Tag Archive for: egyházi megújulás

„Átfogó kultúraváltásra kell törekednünk” – az egyház által okozott sebek csak őszinte szembenézéssel gyógyulhatnak

A pannonhalmi főapát és az egyházon belüli szexuális abúzus egyik korábbi áldozat is tagja annak a munkacsoportnak, mely a katolikus gyermekvédelem segítésére jött létre. Hortobágyi T. Cirill és Pető Attila mellett Dobszay Márton Benedek ferences szerzetes, Feledy Botond külpolitikai szakértő, Gégény István és Görföl Tibor katolikus teológusok, Gyurkó Szilvia gyermekjogi tanácsadó és Urfi Péter újságíró vesznek részt a Gyerekasztal Munkacsoport tevékenységében.

Ahogy a munkacsoport honlapján is olvasható,  küldetésük összhangban van a Ferenc pápa által kezdeményezett szinodális folyamattal – vagyis az egyház hívek közösségével együtt történő megújításával –, annak gyermekvédelmi célkitűzésével, amely e területen is transzparencia szükségességét hangsúlyozza. Az alábbiakban a Gyerekasztal Munkacsoport ma megjelent sajtóközleményét idézzük.

A Magyarországon egyedülálló szakmai összefogással megalakult Gyerekasztal Munkacsoport célja pozitív változás előidézése a katolikus gyermekvédelemben. Bízunk benne, hogy a munkánkkal javítunk a gyermekjogi témákról és a szexuális visszaélésekről szóló közbeszéd minőségén, illetve előmozdítjuk a magyar társadalom egyházi és világi tagjainak párbeszédét.

Munkacsoportunk már az összetételével kifejezi a reményt, hogy mindez lehetséges. Nemzetközi szinten is különlegesnek számít, hogy tagjaink között vannak egyházi vezetők, akik kezeltek már gyermekbántalmazási ügyeket, illetve újságíró, aki feltárt ilyeneket. Ennél az asztalnál egymás mellett ül teológus és jogvédő, illetve olyan aktivista is, aki ministránsként elszenvedője volt az egyházon belüli zaklatásnak.

Azért tartom fontosnak a Gyerekasztal Munkacsoportot, mert itt különböző emberek képesek együttműködni, azaz árnyalni saját gondolkodásukat, megosztani tapasztalataikat és meglátásaikat, mi több, képesek együtt küzdeni egy nemes és szent cél érdekében, egy társadalmi szempontból is fontos terület, az egyházi gyermekvédelem ügyéért.

Nagyon örülnék, ha a valódi bocsánatkérés kultúrája terjedne, amelyik szívből jön, felelősséget vállal, elismeri a másik fájdalmát, és segítséget nyújt a gyógyuláshoz.

Szeretném, ha az elhallgatás kultúrája helyett a transzparens kommunikáció kultúrája erősödne, hiszen ez a szembenézés szerves része, segíti a tisztánlátást, és a bizalomvesztés folyamatát épp ezáltal lehet megállítani” – mondja Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát.

Mint korábbi áldozat, mélyen hiszem, hogy a múlt sebeinek feldolgozása és a biztonságos jövő megteremtése érdekében szükség van párbeszédre és felelősségvállalásra. Ez a csoport azért jött létre, hogy támogassa a magyar katolikus egyházat a visszaélések megelőzésében és a megfelelő válaszok kialakításában. A célom, hogy az áldozatok tapasztalatait és szempontjait is figyelembe véve segíteni tudjam egy olyan egyház kialakulását, amelyben az átláthatóság, a biztonság és az igazságosság alapértékek. Hiszem, hogy ezzel hozzájárulhatok egy felelősségteljesebb és emberségesebb egyházi közösséghez” – mondja Pető Attila gyermekvédelmi aktivista.

A munkacsoport szeretne csatlakozni a katolikus világban is terjedő szemlélethez és gyakorlathoz, amely a hibákkal való őszinte szembenézéssel, a múltbeli esetek szisztematikus feltárásával, összefoglaló jelentések készítésével, hatékony megelőző intézkedések bevezetésével, szakemberek képzésével járul hozzá a sebek gyógyulásához és újabb visszaélések megelőzéséhez.

