Tag Archive for: közösség

Szinkronban a reménnyel – plenáris ülést tartottak az európai egyházi vezetők

Belgrádban tartották az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) idei plenáris közgyűlését, amelyről Német László érsek, a szervezet alelnöke tájékoztatta a Megújul szerkesztőségét.

Az éves találkozóra június 24. és 27. között került sor – formabontó módon – Szerbia fővárosában, hiszen a helyi érsekség idén ünnepli alapításának századik évfordulóját. A találkozó mottója így hangzott: „A remény zarándokai. Egy szinodális és missziós egyházért.” De vajon milyen úton halad az európai kereszténység? Mire utal a remény, és hogyan valósítható meg a szinodális misszió?

Vita, amely előre mozdít

A plenáris közgyűlésen 39 egyházi vezető vett részt, a kontines püspöki konferenciáinak képviselői, míg további két előadó is jelen volt az eseményen. Robert Francis Prevost bíboros, a Püspöki Dikasztérium prefektusa a püspököknek a szinodális egyházban betöltendő feladatáról beszélt, Josef Sayer professzor pedig a kontinentális kapcsolatokról és a püspöki konferenciák közötti együttműködésről tartott előadást. A találkozó résztvevői az egyházi kérdések mellett társadalmi és politikai témákkal is foglalkoztak. Német László szerint

a közgyűlésen tapintható volt az egyházi vezetők közötti véleménykülönbség,

különösen is az európai parlamenti választások eredményei kapcsán. „Heves viták voltak a júniusi európai parlamenti választások eredményeiről, ugyanis a 39 püspöki konferencia közül 27 az Európai Unió területén fekszik. A kérdés az volt, hogy milyen irányba megy most Európa, és mire lehet számítani a közeljövőben” – mondta a CCEE alelnöke.

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának közgyűlésen 39 egyházi vezető vett részt (Fotó: CCEE)

Változó erőviszonyok között is irányt mutat az evangélium

Német László érsek elmondása szerint az új politikai erőviszonyok komoly kihívásokat jelentenek az egyház számára. Ezért az egyházi vezetők kiemelt témaként kezelték a kereszténység politikai életben betöltött szerepét. „Világos, hogy a keresztények is részt vesznek a választásokon, de a püspökökáltal képviselt vélemény nem lehet egyirányú. Nekünk, egyházi vezetőknek mindegyik párttal együtt kell működnünk, amennyiben erre van lehetőségünk. Ugyanakkor például a német püspöki konferencia elzárkózik minden együttműködéstől a radikális jobboldali pártokkal, mint például az Alternatíva Németországért párt. Illetve Ausztriában is felülvizsgálják az egyház és az Osztrák Szabadságpárt kapcsolatát.” Felmerül a kérdés, hogy miért van szükség az egyház politikáról folytatott diskurzusára. A válasz nyilvánvaló:

a CCEE egyik legfontosabb célkitűzése, hogy előmozdítsa a párbeszédet és az együttműködést

az adott társadalmakban, tehát a politikai szereplőkkel is, függetlenül azok ideológiai hovatartozásától. Továbbá fontos, hogy az egyház megőrizze függetlenségét és hitelességét a politikai életben. Hogy az átrendeződő geopolitikai viszonyok hogyan hatnak a kereszténységre? Ezt egyelőre nem lehet pontosan tudni, mindenesetre annyi biztos, hogy az európai parlamenti választások eredménye és a világban zajló geopolitikai változások nagy hatással lesznek a közösségeinkre. „A CCEE feladata, hogy reagáljon a változásokra, és segítsen az Európában működő püspöki konferenciáknak az evangéliumi értékek megvalósításában” – hangsúlyozta Német László.

A remény útján konkrét lépéseket tettek

A migráció kérdése is nagy hangsúlyt kapott a közgyűlés során. „A döntő többség pozitívan áll hozzá, olyan értelemben pozitívan, mint ahogy a Szentatya is. Tehát tudjuk, hogy mérlegelni kell, hogy hogyan és kiket fogadunk be, és segítünk az integrációban. Nagyon fontos, hogy megőrizzük az európai toleranciát és az együttműködés szellemét, amely a kirekesztés ellen szól. De ehhez hozzátartozik az emberi élet védelme is, amelyet az első pillanattól az utolsóig óvni kell, márpedig ebben különböznek az európai országok álláspontjai” – mondta a belgrádi érsek, majd megjegyezte, hogy az esemény során a püspökök találkoztak Porfirije szerb ortodox pátriárkával is, és közösen imádkoztak a békéért. A háromnapos találkozó alatt minden nap közös Szentmisén is részt vettek a képviselők.

