szinodális Archívum

Tag Archive for: szinodális

„A szinódus nem kampány” – Mit tanulhatnak a magyar egyházmegyék a bécsi szinódusi folyamatból?

Alig telt el néhány hónap a szinódus vatikáni záróülése óta, Bécsben máris kézzelfogható jelei vannak az egyházi megújulásnak. Az osztrák főegyházmegye példát mutat arra, mi történik, ha az egyház valóban elindul a megújulás útján.

Miközben a magyar katolikus egyházban még csak ismerkednek a szinodalitás fogalmával, Bécsben már lezárult egy több ezer embert megmozgató, egész egyházmegyét érintő szinódusi folyamat. A 2021–2024-es püspöki szinódushoz kapcsolódva az érsekség 2021 őszén indította el saját konzultációs szakaszát, amelyben diákok, plébániák, tanácsok, papok és laikusok osztották meg tapasztalataikat, jövőképeiket és kritikáikat az egyházról. A beérkezett válaszok, a kezdeményezések és a nyilvános találkozók nyomán kirajzolódó kép egyszerre reménykeltő és kijózanító: sok helyen már működik a részvétel kultúrája, máshol még keresik a különböző csoportok helyét az egyházon belül. Például sok elvált és újraházasodott ember megtalálta már a helyét a plébániai közösségekben, de sebeiket is magukkal hozzák. A figyelem és meghallgatás kultúrája így nemcsak a megértést segítheti, hanem a gyógyulás útját is megnyithatja. A bécsi folyamat különösen figyelemre méltó módszertani sokszínűsége miatt: iskolai kollázsok, online kérdőívek, plébániai fórumok és vezetői beszélgetések mind hozzájárultak az együtt gondolkodás kultúrájának kialakításához. De vajon mit tanulhat ebből a magyar egyház? Hol lehet elkezdeni, és mitől válik a folyamat valóban kultúraformálóvá – nem csupán egy újabb dokumentummá? Erről kérdeztük Dr. Markus Beraneket, a Bécsi Főegyházmegye Pasztorális Hivatalának vezetőjét, aki a kezdetektől kísérte a folyamatot, és most a párbeszédre épülő új lelkipásztori gyakorlatokról mesél.

– Három éve indult el a szinódusi folyamat Bécsben. Változott azóta az egyházi közeg?

– A folyamatnak kettős hatása volt. Egyrészt reményt és lelkesedést hozott, másrészt kezdetben bizonytalanságot és fáradtságot is. Bár Schönborn bíboros kezdeti lelkesedése meghatározó volt, sokak számára mégsem volt világos, mit is jelent pontosan a „szinodalitás”. Ugyanakkor az érsekség számára nem volt teljesen idegen ez az irány: a II. Vatikáni Zsinat óta jelen vannak nálunk a részvétel különböző formái. Mégis, eleinte sokan fáradtan fogadták az újabb, hasonló célú kezdeményezést – főleg, mert a korábbi folyamatok gyakran nem hoztak kézzelfogható eredményeket. Ugyanakkor sokan bíztak abban, hogy most talán tényleg történhet valami új. Ez a remény mára beigazolódott:

a szinódusi folyamat elindított egy lassú, de valódi kulturális váltást

– egyfajta minőségi átalakulást, amelynek jelentőségét csak fokozatosan kezdjük felismerni. A párbeszéd és meghallgatás kultúrája, a befogadásra nyitott gondolkodás újfajta egyházi szemléletet hozott, még ha a folyamat messze nem is ért véget. Más szóval: nemcsak szervezeti vagy strukturális változásról van szó, hanem lelki és közösségi megújulásról is.

– Hogyan fogadták ezt a hívek?

