Eddig a Vatikánvárosi Állam Kormányzóság főtitkára volt, márciustól az intézmény elnöke lesz Raffaella Petrini. Az Eucharisztikus Ferences Nővérek rendjének tagja idén már a második nő, akit Ferenc pápa magas egyházi tisztségre nevezett ki.
Január elején egy vatikáni „minisztérium”, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma élére került Simona Brambilla szerzetesnővér, ezzel jelezve Ferenc pápa elkötelezettségét a női vezetők iránt. Most pedig az egyházfő azt jelentette be, hogy márciustól egy másik apáca, Raffaella Petrini áll a Vatikánvárosi Állam Kormányzóság élére. Az Eucharisztikus Ferences Nővérek közösségéhez tartozó szerzetesnő eddig az intézmény főtitkára volt.
Az 1939-ben alapított Kormányzóság épülete a pápai állam területén található. Végrehajtó hatalmi szervnek számít, és sajátos, a Szentszéktől független hatáskörrel bír.
Számos hivatalt irányít, többek között a pápai állam műszaki, gazdálkodási, személyzeti, egészségügyi, biztonsági és idegenforgalmi ügyeit. Hozzá tartozik a Vatikáni Múzeum és a Pápai Csendőrség is.
A Kormányzóság vezető tisztségeit eddig egyháziak töltötték be, világiak a középvezetők és az alkalmazottak között voltak.
A római születésű Raffaella nővér 2005 és 2021 között a Vatikáni Népek Evangelizációja Kongregációjában dolgozott. 2007-ben tett örökfogadalmat az Eucharisztikus Ferences Nővérek közösségében. Korábban politikai tudományokból diplomázott, majd szociológiából doktorált, később a Szent Tamás Pápai Egyetemen (Angelicum) a jóléti gazdaságtan és a gazdasági folyamatok szociológiája professzora lett.
„A magas pozíciókat betöltő nők, akár az egyházban, akár azon kívül, ma arra vannak hívva, hogy (…) gondoskodjanak a gyengékről, és minden döntés középpontjába helyezzék az emberi méltóságot” ‒ fogalmazott egy korábbi előadásában a nővér. Szerinte „a nők nem jobbak vagy rosszabbak a férfiaknál. Különbözők vagyunk, és kiegészítjük egymást. (…) A nők olyan velük született ajándékokat hordoznak, amelyek kapcsolódnak a mások iránti gondoskodásra való képességükhöz, és hogy anyaként új életet hozzanak világra.” Egyúttal hangsúlyozta a nők szerepét a gyengék, az elesettek, a sérülékeny emberek, illetve az áldozatok védelmében, ezzel kiegészítve a férfiak hagyományosan igazságközpontú megközelítését.
https://megujul.hu/wp-content/uploads/2025/01/0122m.jpg8001500Rab Krisztahttps://megujul.hu/wp-content/uploads/2023/09/megujul-logo-dark.svgRab Kriszta2025-01-22 12:42:362025-01-22 12:42:36Újabb nő magas egyházi tisztségben: egy apáca lett a vatikáni Kormányzóság elnöke
A Bécsi Főegyházmegye munkatársa az egyház szívében beszélgetett a Megújul.hu nagykövetével. A pasztorálteológussal október 15-én készült interjút a szerző hozzájárulásával közöljük magyar nyelven.
Rómában, őszi déli napsütésben a csendes Campo Santo Teutonicon keresünk menedéket Csiszár Klárával. A szinódus félidejénél tart, és a reális elvárások kérdése egyre sürgetőbbé válik. Az egyetemi tanár, oktatásért és kutatásért felelős rektorhelyettes „belső hullámvasútként” írja le benyomásait. Ebben a beszélgetésben megosztja reményeit és meggyőződéseit az egyház jövőjével kapcsolatban.
– A szinódus már két hete tart. Milyen érzéseket és reményeket kelt ez Önben?
– Az elmúlt napokban többször használtam a hullámvasút képét. Az érzelmi feszültség folyamatosan jelen van – néha fenn vagyok, néha mélyponton. Nem könnyű találkozni a különböző hangokkal és nézőpontokkal, miközben mindig ott van a kérdés a fejemben: hová vezet minket ez az út? Mindazonáltal reményt merítek az itt közreműködő emberek elkötelezettségéből. Sokan feláldozzák az idejüket, és készek bátran új utakat keresni az egyház számára. Ez azt mutatja számomra, hogy minden különbség ellenére van egy erős közös alap.
