Tag Archive for: szinodális

Újabb év telt el a hit megújulásának útján – ezek voltak a leginspirálóbb gondolatok 2024-ben

A Megújul.hu az elmúlt évben számos meghatározó interjút közölt, amelyek az egyház jövőjével, a szinodalitással és a közösségi megújulással foglalkoznak. Vallási vezetők, teológusok és a világegyház kiemelkedő alakjai osztották meg velünk gondolataikat és reményeiket. Összegyűjtöttük a legemlékezetesebb beszélgetéseket, ezekből idézünk.

Mohos Gábor: „Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!”

Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a 16. püspöki szinódus első ülésszakán szerzett tapasztalatairól februárban mesélt nekünk. Az interjúban kiemelte Ferenc pápa buzdítását, miszerint hagyni kell, hogy a Szentlélek vezesse az egyházat, és nyitottnak kell lenni az új utakra és megoldásokra, amelyeket a szinódus hoz.

Mohos Gábor: „Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!”

Részlet az interjúból:

– Tehát a megújulás nem most kezdődött?

– A szinódus a II. Vatikáni Zsinat gyümölcse. A megújulás folyamatosan zajlik, és nem a teljes átalakulás a cél, hanem az, hogy Isten népeként – ahogyan 2000 éve a történelemben – ezután is úton legyünk. Emlékezzünk, hogy az 1960-as években létrejött az új misekönyv, majd a latin helyett népnyelven kezdtek szentmisét celebrálni. 1983-ban megjelent az új egyházi törvénykönyv, amely a zsinati változtatásokat volt hivatott átültetni az egyházi törvénykezésbe. Később, 1992-ben Szent II. János Pál pápa kiadta A Katolikus Egyház katekizmusát. Ezek a változások mind részei voltak annak, hogy a II. Vatikáni Zsinat döntései megjelenjenek a gyakorlatban. De szeretném megemlíteni a pápai enciklikák fontosságát is az utóbbi évtizedekből, amelyek az Egyház tanításait fogalmazzák meg a mai korban, mint alapvető hitbeli vagy szociális kérdésekre irányuló enciklikák. A haladás nem most kezdődött – mi már kétezer éve járjuk ezt az utat. Nem a nulláról kellett elkezdenünk, ahogy a civil világban olyan gyakran előfordul. Illetve az Egyházunkat nem mi, emberek újítjuk meg, hanem a Szentlélek. Az októberi szinódus központi gondolata is ez volt: figyeljünk oda a Szentlélekre! A gyakorlatban ez nagyon szépen és jelenvaló módon valósult meg azáltal, hogy a felszólalások között időről időre imádkoztunk, valamint minden új szakasz előtt részt vettünk egy közös szentmisén a Szent Péter-bazilikában. Maga Ferenc pápa is hangsúlyozta, hogy itt nem az emberi szempontjainkat ütköztetjük, hanem a Szentlélek sugallataira nyitottan tárgyalunk egyes kérdéseket. Meg kell értenünk, hogy a megújulás nem megy a Szentlélek nélkül.

A teljes interjú itt olvasható. 

Kocsis Fülöp: „Teljesítsük a szinodális missziót!”

Kocsis Fülöp érsek-metropolita a tél végéhez közeledve osztotta meg velünk gondolatait a szinodalitás jelentőségéről és az egyház megújulásáról. A görögkatolikus egyházfő hangsúlyozta, hogy a közös út, a párbeszéd és az együttműködés elengedhetetlen az egyház jövője szempontjából – ebben pedig óriási szerepe van a híveknek.

Kocsis Fülöp: „Teljesítsük a szinodális missziót!”

Részlet az interjúból:

– Hogyan hat a görögkatolikus egyházra, hogy az emberek mintha nyitottabbá váltak volna a keleti vallások iránt? Elképzelhető, hogy ez hatással lesz a hívő közösségek létszámának alakulására?

– Valóban igaz, hogy ma nem a ráció uralkodik a világban. A nyugati emberek szívesen fordulnak a keleti gyakorlatok felé, és be kell látnunk azt is, hogy a keleti egyházak gazdag hagyományaival szemben a racionális nyugati egyházak nem képesek kielégíteni a modern emberek spiritualitás iránti vágyát. De semmi esetre sem gondolnám, hogy a hívek száma emelkedni fog a keleti egyházaknál. Gondoljunk például arra, hogy a görögkatolikus egyház magas elvárásokat támaszt a liturgiában, a közösség tagjai nem válhatnak vasárnapi keresztényekké, akik kedvük szerint vesznek részt a liturgiában. Tehát komoly elköteleződésre van szükség, és ez nem vonzó a mai emberek számára, ezért a keleti egyházak sem fognak tömegeket vonzani. A mi feladatunk a görögkatolikus egyház tagjaiként, hogy felkínáljuk a római katolikus egyház tagjainak azt a gazdagságot, amelyet Egyházunk ismer, ahogy Szent II. János Pál pápa is buzdított minket: segítsük, hogy a nyugati egyházak megéljék a keleti egyházak mélységeit.

A teljes interjú itt olvasható. 

Német László: „A bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel”

Német László belgrádi érsek bíborosi kinevezése kapcsán adott interjújában hangsúlyozta a helyi egyházak és a hívek meghallgatásának fontosságát, valamint a párbeszéd és az együttműködés szükségességét az egyház jövőjének alakításában. A bíboros elmondása alapján ezek nélkül nem beszélhetünk az egyház megújulásáról.

Német László: „A bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel”

Részlet az interjúból:

– Érsekként érkeztél a most zajló püspöki szinódusra, kinevezett bíborosként fogsz távozni onnan október végén. Mi változik az életedben?

– Egyelőre csak azt tudom mondani, hogy fogalmam sincs. A december 8-án tartandó bíborosi kreációt követően, miután együtt ünnepeltünk a pápával, akkor kapom meg a tituláris templomomat Rómában, és jönnek majd a döntések Ferenc pápa részéről, hogy hol szeretné – ha szeretné – igénybe venni a különböző kuriális irodákban a tapasztalatomat, az együttműködésemet. Ma még fölösleges lenne arról álmodozni, hogy mi vár rám. Két hónapon belül biztos többet fogok tudni a jövőbeli új feladataimról.

– Mit üzennél a püspöki szinódus helyszínéről a magyar olvasóknak?

– Szeretettel üdvözlök minden kedves olvasót. Szerintem fontos lenne, hogy párbeszédbe lépjünk minél többen egymással. Nagyon sok jó dolog van itt, a szinóduson, és nagyon sok jó dolog van Magyarországon is. Olyan jó lenne közelebb hozni a különböző meglátásokat és tapasztalatokat, és közösen leépíteni azt a rengeteg gyűlöletet, félelmet, ami jelenleg Magyarországon uralkodik.

A teljes interjú itt olvasható.

Csiszár Klára: „A remény hullámvasútja”

Csiszár Klára professzor a szinódus második ülésszaka alatt adott interjújában egy hullámvasúthoz hasonlította az egyház megújulását. Kiemelte, hogy a szinodalitás az egyház kötelessége, ezzel kapcsolatban pedig hangsúlyozta a nők szerepének fontosságát. Mint mondta, nem kizárt, hogy a jövőben megvalósulhat a nők diakónussá szentelése.

