Tag Archive for: párbeszéd

XIV. Leó pápa Ferenc pápa örökségéről és a szinodalitás folytatásáról

A keresztény egyházak és közösségek, valamint más vallások képviselőit fogadta XIV. Leó május 19-én az Apostoli Palotában. A vendégek a péteri szolgálat megkezdése alkalmából bemutatott szentmisére érkeztek Rómába. A pápa beszédében hangsúlyozta, hogy tovább kívánja vinni Ferenc pápa örökségét az emberi testvériség építése, az egyház szinodális működése, az ökumené és a vallásközi párbeszéd terén.

Az alábbiakban XIV. Leó teljes beszédének fordítását adjuk közre a Magyar Kurírból.

„Kedves fivéreim és nővéreim!

Nagy örömmel és szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat, a többi keresztény egyházak és egyházi közösségek, valamint más vallások képviselőit, akik részt kívántatok venni a Róma püspökeként és Péter utódaként végzett szolgálatom megkezdése alkalmából végzett szertartáson. Miközben kifejezem testvéri szeretetemet Őszentsége Bartholomaiosz, III. Theofilosz és III. Mar Awa iránt, szeretném elmondani, hogy mindegyikőtöknek szívből hálás vagyok: jelenlétetek és imátok nagy vigaszt és bátorítást jelent számomra.

Ferenc pápa pápai szolgálatának egyik fő erőssége az egyetemes testvériségre való törekvés volt. Ezen a téren a Szentlélek valóban „késztette” őt arra, hogy nagy lépésekben vigye előre azokat a nyitásokat és kezdeményezéseket, amelyeket a korábbi pápák – különösen Szent XXIII. János óta – elindítottak. A Fratelli tutti [Mindnyájan testvérek] pápája mind az ökumenikus utat, mind a vallásközi párbeszédet előmozdította, és ezt mindenekelőtt a személyközi kapcsolatok ápolásával tette, mégpedig úgy, hogy – az egyházi kötelékek bármiféle csorbítás anélkül – a találkozás emberi vonatkozása kapjon mindig hangsúlyt.

Isten segítsen bennünket, hogy tanúságtételét megbecsüljük!

Megválasztásomra az első nikaiai (niceai) egyetemes zsinat ezerhétszázadik évfordulóján került sor. Az a zsinat mérföldkövet jelent annak a hitvallásnak a megfogalmazásában, amelyen az összes keresztény egyház és egyházi közösség osztozik. Miközben úton vagyunk a keresztények közötti teljes közösség helyreállítása felé, elismerjük, hogy ez az egység csakis hitben való egység lehet. Róma püspökeként egyik elsődleges feladatomnak tekintem, hogy törekedjek a teljes és látható közösség helyreállítására mindazok között, akik ugyanazt az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenben való hitet vallják.

Az egységre való törekvésre mindig is gondom volt, amiről a püspöki szolgálatra választott jelmondatom is tanúskodik: In Illo uno unum – ez Hippói Szent Ágoston megfogalmazása, mely arra emlékeztet, hogy bár sokan vagyunk, „abban az Egyben – azaz Krisztusban – egyek vagyunk” (Zsoltármagyarázatok, 127, 3).

A közösség ugyanis annyiban valósul meg közöttünk, amennyiben az Úr Jézus felé mint közös pont felé tartunk. Minél hűségesebbek vagyunk hozzá és minél jobban engedelmeskedünk neki, annál nagyobb egység jön létre közöttünk. Ezért keresztényként mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy imádkozzunk és együtt dolgozzunk azért, hogy lépésről lépésre elérjük ezt a célt, mely igazából a Szentlélek munkája, és az is marad.

Tudatában annak, hogy a szinodalitás és az ökumenizmus szorosan összekapcsolódik, szeretnélek biztosítani benneteket arról a szándékomról, hogy folytatom Ferenc pápa elkötelezett munkáját, melyet a katolikus egyház szinodális jellegének előmozdítása és ökumenikus téren egy mind nagyobb mértékű szinodalitás új, konkrét formáinak kialakítása érdekében végzett.

Közös utunkat tágabb értelemben is lehet és kell értenünk, mindenkit bevonva, az említett emberi testvériség szellemében.

Ma a párbeszéd és a hídépítés idejét éljük.

Ezért örülök és hálás vagyok a többi vallási hagyomány képviselőinek jelenlétéért, akik osztoznak Istennek és az ő akaratának keresésében, mely mindig és kizárólag szeretetet és életet adó akarat a férfiak, a nők és az összes teremtmény számára.