– Ezúttal másképp érzi magát, mint a korábbi szinódusi ülésszakon? Más a légkör a csoportban?
– Abszolút. Már az összejövetel elején érezhető volt a különbség. Nem idegenként jöttünk össze; jól ismertük egymást. A teológusok csoportjában jó volt újra ismerős arcokat látni. Sok püspökkel is újra találkoztam a világ minden tájáról, és ez ismerős érzést ad. Ez az ismeretség szilárd alapot teremt a munkához. De persze két hét után az ember érzi a nyomást is.
Egyesek nagy, gyors változásokat akarnak, mások nem. De az a benyomásom, hogy kialakulóban van egy „okos közép”, amely azt mondja: „Jöjjünk össze, és járjuk együtt az utat”.
Ehhez idő, türelem és bátorság kell.
– Az ilyen csoportokban szinte elkerülhetetlenek a konfliktusok. Milyen frontok alakulnak ki? Le tudná írni részletesebben a csoportokat?
– Nem könnyű erre válaszolni, de nagyjából három csoportot látok. Az első nem akar semmilyen változást, ragaszkodik a régi elképzelésekhez. A második csoport konkrét döntéseket és gyors reformokat vár. Ők többet akarnak, mint amit ez a testület el tud érni, hiszen itt nem közvetlen döntéshozatalról van szó. És van egy növekvő csoport a középen, amely nyitott és tanulni akar, ezért átfogó képet alkot a kérdésekről. Ez a csoport gyakran közvetítőként lép fel és levezeti a feszültségeket, ami segít hidakat építeni és leküzdeni a „buborékos” szemléletet.
– Az egyházi szolgálat és a nők szerepe gyakran vitatott kérdés. Ez itt is így van?
– A szolgálat és a nők szerepének kérdése folyamatosan napirenden van, de ezt sokan félreértik. Nem hiszem, hogy most teológiai vitákra van szükségünk, inkább egy tágabb keret szükséges ahhoz, hogy újragondoljuk a nők szerepét az egyházban.
A következő hetekben nem fogunk női diakónusokat felszentelni, de ez nem jelenti azt, hogy a kérdés lekerül az asztalról. Arról van szó, hogy a nőket vezetői pozíciókba hozzuk és láthatóbbá tegyük őket.
Ehhez türelemre és bátorságra van szükség, hogy a szolgálatot mélységében újragondoljuk, és a nőket bevonjuk a döntéshozatali folyamatokba.
– Ön gyakran említi a sensus fidei-t, a hívők hittudatát. Milyen jelentősége van ennek a szinóduson?
– A sensus fidei a szinódus alapszólama. A II. Vatikáni Zsinat közelebb hozott minket ehhez a fogalomhoz, ez most a munkánk teológiai alapja. Arról van szó, hogy meghallgatjuk a híveket, tiszteletben tartjuk az észrevételeiket. Gyakran kérdezték tőlem, hogy bizonyos püspökök, akik szigorúbb álláspontot képviselnek, hitelesen képviselik-e a híveiket. Bizonyos esetekben igen. És ez óriási alkalmazkodóképességet igényel. A romániai egyház nem olyan, mint az ausztriai. Ott nem tarthatok ugyanolyan előadásokat, amilyeneket Bécsben tartanék, mert mások az igények, más a kulturális kontextus.
– Lát a szinódusban a közösségek önszerveződésére vonatkozó aspektust is?
– Igen, mindenképpen. Linzben például már sok közösség önmagát szervezi. A laikusok egyre több felelősséget vállalnak, és emlékeztetnek minket arra, hogy a keresztség által mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy aktív szerepet vállaljunk az egyház építésében.
Nem várhatjuk többé, hogy a felszentelt személyek formálják számunkra, helyettünk az egyházat.
A szinodalitás azt is jelenti, hogy státuszunktól függetlenül mindannyian felelősséget vállalunk.
– Úgy tűnik, hogy a linzi esemény is befolyásolta ezt a dinamikát. Mit ért el az ottani találkozó?
– Linz valóban fordulópont volt. Sokakkal volt lehetőségünk személyesen találkozni, kapcsolatokat építeni. Ez elmélyítette a bizalmat, ami itt, Rómában is érezteti hatását. Az emberek közelednek egymáshoz és nyíltan beszélgetnek, még akkor is, ha bizonyos témákban nem értenek egyet. Linz lehetőséget teremtett arra, hogy emberként találkozzunk, és ne csak mint teológusok vagy püspökök, akiknek rögzült álláspontjuk van. Ez erősíti az együttműködést, megkönnyíti a hídépítést.
