Tag Archive for: közösség

Lépjünk ki a kényelmes megszokásból, és segítsünk végre a krízist szenvedő testvéreinken!

A pénteki sajtótájékoztatón a szinódus főbb témái mellett a decentralizáció, a migráció kérdései, valamint a helyi és az egyetemes egyház viszonya került előtérbe.

Október 18-án is megtartották az aktuális szinódusi kérdésekkel foglalkozó sajtótájékoztatót a Vatikánban. Ezúttal is több kiemelkedő egyházi vezető és szakértő tartott előadást, beleértve Jean-Marc Aveline bíborost, Luis José Rueda Aparicio bíborost, valamint Stephen Ameyu Martin Mulla bíborost. Az eseményen részt vett többek között Paolo Ruffini, a Vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is, aki ezúttal is betekintést nyújtott a szinódus jelenleg zajló munkálataiba.

Ne féljünk attól, hogy darabokra hullik az egyház 

Luis José Rueda Aparicio, Kolumbia prímása és Bogota érseke a sajtótájékoztató elején részletesen ismertette a decentralizáció nehézségeit. Mint felszólalása elején mondta, elértünk arra a pontra, amikor az egyháznak ismételten sok apró közösséget kell összefognia, akárcsak az ősatyák idejében. Ennek érdekében a modern egyházi szervezetnek nagy figyelmet kell fordítania a különböző helyi egyházak igényeire – legyenek azok bármilyen szokatlanok is –, miközben biztosítja az egységet az egyetemes egyházban. A bíboros határozott állítása szerint

nem kellene félni a különböző helyi egyházaktól, vagy a már-már szokatlan közösségektől, ugyanis azok nem veszélyeztetik az egységet, hanem éppen hogy gazdagítják azt.

Példaként említette a keleti katolikus egyházakat – Aveline bíboros szerint a keleti egyházak tradíciói nélkül a katolikus egyház elveszítené fontos részeit. A markáns kijelentéseket csönd fogadta, és csak némi idő után adták át a szót a soron következő felszólalónak. Kijelenthetjük tehát, hogy amennyire közeledik a szinódus második ülésszakának vége, úgy egyre feszültebbé válik a levegő a Vatikánban.

Stephen Ameyu Martin Mulla Juda érseke (Fotó: Vatican Media)

Beszéljünk a migrációs kérdésekről!

A sajtótájékoztatón Stephen Ameyu Martin Mulla, Juba érseke, szintén markáns kijelentéseket tett a nyilvánosság előtt. Felszólalásában kiemelte a migrációs válság súlyos problémáit, köztük is a Földközi-tenger térségét érintő krízist. Ahogyan az előbbiekben Aveline bíboros, úgy a későbbiekben Ameyu bíboros is rámutatott arra, hogy a keleti népek több figyelmet igényelnének. Igaz, a jubai érsek a menekültválság szemszögéből közelítette meg a kérdést. Kiemelte, hogy a Földközi-tenger egy hatalmas régió, amely három kontinens között feszül, és migrációs útvonalak keresztezik, ennélfogva ma a térségben komoly geopolitikai feszültségek uralkodnak, amelyekről a szinódusi folyamat során is beszélni kell. „A szinóduson jó lenne szót ejteni az elméleti kérdések mellett a valós emberi tragédiákról is. Miközben mi itt ülünk, addig a migráció és a klímaváltozás által okozott problémák fokozódnak. Dűlőre kell jutnunk ezekben a kérdésekben is, hogy keresztény testvérekként segítsünk ott, ahol talán a legnagyobb szükség van a vigasztalásra” – mondta Ameyu bíboros.

Az egyház a társadalmi felelősségvállalás élharcosa

A sajtótájékoztatón Kolumbia prímása kiemelten beszélt az egyház társadalmi felelősségvállalásáról is. „Fontos, hogy az egyház tagjai a világ minden táján együtt dolgozzanak a társadalmi igazságosság előmozdításán, függetlenül attól, hogy melyik kontinensen élnek, ugyanis minden egyes földrésznek megvannak a maga problémái” – mondta Aveline bíboros, majd rámutatott, hogy a szinódusi folyamat szorosan kapcsolódik a Mediterrán-térség béke- és igazságkeresési törekvéseihez is. Emlékeztetett arra, hogy az egyháznak aktívan részt kell vennie az igazságosság és a béke előmozdításában, pláne az olyan térségekben, mint a Közel-Kelet és Afrika, ahol súlyos politikai és gazdasági feszültségek tartják rettegésben a lakosságot. „Az egyháznak óriási szerepe van a béke és az igazság előmozdításában, és nem korlátozódik le az imádságra.

Nem teremthetünk békét a világban a templom falain belül, ki kell lépnünk a saját kényelmes mindennapjainkból ahhoz, hogy az egyház tagjaiként eleget tegyünk a feladatainknak.

