaztak meg. Az egyház közéleti szereplésével és politikai beágyazottságával kapcsolatban egyaránt 50% fölött volt a kifejezetten elégedetlenek, vagyis 1-es osztályzatot adók aránya.

A válaszadóknak – nem kötelező jelleggel – lehetőségük volt saját szavaikkal is kifejteni véleményüket a jövő egyházával kapcsolatban. Összesen 2885(!) vélemény érkezett, vagyis a kitöltők több, mint fele megnyilvánult ebben a kérdésben is. Voltak, akik 1-1 szóban vagy rövid mondatban, mások bővebben kifejtve írták meg nézeteiket a témával összefüggésben. A jövő egyházával kapcsolatban leggyakrabban felbukkanó szavak a „nyitott”, a „visszatérés” és a „politikamentes” voltak.

Zömében kedves hangvételű, konstruktív észrevételek érkeztek, de akadtak olyan hozzászólók is, akik már a szinodalitás témáival és az egyház állapotával kapcsolatos kérdésfelvetést is támadásként értékelték. Az alábbiakban idézünk néhány olyan véleményt, amelyek megítélésünk szerint jól reprezentálják a beküldött válaszokat.

A kérdés egész pontosan így szólt:

„Ön szerint milyennek kellene lennie a jövő egyházának?”

„Amelyikben a hatalmi, anyagi javak iránti vonzalom, és ezek elvesztésétől való félelem nem írja felül a krisztusi értékeket.”

„Az Egyház jelenlegi, történelmileg kialakult struktúrájában alapvető különbség van a hivatásos egyházfiak (papok, szerzetesek) és a világi hívek között. (…) Mára mindenképpen alapvető probléma, hogy a két csoport között minden értelemben túl nagy a különbség, és jó lenne, ha ez csökkenne: a világi hívő aktívabb lenne az egyházban, a hivatásos egyházfiak pedig nyitottabbak lennének a világi hívek keresztény életvezetésével kapcsolatos problémáira. Az a jó Egyház, amely segíti a híveit abban, hogy minden problémáját, élethelyzetét Istenhez viheti.”

„Nyitottnak kell lenni az emberre, de nem szabad csak körülötte forogni, Istenhez kell vezetni. Kreatívnak kell lenni, hogy új struktúrákat, módokat találjunk az evangélium hirdetésére a változó körülmények között, de nem szabad eltérni az örök igazságoktól.”

„Helyi szintről építkezve, a világiak felé is nyitott, közösséget építő egyház. Én úgy érzem, hogy kevés a kisközösség, valahogy alig van élő közösségi élete az egyháznak. Persze akadnak ilyenek, de ezeket valahogy nem egy konzekvens építkezés részeinek látom, hanem adott plébános, plébániai közösség, vagy szerzetesközösség áldozatos munkájának eredményeképp.”

Vagy éppen:

„Tradicionális, erős, határozott, isteni igazságokat megalkuvás nélkül közvetítő, maszkulin.”

A jelen és a jövő egyházát érintő felmérés eredményéről a Szemlélek Alapítvány május 9-én 17 órai kezdettel szakértői beszélgetést szervez. A budapesti Háló Közösségi és Kulturális Központban (V. kerület, Semmelweis u. 4.) Bögre Zsuzsanna és Kamarás István vallásszociológusok mellett Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője segítségével részletesen értelmezzük, hogy milyen üzenetet hordoz a felmérés eredménye.

A jövő egyházáról való közös gondolkodás a felméréssel nem ért véget. A Szemlélek Alapítvány az elkövetkező hónapokban videós formában is folytatja a katolikus egyház megújulásáról szóló párbeszédet. A Szemlélek TikTok-csatornáján az utca emberétől kezdve egyháztagokon, teológusokon át püspökökig sokaknak szót adunk, hogy elmondhassák, miként képzelik el a jövő egyházát. Videóinkat és egyéb podcasttartalmainkat érdemes tehát az alábbi felületen is követni: https://www.tiktok.com/@szemlelek_magazin.

Korábban Egyházálmok címmel vártuk a Megujul.hu felületén a hozzászólásokat arról, hogy ki milyennek képzeli a jövő egyházát, mostantól pedig a jövő egyházának megvalósulásáról, az elért eredményekről is hírt adunk: Egyházpéldák címmel gyűjtjük azokat a jó gyakorlatokat, amelyek bemutatják, hol és miként működik már most a Ferenc pápai értelemben vett keresztény közösség.

A Megújul aktuális kezdeményezése nem a semmiből jött. Az egyházi párbeszédkultúra-fejlesztésnek és a konstruktív, jövőfókuszú, közös útkeresésnek voltak a közelmúltban hazai formái is – elég csak a világjárvány alatt a Párbeszéd Házában zajló Egyház2030 találkozássorozatra gondolni –, de kétségtelenül Ferenc pápa szinodális megújulásra buzdító felhívása irányította rá a figyelmet a meghallgatva megkülönböztető egyházi működés szükségességére.

A néhány napja elhunyt egyházfő egyik fő reformlépéseként egy asztalhoz ültette a teljes világegyházat, és a párbeszédben együtt haladó egyházat állította a középpontba. A Megujul.hu, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Duna-parti Iskolája, az Egyházi Fejlesztők és a Szinódus Főtitkárságának összefogásában szerveződött meg a Szinodalitás magyarul konferencia március első napján, a közelgő – a következő pápát megválasztó – konklávén részt vevő Erdő Péter és Német László bíborosok védnökségével, a Vatikánból érkezett Nathalie Becquart nővér jelenlétével.

