megújul Archívum

Tag Archive for: megújul

Újabb év telt el a hit megújulásának útján – ezek voltak a leginspirálóbb gondolatok 2024-ben

A Megújul.hu az elmúlt évben számos meghatározó interjút közölt, amelyek az egyház jövőjével, a szinodalitással és a közösségi megújulással foglalkoznak. Vallási vezetők, teológusok és a világegyház kiemelkedő alakjai osztották meg velünk gondolataikat és reményeiket. Összegyűjtöttük a legemlékezetesebb beszélgetéseket, ezekből idézünk.

Mohos Gábor: „Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!”

Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a 16. püspöki szinódus első ülésszakán szerzett tapasztalatairól februárban mesélt nekünk. Az interjúban kiemelte Ferenc pápa buzdítását, miszerint hagyni kell, hogy a Szentlélek vezesse az egyházat, és nyitottnak kell lenni az új utakra és megoldásokra, amelyeket a szinódus hoz.

Mohos Gábor: „Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!”

Részlet az interjúból:

– Tehát a megújulás nem most kezdődött?

– A szinódus a II. Vatikáni Zsinat gyümölcse. A megújulás folyamatosan zajlik, és nem a teljes átalakulás a cél, hanem az, hogy Isten népeként – ahogyan 2000 éve a történelemben – ezután is úton legyünk. Emlékezzünk, hogy az 1960-as években létrejött az új misekönyv, majd a latin helyett népnyelven kezdtek szentmisét celebrálni. 1983-ban megjelent az új egyházi törvénykönyv, amely a zsinati változtatásokat volt hivatott átültetni az egyházi törvénykezésbe. Később, 1992-ben Szent II. János Pál pápa kiadta A Katolikus Egyház katekizmusát. Ezek a változások mind részei voltak annak, hogy a II. Vatikáni Zsinat döntései megjelenjenek a gyakorlatban. De szeretném megemlíteni a pápai enciklikák fontosságát is az utóbbi évtizedekből, amelyek az Egyház tanításait fogalmazzák meg a mai korban, mint alapvető hitbeli vagy szociális kérdésekre irányuló enciklikák. A haladás nem most kezdődött – mi már kétezer éve járjuk ezt az utat. Nem a nulláról kellett elkezdenünk, ahogy a civil világban olyan gyakran előfordul. Illetve az Egyházunkat nem mi, emberek újítjuk meg, hanem a Szentlélek. Az októberi szinódus központi gondolata is ez volt: figyeljünk oda a Szentlélekre! A gyakorlatban ez nagyon szépen és jelenvaló módon valósult meg azáltal, hogy a felszólalások között időről időre imádkoztunk, valamint minden új szakasz előtt részt vettünk egy közös szentmisén a Szent Péter-bazilikában. Maga Ferenc pápa is hangsúlyozta, hogy itt nem az emberi szempontjainkat ütköztetjük, hanem a Szentlélek sugallataira nyitottan tárgyalunk egyes kérdéseket. Meg kell értenünk, hogy a megújulás nem megy a Szentlélek nélkül.

A teljes interjú itt olvasható.

Kocsis Fülöp: „Teljesítsük a szinodális missziót!”

Kocsis Fülöp érsek-metropolita a tél végéhez közeledve osztotta meg velünk gondolatait a szinodalitás jelentőségéről és az egyház megújulásáról. A görögkatolikus egyházfő hangsúlyozta, hogy a közös út, a párbeszéd és az együttműködés elengedhetetlen az egyház jövője szempontjából – ebben pedig óriási szerepe van a híveknek.

Kocsis Fülöp: „Teljesítsük a szinodális missziót!”

Részlet az interjúból:

– Hogyan hat a görögkatolikus egyházra, hogy az emberek mintha nyitottabbá váltak volna a keleti vallások iránt? Elképzelhető, hogy ez hatással lesz a hívő közösségek létszámának alakulására?

– Valóban igaz, hogy ma nem a ráció uralkodik a világban. A nyugati emberek szívesen fordulnak a keleti gyakorlatok felé, és be kell látnunk azt is, hogy a keleti egyházak gazdag hagyományaival szemben a racionális nyugati egyházak nem képesek kielégíteni a modern emberek spiritualitás iránti vágyát. De semmi esetre sem gondolnám, hogy a hívek száma emelkedni fog a keleti egyházaknál. Gondoljunk például arra, hogy a görögkatolikus egyház magas elvárásokat támaszt a liturgiában, a közösség tagjai nem válhatnak vasárnapi keresztényekké, akik kedvük szerint vesznek részt a liturgiában. Tehát komoly elköteleződésre van szükség, és ez nem vonzó a mai emberek számára, ezért a keleti egyházak sem fognak tömegeket vonzani. A mi feladatunk a görögkatolikus egyház tagjaiként, hogy felkínáljuk a római katolikus egyház tagjainak azt a gazdagságot, amelyet Egyházunk ismer, ahogy Szent II. János Pál pápa is buzdított minket: segítsük, hogy a nyugati egyházak megéljék a keleti egyházak mélységeit.

A teljes interjú itt olvasható.

Német László: „A bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel”

Német László belgrádi érsek bíborosi kinevezése kapcsán adott interjújában hangsúlyozta a helyi egyházak és a hívek meghallgatásának fontosságát, valamint a párbeszéd és az együttműködés szükségességét az egyház jövőjének alakításában. A bíboros elmondása alapján ezek nélkül nem beszélhetünk az egyház megújulásáról.

Német László: „A bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel”

Részlet az interjúból:

– Érsekként érkeztél a most zajló püspöki szinódusra, kinevezett bíborosként fogsz távozni onnan október végén. Mi változik az életedben?

– Egyelőre csak azt tudom mondani, hogy fogalmam sincs. A december 8-án tartandó bíborosi kreációt követően, miután együtt ünnepeltünk a pápával, akkor kapom meg a tituláris templomomat Rómában, és jönnek majd a döntések Ferenc pápa részéről, hogy hol szeretné – ha szeretné – igénybe venni a különböző kuriális irodákban a tapasztalatomat, az együttműködésemet. Ma még fölösleges lenne arról álmodozni, hogy mi vár rám. Két hónapon belül biztos többet fogok tudni a jövőbeli új feladataimról.

– Mit üzennél a püspöki szinódus helyszínéről a magyar olvasóknak?

– Szeretettel üdvözlök minden kedves olvasót. Szerintem fontos lenne, hogy párbeszédbe lépjünk minél többen egymással. Nagyon sok jó dolog van itt, a szinóduson, és nagyon sok jó dolog van Magyarországon is. Olyan jó lenne közelebb hozni a különböző meglátásokat és tapasztalatokat, és közösen leépíteni azt a rengeteg gyűlöletet, félelmet, ami jelenleg Magyarországon uralkodik.

A teljes interjú itt olvasható.

Csiszár Klára: „A remény hullámvasútja”

Csiszár Klára professzor a szinódus második ülésszaka alatt adott interjújában egy hullámvasúthoz hasonlította az egyház megújulását. Kiemelte, hogy a szinodalitás az egyház kötelessége, ezzel kapcsolatban pedig hangsúlyozta a nők szerepének fontosságát. Mint mondta, nem kizárt, hogy a jövőben megvalósulhat a nők diakónussá szentelése.

Csiszár Klára: „A remény hullámvasútja”

Részlet az interjúból:

– Az egyházi szolgálat és a nők szerepe gyakran vitatott kérdés. Ez itt is így van?

– A szolgálat és a nők szerepének kérdése folyamatosan napirenden van, de ezt sokan félreértik. Nem hiszem, hogy most teológiai vitákra van szükségünk, inkább egy tágabb keret szükséges ahhoz, hogy újragondoljuk a nők szerepét az egyházban. A következő hetekben nem fogunk női diakónusokat felszentelni, de ez nem jelenti azt, hogy a kérdés lekerül az asztalról. Arról van szó, hogy a nőket vezetői pozíciókba hozzuk és láthatóbbá tegyük őket. Ehhez türelemre és bátorságra van szükség, hogy a szolgálatot mélységében újragondoljuk, és a nőket bevonjuk a döntéshozatali folyamatokba.

– Ön gyakran említi a sensus fidei-t, a hívők hittudatát. Milyen jelentősége van ennek a szinóduson?

