Jelentős változást hozott az idei év az európai profi labdarúgás világában, ami sok pozitívumot eredményezhet a sportkedvelők számára. Vajon képesek-e hasonlóan újragondolni működésüket a keresztény szervezetek? Erről beszélgettünk Gundel Takács Gáborral.

– Megújult a Bajnokok Ligája, a most kezdődő sorozatban az eddig megszokott csoportkör helyett alaposan átvariált úton juthatnak el a csapatok az egyenes kieséses szakaszba. Mi indokolta a lebonyolítás rendszerének ilyen gyökeres megváltoztatását?

– Ennek a döntésnek szerintem két eredője van. Egyrészt a régi rendszerben, amikor négycsapatos csoportok voltak, mindenki a másik három ellenféllel játszott kétszer, majd az első kettő jutott tovább, így sokszor az ötödik-hatodik fordulóban a nagyobb csapatok számára érdektelen volt a meccs végeredménye, mert biztos továbbjutóként léphettek pályára. Gyakran dilemmát okozott, hogy melyik meccset válasszuk az utolsó fordulóban, ami legalább egy kicsit izgalmas, mert valami tétje is van. Ilyenkor a biztosan továbbjutó csapat gyakran a fél kezdőjét lecseréli. Én például közvetítettem tavaly az Európa Ligában olyan meccset, ahol hat 20 év alatti játékos volt a Liverpoolban, a sztárokat inkább pihentették. Indokolt volt új rendszert kitalálni. Másrészt pár évvel ezelőtt felmerült egy szuperliga létrehozásának ötlete: összeállt néhány spanyol, olasz, angol csapat azzal a szándékkal, hogy az UEFA-tól függetlenül szerveznének egy saját bajnokságot. Pont emiatt, hogy ne kelljen játszaniuk mondjuk egy kazah csapattal, ne kelljen a világ végére utazniuk. Ebből nagy botrány lett, a terv gyakorlatilag meghiúsult, de azért az UEFA vezetői megértették, hogy valamit lépni kell, komolyabb lebonyolításra van szükség. Az is újdonság, hogy megemelték a résztvevő csapatok számát, így még több nagy klub tud bekerülni, és nem hat, hanem nyolc meccset játszanak egymás ellen, és mindig más az ellenfél. Ha belegondolunk, ez az olyan csapatoknak is jó, mint a Fradi, akiket a Bajnokok Ligájába bekerülve a Juventus és a Barcelona is oda-vissza elvert. Erre mostantól nem kerülhetne sor, idéntől minden csapat nyolc különböző tudású ellenféllel játszik egyszer. Így valójában egy 36 csapatos minibajnokságot láthatunk majd, ahol maximum 24 pontot lehet gyűjteni. Az első nyolc helyezett egyből bejut a legjobb 16 közé, a második nyolc pedig a harmadik nyolccal rájátszásban küzdhet a továbbjutásért. Ez a lebonyolítási forma az utolsó fordulóig izgalmasabbnak ígérkezik, bár valószínűleg így is lesz egy-két olyan csapat, amelyik az utolsó fordulóra már biztos lehet a továbbjutásban. Egyébként ugyanez a rendszer érvényesül mostantól az Európa Ligában is. A Konferencia Ligában egy kicsit más a lebonyolítás, de a koncepció hasonló. Ráadásul a január eddig uborkaszezon volt a Bajnokok Ligájában, most ebben a hónapban is lesznek meccsek.

– A magyar sportkedvelők számára az is újdonság, hogy mostantól más csatornán lesznek elérhetők a mérkőzések.

– Kétféle jogra lehetett eddig pályázni az UEFA-nál. Az „A” jog a korábbi években a köztévénél volt, ők választhattak egy meccset a keddi és egyet a szerdai menetrendből, utána a „B” jog tulajdonosa választott. Az „A” jog most az RTL-hez került, a „B” jog maradt ugyanúgy a Sport TV tulajdonában. Az eddigi rendszerben meg tudtál nézni egy-két meccset, de ha a te kedvenc csapatod mérkőzését sem az „A” jog, sem a „B” jog tulajdonosa nem választotta, akkor lemaradtál, mostantól viszont az RTL az összes mérkőzést közvetíti a streaming csatornáján, az RTL+-on. Tehát nincs többé dilemma, hogy melyik meccset válasszam, nem kell kapcsolgatni, hanem meg tudod nézni bármelyiket, akár mindet egymás után, akár későbbi napokon is. Eddig a csatornák döntötték el, melyik meccset nézhetjük, mostantól a néző dönthet erről.