Ti tanúi voltatok Ferenc pápának a vallásközi párbeszéd érdekében tett jelentős erőfeszítéseinek. Szavai és tettei révén új perspektívákat nyitott a találkozásra, hogy előmozdítsa „a párbeszéd kultúráját mint utat; az együttműködést mint magatartást; a kölcsönös megismerést mint módszert és kritériumot” (Dokumentum az emberi testvériségről a világbéke és a békés együttélés érdekében, Abu-Dzabi, 2019. február 4.). Köszönetet mondok a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumának azért az alapvető szerepért, amelyet ebben a türelmes munkában játszik, mely olyan találkozók és konkrét eszmecserék ösztönzésére irányul, amelyek az emberi testvériségen alapuló kapcsolatok építését célozzák.

Külön is szeretném köszönteni zsidó és muszlim fivéreinket és nővéreinket. A kereszténység zsidó gyökerei miatt minden keresztényt különleges kapcsolat fűz a zsidósághoz. A Nostra aetate zsinati nyilatkozat hangsúlyozza a keresztények és zsidók közös lelki örökségének nagyságát, s egymás megismerésére és megbecsülésére buzdít (4. pont).

A keresztények és zsidók közötti teológiai párbeszéd mindig fontos marad, és azt nagyon szívemen viselem. Ezekben a konfliktusokkal és meg nem értésekkel terhelt nehéz időkben is lendületesen folytatnunk kell értékes párbeszédünket.

A katolikus egyház és a muszlimok közötti kapcsolatokat a párbeszéd és a testvériség iránti növekvő elkötelezettség jellemzi, melyet e fivéreink és nővéreink iránti megbecsülésünk táplál, „akik az egy élő és önmagában létező, irgalmas és mindenható Istent imádják, ki a mennynek és a földnek Teremtője, aki szólt az emberekhez” (uo.3). Ez a kölcsönös tiszteleten és a lelkiismereti szabadságon alapuló megközelítés szilárd alapot ad ahhoz, hogy hidakat építsünk közösségeink között.

Szeretném kifejezni köszönetemet mindnyájatoknak, más vallási hagyományok képviselőinek, a találkozón való részvételetekért és a békéhez való hozzájárulásotokért. Ebben az erőszakkal és konfliktusokkal sújtott mai világban az itt képviselt közösségek mindegyike közösbe adja a maga bölcsességét, együttérzését és az emberiség javára és a közös otthon megőrzésére irányuló munkáját.

Meggyőződésem, hogy ha egyetértők leszünk és megszabadulunk az ideológiai és politikai kényszerektől, akkor hatékonyan tudunk nemet mondani a háborúra és igent a békére, nemet a fegyverkezési versenyre és igent a leszerelésre, nemet az embereket és a földet elszegényítő gazdaságra és igent az átfogó fejlődésre.

Testvériségünk tanúságtétele, melyet remélhetőleg hatékony gesztusokkal tudunk majd megmutatni, minden bizonnyal hozzá fog járulni egy békésebb világ építéséhez, ahogyan azt szívében minden jóakaratú férfi és nő kívánja.

Kedves barátaim, még egyszer köszönöm közelségeteket. Kérjük szívünkben Isten áldását: végtelen jósága és bölcsessége segítsen bennünket abban, hogy az ő gyermekeiként és egymás testvéreiként éljünk, hogy növekedjen a remény a világban! Köszönöm! Szívből köszönöm!”

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Forrás: Magyar Kurír

Örömhír: gyakorlatias útmutató fogja támogatni a szinodális megújulást

Ennek részleteiről tartott megbeszélést a Szinódus Főtitkárságának Általános Tanácsa.

Pár éve talán még ritkaságszámba ment, ma már egészen megszokottnak mondható, hogy egyházi csúcsvezetők online formában tartanak megbeszélést, ráadásul erről képernyőképet is közzétesznek. Íme, a megújuló egyház egyik jele:

a távolság nem lehet akadálya a párbeszédnek.

Az április 7-én tartott virtuális ülés középpontjában a szinodális folyamat megvalósítási szakaszának támogató és értékelő munkaterve állt. Ezt a dokumentumot idén február 10-én küldték el az egyházfőnek, Ferenc pápa pedig március 15-én jóvá is hagyta.