– A sensus fidei a szinódus alapszólama. A II. Vatikáni Zsinat közelebb hozott minket ehhez a fogalomhoz, ez most a munkánk teológiai alapja. Arról van szó, hogy meghallgatjuk a híveket, tiszteletben tartjuk az észrevételeiket. Gyakran kérdezték tőlem, hogy bizonyos püspökök, akik szigorúbb álláspontot képviselnek, hitelesen képviselik-e a híveiket. Bizonyos esetekben igen. És ez óriási alkalmazkodóképességet igényel. A romániai egyház nem olyan, mint az ausztriai. Ott nem tarthatok ugyanolyan előadásokat, amilyeneket Bécsben tartanék, mert mások az igények, más a kulturális kontextus.

A teljes interjú itt olvasható.

Mario Grech: „Nincs okunk félni a megújulástól”

Mario Grech bíboros, a Püspöki Szinódus főtitkára a szinódus lezárása után adott interjújában hangsúlyozta, hogy a szinodális folyamat nem ért véget az ülés lezárásával. Sőt, igazán csak most kezdődik a helyi egyházakban, amikor a hívek is a megújulás útjára lépnek.

Mario Grech: „Nincs okunk félni a megújulástól”

Részlet az interjúból:

– A szinódust lezáró liturgia nagyon megérintette a szívemet. Ferenc pápa az ülő stílusú egyház és a mozgásban lévő egyház képéről beszélt. Nem szabad hagynunk, hogy egyházként csak üljünk és várakozzunk, hanem mozognunk kell, fejlődnünk kell. Mindannyiunknak, Isten népének át kell mennünk egy megtérésen, mégpedig szinodális megtérésen. A mostani szinódus kiindulópontja még 2021-ben volt, most pedig itt vagyunk egyfajta végpontnál 2024 őszén. Ahogy már utaltam rá, az út érdekes része most kezdődik, amikor hazatérünk. Mit javasol azoknak, akik Magyarországon érdeklődnek a szinodalitás iránt? Hogyan tudnak rálépni erre az útra, és hogyan tudják követni azt az irányt, amit a szinódus megfogalmazott?

– Valóban, a szinódus ünneplése véget ért, de ez egy folyamat, és még mindig tart. A most kezdődő, nagyon fontos szakaszt én leginkább visszacsatolásnak nevezném. Mert minden azzal kezdődött, hogy meghallgattuk az embereket, meghallgattuk a helyi egyházi közösségeket. Ismételten mondom, a munkadokumentumokat, amelyek a szinódus mindkét ülésére készültek, nem Rómában találták ki. Ezek olyan dokumentumok voltak, amelyeket a helyi egyházak jelentéseiből állítottunk össze. És most a szinódus záródokumentuma visszakerül a helyi egyházi közösségekhez, nem csupán azért, hogy a helyi egyházak lefordítsák, alkalmazzák, a dokumentumban foglaltakat a lelkipásztori döntésekben, hanem azért is, hogy helyben folytassák az egyház tagjai a megkülönböztetést. Mert vannak bizonyos kérdések, amelyek még mindig nyitva vannak, és figyelembe kell venni az adott hely fontosságát, hiszen az egyház mindig egy bizonyos területen van jelen a történelemben. Egy dolog biztos: Péter apostol nyomdokain haladunk, hűek vagyunk az evangéliumhoz és a szenthagyományhoz. Egyáltalán nem kell félni a megújulástól. De jobban meg kell egymást értenünk, és jobban össze kell fognunk, hogy képesek legyünk Jézust hirdetni a mai világnak. Minden megkeresztelt osztozik ebben a küldetésben.

A teljes interjú itt olvasható.

Indul a zarándoklat a remény felé – december 24-től új fejezet nyílik az egyház életében

Karácsonykor kezdődik a 27. rendes szentév, amelynek mottója: „A remény zarándokai”. Az év középpontjában a bűnbocsánat, a kiengesztelődés, a megtérés és a testvéri szeretet áll.

A szentév spirituális és társadalmi jelentősége rendkívüli, hiszen Krisztus életének és kegyelmének hordozójaként segíti a hit elmélyítését és a közösségi megújulást.

Mózestől napjainkig

A szentév, vagy más néven a jubileumi év az Ószövetségig vezethető vissza. Mózes törvénye szerint minden ötvenedik év „nagy örömünnep” volt, melynek során a földeket visszaadták eredeti tulajdonosaiknak, a rabszolgákat felszabadították, az adósságokat elengedték (vö. 3Móz 25,10–14). Az Újszövetségben is olvasható utalás a szentévre, amikor Jézus beteljesítette az Úr kegyelmének évét. Később, a Római Katolikus Egyház történetében elsőként VIII. Bonifác pápa hirdette meg a szentévet 1300-ban, amelynek célja az egyetemes megbocsátás és a keresztény közösség lelki megújítása volt. Az esemény hatalmas zarándoktömeget vonzott Rómába (érdekesség, hogy köztük volt Dante Alighieri és Giottó is). Ezt követően huszonöt évente hirdették meg a szentévet. Ezek közül kiemelkedik az ezredforduló, amikor Szent II. János Pál pápa a 2000-es szentévére készülve megfogalmazta, hogy ez az időszak a bűnbocsánat, a kiengesztelődés, a megtérés és legfőképp a szolidaritás éve, amely az életszentségre hívja az embereket.

A 2025-ös szentév fő célja a Krisztusba vetett hit elmélyítése, amely arra ösztönöz minket, hogy őszintén és következetesen valljuk meg a Krisztusba vetett hitünket.

Emellett kiemelt hangsúlyt kap a szolidaritás és a testvéri szeretet, amelynek jegyében mindannyiunkat arra buzdítanak, hogy támogassuk a szegényeket, a rászorulókat és a társadalom peremére szorult társainkat. Végül ugyancsak fontos szerepet kap a bűnbánat és a kiengesztelődés, amelyek segítik a megújulást.

A püspöki szinódus szerepe a szentév alatt

A holnap kezdődő szentév a hit, a remény és a szeretet megújításának ideje, ezért is választotta Ferenc pápa „A remény zarándokai” mottót. Ez kifejezi, hogy aki rálép a kiengesztelődés és az életszentség útjára, az egy reményteli jövő felé halad, akár a zarándok, aki szent meggyőződéssel tesz meg minden egyes lépést a célig. A remény zarándokaiként most mi is megújulhatunk, hogy velünk egyházunk is megújuljon. Mert ez nem csupán egyéni út – ez az egész egyház közös útja, amelyet a 2024 októberében lezárult Püspöki Szinódus XVI. rendes közgyűlésének záródokumentuma is támogat. A szinódus célja, hogy az egyház új lendületet kapjon a közösségi élet, a párbeszéd és az együttműködés terén.

Ez a szellemiség pedig tökéletes összhangban van a szentév üzenetével, amely az egység és az irgalmasság megélésére ösztönöz.

A szentév arra hív minket, hogy megújult szívvel és lélekkel tegyünk tanúságot az evangéliumról. Ferenc pápa fontosnak tartja, hogy a szinódus által elindított lelki és közösségi megújulás a szentév során láthatóvá váljon az egyházban és a világban egyaránt. Ehhez viszont szükség van arra, hogy a helyi egyházak csatlakozzanak az egész éves eseményhez.

A jövő év megújulásra hív mindenkit (Fotó: Getty Images)

Milyen programok várnak ránk?

Talán nem meglepő, hogy a 2025-ös év egyházi programjai társadalmi szempontból is kiemelkedőek lesznek. A szentév hamarosan Rómába vezető zarándoklatokkal indul, az egyházmegyék pedig helyi zarándoklatokat szerveznek, melyekről a honlapjaikon adnak tájékoztatást.

A zarándoklatok mellett külön figyelmet kapnak az ezzel párhuzamosan induló szociális projektek is: a szolidaritás szellemében a rászorulókat, a szegényeket és a hajléktalanokat cselekvő módon támogatja az egyház. Mindezek mellett számos kulturális programot tartanak világszerte, amelyek célja, hogy megmutassák a keresztény kultúra sokszínűségét. Lesznek koncertek, kiállítások, konferenciák és szemináriumok is. A Megújul.hu, valamint a Szemlélek csapata is több programmal készül, a részletekről hamarosan információval szolgálunk.