A szinódus most lehetőséget teremt arra, hogy az egyház a világ minden pontján együttműködjön a társadalmi igazságosság érdekében. Éljünk ezzel a lehetőséggel!” Az egyházi vezetők valósággal buzdítanák a híveket a cselekvésre, de vajon mit tehetünk a béke érdekében?

Az egyházi vezetők álláspontja megegyezett a markáns kérdésekben (Fotó: Vatican Media)

Igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség 

A péntek délutáni sajtótájékoztató rávilágított arra, hogy a szinódus a társadalmi kérdésekben is felelős. A migráció, a klímaváltozás és a társadalmi igazságosság helyzete egyre súlyosabb, és az egyház bűnt követ el, ha szó nélkül hagyja ezeket a tragédiákat. Az egyre markánsabb felszólalások, az egyre határozottabb kijelentések és javaslattételek megerősítik, hogy milyen nagy szükség van a megújulásra, vagy sokkal inkább a megújításra – lelkünk megújítására a világban szenvedő társainkért. Legyen útravaló számunkra, amit Aveline bíboros mondott: nem teremthetünk békét a világban a templom falain belül, ki kell lépnünk a saját kényelmes mindennapjainkból ahhoz, hogy az egyház tagjaiként eleget tegyünk a feladatainknak.

A mai sajtótájékoztatón elhangzó kijelentések döntő jelentőségűek lesznek a végső dokumentum kidolgozásában, amely meghatározza majd a szinódusi folyamat további lépéseit. A következő hét elején Greg bíboros celebrál majd a Szentlélek tiszteletére szentmisét, amely után megkezdődik a végső tervezet kidolgozása. A Megújul.hu ott lesz minden pillanatban, hogy lépésről lépésre kövessük együtt a megújuló egyház útját.

Szinkronban a reménnyel – plenáris ülést tartottak az európai egyházi vezetők

Belgrádban tartották az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) idei plenáris közgyűlését, amelyről Német László érsek, a szervezet alelnöke tájékoztatta a Megújul szerkesztőségét.

Az éves találkozóra június 24. és 27. között került sor – formabontó módon – Szerbia fővárosában, hiszen a helyi érsekség idén ünnepli alapításának századik évfordulóját. A találkozó mottója így hangzott: „A remény zarándokai. Egy szinodális és missziós egyházért.” De vajon milyen úton halad az európai kereszténység? Mire utal a remény, és hogyan valósítható meg a szinodális misszió?

Vita, amely előre mozdít

A plenáris közgyűlésen 39 egyházi vezető vett részt, a kontines püspöki konferenciáinak képviselői, míg további két előadó is jelen volt az eseményen. Robert Francis Prevost bíboros, a Püspöki Dikasztérium prefektusa a püspököknek a szinodális egyházban betöltendő feladatáról beszélt, Josef Sayer professzor pedig a kontinentális kapcsolatokról és a püspöki konferenciák közötti együttműködésről tartott előadást. A találkozó résztvevői az egyházi kérdések mellett társadalmi és politikai témákkal is foglalkoztak. Német László szerint

a közgyűlésen tapintható volt az egyházi vezetők közötti véleménykülönbség,

különösen is az európai parlamenti választások eredményei kapcsán. „Heves viták voltak a júniusi európai parlamenti választások eredményeiről, ugyanis a 39 püspöki konferencia közül 27 az Európai Unió területén fekszik. A kérdés az volt, hogy milyen irányba megy most Európa, és mire lehet számítani a közeljövőben” – mondta a CCEE alelnöke.

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának közgyűlésen 39 egyházi vezető vett részt (Fotó: CCEE)

Változó erőviszonyok között is irányt mutat az evangélium

Német László érsek elmondása szerint az új politikai erőviszonyok komoly kihívásokat jelentenek az egyház számára. Ezért az egyházi vezetők kiemelt témaként kezelték a kereszténység politikai életben betöltött szerepét. „Világos, hogy a keresztények is részt vesznek a választásokon, de a püspökökáltal képviselt vélemény nem lehet egyirányú. Nekünk, egyházi vezetőknek mindegyik párttal együtt kell működnünk, amennyiben erre van lehetőségünk. Ugyanakkor például a német püspöki konferencia elzárkózik minden együttműködéstől a radikális jobboldali pártokkal, mint például az Alternatíva Németországért párt. Illetve Ausztriában is felülvizsgálják az egyház és az Osztrák Szabadságpárt kapcsolatát.” Felmerül a kérdés, hogy miért van szükség az egyház politikáról folytatott diskurzusára. A válasz nyilvánvaló:

a CCEE egyik legfontosabb célkitűzése, hogy előmozdítsa a párbeszédet és az együttműködést

az adott társadalmakban, tehát a politikai szereplőkkel is, függetlenül azok ideológiai hovatartozásától. Továbbá fontos, hogy az egyház megőrizze függetlenségét és hitelességét a politikai életben. Hogy az átrendeződő geopolitikai viszonyok hogyan hatnak a kereszténységre? Ezt egyelőre nem lehet pontosan tudni, mindenesetre annyi biztos, hogy az európai parlamenti választások eredménye és a világban zajló geopolitikai változások nagy hatással lesznek a közösségeinkre. „A CCEE feladata, hogy reagáljon a változásokra, és segítsen az Európában működő püspöki konferenciáknak az evangéliumi értékek megvalósításában” – hangsúlyozta Német László.

