Tag Archive for: Ferenc Pápa

Itt olvasható először magyarul a szinodális szinódus záródokumentuma

Örömmel jelentjük be, hogy magyar nyelven is elérhető a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének záródokumentuma, amely először a Megújul.hu-n olvasható.

A dokumentum magyar nyelvű változata fontos mérföldkő a hazai közösségek számára, hiszen lehetőséget ad, hogy együtt gondolkodjanak a megfogalmazott iránymutatáson. Az eredeti dokumentumot október 28-án tette közzé a Vatikán, mostantól viszont a magyar nyelvű verzió is elérhető. A záródokumentum különlegessége, hogy Szentatya nevét viseli ilyenre korábban nem volt példa az egyház történetében. Ferenc pápa a nevét adta ahhoz az íráshoz, amely összegzi a megújuló egyház útját, ezzel konkrét iránymutatást ad mind a klérusnak, mind a laikusoknak.

Aktuális kérdések, aktuális válaszok

A záródokumentum olyan fontos kérdéseket tárgyal, mint a befogadás és a megértés, a migráció és az empátia, valamint a nők szerepe a jövő egyházában. Olvassuk együtt a szinodális szinódus záródokumentumát, fogjuk a kezünkbe, akár egy kézikönyvet, és cselekedjünk úgy, ahogy Ferenc pápa is buzdít minket: ne legyünk ülő egyház, keljünk útra mindannyian!

A dokumentum az alábbi képre kattintva szabadon letölthető.

„Ami erősebbé teheti az egyházat” – Ferenc pápa lezárta a szinódust

A XVI. Püspöki Szinódus zárómiséjén Ferenc pápa arra buzdít minket, hogy legyünk olyanok, mint a mai evangéliumban szereplő Bartimeus, és bízzuk rá „vakságunkat” az Úrra, hogy missziós egyház lehessünk.

A Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének záróeseményeként Ferenc pápa vasárnap, október 27-én szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában, amelyben hálát adott az Úrnak a közösen megtett útért. A Szentatya köszöntőjében bejelentette, hogy az elmúlt három évet, vagyis a szinodalitás szinódusát ezennel lezárja.

Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a magyarországi római katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Fel kell ismernünk saját vakságunkat

Ferenc pápa homíliájában a mai evangéliumhoz (vö. Mk 10,46-52) kapcsolódva felidézte a vak Bartimeus történetét, aki azért fohászkodott az Úrhoz, hogy visszanyerje látását, és miután az Úr meghallgatta és teljesítette kérését, a férfi Jézus követője lett. „Bartimeus a mi belső vakságunkat jelképezi, amely visszatart minket attól, hogy jó reménnyel szemléljük az életet.

Ez a vakság az egyházat is érinti, amely miatt néha képtelen észrevenni az Úr jelenlétét,

és felkészületlen szembenézni a valósággal” – mondta a Szentatya, majd hozzátette, hogy emiatt az egyház nem tud megfelelően válaszolni az emberek kérdéseire. Márpedig az egyház nem maradhat tétlen a mai nők és férfiak által felvetett kérdésekkel szemben. „Igenis szembe kell nézni korunk kihívásaival. Nem ülhetünk tétlenül, mielőbb választ kell adnunk a világ problémáira.”

Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája a magyarországi görög katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Ébresszük fel a hitünket!

Ferenc pápa a szinódus zárószentmiséjén emlékeztetett arra is, hogy ez a rendkívüli találkozó lehetőséget ad mindannyiunk számára, hogy felébresszük hitünket. „Az evangélium örömhíre felébreszt, de ehhez előbb meg kell hallanunk az evangéliumot. Legyünk olyanok, mint Bartimeus, és

lássuk meg az Urat, aki felkarolja a világ összes emberét, köztük a szenvedőket, a szegényeket vagy a marginalizálódott csoportok tagjait”

– hangsúlyozta a Szentatya, aki egy érdekes példával szemléltette, hogy mire lenne szüksége a mai egyháznak. „Nem egy tétlen és lemondó egyházra van szükségünk, hanem egy olyan egyházra, amely meghallja a világ kiáltását, és koszos lesz a szolgálatban.”

Ferenc pápa szentmiséjével zárult a szinodális szinódus a Vatikánban. (Fotó: Gégény István)

A szinodális egyház erős egyház

„Ahogyan Bartimeus hittel és reménnyel kiáltott az Úrhoz, úgy mi is tegyük ugyanezt” – mondta a pápa, majd hozzátette, hogy ismerjük fel Isten munkáját életünkben. Hangsúlyozta, hogy ehhez előbb jó útra kell lépnünk. Hogy hol van a jó út? Ott, ahol Jézus jár; legyünk tehát Jézus követői, mert így eljutunk az Úrhoz. Így amikor a gyengeség vagy a tétlenség megakadályozna minket, akkor

lesz elég erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy tovább haladjunk a megújulás útján.