Végül nem maradhat ki a digitális evangelizáció sem, amelynek keretében online események és közösségimédia-kampányok szólítják meg a fiatalokat annak reményében, hogy közelebb kerüljenek az életszentséghez. A 2025-ös szentév tehét tele lesz olyan értékes programokkal, melyeknek magunk is részesei lehetünk, hogy testben és lélekben is a megújulás útjára lephessünk.

Milyen kihívások között dolgoznak a mai hitoktatók?

A katolikus egyházra jellemző paphiány következménye többek között, hogy a világi munkatársak egyre több és jelentősebb feladatokat kapnak. Ilyen a hitoktatás is. De milyen a katekéták helyzete, és hogyan alakítja jelenlétük a jövő egyházát? Erről kérdeztük Csonta Rékát, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola oktatóját.

– Hogyan látja a hitoktatás szerepét a mai társadalomban?

– A jézusi missziós parancs indítja arra az egyházat, hogy felsőoktatási képzőintézményeket tartson fenn, ahol olyan szakembereket képez, akik képesek az evangélium örömhírét közvetíteni. Különbséget kell ugyanakkor tennünk a katolikus és az állami iskolákban zajló hitoktatás, illetve a plébániai katekézis között. A három helyszínen céljait tekintve nem teljesen azonos tevékenység folyik. A katekézist szabályozó egyházi dokumentumok – a Katekézis Általános Direktóriuma, a Magyar Kateketikai Direktórium és a legújabb, a 2020-ban megjelent Katekézis Direktóriuma – szerint a katolikus intézményekben a hitoktatás az iskola identitásának lényegéhez tartozó tevékenység, „pedagógiai feladatának elengedhetetlen része, és létezésének alapja” (KÁD 75). Itt a katolikus nevelésnek nem a heti két órarendi hittanóra az egyetlen fóruma, hanem ezt kiegészítik a lelki programok, a liturgia ünneplése, zarándoklatok stb.

– Ez nyilván nem adott az állami iskolákban.

– Ott nem feltételezhető, hogy a hittanra beíratott gyermekek mndegyike hitét gyakorló családból érkezik, ezért hitébresztésre, előevangelizációra van szükség, vagyis olyan módon megszervezett hitoktatásra, amely beavatja a gyermeket a keresztény életbe. A harmadik helyszín a plébánia, ahol a szó legszorosabb értelmében vett katekézis történik: bevezetés a liturgikus közösségbe, bekapcsolás az egyház küldetésébe, felkészítés a szentségi életre. Ha a relevancián eredményességet értünk, tartok tőle, hogy ezt

nem lehet úgy számonkérni a hitre nevelői tevékenységen, mint mondjuk az idegennyelv-tanításét.

Ha lehetne, akkor éppen a kegyelmi dimenziót hagynánk ki belőle. A katekéta a Szentlélek eszköze. Ha szakmailag mindent megtett, hogy az óráit jól felépítse, és élő, napi kapcsolatban van Istennel, akkor sem lehetünk biztosak benne, hogy a közvetített üzenet megváltoztatja a fiatal szívét.

– Melyek a legnagyobb kihívások, amelyekkel ma szembe kell nézniük a hitoktatóknak?

– A nehézségek egyik része olyan jellegű, amilyenekkel a többi pedagógus is találkozik. Egyre gyakoribb, hogy a fiatal nehezen tud elcsendesedni, nehezen vehető rá az intellektuális erőfeszítésre, számosan igen motiválatlanok. Létezik ugyanakkor egy másik vetület is, amely a hittan és az etika közötti választással függ össze. Egyre több családban nem megalapozott döntés nyomán kerül a hittancsoportba a gyermek, vagyis a szülők nem intézményes segítségként igénylik az iskolai hittant, amely mélyíthetné a családi katekézist, hanem jó esetben a katekéta pozitív személyisége miatt választják. Mondom, jó esetben, mert történnek esetleges beíratások is, „Idén kipróbáljuk a hittant” jelszóval. Vagyis egy fogyasztói logika alapján részévé válnak egy szolgáltatásnak, amelyet aztán tanév végén következmények nélkül le lehet mondani. Ez jelentősen meg tudja nehezíteni az órai munkát.

– Hogyan változott az elmúlt években a hitoktatás szerepe a katolikus egyházban?

– A rendszerváltozás óta eltelt 35 évben a módszerek természetesen változtak, hiszen az egymást követő nemzedékekhez nem tudunk ugyanúgy szólni. Napjainkban leginkább annak a módját keressük, hogy az örömhír hogyan válhat személyes tapasztalattá a tanítványaink életében. Erre a kérdésre próbálnak válaszolni a nemrég megjelent tankönyvek, segédanyagok és továbbképzések is. Ilyenek például Franz Kett módszere – közismert nevén a padlóképes módszer –, vagy

a bibliodráma egyes elemeinek alkalmazása, a történetmesélés vagy akár a kreatív írás is.

Ezek mind ugyanazt a célt szolgálják: lehetővé tenni, hogy a befogadó az üzenetet egyes szám első személyben hallja meg. Továbbá az iskolából kilépve a személyes megtapasztalást segíti, ha a fiatalokat szentmisére, szentségimádásra, zarándoklatra hívjuk és kísérjük, bekapcsoljuk a szeretetszolgálatba, az egyház életébe.

Csonta Rékával beszélgettünk a hitoktatás jelenéről és jövőjéről (Fotó: PPHF)

– Ki lehet mutatni a számokban az iskolai hitoktatás hatásosságát?

– Arról sajnos nem tudok beszámolni, hogy az elmúlt bő tíz év iskolai hitoktatásának következménye tömeges megtéréseket eredményezett volna. Én inkább azt kérdezném, hogy az evangelizációra érvényes-e a fogyasztói logika? Ha nagy energiákat mozgósítunk, és az mégsem hoz számokban megfogalmazható eredményt, akkor adjuk fel? Inkább arra hajlanék, hogy álljunk elő az evangéliummal akár alkalmas, akár alkalmatlan. A többi a Szentlélek dolga.

– Ismer olyan újításokat, amelyek hatékonynak bizonyultak a hitoktatásban? Illetve mi a helyzet a digitális tanulási eszközökkel?

– A már említett módszerek számítanak manapság újnak, vagy újra felfedezettnek. A tanulás digitális támogatása az oktatás egyik területén sem csodaszer, hanem egy lehetőség a sok közül. Amikor a pedagógus, a katekéta módszert választ, több dolgot kell mérlegelnie: a legfontosabb, hogy a módszer alkalmas-e a foglalkozás céljainak megvalósítására. Ha nem, akkor másikat kell választani.

– Minden kihívás ellenére hogyan tudja felkészíteni a hallgatókat a hitoktatás gyakorlati oldalára?

– A tréninget mint intenzív, elmélyült műhelymunkát csak most kezdjük a hallgatókkal, így egyelőre eredményekről nem tudok beszámolni. A munka lényege, hogy több módszert is megvizsgálva, kipróbálva, a hallgatók tanítási gyakorlatából hozott tapasztalatokkal átgyúrva megnézzük, hogy melyiket milyen célok elérésére tudjuk alkalmazni, milyen elméleti/teológiai nézőpontokat kell figyelembe venni stb. Ugyanakkor

semmilyen kurzus nem tudja felkészíteni a hallgatókat az összes kihívásra vagy váratlan helyzetre.

Megkockáztatom, hogy egyetlen szakmában sincs ilyen, hiszen az élet állandóan új dolgokat produkál. Ezért a tanárképzésben is arra törekszünk, hogy a sok információval és gyakorlási lehetőséggel a hallgatók kompetenciáit fejlesszük. Hogy olyan megtenni tudással és hozzáállással rendelkezzenek, amivel az ismeretlen pedagógiai helyzeteket meg tudják oldani.

– A hitoktatás szerepe fontos a családok életben is. De hogy segíthetik a családok a katekéták munkáját?

– A Magyar Kateketikai Direktórium külön bekezdésben kéri a szülők bevonását gyermekeik plébániai katekézisébe. Ugyanakkor látjuk, hogy a katekéták mennyi erőfeszítést tesznek ennek érdekében, sokszor alig látható eredménnyel. Gyakori panasz, hogy a szentségfelkészítőre beíratott gyermekek szülei sem értik, hogy miért fontos gyermekeikkel közösen elmenniük a vasárnapi szentmisére. A családok bekapcsolását a plébániai életbe nehezíti az is, hogy sok katekéta több, elnéptelenedett településen, plébánián szolgál, ahol mindössze hat-nyolc gyereket tud megszólítani. Nem reális azt kérni a katekétától, hogy mindegyik szolgálati helyén közösséget fejlesszen.

