Tag Archive for: misszió

„Ami erősebbé teheti az egyházat” – Ferenc pápa lezárta a szinódust

A XVI. Püspöki Szinódus zárómiséjén Ferenc pápa arra buzdít minket, hogy legyünk olyanok, mint a mai evangéliumban szereplő Bartimeus, és bízzuk rá „vakságunkat” az Úrra, hogy missziós egyház lehessünk.

A Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének záróeseményeként Ferenc pápa vasárnap, október 27-én szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában, amelyben hálát adott az Úrnak a közösen megtett útért. A Szentatya köszöntőjében bejelentette, hogy az elmúlt három évet, vagyis a szinodalitás szinódusát ezennel lezárja.

Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a magyarországi római katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Fel kell ismernünk saját vakságunkat

Ferenc pápa homíliájában a mai evangéliumhoz (vö. Mk 10,46-52) kapcsolódva felidézte a vak Bartimeus történetét, aki azért fohászkodott az Úrhoz, hogy visszanyerje látását, és miután az Úr meghallgatta és teljesítette kérését, a férfi Jézus követője lett. „Bartimeus a mi belső vakságunkat jelképezi, amely visszatart minket attól, hogy jó reménnyel szemléljük az életet.

Ez a vakság az egyházat is érinti, amely miatt néha képtelen észrevenni az Úr jelenlétét,

és felkészületlen szembenézni a valósággal” – mondta a Szentatya, majd hozzátette, hogy emiatt az egyház nem tud megfelelően válaszolni az emberek kérdéseire. Márpedig az egyház nem maradhat tétlen a mai nők és férfiak által felvetett kérdésekkel szemben. „Igenis szembe kell nézni korunk kihívásaival. Nem ülhetünk tétlenül, mielőbb választ kell adnunk a világ problémáira.”

Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája a magyarországi görög katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Ébresszük fel a hitünket!

Ferenc pápa a szinódus zárószentmiséjén emlékeztetett arra is, hogy ez a rendkívüli találkozó lehetőséget ad mindannyiunk számára, hogy felébresszük hitünket. „Az evangélium örömhíre felébreszt, de ehhez előbb meg kell hallanunk az evangéliumot. Legyünk olyanok, mint Bartimeus, és

lássuk meg az Urat, aki felkarolja a világ összes emberét, köztük a szenvedőket, a szegényeket vagy a marginalizálódott csoportok tagjait”

– hangsúlyozta a Szentatya, aki egy érdekes példával szemléltette, hogy mire lenne szüksége a mai egyháznak. „Nem egy tétlen és lemondó egyházra van szükségünk, hanem egy olyan egyházra, amely meghallja a világ kiáltását, és koszos lesz a szolgálatban.”

Ferenc pápa szentmiséjével zárult a szinodális szinódus a Vatikánban. (Fotó: Gégény István)

A szinodális egyház erős egyház

„Ahogyan Bartimeus hittel és reménnyel kiáltott az Úrhoz, úgy mi is tegyük ugyanezt” – mondta a pápa, majd hozzátette, hogy ismerjük fel Isten munkáját életünkben. Hangsúlyozta, hogy ehhez előbb jó útra kell lépnünk. Hogy hol van a jó út? Ott, ahol Jézus jár; legyünk tehát Jézus követői, mert így eljutunk az Úrhoz. Így amikor a gyengeség vagy a tétlenség megakadályozna minket, akkor

lesz elég erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy tovább haladjunk a megújulás útján.

„Az Úr halad előttünk, meg kell hallanunk a hívását! Keljünk útra, hogy visszakapjuk a látásunkat.” A Szentatya rámutatott, hogy ez az út előrevetíti a szinodális egyház képét, amelyben minden kereszténynek van ereje ahhoz, hogy szembenézzen a világ kihívásaival. „Emlékezzünk, hogy nem vagyunk egyedül ezen az úton, hanem itt vannak mellettünk keresztény testvéreink is, akikkel együtt haladunk Jézus mögött.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk. (Fotó: Gégény István)

Ferenc pápa zárógondolata adjon lendületet

A pápa hangsúlyozta, hogy az egyháznak újra talpra kell állnia, hogy magához ölelje az emberiséget, és segítsen abban, hogy az evangélium örömhíre beragyogja az egész világot. „Nem egy statikus egyház kell most, hanem egy missziós egyház, amely a világ utcáin jár Jézussal” – mondta a Szentatya, végül köszönetet mondott az elmúlt napokért, hónapokért és évekért. Köszönetet mondott a szinódusért, és kiemelte, hogy ezentúl is azért fog imádkozni, hogy az egyház folytassa azt az értékes munkát, amelyet a szinódus elindított.