– Megtapasztalhattuk, hogy Róma közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. A szinodális megújulásról szóló konferencia közvetlenséget, bátorságot sugárzó atmoszférája sok energiát szabadított fel a jelenlévőkben. Olyannyira, hogy folytatjuk a szinodális találkozásokat, 4-5 vidéki városban – legközelebb június 7-én Debrecenben, a Görögkatolikus Metropóliával együttműködésben. Célunk, hogy mélyítsük és szélesítsük a szinódus hazai megértését, minél több ember számára megtapasztalhatóvá tegyük a szinodális élményt, egymást meghallgatva keressük együtt egyházunk Lélek által inspirált megújulásának útját. Így folytatjuk a Ferenc pápa által elindított zarándokutunkat, visszük tovább az ő szellemi örökségét és hitünk szerint élvezhetjük is az ő immár mennyei védnökségét – fogalmazott Gulyás Péter egyházi fejlesztő, a mini szinódusok szervezője.

Először neveztek ki nőt püspöki helynökké Ausztriában

Történelmi jelentőségű döntés született az ausztriai Gurk–Klagenfurt Egyházmegyében: először neveztek ki nőt olyan tisztségre, amely feladatköreit tekintve hasonlít a püspöki helynökéhez, ám valójában nem azonos vele.

Nemrég számoltunk be arról, hogy január elején egy vatikáni „minisztérium”, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma élére került Simona Brambilla szerzetesnővér, ezzel is jelezve Ferenc pápa elkötelezettségét a női vezetők iránt. A gurki egyházmegye mostani kinevezéséről az osztrák egyházi vezetés döntött. Az új helynök a karintiai püspök, Josef Marketz munkáját segíti:

szinodalitási és egyházfejlesztési feladatokért felel az egyházmegyében.

Barbara Velik-Frank 1968-ban született Bécsben, házas, két felnőtt lány édesanyja. Katolikus szakképzésből és hitoktatásból diplomázott, majd nemzetközi fejlesztési együttműködésben és hittanárként dolgozott. A Gurk–Klagenfurt Egyházmegyében számos egyházi pozícióban dolgozott már. Vezette a Szinodalitási és Egyházfejlesztési Hivatalt, lelki téren szolgálta a Katolikus Nőmozgalmat, valamint képzési vezetőként segítette a plébániai pasztorális munkatársak felkészítését. Ezenfelül

szervezetfejlesztéssel foglalkozott, és helyettes ügyvezetőként koordinálta az Egyházi Hivatalok és Szolgálatok Intézetének működését.

Kinevezése vitákat szült, ugyanis az egyházjog szerint püspöki helynök (németül: Bischofsvikar) csak felszentelt pap lehet. Barbara Velik-Frank kinevezése azonban más típusú szolgálatként valósul meg, új (Bischöfliche Vikarin) megnevezéssel, amely egyértelműen megkülönbözteti azt a kanonikus „Bischofsvikar” tisztségtől. Míg a hagyományos püspöki helynök közvetlenül a püspököt helyettesíti, és kizárólag felszentelt pap töltheti be, addig a „Bischöfliche Vikarin” egy új cím, amelyet Marketz püspök saját hatáskörében, Ferenc pápa szinódusi törekvéseire hivatkozva hozott létre.

A kinevezés tehát nem tekinthető a hagyományos kánonjogi értelemben vett püspöki helynöki kinevezésnek, hanem egy új egyházi vezetői pozíció, amely a laikusok, különösen a nők növekvő egyházi szerepvállalásának konkrét megvalósulása.

Katolikus influenszerek a meghallgató, örömteli egyház szolgálatában

A fiatalokra, a jövő keresztényeire fókuszáló beszélgetéssel veszi kezdetét a Megújul.hu podcast sorozata. Az első adásban bepillantunk a digitális misszionáriusok világába.

Ferenc pápa számos alkalommal hangsúlyozza, s szavai mellett tetteivel is felhívja a figyelmet arra, hogy a katolikus egyháznak többek kell figyelnie egyrészt saját tagjaira, értékelve a katolikusok közösségének sokszínűségét, másrészt azokra, akik peremre szorítva, vagy kirekesztve érzik magukat az egyházból. A szinodalitás témájában rendezett legutóbbi püspöki szinódus záródokumentuma le is szögezi, hogy „az odafigyelő meghallgatás az egyházi élet minden aspektusának lényeges eleme” (78.).

Ennek a nem teljesen új, de mindenképp megújító hozzáállásnak a jegyében indítja el a Megújul.hu a MeghallgatLAK podcast sorozatot, amelyben egyrészt rámutatunk a katolikus egyház sokszínűségére, másrészt teret adunk a peremre szorultak, az egyház által eddig értő és együttérző módon nem igazán meghallgatott csoportokat képviselők gondolatainak.

Az első adás vendégei Matusek-Fekete Ágnes és Andrásfalvy Mirjám. Mindketten elkötelezett katolikusok, fiatal felnőttek, akik a média világában, korszerű eszközökkel hirdetik az evangéliumot.

Mi motiválja őket a digitális misszióban? Hogy érzik magukat a katolikus egyházban? Milyen egyházi jövőkép él bennük? Mit gondolnak az aktuális egyházi médiahelyzetről?

Mit tud adni az egyház a mai fiataloknak? Hogyan merül fel a hitelesség kérdése a tartalomgyártás kapcsán? Miként váljunk meghallgató egyházzá?

Ilyen kérdések merülnek fel a Meghallgatlak első adásában, amely a Megújul podcast felületén hallható és az alábbi videón is látható.

