Legalábbis a szinodális szinódus második ülésére. Nemrég a Duna-parti városban találkoztak a szinódus európai résztvevői, hogy felkészüljenek az októberi eseményre.

A találkozón egyházi vezetők mellett több világi teológus, köztük nők is jelen voltak – 25 országból 43-an jöttek össze Felső-Ausztria fővárosában, hogy együtt gondolkozzanak a közelgő szinodális ülésről, amely 2024 októberében kerül megrendezésre Rómában. A linzi találkozó nem csupán egy regionális egyházi esemény volt, sokkal inkább egy globális folyamat része. A résztvevők Európa különböző pontjairól érkeztek, mindannyian hosszú utat tettek meg azért, hogy közösen gondolkodjanak a szinódusi folyamat európai vonatkozásairól. A találkozó résztvevői elsősorban arra keresték a választ, hogy hogyan lehet a szinodalitás szellemében megerősíteni az egyházat, és hogyan lehet megteremteni egy olyan közösséget, amely nyitott a párbeszédre, az együttműködésre és az inkluzivitásra.

A különbségek ellenére is közös a célunk

Franz Lackner salzburgi érsek, az Osztrák Püspöki Konferencia elnöke a találkozó elején hangsúlyozta, hogy a szinódusi folyamat egy egyházkormányzati kérdés, és egyúttal az egyház életének újragondolása, ami túlmutat az egyházpolitikán. „A szinodalitás azt jelenti, hogy meghallgatjuk egymást, hogy együtt lépünk előre, és hogy nyitottak vagyunk Isten hangjára, amelyet a közösség minden tagja megszólaltathat” – mondta a fogalom tisztázása céljából Franz Lackner érsek, majd hangsúlyozta, hogy a szinodalitás folyamata nem pusztán a püspökök, a papok vagy az egyházi vezetők kiváltsága, hanem minden hívő közös felelőssége és lehetősége. Ez a szemlélet nyitottságot és részvételt kíván mindenkitől. A tét nem kisebb, minthogy az egyház valóban a közösség egyházává váljon, ahol mindenki számít, legyen szó egyházi vagy világi munkatársakról, férfiakról vagy nőkről, hívőkről vagy útkeresőkről. Ezt szimbolizálta a találkozó struktúrája is, amely a szinodalitás elveire épült, hiszen a résztvevők kiscsoportos beszélgetéseken osztották meg egymással gondolataikat és tapasztalataikat. Ezek a beszélgetések pedig lehetőséget adtak a különböző európai egyházközösségek helyzetének feltérképezésére.

A megosztás eredménye lett a kölcsönös tanulás, ami kulcsfontosságú a szinodalitás sikeréhez.

De ne felejtsük el, hogy még mindig elméleti megosztásról, rövid tanulásról beszélünk, a gyakorlatban ennél sokkal konkrétabb lépésekre van szükség a cél érdekében. Ezzel kapcsolatban Petar Palić mostari püspök így nyilatkozott: „Világos, hogy az európai egyházaknak sok különböző kihívással kell szembenézniük, ennek ellenére közös feladatunk, hogy olyan egyházat építsünk, amely meghallja a hívek hangját. A szinodalitás számunkra egy újfajta út, amely összekapcsolja a híveket és a vezetőket, és megerősíti a hit közösségét.”

A nehéz kérdésekre is választ kell találni

A találkozó résztvevői között püspökök, teológusok, laikus vezetők és szakértők is voltak, akik a szinodalitás különböző aspektusait vizsgálták, egész pontosan azt, hogyan lehet a szinódusi folyamatot mélyebben integrálni az európai egyházak mindennapi életébe, és hogyan lehet az egyház struktúráit a párbeszéd és a közös döntéshozatal elvei mentén újragondolni. Az európai egyházak számára ugyanis a szinodalitás nem elméleti kérdés, hanem gyakorlati kihívás, de

hogy hol, mikor és miként fog megvalósulni ez a törekvés, az nem egységes.

Annyi biztos, hogy a résztvevő püspökök számára prioritást élvez, hogy az egyház nyitott és befogadó legyen a társadalmi változások iránt, ugyanakkor hűséges maradjon a keresztény hit alapelveihez. „Az európai egyház különleges helyzetben van, hiszen egy olyan kontinensen élünk, ahol a vallási sokszínűség és a szekularizáció együtt létezik. Ez kihívás, de egyben lehetőség is arra, hogy az egyház új formákat találjon a misszióra, és még inkább közel kerüljön az emberekhez” – mondta a találkozó alkalmával Ivan Ćurić Đakovo eszéki segédpüspök.

Lépésről lépésre

A linzi találkozó nem titkolt szándéka volt, hogy előkészítse a terepet a szinódus második ülésszakára.  Ezt erősítik Csiszár Klára pasztorálteológus, tanszékvezető professzor, a XVI. Püspöki Szinódus teológiai tanácsadójának gondolatai. „A linzi találkozó különleges jelentőséggel bírt, mert a résztvevők nemcsak elméleti szinten, hanem konkrét példákon keresztül is megvitatták, hogyan valósítható meg a szinodalitás az egyházi életben. Véleményem szerint a találkozó lehetőséget adott arra, hogy a különböző európai egyházak képviselői egymástól tanuljanak.” Az itt megfogalmazott gondolatok és javaslatok szorosan kapcsolódnak ahhoz, amit Rómában a püspökök és más egyházi vezetők heteken belül megvitatnak majd. A júliusban bemutatott „Instrumentum Laboris” alapján tudjuk, hogy milyen témákra fókuszálnak a munkacsoportok, és egyes szakértők szerint már a végeredmény is prognosztizálható.

Vajon képes lesz megtalálni a történelmi egyház a hagyomány és a megújulás közötti szűk, de járható utat? Ami biztos, hogy a résztvevők számára a szinodalitás folyamata nem fejeződik be a szinodális szinódus második ülésszakával, épp ellenkezőleg: ez inkább egy hosszú átalakulási folyamat első lépése. Mi ott leszünk ennél a lépésnél, hogy továbbadjuk a hírt: merre vezeti a Szentlélek az egyház útját a jövőben.  

Fotók: Kathpress