„A szinodális egyház olyan, mint egy nagy közösség, amely minden keresztényt felemel.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk, és befogadó, elfogadó, megértő keresztényekké váljunk ebben a sebzett világban, amelyben mindennél nagyobb szükség van az összetartásra.

Szöveg: Vermes Nikolett
Fotó: Gégény István

Újabb kijelentések a Vatikánból: kereszteljenek és prédikáljanak a nők

Globális egyházi kérdésekről és a szinódus legégetőbb kérdéseiről nyilatkoztak prominens egyházi vezetők kedden délután a Vatikánban.

A világ különböző régióiból érkező bíborosok, érsekek és püspökök olyan, a világegyházat érintő kérdésekre kerestek válaszokat, amelyek a jövőben hatással lesznek az egyház minden tagjára. A tájékoztatón elsőként Fridolin Ambongo Besungu bíboros, az Afrika és Madagaszkár Püspöki Konferenciáinak Szimpóziuma, a S.E.C.A.M. elnöke szólalt fel, aki az afrikai egyház azon törekvéseit taglalta, amelyek szorosan kapcsolódnak a szinódushoz. Beszédében kiemelte, hogy a kontinensen élő keresztényeket komolyan foglalkoztatja a szinódus, mi több, sokan ettől az eseménytől várják a társadalmi egyenlőtlenségek végét. Hangsúlyozta, hogy Afrikának régóta nagy szüksége van a béke és az igazságosság előmozdítására, ezért minden követ meg fog mozgatni annak érdekében, hogy a szinódus tevékenyen segítse ezt a törekvést. „Bízunk abban a bizottságban, amelyet a pápa és az egyház elindított. Bízunk abban, hogy a szinódus tisztázza a társadalmi kérdéseket. Bízunk abban, hogy a Szentatya irányításával egy egyenlőbb világ felé haladunk a jövőben.”

Fridolin Ambongo Besungu kapucinus szerzetes, a Kinshasai főegyházmegye érseke, bíboros (Fotó: Vatican Media)

Egyedül maradtak volna a keresztények?

Ezek után a közép-afrikai Andrew Nkea Fuanya érsek a szinódus kommunikációs céljairól beszélt, amellyel kapcsolatban rámutatott, hogy a transzparencia és az őszinte párbeszéd kulcsfontosságú az egyház hitelességének megőrzése érdekében. Mint mondta, bízik benne, hogy a zsinat során szerzett tapasztalatok gyökeres változásokat hozhatnak az egyházi élet minden szintjén. „Egy olyan helyről érkeztem, ahol a keresztények kisebbségben vannak, ahol üldözik a keresztényeket, ezért az én közösségem nem tudja, hogy milyen lehet nyíltan beszélni az evangéliumról. Képzeljük el, hogy a munkahelyen, ahol dolgozunk, nincs rajtunk kívül egyetlen keresztény ember sem. Vagy hogy a mindennapokban nem találkozunk keresztényekkel. Mihez kezdünk ilyenkor?

Hogyan építhetjük az egyházat egy hallgatásra kényszerített közösséggel? Lehet-e evangelizálni olyan helyeken, ahol nem engedélyezett a nyilvános evangelizáció?

Ezekre szeretnék választ találni, és ahogy körbenézek a világban, látom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a vággyal” – mondta az afrikai érsek, majd hozzátette, hogy a migrációnak óriási szerepe van mindebben. Elmondása alapján a népvándorlás hatására minden elképzelésnél gyorsabban terjed az iszlám, amelynek elszenvedői azok a keresztények, akik olyan helyen élnek, ahol az iszlám nem nézi jó szemmel a kereszténységet. Majd Fuanya érsek köszönetet mondott azoknak a bátor híveknek, akik még ilyen nehéz körülmények között is teljesítik a missziót, hogy hirdessék az evangéliumot.