Csiszár Klára: „A remény hullámvasútja”

Részlet az interjúból:

– Az egyházi szolgálat és a nők szerepe gyakran vitatott kérdés. Ez itt is így van?

– A szolgálat és a nők szerepének kérdése folyamatosan napirenden van, de ezt sokan félreértik. Nem hiszem, hogy most teológiai vitákra van szükségünk, inkább egy tágabb keret szükséges ahhoz, hogy újragondoljuk a nők szerepét az egyházban. A következő hetekben nem fogunk női diakónusokat felszentelni, de ez nem jelenti azt, hogy a kérdés lekerül az asztalról. Arról van szó, hogy a nőket vezetői pozíciókba hozzuk és láthatóbbá tegyük őket. Ehhez türelemre és bátorságra van szükség, hogy a szolgálatot mélységében újragondoljuk, és a nőket bevonjuk a döntéshozatali folyamatokba.

– Ön gyakran említi a sensus fidei-t, a hívők hittudatát. Milyen jelentősége van ennek a szinóduson?

– A sensus fidei a szinódus alapszólama. A II. Vatikáni Zsinat közelebb hozott minket ehhez a fogalomhoz, ez most a munkánk teológiai alapja. Arról van szó, hogy meghallgatjuk a híveket, tiszteletben tartjuk az észrevételeiket. Gyakran kérdezték tőlem, hogy bizonyos püspökök, akik szigorúbb álláspontot képviselnek, hitelesen képviselik-e a híveiket. Bizonyos esetekben igen. És ez óriási alkalmazkodóképességet igényel. A romániai egyház nem olyan, mint az ausztriai. Ott nem tarthatok ugyanolyan előadásokat, amilyeneket Bécsben tartanék, mert mások az igények, más a kulturális kontextus.

A teljes interjú itt olvasható.

Mario Grech: „Nincs okunk félni a megújulástól”

Mario Grech bíboros, a Püspöki Szinódus főtitkára a szinódus lezárása után adott interjújában hangsúlyozta, hogy a szinodális folyamat nem ért véget az ülés lezárásával. Sőt, igazán csak most kezdődik a helyi egyházakban, amikor a hívek is a megújulás útjára lépnek.

Mario Grech: „Nincs okunk félni a megújulástól”

Részlet az interjúból:

– A szinódust lezáró liturgia nagyon megérintette a szívemet. Ferenc pápa az ülő stílusú egyház és a mozgásban lévő egyház képéről beszélt. Nem szabad hagynunk, hogy egyházként csak üljünk és várakozzunk, hanem mozognunk kell, fejlődnünk kell. Mindannyiunknak, Isten népének át kell mennünk egy megtérésen, mégpedig szinodális megtérésen. A mostani szinódus kiindulópontja még 2021-ben volt, most pedig itt vagyunk egyfajta végpontnál 2024 őszén. Ahogy már utaltam rá, az út érdekes része most kezdődik, amikor hazatérünk. Mit javasol azoknak, akik Magyarországon érdeklődnek a szinodalitás iránt? Hogyan tudnak rálépni erre az útra, és hogyan tudják követni azt az irányt, amit a szinódus megfogalmazott?

– Valóban, a szinódus ünneplése véget ért, de ez egy folyamat, és még mindig tart. A most kezdődő, nagyon fontos szakaszt én leginkább visszacsatolásnak nevezném. Mert minden azzal kezdődött, hogy meghallgattuk az embereket, meghallgattuk a helyi egyházi közösségeket. Ismételten mondom, a munkadokumentumokat, amelyek a szinódus mindkét ülésére készültek, nem Rómában találták ki. Ezek olyan dokumentumok voltak, amelyeket a helyi egyházak jelentéseiből állítottunk össze. És most a szinódus záródokumentuma visszakerül a helyi egyházi közösségekhez, nem csupán azért, hogy a helyi egyházak lefordítsák, alkalmazzák, a dokumentumban foglaltakat a lelkipásztori döntésekben, hanem azért is, hogy helyben folytassák az egyház tagjai a megkülönböztetést. Mert vannak bizonyos kérdések, amelyek még mindig nyitva vannak, és figyelembe kell venni az adott hely fontosságát, hiszen az egyház mindig egy bizonyos területen van jelen a történelemben. Egy dolog biztos: Péter apostol nyomdokain haladunk, hűek vagyunk az evangéliumhoz és a szenthagyományhoz. Egyáltalán nem kell félni a megújulástól. De jobban meg kell egymást értenünk, és jobban össze kell fognunk, hogy képesek legyünk Jézust hirdetni a mai világnak. Minden megkeresztelt osztozik ebben a küldetésben.

A teljes interjú itt olvasható.

 

Itt olvasható magyarul a szinódus végleges záródokumentuma

Több apró módosítás után elkészült a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének végleges záródokumentuma, amely a Megújul csapatának fordításában magyar nyelven is elérhető.

Igen hamar, már a szinodalitásról szóló szinódus estéjén közzétették a szinódus résztvevői által megszavazott záródokumentum munkafordítását olasz és angoil nyelven. Azt a szöveget rövid iőn belül lefordítottuk és közzétettük a Megújul.hu felületén.

Időközben elkészült a néhány helyen módosított, végleges szövegváltozat, amelyet szintén olasz és angol nyelven is megküldött szerkesztőségünknek a Szinódus Főtitkársága. Azt javasoljuk, hogy a továbbiakban

minden érdeklődő ezt a dokumentumot vegye alapul a szinódus döntéseinek megismeréséhez és megvalósításához.

Az új szövegváltozat alapvetően apró formai, stilisztikai, fogalmazásbeli módosításokat tartalmaz, kevés helyen fordult elő csupán, hogy 1-2 szónál hosszabb szövegrész változott volna.

A legfontosabb újítás, hogy a dokumentum része lett a Ferenc pápa által november 24-én kiadott záródokumentumot kísérő jegyzet, a pápai szerzőség miatt a borító is megújult.

A végleges záródokumentum magyar változata az alábbi képre kattintva tölthető le.

Itt olvasható először magyarul a szinodális szinódus záródokumentuma

Örömmel jelentjük be, hogy magyar nyelven is elérhető a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének záródokumentuma, amely először a Megújul.hu-n olvasható.

A dokumentum magyar nyelvű változata fontos mérföldkő a hazai közösségek számára, hiszen lehetőséget ad, hogy együtt gondolkodjanak a megfogalmazott iránymutatáson. Az eredeti dokumentumot október 28-án tette közzé a Vatikán, mostantól viszont a magyar nyelvű verzió is elérhető. A záródokumentum különlegessége, hogy Szentatya nevét viseli ilyenre korábban nem volt példa az egyház történetében. Ferenc pápa a nevét adta ahhoz az íráshoz, amely összegzi a megújuló egyház útját, ezzel konkrét iránymutatást ad mind a klérusnak, mind a laikusoknak.