Szívesen meghallgatjuk mások véleményét is: ennél a cikknél és a videó alatt egyaránt lehetőség van a hozzászólásra.

Szinodalitás: Az Egyház közös útja

A szinodalitás fogalma az utóbbi években került az egyház középpontjába, különösen Ferenc pápa pápaságának idején. Az „együtt haladás” mint alapelv nemcsak a döntéshozatali folyamatokra, hanem az egyház missziós tevékenységére, hitéletére és közösségi mivoltára is hatással van. De mit jelent a szinodalitás a gyakorlatban, és hogyan segítheti az egyház lelki és strukturális megújulását? Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a szinodalitás fogalmát, bibliai alapjait, gyakorlati megvalósítását, valamint kihívásait és lehetőségeit.

A katolikus egyházra jellemző paphiány következménye többek között, hogy a világi munkatársak egyre több és jelentősebb feladatokat kapnak. Ilyen a hitoktatás is. De milyen a katekéták helyzete, és hogyan alakítja jelenlétük a jövő egyházát? Erről kérdeztük Csonta Rékát, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola oktatóját.

– Hogyan látja a hitoktatás szerepét a mai társadalomban?

– A jézusi missziós parancs indítja arra az egyházat, hogy felsőoktatási képzőintézményeket tartson fenn, ahol olyan szakembereket képez, akik képesek az evangélium örömhírét közvetíteni. Különbséget kell ugyanakkor tennünk a katolikus és az állami iskolákban zajló hitoktatás, illetve a plébániai katekézis között. A három helyszínen céljait tekintve nem teljesen azonos tevékenység folyik. A katekézist szabályozó egyházi dokumentumok – a Katekézis Általános Direktóriuma, a Magyar Kateketikai Direktórium és a legújabb, a 2020-ban megjelent Katekézis Direktóriuma – szerint a katolikus intézményekben a hitoktatás az iskola identitásának lényegéhez tartozó tevékenység, „pedagógiai feladatának elengedhetetlen része, és létezésének alapja” (KÁD 75). Itt a katolikus nevelésnek nem a heti két órarendi hittanóra az egyetlen fóruma, hanem ezt kiegészítik a lelki programok, a liturgia ünneplése, zarándoklatok stb.

– Ez nyilván nem adott az állami iskolákban.

– Ott nem feltételezhető, hogy a hittanra beíratott gyermekek mndegyike hitét gyakorló családból érkezik, ezért hitébresztésre, előevangelizációra van szükség, vagyis olyan módon megszervezett hitoktatásra, amely beavatja a gyermeket a keresztény életbe. A harmadik helyszín a plébánia, ahol a szó legszorosabb értelmében vett katekézis történik: bevezetés a liturgikus közösségbe, bekapcsolás az egyház küldetésébe, felkészítés a szentségi életre. Ha a relevancián eredményességet értünk, tartok tőle, hogy ezt

nem lehet úgy számonkérni a hitre nevelői tevékenységen, mint mondjuk az idegennyelv-tanításét.

Ha lehetne, akkor éppen a kegyelmi dimenziót hagynánk ki belőle. A katekéta a Szentlélek eszköze. Ha szakmailag mindent megtett, hogy az óráit jól felépítse, és élő, napi kapcsolatban van Istennel, akkor sem lehetünk biztosak benne, hogy a közvetített üzenet megváltoztatja a fiatal szívét.

– Melyek a legnagyobb kihívások, amelyekkel ma szembe kell nézniük a hitoktatóknak?

– A nehézségek egyik része olyan jellegű, amilyenekkel a többi pedagógus is találkozik. Egyre gyakoribb, hogy a fiatal nehezen tud elcsendesedni, nehezen vehető rá az intellektuális erőfeszítésre, számosan igen motiválatlanok. Létezik ugyanakkor egy másik vetület is, amely a hittan és az etika közötti választással függ össze. Egyre több családban nem megalapozott döntés nyomán kerül a hittancsoportba a gyermek, vagyis a szülők nem intézményes segítségként igénylik az iskolai hittant, amely mélyíthetné a családi katekézist, hanem jó esetben a katekéta pozitív személyisége miatt választják. Mondom, jó esetben, mert történnek esetleges beíratások is, „Idén kipróbáljuk a hittant” jelszóval. Vagyis egy fogyasztói logika alapján részévé válnak egy szolgáltatásnak, amelyet aztán tanév végén következmények nélkül le lehet mondani. Ez jelentősen meg tudja nehezíteni az órai munkát.

– Hogyan változott az elmúlt években a hitoktatás szerepe a katolikus egyházban?

– A rendszerváltozás óta eltelt 35 évben a módszerek természetesen változtak, hiszen az egymást követő nemzedékekhez nem tudunk ugyanúgy szólni. Napjainkban leginkább annak a módját keressük, hogy az örömhír hogyan válhat személyes tapasztalattá a tanítványaink életében. Erre a kérdésre próbálnak válaszolni a nemrég megjelent tankönyvek, segédanyagok és továbbképzések is. Ilyenek például Franz Kett módszere – közismert nevén a padlóképes módszer –, vagy

a bibliodráma egyes elemeinek alkalmazása, a történetmesélés vagy akár a kreatív írás is.

Ezek mind ugyanazt a célt szolgálják: lehetővé tenni, hogy a befogadó az üzenetet egyes szám első személyben hallja meg. Továbbá az iskolából kilépve a személyes megtapasztalást segíti, ha a fiatalokat szentmisére, szentségimádásra, zarándoklatra hívjuk és kísérjük, bekapcsoljuk a szeretetszolgálatba, az egyház életébe.