Franz-Josef Overbeck a katolikus egyház német püspöke, 2009 óta Essen püspöke, 2011 óta pedig a német hadsereg püspöke (Fotó: Vatican Media)

A katonaságtól a női prédikátorokig

Franz-Josef Overbeck, a német hadsereg püspöke is jelen volt a keddi sajtótájékoztatón. Beszédében a katonai lelkészi szolgálat szerepét hangsúlyozta, amely szorosan kapcsolódik a béke megteremtéséhez. Azonban a jelenlévő újságírók egészen más témában kérdezték a német püspököt: arra voltak kíváncsiak, hogy a német egyházban milyen szerepet töltenek be a nők. „Egyetértek azzal, hogy fontos foglalkozni a nők egyházi szerepével, ez számomra nagyon lényeges, pláne, ha a paphiányt nézem. Egyre kevesebb a pap Németországban is, így egyre kevesebb ember van, aki pasztorális munkát végez. Magam is úgy gondolom, hogy a női munkatársak bevonása az egyetlen lehetőség arra, hogy az egyház tovább folytassa missziós útját.

Ezért a nőket be kell vonni minden pasztorális munkába, amibe csak lehet, például kereszteljenek és prédikáljanak.

Németországban azon dolgozunk, hogy ez megvalósuljon. Ebben segít nekünk a német szinódusi út” – mondta a püspök. Bár a szinódus második ülésszakán minden nap hallhattunk kijelentéseket a nők egyházi szerepvállalására vonatkozóan, minden bizonnyal a keddi sajtótájékoztatón elhangzottak fogalmazták meg a legtöbb konkrétumot a témában.

Legyünk a cselekvő egyház tagjai!

A keddi eseményekkel kapcsolatban ki kell emelni az Ázsiából érkező Clarence Sandanaraj Davedassan atya személyes tanúságtételét. Beszédében a vallási pluralizmust és a szociális igazságosság kérdéseit boncolgatta. Elmondta, hogyan élik meg otthonaikban hitüket az ázsiai keresztények, még akkor is, ha az utcán hallgatniuk kell erről. Ez ad erőt számára is, hogy tevékenyen segítse az egyház megújulását. A sajtótájékoztató tehát három földrész sajátos problémáit vizsgálta, amelyek hol jobban, hol kevésbé érintik a híveket. Buzdító látni, hogy Afrika, Ázsia és Európa képviselői hogyan járulnak hozzá a megújuláshoz, és hogy milyen mély reménnyel tekintenek a szinódusra.

 

 Megosztó kérdések: mit várhatunk, és mit ne várjunk a megújulástól?

A hétfői szinódusi tájékoztató több fontos témát érintett, beleértve a püspöki közösség szerepét, az egyházi reformokat és a szinódus jövőbeni irányvonalait. Szó esett arról is, hogy milyen messze van a cél.  

A szinódus hétfői, október 21-ei sajtótájékoztatója ezúttal is a Vatikánban található Sala Stampában került megrendezésre, ahol az újságírók első kézből kaptak tájékoztatást a XVI. Püspöki Szinódus második ülésszakának aktuális munkálatairól. A sajtótájékoztató résztvevői közé tartozott Matteo Maria Zuppi bolognai érsek, aki a szinódus rendes tanácsának tagjaként bemutatta az eddigi fejleményeket, és hangsúlyozta a közös út fontosságát az egyház megújulásában. Manuel Nin Güell görögországi bizánci rítusú katolikus püspök szintén megszólalt, kiemelve a keleti katolikus közösségek sajátos kihívásait és hozzájárulását a szinódusi folyamatokhoz. Az oxfordi monostorból érkező Timothy Peter Joseph Radcliffe atya a szellemi megújulást hangsúlyozta, míg Nathalie Becquart nővér, a szinódus titkárságának alárendeltje a nők egyházban betöltött szerepére hívta fel a figyelmet. Végül Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium vezetője és Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs tisztviselője a média szerepét tárgyalták a megújulás folyamán.  