Aktuális kérdések, aktuális válaszok

A záródokumentum olyan fontos kérdéseket tárgyal, mint a befogadás és a megértés, a migráció és az empátia, valamint a nők szerepe a jövő egyházában. Olvassuk együtt a szinodális szinódus záródokumentumát, fogjuk a kezünkbe, akár egy kézikönyvet, és cselekedjünk úgy, ahogy Ferenc pápa is buzdít minket: ne legyünk ülő egyház, keljünk útra mindannyian!

A dokumentum az alábbi képre kattintva szabadon letölthető.

„Ami erősebbé teheti az egyházat” – Ferenc pápa lezárta a szinódust

A XVI. Püspöki Szinódus zárómiséjén Ferenc pápa arra buzdít minket, hogy legyünk olyanok, mint a mai evangéliumban szereplő Bartimeus, és bízzuk rá „vakságunkat” az Úrra, hogy missziós egyház lehessünk.

A Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének záróeseményeként Ferenc pápa vasárnap, október 27-én szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában, amelyben hálát adott az Úrnak a közösen megtett útért. A Szentatya köszöntőjében bejelentette, hogy az elmúlt három évet, vagyis a szinodalitás szinódusát ezennel lezárja.

Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a magyarországi római katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Fel kell ismernünk saját vakságunkat

Ferenc pápa homíliájában a mai evangéliumhoz (vö. Mk 10,46-52) kapcsolódva felidézte a vak Bartimeus történetét, aki azért fohászkodott az Úrhoz, hogy visszanyerje látását, és miután az Úr meghallgatta és teljesítette kérését, a férfi Jézus követője lett. „Bartimeus a mi belső vakságunkat jelképezi, amely visszatart minket attól, hogy jó reménnyel szemléljük az életet.

Ez a vakság az egyházat is érinti, amely miatt néha képtelen észrevenni az Úr jelenlétét,

és felkészületlen szembenézni a valósággal” – mondta a Szentatya, majd hozzátette, hogy emiatt az egyház nem tud megfelelően válaszolni az emberek kérdéseire. Márpedig az egyház nem maradhat tétlen a mai nők és férfiak által felvetett kérdésekkel szemben. „Igenis szembe kell nézni korunk kihívásaival. Nem ülhetünk tétlenül, mielőbb választ kell adnunk a világ problémáira.”

Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája a magyarországi görög katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Ébresszük fel a hitünket!

Ferenc pápa a szinódus zárószentmiséjén emlékeztetett arra is, hogy ez a rendkívüli találkozó lehetőséget ad mindannyiunk számára, hogy felébresszük hitünket. „Az evangélium örömhíre felébreszt, de ehhez előbb meg kell hallanunk az evangéliumot. Legyünk olyanok, mint Bartimeus, és

lássuk meg az Urat, aki felkarolja a világ összes emberét, köztük a szenvedőket, a szegényeket vagy a marginalizálódott csoportok tagjait”

– hangsúlyozta a Szentatya, aki egy érdekes példával szemléltette, hogy mire lenne szüksége a mai egyháznak. „Nem egy tétlen és lemondó egyházra van szükségünk, hanem egy olyan egyházra, amely meghallja a világ kiáltását, és koszos lesz a szolgálatban.”

Ferenc pápa szentmiséjével zárult a szinodális szinódus a Vatikánban. (Fotó: Gégény István)

A szinodális egyház erős egyház

„Ahogyan Bartimeus hittel és reménnyel kiáltott az Úrhoz, úgy mi is tegyük ugyanezt” – mondta a pápa, majd hozzátette, hogy ismerjük fel Isten munkáját életünkben. Hangsúlyozta, hogy ehhez előbb jó útra kell lépnünk. Hogy hol van a jó út? Ott, ahol Jézus jár; legyünk tehát Jézus követői, mert így eljutunk az Úrhoz. Így amikor a gyengeség vagy a tétlenség megakadályozna minket, akkor

lesz elég erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy tovább haladjunk a megújulás útján.

„Az Úr halad előttünk, meg kell hallanunk a hívását! Keljünk útra, hogy visszakapjuk a látásunkat.” A Szentatya rámutatott, hogy ez az út előrevetíti a szinodális egyház képét, amelyben minden kereszténynek van ereje ahhoz, hogy szembenézzen a világ kihívásaival. „Emlékezzünk, hogy nem vagyunk egyedül ezen az úton, hanem itt vannak mellettünk keresztény testvéreink is, akikkel együtt haladunk Jézus mögött.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk. (Fotó: Gégény István)

Ferenc pápa zárógondolata adjon lendületet

A pápa hangsúlyozta, hogy az egyháznak újra talpra kell állnia, hogy magához ölelje az emberiséget, és segítsen abban, hogy az evangélium örömhíre beragyogja az egész világot. „Nem egy statikus egyház kell most, hanem egy missziós egyház, amely a világ utcáin jár Jézussal” – mondta a Szentatya, végül köszönetet mondott az elmúlt napokért, hónapokért és évekért. Köszönetet mondott a szinódusért, és kiemelte, hogy ezentúl is azért fog imádkozni, hogy az egyház folytassa azt az értékes munkát, amelyet a szinódus elindított.

„A szinodális egyház olyan, mint egy nagy közösség, amely minden keresztényt felemel.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk, és befogadó, elfogadó, megértő keresztényekké váljunk ebben a sebzett világban, amelyben mindennél nagyobb szükség van az összetartásra.

Szöveg: Vermes Nikolett
Fotó: Gégény István

Eljött a szinódus utolsó napja, a Vatikán nyilvánosságra hozta a záródokumentumot

Október 26-án este sor került a XVI. Püspöki Szinódus második ülésének záró sajtótájékoztatójára. A késő estébe nyúló esemény rávilágított a szinodális folyamat legfontosabb pontjaira és a záródokumentumban megfogalmazott új irányokra. Nézzük, merre halad a jövő egyháza!

A Vatikán sajtótermében neves egyházi vezetők álltak a sajtó rendelkezésére ezen az estén, hogy bemutassák a szinódus záródokumentumát és válaszoljanak az újságírók kérdéseire. Az eseményen részt vett Mario Grech bíboros, a Szinódus főtitkára; Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus általános referense; Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér, elnöki delegált; Giacomo Costa atya és Riccardo Battocchio püspök, mint különleges titkárok; valamint Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa és a tájékoztatási bizottság elnöke, akik átfogó képet adtak a szinódusi munka eredményeiről és a további lépésekről.

„Egy új korszak kezdődik” 

Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus főrelátora hangsúlyozta, hogy a szinodális folyamat nem csupán a hagyományos vallási elvek ápolásáról szól, hanem új párbeszédformák kialakításáról is, amelyek mindannyiunk számára lehetőséget adnak hitünk mélyebb megélésére. Mint mondta, ebben a jelentős pillanatban egy új korszak küszöbén állunk, amely egy megújult, közösségcentrikus egyház képét vetíti előre. „A szinódus nem ideológiai küzdelmekről szólt.

Ez nem liberálisok és konzervatívok harca volt.