Csonta Rékával beszélgettünk a hitoktatás jelenéről és jövőjéről (Fotó: PPHF)

– Ki lehet mutatni a számokban az iskolai hitoktatás hatásosságát?

– Arról sajnos nem tudok beszámolni, hogy az elmúlt bő tíz év iskolai hitoktatásának következménye tömeges megtéréseket eredményezett volna. Én inkább azt kérdezném, hogy az evangelizációra érvényes-e a fogyasztói logika? Ha nagy energiákat mozgósítunk, és az mégsem hoz számokban megfogalmazható eredményt, akkor adjuk fel? Inkább arra hajlanék, hogy álljunk elő az evangéliummal akár alkalmas, akár alkalmatlan. A többi a Szentlélek dolga.

– Ismer olyan újításokat, amelyek hatékonynak bizonyultak a hitoktatásban? Illetve mi a helyzet a digitális tanulási eszközökkel?

– A már említett módszerek számítanak manapság újnak, vagy újra felfedezettnek. A tanulás digitális támogatása az oktatás egyik területén sem csodaszer, hanem egy lehetőség a sok közül. Amikor a pedagógus, a katekéta módszert választ, több dolgot kell mérlegelnie: a legfontosabb, hogy a módszer alkalmas-e a foglalkozás céljainak megvalósítására. Ha nem, akkor másikat kell választani.

– Minden kihívás ellenére hogyan tudja felkészíteni a hallgatókat a hitoktatás gyakorlati oldalára?

– A tréninget mint intenzív, elmélyült műhelymunkát csak most kezdjük a hallgatókkal, így egyelőre eredményekről nem tudok beszámolni. A munka lényege, hogy több módszert is megvizsgálva, kipróbálva, a hallgatók tanítási gyakorlatából hozott tapasztalatokkal átgyúrva megnézzük, hogy melyiket milyen célok elérésére tudjuk alkalmazni, milyen elméleti/teológiai nézőpontokat kell figyelembe venni stb. Ugyanakkor

semmilyen kurzus nem tudja felkészíteni a hallgatókat az összes kihívásra vagy váratlan helyzetre.

Megkockáztatom, hogy egyetlen szakmában sincs ilyen, hiszen az élet állandóan új dolgokat produkál. Ezért a tanárképzésben is arra törekszünk, hogy a sok információval és gyakorlási lehetőséggel a hallgatók kompetenciáit fejlesszük. Hogy olyan megtenni tudással és hozzáállással rendelkezzenek, amivel az ismeretlen pedagógiai helyzeteket meg tudják oldani.

– A hitoktatás szerepe fontos a családok életben is. De hogy segíthetik a családok a katekéták munkáját?

– A Magyar Kateketikai Direktórium külön bekezdésben kéri a szülők bevonását gyermekeik plébániai katekézisébe. Ugyanakkor látjuk, hogy a katekéták mennyi erőfeszítést tesznek ennek érdekében, sokszor alig látható eredménnyel. Gyakori panasz, hogy a szentségfelkészítőre beíratott gyermekek szülei sem értik, hogy miért fontos gyermekeikkel közösen elmenniük a vasárnapi szentmisére. A családok bekapcsolását a plébániai életbe nehezíti az is, hogy sok katekéta több, elnéptelenedett településen, plébánián szolgál, ahol mindössze hat-nyolc gyereket tud megszólítani. Nem reális azt kérni a katekétától, hogy mindegyik szolgálati helyén közösséget fejlesszen.

– Mindezek után hogyan látja a hitoktatás jövőjét?

– Hitoktatás helyett most a katekézis szót használnám, hogy az egész evangelizációs tevékenységre utaljak. Az egyház nem fog lemondani róla, mivel küldetésének lényegéhez tartozik. 2020-ban jelent meg, magyarul pedig 2022-ben a legújabb kateketikai direktórium, amely Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának szemléletét veszi át. Azt hangsúlyozza, hogy a katekézisben központi szerepe kell hogy legyen a kérügmának, az evangélium első hirdetésének. Tehát a katekézis feladata, hogy lehetőséget biztosítson a hit megszületésének. Továbbá részletesen foglalkozik a globalizációval és a digitalizációval mint a mindennapjainkat meghatározó jelenségekkel.

„Ami erősebbé teheti az egyházat” – Ferenc pápa lezárta a szinódust

A XVI. Püspöki Szinódus zárómiséjén Ferenc pápa arra buzdít minket, hogy legyünk olyanok, mint a mai evangéliumban szereplő Bartimeus, és bízzuk rá „vakságunkat” az Úrra, hogy missziós egyház lehessünk.

A Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének záróeseményeként Ferenc pápa vasárnap, október 27-én szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában, amelyben hálát adott az Úrnak a közösen megtett útért. A Szentatya köszöntőjében bejelentette, hogy az elmúlt három évet, vagyis a szinodalitás szinódusát ezennel lezárja.

Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a magyarországi római katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Fel kell ismernünk saját vakságunkat

Ferenc pápa homíliájában a mai evangéliumhoz (vö. Mk 10,46-52) kapcsolódva felidézte a vak Bartimeus történetét, aki azért fohászkodott az Úrhoz, hogy visszanyerje látását, és miután az Úr meghallgatta és teljesítette kérését, a férfi Jézus követője lett. „Bartimeus a mi belső vakságunkat jelképezi, amely visszatart minket attól, hogy jó reménnyel szemléljük az életet.