A CCEE emellett kiemelten fontosnak tartja a gyermekvédelem, különösen a prevenció területén végzett munkát.

„A katolikus egyház sikeresen kidolgozott egy nagyon erős gyermekvédelmi szabálysorozatot,

amely jogilag is kötelező érvényű, és sokkal szigorúbb, mint az állami törvények” – mondta Német érsek. Ez a szemlélet segíti az egyházat abban, hogy megvédje a legkiszolgáltatottabb teremtményeket, és biztonságban tudja a közösségeket. A találkozó egyik fontos eredménye Antonio Ammirati atya megválasztása volt a CCEE új főtitkárává. Ammirati atya, aki korábban a CCEE altitkára és szóvivője volt, öt évre kapott megbízatást. A következő plenáris közgyűlésre 2025. október 8-10. között kerül sor Lisszabonban.

„Az egyház számomra olyan, mint a családom” – egy szinodális plébánián jártunk

Vannak, akik még mindig nem akarnak tudomást venni a szinodalitásról, és vannak, akik konkrét lépéseket tesznek, úgy ahogy maga Ferenc pápa kérte. Íme egy magyar példa a cselekedetek szintjén.

A szinodális út, amelyet egy kis magyar közösség kezdett megvalósítani, nemcsak a hívek számára fontos, hanem a magyar egyház számára is példaértékű lehet. Udvarhelyi Zsuzsi, a Piliscsabán működő Klotildliget Plébánia elkötelezett tagja és a helyi Szinodális Munkacsoport vezetője részletesen számolt be nekünk az elmúlt évek szinodális munkájáról és annak eredményeiről. Nem tudunk mást mondani: ez lehet a vezérfonal.

Nem kaptak választ, mégis folytatták a munkát

„2021-ben két kérdést tett fel Szilágyi Szabolcs plébánosunk a szinodális út helyi elindításához: Miként látom az Egyházat? Mire hívja a Lélek az Egyházat? Erre mintegy hetven ember válaszolt írásban, és a plébános atya engem bízott meg azzal, hogy ezeket a válaszokat összegezzem, majd pedig összeállítsam közösségünk szinodális anyagát, egyházi vízióját” – mondja Udvarhelyi Zsuzsi. Az összesített, témákra bontott anyag 2022-ben került a Budai Esperesi Kerületbe, majd onnan a többi plébánia anyagával együtt a székesfehérvári egyházmegyei és az országos szintre, de

válasz, megerősítés sehonnan sem érkezett.

Kérdezzük is, hogy mi lehet a háttérben? Hogyan lehetséges, hogy az egyházért aktívan tevékenykedő hívek nem kapnak semmilyen reakciót munkájukra, meglátásaikra? Mindenesetre egy biztos: ennek ellenére a piliscsabai közösség tevékenyen működik tovább, és folytatta a szinodális gondolkodást is. „Visszajelzést ugyan nem kaptunk semmilyen formában, de minket nagyon megmozgatott ez a munka. 2023-ban ennek a témának szenteltük az éves közösségi napunkat a plébánián. Szinodális úton Piliscsabán – ez volt a cím” – mondja Zsuzsi. A nap során a három nagy téma, vagyis a közösség, a részvétel és a küldetés mentén kiscsoportokban kezdték el feldolgozni a kérdéseket, ahol mindenki elmondhatta, hogy mit gondol és mi a vágya az egyházban. Majd az összesítéseket online megosztották Görföl Tibor teológussal is, aki hamarosan reflektált a hívószavakra, végül egy inspiráló előadást tartott a közösség számára a szinodalitásról.