Itt minden résztvevő hozzájárulása együttesen formálta a közös jövőképet” – mondta a bíboros, aki ezzel új megvilágítást adott az elmúlt egy hónap eseményeinek. Szerinte ugyanis a valódi egység nem az uniformizálásban, hanem a sokféleség harmóniájában rejlik.

Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus általános referense (Fotó: Gégény István)

„Elkötelezettek vagyunk a megújulás mellett” 

Mario Grech bíboros, a szinódus titkárságának vezetője bejelentette, hogy a szinódusi határozatokat több mint kétharmados többséggel fogadták el.

„Ez az eredmény azt tükrözi, hogy minden résztvevő elkötelezett az egyház jövőjének alakítása mellett”

– mondta Grech bíboros, majd hozzátette, hogy ezzel hivatalosan is egy új szinodális szakasz veszi kezdetét, amely az egyházi megújulás kulcseleme lesz. Mindezek tetejében a bíboros az este során köszönetet mondott a sajtó munkatársainak, akik továbbadják a szinódus hírét.

Mario Grech bíboros, a Szinódus főtitkára (Fotó: Gégény István)

Új szerepben a nők

A szinódus történetében először női vezetők is jelentős szerepet kaptak, ami újabb mérföldkövet jelent az egyházi hierarchia fejlődésében. Maria de los Dolores Palencia Gómez, a szinódus delegált női elnöke kiemelte, hogy az egyház egyre nagyobb nyitottsággal fogadja a nők véleményét és aktív részvételét. „A szinódus hatására a jövőben várhatóan még nagyobb figyelmet fordítanak majd a nők egyházi szerepének erősítésére, ami az egyház sokszínűségét és egységét szolgálja” – mondta határozottan a női elnök.

Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér, elnöki delegált (Fotó: Gégény István)

Kibontakozóban az egyház új kommunikációs stílusa

Paolo Ruffini, a Vatikán kommunikációért felelős prefektusa aláhúzta a média és az információáramlás fontosságát. Szavai szerint a közösségi média és a modern kommunikációs eszközök segítségével a hívek széles körben értesülhetnek a szinódusi eseményekről, ami segíti az egyház nyitottságát és átláthatóságát. „A kommunikáció kulcsszerepet játszik az egyház hiteles képének közvetítésében” – jelentette ki Ruffini, aki kiemelte, hogy vége az offline egyház korszakának.

Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa (Fotó: Gégény István)

Egyenes úton jár a jövő egyháza

A sajtótájékoztató zárásaként az egyházi vezetők felhívták a figyelmet a következő szinódusi szakaszra, amely még több közösségi és kollektív párbeszédre ösztönöz. Az elhangzottak alapján a cél, hogy a hívők még mélyebben bekapcsolódjanak a szinódusi folyamatba, és aktív részeseivé váljanak az egyház életének. Mondták mindezt nagy határozottsággal, amely az egyház történelmében példátlan. Ez lehet a megújuló egyház nyelve: konkrét, egyértelmű és őszinte. A szombat esti esemény rámutatott arra is, hogy

a szinódus nem puszta döntések elfogadásáról szól, hanem egy új, közösségközpontú egyházi élet kialakításáról.

A híveknek a jövőben még több lehetősége lesz, hogy kifejezzék véleményüket és aktívan hozzájáruljanak az egyház jövőjéhez, amint az egyházi vezetők folytatják a párbeszédet és a közös gondolkodást a hívők és a társadalom széles rétegeivel.

Rendhagyó módon az újságírók a sajtótájékoztató kezdetén feltehették kérdéseiket (Fotó: Gégény István)

Az utolsó sajtótájékoztató legfontosabb öt pontja

  1. Szinodális egyház lényege: Az egyház a közösség és misszió jegyében járja szinodális útját, amelynek célja, hogy minden megkeresztelt részt vegyen az evangélium hirdetésében és a közösségi életben. Ez az egység és sokszínűség harmóniáját hangsúlyozza, és a Szentlélek vezetésével a közösségi megújulás felé irányít.
  2. Kapcsolatok megújítása: A szinodális egyház célja új kapcsolatokat kiépíteni, különös figyelemmel azokra, akik marginalizálódnak vagy kizártak. A közösségben való aktív részvétel és a méltóság tisztelete minden hívőt közelebb hoz egymáshoz, valamint Krisztushoz.
  3. Átláthatóság és felelősség: Az egyház belső döntéshozatali folyamatainak megújítása elengedhetetlen a hitelesség és bizalom növeléséhez. Az átlátható vezetési struktúrák és felelősségre vonhatóság biztosítása kulcsfontosságú.
  4. Kötelékek erősítése és adománycsere: Az egyház különböző kulturális és nemzeti hátterű közösségei közötti kötelékek erősítése hozzájárul a katolikus egyház egységéhez, és lehetőséget biztosít a karizmák szimfóniájára, ahol minden hívő szerepe együttesen alkotja a teljes egységet.
  5. Missziós küldetés: Minden megkeresztelt embert arra hív az egyház, hogy életével és tetteivel tanúsítsa Krisztus szeretetét. A szinodális egyház formálja az embereket, hogy a világ minden részén részt vegyenek a misszióban és hűséggel szolgálják közösségeiket.

Szöveg: Vermes Nikolett
Fotó: Gégény István

A jövő egyháza egy sportszerűbb egyház

Olimpikonok, paralimpikonok és menekült sportolók gyűltek össze Rómában, hogy megosszák történeteiket és tapasztalataikat.

Az elmúlt időszakban Róma a szinodális gyűléstől volt hangos. A szinódus a hétvégi zárómisével véget ér, de a párbeszéd csak most kezdődik. Többek között ez inspirálta az első Sport Szinódus megrendezését, ahol sportolók találkoztak, hogy együtt gondolkodjanak a megújuló egyházról.

Ebben a sportban keresztények indulnak

Október 25-én, péntek este a Vatikán San Calisto épületében olimpikonok, paralimpikonok és menekült sportolók léptek a színpadra, hogy megosszák a közönséggel küzdelmeiket. Ezzel kívánták előmozdítani a megújulást, hiszen ezen az estén a kölcsönös tiszteletről, szolidaritásról és testvériségről beszéltek saját sportolói élményeiken keresztül. Az Athletica Vaticana által szervezett első Sport Szinódus szorosan kapcsolódik a jelenlegi szinódusi folyamathoz, amelyet Ferenc pápa a kölcsönös meghallgatás, az együttérzés és a közösség szellemében hívott össze. Ugyanis a szinódus fogalma (a „közös úton járás”) kulcsfontosságú a sport világában is, ahol az együttes munka, a kölcsönös támogatás és a közös célok vezetnek sikerhez. Ezzel a különleges eseménnyel a Vatikán megmutatta, hogyan lehetne sportszerűbb egyházat építeni, amely megküzd minden nehézséggel, ahol a fair játék alapvető, és ahol maguk a keresztények azok a sportolók, akik a győzelemért küzdenek. Az ellenfél minden világi kihívás.