„Az Úr halad előttünk, meg kell hallanunk a hívását! Keljünk útra, hogy visszakapjuk a látásunkat.” A Szentatya rámutatott, hogy ez az út előrevetíti a szinodális egyház képét, amelyben minden kereszténynek van ereje ahhoz, hogy szembenézzen a világ kihívásaival. „Emlékezzünk, hogy nem vagyunk egyedül ezen az úton, hanem itt vannak mellettünk keresztény testvéreink is, akikkel együtt haladunk Jézus mögött.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk. (Fotó: Gégény István)

Ferenc pápa zárógondolata adjon lendületet

A pápa hangsúlyozta, hogy az egyháznak újra talpra kell állnia, hogy magához ölelje az emberiséget, és segítsen abban, hogy az evangélium örömhíre beragyogja az egész világot. „Nem egy statikus egyház kell most, hanem egy missziós egyház, amely a világ utcáin jár Jézussal” – mondta a Szentatya, végül köszönetet mondott az elmúlt napokért, hónapokért és évekért. Köszönetet mondott a szinódusért, és kiemelte, hogy ezentúl is azért fog imádkozni, hogy az egyház folytassa azt az értékes munkát, amelyet a szinódus elindított.

„A szinodális egyház olyan, mint egy nagy közösség, amely minden keresztényt felemel.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk, és befogadó, elfogadó, megértő keresztényekké váljunk ebben a sebzett világban, amelyben mindennél nagyobb szükség van az összetartásra.

Szöveg: Vermes Nikolett
Fotó: Gégény István

Ez történik a szinóduson: a munkacsoportok keresik a választ a főbb kérdésekre

A szinódusi munkacsoportok célja, hogy olyan konkrét javaslatokat tegyenek, amelyek alapvetően befolyásolják, hogy milyen irányba haladjon tovább az egyház a következő években. A csapásvonal meghatározása jelenleg is zajlik.  

A szinodális szinódus arra hivatott, hogy választ adjon az egyház jelenlegi kihívásaira, egyúttal irányt mutasson a jövő egyháza számára. A legfőbb célok közé tartozik a közösség megújítása és az egyház hitelességének megőrzése. Ezért a következő fontos témák kerülnek terítékre az előttünk álló napokban: a nők szerepe az egyházban, az ökumenizmus, és az Evangélium szerepe a digitalizáció világában. A munkacsoportok pedig ezekben a percekben is azon dolgoznak, hogy döntéseket hozzanak a témákat illetően.

Mi lesz a perifériára sodródott csoportokkal?

Minden bizonnyal a következő hetek egyik legizgalmasabb kérdése a nők szerepének újragondolása. Ezzel kapcsolatban a munkacsoportok feladata, hogy világos irányvonalat adjanak arra vonatkozóan, hogyan válhatnak a nők az egyház életének még aktívabb részeseivé. Így a gyakorlati kérdések mellett a teológiai alapok újraértelmezése is fontos:

lehetnek női döntéshozók az egyházban?

Mennyire engedhetjük meg, hogy a nők a hierarchiában is helyet kapjanak? Amennyiben a hagyományból indulunk ki, a munkacsoportok előtt nehéz döntések állnak, és ezzel még nincs vége a feladatoknak. A következő napokban érzékeny téma lesz Afrika helyzete is, ahol az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a keresztények száma. Az afrikai püspökök szerint ezért az egyháznak olyan stratégiákat kell kidolgoznia, amelyek tiszteletben tartják a helyi kultúrát, ugyanakkor összhangban maradnak az evangélium értékeivel, hogy a helyi hívek száma továbbgyarapodjon.

Az egyház a szinodalitás útjára lépett (Fotó: Vatican Media)

Felelősségteljesen az ökumenizmusról

Harmadsorban a munkacsoportoknak egészen új kérdéseket is meg kell vitatniuk, amelyek a keleti egyházak helyzetére és az ökumenikus párbeszédre fókuszálnak. Az egyházi vezetőkből és világi munkatársakból álló csoportoknak nagy figyelmet kell fordítaniuk a háborús területeken lévő keleti egyházak megmentésére is, hiszen ezek a felekezetek mindennapos veszélyekkel néznek szembe. A csoportok célja, hogy ráirányítsák a figyelmet a nemzetközi támogatás súlyára, valamint az ökumenikus párbeszéd előmozdítására, amely segíthet a béke megteremtésében és a hit megőrzésében még ebben a nehéz helyzetekben is. Mert a keresztény egyház nem nézheti tétlenül, ahogy a többi egyház küzd a világban uralkodó gonosz ellen.

