Tag Archive for: fórum

Az egyház hajóján nincs külön első- és másodosztály

A helyi egyházi közösségek és a világegyház kapcsolatáról szóló szinodális fórumbeszélgetés formája és tartalma egyaránt ígéretes perspektívákat nyitott a jövő egyháza felé.

Két fórumbeszélgetést tartottak párhuzamosan a szinodalitás témájában zajló szinódus részeként október 16-án Rómában. A pápai primátust érintő kérdéskör eseményéről ide kattintva olvasható Péceli-Vermes Nikolett munkatársunk beszámolója. Az univerzális és lokális egyház viszonyáról szóló másik fórumon szemmel láthatóan kevesebb volt a fiatal, ugyanakkor

nagyon jót tett a hangulatnak, hogy egy talpraesett, derűs, időnként kifejezett tréfás moderátor vezette az alkalmat. Aki ráadásul hölgy, aminek nem kellene meglepőnek lennie,

de ez itt egy egyházi csúcsrendezvény, ahol évszázadokon át megszoktuk a kimért stílust, különösen a férfias dominanciát. A vezérszónokok között is találhattunk hölgyet a holland Myriam Wijlens személyében, aki a szinódus első ülésszakát követően nyilatkozott a Megújulnak a helyszínen.

Anna Rowlands, az angliai Durham University professzora moderálta a fórumot

Nem ő, hanem a portugál Miguel de Salis kapta meg először a szót, aki nem csupán a papképzés tapasztalt mestere, hanem az ökumenikus párbeszéd, a keleti teológia és a II. Vatikáni Zsinat szakértője is. Rövid előadásakor még nem sejthettük, mennyire nagy hangsúlyt fog kapni a fórum során az ortodoxia… De Salis professzor egyik alaptétele szerint az egyház nem tud nem kapcsolatokra épülni, ebben fakadóan lényegileg szinodális. Szerinte nagyobb hangsúlyt kellene kapnia annak a biblikus alapú kifejezésnek, hogy a kereszténység testvériség: egymás testvéreként alkotjuk az egyházat. A konkrét témát illetően emlékeztetett, hogy a II. Vatikáni Zsinat hozta el azt az új katolikus szemléletet, amely nagy hangsúlyt fektet a helyi egyházakra, amelyek úgy részei a teljes egyháznak, hogy van némi önállóságuk, helyi sajátosságuk is.

Miguel de Salis

Az olasz Antonio Autierro atya ehhez csatlakozva leszögezte, hogy a helyi egyházak szerepe nem másodlagos, hanem alapvető fontosságú. Szerinte

a lokális egyházi közösségekre a kegyelmi ajándékok megosztásának terepeként kellene tekinteni.

Myriam Wijlens a kissé akadémikus felvezetéseket követően kimondottan praktikus kérdéseket vett elő, amelyekről később kiderült, hogy a hallgatóság köreiben újabb kérdéseket vetettek fel. A holland teológiai szakértő szerint például ha ma egy püspök a hívek nélkül akarná irányítani egy részegyház életét, egyházjogilag megteheti. Ez viszont ellenkezik a szinodalitás logikájával, azért Myriam Wijlens szerint

időszerű lenne felülvizsgálni, akár módosítani az egyházjog vonatkozó részét, hogy a hívek is helyet kaphassanak a döntéshozatali folyamatokban.

Magyarul nehéz lenne hűen visszaadni, ezért úgy írom, ahogy elhangzott: az előadó szerint a püspöki konferenciák jellege „episcopal body”, míg az egyházi szinódusok jellege „ecclesial body”. Ez a különbségtétel eddig feszültséget eredményezett (és nem csupán az ülésteremben, hanem az összegyházi gyakorlatban), amelynek kapcsán rendezésre lehet szükség. Myriam Wijlens egy friss ausztrál szinódus tapasztalatai alapján megemlítette, hogy az ottani püspökök kifejezetten hasznosnak tartották a papok és laikusok részvételét.

Myriam Wijlens

A holland szakértő egy ponton magyar szavakat is használt, mégpedig a szinódusi résztvevő Szabó Péter nevét említette, többször is. Mégpedig annak a a felvetésnek kapcsán utalt honfitársunkra, hogy a szinodális működésben a latin egyházjog előtt járó keleti egyházak jogi szabályozásaiból Róma bátran meríthetne ihletet. Ne féljünk a mélyre evezni, „duc in altum”, zárta beszédét a teológus.

Az amerikai Robert Francis Prevost bíboros visszatért a testvériség kifejezéséhez, amely számára ugyanúgy ősegyházi, ókeresztény üzenetet hordoz. Egység a javak megosztásában, az imában, a kenyértörésben… Szent Pálra utalva a bíboros úgy gondolja, leginkább a helyi egyház a „látható egyház”. A másodrangúság esetleges szemléletét ő is tévútnak tartja: nincs első- és másodosztály, van viszont sokszínűség, ami nagy érték, ez adja a helyi közösségek igazi gazdagságát. Rámutatott ugyanakkor, hogy

egyetlen helyi egyház sem létezhet a világegyház nélkül, önmagában. Egységre van szükség a katolikus egyházban, ez azonban nem jelenthet uniformitást.

Valóban fórum volt

A kérdéseket sem nélkülöző beszélgetés teljes felvétele – ahol a hozzászólók a sok vitát kiváltó Fiducia supplicans dokumentum „sokszínű” lokális fogadtatását is érintették – az alábbi videón tekinthető meg.