Az Athletica Vaticana szervezte az első Sport Szinódust (Fotó: Vatican Media)

A sport a megújulás eszköze

A Sport Szinódusra érkező atléták közül elsőként Rigivan Ganeshamoorthy paralimpiai aranyérmes diszkoszvető szólalt fel. A sportolónál öt éve Guillain–Barré-szindrómát diagnosztizáltak, ami izomgyengeséget okoz, és belátható időn belül halálhoz vezethet. Egy ilyen diagnózis hallatán keveseknek jut eszébe, hogy itt az idő a sportolásra, Ganeshamoorthy azonban éppen a diagnózis hatására kezdett mozogni, előtte ugyanis esze ágában sem volt edzésekre járni.

„A sport egyfajta újjászületés volt számomra. Esélyt adott az újrakezdésre, és csodával határos módon a betegségem lefolyását is lassította”

– mondta a bajnok, majd hozzátette, hogy pontosan egy ilyen újjászületésre van szüksége az egyháznak is. A diszkoszvető után Andy Diaz és Fabrizio Donato történetét hallhatta a közönség. Donato 2012-ben szerzett bronzérmet a londoni olimpián hármasugrásban, Diaz pedig az idei párizsi olimpián szerzett bronzérmet ugyanebben a sportágban. Érdekesség, hogy Diaz Kubából menekült Olaszországba, és mivel nem volt hol laknia, eleinte az utcán élt. Ekkor találkozott Donatóval, aki segített neki, otthont, reményt és új célt adott számára, később pedig edzőként támogatta a hármasugrásban. 12 év támogatás után a kubai fiú már az olimpiai dobogón állhatott. Ez a történet jól példázza, hogy mire képes a szinodalitás. „Az összefogásban óriási erő rejlik” – mondták.

A sport sokkal többeket vonzott, mint a nap többi eseménye (Fotó: Vatincan Media)

A sport mint mentőöv

Az este folyamán elhangzó tanúságtételek önmagukban elég hitelesek voltak ahhoz, hogy elgondolkodjunk, milyen változást eredményez a sportszerű gondolkodás. A legmeghatóbb pillanat azonban csak ezután következett, amikor Mahdia Sharifi, az olimpiai menekült csapat taekwondoversenyzője osztotta meg történetét a keresztény közönséggel. Sharifi titokban kezdte el edzéseit, dacára annak, hogy kultúrája és édesapja is tiltotta. „Tizenegy éves koromban láttam egy női edzőt, akinek az élete azonnal példa lett számomra. Ettől a perctől kezdve tudtam, hogy taekwondózni akarok” – mondta az olimpikon, akinek álmai hirtelen szertefoszlottak a tálibok hatalomátvétele után.

A lánynak menekülnie kellett Afganisztánból, hátrahagyva mindent, beleértve a családját és barátait.

„Ez életem tragédiája” – mondta a sportoló, majd hozzátette, hogy egyedül a taekwondo adott neki reményt. A sporttal együtt közösséget és új barátokat talált, és bár a családját semmi sem pótolhatja, az edzések segítenek neki, hogy feldolgozza ezt a traumát. A különböző sportolói történetek révén a Sport Szinódus rámutatott a sport és a hit közös értékeire: a kitartásra, a közösségre és a reményre. Vegyünk példát az atlétákról, és gyűjtsünk erőt ahhoz, hogy megküzdjünk az akadályokkal!

Mahdia Sharifi története példa a keresztények számára (Fotó: Vatican Media)

Sport a békéért

„A sportnak hidakat kell építenie, le kell bontania a falakat, és segítenie kell a békét” – írta Ferenc pápa a Játékok a békéért című könyv előszavában, amelyben olimpiai és paralimpiai sportolók történetei olvashatók. Ne feledjük azt sem, hogy maga Ferenc pápa fiatalon futballozott, és bár nem feltétlenül a sportnak köszönheti karizmatikusságát, a sport által még több emberhez tud kapcsolódni. Legyünk mi, keresztények is olyanok, mint a sportolók: eddzük a lelkünket nap mint nap, hogy legyőzzük a mindennapi konfliktusokat.

 

Újabb kijelentések a Vatikánból: kereszteljenek és prédikáljanak a nők

Globális egyházi kérdésekről és a szinódus legégetőbb kérdéseiről nyilatkoztak prominens egyházi vezetők kedden délután a Vatikánban.

A világ különböző régióiból érkező bíborosok, érsekek és püspökök olyan, a világegyházat érintő kérdésekre kerestek válaszokat, amelyek a jövőben hatással lesznek az egyház minden tagjára. A tájékoztatón elsőként Fridolin Ambongo Besungu bíboros, az Afrika és Madagaszkár Püspöki Konferenciáinak Szimpóziuma, a S.E.C.A.M. elnöke szólalt fel, aki az afrikai egyház azon törekvéseit taglalta, amelyek szorosan kapcsolódnak a szinódushoz. Beszédében kiemelte, hogy a kontinensen élő keresztényeket komolyan foglalkoztatja a szinódus, mi több, sokan ettől az eseménytől várják a társadalmi egyenlőtlenségek végét. Hangsúlyozta, hogy Afrikának régóta nagy szüksége van a béke és az igazságosság előmozdítására, ezért minden követ meg fog mozgatni annak érdekében, hogy a szinódus tevékenyen segítse ezt a törekvést. „Bízunk abban a bizottságban, amelyet a pápa és az egyház elindított. Bízunk abban, hogy a szinódus tisztázza a társadalmi kérdéseket. Bízunk abban, hogy a Szentatya irányításával egy egyenlőbb világ felé haladunk a jövőben.”

Fridolin Ambongo Besungu kapucinus szerzetes, a Kinshasai főegyházmegye érseke, bíboros (Fotó: Vatican Media)

Egyedül maradtak volna a keresztények?

Ezek után a közép-afrikai Andrew Nkea Fuanya érsek a szinódus kommunikációs céljairól beszélt, amellyel kapcsolatban rámutatott, hogy a transzparencia és az őszinte párbeszéd kulcsfontosságú az egyház hitelességének megőrzése érdekében. Mint mondta, bízik benne, hogy a zsinat során szerzett tapasztalatok gyökeres változásokat hozhatnak az egyházi élet minden szintjén. „Egy olyan helyről érkeztem, ahol a keresztények kisebbségben vannak, ahol üldözik a keresztényeket, ezért az én közösségem nem tudja, hogy milyen lehet nyíltan beszélni az evangéliumról. Képzeljük el, hogy a munkahelyen, ahol dolgozunk, nincs rajtunk kívül egyetlen keresztény ember sem. Vagy hogy a mindennapokban nem találkozunk keresztényekkel. Mihez kezdünk ilyenkor?

Hogyan építhetjük az egyházat egy hallgatásra kényszerített közösséggel? Lehet-e evangelizálni olyan helyeken, ahol nem engedélyezett a nyilvános evangelizáció?