Az egyház és a digitalizáció kapcsolata

A szinódus legérdekesebb kérdései közé tartozik az evangélium hirdetése a digitális térben. Vannak olyan keresztény közösségek, ahol már elfogadott a digitalizáció, míg máshol túlzottan elutasítók ezzel kapcsolatban. Ezért a munkacsoportoknak világos választ kell adniuk a következő kérdésre: hogyan lehet hitelesen elérni a fiatalokat a közösségi médián keresztül? Hogyan lehet elérni tágabb csoportokat a virtuális térben anélkül, hogy csökkenne az egyház hitelessége? A teológusok várhatóan heteken belül választ adnak arra, hogyan hozzák közelebb az egyházat a modern társadalomhoz. Végezetül fontos megjegyezni, hogy

a szinódus a következő napokban nemcsak a problémákra koncentrál, hanem a reményre is.

Ennek érdekében különböző példákon keresztül – mint a helyi közösségi kezdeményezések, a szociális projektek vagy a hátrányos helyzetű csoportok támogatása – azt is bemutatják a jelenlévők, hogy a megújulás már elkezdődött, és az egyház jövőjét illetően bátran lehetünk optimisták. A szinódusra érkezett munkacsoportoknak tehát a legfőbb kihívások mellett folyamatosan emlékeztetniük kell magukat és az egyház minden tagját arra, hogy a remény ajándéka itt ragyog előttünk a mindennapokban. De miért van szükség erre? Ferenc pápa a szinódust megelőzően többször hangsúlyozta, hogy az egyház hivatása a világ jobbá tétele és a remény erősítése. Mert az egyház feladata, hogy jelen legyen az emberek életében, meghallgassa a híveket, reagáljon a világban zajló eseményekre és támogassa az elesetteket. Az előttünk álló hetekben választ kapunk arra, hogy a munkacsoportok milyen konkrét javaslatokat tesznek az egyház jövőjére vonatkozóan. Ahogy maga a Szentatya fogalmazott: „Az egyháznak változnia kell, de soha nem szabad elfelejtenie a küldetését.”

A Megújul.hu ott lesz a helyszínen, hogy erről folyamatos tájékoztatást adjon.

A szinódus Isten ajándéka – részletek az első szinódusi sajtótájékoztatóról

Már javában zajlik Rómában a szinodális szinódus – a következőkben részletes tudósítást olvashatnak a mai sajtótájékoztatóról.

Október 3-án, a délutáni órákban került megrendezésre a Püspöki Szinódus 16. Rendes Közgyűlés második ülésszakának első sajtótájékoztatója a Vatikánban. A rendezvény középpontjában a szinodalitás megújulásának útja és a közeljövőt érintő egyházi megújulás állt. Az eseményen részt vettek a szinódus különböző vezetői, köztük Giacomo Costa, Riccardo Battocchio, Maria de los Dolores Palencia Gómez, Daniel Ernest Flores és Paolo Ruffini.

Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!

Még a sajtótájékoztató előtt Ferenc pápa emlékeztette a résztvevőket, hogy a szinódus nem pusztán egy adminisztratív hivatali esemény, hanem komoly lelki folyamat, amelynek célja az egyházi közösség újjáépítése. A Szentatya egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy ebben a komoly folyamatban nincsenek egyedül a döntéshozók.

„A Szentlélek vezeti a lépteinket, amikor az egymás iránti szeretet útjára lépünk”

– mondta Ferenc pápa, hangsúlyozva, hogy a közösségi párbeszéd és a Szentlélek hívása kulcsfontosságú ezekben a napokban, amikor az egyháznak nyitottnak kell lennie, és el kell fogadnia olyan nézőpontokat is, amelyekről eddig hallani sem akart.

Az október 3-án tartott, nagy jelentsőggel bíró sajtótájékoztatón Mario Grech bíboros, a szinódus főtitkára kiemelte, hogy a szinódus a hallgatás és az imádság útja. „Az igazi megújulás és a reform nem csupán szerkezeti változásokból áll, sokkal inkább a közösség megújulásában, amely az egész egyházat érinti” – mondta Grech bíboros, aki megjegyezte azt is, hogy ez a változás, ez a reform nem lehet öncélú, még akkor sem, ha sokan önös szándékokat látnak benne.