– Ennek viszont ára van, hiszen eddig ingyen láthattuk a csatornák által kiválasztott meccseket, mostantól viszont elő kell fizetni a tartalmakért.

– Itt azért álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk bele: valóban ingyen néztük eddig ezeket a mérkőzéseket? A köztelevízió közpénzből vásárolta meg ezeknek a mérkőzéseknek a közvetítési jogát – nagyon sok közpénzből. Cserébe láttál egy meccset kedden, egy meccset szerdán, ráadásul az is fizetett mindezért, aki egyáltalán nem néz futballmeccset. Mostantól aki futballt akar nézni, megvásárolhatja a streaming-előfizetést, ami kedvezmények nélkül sem éri el a 3000 forintot havonta. Ezért cserébe bármennyi meccset láthat, vagyis az összeset elérheti. Hasonlíthatnám ezt egy mozijegy árához, de a Netflixre, HBO Maxra és más szolgáltatásokra is sokan előfizetnek. Kétségtelen, hogy sok fogyasztó hozzá van szokva az ingyenes tartalmakhoz, de miközben például a Szemléleket is ingyen lehet olvasni,

a szerkesztőséget valahogyan fenn kell tartani.

Jó ideje küzdenek a médiaszolgáltatók a fenntarthatósággal, erre számos példát látunk. Lehet csomagokat vásárolni egy kábelszolgáltatónál, vagy egy cikknek csak az elejét olvashatod el ingyen, a többiért fizetni kell… Vidus Gabriella, az RTL vezérigazgatója úgy fogalmazott, hogy ő egyáltalán nem ért a futballhoz, ezzel szemben a számokhoz igen. Ők átszámolták a dolgot, az UEFA leellenőrizte, az üzlet megköttetett.

– A megújulásban neked is szereped van, hiszen bár nem távolodtál el a sport világától, évek óta nem közvetítettél Bajnokok Ligája mérkőzéseket, világbajnoki, Európa-bajnoki meccseket sem, mostantól viszont újra találkozhatnak veled a nézők a legnevesebb európai klubküzdelemben. 

– Minden kommentátor ki van szolgáltatva annak, hogy az a csatorna, amellyel valamilyen jogviszonyban áll, milyen közvetítési jogot birtokol. Én addig közvetítettem Bajnokok Ligáját, meg Európa-bajnokságot, világbajnokságot, ameddig a köztelevíziónál dolgoztam, és a köztelevízió vásárolta meg ezeket a közvetítési jogokat. Amikor úgy döntöttem, hogy eljövök a köztelevíziótól, tudtam, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy nem fogok elutazni a következő foci Eb-re, nem fogok közvetíteni bizonyos sporteseményeket. Három évvel ezelőtt, amikor az RTL megvásárolta az Európa Liga és a Konferencia Liga mérkőzéseinek közvetítési jogát, felkértek kommentátornak, ahogy korábban a Spíler TV is felkért, hogy legyek az akkor náluk lévő BL „B” jogok közvetítésével kapcsolatos adásaik műsorvezetője. Mióta szabadúszóként dolgozom, eleve műsorokra és nem csatornákhoz szerződöm. Most, hogy az RTL megvette a Bajnokok Ligáját is – mert ugye továbbra is közvetíti az Európa Ligát, meg Konferencia Ligát –, megkértek, hogy én legyek a BL-mérkőzések egyik kommentátora. Nem könnyű egyébként ezt a csapatot összerakni, mert adott esetben kilenc mérkőzést közvetítünk egy nap, ami elég nagy kihívás. Jellemzően én fogom közvetíteni az elsőnek választott mérkőzéseket.

Gundel Takács Gábor szerint sok pozitívumot hozhat a megújulás.