– Már az is sokat elárul, hogy több mint négyezren vettek részt aktívan a folyamatban – kérdőívek kitöltésével, iskolai csoportokban, plébániai beszélgetéseken, vezetői fórumokon. Ez azt mutatja: sok hívőnek valódi igénye van arra, hogy elmondhassa, mit gondol az egyház jelenéről és jövőjéről. A válaszok is megerősítették ezt: az emberek örültek, hogy végre meghallgatják őket. Érezhető volt, hogy van bizalom, és ha megfelelő a keret, az egyháztagok készek bekapcsolódni – sőt, olyan kérdéseket is felvetnek, amelyek a jövő egyházának formálásában kulcsszerepet játszhatnak. Ezt támasztja alá az évente megrendezett „Inspirációs nap” is, ahol idén 170-en vettek részt, és közösen gondolkodtak új egyházi gyakorlatokról.

A szinodalitás nem egy aktuális trend, hanem új egyházkultúra (Fotó: Bécsi Egyházmegye)

– Mi teszi különlegessé ezt a találkozót?

– Az Inspirációs napot az egyházmegyei megújulási mozgalmak szervezik a bécsi plébániák számára. Nem minden évben tartják meg, de így is hagyománnyá vált. Egyszerre nyújt lelki töltekezést a résztvevőknek, és gyakorlati segítséget a plébániai munkához. Legutóbb a szinodalitás állt a középpontban – különösen a „spirituális beszélgetés” gyakorlata. Ez nem csupán technikai módszer, hanem mély, tudatos és igényes gyakorlat. Az egyik legfontosabb tapasztalat az volt, hogy ez a módszer kézzelfoghatóan megváltoztatta az együttlét légkörét: nyitottság, kölcsönös tisztelet és jóindulat jellemezte a találkozót. Jó lenne, ha az együtt gondolkodás kultúrája az egyetemes egyházban is gyökeret verne.

– A közös meghallgatásról és döntéshozásról sokat hallani – de tényleg működik ez a gyakorlatban is?

– Igen, abszolút érezhető a mindennapi pasztorális életben. A Bécsi Főegyházmegyében már az 1970-es évek óta működnek tanácsok és bizottságok, amelyek szinodális elvek mentén dolgoznak. A mostani folyamat inkább megerősítette, újraélesztette ezeket. Emellett új kezdeményezések is születtek, például olyan képzések, amelyek az egyházi munkatársakat segítik abban, hogy új szemlélettel, új tudással végezzék a szolgálatukat. Az Inspirációs naphoz hasonló programok, vagy a spirituális beszélgetés módszerét alkalmazó plébániai tanácsok konkrét példái ennek az új gyakorlati kultúrának. Ma már vannak olyan plébániák, ahol a tanács valóban minden fontos döntésben részt vesz – a részvétel és a közös döntéshozás itt valóban központi szerepet kap.

– Melyek a legsürgetőbb kérdések az egyház számára?

– A témák nem újak: részvétel, hierarchia és demokratizálódás, a nők szerepe az egyházban, a szolgálat (diakónia), a hagyomány és a jelen feszültsége, valamint a közösségi élet megélése.

Az Inspirációs nap témája a szinodalitás volt (Fotó: Bécsi Egyházmegye)

– Sokan kampánynak tartják a szinódust, mások új kultúrának. Ön szerint melyik az igazabb?

– A szinodális párbeszéd kultúrája nem kampány, hanem egy olyan alapállás, amely hosszú távon fenntartható kell legyen. A kérdés nem az, hogy meddig tart egy kampány, hanem hogy hogyan tud ez a hozzáállás beépülni a közös döntéshozásba, a szentségi felkészítésbe, a plébániai vendégszeretetbe. A hangsúly az átalakuláson van:

egy olyan belső egyházi mentalitáson, amely nem fél az új nézőpontoktól, hanem keresi azokat.

Ez különösen akkor fontos, ha különböző véleményű emberek kerülnek egy asztalhoz. A valódi szinodalitás ugyanis nem a konszenzusra épül, hanem az együtt növekedésre – mégpedig az egymásra figyelő meghallgatás révén. Ma a plébános feladata nemcsak a pásztorlás, hanem az is, hogy a közösséget megtanítsa a szinodális működésre – vagyis az együtt gondolkodás és döntés kultúrájára.