Ez a vakság az egyházat is érinti, amely miatt néha képtelen észrevenni az Úr jelenlétét,

és felkészületlen szembenézni a valósággal” – mondta a Szentatya, majd hozzátette, hogy emiatt az egyház nem tud megfelelően válaszolni az emberek kérdéseire. Márpedig az egyház nem maradhat tétlen a mai nők és férfiak által felvetett kérdésekkel szemben. „Igenis szembe kell nézni korunk kihívásaival. Nem ülhetünk tétlenül, mielőbb választ kell adnunk a világ problémáira.”

Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája a magyarországi görög katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Ébresszük fel a hitünket!

Ferenc pápa a szinódus zárószentmiséjén emlékeztetett arra is, hogy ez a rendkívüli találkozó lehetőséget ad mindannyiunk számára, hogy felébresszük hitünket. „Az evangélium örömhíre felébreszt, de ehhez előbb meg kell hallanunk az evangéliumot. Legyünk olyanok, mint Bartimeus, és

lássuk meg az Urat, aki felkarolja a világ összes emberét, köztük a szenvedőket, a szegényeket vagy a marginalizálódott csoportok tagjait”

– hangsúlyozta a Szentatya, aki egy érdekes példával szemléltette, hogy mire lenne szüksége a mai egyháznak. „Nem egy tétlen és lemondó egyházra van szükségünk, hanem egy olyan egyházra, amely meghallja a világ kiáltását, és koszos lesz a szolgálatban.”

Ferenc pápa szentmiséjével zárult a szinodális szinódus a Vatikánban. (Fotó: Gégény István)

A szinodális egyház erős egyház

„Ahogyan Bartimeus hittel és reménnyel kiáltott az Úrhoz, úgy mi is tegyük ugyanezt” – mondta a pápa, majd hozzátette, hogy ismerjük fel Isten munkáját életünkben. Hangsúlyozta, hogy ehhez előbb jó útra kell lépnünk. Hogy hol van a jó út? Ott, ahol Jézus jár; legyünk tehát Jézus követői, mert így eljutunk az Úrhoz. Így amikor a gyengeség vagy a tétlenség megakadályozna minket, akkor

lesz elég erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy tovább haladjunk a megújulás útján.

„Az Úr halad előttünk, meg kell hallanunk a hívását! Keljünk útra, hogy visszakapjuk a látásunkat.” A Szentatya rámutatott, hogy ez az út előrevetíti a szinodális egyház képét, amelyben minden kereszténynek van ereje ahhoz, hogy szembenézzen a világ kihívásaival. „Emlékezzünk, hogy nem vagyunk egyedül ezen az úton, hanem itt vannak mellettünk keresztény testvéreink is, akikkel együtt haladunk Jézus mögött.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk. (Fotó: Gégény István)

Ferenc pápa zárógondolata adjon lendületet

A pápa hangsúlyozta, hogy az egyháznak újra talpra kell állnia, hogy magához ölelje az emberiséget, és segítsen abban, hogy az evangélium örömhíre beragyogja az egész világot. „Nem egy statikus egyház kell most, hanem egy missziós egyház, amely a világ utcáin jár Jézussal” – mondta a Szentatya, végül köszönetet mondott az elmúlt napokért, hónapokért és évekért. Köszönetet mondott a szinódusért, és kiemelte, hogy ezentúl is azért fog imádkozni, hogy az egyház folytassa azt az értékes munkát, amelyet a szinódus elindított.

„A szinodális egyház olyan, mint egy nagy közösség, amely minden keresztényt felemel.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk, és befogadó, elfogadó, megértő keresztényekké váljunk ebben a sebzett világban, amelyben mindennél nagyobb szükség van az összetartásra.

Szöveg: Vermes Nikolett
Fotó: Gégény István

Eljött a szinódus utolsó napja, a Vatikán nyilvánosságra hozta a záródokumentumot

Október 26-án este sor került a XVI. Püspöki Szinódus második ülésének záró sajtótájékoztatójára. A késő estébe nyúló esemény rávilágított a szinodális folyamat legfontosabb pontjaira és a záródokumentumban megfogalmazott új irányokra. Nézzük, merre halad a jövő egyháza!

A Vatikán sajtótermében neves egyházi vezetők álltak a sajtó rendelkezésére ezen az estén, hogy bemutassák a szinódus záródokumentumát és válaszoljanak az újságírók kérdéseire. Az eseményen részt vett Mario Grech bíboros, a Szinódus főtitkára; Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus általános referense; Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér, elnöki delegált; Giacomo Costa atya és Riccardo Battocchio püspök, mint különleges titkárok; valamint Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa és a tájékoztatási bizottság elnöke, akik átfogó képet adtak a szinódusi munka eredményeiről és a további lépésekről.

„Egy új korszak kezdődik”

Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus főrelátora hangsúlyozta, hogy a szinodális folyamat nem csupán a hagyományos vallási elvek ápolásáról szól, hanem új párbeszédformák kialakításáról is, amelyek mindannyiunk számára lehetőséget adnak hitünk mélyebb megélésére. Mint mondta, ebben a jelentős pillanatban egy új korszak küszöbén állunk, amely egy megújult, közösségcentrikus egyház képét vetíti előre. „A szinódus nem ideológiai küzdelmekről szólt.

Ez nem liberálisok és konzervatívok harca volt.

Itt minden résztvevő hozzájárulása együttesen formálta a közös jövőképet” – mondta a bíboros, aki ezzel új megvilágítást adott az elmúlt egy hónap eseményeinek. Szerinte ugyanis a valódi egység nem az uniformizálásban, hanem a sokféleség harmóniájában rejlik.

Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus általános referense (Fotó: Gégény István)

„Elkötelezettek vagyunk a megújulás mellett”

Mario Grech bíboros, a szinódus titkárságának vezetője bejelentette, hogy a szinódusi határozatokat több mint kétharmados többséggel fogadták el.

„Ez az eredmény azt tükrözi, hogy minden résztvevő elkötelezett az egyház jövőjének alakítása mellett”

– mondta Grech bíboros, majd hozzátette, hogy ezzel hivatalosan is egy új szinodális szakasz veszi kezdetét, amely az egyházi megújulás kulcseleme lesz. Mindezek tetejében a bíboros az este során köszönetet mondott a sajtó munkatársainak, akik továbbadják a szinódus hírét.

Mario Grech bíboros, a Szinódus főtitkára (Fotó: Gégény István)

Új szerepben a nők

A szinódus történetében először női vezetők is jelentős szerepet kaptak, ami újabb mérföldkövet jelent az egyházi hierarchia fejlődésében. Maria de los Dolores Palencia Gómez, a szinódus delegált női elnöke kiemelte, hogy az egyház egyre nagyobb nyitottsággal fogadja a nők véleményét és aktív részvételét. „A szinódus hatására a jövőben várhatóan még nagyobb figyelmet fordítanak majd a nők egyházi szerepének erősítésére, ami az egyház sokszínűségét és egységét szolgálja” – mondta határozottan a női elnök.

Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér, elnöki delegált (Fotó: Gégény István)

Kibontakozóban az egyház új kommunikációs stílusa

Paolo Ruffini, a Vatikán kommunikációért felelős prefektusa aláhúzta a média és az információáramlás fontosságát. Szavai szerint a közösségi média és a modern kommunikációs eszközök segítségével a hívek széles körben értesülhetnek a szinódusi eseményekről, ami segíti az egyház nyitottságát és átláthatóságát. „A kommunikáció kulcsszerepet játszik az egyház hiteles képének közvetítésében” – jelentette ki Ruffini, aki kiemelte, hogy vége az offline egyház korszakának.

Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa (Fotó: Gégény István)

Egyenes úton jár a jövő egyháza

A sajtótájékoztató zárásaként az egyházi vezetők felhívták a figyelmet a következő szinódusi szakaszra, amely még több közösségi és kollektív párbeszédre ösztönöz. Az elhangzottak alapján a cél, hogy a hívők még mélyebben bekapcsolódjanak a szinódusi folyamatba, és aktív részeseivé váljanak az egyház életének. Mondták mindezt nagy határozottsággal, amely az egyház történelmében példátlan. Ez lehet a megújuló egyház nyelve: konkrét, egyértelmű és őszinte. A szombat esti esemény rámutatott arra is, hogy

a szinódus nem puszta döntések elfogadásáról szól, hanem egy új, közösségközpontú egyházi élet kialakításáról.

A híveknek a jövőben még több lehetősége lesz, hogy kifejezzék véleményüket és aktívan hozzájáruljanak az egyház jövőjéhez, amint az egyházi vezetők folytatják a párbeszédet és a közös gondolkodást a hívők és a társadalom széles rétegeivel.

Rendhagyó módon az újságírók a sajtótájékoztató kezdetén feltehették kérdéseiket (Fotó: Gégény István)

Az utolsó sajtótájékoztató legfontosabb öt pontja

Szinodális egyház lényege: Az egyház a közösség és misszió jegyében járja szinodális útját, amelynek célja, hogy minden megkeresztelt részt vegyen az evangélium hirdetésében és a közösségi életben. Ez az egység és sokszínűség harmóniáját hangsúlyozza, és a Szentlélek vezetésével a közösségi megújulás felé irányít.
Kapcsolatok megújítása: A szinodális egyház célja új kapcsolatokat kiépíteni, különös figyelemmel azokra, akik marginalizálódnak vagy kizártak. A közösségben való aktív részvétel és a méltóság tisztelete minden hívőt közelebb hoz egymáshoz, valamint Krisztushoz.
Átláthatóság és felelősség: Az egyház belső döntéshozatali folyamatainak megújítása elengedhetetlen a hitelesség és bizalom növeléséhez. Az átlátható vezetési struktúrák és felelősségre vonhatóság biztosítása kulcsfontosságú.
Kötelékek erősítése és adománycsere: Az egyház különböző kulturális és nemzeti hátterű közösségei közötti kötelékek erősítése hozzájárul a katolikus egyház egységéhez, és lehetőséget biztosít a karizmák szimfóniájára, ahol minden hívő szerepe együttesen alkotja a teljes egységet.
Missziós küldetés: Minden megkeresztelt embert arra hív az egyház, hogy életével és tetteivel tanúsítsa Krisztus szeretetét. A szinodális egyház formálja az embereket, hogy a világ minden részén részt vegyenek a misszióban és hűséggel szolgálják közösségeiket.

Szöveg: Vermes Nikolett
Fotó: Gégény István

A jövő egyháza egy sportszerűbb egyház

Olimpikonok, paralimpikonok és menekült sportolók gyűltek össze Rómában, hogy megosszák történeteiket és tapasztalataikat.

Az elmúlt időszakban Róma a szinodális gyűléstől volt hangos. A szinódus a hétvégi zárómisével véget ér, de a párbeszéd csak most kezdődik. Többek között ez inspirálta az első Sport Szinódus megrendezését, ahol sportolók találkoztak, hogy együtt gondolkodjanak a megújuló egyházról.