– Mit várhatnak az osztrák hívek ettől a szinódustól? Vannak-e konkrét kezdeményezések, amelyeket haza lehet majd vinni?
– Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak, függetlenül attól, hogy hol a helyünk az egyházban, le kell fordítanunk a szinódus üzenetét a magunk nyelvére. Számomra személy szerint ez azt jelenti, hogy a teológiai karon betöltött szerepemben intenzívebbé teszem az együttműködést a különböző emberekkel, és sokféle személy bevonásával irányítom a fakultást.
Be kell fejezni az úgynevezett „one-man-show”-mentalitást, amely még mindig uralkodik az egyház egyes struktúráiban.
Minden közösségben fel kell tennünk magunknak a kérdést: valóban mindenki képviselteti magát? Van-e hangja a menekülteknek, a fogyatékkal élőknek, a fiataloknak? És ha felismerjük a hiányosságokat, akkor törekednünk kell arra, hogy bevonjuk őket, akkor is, ha ez gyakran kényelmetlen. De ez szükséges ahhoz, hogy szinodális egyházzá váljunk.
– Mi a benyomása, képes ez a szinódus kontinentális szintű változást kezdeményezni?
– Nagyon remélem. Arra számítok, hogy a szinódusi törekvéseket úgy fogjuk megerősíteni, hogy kontinentális szinten és a püspöki konferenciák szintjén folytatjuk őket. Ha a szinódus jól működik, akkor nem szabad, hogy Rómára korlátozódjon, hanem folytatódnia kell a helyi egyházakban. Van egy logikus íve ennek a folyamatnak, amely arra épít, hogy fontos a visszacsatolás. A konkrét döntéseket a kontinensek szintjén, és a püspöki konferenciák szintjére kell meghozni, mielőtt azok a helyi egyházakba kerülnének. Ez erősíti majd a szinodális egyházat, és akkor a hívek világszerte azt érezhetik, hogy az ő szempontjaikat is meghallgatják, figyelembe veszik, így azok mentén épül az egyház.
A 2024. október 15-én megrendezett sajtótájékoztató újabb fontos mérföldkőnek bizonyult a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakán. A Vatikán sajtótermében elhangzott beszédek ezennel is alátámasztották, hogy az egyház még mindig nem fordít elég figyelmet a modern kori misszióra és a globális kérdések kezelésére.
A kedd délutáni eseményen több kiemelkedő egyházi személyiség felszólalt, köztük Leonardo Ulrich Steiner, Manaus érseke, Roberto Repole, Torinó érseke, valamint Nirmala Alex Maria Nazareth nővér, a Karmelita nővérek rendfőnöke. A világi felszólalók közül ezen az eseményen is jelen volt Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának prefektusa, illetve Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs vezetője, aki a kommunikációs szerepekről beszélt.
„Ne bújjunk ki a felelősségvállalás alól!”
Nem vitás, hogy az egyik leginspirálóbb felszólalás a brazil Leonardo Ulrich Steiner érsek részéről érkezett, aki az apostolok életét hozta fel példaként. „Az apostolok együtt éltek, amikor megtapasztalták a Szentlélek működését.
Ma már alig vesszük észre a Szentlélek működését, pedig itt van, aktívan tevékenykedik a közösségeinkben, de mi valamiért nem halljuk meg.
Talán nem akarjuk?” – tette fel a kérdést a bíboros, ezzel utalva arra, hogy a mai hívek hajlamosak háttérbe szorítani a Szentlélek hangját saját hangjukkal szemben, márpedig így nem teljesülhet az egyház jelenlegi legfőbb missziója, a megújulás. A közösségi élet és az egyház missziós tevékenysége a Szentlélek vezetése alatt történik. Ehhez kapcsolódott Roberto Repole érsek felszólalása, aki a közösségi felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozta. „Az egyház minden tagjának részt kell vállalnia annak megújításában. Az evangélium hirdetése a klerikusok és minden más hívő feladata, ne bújjunk ki a felelősség alól!” – figyelmeztetett az olasz érsek, ezzel is megerősítve az előtte felszólaló brazil érsek szavait.