– Mit mondana azoknak a magyar egyházmegyéknek, ahol most kezdik megtanulni a szinodalitás nyelvét?

– Nem szeretnék tanácsokat osztogatni, de bátorítani tudom őket: próbálják ki, ismerjék meg ezt a működésmódot! Fontos hangsúlyozni, hogy ez tanulási folyamat – és minden egyházmegye másképp járja be. A német nyelvterület tapasztalatai alapján biztosan állíthatom: a szinodális párbeszéd egészen új minőséget tud hozni a közösségi kommunikációba. Lényege nem az, hogy ki tudja jobban érvényesíteni a saját véleményét, hanem hogy kialakuljon egy olyan egyházi légkör, ahol valódi figyelem és kölcsönös tanulás történik. Ez kihívás, de hatalmas lehetőség is – strukturálisan, lelkileg, közösségileg. A szinodalitás nem reformtechnika, hanem kultúrateremtő erő, amely idővel képes az egész egyház működését átalakítani.

Az interjú elkészítéséért a szerző külön köszönetet mond Kiss Edina Erzsébetnek, a Bécsi Főegyházmegye Pasztorációs Hivatal hivatáspasztorációs referensének, a szinódus egyházmegyei szakasz egyik koordinátorának.

Hároméves programot hirdetett a Szentszék a szinodalitás jegyében

A Szentszék március 15-én nyilvánosságra hozta, hogy milyen lépések következnek a 2023–2024-es püspöki szinódus után. Ferenc pápa jóváhagyásával a Szinódus Főtitkársága útmutatót adott ki, amely minden helyi egyházközség és csoport számára támpontokat nyújt a következő években elvégzendő munkához.

A dokumentum az „Egy szinodális egyházért – közösség, részvétel, küldetés” nevet kapta, és célja, hogy három éven belül a gyakorlatban is megvalósuljon a szinodalitás. Az általános irányok mellett szerepet kap benne a helyi kultúra, a hagyományok, és

figyelembe veszik az adott közösségek sajátos igényeit is.

Tehát nem csupán központilag meghatározott célok végrehajtásáról van szó, ahogy az egyháztörténelem során a zsinatok esetében történt. Ezúttal a megvalósítás formája attól függ, hogyan értelmezik és keltik életre a részegyházak a szinódus iránymutatásait. Így a helyi egyházak nemcsak végrehajtók, hanem aktív alkotók, és tapasztalataik, meglátásaik szerint alakíthatják az egyház jövőjét.

A hároméves program alatt jubileumi ünnepséget is terveznek. (Fotó: Vatican media)

A gyakorlatban ezt a következőképpen kell elképzelni: a helyi egyházak a támpontok alapján három éven keresztül közösen értékelik a folyamatokat.

2025 májusában megjelenik a részletes útmutató, amely segítséget nyújt a helyi közösségeknek.
2025 júniusától 2026 decemberéig helyi szinten zajlik a szinódusi iránymutatások megvalósítása.
2027 első felében az egyházmegyék értékelő üléseket tartanak, hogy áttekintsék és megvitassák az eredményeiket.
2027 második felében sor kerül a nemzeti és a nemzetközi püspöki konferenciák értékelő találkozóira, ahol az országok és a régiók tapasztalatait összegzik.
2028 első felében kontinensek szerinti találkozókat tartanak, hogy áttekintsék az egyes világrészek sajátos kérdéseit és sikereit.
2028 júniusában nyilvánosságra hozzák az egyházi közgyűlés munkadokumentumát, benne az addigi tapasztalatokkal és további kérdésekkel.

A teljes program 2028 októberében zárul a Vatikánban egy úgynevezett egyházi közgyűlésen. A tervek szerint ez lesz az a nagy horderejű találkozó, amelyen a világegyház képviselői megvitatják, miként működhet a szinodalitás hosszú távon, végül kijelölik a további teendőket.