Ebben a sportban keresztények indulnak

Október 25-én, péntek este a Vatikán San Calisto épületében olimpikonok, paralimpikonok és menekült sportolók léptek a színpadra, hogy megosszák a közönséggel küzdelmeiket. Ezzel kívánták előmozdítani a megújulást, hiszen ezen az estén a kölcsönös tiszteletről, szolidaritásról és testvériségről beszéltek saját sportolói élményeiken keresztül. Az Athletica Vaticana által szervezett első Sport Szinódus szorosan kapcsolódik a jelenlegi szinódusi folyamathoz, amelyet Ferenc pápa a kölcsönös meghallgatás, az együttérzés és a közösség szellemében hívott össze. Ugyanis a szinódus fogalma (a „közös úton járás”) kulcsfontosságú a sport világában is, ahol az együttes munka, a kölcsönös támogatás és a közös célok vezetnek sikerhez. Ezzel a különleges eseménnyel a Vatikán megmutatta, hogyan lehetne sportszerűbb egyházat építeni, amely megküzd minden nehézséggel, ahol a fair játék alapvető, és ahol maguk a keresztények azok a sportolók, akik a győzelemért küzdenek. Az ellenfél minden világi kihívás.

Az Athletica Vaticana szervezte az első Sport Szinódust (Fotó: Vatican Media)

A sport a megújulás eszköze

A Sport Szinódusra érkező atléták közül elsőként Rigivan Ganeshamoorthy paralimpiai aranyérmes diszkoszvető szólalt fel. A sportolónál öt éve Guillain–Barré-szindrómát diagnosztizáltak, ami izomgyengeséget okoz, és belátható időn belül halálhoz vezethet. Egy ilyen diagnózis hallatán keveseknek jut eszébe, hogy itt az idő a sportolásra, Ganeshamoorthy azonban éppen a diagnózis hatására kezdett mozogni, előtte ugyanis esze ágában sem volt edzésekre járni.

„A sport egyfajta újjászületés volt számomra. Esélyt adott az újrakezdésre, és csodával határos módon a betegségem lefolyását is lassította”

– mondta a bajnok, majd hozzátette, hogy pontosan egy ilyen újjászületésre van szüksége az egyháznak is. A diszkoszvető után Andy Diaz és Fabrizio Donato történetét hallhatta a közönség. Donato 2012-ben szerzett bronzérmet a londoni olimpián hármasugrásban, Diaz pedig az idei párizsi olimpián szerzett bronzérmet ugyanebben a sportágban. Érdekesség, hogy Diaz Kubából menekült Olaszországba, és mivel nem volt hol laknia, eleinte az utcán élt. Ekkor találkozott Donatóval, aki segített neki, otthont, reményt és új célt adott számára, később pedig edzőként támogatta a hármasugrásban. 12 év támogatás után a kubai fiú már az olimpiai dobogón állhatott. Ez a történet jól példázza, hogy mire képes a szinodalitás. „Az összefogásban óriási erő rejlik” – mondták.

A sport sokkal többeket vonzott, mint a nap többi eseménye (Fotó: Vatincan Media)

A sport mint mentőöv

Az este folyamán elhangzó tanúságtételek önmagukban elég hitelesek voltak ahhoz, hogy elgondolkodjunk, milyen változást eredményez a sportszerű gondolkodás. A legmeghatóbb pillanat azonban csak ezután következett, amikor Mahdia Sharifi, az olimpiai menekült csapat taekwondoversenyzője osztotta meg történetét a keresztény közönséggel. Sharifi titokban kezdte el edzéseit, dacára annak, hogy kultúrája és édesapja is tiltotta. „Tizenegy éves koromban láttam egy női edzőt, akinek az élete azonnal példa lett számomra. Ettől a perctől kezdve tudtam, hogy taekwondózni akarok” – mondta az olimpikon, akinek álmai hirtelen szertefoszlottak a tálibok hatalomátvétele után.

A lánynak menekülnie kellett Afganisztánból, hátrahagyva mindent, beleértve a családját és barátait.

„Ez életem tragédiája” – mondta a sportoló, majd hozzátette, hogy egyedül a taekwondo adott neki reményt. A sporttal együtt közösséget és új barátokat talált, és bár a családját semmi sem pótolhatja, az edzések segítenek neki, hogy feldolgozza ezt a traumát. A különböző sportolói történetek révén a Sport Szinódus rámutatott a sport és a hit közös értékeire: a kitartásra, a közösségre és a reményre. Vegyünk példát az atlétákról, és gyűjtsünk erőt ahhoz, hogy megküzdjünk az akadályokkal!

Mahdia Sharifi története példa a keresztények számára (Fotó: Vatican Media)

Sport a békéért

„A sportnak hidakat kell építenie, le kell bontania a falakat, és segítenie kell a békét” – írta Ferenc pápa a Játékok a békéért című könyv előszavában, amelyben olimpiai és paralimpiai sportolók történetei olvashatók. Ne feledjük azt sem, hogy maga Ferenc pápa fiatalon futballozott, és bár nem feltétlenül a sportnak köszönheti karizmatikusságát, a sport által még több emberhez tud kapcsolódni. Legyünk mi, keresztények is olyanok, mint a sportolók: eddzük a lelkünket nap mint nap, hogy legyőzzük a mindennapi konfliktusokat.

Újabb kijelentések a Vatikánból: kereszteljenek és prédikáljanak a nők

Globális egyházi kérdésekről és a szinódus legégetőbb kérdéseiről nyilatkoztak prominens egyházi vezetők kedden délután a Vatikánban.