Szükségesnek tartjuk egy átfogó országjelentés elkészítését, amely számos országot vitt közelebb a valós helyzet megismeréséhez, sok esetben az egyházi közösségeken túlmutató, össztársadalmi szembenézést és gyógyulást is elősegítve.

Természetesen egy ilyen országjelentés lebonyolítása messze meghaladja a mi civil kezdeményezésünk hatáskörét és erőforrásait; a Gyerekasztal csupán az ehhez vezető pozitív folyamatok támogatójaként tud fellépni. Egy országjelentésnek már az előkészítése is rendkívül összetett feladat, amelyen remélhetőleg együtt tudunk dolgozni a katolikus gyermekvédelem hazai és külföldi szakembereivel.

A gyerekekkel szembeni visszaélések komplex problémájának hatékony kezelése érdekében elengedhetetlen a szakmaközi párbeszéd és együttműködés. Az áldozatok meghallgatásának és a holisztikus megközelítés fontosságának hangsúlyozása, a különböző szakmák – pszichológia, jog, kriminológia, gyermekjogok – képviselőinek párbeszéde kulcsfontosságú. Ezt a multidiszciplináris megközelítést teszi lehetővé a Gyerekasztal kezdeményezés, ami így a bántalmazás jelenségének sokoldalúbb megértését, hatékonyabb megelőzési stratégiák kidolgozását, a bántalmazottak megfelelő támogatását, valamint az egyházon belüli elszámoltathatóság és átláthatóság növelését is elősegítheti. Tapasztalatom szerint a szakmaközi fórumok minden területen (a gyermekvédelemtől az oktatáson át az egészségügyig és a sportig) hozzájárulnak a nyilvánosságban is megjelent bántalmazásesetek miatt megrendült társadalmi bizalom helyreállításához, és segítik az áldozatok gyógyulási folyamatát” – mondja Gyurkó Szilvia gyermekjogi tanácsadó.

A munkacsoport küldetése összhangban van a Ferenc pápa által kezdeményezett szinodális folyamattal – vagyis az egyház hívek közösségével együtt történő megújításával –, és annak gyermekvédelmi célkitűzésével, amely a transzparencia szükségességét hangsúlyozza.

A katolikus gyermekvédelem (és tágabb értelemben az egész magyar gyermekvédelem) ügyét szeretnénk szolgálni azzal, hogy személyes találkozásokat, workshopokat, képzéseket és konferenciákat szervezünk egy olyan témáról, amelyről nehéz beszélni. Sokan nem mernek, sokan nem tudnak. Szeretnénk beszédre bátorítani minden érintettet, és a lehető legnagyobb közönség felé kommunikálni a saját honlapunkon, valamint az egyházi és a világi médiában. De fontos vállalásunk az is, hogy a szélesebb nyilvánosságnak bemutassuk a katolikus gyermekvédelem erőfeszítéseit, másfelől pedig magyar nyelven is elérhetővé tegyük azt a folyamatosan bővülő nemzetközi szakirodalmat, amely által még eredményesebb lehet ez a munka. Egyik első dolgunk egy olyan kötet megjelentetése lesz, amely a bántalmazásokkal foglalkozó teológiai szerzők írásaiból közöl átfogó igényű válogatást – nem esettanulmányok bemutatására vállalkozunk, hanem a jelenség átfogó elemzésére, a szexuális és a lelki bántalmazások összefüggésében egyaránt.

Személyes vágyam egy olyan egyházi–társadalmi közeg létrehozása és fenntartása, ahol mindenki biztonságban érezheti magát – legyen szó gyermekről vagy felnőttről, laikusról vagy klerikusról, beosztottról vagy vezetőről.

Az emberi méltóság védelme nem korlátozódhat elszigetelt cselekvésekre; ehelyett egy átfogó kultúraváltásra kell törekednünk. Ennek megvalósítása érdekében elengedhetetlen a folyamatok alapos megértése, a kutatás, a szemléletformálás, a megelőzés, a képzés, a párbeszéd, az esetkezelés és az együttműködés.

Mélyen hiszem, hogy ez a szolgálat az egyház irgalmas, gyógyító tevékenységének része, és hozzájárul az istenkapcsolat elmélyítéséhez, vagyis az örömhír hirdetésének beteljesítéséhez” – mondja Dobszay Benedek ferences szerzetes, korábbi tartományfőnök.

2025. január 23.