A hároméves program része lesz az egyházmegyei és az országos szinóduscsapatok jubileumi ünnepe 2025. október 24–26. között.

Kiemelt kép: Vatican media

Először neveztek ki nőt püspöki helynökké Ausztriában

Történelmi jelentőségű döntés született az ausztriai Gurk–Klagenfurt Egyházmegyében: először neveztek ki nőt olyan tisztségre, amely feladatköreit tekintve hasonlít a püspöki helynökéhez, ám valójában nem azonos vele.

Nemrég számoltunk be arról, hogy január elején egy vatikáni „minisztérium”, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma élére került Simona Brambilla szerzetesnővér, ezzel is jelezve Ferenc pápa elkötelezettségét a női vezetők iránt. A gurki egyházmegye mostani kinevezéséről az osztrák egyházi vezetés döntött. Az új helynök a karintiai püspök, Josef Marketz munkáját segíti:

szinodalitási és egyházfejlesztési feladatokért felel az egyházmegyében.

Barbara Velik-Frank 1968-ban született Bécsben, házas, két felnőtt lány édesanyja. Katolikus szakképzésből és hitoktatásból diplomázott, majd nemzetközi fejlesztési együttműködésben és hittanárként dolgozott. A Gurk–Klagenfurt Egyházmegyében számos egyházi pozícióban dolgozott már. Vezette a Szinodalitási és Egyházfejlesztési Hivatalt, lelki téren szolgálta a Katolikus Nőmozgalmat, valamint képzési vezetőként segítette a plébániai pasztorális munkatársak felkészítését. Ezenfelül

szervezetfejlesztéssel foglalkozott, és helyettes ügyvezetőként koordinálta az Egyházi Hivatalok és Szolgálatok Intézetének működését.

Kinevezése vitákat szült, ugyanis az egyházjog szerint püspöki helynök (németül: Bischofsvikar) csak felszentelt pap lehet. Barbara Velik-Frank kinevezése azonban más típusú szolgálatként valósul meg, új (Bischöfliche Vikarin) megnevezéssel, amely egyértelműen megkülönbözteti azt a kanonikus „Bischofsvikar” tisztségtől. Míg a hagyományos püspöki helynök közvetlenül a püspököt helyettesíti, és kizárólag felszentelt pap töltheti be, addig a „Bischöfliche Vikarin” egy új cím, amelyet Marketz püspök saját hatáskörében, Ferenc pápa szinódusi törekvéseire hivatkozva hozott létre.

A kinevezés tehát nem tekinthető a hagyományos kánonjogi értelemben vett püspöki helynöki kinevezésnek, hanem egy új egyházi vezetői pozíció, amely a laikusok, különösen a nők növekvő egyházi szerepvállalásának konkrét megvalósulása.

Újabb év telt el a hit megújulásának útján – ezek voltak a leginspirálóbb gondolatok 2024-ben

A Megújul.hu az elmúlt évben számos meghatározó interjút közölt, amelyek az egyház jövőjével, a szinodalitással és a közösségi megújulással foglalkoznak. Vallási vezetők, teológusok és a világegyház kiemelkedő alakjai osztották meg velünk gondolataikat és reményeiket. Összegyűjtöttük a legemlékezetesebb beszélgetéseket, ezekből idézünk.

Mohos Gábor: „Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!”

Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a 16. püspöki szinódus első ülésszakán szerzett tapasztalatairól februárban mesélt nekünk. Az interjúban kiemelte Ferenc pápa buzdítását, miszerint hagyni kell, hogy a Szentlélek vezesse az egyházat, és nyitottnak kell lenni az új utakra és megoldásokra, amelyeket a szinódus hoz.

Mohos Gábor: „Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!”

Részlet az interjúból:

– Tehát a megújulás nem most kezdődött?