Miután a Tanács tagjai együtt imádkoztak a pápáért, a megvalósítási szakasz fő segédanyagaként egy Támogató Dokumentum részleteiről egyeztettek, amelyet várhatóan a tavasz végén hoznak nyilvánosságra. Szóba került továbbá a szentévhez kapcsolódóan a szinodális közösségek jubileuma, amelyet 2025. október 24-26. tartanak majd a Vatikánban.

A Tanács következő ülésére május második felében kerül sor, akkor már a Támogató Dokumentum véglegesítése lesz a fő téma.

Bűnelkövető volt, Isten gyermeke lett – lelki szabadulás a börtönökben

A Meghallgatlak podcast újabb adásában egy évtizedes büntetését nemrég letöltött egykori fogvatartottal és az ő „angyalaival” beszélgetünk.

Képzeld el, hogy 18 évesen börtönbe kerülsz, és egész eddigi felnőtt életedet rácsok mögött töltöd! Sanyi számára ez nem képzelet, hanem valóság. Olyannyira megjárta a lelki mélységeket, hogy öngyilkosságot is megkísérelt, szíven próbálta szúrni magát.

A sötétség azonban nem győzött felette, s ebben a Mécses Szeretetszolgálatnak is óriási szerepe van. Ők olyan önkéntesek, akik fogvatartottakkal leveleznek, időnként személyesen is találkoznak velük, s reményt, fényt, hitet visznek a zárkák világába.

A Megújul műsorában Sanyit elkísérte egykori levelezőtársa, Éva, valamint Tarján Gabriella, a szeretetszolgálat vezetője.

A beszélgetésben kiderül, hogyan is működik az a bizonyos „ablaknyitás a börtön falára”,

mi köze ennek a missziónak a jobb latorhoz, s mi visz rá valakit arra, hogy fogvatartottakkal levelezzen.

Az alábbi videón látható a teljes beszélgetés.

Aki szívesen felvenné a kapcsolatot a szeretetszolgálattal, vagy részletesebben szeretne tájékozódni a tevékenységükről, ide kattintva érheti el a honlapjukat.

Itt olvasható a Szemlélek korábbi interjúja a misszió vezetőjével.

Szinodalitás: Az Egyház közös útja

A szinodalitás fogalma az utóbbi években került az egyház középpontjába, különösen Ferenc pápa pápaságának idején. Az „együtt haladás” mint alapelv nemcsak a döntéshozatali folyamatokra, hanem az egyház missziós tevékenységére, hitéletére és közösségi mivoltára is hatással van. De mit jelent a szinodalitás a gyakorlatban, és hogyan segítheti az egyház lelki és strukturális megújulását? Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a szinodalitás fogalmát, bibliai alapjait, gyakorlati megvalósítását, valamint kihívásait és lehetőségeit.

Read more

A szinódus jelentősége: Együtt gondolkodás az egyház jövőjéről

A szinódus az egyházi élet egyik legfontosabb és legmélyebb hagyománya, amelyben a közösség tagjai – püspökök, papok, szerzetesek és világi hívők – együtt keresik az utat az evangéliumi tanítások és a mai világ kihívásai között. Nemcsak tanácskozás, hanem valódi lelki utazás, amely az imádság, a párbeszéd és a közösségi bölcsesség fényében zajlik. Read more

A háború sem akadályozhatja az egyház megújulását

Van egy társaság, ami egybegyűjti az európai teológusokat, a tapasztalt és pályakezdő kutatókat egyaránt. A szervezet célja közös pontot biztosítani azon teológusok számára, akik hatékonyan képesek hozzájárulni az egyház megújulásához.

Az Európai Katolikus Teológiai Társaságot (ESCT) azért alapították idestova harminchárom éve, hogy legyen egy csoport, amely támogatja a teológiai kutatásokat, az oktatást és a párbeszédet, miközben konkrét lépéseket tesz az egyház fejlődése érdekében. Ugyanis a prominens európai teológusok és akadémikusok már évtizedekkel korábban felismerték, hogy a katolikus egyház fennmaradásához diskurzusra van szükség, és nem haboztak összegyűjteni az európai teológusokat, hogy egy asztal köré ültessék őket. Az ESCT ma több mint 500 aktív tagot számlál Európa valamennyi országából.

Hogy valóban egy megújuló egyházért dolgoznak, mi sem bizonyítja jobban, minthogy eddig több nő is igazgatta a szervezetet.