A Gyerekasztal Munkacsoport tagjai:

Dobszay Benedek

Feledy Botond

Gégény István

Görföl Tibor

Gyurkó Szilvia

Hortobágyi T. Cirill

Pető Attila

Urfi Péter

Újabb év telt el a hit megújulásának útján – ezek voltak a leginspirálóbb gondolatok 2024-ben

A Megújul.hu az elmúlt évben számos meghatározó interjút közölt, amelyek az egyház jövőjével, a szinodalitással és a közösségi megújulással foglalkoznak. Vallási vezetők, teológusok és a világegyház kiemelkedő alakjai osztották meg velünk gondolataikat és reményeiket. Összegyűjtöttük a legemlékezetesebb beszélgetéseket, ezekből idézünk.

Mohos Gábor: „Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!”

Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a 16. püspöki szinódus első ülésszakán szerzett tapasztalatairól februárban mesélt nekünk. Az interjúban kiemelte Ferenc pápa buzdítását, miszerint hagyni kell, hogy a Szentlélek vezesse az egyházat, és nyitottnak kell lenni az új utakra és megoldásokra, amelyeket a szinódus hoz.

Mohos Gábor: „Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!”

Részlet az interjúból:

– Tehát a megújulás nem most kezdődött?

– A szinódus a II. Vatikáni Zsinat gyümölcse. A megújulás folyamatosan zajlik, és nem a teljes átalakulás a cél, hanem az, hogy Isten népeként – ahogyan 2000 éve a történelemben – ezután is úton legyünk. Emlékezzünk, hogy az 1960-as években létrejött az új misekönyv, majd a latin helyett népnyelven kezdtek szentmisét celebrálni. 1983-ban megjelent az új egyházi törvénykönyv, amely a zsinati változtatásokat volt hivatott átültetni az egyházi törvénykezésbe. Később, 1992-ben Szent II. János Pál pápa kiadta A Katolikus Egyház katekizmusát. Ezek a változások mind részei voltak annak, hogy a II. Vatikáni Zsinat döntései megjelenjenek a gyakorlatban. De szeretném megemlíteni a pápai enciklikák fontosságát is az utóbbi évtizedekből, amelyek az Egyház tanításait fogalmazzák meg a mai korban, mint alapvető hitbeli vagy szociális kérdésekre irányuló enciklikák. A haladás nem most kezdődött – mi már kétezer éve járjuk ezt az utat. Nem a nulláról kellett elkezdenünk, ahogy a civil világban olyan gyakran előfordul. Illetve az Egyházunkat nem mi, emberek újítjuk meg, hanem a Szentlélek. Az októberi szinódus központi gondolata is ez volt: figyeljünk oda a Szentlélekre! A gyakorlatban ez nagyon szépen és jelenvaló módon valósult meg azáltal, hogy a felszólalások között időről időre imádkoztunk, valamint minden új szakasz előtt részt vettünk egy közös szentmisén a Szent Péter-bazilikában. Maga Ferenc pápa is hangsúlyozta, hogy itt nem az emberi szempontjainkat ütköztetjük, hanem a Szentlélek sugallataira nyitottan tárgyalunk egyes kérdéseket. Meg kell értenünk, hogy a megújulás nem megy a Szentlélek nélkül.

A teljes interjú itt olvasható. 

Kocsis Fülöp: „Teljesítsük a szinodális missziót!”

Kocsis Fülöp érsek-metropolita a tél végéhez közeledve osztotta meg velünk gondolatait a szinodalitás jelentőségéről és az egyház megújulásáról. A görögkatolikus egyházfő hangsúlyozta, hogy a közös út, a párbeszéd és az együttműködés elengedhetetlen az egyház jövője szempontjából – ebben pedig óriási szerepe van a híveknek.

Kocsis Fülöp: „Teljesítsük a szinodális missziót!”

Részlet az interjúból:

– Hogyan hat a görögkatolikus egyházra, hogy az emberek mintha nyitottabbá váltak volna a keleti vallások iránt? Elképzelhető, hogy ez hatással lesz a hívő közösségek létszámának alakulására?