Ezekre szeretnék választ találni, és ahogy körbenézek a világban, látom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a vággyal” – mondta az afrikai érsek, majd hozzátette, hogy a migrációnak óriási szerepe van mindebben. Elmondása alapján a népvándorlás hatására minden elképzelésnél gyorsabban terjed az iszlám, amelynek elszenvedői azok a keresztények, akik olyan helyen élnek, ahol az iszlám nem nézi jó szemmel a kereszténységet. Majd Fuanya érsek köszönetet mondott azoknak a bátor híveknek, akik még ilyen nehéz körülmények között is teljesítik a missziót, hogy hirdessék az evangéliumot.

Franz-Josef Overbeck a katolikus egyház német püspöke, 2009 óta Essen püspöke, 2011 óta pedig a német hadsereg püspöke (Fotó: Vatican Media)

A katonaságtól a női prédikátorokig

Franz-Josef Overbeck, a német hadsereg püspöke is jelen volt a keddi sajtótájékoztatón. Beszédében a katonai lelkészi szolgálat szerepét hangsúlyozta, amely szorosan kapcsolódik a béke megteremtéséhez. Azonban a jelenlévő újságírók egészen más témában kérdezték a német püspököt: arra voltak kíváncsiak, hogy a német egyházban milyen szerepet töltenek be a nők. „Egyetértek azzal, hogy fontos foglalkozni a nők egyházi szerepével, ez számomra nagyon lényeges, pláne, ha a paphiányt nézem. Egyre kevesebb a pap Németországban is, így egyre kevesebb ember van, aki pasztorális munkát végez. Magam is úgy gondolom, hogy a női munkatársak bevonása az egyetlen lehetőség arra, hogy az egyház tovább folytassa missziós útját.

Ezért a nőket be kell vonni minden pasztorális munkába, amibe csak lehet, például kereszteljenek és prédikáljanak.

Németországban azon dolgozunk, hogy ez megvalósuljon. Ebben segít nekünk a német szinódusi út” – mondta a püspök. Bár a szinódus második ülésszakán minden nap hallhattunk kijelentéseket a nők egyházi szerepvállalására vonatkozóan, minden bizonnyal a keddi sajtótájékoztatón elhangzottak fogalmazták meg a legtöbb konkrétumot a témában.

Legyünk a cselekvő egyház tagjai!

A keddi eseményekkel kapcsolatban ki kell emelni az Ázsiából érkező Clarence Sandanaraj Davedassan atya személyes tanúságtételét. Beszédében a vallási pluralizmust és a szociális igazságosság kérdéseit boncolgatta. Elmondta, hogyan élik meg otthonaikban hitüket az ázsiai keresztények, még akkor is, ha az utcán hallgatniuk kell erről. Ez ad erőt számára is, hogy tevékenyen segítse az egyház megújulását. A sajtótájékoztató tehát három földrész sajátos problémáit vizsgálta, amelyek hol jobban, hol kevésbé érintik a híveket. Buzdító látni, hogy Afrika, Ázsia és Európa képviselői hogyan járulnak hozzá a megújuláshoz, és hogy milyen mély reménnyel tekintenek a szinódusra.

 

 Megosztó kérdések: mit várhatunk, és mit ne várjunk a megújulástól?

A hétfői szinódusi tájékoztató több fontos témát érintett, beleértve a püspöki közösség szerepét, az egyházi reformokat és a szinódus jövőbeni irányvonalait. Szó esett arról is, hogy milyen messze van a cél.  

A szinódus hétfői, október 21-ei sajtótájékoztatója ezúttal is a Vatikánban található Sala Stampában került megrendezésre, ahol az újságírók első kézből kaptak tájékoztatást a XVI. Püspöki Szinódus második ülésszakának aktuális munkálatairól. A sajtótájékoztató résztvevői közé tartozott Matteo Maria Zuppi bolognai érsek, aki a szinódus rendes tanácsának tagjaként bemutatta az eddigi fejleményeket, és hangsúlyozta a közös út fontosságát az egyház megújulásában. Manuel Nin Güell görögországi bizánci rítusú katolikus püspök szintén megszólalt, kiemelve a keleti katolikus közösségek sajátos kihívásait és hozzájárulását a szinódusi folyamatokhoz. Az oxfordi monostorból érkező Timothy Peter Joseph Radcliffe atya a szellemi megújulást hangsúlyozta, míg Nathalie Becquart nővér, a szinódus titkárságának alárendeltje a nők egyházban betöltött szerepére hívta fel a figyelmet. Végül Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium vezetője és Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs tisztviselője a média szerepét tárgyalták a megújulás folyamán.  

Timothy Peter Joseph Radcliffe OP (Fotó: Vatican Media)

Ez nem egy címlapsztori  

A felszólalók között elsőként Timothy Radcliffe kapott szót, aki határozottan kijelentette, hogy a megújulástól nem érdemes radikális változást várni. „A keresztény szabadság nem korlátozódik egyetlen személyre, nem korlátozódik csak ránk, hanem mindig a közösségről szól, arról, hogy

Isten szüntelenül jót akar a teremtett világnak, benne nekünk, teremtményeknek. Ezt kellene felismernünk,

amikor a megújulásról beszélünk. Tudom, hogy a sajtó meghökkentő bejelentésekre készül, de szerintem hiba lenne hajszolni a megújulás útját. Ez a zsinat olyan megújulásról szól, amely a lelkünkben zajlik” – mondta Timothy Radcliffe, majd hozzátette, ahogy belülre, úgy kifelé is kell figyelnünk. Mint említette, a világban jelenleg is zajló fegyveres konfliktusokra reagálnia kell az egyháznak, vagyis a híveknek. Mert az egyház nem egy megközelíthetetlen intézmény, hanem a megkeresztelt emberek közössége. A szerzetes ironikusan megjegyezte azt is, hogy egy békére törekvő egyház nem fog az újságok címlapjaira kerülni, de ettől még sokkal fontosabb, mint bármilyen címlapsztori. „Úgy gondolom, hogy ennek a zsinati időszaknak a legizgalmasabb kihívása az, hogyan tudjuk eljuttatni az emberekhez a hírt: belső megújulásra hív az egyház.”  

Matteo Maria Zuppi bolognai éresek (Fotó: Vatican Media)

A megújulás apró gesztusokkal kezdődik  

Ezt követően Matteo Maria Zuppi bolognai érsek kapott szót, aki felszólalásában szorosan kapcsolódott Timothy atya gondolataihoz. „Felejtsük el a drámai fordulatokat! A megújulás alatt egészen apró tettekre, gesztusokra kell gondolni, amelyeket a keresztények cselekszenek” – mondta, majd emlékeztetett minket Jézus tetteire, amelyek a mindennapi életben történtek, amelyekhez nem volt szükség különleges alkalmakra, hiszen a szeretetnek a mindennapokban kell munkálkodnia.

„Cselekedjünk úgy, ahogy az egyház tagjai az elmúlt 2000 év során tették, járjuk a keresztények útját, és tegyük mindezt ma, a XXI. században.”

Az érsek megjegyezte, hogy egyfajta gyermeki kíváncsisággal várja a megújulás látható jeleit, amelyek a mindennapi emberek életében fognak megjelenni. Mert az egyház missziója nem korlátozódik híres emberekre, nagy nevekre vagy kimagasló személyiségekre. Az egyház missziója minden megkeresztelt ember feladata, akiknek remélniük kell, hogy a keresztény közösség nem szűnik meg soha.  