Dr. Margit Eckholt és munkatársai pedig minden követ megmozgatnak, hogy a teológusok ténylegesen inspirálhassák egymást, és együtt konkrét lépésekkel támogassák az egyházi megújulást. “Az ESCT rendszeresen szervez konferenciákat, szimpóziumokat és műhelymunkákat, amelyek lehetőséget adnak a teológusoknak, hogy új perspektívákat adjanak az egyházi tanítások és gyakorlatok megújításához. Az évente megrendezett nemzetközi konferencián a tudósok azért találkoznak, hogy megvitassák legújabb kutatásaikat és eredményeiket” – mondja büszkén az előző női elnök, majd hozzáteszi, hogy az ESCT ugyanezzel a céllal folyóiratokat és könyveket jelentet meg, hogy még többek számára eljusson az üzenetük.

Keresik Roman Zaviyskyy utódját (Fotó: ESCT)

Mit mondanak a teológusok a háborúról?

Dr. Margit Eckholt elmondása alapján az ökumenikus és vallásközi párbeszédek által a teológia igenis képes választ adni a mai társadalom égető kérdéseire. Ennek érdekében különböző szakmai csoportokat szerveznek, amelyek felelősek a helyi tevékenységek koordinálásáért és a tagok közötti kapcsolattartásért. „A csoportok tagjai konferenciák alkalmával találkoznak egymással, ilyenkor mindenkinek lehetőséget adunk arra, hogy megossza tapasztalatait és a kérdéseit, és azt látjuk, hogy ez a működési elv elősegíti a helyi közösségek teológiai fejlődését.” Az elmúlt évek legvitatottabb kérdése az egyház és a háború közötti kapcsolat volt, amely aktívan foglalkoztatja a teológusokat. Vagyis, hogyan lehet, és hogyan kell alkalmazni az egyház tanításait egy háborús helyzetben? „

Ma az egyház szerepe nem csupán a béke helyreállítása és fenntartása, hanem a lelki támogatás biztosítása minden ember számára.

Ezért fontos, hogy a teológiai diskurzusokban helyet kapjanak azok a kérdések is, amelyek a katonai lelkészi szolgálat szerepét és a konfliktusok etikai dimenzióit vizsgálják” – véli a teológus. Az ukrajnai szekció vezetője, Roman Zaviyskyy professzor vezetésével a csoport különösen aktív volt a háborúval kapcsolatos teológiai kérdések megválaszolásában. Ez a tevékenység sajnos nem folytatódhat tovább ugyanebben a formában, Roman Zaviyskyy professzor június 29-ei halála ugyanis hatalmas veszteséget jelent az ESCT és az egész teológiai közösség számára. A szervezet előző elnöke sietett tisztázni, hogy az ukrán teológus autóbaleset áldozata, nem pedig a háborúé, noha saját hazája fegyveres konfliktust kénytelen elszenvedni.

A társaság aktívan támogatja a fiatal teológusokat (Fotó: ESCT)

Hogyan tovább?

A veszteség ellenére a szervezet folytatja a munkát, és nagy erővel szervezi a közelgő tudományos találkozót, miközben az ukrán szekció élére új vezetőt kell állítani. „Az új képviselő kiválasztása nehéz feladat, de minden erőnkkel arra fókuszálunk, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb utódot, aki a háborús helyzet közepette is képes továbbvinni az egyház megújulásának ügyét.” Mivel a háború miatt az országon belüli és a nemzetközi utazásokat is korlátozzák, kis túlzással lehetetlen, hogy a jelöltek személyesen találkozzanak a szervezet vezetőjével. Az ESCT ezért a digitalizációra bízza a kapcsolatteremtést, és maximálisan kihasználja az online platformok nyújtotta lehetőségeket. Mint kiderült, korábban is rendszeresen szerveztek virtuális szavazásokat a fontosabb kérdésekben is, ugyanis a döntéshozatali folyamatokat nem akadályozhatja a fizikai távolság.

„Ha a teológiai párbeszéd és a teológusok közötti kapcsolatépítés lelassul, akkor a megújulás is, ezt pedig nem hagyjuk.”

Ahogy az elmúlt több mint három évtizedben, úgy a jelenben és a jövőben sem akadályozhatja meg semmi az ESCT célját, hogy a világi személyekből álló teológusok is ott legyenek, amikor a katolikus egyház új úton halad tovább, az eredeti értékekkel. Ebben áll a német teológus asszony által vezetett társaság ereje: az ESCT évről évre, találkozóról találkozóra bebizonyítja, hogy a világi teológusok nagy létszáma, kapacitása és eltökéltsége is ugyanúgy szükséges az egyház megújulásához, mint a felszentelt egyházi vezetők elszántsága.