A remény útján konkrét lépéseket tettek

A migráció kérdése is nagy hangsúlyt kapott a közgyűlés során. „A döntő többség pozitívan áll hozzá, olyan értelemben pozitívan, mint ahogy a Szentatya is. Tehát tudjuk, hogy mérlegelni kell, hogy hogyan és kiket fogadunk be, és segítünk az integrációban. Nagyon fontos, hogy megőrizzük az európai toleranciát és az együttműködés szellemét, amely a kirekesztés ellen szól. De ehhez hozzátartozik az emberi élet védelme is, amelyet az első pillanattól az utolsóig óvni kell, márpedig ebben különböznek az európai országok álláspontjai” – mondta a belgrádi érsek, majd megjegyezte, hogy az esemény során a püspökök találkoztak Porfirije szerb ortodox pátriárkával is, és közösen imádkoztak a békéért. A háromnapos találkozó alatt minden nap közös Szentmisén is részt vettek a képviselők.

A CCEE emellett kiemelten fontosnak tartja a gyermekvédelem, különösen a prevenció területén végzett munkát.

„A katolikus egyház sikeresen kidolgozott egy nagyon erős gyermekvédelmi szabálysorozatot,

amely jogilag is kötelező érvényű, és sokkal szigorúbb, mint az állami törvények” – mondta Német érsek. Ez a szemlélet segíti az egyházat abban, hogy megvédje a legkiszolgáltatottabb teremtményeket, és biztonságban tudja a közösségeket. A találkozó egyik fontos eredménye Antonio Ammirati atya megválasztása volt a CCEE új főtitkárává. Ammirati atya, aki korábban a CCEE altitkára és szóvivője volt, öt évre kapott megbízatást. A következő plenáris közgyűlésre 2025. október 8-10. között kerül sor Lisszabonban.

„Az egyház számomra olyan, mint a családom” – egy szinodális plébánián jártunk

Vannak, akik még mindig nem akarnak tudomást venni a szinodalitásról, és vannak, akik konkrét lépéseket tesznek, úgy ahogy maga Ferenc pápa kérte. Íme egy magyar példa a cselekedetek szintjén.

A szinodális út, amelyet egy kis magyar közösség kezdett megvalósítani, nemcsak a hívek számára fontos, hanem a magyar egyház számára is példaértékű lehet. Udvarhelyi Zsuzsi, a Piliscsabán működő Klotildliget Plébánia elkötelezett tagja és a helyi Szinodális Munkacsoport vezetője részletesen számolt be nekünk az elmúlt évek szinodális munkájáról és annak eredményeiről. Nem tudunk mást mondani: ez lehet a vezérfonal.

Nem kaptak választ, mégis folytatták a munkát

„2021-ben két kérdést tett fel Szilágyi Szabolcs plébánosunk a szinodális út helyi elindításához: Miként látom az Egyházat? Mire hívja a Lélek az Egyházat? Erre mintegy hetven ember válaszolt írásban, és a plébános atya engem bízott meg azzal, hogy ezeket a válaszokat összegezzem, majd pedig összeállítsam közösségünk szinodális anyagát, egyházi vízióját” – mondja Udvarhelyi Zsuzsi. Az összesített, témákra bontott anyag 2022-ben került a Budai Esperesi Kerületbe, majd onnan a többi plébánia anyagával együtt a székesfehérvári egyházmegyei és az országos szintre, de

válasz, megerősítés sehonnan sem érkezett.

Kérdezzük is, hogy mi lehet a háttérben? Hogyan lehetséges, hogy az egyházért aktívan tevékenykedő hívek nem kapnak semmilyen reakciót munkájukra, meglátásaikra? Mindenesetre egy biztos: ennek ellenére a piliscsabai közösség tevékenyen működik tovább, és folytatta a szinodális gondolkodást is. „Visszajelzést ugyan nem kaptunk semmilyen formában, de minket nagyon megmozgatott ez a munka. 2023-ban ennek a témának szenteltük az éves közösségi napunkat a plébánián. Szinodális úton Piliscsabán – ez volt a cím” – mondja Zsuzsi. A nap során a három nagy téma, vagyis a közösség, a részvétel és a küldetés mentén kiscsoportokban kezdték el feldolgozni a kérdéseket, ahol mindenki elmondhatta, hogy mit gondol és mi a vágya az egyházban. Majd az összesítéseket online megosztották Görföl Tibor teológussal is, aki hamarosan reflektált a hívószavakra, végül egy inspiráló előadást tartott a közösség számára a szinodalitásról.