A sajtótájékoztatót nagy érdeklődés követte (Fotó: Vatican Media)

Az evangélium hitelességének megőrzése  

A Szentatya és a szinódus főtitkára után Riccardo Battocchio, a szinódus különleges titkára szólt a jelenlévőkhöz. Az atya a szinodalitás mélyebb teológiai jelentőségéről beszélt. „Nagyon fontos, hogy az egyházi megújulásnak összhangban kell lennie az evangéliumi üzenettel. Ennek része, hogy felismerjük, Isten jelen van közösségeinkben, és minden hívőt meghív arra, hogy aktívan részt vegyen az egyház megújulásában” – mondta az olasz teológus, aki szeretné, ha a szinódusi folyamat során minden résztvevő meghallgatásra találna, hiszen az egyház

csak így találhatja meg a közös utat, amelyen járva hitelesebben tudja képviselni az evangéliumi üzenetet.

Ezt követte Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér tanúságtétele, amelyben megosztotta saját tapasztalatait arról, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie a különböző kultúrákban és közösségekben tevékenykedő nővéreknek. „A Szentlélek által vezetett szinodalitás egy új reményt hozhat azoknak, akik a periférián élnek, és akiket szó szerint kizárnak az egyházi életből.” A nővér szerint ezért is olyan lényeges, hogy az egyház eljusson a legtávolabbi helyekre is, ahová eddig nem jutott el.

Daniel Ernest Flores bíboros szerint a szinódus célja a béke erősítése (Fotó: Vatican Media)

A cél közös

A sajtótájékoztatón felszólalt Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is, aki ismertette a szinódus kommunikációs stratégiáját. Hangsúlyozta, hogy a nyilvánosság és a média bevonása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szinódus üzenete elérje a világ minden tájára. „Az egyház mondanivalója nem zárható be a templom falai közé, nyitottan kell szólnunk mindenkihez, beleértve a fiatalokat, a szegényeket, és azokat, akik még nem hallották az evangélium üzenetét” – mondta, majd bejelentette, hogy a szinódus során négy nyilvános fórumra is sor kerül, ahol az egyház tagjai megoszthatják személyes tapasztalataikat. A kezdeményezés célja, hogy elősegítse az egymás iránti nyitottságot a közösségi döntéshozatal során. Végül Daniel Ernest Flores bíboros, a szinódus egyik delegált elnöke szólt a jelenlévőkhöz, aki a szinódus fontosságáról beszélt, már ami a világ békéjének előmozdítását illeti.

„Amikor a világban ennyi konfliktus van, a szinódusnak azt kell üzennie, hogy a béke igenis elérhető,

ha képesek vagyunk meghallgatni egymást, és közösen keresni Isten útját” – mondta, majd hozzátette, hogy az egyház feladata, hogy híd legyen a különböző emberek és közösségek között, és hogy a szinodalitás révén az egyház példát mutasson a világ számára az igazság és a közjó keresésében

 A sajtótájékoztató során elhangzott felszólalások és nyilatkozatok egyértelművé tették, hogy a szinódusi folyamat nemcsak egyházi reform, nemcsak egy formális ülés, hanem a közösségi meghallgatás, az alázat és a Szentlélek vezetése által zajló megújulás. A szinódus meghívást jelent a világ számára, hogy közösen keressük az igazságot és a békét, amellyel Isten megajándékozta az embert. Ez az út arra hívja az egyház tagjait és a világ közösségeit, hogy együtt, egymást meghallgatva járják az evangélium útját, és törekedjenek a közös jó elérésére.

 

Új nevek, változatlan létszám – nyilvános a szinódus résztvevőinek listája

A szinodális szinódus közelgő októberi záróülésére készülve az alábbiakban részletesen áttekintjük, mely magyar képviselők lesznek ott a második ülésszakon, valamint hogy milyen változások történtek az első ülésszakhoz képest.

Kezdjük is a hazai képviselettel. Magyarországot a második szinódusi ülésszakon ezennel is Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Görögkatolikus Érsekség érsek-metropolitája, Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, és Szabó Péter görögkatolikus kánonjogász professzor, a szinódust előkészítő Teológiai Bizottság tagja képviseli. Továbbá magyar résztvevők között jelen lesz Csiszár Klára, a Linzi Katolikus Egyetem pasztorálteológia-professzora, Kovács Gergely érsek, a Gyulafehérvári Főegyházmegye vezetője, Pál József Csaba temesvári püspök, akik Romániát képviselik, illetve Szerbia képviseletében Német László belgrádi érsek, a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia elnöke, a Megújul.hu nagykövete. Tehát a záróülés alkalmával is ugyanazok a magyar egyházi vezetők és magasan képzett teológusok kaptak részvételi lehetőséget a történelmi jelentőségű eseményen, akik a tavalyi évben is.