Timothy Peter Joseph Radcliffe OP (Fotó: Vatican Media)

Ez nem egy címlapsztori  

A felszólalók között elsőként Timothy Radcliffe kapott szót, aki határozottan kijelentette, hogy a megújulástól nem érdemes radikális változást várni. „A keresztény szabadság nem korlátozódik egyetlen személyre, nem korlátozódik csak ránk, hanem mindig a közösségről szól, arról, hogy

Isten szüntelenül jót akar a teremtett világnak, benne nekünk, teremtményeknek. Ezt kellene felismernünk,

amikor a megújulásról beszélünk. Tudom, hogy a sajtó meghökkentő bejelentésekre készül, de szerintem hiba lenne hajszolni a megújulás útját. Ez a zsinat olyan megújulásról szól, amely a lelkünkben zajlik” – mondta Timothy Radcliffe, majd hozzátette, ahogy belülre, úgy kifelé is kell figyelnünk. Mint említette, a világban jelenleg is zajló fegyveres konfliktusokra reagálnia kell az egyháznak, vagyis a híveknek. Mert az egyház nem egy megközelíthetetlen intézmény, hanem a megkeresztelt emberek közössége. A szerzetes ironikusan megjegyezte azt is, hogy egy békére törekvő egyház nem fog az újságok címlapjaira kerülni, de ettől még sokkal fontosabb, mint bármilyen címlapsztori. „Úgy gondolom, hogy ennek a zsinati időszaknak a legizgalmasabb kihívása az, hogyan tudjuk eljuttatni az emberekhez a hírt: belső megújulásra hív az egyház.”  

Matteo Maria Zuppi bolognai éresek (Fotó: Vatican Media)

A megújulás apró gesztusokkal kezdődik  

Ezt követően Matteo Maria Zuppi bolognai érsek kapott szót, aki felszólalásában szorosan kapcsolódott Timothy atya gondolataihoz. „Felejtsük el a drámai fordulatokat! A megújulás alatt egészen apró tettekre, gesztusokra kell gondolni, amelyeket a keresztények cselekszenek” – mondta, majd emlékeztetett minket Jézus tetteire, amelyek a mindennapi életben történtek, amelyekhez nem volt szükség különleges alkalmakra, hiszen a szeretetnek a mindennapokban kell munkálkodnia.

„Cselekedjünk úgy, ahogy az egyház tagjai az elmúlt 2000 év során tették, járjuk a keresztények útját, és tegyük mindezt ma, a XXI. században.”

Az érsek megjegyezte, hogy egyfajta gyermeki kíváncsisággal várja a megújulás látható jeleit, amelyek a mindennapi emberek életében fognak megjelenni. Mert az egyház missziója nem korlátozódik híres emberekre, nagy nevekre vagy kimagasló személyiségekre. Az egyház missziója minden megkeresztelt ember feladata, akiknek remélniük kell, hogy a keresztény közösség nem szűnik meg soha.  

Nathalie Becquart nővér, a Püspöki Szinódus Főtitkárságának altitkára (Fotó: Vatican Media)

A női híveknek közösségformáló ereje van  

Harmadik felszólalóként Nathalie Becquart nővér markánsan beszélt a nők szerepének fontosságáról a mai egyházban. „Látjuk, hogy a nők egyre inkább részt vesznek a szinódusi folyamatban, és hozzájárulásuk alapvető az egyház jövőjének formálásában. Láthatjuk azt is, hogy a nők aktív jelenléte a szinódusok során, valamint az egyház minden szintjén elengedhetetlen. A nők jelenléte hozzájárul a közösségi élet formálásához és a hit megélésének új formáihoz.” Becquart nővér ezzel arra is utalt, hogy

a szinódus a részvétel és az együttműködés szellemében zajlik, ahol minden hívő, nemre való tekintet nélkül, fontos szerepet kap.

Végül köszönetet mondott a keresztény nőknek, akik bátran cselekednek az egyházért. Legyen szó gyereknevelésről, világi munkáról vagy bármilyen mindennapi tevékenységről, a katolikus nőket ugyanúgy missziós munkára hívja az egyház, mint férfi tagjait. Végül a nővér felszólalását követte Manuel Nin Güell görögországi bizánci rítusú katolikus püspök beszéde, aki a béke munkatársainak nevezte a megkeresztelt embereket.  

A szinódus vége a megújulás kezdete  

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy közeledik a szinódus vége, ez azonban nem jelenti azt, hogy egy folyamat a végére ért, épp ellenkezőleg. A szinódus vége felé haladva egyre inkább közeledünk a megújuláshoz, a katolikus egyház megújulásához. Ez a mérföldkő pedig meghatározza a keresztény közösség jövőjét.  

Digitális egyház nélkül nincs globális egyház  

A 2024. október 15-én megrendezett sajtótájékoztató újabb fontos mérföldkőnek bizonyult a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakán. A Vatikán sajtótermében elhangzott beszédek ezennel is alátámasztották, hogy az egyház még mindig nem fordít elég figyelmet a modern kori misszióra és a globális kérdések kezelésére.