– Mindezek után hogyan látja a hitoktatás jövőjét?

– Hitoktatás helyett most a katekézis szót használnám, hogy az egész evangelizációs tevékenységre utaljak. Az egyház nem fog lemondani róla, mivel küldetésének lényegéhez tartozik. 2020-ban jelent meg, magyarul pedig 2022-ben a legújabb kateketikai direktórium, amely Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának szemléletét veszi át. Azt hangsúlyozza, hogy a katekézisben központi szerepe kell hogy legyen a kérügmának, az evangélium első hirdetésének. Tehát a katekézis feladata, hogy lehetőséget biztosítson a hit megszületésének. Továbbá részletesen foglalkozik a globalizációval és a digitalizációval mint a mindennapjainkat meghatározó jelenségekkel.

„Ami erősebbé teheti az egyházat” – Ferenc pápa lezárta a szinódust

A XVI. Püspöki Szinódus zárómiséjén Ferenc pápa arra buzdít minket, hogy legyünk olyanok, mint a mai evangéliumban szereplő Bartimeus, és bízzuk rá „vakságunkat” az Úrra, hogy missziós egyház lehessünk.

A Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének záróeseményeként Ferenc pápa vasárnap, október 27-én szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában, amelyben hálát adott az Úrnak a közösen megtett útért. A Szentatya köszöntőjében bejelentette, hogy az elmúlt három évet, vagyis a szinodalitás szinódusát ezennel lezárja.

Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a magyarországi római katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Fel kell ismernünk saját vakságunkat

Ferenc pápa homíliájában a mai evangéliumhoz (vö. Mk 10,46-52) kapcsolódva felidézte a vak Bartimeus történetét, aki azért fohászkodott az Úrhoz, hogy visszanyerje látását, és miután az Úr meghallgatta és teljesítette kérését, a férfi Jézus követője lett. „Bartimeus a mi belső vakságunkat jelképezi, amely visszatart minket attól, hogy jó reménnyel szemléljük az életet.

Ez a vakság az egyházat is érinti, amely miatt néha képtelen észrevenni az Úr jelenlétét,

és felkészületlen szembenézni a valósággal” – mondta a Szentatya, majd hozzátette, hogy emiatt az egyház nem tud megfelelően válaszolni az emberek kérdéseire. Márpedig az egyház nem maradhat tétlen a mai nők és férfiak által felvetett kérdésekkel szemben. „Igenis szembe kell nézni korunk kihívásaival. Nem ülhetünk tétlenül, mielőbb választ kell adnunk a világ problémáira.”

Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája a magyarországi görög katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Ébresszük fel a hitünket!

Ferenc pápa a szinódus zárószentmiséjén emlékeztetett arra is, hogy ez a rendkívüli találkozó lehetőséget ad mindannyiunk számára, hogy felébresszük hitünket. „Az evangélium örömhíre felébreszt, de ehhez előbb meg kell hallanunk az evangéliumot. Legyünk olyanok, mint Bartimeus, és

lássuk meg az Urat, aki felkarolja a világ összes emberét, köztük a szenvedőket, a szegényeket vagy a marginalizálódott csoportok tagjait”

– hangsúlyozta a Szentatya, aki egy érdekes példával szemléltette, hogy mire lenne szüksége a mai egyháznak. „Nem egy tétlen és lemondó egyházra van szükségünk, hanem egy olyan egyházra, amely meghallja a világ kiáltását, és koszos lesz a szolgálatban.”

Ferenc pápa szentmiséjével zárult a szinodális szinódus a Vatikánban. (Fotó: Gégény István)

A szinodális egyház erős egyház

„Ahogyan Bartimeus hittel és reménnyel kiáltott az Úrhoz, úgy mi is tegyük ugyanezt” – mondta a pápa, majd hozzátette, hogy ismerjük fel Isten munkáját életünkben. Hangsúlyozta, hogy ehhez előbb jó útra kell lépnünk. Hogy hol van a jó út? Ott, ahol Jézus jár; legyünk tehát Jézus követői, mert így eljutunk az Úrhoz. Így amikor a gyengeség vagy a tétlenség megakadályozna minket, akkor

lesz elég erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy tovább haladjunk a megújulás útján.

„Az Úr halad előttünk, meg kell hallanunk a hívását! Keljünk útra, hogy visszakapjuk a látásunkat.” A Szentatya rámutatott, hogy ez az út előrevetíti a szinodális egyház képét, amelyben minden kereszténynek van ereje ahhoz, hogy szembenézzen a világ kihívásaival. „Emlékezzünk, hogy nem vagyunk egyedül ezen az úton, hanem itt vannak mellettünk keresztény testvéreink is, akikkel együtt haladunk Jézus mögött.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk. (Fotó: Gégény István)

Ferenc pápa zárógondolata adjon lendületet

A pápa hangsúlyozta, hogy az egyháznak újra talpra kell állnia, hogy magához ölelje az emberiséget, és segítsen abban, hogy az evangélium örömhíre beragyogja az egész világot. „Nem egy statikus egyház kell most, hanem egy missziós egyház, amely a világ utcáin jár Jézussal” – mondta a Szentatya, végül köszönetet mondott az elmúlt napokért, hónapokért és évekért. Köszönetet mondott a szinódusért, és kiemelte, hogy ezentúl is azért fog imádkozni, hogy az egyház folytassa azt az értékes munkát, amelyet a szinódus elindított.

„A szinodális egyház olyan, mint egy nagy közösség, amely minden keresztényt felemel.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk, és befogadó, elfogadó, megértő keresztényekké váljunk ebben a sebzett világban, amelyben mindennél nagyobb szükség van az összetartásra.

Szöveg: Vermes Nikolett
Fotó: Gégény István

Eljött a szinódus utolsó napja, a Vatikán nyilvánosságra hozta a záródokumentumot

Október 26-án este sor került a XVI. Püspöki Szinódus második ülésének záró sajtótájékoztatójára. A késő estébe nyúló esemény rávilágított a szinodális folyamat legfontosabb pontjaira és a záródokumentumban megfogalmazott új irányokra. Nézzük, merre halad a jövő egyháza!

A Vatikán sajtótermében neves egyházi vezetők álltak a sajtó rendelkezésére ezen az estén, hogy bemutassák a szinódus záródokumentumát és válaszoljanak az újságírók kérdéseire. Az eseményen részt vett Mario Grech bíboros, a Szinódus főtitkára; Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus általános referense; Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér, elnöki delegált; Giacomo Costa atya és Riccardo Battocchio püspök, mint különleges titkárok; valamint Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa és a tájékoztatási bizottság elnöke, akik átfogó képet adtak a szinódusi munka eredményeiről és a további lépésekről.

„Egy új korszak kezdődik”

Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus főrelátora hangsúlyozta, hogy a szinodális folyamat nem csupán a hagyományos vallási elvek ápolásáról szól, hanem új párbeszédformák kialakításáról is, amelyek mindannyiunk számára lehetőséget adnak hitünk mélyebb megélésére. Mint mondta, ebben a jelentős pillanatban egy új korszak küszöbén állunk, amely egy megújult, közösségcentrikus egyház képét vetíti előre. „A szinódus nem ideológiai küzdelmekről szólt.

Ez nem liberálisok és konzervatívok harca volt.

Itt minden résztvevő hozzájárulása együttesen formálta a közös jövőképet” – mondta a bíboros, aki ezzel új megvilágítást adott az elmúlt egy hónap eseményeinek. Szerinte ugyanis a valódi egység nem az uniformizálásban, hanem a sokféleség harmóniájában rejlik.

Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus általános referense (Fotó: Gégény István)

„Elkötelezettek vagyunk a megújulás mellett”

Mario Grech bíboros, a szinódus titkárságának vezetője bejelentette, hogy a szinódusi határozatokat több mint kétharmados többséggel fogadták el.

„Ez az eredmény azt tükrözi, hogy minden résztvevő elkötelezett az egyház jövőjének alakítása mellett”

– mondta Grech bíboros, majd hozzátette, hogy ezzel hivatalosan is egy új szinodális szakasz veszi kezdetét, amely az egyházi megújulás kulcseleme lesz. Mindezek tetejében a bíboros az este során köszönetet mondott a sajtó munkatársainak, akik továbbadják a szinódus hírét.