– Miközben érdekes megújulásnak lehetünk tanúi az európai profi futball világában, egy számodra szintén fontos területen, a kereszténység terepén is szándék mutatkozik az eddigi szokások, berögződések megváltoztatására. Miután nemrég a Reformáció Emlékévének egyik nagykövete voltál, majd a Szemlélek felületén többször kifejtetted a véleményedet vallási, morális, a társadalom közösségét érintő kérdésekben, miként tekintesz a Ferenc pápa által meghirdetett világméretű egyházi megújulási folyamatra?

– A kezdeményezés önmagában dicséretes, ám nem igazán látom, hogyan fog ez a megújulás megvalósulni. Nem vagyok katolikus, ezért nem követem közvetlenül a folyamatot, de abban biztos vagyok, hogy valóban szükség van változásra. Akár az olimpia megnyitójával kapcsolatban a keresztény emberekben felébredő dilemmát nézem, akár Bese Gergő ügyére gondolok, akár a református egyház tekintetében Balog Zoltán esetét idézem fel, nem látom, hogy az egyházaknak lenne ezekre a helyzetekre válasza. Az szerintem nem válasz, hogy a Vatikán kiadott egy semmitmondó nyilatkozatot az olimpiai megnyitóval kapcsolatban. Valamiféle zavart érzékelek, és ez igaz a magyar katolikus egyház vezetésére ugyanúgy. Mi a válasz Bese Gergő ügyére? Felfüggesztették, és ennyi? Balog Zoltán esetében is azt látom, hogy az átlag hívő nem igazán tudja, most akkor mi történt, a zsinat miért döntött így, miért adtak neki figyelmeztetést, miért csak hónapokkal később derült ez ki… Amit az előbb zavarnak neveztem, hívhatjuk útkeresésnek is. A XXI. században vagyunk, már abból is eltelt lassan 24 év, és még mindig nem tűnik világosnak, hogyan kell manapság egy egyházat összefogni, a hívőkkel kommunikálni, miről lehet és kell beszélni, miről nem. Ma már nincs tekintélyelvűség, az emberek érteni szeretnék, hogy mi miért történik. Miközben kétségkívül útkeresés zajlik, nem érzékelem, hogy látszana, merre kéne elmozdulni. A legutóbbi magyarországi népszámlálás adatai azt mutatják, hogy kevesebben vallották magukat katolikusnak, reformátusnak, evangélikusnak, meg egyáltalán hívő embernek, mint korábban. Nem tudom, ez hova fog kifutni, de azt látom, hogy

a felhívás a megújulásra jó, a pápa részéről jogos, csak mintha nekik sem lenne konkrét elképzelésük, hogy ezt hogyan kéne csinálni.

De a magam Magyarországi Református Egyházával kapcsolatosan is érzek bizonytalanságot, hogy most akkor ez mi volt, hogy volt? Miért ez a döntés született? A Balog-ügy előtt úgy tűnt, a református egyház köszöni szépen, jól van, működik, nagyjából nincsenek olyan dilemmák, mint a katolikus egyházban. Erre jön egy ilyen eset, amivel kapcsolatosan a kommunikáció nem volt igazán jó. Ráadásul amíg az egyházak ki lesznek szolgáltatva a mindenkori államnak, addig nyilvánvalóan nem tudnak teljesen függetlenek lenni a politikától, ugyanakkor meg kell felelniük a keresztény hívők lelkiségének, istenképének, egyházképének. Távolságot érzek az egyházak vezetése és a hívők között, nyilván Ferenc pápa felhívása is ennek a csökkentésére vonatkozik. De vajon hogyan lehetne ezt megvalósítani? Hogy lehetne gyakorlatban megvalósítani? Hogyan lehetne beültetni a gyakorlatba a közvetlenséget, a nyitottságot, miközben a katolikus egyház sosem volt demokratikus szervezet? Nem könnyű ezekre a kérdésekre válaszokat találni 2024-ben. Főleg úgy, hogy szólítsd meg a fiatalokat, de ne veszítsd el a templomba járókat, tudd megmutatni a kereszténység elvitathatatlan értékeit, miközben egyébként értékválságos világban élünk. A bizonytalanság a legrosszabb az ember életében, és ma minden pillanatok alatt változik. De mi az az érték, ami megmarad? Én azt gondolom, hogy a kereszténység időtálló, 2000 éves érték. Ezt viszont meg kéne tudni mutatni a XXI. században, és át kéne tudni adni. Egy fiatal nem fog csak azért bemenni a templomba, mert mi templomba szoktunk járni. Akkor fog bemenni, ha azt gondolja, hogy ott valamit kap. Valamivel gazdagabb lesz, ami mentén ő aztán az életét fogja tudni élni.