Kiemelt személyek a szinóduson

Minden résztvevő között a legkiemelkedőbb személy Ferenc pápa, aki a szinódus elnökeként vesz részt az októberi eseményen, és a katolikus egyház fejeként ad iránymutatást az egyházi és világi szolgálattevőknek. Továbbá Jean-Claude Hollerich luxemburgi bíboros, a szinódus relátora (főbeszámolója) szintén fontos szereplő, hiszen a bíboros felel a viták összefoglalásáért és a konklúziók levonásáért. Az egyházi vezetők közül jelentős szerepet kap Mario Grech bíboros is, a szinódusi titkárság főtitkára, aki kulcsszerepet kapott a szervezési és koordinációs feladatokban. De ezennel is

jelen lesz Luis Antonio Tagle bíboros, a filippínók egyik legismertebb egyházi személyisége, akit a világ misszionáriusi tevékenységének egyik élharcosaként ismerünk,

valamint Víctor Manuel Fernández bíboros, a Hittani Kongregáció frissen kinevezett prefektusa, aki híres arról, hogy progresszív hangot képvisel a doktrinális kérdésekben. További az ismert egyházi vezetők közé tartozik Robert Barron is, az amerikai katolikus egyház egyik leghíresebb püspöke, aki többek között annak köszönheti a világhírt, hogy évek óta hangoztatja a modern technológiai eszközök evangelizációs szerepét. Végül nem szabad megfeledkezni Timothy Broglioról sem, az amerikai katonai ordinariátus érsekéről, aki ezennel is részt vesz az ülésen.

Ezennel is fontos szerepet kapnak a világi teológusok (Fotó: Getty Images)

Milyen változásokra számíthatunk?

Jean-Claude Hollerich a szinódus kapcsán kijelentette, hogy a második ülésszak résztvevőinek aránya hasonló az elsőhöz. Szám szerint ez azt jelenti, hogy összesen 368 szavazati joggal rendelkező tag, közöttük 272 püspök és 96 nem püspök alkotja majd a teljes képviseletet. A 2023-as évhez képest mindössze 26 személybeli változás történt, amelyek többségére helyettesítés miatt volt szükség. Idén 8 különleges meghívott lesz jelen, míg a testvéri delegáltak száma 12-ről 16-ra nőtt, ez pedig jól tükrözi a testvéregyházak növekvő érdeklődését a szinodális folyamat iránt. Hollerich bíboros megerősítette, hogy

Kínából két püspök is csatlakozik a záróüléshez.

A jelentősebb változások között kell megemlíteni, hogy az afrikai kontinens képviseletében is új szereplők jelennek meg, mint Nestor-Désiré Nongo-Aziagbia püspök a Közép-afrikai Köztársaságból, aki a békéért és az igazságosságért folytatott küzdelme kapcsán vált ismertté. Míg az Egyesült Államok képviseletét Daniel Flores püspök, a Brownsville-i egyházmegye vezetője fogja erősíteni. Ugyanakkor Európa tekintetében is történtek kisebb változások. Bár a német egyház képviseletében Georg Bätzing, Limburg püspöke továbbra is meghatározó szereplő lesz, ugyanakkor ezennel csatlakozik Bertram Johannes Meier augsburgi püspök is, aki a németországi szinodális út kérdéseiben érdekelt. A szinódus tehát új képviselőkkel kiegészülve folytatja az első ülésszakon megkezdett munkát, amelynek középpontjában olyan fontos kérdéseket tárgyal, mint a nők szerepének növelése az egyházban, a világi hívek nagyobb bevonása a döntéshozatalba, és az egyház küldetésének újragondolása a modern világ kihívásainak tükrében. De a résztvevők nyíltan beszélnek majd az egyházon belüli problémákról, beleértve a hatalmi struktúrákat, a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos kérdéseket és a fiatalok megszólításának nehézségeit.

Hogy milyen módon zárul a szinodális szinódus, azt nem lehet megjósolni, mindenesetre a Megújul.hu munkatársai napról napra friss információkkal jelentkeznek, míg Gégény István a helyszínről tudósít az eseményekről.