A kedd délutáni eseményen több kiemelkedő egyházi személyiség felszólalt, köztük Leonardo Ulrich Steiner, Manaus érseke, Roberto Repole, Torinó érseke, valamint Nirmala Alex Maria Nazareth nővér, a Karmelita nővérek rendfőnöke. A világi felszólalók közül ezen az eseményen is jelen volt Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának prefektusa, illetve Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs vezetője, aki a kommunikációs szerepekről beszélt.

„Ne bújjunk ki a felelősségvállalás alól!”

Nem vitás, hogy az egyik leginspirálóbb felszólalás a brazil Leonardo Ulrich Steiner érsek részéről érkezett, aki az apostolok életét hozta fel példaként. „Az apostolok együtt éltek, amikor megtapasztalták a Szentlélek működését.

Ma már alig vesszük észre a Szentlélek működését, pedig itt van, aktívan tevékenykedik a közösségeinkben, de mi valamiért nem halljuk meg.

Talán nem akarjuk?” – tette fel a kérdést a bíboros, ezzel utalva arra, hogy a mai hívek hajlamosak háttérbe szorítani a Szentlélek hangját saját hangjukkal szemben, márpedig így nem teljesülhet az egyház jelenlegi legfőbb missziója, a megújulás. A közösségi élet és az egyház missziós tevékenysége a Szentlélek vezetése alatt történik. Ehhez kapcsolódott Roberto Repole érsek felszólalása, aki a közösségi felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozta. „Az egyház minden tagjának részt kell vállalnia annak megújításában. Az evangélium hirdetése a klerikusok és minden más hívő feladata, ne bújjunk ki a felelősség alól!” – figyelmeztetett az olasz érsek, ezzel is megerősítve az előtte felszólaló brazil érsek szavait.

Leonardo Ulrich Steiner 2020 óta szolgál Manaus érsekeként. (Fotó: Vatican Media)

A nők az egyház jövőjének építőkövei

Ahogy az elmúlt napokban, úgy ma is kiemelt szerepet kapott a sajtótájékoztatón helyet foglaló női résztvevő. Nirmala Alex Maria Nazareth nővér beszédében kiemelte a nők szerepének megerősítését a katolikus egyházon belül. Mint mondta, ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni a laikusok növekvő számát. Talán korábban nem volt olyan fontos a mindennapi hívek szerepvállalása, napjainkban

leginkább a laikusokra építhet az egyház, ugyanis a megszentelt életet választó hívek száma folyamatosan csökken,

egyszóval kevesebb a pap és a szerzetes. Ezért is fontos, hogy a laikusok, ezen belül is a nők aktívabb szerepet töltsenek be az egyház életében. „A nők az egyház jövőjének építőkövei lehetnek” – hangsúlyozta a nővér, majd megjegyezte, hogy büszke testvéreire és minden olyan női hívőre, akik aktívan munkálkodnak az egyházban. Kiemelte, hogy számára ez egy örömteli és mára mindenki számára jól megfigyelhető változás, amely régebben elképzelhetetlen volt. „Az egyház számára ma már elengedhetetlen, hogy a nők többek legyenek, mint csupán passzív megfigyelők, igenis ott a helyük a közösségek élén is. A szinódus pedig megadja erre a lehetőséget.”

Nirmala Alex Maria Nazareth nővér, a Karmelita nővérek rendfőnöke a nők egyházi szerepéről beszélt (Fotó: Vatican News)

Felismerni, hogy digitális korban élünk

A sajtótájékoztató alkalmával Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának prefektusa ezennel is fontos meglátásokat osztott meg a szinódusi folyamat kapcsán. Ruffini kiemelte, hogy az egyház számára az egyik legnagyobb kihívás az evangelizáció modern formáinak megtalálása, különösen is a digitális térben. „Az egyháznak új utakat kell találnia az emberek elérésére. Amikor a fiatalokra gondolunk, akkor már nem elég, ha a szószékről beszélünk hozzájuk.