Ahogy az elmúlt napokban, úgy ma is kiemelt szerepet kapott a sajtótájékoztatón helyet foglaló női résztvevő. Nirmala Alex Maria Nazareth nővér beszédében kiemelte a nők szerepének megerősítését a katolikus egyházon belül. Mint mondta, ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni a laikusok növekvő számát. Talán korábban nem volt olyan fontos a mindennapi hívek szerepvállalása, napjainkban
leginkább a laikusokra építhet az egyház, ugyanis a megszentelt életet választó hívek száma folyamatosan csökken,
egyszóval kevesebb a pap és a szerzetes. Ezért is fontos, hogy a laikusok, ezen belül is a nők aktívabb szerepet töltsenek be az egyház életében. „A nők az egyház jövőjének építőkövei lehetnek” – hangsúlyozta a nővér, majd megjegyezte, hogy büszke testvéreire és minden olyan női hívőre, akik aktívan munkálkodnak az egyházban. Kiemelte, hogy számára ez egy örömteli és mára mindenki számára jól megfigyelhető változás, amely régebben elképzelhetetlen volt. „Az egyház számára ma már elengedhetetlen, hogy a nők többek legyenek, mint csupán passzív megfigyelők, igenis ott a helyük a közösségek élén is. A szinódus pedig megadja erre a lehetőséget.”
Nirmala Alex Maria Nazareth nővér, a Karmelita nővérek rendfőnöke a nők egyházi szerepéről beszélt (Fotó: Vatican News)
Felismerni, hogy digitális korban élünk
A sajtótájékoztató alkalmával Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának prefektusa ezennel is fontos meglátásokat osztott meg a szinódusi folyamat kapcsán. Ruffini kiemelte, hogy az egyház számára az egyik legnagyobb kihívás az evangelizáció modern formáinak megtalálása, különösen is a digitális térben. „Az egyháznak új utakat kell találnia az emberek elérésére. Amikor a fiatalokra gondolunk, akkor már nem elég, ha a szószékről beszélünk hozzájuk.
Fel kell ismerni és el kell ismerni, hogy a fiatalok már az online térben élnek, ezért nekünk is itt kell követnünk őket, és ha elfogadjuk a digitális kor tényét, akkor utolérhetjük az új generációkat”
– mondta a kommunikációs vezető. Majd Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs tisztje hozzáfűzte, hogy a kommunikáció és a misszió összefonódása kulcsfontosságú az egyház jövőjének építése során. „A modern kommunikációs eszközökkel új ajtók nyílnak meg az evangelizáció előtt. Minden okunk megvan rá, hogy digitális egyházról beszéljünk. Nincs globális egyház digitális egyház nélkül” – állította a dél-afrikai résztvevő, aki Paolo Ruffinihez hasonlóan szorgalmazná az online evangelizációt.
Mit tanultunk ma?
Ahogy a XVI. rendes püspöki szinódus célja is megfogalmazza: elérkezett az idő az egyház megújulásához. Ennek pedig központi szereplői a marginalizálódott közösségek, a nők és a laikusok, valamint a kommunikációs szakemberek, akik átlátják a digitális kor sajátosságait. Meglehet, az evangélium örök igazsága nem változhat, de az evangelizáció formájának változnia kell. Ugyanolyan szelíd erővel kell hirdetnünk az örömhírt, mint ahogy a múltban élő keresztények tették, de mégis másképp. Nők és laikusok hangján, méghozzá a digitális térben. A szinódus hátralévő két hetében tovább vizsgáljuk, hogyan valósulhat meg ez a törekvés, és hogyan haladhat együtt az egyház a világgal.
https://megujul.hu/wp-content/uploads/2024/10/462764285_866596342250522_6856075747941606791_n.jpg8001500Vermes Nikoletthttps://megujul.hu/wp-content/uploads/2023/09/megujul-logo-dark.svgVermes Nikolett2024-10-15 17:55:202024-10-15 17:55:20Digitális egyház nélkül nincs globális egyház
Ferenc pápa írt előszót ahhoz a könyvhöz, amely nyíltan beszél a hölgyek jövőbeli szerepéről. A kötet témája szorosan kapcsolódik a szinodális szinódus második ülésszakához, a publikálás időzítése is ehhez a fontos eseményhez köthető.