Mario Grech bíboros, a Szinódus főtitkára (Fotó: Gégény István)

Új szerepben a nők

A szinódus történetében először női vezetők is jelentős szerepet kaptak, ami újabb mérföldkövet jelent az egyházi hierarchia fejlődésében. Maria de los Dolores Palencia Gómez, a szinódus delegált női elnöke kiemelte, hogy az egyház egyre nagyobb nyitottsággal fogadja a nők véleményét és aktív részvételét. „A szinódus hatására a jövőben várhatóan még nagyobb figyelmet fordítanak majd a nők egyházi szerepének erősítésére, ami az egyház sokszínűségét és egységét szolgálja” – mondta határozottan a női elnök.

Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér, elnöki delegált (Fotó: Gégény István)

Kibontakozóban az egyház új kommunikációs stílusa

Paolo Ruffini, a Vatikán kommunikációért felelős prefektusa aláhúzta a média és az információáramlás fontosságát. Szavai szerint a közösségi média és a modern kommunikációs eszközök segítségével a hívek széles körben értesülhetnek a szinódusi eseményekről, ami segíti az egyház nyitottságát és átláthatóságát. „A kommunikáció kulcsszerepet játszik az egyház hiteles képének közvetítésében” – jelentette ki Ruffini, aki kiemelte, hogy vége az offline egyház korszakának.

Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa (Fotó: Gégény István)

Egyenes úton jár a jövő egyháza

A sajtótájékoztató zárásaként az egyházi vezetők felhívták a figyelmet a következő szinódusi szakaszra, amely még több közösségi és kollektív párbeszédre ösztönöz. Az elhangzottak alapján a cél, hogy a hívők még mélyebben bekapcsolódjanak a szinódusi folyamatba, és aktív részeseivé váljanak az egyház életének. Mondták mindezt nagy határozottsággal, amely az egyház történelmében példátlan. Ez lehet a megújuló egyház nyelve: konkrét, egyértelmű és őszinte. A szombat esti esemény rámutatott arra is, hogy

a szinódus nem puszta döntések elfogadásáról szól, hanem egy új, közösségközpontú egyházi élet kialakításáról.

A híveknek a jövőben még több lehetősége lesz, hogy kifejezzék véleményüket és aktívan hozzájáruljanak az egyház jövőjéhez, amint az egyházi vezetők folytatják a párbeszédet és a közös gondolkodást a hívők és a társadalom széles rétegeivel.

Rendhagyó módon az újságírók a sajtótájékoztató kezdetén feltehették kérdéseiket (Fotó: Gégény István)

Az utolsó sajtótájékoztató legfontosabb öt pontja

Szinodális egyház lényege: Az egyház a közösség és misszió jegyében járja szinodális útját, amelynek célja, hogy minden megkeresztelt részt vegyen az evangélium hirdetésében és a közösségi életben. Ez az egység és sokszínűség harmóniáját hangsúlyozza, és a Szentlélek vezetésével a közösségi megújulás felé irányít.
Kapcsolatok megújítása: A szinodális egyház célja új kapcsolatokat kiépíteni, különös figyelemmel azokra, akik marginalizálódnak vagy kizártak. A közösségben való aktív részvétel és a méltóság tisztelete minden hívőt közelebb hoz egymáshoz, valamint Krisztushoz.
Átláthatóság és felelősség: Az egyház belső döntéshozatali folyamatainak megújítása elengedhetetlen a hitelesség és bizalom növeléséhez. Az átlátható vezetési struktúrák és felelősségre vonhatóság biztosítása kulcsfontosságú.
Kötelékek erősítése és adománycsere: Az egyház különböző kulturális és nemzeti hátterű közösségei közötti kötelékek erősítése hozzájárul a katolikus egyház egységéhez, és lehetőséget biztosít a karizmák szimfóniájára, ahol minden hívő szerepe együttesen alkotja a teljes egységet.
Missziós küldetés: Minden megkeresztelt embert arra hív az egyház, hogy életével és tetteivel tanúsítsa Krisztus szeretetét. A szinodális egyház formálja az embereket, hogy a világ minden részén részt vegyenek a misszióban és hűséggel szolgálják közösségeiket.

Szöveg: Vermes Nikolett
Fotó: Gégény István

Megosztó kérdések: mit várhatunk, és mit ne várjunk a megújulástól?

A hétfői szinódusi tájékoztató több fontos témát érintett, beleértve a püspöki közösség szerepét, az egyházi reformokat és a szinódus jövőbeni irányvonalait. Szó esett arról is, hogy milyen messze van a cél.

A szinódus hétfői, október 21-ei sajtótájékoztatója ezúttal is a Vatikánban található Sala Stampában került megrendezésre, ahol az újságírók első kézből kaptak tájékoztatást a XVI. Püspöki Szinódus második ülésszakának aktuális munkálatairól. A sajtótájékoztató résztvevői közé tartozott Matteo Maria Zuppi bolognai érsek, aki a szinódus rendes tanácsának tagjaként bemutatta az eddigi fejleményeket, és hangsúlyozta a közös út fontosságát az egyház megújulásában. Manuel Nin Güell görögországi bizánci rítusú katolikus püspök szintén megszólalt, kiemelve a keleti katolikus közösségek sajátos kihívásait és hozzájárulását a szinódusi folyamatokhoz. Az oxfordi monostorból érkező Timothy Peter Joseph Radcliffe atya a szellemi megújulást hangsúlyozta, míg Nathalie Becquart nővér, a szinódus titkárságának alárendeltje a nők egyházban betöltött szerepére hívta fel a figyelmet. Végül Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium vezetője és Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs tisztviselője a média szerepét tárgyalták a megújulás folyamán.

Timothy Peter Joseph Radcliffe OP (Fotó: Vatican Media)

Ez nem egy címlapsztori

A felszólalók között elsőként Timothy Radcliffe kapott szót, aki határozottan kijelentette, hogy a megújulástól nem érdemes radikális változást várni. „A keresztény szabadság nem korlátozódik egyetlen személyre, nem korlátozódik csak ránk, hanem mindig a közösségről szól, arról, hogy

Isten szüntelenül jót akar a teremtett világnak, benne nekünk, teremtményeknek. Ezt kellene felismernünk,

amikor a megújulásról beszélünk. Tudom, hogy a sajtó meghökkentő bejelentésekre készül, de szerintem hiba lenne hajszolni a megújulás útját. Ez a zsinat olyan megújulásról szól, amely a lelkünkben zajlik” – mondta Timothy Radcliffe, majd hozzátette, ahogy belülre, úgy kifelé is kell figyelnünk. Mint említette, a világban jelenleg is zajló fegyveres konfliktusokra reagálnia kell az egyháznak, vagyis a híveknek. Mert az egyház nem egy megközelíthetetlen intézmény, hanem a megkeresztelt emberek közössége. A szerzetes ironikusan megjegyezte azt is, hogy egy békére törekvő egyház nem fog az újságok címlapjaira kerülni, de ettől még sokkal fontosabb, mint bármilyen címlapsztori. „Úgy gondolom, hogy ennek a zsinati időszaknak a legizgalmasabb kihívása az, hogyan tudjuk eljuttatni az emberekhez a hírt: belső megújulásra hív az egyház.”

Matteo Maria Zuppi bolognai éresek (Fotó: Vatican Media)

A megújulás apró gesztusokkal kezdődik

Ezt követően Matteo Maria Zuppi bolognai érsek kapott szót, aki felszólalásában szorosan kapcsolódott Timothy atya gondolataihoz. „Felejtsük el a drámai fordulatokat! A megújulás alatt egészen apró tettekre, gesztusokra kell gondolni, amelyeket a keresztények cselekszenek” – mondta, majd emlékeztetett minket Jézus tetteire, amelyek a mindennapi életben történtek, amelyekhez nem volt szükség különleges alkalmakra, hiszen a szeretetnek a mindennapokban kell munkálkodnia.

„Cselekedjünk úgy, ahogy az egyház tagjai az elmúlt 2000 év során tették, járjuk a keresztények útját, és tegyük mindezt ma, a XXI. században.”