Fel kell ismerni és el kell ismerni, hogy a fiatalok már az online térben élnek, ezért nekünk is itt kell követnünk őket, és ha elfogadjuk a digitális kor tényét, akkor utolérhetjük az új generációkat”

– mondta a kommunikációs vezető. Majd Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs tisztje hozzáfűzte, hogy a kommunikáció és a misszió összefonódása kulcsfontosságú az egyház jövőjének építése során. „A modern kommunikációs eszközökkel új ajtók nyílnak meg az evangelizáció előtt. Minden okunk megvan rá, hogy digitális egyházról beszéljünk. Nincs globális egyház digitális egyház nélkül” – állította a dél-afrikai résztvevő, aki Paolo Ruffinihez hasonlóan szorgalmazná az online evangelizációt.

Mit tanultunk ma?

Ahogy a XVI. rendes püspöki szinódus célja is megfogalmazza: elérkezett az idő az egyház megújulásához. Ennek pedig központi szereplői a marginalizálódott közösségek, a nők és a laikusok, valamint a kommunikációs szakemberek, akik átlátják a digitális kor sajátosságait. Meglehet, az evangélium örök igazsága nem változhat, de az evangelizáció formájának változnia kell. Ugyanolyan szelíd erővel kell hirdetnünk az örömhírt, mint ahogy a múltban élő keresztények tették, de mégis másképp. Nők és laikusok hangján, méghozzá a digitális térben. A szinódus hátralévő két hetében tovább vizsgáljuk, hogyan valósulhat meg ez a törekvés, és hogyan haladhat együtt az egyház a világgal. 

 

Minden megkeresztelt ember feladata, hogy éljen a Szentlélek ajándékával

A 2024. október 14-én tartott sajtótájékoztató a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakának aktuális állásfoglalásaitól volt hangos. Ezúttal a résztvevők a globális hatásokról is nyíltan beszéltek. A püspökök és az egyházi képviselők ismét megosztották személyes tapasztalataikat.  

A hétfői eseményt Zbigņevs Stankevičs, Riga érseke, Edouard Sinayobye, a ruandai Cyangugu püspöke, valamint a Latin-Amerikából érkező Gloria Liliana Franco Echeverri nővér nyitotta meg. Az érsek, a püspök és a szerzetesnővér egyaránt hangsúlyozták az ülés központi üzenetét, vagyis a közösség és a megbékélés fontosságát a globális egyházban. A beszédek pedig ismét mélyen érintették a hallgatóságot, hiszen ezek a témák nem csupán teológiai kérdéseket boncolgatnak, hanem olyan valóságos kihívásokat, amelyekkel a világ minden táján szembesülünk.

A megbékélés záloga lehet a szinódus

Edouard Sinayobye püspök érzelemdús beszámolója a ruandai népirtás következményeiről megalapozta a sajtótájékoztató hangulatát. „A népirtás sebei mélyek, és bár már három évtized telt el a szörnyű mészárlás óta, a fájdalom még mindig érezhető a közösségben, mintha csak tegnap történt volna” – mondta, majd hozzátette, hogy éppen ezért a közösség nagy reményeket táplál a szinódus iránt, amely lehetőséget biztosít a nemzeti egység és a megbékélés erősítésére. A püspök szavai szerint a szinódus a gyógyulás eszközeként szolgál, amely megmutatja, hogyan válhat az egyház közösségi intézménnyé.

„Az egység és a testvériség üzenete fontosabb, mint valaha, ez segít minket abban, hogy testvérekként és nővérekként járjunk együtt az úton”

– mondta Cyangugu püspöke, majd a szinódusi folyamathoz kapcsolódóan a ruandai egyházban létrehozott különleges püspöki bizottság munkájáról is beszámolt. Mint elhangzott, a ruandai egyház számára a szinódusi folyamat több, mint egy teológiai reflexió, ez inkább egy lehetőség arra, hogy az egyház aktív szereplővé váljon a világbéke megteremtésében. „Az egyház szerepe a gyógyulás és a feltámadás folyamatában jelentős, éppen ezért gondolom úgy, hogy ez az esemény több, mint egy teológiai diskurzus. Szerintem ez egy konkrét cselekvési lehetőség arra, hogy a társadalom tagjai újra egymásra találjanak.” Végül az egyházi vezető arra emlékeztetett minket, hogy az egyház Krisztus óta közösségi alapon működött, és ezért kötelességünk fenntartani ezt a működési struktúrát.  