Nyílik az ajtó, amely új perspektívákat tár a nők egyházi szolgálatához

Ferenc pápa írt előszót ahhoz a könyvhöz, amely nyíltan beszél a hölgyek jövőbeli szerepéről. A kötet témája szorosan kapcsolódik a szinodális szinódus második ülésszakához, a publikálás időzítése is ehhez a fontos eseményhez köthető.

Szeptemberből lesz olvasható a Nők és a szolgálatok a szinodális egyházban című kötet, amelynek központi témája a nők szerepének és szolgálatának újragondolása a jövő egyházában, méghozzá gyakorlati szempontból. A kötet öt szerzője (Linda Pocher szalézi nővér, Jo B. Wells püspök, Giuliva Di Berardino liturgikus szakértő, Jean-Claude Hollerich bíboros és Seán Patrick O’Malley bíboros) különböző nézőpontokból vizsgálják, hogyan lehet a nők szerepét erősíteni az egyházi szolgálatokban. Korábban nem látott bátorsággal beszélnek a nők lelkipásztori szolgálatban betöltött szerepéről, a nők vezetői képességeinek kihasználásáról, valamint a liturgiában és egyéb egyházi szolgálatokban betöltött feladatokról.

Aki azt hinné, provokatív könyvről van szó, téved, ugyanis a kötetnek nem célja, hogy megossza a női és férfi híveket, sokkal inkább egyensúlyt kíván teremteni az egyház tagjai között, a nemek arányát illetően. A kötet szerzői részletesen tárgyalják, hogyan válhatnak a nők a szinodális folyamat meghatározó szereplőivé, és hogyan járulhatnak hozzá az egyház megújulásához, miközben hangsúlyozzák, hogy a szinodalitás megköveteli a nők aktív részvételét a jövő egyházában. Mint írják, a nők nem csupán résztvevői, hanem formálói is lehetnek az egyházi életnek, ezért fontos, hogy a világegyház bővítse a nők egyházi szolgálatban betöltött szerepét. De vajon hogyan vélekedik erről a határozott iránymutató gondolatgyűjteményről Ferenc pápa?

Konkrét lépés a megújulás felé

Maga a Szentatya is részt vett a Nők és a szolgálatok a szinodális egyházban című kötet elkészítésében, egészen pontosan ő írta a könyvhöz az előszót. Ebben a rövid, ám annál fontosabb szakaszban kifejezi az egyház megújítása melletti elkötelezettségét, és nyíltan beszél arról, hogy az egyház most újabb mérföldkőhöz érkezik azzal, hogy felelősségteljes vezetői szerepet bíz a nőkre. Habár Ferenc pápa már korábban is többször kifejezte, hogy a nők egyházi szerepvállalásának elismerése kulcsfontosságú az egyház jövője szempontjából, ezennel a kötethez írt előszavában arra hívja fel a figyelmet, hogy a nők bátran hallassák a hangjukat.

„A szinodális út megköveteli, hogy meghallgassuk egymást, különösen azokat, akik történelmileg nem kaptak hangot az egyházban.

A nők szerepének megerősítése ebben a folyamatban nem csak lehetőség, hanem szükségszerű.” – írja a Szentatya. Ez a könyv tehát nemcsak egyszeri munka, vagy egy főpásztori vállveregetés Ferenc pápától, hanem konkrét lépés a szinodalitás útján. Ugyanis a nők egyházi feladatainak elmélyítése összefügg az egyház megújulásával. Ahogy az előszóban Ferenc pápa hangsúlyozza, az egyház akkor lehet igazán hű Krisztus küldetéséhez, ha minden tagot, férfiakat és nőket egyaránt bevon a közösség építésébe.

Ferenc pápa találkozása Linda Pocher szalézi nővérrel (Fotó: Vatican Media)

Kiknek szól ez a könyv?

A szerzők eltérő szempontok alapján beszélnek a nők egyházi szerepvállalásáról – van, aki gyakorlatiasabb módon, a vezetői feladatkörökről szól, más inkább a lelkipásztori munkába hívná be az egyház női tagjait. Egyvalamiben azonban egyetértenek a véleményformálók: szükség van a női munkatársakra a jövő egyházában, és nem csupán a püspöki hivatalokban, hanem a nyilvánosság előtt is. Éppen ezért a kötet elsősorban teológusoknak, papoknak és lelkipásztori munkatársaknak szól, hogy választ kapjanak a kérdésre: mégis hogyan lehet bevonni a nőket az egyházi szerepkörökbe? Jean-Claude Hollerich bíboros kifejezetten azoknak ajánlja saját írását, akik nyitottak arra, hogy újragondolják a hagyományos egyházi szerepeket, és akik hajlandók tevékenyen részt venni az egyház megújulásában.