A piliscsabai közösség tagjai aktívak (fotó: Piliscsaba plébánia)

Az egyház az otthonunk

„A szinodális munkacsoport ezután folytatta és a mai napig is aktívan folytatja a munkáját. Időről időre összejövünk megbeszéléseket tartani arról, hogyan tovább. Kevesen vagyunk, de mindannyian elkötelezettek és nyitottak vagyunk a szinodalitásra”– mondta Zsuzsi, kiemelve, hogy ez az összefogás és a közösség aktív részvétele nélkülözhetetlen az egyház megújulásában. Piliscsabán egyébként ma fiatalok, gyerekek, házasok, édesanyák, férfiak, de még az idősek számára is működik külön-külön befogadó közösség, nem is egy. A plébánia több terme és nagy konyhája, valamint kertje is a közösséget szolgálja a hét minden napján. A templom oldalában egy örökimádás kápolna is található, ahova bárki betérhet a nap során elcsendesedni, imádkozni. Sőt, a templom is nyitva van napközben. Mindennek köszönhetően a piliscsabai hívek nemcsak beszélnek az egyház jelenéről és jövőjéről, hanem aktív formálói a jövő egyházának. A harmincnégy oldalas szinodális anyagukat elolvasva is kitűnik, hogy a közösség számára fontos az egyház hagyományainak megőrzése, ugyanakkor vágynak a megújulásra. Ahogy az egyik résztvevő fogalmazott:

„Az egyház számomra olyan, mint az otthonom, a családom vagy az anyanyelvem.

Benne nőttem fel és benne tudom értelmezni magamat és a külvilágot, és a világ eseményeit is. Az egyházat élőnek látom, sokfélének, gazdagnak, ugyanakkor sebzettnek, tökéletlennek, gyarlónak. Olyannak, amilyen mindig is lehetett a tizenkét tanítvány óta, akik szintén sokfélék voltak, gyarlóak és gyengék, de nagyon vágyódtak valami szépre, nagyobbra, jobbra, mint amire maguktól a hétköznapi életben képesek voltak. Hiszem azt, hogy Jézus, az egyház alapítója és feje ma is ugyanúgy meghív és vezet bennünket ebben az egyházban, mint legelőször a tizenkét tanítványt.”

A megújulás útján járva

A közösségi visszajelzésekből tehát egyértelműen kiderül, hogy a hívek erősen érzik az egyház megújulásának szükségességét. „Európa válságban van, a népegyház megszűnt, az intézményrendszer roskadozik” – olvasható az egyik összegzésben. De fontos kiemelni, hogy a közösség nagy hangsúlyt fektet az egyház hagyományainak és értékeinek megőrzésére is, valamint a hiteles tanúságtételre, amelyek segíthetnek felnyitni az útkeresők szemét egy olyan világban, amelyben a hívők száma folyamatosan csökken. Nem vitás, hogy a közösségi élet erősítése, az aktív részvétel és a hívek bevonása a plébániai életbe alapvető fontosságú a jövőben. Míg a másik fontos téma, a küldetés, rávilágít arra, hogy jézusi bátorságra lesz szükség a valódi megújuláshoz. „Hitem szerint

a Szentlélek ma is arra hívja az egyházat, hogy hű maradjon Jézus radikális, kemény beszédéhez,

példát mutasson az önzetlenségből és a befogadásból” – írta egyik résztvevő. A hívek is érzik, hogy a jövőben még nagyobb hangsúlyt kell fektetni az evangéliumi értékek megélésére és a hiteles tanúságtételre. Ezt képviseli a piliscsabai hívő közösség, akik elkötelezetten cselekszenek saját egyházközségükben. A piliscsabai hívek példát mutatnak sok más magyar plébánia számára. „Szerintem itt Piliscsabán adott a kétoldalú nyitottság, az egyház jól működik. Sokan vannak, akik adni akarnak, és sokan, akik képesek befogadni mindezt” – mondja végül Zsuzsi. A piliscsabai közösség munkája is igazolja, hogy az elkötelezettség és a hívek aktív részvétele által az egyház igenis képes megújulni és megfelelni a mai kor kihívásainak. A szinodális út folytatása és a közösségi élet er ősítése reményt ad a jövőre nézve, hogy az egyház továbbra is betöltheti küldetését az emberek életében. Ami pedig a Szinodális Munkacsoportot illeti, további terveik között szerepel az úgynevezett „Lélekben való beszélgetés” megszervezése, amely újabb lendületet adhat a közösségnek.