Az érsek megjegyezte, hogy egyfajta gyermeki kíváncsisággal várja a megújulás látható jeleit, amelyek a mindennapi emberek életében fognak megjelenni. Mert az egyház missziója nem korlátozódik híres emberekre, nagy nevekre vagy kimagasló személyiségekre. Az egyház missziója minden megkeresztelt ember feladata, akiknek remélniük kell, hogy a keresztény közösség nem szűnik meg soha.

Nathalie Becquart nővér, a Püspöki Szinódus Főtitkárságának altitkára (Fotó: Vatican Media)

A női híveknek közösségformáló ereje van

Harmadik felszólalóként Nathalie Becquart nővér markánsan beszélt a nők szerepének fontosságáról a mai egyházban. „Látjuk, hogy a nők egyre inkább részt vesznek a szinódusi folyamatban, és hozzájárulásuk alapvető az egyház jövőjének formálásában. Láthatjuk azt is, hogy a nők aktív jelenléte a szinódusok során, valamint az egyház minden szintjén elengedhetetlen. A nők jelenléte hozzájárul a közösségi élet formálásához és a hit megélésének új formáihoz.” Becquart nővér ezzel arra is utalt, hogy

a szinódus a részvétel és az együttműködés szellemében zajlik, ahol minden hívő, nemre való tekintet nélkül, fontos szerepet kap.

Végül köszönetet mondott a keresztény nőknek, akik bátran cselekednek az egyházért. Legyen szó gyereknevelésről, világi munkáról vagy bármilyen mindennapi tevékenységről, a katolikus nőket ugyanúgy missziós munkára hívja az egyház, mint férfi tagjait. Végül a nővér felszólalását követte Manuel Nin Güell görögországi bizánci rítusú katolikus püspök beszéde, aki a béke munkatársainak nevezte a megkeresztelt embereket.

A szinódus vége a megújulás kezdete

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy közeledik a szinódus vége, ez azonban nem jelenti azt, hogy egy folyamat a végére ért, épp ellenkezőleg. A szinódus vége felé haladva egyre inkább közeledünk a megújuláshoz, a katolikus egyház megújulásához. Ez a mérföldkő pedig meghatározza a keresztény közösség jövőjét.

Az egyetemisták is feltették saját kérdéseiket, bátor felszólalások követték egymást

Az Egyesült Államokból érkeztek a fiatalok Rómába, hogy a Szinódusi Titkárság vezetőivel beszélgethessenek.

Körülbelül 140 egyetemista kapott közvetlen betekintést a szinódusi munkafolyamatokba. A hallgatók többsége Észak-Amerikából érkezett, és csak azért tette meg ezt a hosszú utat, hogy személyesen tegyenek fel kérdéseket a szinódus képviselőinek. Ennek pedig megadták a módját: a fiatalokat ugyanabban a teremben, egészen pontosan a VI. Pál teremben fogadták, mint ahol maguk a szinódusi viták zajlanak nap mint nap. Ennek köszönhetően a diákok igazán közel kerültek az egyházban jelenleg zajló megbeszélésekhez, amelyeknek a végkimenetele döntő jelentőségű lesz az egyház jövője szempontjából. A kerekasztal-beszélgetés felépítése tehát szépen tükrözte a második ülésszakot, ahol az egyház tagjai meghallgatják egymást, és bekapcsolódnak a párbeszédbe, vagy ahogy maga Ferenc pápa fogalmaz: közösen lépnek arra az útra, amelyet a keresztényeknek együtt kell megtenniük.

Nehezen élik meg a hitüket a fiatalok

Az „Egyetemi diákok párbeszédben a szinódus vezetőivel” címet viselő esemény releváns kérdéseket foglalt magában, amelyek egytől egyig érintik és érdeklik a fiatal keresztényeket. A hallgatók Mario Grech bíborosnak, a Szinódus főtitkárának, Jean-Claude Hollerich bíborosnak, a szinódus relátorának, Leticia Salazar nővérnek, a San Bernardinói Egyházmegye kancellárjának, valamint Daniel Flores püspöknek, a Brownsville-i Egyházmegye (Dél-Texas) vezetőjének tehettek fel kérdéseket, és a fiatalok szívesen éltek a lehetőséggel. Az első kérdést Asia Chan, egy Tobagóból származó hallgató tette fel, aki

kifejtette, hogy milyen nehezen tudja megélni a hitét a mai kultúrában, majd megkérdezte, hogyan tudna ezen javítani az egyház.

Grech bíboros válaszolt, elismerve ezt a fajta kihívást, és rámutatott, hogy valójában nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával. Elismerte azt is, hogy van még hová fejlődnie az egyháznak, és reményei szerint ezen fog változtatni a szinódus. A bíboros elmondása alapján sokkal könnyebben megélhetnénk a hitünket a mai világban, ha több keresztény lenne. Ehhez pedig digitális misszióra van szükség, amelynek hatására valóban növekedhet a hívek száma.

140 egyetmista érkezett a Vatikánba, hogy feltegyék kérdéseiket (Fotó: Vatican News)

Mi lesz a sebzett fiatalokkal?

A következő kérdés Alejandrától, egy venezuelai származású hallgatótól érkezett, akt az érdekelt, hogyan segíthet az egyház azoknak a fiataloknak, akik megsérültek általa. Hollerich bíboros válaszolt, kiemelve, hogy eddig hallgatott az egyház a fiatalok sérelmeivel kapcsolatban, de ennek a hallgatásnak egyszer és mindenkorra vége. „Az egyház tisztán látja az emberek iránti odafigyelés szükségességét, különösen a mai világban. Ezért is vagyunk most itt a szinóduson, hogy lehetőséget teremtsünk a párbeszédre, és megmutassuk, hogy igenis lehet, sőt kell is beszélni ezekről a sérelmekről.” Ezt követően egyre bátrabb és bátrabb kérdések érkeztek az egyetemistáktól, köztük egy New Orleans-i hallgatótól, Josephtől, aki a tanulmányai mellett egy ifjúsági intézményben dolgozik.

„Vagyon hogyan válthatók konkrét tettekre a szinódusi beszélgetések?”

– kérdezte a fiatal férfi, aki számára Salazar nővér adott választ. A szerzetesnővér hangsúlyozta a szinódus átalakító természetét. Kifejtette, hogy a szinódus formálja a jelenlévők lelkületét, és ezzel formálja az egyház lelkületét is. „Bízzunk benne, hogy a szinódus élő cselekedetté válik!”

Az út még ködös előttünk, de lépésről lépésre tisztul

Az egyetemisták egymás után tették fel kérdéseiket, a válaszadóknak pedig nem volt könnyű dolguk. Az egyház jövője láthatóan érdekli a fiatalokat, hiszen ők azok, akik saját életükben megtapasztalhatják az egyház megújulását. Kérdeztek arról is, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy több teológus legyen, vagy hogy többen válasszák az egyházi hivatást a pályaválasztás során. A szinóduson nap mint nap elhangzó javaslattételek és viták mellett óriási jelentőséggel bírt ez a péntek esti megosztás, hiszen

kiderült, hogy mi foglalkoztatja leginkább a mai huszonéves keresztényeket.

Legyen szó a hitük megéléséről, az egyház által okozott sebekről, a párbeszéd hiányáról, az egyház digitális jelenlétének hiányáról, vagy magáról az egyház jövőjéről. Most a fiatalok is közvetlenül részesei lehettek ennek a történelmi jelentőségű eseménynek, amelyet szinódusnak nevezünk. A következő napokban pedig várhatóan még több felmerülő kérdésre kapunk választ, és már nem az egyetemisták kérdésein keresztül, hanem a világegyház kérdésein keresztül. Mert napról napra közeledünk ahhoz a bizonyos startvonalhoz, amelyről indul a megújuló egyház.

Minden megkeresztelt ember feladata, hogy éljen a Szentlélek ajándékával

A 2024. október 14-én tartott sajtótájékoztató a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakának aktuális állásfoglalásaitól volt hangos. Ezúttal a résztvevők a globális hatásokról is nyíltan beszéltek. A püspökök és az egyházi képviselők ismét megosztották személyes tapasztalataikat.

A hétfői eseményt Zbigņevs Stankevičs, Riga érseke, Edouard Sinayobye, a ruandai Cyangugu püspöke, valamint a Latin-Amerikából érkező Gloria Liliana Franco Echeverri nővér nyitotta meg. Az érsek, a püspök és a szerzetesnővér egyaránt hangsúlyozták az ülés központi üzenetét, vagyis a közösség és a megbékélés fontosságát a globális egyházban. A beszédek pedig ismét mélyen érintették a hallgatóságot, hiszen ezek a témák nem csupán teológiai kérdéseket boncolgatnak, hanem olyan valóságos kihívásokat, amelyekkel a világ minden táján szembesülünk.