– A szinódus a II. Vatikáni Zsinat gyümölcse. A megújulás folyamatosan zajlik, és nem a teljes átalakulás a cél, hanem az, hogy Isten népeként – ahogyan 2000 éve a történelemben – ezután is úton legyünk. Emlékezzünk, hogy az 1960-as években létrejött az új misekönyv, majd a latin helyett népnyelven kezdtek szentmisét celebrálni. 1983-ban megjelent az új egyházi törvénykönyv, amely a zsinati változtatásokat volt hivatott átültetni az egyházi törvénykezésbe. Később, 1992-ben Szent II. János Pál pápa kiadta A Katolikus Egyház katekizmusát. Ezek a változások mind részei voltak annak, hogy a II. Vatikáni Zsinat döntései megjelenjenek a gyakorlatban. De szeretném megemlíteni a pápai enciklikák fontosságát is az utóbbi évtizedekből, amelyek az Egyház tanításait fogalmazzák meg a mai korban, mint alapvető hitbeli vagy szociális kérdésekre irányuló enciklikák. A haladás nem most kezdődött – mi már kétezer éve járjuk ezt az utat. Nem a nulláról kellett elkezdenünk, ahogy a civil világban olyan gyakran előfordul. Illetve az Egyházunkat nem mi, emberek újítjuk meg, hanem a Szentlélek. Az októberi szinódus központi gondolata is ez volt: figyeljünk oda a Szentlélekre! A gyakorlatban ez nagyon szépen és jelenvaló módon valósult meg azáltal, hogy a felszólalások között időről időre imádkoztunk, valamint minden új szakasz előtt részt vettünk egy közös szentmisén a Szent Péter-bazilikában. Maga Ferenc pápa is hangsúlyozta, hogy itt nem az emberi szempontjainkat ütköztetjük, hanem a Szentlélek sugallataira nyitottan tárgyalunk egyes kérdéseket. Meg kell értenünk, hogy a megújulás nem megy a Szentlélek nélkül.

A teljes interjú itt olvasható.

Kocsis Fülöp: „Teljesítsük a szinodális missziót!”

Kocsis Fülöp érsek-metropolita a tél végéhez közeledve osztotta meg velünk gondolatait a szinodalitás jelentőségéről és az egyház megújulásáról. A görögkatolikus egyházfő hangsúlyozta, hogy a közös út, a párbeszéd és az együttműködés elengedhetetlen az egyház jövője szempontjából – ebben pedig óriási szerepe van a híveknek.

Kocsis Fülöp: „Teljesítsük a szinodális missziót!”

Részlet az interjúból:

– Hogyan hat a görögkatolikus egyházra, hogy az emberek mintha nyitottabbá váltak volna a keleti vallások iránt? Elképzelhető, hogy ez hatással lesz a hívő közösségek létszámának alakulására?

– Valóban igaz, hogy ma nem a ráció uralkodik a világban. A nyugati emberek szívesen fordulnak a keleti gyakorlatok felé, és be kell látnunk azt is, hogy a keleti egyházak gazdag hagyományaival szemben a racionális nyugati egyházak nem képesek kielégíteni a modern emberek spiritualitás iránti vágyát. De semmi esetre sem gondolnám, hogy a hívek száma emelkedni fog a keleti egyházaknál. Gondoljunk például arra, hogy a görögkatolikus egyház magas elvárásokat támaszt a liturgiában, a közösség tagjai nem válhatnak vasárnapi keresztényekké, akik kedvük szerint vesznek részt a liturgiában. Tehát komoly elköteleződésre van szükség, és ez nem vonzó a mai emberek számára, ezért a keleti egyházak sem fognak tömegeket vonzani. A mi feladatunk a görögkatolikus egyház tagjaiként, hogy felkínáljuk a római katolikus egyház tagjainak azt a gazdagságot, amelyet Egyházunk ismer, ahogy Szent II. János Pál pápa is buzdított minket: segítsük, hogy a nyugati egyházak megéljék a keleti egyházak mélységeit.