Szeptemberből lesz olvasható a Nők és a szolgálatok a szinodális egyházban című kötet, amelynek központi témája a nők szerepének és szolgálatának újragondolása a jövő egyházában, méghozzá gyakorlati szempontból. A kötet öt szerzője (Linda Pocher szalézi nővér, Jo B. Wells püspök, Giuliva Di Berardino liturgikus szakértő, Jean-Claude Hollerich bíboros és Seán Patrick O’Malley bíboros) különböző nézőpontokból vizsgálják, hogyan lehet a nők szerepét erősíteni az egyházi szolgálatokban. Korábban nem látott bátorsággal beszélnek a nők lelkipásztori szolgálatban betöltött szerepéről, a nők vezetői képességeinek kihasználásáról, valamint a liturgiában és egyéb egyházi szolgálatokban betöltött feladatokról.
Aki azt hinné, provokatív könyvről van szó, téved, ugyanis a kötetnek nem célja, hogy megossza a női és férfi híveket, sokkal inkább egyensúlyt kíván teremteni az egyház tagjai között, a nemek arányát illetően. A kötet szerzői részletesen tárgyalják, hogyan válhatnak a nők a szinodális folyamat meghatározó szereplőivé, és hogyan járulhatnak hozzá az egyház megújulásához, miközben hangsúlyozzák, hogy a szinodalitás megköveteli a nők aktív részvételét a jövő egyházában. Mint írják, a nők nem csupán résztvevői, hanem formálói is lehetnek az egyházi életnek, ezért fontos, hogy a világegyház bővítse a nők egyházi szolgálatban betöltött szerepét. De vajon hogyan vélekedik erről a határozott iránymutató gondolatgyűjteményről Ferenc pápa?
Konkrét lépés a megújulás felé
Maga a Szentatya is részt vett a Nők és a szolgálatok a szinodális egyházban című kötet elkészítésében, egészen pontosan ő írta a könyvhöz az előszót. Ebben a rövid, ám annál fontosabb szakaszban kifejezi az egyház megújítása melletti elkötelezettségét, és nyíltan beszél arról, hogy az egyház most újabb mérföldkőhöz érkezik azzal, hogy felelősségteljes vezetői szerepet bíz a nőkre. Habár Ferenc pápa már korábban is többször kifejezte, hogy a nők egyházi szerepvállalásának elismerése kulcsfontosságú az egyház jövője szempontjából, ezennel a kötethez írt előszavában arra hívja fel a figyelmet, hogy a nők bátran hallassák a hangjukat.
„A szinodális út megköveteli, hogy meghallgassuk egymást, különösen azokat, akik történelmileg nem kaptak hangot az egyházban.
A nők szerepének megerősítése ebben a folyamatban nem csak lehetőség, hanem szükségszerű.” – írja a Szentatya. Ez a könyv tehát nemcsak egyszeri munka, vagy egy főpásztori vállveregetés Ferenc pápától, hanem konkrét lépés a szinodalitás útján. Ugyanis a nők egyházi feladatainak elmélyítése összefügg az egyház megújulásával. Ahogy az előszóban Ferenc pápa hangsúlyozza, az egyház akkor lehet igazán hű Krisztus küldetéséhez, ha minden tagot, férfiakat és nőket egyaránt bevon a közösség építésébe.
Ferenc pápa találkozása Linda Pocher szalézi nővérrel (Fotó: Vatican Media)
Kiknek szól ez a könyv?
A szerzők eltérő szempontok alapján beszélnek a nők egyházi szerepvállalásáról – van, aki gyakorlatiasabb módon, a vezetői feladatkörökről szól, más inkább a lelkipásztori munkába hívná be az egyház női tagjait. Egyvalamiben azonban egyetértenek a véleményformálók: szükség van a női munkatársakra a jövő egyházában, és nem csupán a püspöki hivatalokban, hanem a nyilvánosság előtt is. Éppen ezért a kötet elsősorban teológusoknak, papoknak és lelkipásztori munkatársaknak szól, hogy választ kapjanak a kérdésre: mégis hogyan lehet bevonni a nőket az egyházi szerepkörökbe? Jean-Claude Hollerich bíboros kifejezetten azoknak ajánlja saját írását, akik nyitottak arra, hogy újragondolják a hagyományos egyházi szerepeket, és akik hajlandók tevékenyen részt venni az egyház megújulásában.
„Ez a könyv olyan vezetőknek és híveknek szól, akik nem félnek a változástól, hanem keresik azokat az utakat, amelyek révén az egyház valóban befogadó és közösségi lehet.”