A megbékélés záloga lehet a szinódus

Edouard Sinayobye püspök érzelemdús beszámolója a ruandai népirtás következményeiről megalapozta a sajtótájékoztató hangulatát. „A népirtás sebei mélyek, és bár már három évtized telt el a szörnyű mészárlás óta, a fájdalom még mindig érezhető a közösségben, mintha csak tegnap történt volna” – mondta, majd hozzátette, hogy éppen ezért a közösség nagy reményeket táplál a szinódus iránt, amely lehetőséget biztosít a nemzeti egység és a megbékélés erősítésére. A püspök szavai szerint a szinódus a gyógyulás eszközeként szolgál, amely megmutatja, hogyan válhat az egyház közösségi intézménnyé.

„Az egység és a testvériség üzenete fontosabb, mint valaha, ez segít minket abban, hogy testvérekként és nővérekként járjunk együtt az úton”

– mondta Cyangugu püspöke, majd a szinódusi folyamathoz kapcsolódóan a ruandai egyházban létrehozott különleges püspöki bizottság munkájáról is beszámolt. Mint elhangzott, a ruandai egyház számára a szinódusi folyamat több, mint egy teológiai reflexió, ez inkább egy lehetőség arra, hogy az egyház aktív szereplővé váljon a világbéke megteremtésében. „Az egyház szerepe a gyógyulás és a feltámadás folyamatában jelentős, éppen ezért gondolom úgy, hogy ez az esemény több, mint egy teológiai diskurzus. Szerintem ez egy konkrét cselekvési lehetőség arra, hogy a társadalom tagjai újra egymásra találjanak.” Végül az egyházi vezető arra emlékeztetett minket, hogy az egyház Krisztus óta közösségi alapon működött, és ezért kötelességünk fenntartani ezt a működési struktúrát.

Zbigņevs Stankevičs, Riga érseke hangsúlyozta a plébániai közösségek fontosságát (Fotó: Vativan Media)

Az evangelizáció jövője

A lett érsek, Zbigņevs Stankevičs a szinódusi folyamatot az evangelizáció szempontjából értékelte. „Az egyház minden megkeresztelt tagja felelős az evangélium hirdetéséért. Ez a szinódus pedig többek között arról is szól, hogy ezt a feladatot megerősítsük minden egyes megkeresztelt emberben, mint Isten ajándékát, amelyet a keresztséggel adott” – mondta Riga érseke, majd a plébániai közösségek szerepéről beszélt, és ezzel hangsúlyozta fontosságukat a missziós küldetésben. Zbigņevs Stankevičs kiemelte, hogy

a szinódus céljai közé tartozik az is, hogy az egyház stabilabbá váljon, és ennek részeként a decentralizáció is fontos szerepet kap.

„Ez nem demokratikus decentralizáció, hanem spirituális közösség, ahol minden hívő felelős az egyház jövőjéért. Közös feladatunk, hogy a plébániai közösségek és így a hívek mozgásba lendüljenek, és aktívan részt vegyenek az egyház munkájában, már ami az evangelizálást illeti.”

Gloria Liliana Franco Echeverri, latin-amerikai szerzetesnővér a nők szerepét hangsúlyozta (Fotó: Vatican Media)

Az egyház jövője a női híveken múlik?

Az egyházi vezetők felszólalását követően Gloria Liliana Franco Echeverri, latin-amerikai szerzetesnővér beszélt a nők és a laikusok egyházban betöltött szerepéről, különös tekintettel az evangelizációra. „A szinódus megnyitotta a lehetőségeket arra, hogy a nők hangja hallhatóbbá váljon az egyházban, nemcsak a laikus közösségekben, hanem a missziós feladatokban is. Meglátásom szerint a nők fontos szerepet játszanak az egyház megújulásában, legalábbis Latin-Amerikában biztosan” – mondta a nővér, aki szeretné, ha a szinódus lezárásával a nők egyházban betöltött szerepvállalása már nem elméleti diskurzus lenne, hanem konkrét, a gyakorlatban is látható és érezhető cselekvés. Arra hivatkozott, hogy mivel a nők és a laikusok egyre nagyobb felelősséget vállalnak a közösségi szolgálatban és az evangelizációban, így az egyház jövője a nők felelőssége is.

Paolo Ruffini, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is felszólalt (Fotó: Vativan Media)

A mai tanítás üzenete

A sajtótájékoztatón felszólalt Paolo Ruffini, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is, aki egy nagyon fontos nézőpontra hívta fel a figyelmet. Mint mondta, ahogy az apostolok megkapták a Szentlélek ajándékát, úgy a keresztséggel mi is részesültünk ebben az ajándékban, ezzel pedig élnünk kell. A missziós tevékenység közös feladatunk. Hinnünk kell abban, hogy ez a szinódusi folyamat kézzelfogható és szemmel látható változásokat hoz az egyház jövőjében, viszont ez csak akkor fog megvalósulni, ha minden hívő a saját lehetőségeihez mérten, a saját közösségében, a saját eszközeivel cselekszik. A résztvevők közös meggyőződése szerint a szinódus eszköze lesz annak, hogy az egyház egységesebbé és erősebbé váljon a jövőben, ehhez kellünk mi is!

A szinódus során napról napra körvonalazódik a jövő egyházának képe. A Megújul.hu pedig napról napra betekintést ad az aktuális folyamatokra. Haladjunk együtt a megújulás útján!

Fókuszban a párbeszéd fontossága és a digitális misszionáriusok

Az október 9-én megtartott sajtótájékoztató a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakának újabb fordulóját foglalta össze. Az esemény a nők szerepének kibővítésére, a laikusok fokozott bevonására és az egyház megújulási folyamataira összpontosított, miközben az eltérő kulturális hátterek közötti párbeszéd fontosságát is kiemelte.

Az eseményen több jelentős egyházi vezető is felszólalt, köztük Inácio Saure érsek Mozambikból, Luis Fernando Ramos Pérez érsek Chiléből, és Geert De Cubber diakónus Európából. Mellettük Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa, és Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs vezetője is kiemelt szerepet kapott az esemény alkalmával.

Több megbecsülés járna a nőknek az egyházban

Inácio Saure érsek felszólalásában hangsúlyozta a nők szerepének növelését az egyházban, kiváltképp Mozambikban, ahol az egyházi közösségekben a nők már most is jelentős szerepet töltenek be. „A nők méltósága és felelőssége ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a klerikusoké, ezt mégsem ismeri el teljes mértékben az egyház intézményes szinten, és ez nagy hiba” – nyilatkozta Saure érsek, akinek a szinódusi tanácskozásból egyértelművé vált, hogy

a nők szerepe az egyházi élet különböző területein jelentős átalakuláson megy keresztül, azonban még messze van a cél.

Luis Fernando Ramos Pérez érsek hozzátette, hogy a laikusokra és a nőkre irányuló figyelem kiterjesztése alapvető szándéka ennek a szinódusnak. Úgy véli, hogy a szinódusi munkadokumentumban (Instrumentum laboris) kevés hangsúlyt kaptak a laikusok és a családok, márpedig fontos elemei az egyház életének. Az érsek hozzátette, hogy mindezen kívül a helyi közösségek és a szegények – különösen a jelenleg dúló háborúk áldozatai – is nagyobb figyelmet igényelnek, mint amennyit ma az egyházban kapnak.

Liturgikus megújulás

A sajtótájékoztató alkalmával Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának vezetője kiemelte, hogy a szinódusi folyamatok egyértelművé tették, hogy az egyháznak többet kell tennie a párbeszédért, különösen az eltérő kultúrák képviselői között. „A liturgia sátrát ki kell tágítani, hogy ne csak a papoké legyen a központi szerep, hanem a hívek is együtt ünnepelhessenek ebben a szent pillanatban, és ne csak közvetett, hanem közvetlen módon is” – mondta. A sokak számára szélsőségesnek hangzó kijelentéshez azonban sokan csatlakoztak, a szinóduson részt vevő vezetők szerint a hívek nagyobb bevonása igenis kulcsfontosságú lépés az egyház megújulásához vezető úton. Ehhez kapcsolódóan a marokkói Cristóbal López Romero bíboros kiemelte, hogy a szinódusi folyamat elindítása (2021) óta

Marokkóban egy 2,5 éves megújulási programot valósítottak meg a hívekkel együtt,

amelyre a helyiek büszkeséggel tekintenek. A bíboros beszámolt több egyházmegyei találkozóról, ahol központi szerepe volt az egyházi és a világi személyek között folytatott párbeszédnek, és annak az újfajta közösségépítésnek, amelyről eddig talán hallani sem akart az egyház.