Nathalie Becquart nővér, a Püspöki Szinódus Főtitkárságának altitkára (Fotó: Vatican Media)

A női híveknek közösségformáló ereje van  

Harmadik felszólalóként Nathalie Becquart nővér markánsan beszélt a nők szerepének fontosságáról a mai egyházban. „Látjuk, hogy a nők egyre inkább részt vesznek a szinódusi folyamatban, és hozzájárulásuk alapvető az egyház jövőjének formálásában. Láthatjuk azt is, hogy a nők aktív jelenléte a szinódusok során, valamint az egyház minden szintjén elengedhetetlen. A nők jelenléte hozzájárul a közösségi élet formálásához és a hit megélésének új formáihoz.” Becquart nővér ezzel arra is utalt, hogy

a szinódus a részvétel és az együttműködés szellemében zajlik, ahol minden hívő, nemre való tekintet nélkül, fontos szerepet kap.

Végül köszönetet mondott a keresztény nőknek, akik bátran cselekednek az egyházért. Legyen szó gyereknevelésről, világi munkáról vagy bármilyen mindennapi tevékenységről, a katolikus nőket ugyanúgy missziós munkára hívja az egyház, mint férfi tagjait. Végül a nővér felszólalását követte Manuel Nin Güell görögországi bizánci rítusú katolikus püspök beszéde, aki a béke munkatársainak nevezte a megkeresztelt embereket.  

A szinódus vége a megújulás kezdete  

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy közeledik a szinódus vége, ez azonban nem jelenti azt, hogy egy folyamat a végére ért, épp ellenkezőleg. A szinódus vége felé haladva egyre inkább közeledünk a megújuláshoz, a katolikus egyház megújulásához. Ez a mérföldkő pedig meghatározza a keresztény közösség jövőjét.  

Az egyetemisták is feltették saját kérdéseiket, bátor felszólalások követték egymást 

Az Egyesült Államokból érkeztek a fiatalok Rómába, hogy a Szinódusi Titkárság vezetőivel beszélgethessenek.  

Körülbelül 140 egyetemista kapott közvetlen betekintést a szinódusi munkafolyamatokba. A hallgatók többsége Észak-Amerikából érkezett, és csak azért tette meg ezt a hosszú utat, hogy személyesen tegyenek fel kérdéseket a szinódus képviselőinek. Ennek pedig megadták a módját: a fiatalokat ugyanabban a teremben, egészen pontosan a VI. Pál teremben fogadták, mint ahol maguk a szinódusi viták zajlanak nap mint nap. Ennek köszönhetően a diákok igazán közel kerültek az egyházban jelenleg zajló megbeszélésekhez, amelyeknek a végkimenetele döntő jelentőségű lesz az egyház jövője szempontjából. A kerekasztal-beszélgetés felépítése tehát szépen tükrözte a második ülésszakot, ahol az egyház tagjai meghallgatják egymást, és bekapcsolódnak a párbeszédbe, vagy ahogy maga Ferenc pápa fogalmaz: közösen lépnek arra az útra, amelyet a keresztényeknek együtt kell megtenniük.  

Nehezen élik meg a hitüket a fiatalok  

Az „Egyetemi diákok párbeszédben a szinódus vezetőivel” címet viselő esemény releváns kérdéseket foglalt magában, amelyek egytől egyig érintik és érdeklik a fiatal keresztényeket. A hallgatók Mario Grech bíborosnak, a Szinódus főtitkárának, Jean-Claude Hollerich bíborosnak, a szinódus relátorának, Leticia Salazar nővérnek, a San Bernardinói Egyházmegye kancellárjának, valamint Daniel Flores püspöknek, a Brownsville-i Egyházmegye (Dél-Texas) vezetőjének tehettek fel kérdéseket, és a fiatalok szívesen éltek a  lehetőséggel. Az első kérdést Asia Chan, egy Tobagóból származó hallgató tette fel, aki

kifejtette, hogy milyen nehezen tudja megélni a hitét a mai kultúrában, majd megkérdezte, hogyan tudna ezen javítani az egyház.

Grech bíboros válaszolt, elismerve ezt a fajta kihívást, és rámutatott, hogy valójában nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával. Elismerte azt is, hogy van még hová fejlődnie az egyháznak, és reményei szerint ezen fog változtatni a szinódus. A bíboros elmondása alapján sokkal könnyebben megélhetnénk a hitünket a mai világban, ha több keresztény lenne. Ehhez pedig digitális misszióra van szükség, amelynek hatására valóban növekedhet a hívek száma.  

140 egyetmista érkezett a Vatikánba, hogy feltegyék kérdéseiket (Fotó: Vatican News)

Mi lesz a sebzett fiatalokkal?  

A következő kérdés Alejandrától, egy venezuelai származású hallgatótól érkezett, akt az érdekelt, hogyan segíthet az egyház azoknak a fiataloknak, akik megsérültek általa. Hollerich bíboros válaszolt, kiemelve, hogy eddig hallgatott az egyház a fiatalok sérelmeivel kapcsolatban, de ennek a hallgatásnak egyszer és mindenkorra vége. „Az egyház tisztán látja az emberek iránti odafigyelés szükségességét, különösen a mai világban. Ezért is vagyunk most itt a szinóduson, hogy lehetőséget teremtsünk a párbeszédre, és megmutassuk, hogy igenis lehet, sőt kell is beszélni ezekről a sérelmekről.”  Ezt követően egyre bátrabb és bátrabb kérdések érkeztek az egyetemistáktól, köztük egy New Orleans-i hallgatótól, Josephtől, aki a tanulmányai mellett egy ifjúsági intézményben dolgozik.

„Vagyon hogyan válthatók konkrét tettekre a szinódusi beszélgetések?”

– kérdezte a fiatal férfi, aki számára Salazar nővér adott választ. A szerzetesnővér hangsúlyozta a szinódus átalakító természetét. Kifejtette, hogy a szinódus formálja a jelenlévők lelkületét, és ezzel formálja az egyház lelkületét is. „Bízzunk benne, hogy a szinódus élő cselekedetté válik!”  

Az út még ködös előttünk, de lépésről lépésre tisztul  

Az egyetemisták egymás után tették fel kérdéseiket, a válaszadóknak pedig nem volt könnyű dolguk. Az egyház jövője láthatóan érdekli a fiatalokat, hiszen ők azok, akik saját életükben megtapasztalhatják az egyház megújulását. Kérdeztek arról is, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy több teológus legyen, vagy hogy többen válasszák az egyházi hivatást a pályaválasztás során. A szinóduson nap mint nap elhangzó javaslattételek és viták mellett óriási jelentőséggel bírt ez a péntek esti megosztás, hiszen

kiderült, hogy mi foglalkoztatja leginkább a mai huszonéves keresztényeket.