– írja Hollerich bíboros. Míg Linda Pocher szalézi nővér szerint ez a könyv egy ajtó, amely új perspektívát nyit a nők szolgálatáról, egyben meghívás arra, hogy újraértelmezzük a hagyományos szerepeket a szinodális egyházban. A szalézi nővér szerint a nők szolgálata nem csupán egy lehetséges opció, hanem egy fontos döntés az egyház megújulásának érdekében. Jo B. Wells, az anglikán egyház püspöke és a könyv társszerzője szintén hangsúlyozza, hogy a nők szerepe a szinodális egyházban nem egyszerűen csak egy kérdés, sokkal több ennél. „A szinodalitás nem csupán egy módszer, hanem egy lelki folyamat, amelyben a nők jelenléte nélkülözhetetlen” – mondja Wells püspök.
A gyakorlatban is működik
„A nők szerepe az egyházban nem csupán egy társadalmi kérdés, hanem teológiai és lelki szükségszerűség is. Ahhoz, hogy az egyház valóban szinodális legyen, szükség van a nők bölcsességére, tapasztalatára és vezetői képességeire is” – ezt már Nathalie Becquart nővér teszi hozzá, a Püspöki Szinódus Főtitkárságának altitkára, aki egyike a pápa tanácsadóinak a katolikus egyházzal kapcsolatos kérdésekben.
Nathalie nővér a saját példájából is tudja, hogy a nők bevonása az egyház vezetésébe nemcsak a nők számára jelent lehetőséget, hanem az egyház egészének.
Talán nem meglepő, hogy a magas egyházi beosztásban szolgáló szerzetesnővér is támogatta a kötet megjelenését. Hiszen a Nők és a szolgálatok a szinodális egyházban című könyv célja nem más, mint a nők vezetői szerepvállalásának előmozdítása a jövő egyházában.
A kötet 2024 szeptemberétől kapható, és több nyelven is elérhető lesz, beleértve az angolt, olaszt és a spanyolt, ezen kívül a közeljövőben várhatóan további nyelveken is megjelentetik, hogy valóban eljusson a lehető legtöbb paphoz, teológushoz, egyházi vezetőhöz és Isten népének minél több tagjához.
https://megujul.hu/wp-content/uploads/2024/09/skynews-pope-francis-vatican_6134753.jpg8001500Vermes Nikoletthttps://megujul.hu/wp-content/uploads/2023/09/megujul-logo-dark.svgVermes Nikolett2024-09-02 07:55:462024-09-02 07:55:46Nyílik az ajtó, amely új perspektívákat tár a nők egyházi szolgálatához
Nagyon elszántak a szinódus tagjai, hogy segítsenek levetkőzni a klerikális szokásokat.
Október 17-én „félidős” sajtóbeszélgetést tartottak a Vatikánban, ahol elhangzott, hogy a munkadokumentum utolsó, ”B3” része van fókuszban. Sok szó esik ezekben a napokban a püspökök egyházban betöltendő szerepéről – az is elhangzott a tanácskozások során, hogy az egyházmegye vezetője nem egyenlő az egyházmegyével.
A főpásztor ne akarjon minden ügyet a kezében tartani, vonjon be az egyházmegye vezetésébe megfelelően képzett szakembereket. Legyen szerető atya, különösen ne nyomja el a zaklatások áldozatainak hangját.
Mintegy házi feladatként jelölte ki az egyház számára a szinódus, hogy a püspököknek el kell sajátítaniuk a szinodális – párbeszédes, meghallgató, elkísérő, együtt haladó – stílust.
Mélyebbre eveztek a megbeszélések résztvevői az egyház sokszínűségének értékként kezelése terén is, külön figyelmet szentelve a nők szerepének értékelésére, a diakónusnők lehetséges szolgálatának (újra)bevezetését is felvetve. Ez kétségkívül liturgikus megújulást is hozhat magával a sajtóbeszélgetést vezető Paolo Ruffini szerint.
Renée Köhler-Ryan
És hogy az egyházi közösség többször emlegetett női arcvonása láthatóbb legyen, egy családanya is jelen volt a média munkatársai számára tartott eseményen. Renée Köhler-Ryan jelenleg egy ausztráliai egyetem professzora, s kérdésre válaszolva kifejtette: szerinte túl van hangsúlyozva az a dilemma, hogy miért ne lehetne nőket is pappá szentelni. Ő így is nagyon hasznos tagja tud lenni a katolikus egyháznak, és azt érezte,
épp azáltal fújnak friss szelek a Vatikánban, hogy ő feleségként, anyukaként egyenjogú tagként részt vehet egy olyan szinóduson, amin korábban csak püspökök voltak jelen.