Digitális misszionáriusok: új irány az evangelizációban

Az október 9-ei esemény harmadik legfontosabb kérdése a digitalizáció és az evangelizáció kapcsolatát boncolgatta. Geert De Cubber diakónus rámutatott, hogy az egyház missziós stratégiáját is újra kell gondolni. Geert De Cubber diakónus szerint a digitális misszionáriusok szerepe kulcsfontosságú lesz a jövőben, és erről már ma beszélni kell. „Tömegek napjainkban a világhálón található, nem az utcákon, és ezért az egyház feladata, hogy ott érje el őket, ahol vannak, vagyis az online térben.” Többek között ezt a célt szolgálják az olyan kezdeményezések is, amelyek a digitális térben teremtenek kapcsolatot az emberekkel, és így hirdetik az evangéliumot. Érdekesség, hogy az elmúlt időszakban több virtuális találkozót tartottak csaknem 67 ország bevonásával, azonban ez még mindig kevés, ugyanis a digitális misszióhoz még több ország bevonására van szükség.

Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs vezetője (Fotó: Vatican Media)

Az „együtthajózás” metaforája

A sajtótájékoztató során az Óceániából érkezett Sheila Leocádia Pires külön kiemelte a régió sajátos problémáit, különös tekintettel az emelkedő tengerszint okozta migrációra és az elszigetelt közösségek aggasztó helyzetére. Sheila Leocádia Pires szerint Óceániában az egyház missziója több szempontból is különbözik a világ más részeitől, mivel a hívek a szigetek elszigeteltsége miatt kirekesztve érzik magukat a világegyház közösségéből.

„Ami más régiókban együtthaladás, az Óceániában leginkább együtthajózás”

– mondta röviden, de kifejezően, utalva a régió különleges földrajzi helyzetére, amelyet figyelembe kell vennie a világegyháznak is. A szinódus résztvevői szerint az „együtthaladás” elve, amely a szinodalitás egyik központi fogalma, megköveteli, hogy bizonyos területeken lassítani kell, míg más területeken gyorsítani. A változások mindenkire hatással lesznek, de elsősorban nem szervezeti, hanem szívbeli megújulásra van szükség. Ide tartozik az is, hogy a szinódus kiemelt figyelmet szentel a nők méltóságának és szerepének elismerésére, ám nem a felszentelés kérdéséről van szó, hanem arról, hogy a nőknek is ugyanolyan tiszteletet kell kapniuk az egyházban, mint a férfiaknak. A sajtótájékoztató végén világossá vált, hogy a szinódus célja egy nyitottabb és befogadóbb egyház, főként a nők és a laikusok számára. Az egyházi vezetők szerint a valódi megújulás csak akkor lehetséges, ha az egyház minden tagja, nemre és státuszra való tekintet nélkül, teljes mértékben részt vehet a közösségi életben.

Ezt a szándékot hivatott erősíteni a szinódus, amelynek soron következő eseményeiről a Megújul.hu napról napra elhozza a legfrissebb híreket.

Nagyobb hangsúlyt kell fektetnie az egyháznak a tömegkommunikációra?

A szinódus második ülésszakának október 7-i sajtótájékoztatóján szó esett a közösségi irányítás jövőjéről, az ökumenikus párbeszédről, valamint a nők egyházban betöltött szerepéről, amely különösen fontos eleme a szinódusi tanácskozásnak. A sajtótájékoztatón öt kiemelt résztvevő osztotta meg gondolatait.

A szinódus célja a közösségek közötti párbeszéd elmélyítése, elsősorban a megosztottság csökkentése érdekében – ez volt a tegnapi sajtótájékoztató központi témája. Elsőként Oswald Gracias bíboros, Bombay érseke szólalt fel, aki az esemény elején hangsúlyozta, hogy az elmúlt napokban a Szentlélek vezette a közösségi döntéshozatalt, és erről a következő hetekben sem feledkezhetnek meg a résztvevők. Majd a bíboros az egyház közösségi irányítási modelljéről beszélt, amelynek a jövőben sokkal inkább részesei lesznek a hívek is. Ehhez csatlakozva Gintaras Grušas püspök, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke kifejtette, hogy a szinódus céljai közé tartozik az ökumenikus kapcsolatok megerősítése is. A püspök szerint

az ökumenikus párbeszéd a béke és az igazságosság megteremtésének kulcsfontosságú eszköze,

különösen egy olyan időszakban, amikor Európában több konfliktus is sújtja a közösségeket. A felszólalók között egyetértés volt, ami azt mutatja, hogy hamarosan konkrét lépéseket fog tenni az egyház a megújulás érdekében. A hívek bevonása és az ökumenizmus mellett a szinódus további fő kérdéseiről is szót ejtettek a résztvevők. Mary Teresa Barron nővér, a Rendfőnöknők Nemzetközi Szövetségének elnöke a nők szerepének megerősítéséről beszélt az egyház életében. Kiemelte, hogy a nők gyakran alapvető fontosságú szerepet töltenek be a helyi közösségek életében, éppen ezért fontos, hogy több teret kapjanak az egyház más területein is. „A nőknek több lehetőséget kell biztosítani arra, hogy aktívan részt vegyenek az egyház irányításában és az evangélium hirdetésében. Ki kell mondani, hogy a nők jelenléte az egyház életében nem csupán kívánság, hanem szükségszerűség” – fogalmazott a szerzetesnővér.

Egyre világosabb az egyház útja a jövőben (Fotó: Vatican Media)

Hogyan kellene kommunikálnia az egyháznak?

A hétfői sajtótájékoztató alkalmával Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa és a szinódusi információs bizottság elnöke a transzparencia fontosságára hívta fel a figyelmet. „Az egyháznak folyamatosan alkalmazkodnia kell a világ változásaihoz, és meg kell találnia azokat az eszközöket, amelyek segítségével hitelesen kommunikálhatja üzenetét a modern társadalom felé.

Az evangélium hirdetése a 21. században új kihívásokkal jár, és ezekre a kihívásokra csak párbeszéddel és nyitottsággal lehet válaszokat találni”

– mondta az egyházi vezető, akinek a felszólalásához kapcsolódva Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs tisztviselője és az információs bizottság titkára is megosztotta gondolatait. „Mikor vesszük észre, hogy az egyház üzenetének nemcsak a templomban, hanem a digitális térben is elérhetőnek kell lennie? Meglátásom szerint a fiatalok bevonása és a számukra érthető kommunikáció elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyház elérje és megszólítsa a jövő generációit.”

Mit tanultunk?

A szinódus második hetének első sajtótájékoztatója rávilágított arra, hogy az egyházi döntéshozók pontosan mely kérdésekre keresik a választ az előttünk álló napokban. A résztvevők közötti párbeszéd és az elhangzott javaslatok is megerősítik, hogy az egyház vezetése kész a megújulásra, és elkötelezett amellett, hogy a közösségek szükségleteit figyelembe véve alakítsa ki jövőbeni irányvonalait. Ennek érdekében azonban olyan erős alapokat kell letenni a szinodalitást illetően, amelyekre biztonsággal épülhet a jövő egyháza.

„A különbségek elfogadása és a közös célok keresése olyan erőforrás lehet, amely megújíthatja Európát és az egyházat egyaránt”

– mondta Gintaras Grušas püspök, ezzel is megerősítve az esemény során elhangzott javaslatokat. Hogy mely felvetésből mi és mikor fog megvalósulni? Erre jelenleg még nincs egyértelmű válasz, azonban a tematikus munkacsoportok a sajtótájékoztatót követően folytatják a közös munkát, amelynek célja, hogy választ adjanak ezekre a kérdésekre is.

A Megújul.hu továbbra is részletesen tájékoztat majd a szinódus eseményeiről és a kulcskérdésekről, hogy olvasóink naprakészen követhessék a szinódusi folyamatot és az egyház megújulásának útját.