A teljes interjú itt olvasható.

Német László: „A bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel”

Német László belgrádi érsek bíborosi kinevezése kapcsán adott interjújában hangsúlyozta a helyi egyházak és a hívek meghallgatásának fontosságát, valamint a párbeszéd és az együttműködés szükségességét az egyház jövőjének alakításában. A bíboros elmondása alapján ezek nélkül nem beszélhetünk az egyház megújulásáról.

Német László: „A bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel”

Részlet az interjúból:

– Érsekként érkeztél a most zajló püspöki szinódusra, kinevezett bíborosként fogsz távozni onnan október végén. Mi változik az életedben?

– Egyelőre csak azt tudom mondani, hogy fogalmam sincs. A december 8-án tartandó bíborosi kreációt követően, miután együtt ünnepeltünk a pápával, akkor kapom meg a tituláris templomomat Rómában, és jönnek majd a döntések Ferenc pápa részéről, hogy hol szeretné – ha szeretné – igénybe venni a különböző kuriális irodákban a tapasztalatomat, az együttműködésemet. Ma még fölösleges lenne arról álmodozni, hogy mi vár rám. Két hónapon belül biztos többet fogok tudni a jövőbeli új feladataimról.

– Mit üzennél a püspöki szinódus helyszínéről a magyar olvasóknak?

– Szeretettel üdvözlök minden kedves olvasót. Szerintem fontos lenne, hogy párbeszédbe lépjünk minél többen egymással. Nagyon sok jó dolog van itt, a szinóduson, és nagyon sok jó dolog van Magyarországon is. Olyan jó lenne közelebb hozni a különböző meglátásokat és tapasztalatokat, és közösen leépíteni azt a rengeteg gyűlöletet, félelmet, ami jelenleg Magyarországon uralkodik.

A teljes interjú itt olvasható.

Csiszár Klára: „A remény hullámvasútja”

Csiszár Klára professzor a szinódus második ülésszaka alatt adott interjújában egy hullámvasúthoz hasonlította az egyház megújulását. Kiemelte, hogy a szinodalitás az egyház kötelessége, ezzel kapcsolatban pedig hangsúlyozta a nők szerepének fontosságát. Mint mondta, nem kizárt, hogy a jövőben megvalósulhat a nők diakónussá szentelése.

Csiszár Klára: „A remény hullámvasútja”

Részlet az interjúból:

– Az egyházi szolgálat és a nők szerepe gyakran vitatott kérdés. Ez itt is így van?

– A szolgálat és a nők szerepének kérdése folyamatosan napirenden van, de ezt sokan félreértik. Nem hiszem, hogy most teológiai vitákra van szükségünk, inkább egy tágabb keret szükséges ahhoz, hogy újragondoljuk a nők szerepét az egyházban. A következő hetekben nem fogunk női diakónusokat felszentelni, de ez nem jelenti azt, hogy a kérdés lekerül az asztalról. Arról van szó, hogy a nőket vezetői pozíciókba hozzuk és láthatóbbá tegyük őket. Ehhez türelemre és bátorságra van szükség, hogy a szolgálatot mélységében újragondoljuk, és a nőket bevonjuk a döntéshozatali folyamatokba.

– Ön gyakran említi a sensus fidei-t, a hívők hittudatát. Milyen jelentősége van ennek a szinóduson?

– A sensus fidei a szinódus alapszólama. A II. Vatikáni Zsinat közelebb hozott minket ehhez a fogalomhoz, ez most a munkánk teológiai alapja. Arról van szó, hogy meghallgatjuk a híveket, tiszteletben tartjuk az észrevételeiket. Gyakran kérdezték tőlem, hogy bizonyos püspökök, akik szigorúbb álláspontot képviselnek, hitelesen képviselik-e a híveiket. Bizonyos esetekben igen. És ez óriási alkalmazkodóképességet igényel. A romániai egyház nem olyan, mint az ausztriai. Ott nem tarthatok ugyanolyan előadásokat, amilyeneket Bécsben tartanék, mert mások az igények, más a kulturális kontextus.