A piliscsabai közösség tagjai aktívak (fotó: Piliscsaba plébánia)

Az egyház az otthonunk

„A szinodális munkacsoport ezután folytatta és a mai napig is aktívan folytatja a munkáját. Időről időre összejövünk megbeszéléseket tartani arról, hogyan tovább. Kevesen vagyunk, de mindannyian elkötelezettek és nyitottak vagyunk a szinodalitásra”– mondta Zsuzsi, kiemelve, hogy ez az összefogás és a közösség aktív részvétele nélkülözhetetlen az egyház megújulásában. Piliscsabán egyébként ma fiatalok, gyerekek, házasok, édesanyák, férfiak, de még az idősek számára is működik külön-külön befogadó közösség, nem is egy. A plébánia több terme és nagy konyhája, valamint kertje is a közösséget szolgálja a hét minden napján. A templom oldalában egy örökimádás kápolna is található, ahova bárki betérhet a nap során elcsendesedni, imádkozni. Sőt, a templom is nyitva van napközben. Mindennek köszönhetően a piliscsabai hívek nemcsak beszélnek az egyház jelenéről és jövőjéről, hanem aktív formálói a jövő egyházának. A harmincnégy oldalas szinodális anyagukat elolvasva is kitűnik, hogy a közösség számára fontos az egyház hagyományainak megőrzése, ugyanakkor vágynak a megújulásra. Ahogy az egyik résztvevő fogalmazott:

„Az egyház számomra olyan, mint az otthonom, a családom vagy az anyanyelvem.

Benne nőttem fel és benne tudom értelmezni magamat és a külvilágot, és a világ eseményeit is. Az egyházat élőnek látom, sokfélének, gazdagnak, ugyanakkor sebzettnek, tökéletlennek, gyarlónak. Olyannak, amilyen mindig is lehetett a tizenkét tanítvány óta, akik szintén sokfélék voltak, gyarlóak és gyengék, de nagyon vágyódtak valami szépre, nagyobbra, jobbra, mint amire maguktól a hétköznapi életben képesek voltak. Hiszem azt, hogy Jézus, az egyház alapítója és feje ma is ugyanúgy meghív és vezet bennünket ebben az egyházban, mint legelőször a tizenkét tanítványt.”

A megújulás útján járva

A közösségi visszajelzésekből tehát egyértelműen kiderül, hogy a hívek erősen érzik az egyház megújulásának szükségességét. „Európa válságban van, a népegyház megszűnt, az intézményrendszer roskadozik” – olvasható az egyik összegzésben. De fontos kiemelni, hogy a közösség nagy hangsúlyt fektet az egyház hagyományainak és értékeinek megőrzésére is, valamint a hiteles tanúságtételre, amelyek segíthetnek felnyitni az útkeresők szemét egy olyan világban, amelyben a hívők száma folyamatosan csökken. Nem vitás, hogy a közösségi élet erősítése, az aktív részvétel és a hívek bevonása a plébániai életbe alapvető fontosságú a jövőben. Míg a másik fontos téma, a küldetés, rávilágít arra, hogy jézusi bátorságra lesz szükség a valódi megújuláshoz. „Hitem szerint

a Szentlélek ma is arra hívja az egyházat, hogy hű maradjon Jézus radikális, kemény beszédéhez,

példát mutasson az önzetlenségből és a befogadásból” – írta egyik résztvevő. A hívek is érzik, hogy a jövőben még nagyobb hangsúlyt kell fektetni az evangéliumi értékek megélésére és a hiteles tanúságtételre. Ezt képviseli a piliscsabai hívő közösség, akik elkötelezetten cselekszenek saját egyházközségükben. A piliscsabai hívek példát mutatnak sok más magyar plébánia számára. „Szerintem itt Piliscsabán adott a kétoldalú nyitottság, az egyház jól működik. Sokan vannak, akik adni akarnak, és sokan, akik képesek befogadni mindezt” – mondja végül Zsuzsi. A piliscsabai közösség munkája is igazolja, hogy az elkötelezettség és a hívek aktív részvétele által az egyház igenis képes megújulni és megfelelni a mai kor kihívásainak. A szinodális út folytatása és a közösségi élet er ősítése reményt ad a jövőre nézve, hogy az egyház továbbra is betöltheti küldetését az emberek életében. Ami pedig a Szinodális Munkacsoportot illeti, további terveik között szerepel az úgynevezett „Lélekben való beszélgetés” megszervezése, amely újabb lendületet adhat a közösségnek.