– Valóban igaz, hogy ma nem a ráció uralkodik a világban. A nyugati emberek szívesen fordulnak a keleti gyakorlatok felé, és be kell látnunk azt is, hogy a keleti egyházak gazdag hagyományaival szemben a racionális nyugati egyházak nem képesek kielégíteni a modern emberek spiritualitás iránti vágyát. De semmi esetre sem gondolnám, hogy a hívek száma emelkedni fog a keleti egyházaknál. Gondoljunk például arra, hogy a görögkatolikus egyház magas elvárásokat támaszt a liturgiában, a közösség tagjai nem válhatnak vasárnapi keresztényekké, akik kedvük szerint vesznek részt a liturgiában. Tehát komoly elköteleződésre van szükség, és ez nem vonzó a mai emberek számára, ezért a keleti egyházak sem fognak tömegeket vonzani. A mi feladatunk a görögkatolikus egyház tagjaiként, hogy felkínáljuk a római katolikus egyház tagjainak azt a gazdagságot, amelyet Egyházunk ismer, ahogy Szent II. János Pál pápa is buzdított minket: segítsük, hogy a nyugati egyházak megéljék a keleti egyházak mélységeit.

A teljes interjú itt olvasható. 

Német László: „A bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel”

Német László belgrádi érsek bíborosi kinevezése kapcsán adott interjújában hangsúlyozta a helyi egyházak és a hívek meghallgatásának fontosságát, valamint a párbeszéd és az együttműködés szükségességét az egyház jövőjének alakításában. A bíboros elmondása alapján ezek nélkül nem beszélhetünk az egyház megújulásáról.

Német László: „A bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel”

Részlet az interjúból:

– Érsekként érkeztél a most zajló püspöki szinódusra, kinevezett bíborosként fogsz távozni onnan október végén. Mi változik az életedben?

– Egyelőre csak azt tudom mondani, hogy fogalmam sincs. A december 8-án tartandó bíborosi kreációt követően, miután együtt ünnepeltünk a pápával, akkor kapom meg a tituláris templomomat Rómában, és jönnek majd a döntések Ferenc pápa részéről, hogy hol szeretné – ha szeretné – igénybe venni a különböző kuriális irodákban a tapasztalatomat, az együttműködésemet. Ma még fölösleges lenne arról álmodozni, hogy mi vár rám. Két hónapon belül biztos többet fogok tudni a jövőbeli új feladataimról.

– Mit üzennél a püspöki szinódus helyszínéről a magyar olvasóknak?

– Szeretettel üdvözlök minden kedves olvasót. Szerintem fontos lenne, hogy párbeszédbe lépjünk minél többen egymással. Nagyon sok jó dolog van itt, a szinóduson, és nagyon sok jó dolog van Magyarországon is. Olyan jó lenne közelebb hozni a különböző meglátásokat és tapasztalatokat, és közösen leépíteni azt a rengeteg gyűlöletet, félelmet, ami jelenleg Magyarországon uralkodik.

A teljes interjú itt olvasható.

Csiszár Klára: „A remény hullámvasútja”

Csiszár Klára professzor a szinódus második ülésszaka alatt adott interjújában egy hullámvasúthoz hasonlította az egyház megújulását. Kiemelte, hogy a szinodalitás az egyház kötelessége, ezzel kapcsolatban pedig hangsúlyozta a nők szerepének fontosságát. Mint mondta, nem kizárt, hogy a jövőben megvalósulhat a nők diakónussá szentelése.

Csiszár Klára: „A remény hullámvasútja”

Részlet az interjúból:

– Az egyházi szolgálat és a nők szerepe gyakran vitatott kérdés. Ez itt is így van?

– A szolgálat és a nők szerepének kérdése folyamatosan napirenden van, de ezt sokan félreértik. Nem hiszem, hogy most teológiai vitákra van szükségünk, inkább egy tágabb keret szükséges ahhoz, hogy újragondoljuk a nők szerepét az egyházban. A következő hetekben nem fogunk női diakónusokat felszentelni, de ez nem jelenti azt, hogy a kérdés lekerül az asztalról. Arról van szó, hogy a nőket vezetői pozíciókba hozzuk és láthatóbbá tegyük őket. Ehhez türelemre és bátorságra van szükség, hogy a szolgálatot mélységében újragondoljuk, és a nőket bevonjuk a döntéshozatali folyamatokba.

– Ön gyakran említi a sensus fidei-t, a hívők hittudatát. Milyen jelentősége van ennek a szinóduson?

