Mario Grech Archívum

Történelmi pillanatot élhetett át az egyház 2024 októberének végén – ezt a Püspöki Szinódus főtitkára is megerősítette, akivel egy nappal a katolikus egyházat jelentősen átformáló tanácskozást követően ültünk le beszélgetni Rómában.

– Amikor két évvel ezelőtt beszélgettünk, úgy fogalmazott, hogy a szinodalitásról szóló szinódussal kapcsolatban semmit nem írtak meg előre, egy üres papír lesz Önök előtt, a Szentlélek dolgozni fog, és majd meglátjuk, mi lesz. Most, a szinódus hivatalos időszaka után vagyunk, de nyilván nincs vége a szinodális folyamatnak, hiszen hazamegyünk, mindenki a saját otthonában folytatja a megújulást. Az a bizonyos papír immár nem üres – mi szerepel rajta?
– Mi történt tehát a zsinaton? Le van írva: a záródokumentumból kiderül. Ez a záródokumentum egy olyan közösség munkájának a gyümölcse, amely a Lélekre hallgatott. Örömmel ismétlem, hogy nem volt semmi előre megtervezve, hanem a dokumentum megírásáért felelős bizottság feladata volt, hogy összefésülje a különböző hangokat, és felismerje az egyetlen hangot, a Szentlélek hangját, az egyház hangját.

– Különleges, történelmi pillanatnak lehetünk most tanúi. Hiszen amíg a korábbi püspöki szinódusok egy záródokumentummal értek véget, majd a pápa néhány hónap múlva egy buzdítást adott ki, ami tanítóhivatali erővel bírt, ezúttal Ferenc pápa úgy döntött, hogy ami a szinódus döntése volt, az az egyház hangja. Ön szerint olyan új dolog történt, ami megváltoztatja az egyházat?
– Ami történt, valóban újdonság. Még akkor is, ha a püspöki szinódusokat szabályozó dokumentum megengedi ezt a lehetséges lépést. A püspöki szinódusok alkotmányában ugyanis az szerepel, hogy a pápa jóváhagyhatja a szinódus záródokumentumát, és ezzel a dokumentumot a sajátjává teszi, ahogy ez október utolsó szombatján meg is történt. Nyilván a Szentatya azt is mondta, hogy ez nem normatív dokumentum – bár a rendes tanítóhivatal része, de azt is hangsúlyozta, hogy vannak bizonyos kérdések, például amelyekkel a 10 szinodális tanulmányi munkacsoport foglalkozik, amelyek további mérlegelést igényelnek. És a Szentatya a záróbeszédében azt is elmondta, hogy meg fogja hallgatni a püspököket és a helyi egyházakat is bizonyos kérdésekben, amelyeket nem zárt le a dokumentum. És ez valami nagyon pozitív dolog, ugye? Hogy

még Péter apostol utóda is csapatban dolgozik. A pápa szükségét érzi annak, hogy konzultáljon a helyi egyházakkal, nyilván aztán a végső döntéseket ő hozza meg. Ez egy történelmi pillanat, egy fontos lépés előre.

– A szinódust lezáró liturgia nagyon megérintette a szívemet. Ferenc pápa az ülő stílusú egyház és a mozgásban lévő egyház képéről beszélt. Nem szabad hagynunk, hogy egyházként csak üljünk és várakozzunk, hanem mozognunk kell, fejlődnünk kell. Mindannyiunknak, Isten népének át kell mennünk egy megtérésen, mégpedig szinodális megtérésen. A mostani szinódus kiindulópontja még 2021-ben volt, most pedig itt vagyunk egyfajta végpontnál 2024 őszén. Ahogy már utaltam rá, az út érdekes része most kezdődik, amikor hazatérünk. Mit javasol azoknak, akik Magyarországon érdeklődnek a szinodalitás iránt? Hogyan tudnak rálépni erre az útra, és hogyan tudják követni azt az irányt, amit a szinódus megfogalmazott?
– Valóban, a szinódus ünneplése véget ért, de ez egy folyamat, és még mindig tart. A most kezdődő, nagyon fontos szakaszt én leginkább visszacsatolásnak nevezném. Mert minden azzal kezdődött, hogy meghallgattuk az embereket, meghallgattuk a helyi egyházi közösségeket. Ismételten mondom, a munkadokumentumokat, amelyek a szinódus mindkét ülésére készültek, nem Rómában találták ki. Ezek olyan dokumentumok voltak, amelyeket a helyi egyházak jelentéseiből állítottunk össze. És most

a szinódus záródokumentuma visszakerül a helyi egyházi közösségekhez, nem csupán azért, hogy a helyi egyházak lefordítsák, alkalmazzák, a dokumentumban foglaltakat a lelkipásztori döntésekben, hanem azért is, hogy helyben folytassák az egyház tagjai a megkülönböztetést.

Mert vannak bizonyos kérdések, amelyek még mindig nyitva vannak, és figyelembe kell venni az adott hely fontosságát, hiszen az egyház mindig egy bizonyos területen van jelen a történelemben. Egy dolog biztos: Péter apostol nyomdokain haladunk, hűek vagyunk az evangéliumhoz és a szenthagyományhoz. Egyáltalán nem kell félni a megújulástól. De jobban meg kell egymást értenünk, és jobban össze kell fognunk, hogy képesek legyünk Jézust hirdetni a mai világnak. Minden megkeresztelt osztozik ebben a küldetésben.