Nem zárja ki, hogy a női diakonátus, a nők liturgikus szolgálata reális újítás lehet az egyház életében, de ennek eldöntése egy hosszabb folyamat eredménye lehet.
– Csalódni fognak, akik azt várják ettől a szinódustól, hogy hamar nagy változásokat okozzon. Szerintem így is kicsit gyorsan haladunk, rengeteg munkát végzünk a megbeszéléseken. Az a legfontosabb dolgunk, hogy felismerjük, miként segítsük egymást a sokszínű, sokféle kultúrát képviselő egyház rengeteg eltérő tapasztalatot hordozó tagjaiként – fogalmazott Köhler-Ryan professzor.
Agbonkhianmeghe Emmanuel Orobator
– Szerintem legalább olyan fontos maga a szinodális folyamat, amiben benne vagyunk, mint a leendő eredmény, változás, ami majd megvalósul. Minden teológus arról álmodik, hogy ilyen eseményen vehessen részt, mint ez a szinódus. Nekem is a sokszínűség a legmélyebb megtapasztalásom: az asztalnál, ahol ülök, mind a 12 ember különböző országból érkezett – hangsúlyozta a Nigériát (is) képviselő Agbonkhianmeghe Emmanuel Orobator jezsuita szerzetes.
– Testvéri, szabad környezetben tudunk beszélgetni ezen a szinóduson.
Ugyanannál az asztalnál ülnek laikusok, bíborosok, szerzetesnők…
Nagyon pozitív benyomásaim vannak. Meggyőződésem, hogy Isten Igéje nélkül csupán egy megbeszélés lenne ez az összejövetel. Szentírás nélkül nincs szinodalitás – mutatott rá Cristóbal López Romero bíboros, a marokkói Rabat érseke. Elmondta, hogy ő maga aktívan bekapcsolódott a 2021-ben meghirdetett szinodális folyamat helyi, egyházmegyei, kontinentális szakaszába is, már akkor magával ragadta a megosztások légköre, a közös útkeresés stílusa.
Cristóbal López Romero
Óceániában szintén komolyan vették a felkészülést, ám ott kicsit mások a logisztikai adottságok, mint a világ számos részén.
– A mi kontinensünk a Föld ötödét fedi le, ám ennek nagy többsége víz.
Mifelénk nem úgy hangzik a szinodalitás felhívása, hogy haladjunk együtt, hanem hajózzunk együtt, avagy ússzunk együtt. Az európai logika nem működik az óceániai térségben.
Közösségeink közt még a kommunikáció is kihívást jelent, főleg a szegényebb régiókban, ahol a digitalizáció még kevésbé fejlett, mint más országokban. Fennáll az izoláció veszélye, ezzel is foglalkoznunk kell. Szerintem Ferenc pápa nagyon jó irányból közelítette meg az egyház előtt álló kérdéseket, azok megválaszolásának módját – mondta Anthony Randazzo ausztrál püspök. Amint a neve is utal rá, olasz felmenőkkel rendelkezik. Mint elmondta, a szülei migránsként menekültek a háborús időkben a déli kontinensre.
Anthony Randazzo
Elhangzott egy kérdés arra vonatkozóan, hogy mennyire tartják helyesnek a szinódus tagjai Ferenc pápa pár nappal korábban tett utalását az egyház hozzáállásáról a különböző nemi identitású személyekhez. A válasz egyértelmű: nagyon jól tette a katolikus egyházfő, hogy a megszólalásával jelezte a katolikus egyház nyitott hozzáállását a témához. De ahogy
senki nem akar azonnal gyümölcsöket szüretelni egy frissen ültetett fáról,
a konkrétumok kapcsán itt is türelemre van szükség.
https://megujul.hu/wp-content/uploads/2023/10/anya.jpg8001500Gégény Istvánhttps://megujul.hu/wp-content/uploads/2023/09/megujul-logo-dark.svgGégény István2023-10-17 21:25:232023-10-22 08:25:40Az oltárnál is helye lehet a nőknek, de családanyaként is kaphatnának több figyelmet