– A sensus fidei a szinódus alapszólama. A II. Vatikáni Zsinat közelebb hozott minket ehhez a fogalomhoz, ez most a munkánk teológiai alapja. Arról van szó, hogy meghallgatjuk a híveket, tiszteletben tartjuk az észrevételeiket. Gyakran kérdezték tőlem, hogy bizonyos püspökök, akik szigorúbb álláspontot képviselnek, hitelesen képviselik-e a híveiket. Bizonyos esetekben igen. És ez óriási alkalmazkodóképességet igényel. A romániai egyház nem olyan, mint az ausztriai. Ott nem tarthatok ugyanolyan előadásokat, amilyeneket Bécsben tartanék, mert mások az igények, más a kulturális kontextus.

A teljes interjú itt olvasható.

Mario Grech: „Nincs okunk félni a megújulástól”

Mario Grech bíboros, a Püspöki Szinódus főtitkára a szinódus lezárása után adott interjújában hangsúlyozta, hogy a szinodális folyamat nem ért véget az ülés lezárásával. Sőt, igazán csak most kezdődik a helyi egyházakban, amikor a hívek is a megújulás útjára lépnek.

Mario Grech: „Nincs okunk félni a megújulástól”

Részlet az interjúból:

– A szinódust lezáró liturgia nagyon megérintette a szívemet. Ferenc pápa az ülő stílusú egyház és a mozgásban lévő egyház képéről beszélt. Nem szabad hagynunk, hogy egyházként csak üljünk és várakozzunk, hanem mozognunk kell, fejlődnünk kell. Mindannyiunknak, Isten népének át kell mennünk egy megtérésen, mégpedig szinodális megtérésen. A mostani szinódus kiindulópontja még 2021-ben volt, most pedig itt vagyunk egyfajta végpontnál 2024 őszén. Ahogy már utaltam rá, az út érdekes része most kezdődik, amikor hazatérünk. Mit javasol azoknak, akik Magyarországon érdeklődnek a szinodalitás iránt? Hogyan tudnak rálépni erre az útra, és hogyan tudják követni azt az irányt, amit a szinódus megfogalmazott?

– Valóban, a szinódus ünneplése véget ért, de ez egy folyamat, és még mindig tart. A most kezdődő, nagyon fontos szakaszt én leginkább visszacsatolásnak nevezném. Mert minden azzal kezdődött, hogy meghallgattuk az embereket, meghallgattuk a helyi egyházi közösségeket. Ismételten mondom, a munkadokumentumokat, amelyek a szinódus mindkét ülésére készültek, nem Rómában találták ki. Ezek olyan dokumentumok voltak, amelyeket a helyi egyházak jelentéseiből állítottunk össze. És most a szinódus záródokumentuma visszakerül a helyi egyházi közösségekhez, nem csupán azért, hogy a helyi egyházak lefordítsák, alkalmazzák, a dokumentumban foglaltakat a lelkipásztori döntésekben, hanem azért is, hogy helyben folytassák az egyház tagjai a megkülönböztetést. Mert vannak bizonyos kérdések, amelyek még mindig nyitva vannak, és figyelembe kell venni az adott hely fontosságát, hiszen az egyház mindig egy bizonyos területen van jelen a történelemben. Egy dolog biztos: Péter apostol nyomdokain haladunk, hűek vagyunk az evangéliumhoz és a szenthagyományhoz. Egyáltalán nem kell félni a megújulástól. De jobban meg kell egymást értenünk, és jobban össze kell fognunk, hogy képesek legyünk Jézust hirdetni a mai világnak. Minden megkeresztelt osztozik ebben a küldetésben.

A teljes interjú itt olvasható.

 

Szinodalitás: Az Egyház közös útja

A szinodalitás fogalma az utóbbi években került az egyház középpontjába, különösen Ferenc pápa pápaságának idején. Az „együtt haladás” mint alapelv nemcsak a döntéshozatali folyamatokra, hanem az egyház missziós tevékenységére, hitéletére és közösségi mivoltára is hatással van. De mit jelent a szinodalitás a gyakorlatban, és hogyan segítheti az egyház lelki és strukturális megújulását? Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a szinodalitás fogalmát, bibliai alapjait, gyakorlati megvalósítását, valamint kihívásait és lehetőségeit.

Read more