Zbigņevs Stankevičs, Riga érseke hangsúlyozta a plébániai közösségek fontosságát (Fotó: Vativan Media)

Az evangelizáció jövője

A lett érsek, Zbigņevs Stankevičs a szinódusi folyamatot az evangelizáció szempontjából értékelte. „Az egyház minden megkeresztelt tagja felelős az evangélium hirdetéséért. Ez a szinódus pedig többek között arról is szól, hogy ezt a feladatot megerősítsük minden egyes megkeresztelt emberben, mint Isten ajándékát, amelyet a keresztséggel adott” – mondta Riga érseke, majd a plébániai közösségek szerepéről beszélt, és ezzel hangsúlyozta fontosságukat a missziós küldetésben. Zbigņevs Stankevičs kiemelte, hogy

a szinódus céljai közé tartozik az is, hogy az egyház stabilabbá váljon, és ennek részeként a decentralizáció is fontos szerepet kap.

„Ez nem demokratikus decentralizáció, hanem spirituális közösség, ahol minden hívő felelős az egyház jövőjéért. Közös feladatunk, hogy a plébániai közösségek és így a hívek mozgásba lendüljenek, és aktívan részt vegyenek az egyház munkájában, már ami az evangelizálást illeti.”

Gloria Liliana Franco Echeverri, latin-amerikai szerzetesnővér a nők szerepét hangsúlyozta (Fotó: Vatican Media)

Az egyház jövője a női híveken múlik?

Az egyházi vezetők felszólalását követően Gloria Liliana Franco Echeverri, latin-amerikai szerzetesnővér beszélt a nők és a laikusok egyházban betöltött szerepéről, különös tekintettel az evangelizációra. „A szinódus megnyitotta a lehetőségeket arra, hogy a nők hangja hallhatóbbá váljon az egyházban, nemcsak a laikus közösségekben, hanem a missziós feladatokban is. Meglátásom szerint a nők  fontos szerepet játszanak az egyház megújulásában, legalábbis Latin-Amerikában biztosan” – mondta a nővér, aki szeretné, ha a szinódus lezárásával a nők egyházban betöltött szerepvállalása már nem elméleti diskurzus lenne, hanem konkrét, a gyakorlatban is látható és érezhető cselekvés. Arra hivatkozott, hogy mivel a nők és a laikusok egyre nagyobb felelősséget vállalnak a közösségi szolgálatban és az evangelizációban, így az egyház jövője a nők felelőssége is.  

Paolo Ruffini, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is felszólalt (Fotó: Vativan Media)

A mai tanítás üzenete

A sajtótájékoztatón felszólalt Paolo Ruffini, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is, aki egy nagyon fontos nézőpontra hívta fel a figyelmet. Mint mondta, ahogy az apostolok megkapták a Szentlélek ajándékát, úgy a keresztséggel mi is részesültünk ebben az ajándékban, ezzel pedig élnünk kell. A missziós tevékenység közös feladatunk. Hinnünk kell abban, hogy ez a szinódusi folyamat kézzelfogható és szemmel látható változásokat hoz az egyház jövőjében, viszont ez csak akkor fog megvalósulni, ha minden hívő a saját lehetőségeihez mérten, a saját közösségében, a saját eszközeivel cselekszik. A résztvevők közös meggyőződése szerint a szinódus eszköze lesz annak, hogy az egyház egységesebbé és erősebbé váljon a jövőben, ehhez kellünk mi is!  

A szinódus során napról napra körvonalazódik a jövő egyházának képe. A Megújul.hu pedig napról napra betekintést ad az aktuális folyamatokra. Haladjunk együtt a megújulás útján!

 

 

Fel kell ismerni, hogy a misszió a közösség együttes feladata

Október 9-én, a római Jezsuita Generális Kúria Aula Magnájában került sor a „People of God as Subject of the Mission” című teológiai és pasztorális fórumra, amely a XVI. rendes püspöki szinódus fontos állomásaként szolgált. A fórumot egy magyar teológus nő vezette.

A rendezvényt azért szervezték, hogy a résztvevők közösen reflektáljanak a kérdésre: mit jelent az, hogy Isten népe, vagyis a keresztény közösség együttesen viszi tovább az evangélium hirdetését? Nem csoda, hogy az eseményen az első perctől egyfajta feszültség uralkodott. Még mielőtt részletezzük a kérdésre adott válaszokat, érdemes kiemelni, hogy a fórumon moderátorként jelen volt a magyar származású Csiszár Klára pasztorálteológus, tanszékvezető professzor, a XVI. Püspöki Szinódus teológiai tanácsadója. A professzor asszony az elején egy frappáns felvezetővel nyitotta meg a szerda esti eseményt. „A 2024-es Instrumentum laboris harmadik paragrafusa alapján az egyház missziós tevékenységét már nem lehet csupán az egyének vagy a klerikusok vállára helyezni, hanem Isten egész népe egyetlen közösségként vesz részt ebben a munkában” – mondta Csiszár Klára, ezzel megalapozta a válaszadás irányát.