– Azt mindenképp megerősíthetem, hogy javában zajlik legalább a legfontosabb kérdések megfogalmazása, az aktív útkeresés a katolikus egyházban, ennek jegyében pedig Ferenc pápa minden keresztényt arra hív, hogy fogalmazza meg saját egyházálmát, ezzel is hozzájárulva a remélt megújuláshoz. Mi is teret biztosítunk a Megújul.hu felületén, hogy bárki kifejezze, milyen egyházban szeretne élni. Neked mi az egyházálmod?

– Nemrég meghívott Hodász András a podcast-adásába, és ott megkérdezte, mit reagáltam volna a pápa helyében az olimpiai megnyitóra. Kicsit zavarba jöttem ettől a kérdéstől, aztán eszembe jutott, hogy a pápa helyében találkozóra hívtam volna az olimpiai megnyitó szervezőit. Jöjjenek el az olimpia után a Vatikánba, üljünk le és beszélgessünk arról, hogy ők miért gondolták jónak azt, ami és ahogyan történt. Azt gondolom ugyanis, hogy nem jó, ha a kommunikáció jelentős része a sajtón keresztül történik. Ha valaki valakinek akar valamit mondani, akkor ma kiad egy közleményt, közread egy Facebook-posztot, nyilatkozik a sajtónak… De mi lenne, ha a dolgainkat, a problémáinkat közvetlenül egymással intéznénk? Tényleg mindenbe bele kell rángatni a sajtót? Kérdezem én ezt egy interjúban egy újságírótól, ami kissé groteszk, de azt gondolom, hogy Ferenc pápa mondhatná azt, hogy nem mindegy, hogy amit láttunk, azt egy színházban adják elő, vagy egy olimpia megnyitóján, és erről jó lenne beszélgetni, várjuk Önöket a Vatikánban az olimpia után két héttel. Ebből kisülhet, hogy oké, jobban értjük egymást, ők ezt gondolják, mi azt, de közeledtünk egymáshoz. Amikor a jövő egyházára gondolok, és remélem, a nagyon közeljövő egyházában már így lesz, akkor ezt a közvetlen kommunikációt erősíteném. Eddig a zsinat, meg a különféle bíborosi testületek, meg egyéb egyházi szervek nagyon fölötte álltak a híveknek, a döntések megkérdőjelezhetetlenek voltak az egyháztagok számára. Manapság ez már nem megy.

A tekintélyelvűség nem működik. Sokkal nyitottabbnak kéne lenni az egyházak vezetésének, különösen arra vonatkozóan, hogy hogyan beszélnek meg a hívekkel különféle problémákat, hogyan beszélnek különféle dolgokról.

Amikor Veres András azt mondta, hogy a lombikprogram bűn, az ezzel kapcsolatos dilemmákat nem kéne lesöpörni az asztalról, mert az emberek nem fogják ezt a stílust elfogadni – nem lehet kinyilatkoztatással megoldani a dolgokat. Sokkal-sokkal jobban kéne csökkenteni a távolságot az egyházak vezetése és a hívek között, és igen, ki kéne állni bizonyos problémák esetén, és azt mondani, hogy kérem szépen, nem vettük észre, hogy mondjuk egy katolikus pap bort iszik, de vizet prédikál. Vagy bocsánatot kérünk, szerintünk ez a püspök ebben a helyzetben nem megfelelően viselkedett, de azt gondoljuk, hogy a figyelmeztetés ezért és ezért elegendő szankció. Ám ezek eddig nem történtek meg. Szerintem az egyházak hitelességét ma már csak nyílt kommunikációval lehet visszaadni. Erőből nem lehet az egyházakat vezetni. Számomra az egyházam vezetésének a hitelességét csak erősítené, ha azt mondaná, hogy kérem szépen, ebben nem gondolkoztunk jól. Ha ilyen irányba változna a jövő egyháza, az mindenképp emberibb, hitelesebb lenne.

Beszélgetőtárs: Gégény István