Legyen szó a hitük megéléséről, az egyház által okozott sebekről, a párbeszéd hiányáról, az egyház digitális jelenlétének hiányáról, vagy magáról az egyház jövőjéről. Most a fiatalok is közvetlenül részesei lehettek ennek a történelmi jelentőségű eseménynek, amelyet szinódusnak nevezünk. A következő napokban pedig várhatóan még több felmerülő kérdésre kapunk választ, és már nem az egyetemisták kérdésein keresztül, hanem a világegyház kérdésein keresztül. Mert napról napra közeledünk ahhoz a bizonyos startvonalhoz, amelyről indul a megújuló egyház.  

Lépjünk ki a kényelmes megszokásból, és segítsünk végre a krízist szenvedő testvéreinken!

A pénteki sajtótájékoztatón a szinódus főbb témái mellett a decentralizáció, a migráció kérdései, valamint a helyi és az egyetemes egyház viszonya került előtérbe.

Október 18-án is megtartották az aktuális szinódusi kérdésekkel foglalkozó sajtótájékoztatót a Vatikánban. Ezúttal is több kiemelkedő egyházi vezető és szakértő tartott előadást, beleértve Jean-Marc Aveline bíborost, Luis José Rueda Aparicio bíborost, valamint Stephen Ameyu Martin Mulla bíborost. Az eseményen részt vett többek között Paolo Ruffini, a Vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is, aki ezúttal is betekintést nyújtott a szinódus jelenleg zajló munkálataiba.

Ne féljünk attól, hogy darabokra hullik az egyház 

Luis José Rueda Aparicio, Kolumbia prímása és Bogota érseke a sajtótájékoztató elején részletesen ismertette a decentralizáció nehézségeit. Mint felszólalása elején mondta, elértünk arra a pontra, amikor az egyháznak ismételten sok apró közösséget kell összefognia, akárcsak az ősatyák idejében. Ennek érdekében a modern egyházi szervezetnek nagy figyelmet kell fordítania a különböző helyi egyházak igényeire – legyenek azok bármilyen szokatlanok is –, miközben biztosítja az egységet az egyetemes egyházban. A bíboros határozott állítása szerint

nem kellene félni a különböző helyi egyházaktól, vagy a már-már szokatlan közösségektől, ugyanis azok nem veszélyeztetik az egységet, hanem éppen hogy gazdagítják azt.

Példaként említette a keleti katolikus egyházakat – Aveline bíboros szerint a keleti egyházak tradíciói nélkül a katolikus egyház elveszítené fontos részeit. A markáns kijelentéseket csönd fogadta, és csak némi idő után adták át a szót a soron következő felszólalónak. Kijelenthetjük tehát, hogy amennyire közeledik a szinódus második ülésszakának vége, úgy egyre feszültebbé válik a levegő a Vatikánban.

Stephen Ameyu Martin Mulla Juda érseke (Fotó: Vatican Media)

Beszéljünk a migrációs kérdésekről!

A sajtótájékoztatón Stephen Ameyu Martin Mulla, Juba érseke, szintén markáns kijelentéseket tett a nyilvánosság előtt. Felszólalásában kiemelte a migrációs válság súlyos problémáit, köztük is a Földközi-tenger térségét érintő krízist. Ahogyan az előbbiekben Aveline bíboros, úgy a későbbiekben Ameyu bíboros is rámutatott arra, hogy a keleti népek több figyelmet igényelnének. Igaz, a jubai érsek a menekültválság szemszögéből közelítette meg a kérdést. Kiemelte, hogy a Földközi-tenger egy hatalmas régió, amely három kontinens között feszül, és migrációs útvonalak keresztezik, ennélfogva ma a térségben komoly geopolitikai feszültségek uralkodnak, amelyekről a szinódusi folyamat során is beszélni kell. „A szinóduson jó lenne szót ejteni az elméleti kérdések mellett a valós emberi tragédiákról is. Miközben mi itt ülünk, addig a migráció és a klímaváltozás által okozott problémák fokozódnak. Dűlőre kell jutnunk ezekben a kérdésekben is, hogy keresztény testvérekként segítsünk ott, ahol talán a legnagyobb szükség van a vigasztalásra” – mondta Ameyu bíboros.

Az egyház a társadalmi felelősségvállalás élharcosa

A sajtótájékoztatón Kolumbia prímása kiemelten beszélt az egyház társadalmi felelősségvállalásáról is. „Fontos, hogy az egyház tagjai a világ minden táján együtt dolgozzanak a társadalmi igazságosság előmozdításán, függetlenül attól, hogy melyik kontinensen élnek, ugyanis minden egyes földrésznek megvannak a maga problémái” – mondta Aveline bíboros, majd rámutatott, hogy a szinódusi folyamat szorosan kapcsolódik a Mediterrán-térség béke- és igazságkeresési törekvéseihez is. Emlékeztetett arra, hogy az egyháznak aktívan részt kell vennie az igazságosság és a béke előmozdításában, pláne az olyan térségekben, mint a Közel-Kelet és Afrika, ahol súlyos politikai és gazdasági feszültségek tartják rettegésben a lakosságot. „Az egyháznak óriási szerepe van a béke és az igazság előmozdításában, és nem korlátozódik le az imádságra.

Nem teremthetünk békét a világban a templom falain belül, ki kell lépnünk a saját kényelmes mindennapjainkból ahhoz, hogy az egyház tagjaiként eleget tegyünk a feladatainknak.

A szinódus most lehetőséget teremt arra, hogy az egyház a világ minden pontján együttműködjön a társadalmi igazságosság érdekében. Éljünk ezzel a lehetőséggel!” Az egyházi vezetők valósággal buzdítanák a híveket a cselekvésre, de vajon mit tehetünk a béke érdekében?

Az egyházi vezetők álláspontja megegyezett a markáns kérdésekben (Fotó: Vatican Media)

Igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség 

A péntek délutáni sajtótájékoztató rávilágított arra, hogy a szinódus a társadalmi kérdésekben is felelős. A migráció, a klímaváltozás és a társadalmi igazságosság helyzete egyre súlyosabb, és az egyház bűnt követ el, ha szó nélkül hagyja ezeket a tragédiákat. Az egyre markánsabb felszólalások, az egyre határozottabb kijelentések és javaslattételek megerősítik, hogy milyen nagy szükség van a megújulásra, vagy sokkal inkább a megújításra – lelkünk megújítására a világban szenvedő társainkért. Legyen útravaló számunkra, amit Aveline bíboros mondott: nem teremthetünk békét a világban a templom falain belül, ki kell lépnünk a saját kényelmes mindennapjainkból ahhoz, hogy az egyház tagjaiként eleget tegyünk a feladatainknak.

A mai sajtótájékoztatón elhangzó kijelentések döntő jelentőségűek lesznek a végső dokumentum kidolgozásában, amely meghatározza majd a szinódusi folyamat további lépéseit. A következő hét elején Greg bíboros celebrál majd a Szentlélek tiszteletére szentmisét, amely után megkezdődik a végső tervezet kidolgozása. A Megújul.hu ott lesz minden pillanatban, hogy lépésről lépésre kövessük együtt a megújuló egyház útját.