„Ez a könyv olyan vezetőknek és híveknek szól, akik nem félnek a változástól, hanem keresik azokat az utakat, amelyek révén az egyház valóban befogadó és közösségi lehet.”

– írja Hollerich bíboros. Míg Linda Pocher szalézi nővér szerint ez a könyv egy ajtó, amely új perspektívát nyit a nők szolgálatáról, egyben meghívás arra, hogy újraértelmezzük a hagyományos szerepeket a szinodális egyházban. A szalézi nővér szerint a nők szolgálata nem csupán egy lehetséges opció, hanem egy fontos döntés az egyház megújulásának érdekében. Jo B. Wells, az anglikán egyház püspöke és a könyv társszerzője szintén hangsúlyozza, hogy a nők szerepe a szinodális egyházban nem egyszerűen csak egy kérdés, sokkal több ennél. „A szinodalitás nem csupán egy módszer, hanem egy lelki folyamat, amelyben a nők jelenléte nélkülözhetetlen” – mondja Wells püspök.

A gyakorlatban is működik

„A nők szerepe az egyházban nem csupán egy társadalmi kérdés, hanem teológiai és lelki szükségszerűség is. Ahhoz, hogy az egyház valóban szinodális legyen, szükség van a nők bölcsességére, tapasztalatára és vezetői képességeire is” – ezt már Nathalie Becquart nővér teszi hozzá, a Püspöki Szinódus Főtitkárságának altitkára, aki egyike a pápa tanácsadóinak a katolikus egyházzal kapcsolatos kérdésekben.

Nathalie nővér a saját példájából is tudja, hogy a nők bevonása az egyház vezetésébe nemcsak a nők számára jelent lehetőséget, hanem az egyház egészének.

Talán nem meglepő, hogy a magas egyházi beosztásban szolgáló szerzetesnővér is támogatta a kötet megjelenését. Hiszen a Nők és a szolgálatok a szinodális egyházban című könyv célja nem más, mint a nők vezetői szerepvállalásának előmozdítása a jövő egyházában.

A kötet 2024 szeptemberétől kapható, és több nyelven is elérhető lesz, beleértve az angolt, olaszt és a spanyolt, ezen kívül a közeljövőben várhatóan további nyelveken is megjelentetik, hogy valóban eljusson a lehető legtöbb paphoz, teológushoz, egyházi vezetőhöz és Isten népének minél több tagjához.

Szinodális út vagy szinodális szinódus – mi a különbség?

Látszólag nagyon hasonlít egymásra a két kifejezés, ám nagyon fontos  különbséget tenni közöttük. Nézzük, miért nem lehet egy és ugyanaz a szinodális út és a szinodális szinódus!

Nem ritka, hogy a hasonló fogalmakat összekeverjük, de ha a két dolog között nagy a különbség, akkor óvatosnak kell lennünk – különsen igaz ez, amikor a szinodális szinódusról és a német szinodális útról beszélünk. Nyelvtanilag két hasonló kifejezést látunk leírva, viszont két teljesen más fogalomról van szó. Megesik, hogy mi, keresztények sem ismerjük a kifejezések közötti különbséget, pedig egyáltalán nem mindegy, hogy például a szinodális szinódusért vagy a szinodális útért imádkozunk, hogy a szinodális szinódusról vagy a szinodális útról gondolkodunk, vagy hogy melyik milyen változást hoz az életünkben. Tisztázzuk, miről is van szó, ha egyik vagy másik „szinodális” fogalmat halljuk!

Egyenes úton, konkrét cél felé

Kronológiai sorrend alapján vegyük először a német szinodális utat (németül: „Synodaler Weg” vagy „Synodaler Prozess”), amelyet a Német Katolikus Egyház kezdeményezett öt éve, vagyis 2019-ben indította el a Német Püspöki Konferencia (DBK) és a híveket képviselő Német Katolikusok Központi Bizottsága (ZdK). Célja a katolikus egyház szerkezetének és gyakorlatának felülvizsgálata és megújítása, különös tekintettel négy fő területre, amely a hatalom és hatalomgyakorlás az egyházban, a jelenlegi papi életformák, a nők szerepe az egyházban, illetve a szexualitás erkölcse. Alapvetően a Németországban napfényre került szexuális visszaélések botránya ágyazott meg a német szinodális útnak, miközben a nők egyre nagyobb szerepvállalása is sürgető kérdéssé vált a térségben. Érthető, hogy