Lejegyezte: Gégény István

Fel kell ismerni, hogy a misszió a közösség együttes feladata

Október 9-én, a római Jezsuita Generális Kúria Aula Magnájában került sor a „People of God as Subject of the Mission” című teológiai és pasztorális fórumra, amely a XVI. rendes püspöki szinódus fontos állomásaként szolgált. A fórumot egy magyar teológus nő vezette.

A rendezvényt azért szervezték, hogy a résztvevők közösen reflektáljanak a kérdésre: mit jelent az, hogy Isten népe, vagyis a keresztény közösség együttesen viszi tovább az evangélium hirdetését? Nem csoda, hogy az eseményen az első perctől egyfajta feszültség uralkodott. Még mielőtt részletezzük a kérdésre adott válaszokat, érdemes kiemelni, hogy a fórumon moderátorként jelen volt a magyar származású Csiszár Klára pasztorálteológus, tanszékvezető professzor, a XVI. Püspöki Szinódus teológiai tanácsadója. A professzor asszony az elején egy frappáns felvezetővel nyitotta meg a szerda esti eseményt. „A 2024-es Instrumentum laboris harmadik paragrafusa alapján az egyház missziós tevékenységét már nem lehet csupán az egyének vagy a klerikusok vállára helyezni, hanem Isten egész népe egyetlen közösségként vesz részt ebben a munkában” – mondta Csiszár Klára, ezzel megalapozta a válaszadás irányát.

Szinodalitás és közösségi felelősségvállalás

Az egyik kiemelkedő felszólalás Rev. P. Ormond Rush, katolikus pap és teológus részéről érkezett, aki a szinodalitás történelmi és teológiai dimenzióit tárgyalta. Rush atya hangsúlyozta, hogy a szinódus lényege nem csupán a közösség általi döntéshozatalban rejlik, szerinte ugyanis ez egy mélyebb lelki közösség megélését jelenti, amely minden egyes hívőt arra hív, hogy aktívan vegyen részt a misszióban.

„A misszió nem kizárólag a papságé, hanem minden keresztényé, akik közösségben élnek az egyházzal és egymással. Ezt kell megtanulni mindannyiunknak”

– mondta Rush atya. A katolikus pap felszólalását Prof. Donata Horak teológus követte, aki a fórum alatt kiemelte a nők fontosságát a misszióban. Rávilágított arra is, hogy a nők hogyan vehetnek részt a közösségvezetésben és a szolgálatban. „A szinódusi folyamat megnyitotta a lehetőségeket, hogy a nők hangja jobban hallhatóvá váljon az egyházban, és nem csupán a laikus közösségekben, hanem a missziós feladatokban is.”

Rev. P. Ormond Rush, katolikus pap és teológus szerint a misszió nemcsak a papságé (Fotó: Vatican Media)

Globális misszióban kell gondolkodni

A fórumon elhangzott Mons. Lúcio Andrice Muandula, a mozambiki Xai-Xai egyházmegye püspökének előadása, melyben az afrikai egyház közösségi életére fókuszált. Püspök atya saját személyes tapasztalatainak megosztásán keresztül rámutatott, hogy az afrikai kultúrában a közösségi struktúrák mélyen beágyazódnak a társadalomba, és az egyház számára is ez az út jelentheti a megújulást.

„Afrikában a közösség, a család és az egyház egymástól elválaszthatatlan egységet alkot.

Ez az összetartozás képezi a misszió gerincét, amelyet globálisan kell megvalósítani a világegyházban” – mondta a püspök.

A misszió teológiai alapjai

Prof. Thomas Söding teológus tudományos megközelítéssel zárta az előadásokat, amelyben a misszió bibliai és történelmi gyökereit elemezte. Hangsúlyozta, hogy Isten népe már az Ószövetségtől kezdve közösségként tevékenykedett, amely végül az újszövetségi misszióba torkollott, és most a szinódusi folyamatok révén nyeri el teljes közösségi formáját. „Az egyház missziója sokkal több, mint egy kezdeményezés vagy egy teológiai reflexió, ez a hit közösségi megélésének a továbbadása, amely sokkal mélyebb jelentőséggel bír, mint ahogy a szavak kifejezik.”

Rajtunk áll, hogy milyen lesz a jövő egyháza

A fórum végére világossá vált, hogy az esemény a teológiai párbeszéden túl gyakorlati irányelveket is megfogalmazott az egyház jövőbeli missziós tevékenységéről. Hogy mit jelent az, hogy Isten népe együttesen viszi tovább az evangélium hirdetését? A közösségnek óriási szerepe van az evangélium hirdetésében, sokkal nagyobb, mint talán azt maguk a közösség tagjai, vagyis mi, egyszerű hívek gondolnánk. Ugyanakkor ez a jelentős szerep a közösségi döntéshozatalban szépen megmutatkozik, hiszen

a közösség tagjai nyitnak új lehetőségeket az egyház számára, hogy hitelesen reagáljon a világ változó kihívásaira.

Ehhez pedig nem kell más, mint párbeszéd. Végül érdemes megjegyezni a fórum egyik legfontosabb következtetését, amely szerint a közösségi misszió nem csupán elméleti, hanem gyakorlati valóság, amely csak akkor valósulhat meg, ha a tagok aktívan részt vesznek az egyház életében és jövőjében.