– Ha a személyes hitemre gondolok, azt érzékelem, hogy az elmúlt három évben, a szinodális folyamatnak is köszönhetően közelebb kerültem az egyházamhoz. Önnek, aki óriási munkát végzett az elmúlt években, és nyilván alaposan el is fáradt, változott valami a szívében az egyházzal kapcsolatban?
– Megkeresztelt, papságra meghívott személy vagyok, s arra is meghívást kaptam, hogy püspökként szolgáljam az egyházat. Nincs ebben semmi rendkívüli – ugyanazt érzem, amit Ön is.

Ebben a három évben megerősödött a Jézus iránti szeretetem, és az egyház iránti szeretetem.

Olyannyira, hogy a három aktív szolgálattal telt év után sem vagyok fáradt. Bizonyos értelemben sajnálom, hogy véget ért ez a püspöki szinódus. De máris egy újabb szakasz kezdődik. Imádkozom az Úrhoz, hogy segítsen nekem és a munkatársaimnak, hogy több energiánk, több szenvedélyünk legyen ahhoz, hogy megoszthassuk másokkal az evangélium örömhírét.

Beszélgetőtárs: Gégény István

Az esemény a szinódus közgyűlésén résztvevők kérésére jött létre, akik korábban kritikaként fogalmazták meg, hogy az egyházközségi papok feltűnően távolmaradtak ezektől az alkalmaktól. A Plébánosok a szinódusért című rendezvény témái között szerepelt az egyház hitelességének válsága, a klerikalizmus, a hivatások csökkenése, a misszió, és a szinodális folyamat. A résztvevő plébánosoknak Ferenc pápa levélben fejezte ki háláját és megbecsülését

„azért a nagylelkű munkáért, amelyet nap mint nap végeztek, és amellyel az evangélium magvait mindenféle talajba vetitek”.

A püspöki szinódus tavaly őszi és idén októberi ülőszaka között félidőben megrendezett találkozón a helyi plébánosokon, a lelkipásztori munka frontvonalában tevékenykedő papokon volt a sor, hogy megosszák a szinodalitással kapcsolatos, saját egyházközségeikben megélt tapasztalataikat, és ezzel párhuzamosan megtapasztalják az egyetemes szinten zajló szinodális munka dinamizmusát, összevessék magukat a szinodalitás szellemével, módszerével és stílusával.

Mario Grech bíboros nyitóbeszédében arról szólt, hogy az emberi történetekben mindig jelen van Krisztus, így ezek Isten történetei is, ahogyan a plébániák „minden, csak nem tökéletes” történetei is azok, megosztásuk így kölcsönös segítséggé válik annak felismerésében, hogy

az isteni Gondviselés „ma is írja az Egyház történetét”.

– Nem azért jöttetek ide, hogy tanítást vagy kioktatást kapjatok a szinodalitásról, hanem azért, hogy elmondjátok a történeteteket, mert mindannyiótoké fontos számunkra – mondta nyitóbeszédében a szinódus főtitkára. – Hallani akarjuk a történeteiteket, hallani akarjuk, hogyan működik Jézus most is – hangsúlyozta, majd hozzátette: a sacrofanói találkozót az ilyen történetek elmondására szánják, mert „ez egy olyan hely, ahol együtt haladhatunk előre, és szembesülhetünk a valósággal”.

Lazarus You Heung-sik bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa kiemelte, hogy a találkozó nem elsősorban a beszédre, hanem egymás és a Szentlélek meghallgatására fókuszál. Emlékeztetett, hogy „a szinodális stílus minden megkereszteltet teljes mértékben be kíván vonni”, és kifejezte reményét, hogy a lelkipásztorok szolgálata gyümölcsöt hozhat, „hogy plébániai közösségeink olyan helyekké váljanak, ahol megtapasztaljuk a velünk járó Feltámadott Úr örömét”.

Tomáš Halík cseh teológus biztatta a plébánosokat, hogy legyenek alázatosak és realisták, Isten jelenlétét lássák a csalódásaikban és a kudarcaikban is:

– Amikor Jézus először találkozott leendő apostolaival, fáradt és csalódott halászok voltak, akik egész éjszaka halásztak, de a hálójuk üres volt. Jézus azt mondta nekik: „Próbáljátok meg újra. Menjetek, és eresszétek le a hálótokat!” Jézus ma ugyanezt mondja nekünk: ne essetek kétségbe, ne adjátok fel, próbáljátok meg újra. De újrapróbálkozni nem azt jelenti, hogy megismételjük a régi módszereket és a régi hibákat:

az újrapróbálkozás olykor új és friss módon való próbálkozás kell legyen.

Az ismert cseh teológus szerint a hit gyakran azt jelenti, hogy van bátorságunk elfogadni a titkot:

– Isten új, ismeretlen és meglepő jövőként jön hozzánk. Az élő, valóságos Krisztus legyőzi minden zárkózottságunkat, megnyitja lelkünk minden bezárt ajtaját. Lelkét adja nekünk, hogy új utakra vezessen minket.

Tag Archive for: Mario Grech

Mario Grech: Nincs okunk félni a megújulástól

A szinodalitás próbája – plébánosok osztották meg egymással történeteiket