a helyi egyházi személyek nem akarták tétlenül nézni, ahogy a katolikus felekezet elveszíti hitelességét,

ezért párbeszédet indítottak a német katolikusok körében, hogy megoldásokat találjanak a fenti problémákra. Hamarosan pedig püspökök, papok és laikusok együttesen kidolgoztak egy reformtervezetet. A megvalósítás persze többéves folyamat, amelynek a beteljesülésére még várnunk kell. Az első lépés azon munkacsoportok felállítása volt, amelyek a négy fő kérdéssel foglalkoznak, tehát a párbeszéd elindítása. Ezt követik a híveket közvetlen módon érintő lépések, amikor a reformokat átültetik a gyakorlatba. A német szinodális út még nem ért célba, de már érezni a változás szelét. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mára lényegesen átláthatóbb a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos ügyek kezelése, nyomon követhető az elkövetők felelősségre vonása, növekedett a női vezetők száma, valamint a laikusoknak is nagyobb szerepe van a döntéshozatalban.

Szinodalitásról szóló szinódus

Ferenc pápa a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének első ülésszakán. (fotó: Megújul.hu)

Idő kell a változáshoz

Mindezzel szemben a szinodális szinódus 2021 októberében indult, amikor Ferenc pápa bejelentette az összegyházi szinodális folyamat megkezdését. A németországi kezdeményezéssel szemben jelen esetben a világegyházat érintő folyamatról beszélünk, amelyen nemcsak egy ország, hanem számos (a pápa szándéka szerint minden) nemzet, püspök, pap, laikus munkatárs és sok más meghívott képviselő közösen dolgozik. Célja a szinodalitás, vagyis a kirekesztéstől mentes együttműködés és közösségileg megalapozott döntéshozatal előmozdítása az egész egyházban, tehát a szinodális szinódus hatása az egész katolikus egyházra kiterjed. Azért volt szükség erre a kezdeményezésre, mert Ferenc pápa szerint eljött az ideje a szinodalitás előmozdításának. Nem csupán a laikusokról, a nők szerepéről és a szexuális visszaélések elkövetőiről, illetve áldozatairól van szó, hanem minden emberről, aki az egyház tagja. Nem csupán Európában küzd kihívásokkal a katolikusok, de itt kifejezetten tetten érhető a keresztény értékek háttérbe szorulása,

egyre súlyosabb e paphiány, és a közösségek széthullása is bizonyítja, mekkora szükség van a megújulásra.

Az egyháznak együtt kell haladnia a változó világgal, ugyanakkor nem célja versenyre kelni a globális trendekkel, nem is fordíthat hátat a kétezer éves hagyománynak. Ezért van szükség arra, hogy megfontoltan együtt haladjunk a megújulás útján. Ennek céljával rendezték meg 2023 őszén a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének első ülésszakát a Vatikánban, ugyanebből a célból tartják meg 2024 őszén a második ülésszakot, ahol Ferenc pápával együtt püspökök, papok és laikusok ülnek egy asztalhoz. Ahogy közeledünk az őszi eseményhez,  egyre tisztábban láthatjuk, hogy a szinodális szinódus esetében ugyanúgy kulcsfontosságú kérdés a nők szerepe az egyházban, a világi vezetők egyre magasabb jelenléte, illetve a marginalizálódott csoportok védelme. Hogy mikor érezzük meg mindennek a hatását? Mikor lesz jelenvaló a gyakorlatban a megújulás a legkisebb magyar faluban is? Erre alighanem még évtizedeket kell várnunk. Addig is, az iránymutatás egyre nyilvánvalóbb, a bekapcsolódás lehetősége nyitott, a megújulás szándéka adott.

Egy nyelvet beszélünk?

Két külön fogalom, két külön folyamat. Az egyik egy ország elszánt küzdelmét mutatja be az egyházi élet fennmaradása érdekében, a másik az egész világot érinti. Egy közös biztosan van bennük, amely nem más, mint a megújulás utáni vágy. Csupán néhány éve beszélünk erről a vágyról, de már régóta érezzük a szükségét, ezért itt az ideje annak, hogy megértsük és befogadjuk a szinodalitás legfőbb üzenetét: együtt haladunk, nem egymás mögött, hanem egymás mellett, de mindig Jézus vezet minket, nem pedig a félelem, a hatalmi struktúrákhoz való ragaszkodás és egyéb önző vágyak.

A cikkben elhangzott információkért a szerző köszönetet mond Csiszár Klárának, a linzi katolikus egyetem rektorhelyettesének.