Szinodalitás és közösségi felelősségvállalás

Az egyik kiemelkedő felszólalás Rev. P. Ormond Rush, katolikus pap és teológus részéről érkezett, aki a szinodalitás történelmi és teológiai dimenzióit tárgyalta. Rush atya hangsúlyozta, hogy a szinódus lényege nem csupán a közösség általi döntéshozatalban rejlik, szerinte ugyanis ez egy mélyebb lelki közösség megélését jelenti, amely minden egyes hívőt arra hív, hogy aktívan vegyen részt a misszióban.

„A misszió nem kizárólag a papságé, hanem minden keresztényé, akik közösségben élnek az egyházzal és egymással. Ezt kell megtanulni mindannyiunknak”

– mondta Rush atya. A katolikus pap felszólalását Prof. Donata Horak teológus követte, aki a fórum alatt kiemelte a nők fontosságát a misszióban. Rávilágított arra is, hogy a nők hogyan vehetnek részt a közösségvezetésben és a szolgálatban. „A szinódusi folyamat megnyitotta a lehetőségeket, hogy a nők hangja jobban hallhatóvá váljon az egyházban, és nem csupán a laikus közösségekben, hanem a missziós feladatokban is.”

Rev. P. Ormond Rush, katolikus pap és teológus szerint a misszió nemcsak a papságé (Fotó: Vatican Media)

Globális misszióban kell gondolkodni

A fórumon elhangzott Mons. Lúcio Andrice Muandula, a mozambiki Xai-Xai egyházmegye püspökének előadása, melyben az afrikai egyház közösségi életére fókuszált. Püspök atya saját személyes tapasztalatainak megosztásán keresztül rámutatott, hogy az afrikai kultúrában a közösségi struktúrák mélyen beágyazódnak a társadalomba, és az egyház számára is ez az út jelentheti a megújulást.

„Afrikában a közösség, a család és az egyház egymástól elválaszthatatlan egységet alkot.

Ez az összetartozás képezi a misszió gerincét, amelyet globálisan kell megvalósítani a világegyházban” – mondta a püspök.

A misszió teológiai alapjai

Prof. Thomas Söding teológus tudományos megközelítéssel zárta az előadásokat, amelyben a misszió bibliai és történelmi gyökereit elemezte. Hangsúlyozta, hogy Isten népe már az Ószövetségtől kezdve közösségként tevékenykedett, amely végül az újszövetségi misszióba torkollott, és most a szinódusi folyamatok révén nyeri el teljes közösségi formáját. „Az egyház missziója sokkal több, mint egy kezdeményezés vagy egy teológiai reflexió, ez a hit közösségi megélésének a továbbadása, amely sokkal mélyebb jelentőséggel bír, mint ahogy a szavak kifejezik.”

Rajtunk áll, hogy milyen lesz a jövő egyháza

A fórum végére világossá vált, hogy az esemény a teológiai párbeszéden túl gyakorlati irányelveket is megfogalmazott az egyház jövőbeli missziós tevékenységéről. Hogy mit jelent az, hogy Isten népe együttesen viszi tovább az evangélium hirdetését? A közösségnek óriási szerepe van az evangélium hirdetésében, sokkal nagyobb, mint talán azt maguk a közösség tagjai, vagyis mi, egyszerű hívek gondolnánk. Ugyanakkor ez a jelentős szerep a közösségi döntéshozatalban szépen megmutatkozik, hiszen

a közösség tagjai nyitnak új lehetőségeket az egyház számára, hogy hitelesen reagáljon a világ változó kihívásaira.

Ehhez pedig nem kell más, mint párbeszéd. Végül érdemes megjegyezni a fórum egyik legfontosabb következtetését, amely szerint a közösségi misszió nem csupán elméleti, hanem gyakorlati valóság, amely csak akkor valósulhat meg, ha a tagok aktívan részt vesznek az egyház életében és jövőjében.