A világ különböző régióiból érkező bíborosok, érsekek és püspökök olyan, a világegyházat érintő kérdésekre kerestek válaszokat, amelyek a jövőben hatással lesznek az egyház minden tagjára. A tájékoztatón elsőként Fridolin Ambongo Besungu bíboros, az Afrika és Madagaszkár Püspöki Konferenciáinak Szimpóziuma, a S.E.C.A.M. elnöke szólalt fel, aki az afrikai egyház azon törekvéseit taglalta, amelyek szorosan kapcsolódnak a szinódushoz. Beszédében kiemelte, hogy a kontinensen élő keresztényeket komolyan foglalkoztatja a szinódus, mi több, sokan ettől az eseménytől várják a társadalmi egyenlőtlenségek végét. Hangsúlyozta, hogy Afrikának régóta nagy szüksége van a béke és az igazságosság előmozdítására, ezért minden követ meg fog mozgatni annak érdekében, hogy a szinódus tevékenyen segítse ezt a törekvést. „Bízunk abban a bizottságban, amelyet a pápa és az egyház elindított. Bízunk abban, hogy a szinódus tisztázza a társadalmi kérdéseket. Bízunk abban, hogy a Szentatya irányításával egy egyenlőbb világ felé haladunk a jövőben.”

Fridolin Ambongo Besungu kapucinus szerzetes, a Kinshasai főegyházmegye érseke, bíboros (Fotó: Vatican Media)

Egyedül maradtak volna a keresztények?

Ezek után a közép-afrikai Andrew Nkea Fuanya érsek a szinódus kommunikációs céljairól beszélt, amellyel kapcsolatban rámutatott, hogy a transzparencia és az őszinte párbeszéd kulcsfontosságú az egyház hitelességének megőrzése érdekében. Mint mondta, bízik benne, hogy a zsinat során szerzett tapasztalatok gyökeres változásokat hozhatnak az egyházi élet minden szintjén. „Egy olyan helyről érkeztem, ahol a keresztények kisebbségben vannak, ahol üldözik a keresztényeket, ezért az én közösségem nem tudja, hogy milyen lehet nyíltan beszélni az evangéliumról. Képzeljük el, hogy a munkahelyen, ahol dolgozunk, nincs rajtunk kívül egyetlen keresztény ember sem. Vagy hogy a mindennapokban nem találkozunk keresztényekkel. Mihez kezdünk ilyenkor?

Hogyan építhetjük az egyházat egy hallgatásra kényszerített közösséggel? Lehet-e evangelizálni olyan helyeken, ahol nem engedélyezett a nyilvános evangelizáció?

Ezekre szeretnék választ találni, és ahogy körbenézek a világban, látom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a vággyal” – mondta az afrikai érsek, majd hozzátette, hogy a migrációnak óriási szerepe van mindebben. Elmondása alapján a népvándorlás hatására minden elképzelésnél gyorsabban terjed az iszlám, amelynek elszenvedői azok a keresztények, akik olyan helyen élnek, ahol az iszlám nem nézi jó szemmel a kereszténységet. Majd Fuanya érsek köszönetet mondott azoknak a bátor híveknek, akik még ilyen nehéz körülmények között is teljesítik a missziót, hogy hirdessék az evangéliumot.

Franz-Josef Overbeck a katolikus egyház német püspöke, 2009 óta Essen püspöke, 2011 óta pedig a német hadsereg püspöke (Fotó: Vatican Media)

A katonaságtól a női prédikátorokig

Franz-Josef Overbeck, a német hadsereg püspöke is jelen volt a keddi sajtótájékoztatón. Beszédében a katonai lelkészi szolgálat szerepét hangsúlyozta, amely szorosan kapcsolódik a béke megteremtéséhez. Azonban a jelenlévő újságírók egészen más témában kérdezték a német püspököt: arra voltak kíváncsiak, hogy a német egyházban milyen szerepet töltenek be a nők. „Egyetértek azzal, hogy fontos foglalkozni a nők egyházi szerepével, ez számomra nagyon lényeges, pláne, ha a paphiányt nézem. Egyre kevesebb a pap Németországban is, így egyre kevesebb ember van, aki pasztorális munkát végez. Magam is úgy gondolom, hogy a női munkatársak bevonása az egyetlen lehetőség arra, hogy az egyház tovább folytassa missziós útját.

Ezért a nőket be kell vonni minden pasztorális munkába, amibe csak lehet, például kereszteljenek és prédikáljanak.

Németországban azon dolgozunk, hogy ez megvalósuljon. Ebben segít nekünk a német szinódusi út” – mondta a püspök. Bár a szinódus második ülésszakán minden nap hallhattunk kijelentéseket a nők egyházi szerepvállalására vonatkozóan, minden bizonnyal a keddi sajtótájékoztatón elhangzottak fogalmazták meg a legtöbb konkrétumot a témában.

Legyünk a cselekvő egyház tagjai!

A keddi eseményekkel kapcsolatban ki kell emelni az Ázsiából érkező Clarence Sandanaraj Davedassan atya személyes tanúságtételét. Beszédében a vallási pluralizmust és a szociális igazságosság kérdéseit boncolgatta. Elmondta, hogyan élik meg otthonaikban hitüket az ázsiai keresztények, még akkor is, ha az utcán hallgatniuk kell erről. Ez ad erőt számára is, hogy tevékenyen segítse az egyház megújulását. A sajtótájékoztató tehát három földrész sajátos problémáit vizsgálta, amelyek hol jobban, hol kevésbé érintik a híveket. Buzdító látni, hogy Afrika, Ázsia és Európa képviselői hogyan járulnak hozzá a megújuláshoz, és hogy milyen mély reménnyel tekintenek a szinódusra.