A teljes interjú itt olvasható.

Mario Grech: „Nincs okunk félni a megújulástól”

Mario Grech bíboros, a Püspöki Szinódus főtitkára a szinódus lezárása után adott interjújában hangsúlyozta, hogy a szinodális folyamat nem ért véget az ülés lezárásával. Sőt, igazán csak most kezdődik a helyi egyházakban, amikor a hívek is a megújulás útjára lépnek.

Mario Grech: „Nincs okunk félni a megújulástól”

Részlet az interjúból:

– A szinódust lezáró liturgia nagyon megérintette a szívemet. Ferenc pápa az ülő stílusú egyház és a mozgásban lévő egyház képéről beszélt. Nem szabad hagynunk, hogy egyházként csak üljünk és várakozzunk, hanem mozognunk kell, fejlődnünk kell. Mindannyiunknak, Isten népének át kell mennünk egy megtérésen, mégpedig szinodális megtérésen. A mostani szinódus kiindulópontja még 2021-ben volt, most pedig itt vagyunk egyfajta végpontnál 2024 őszén. Ahogy már utaltam rá, az út érdekes része most kezdődik, amikor hazatérünk. Mit javasol azoknak, akik Magyarországon érdeklődnek a szinodalitás iránt? Hogyan tudnak rálépni erre az útra, és hogyan tudják követni azt az irányt, amit a szinódus megfogalmazott?

– Valóban, a szinódus ünneplése véget ért, de ez egy folyamat, és még mindig tart. A most kezdődő, nagyon fontos szakaszt én leginkább visszacsatolásnak nevezném. Mert minden azzal kezdődött, hogy meghallgattuk az embereket, meghallgattuk a helyi egyházi közösségeket. Ismételten mondom, a munkadokumentumokat, amelyek a szinódus mindkét ülésére készültek, nem Rómában találták ki. Ezek olyan dokumentumok voltak, amelyeket a helyi egyházak jelentéseiből állítottunk össze. És most a szinódus záródokumentuma visszakerül a helyi egyházi közösségekhez, nem csupán azért, hogy a helyi egyházak lefordítsák, alkalmazzák, a dokumentumban foglaltakat a lelkipásztori döntésekben, hanem azért is, hogy helyben folytassák az egyház tagjai a megkülönböztetést. Mert vannak bizonyos kérdések, amelyek még mindig nyitva vannak, és figyelembe kell venni az adott hely fontosságát, hiszen az egyház mindig egy bizonyos területen van jelen a történelemben. Egy dolog biztos: Péter apostol nyomdokain haladunk, hűek vagyunk az evangéliumhoz és a szenthagyományhoz. Egyáltalán nem kell félni a megújulástól. De jobban meg kell egymást értenünk, és jobban össze kell fognunk, hogy képesek legyünk Jézust hirdetni a mai világnak. Minden megkeresztelt osztozik ebben a küldetésben.

A teljes interjú itt olvasható.

Itt olvasható magyarul a szinódus végleges záródokumentuma

Több apró módosítás után elkészült a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének végleges záródokumentuma, amely a Megújul csapatának fordításában magyar nyelven is elérhető.

Igen hamar, már a szinodalitásról szóló szinódus estéjén közzétették a szinódus résztvevői által megszavazott záródokumentum munkafordítását olasz és angoil nyelven. Azt a szöveget rövid iőn belül lefordítottuk és közzétettük a Megújul.hu felületén.

Időközben elkészült a néhány helyen módosított, végleges szövegváltozat, amelyet szintén olasz és angol nyelven is megküldött szerkesztőségünknek a Szinódus Főtitkársága. Azt javasoljuk, hogy a továbbiakban

minden érdeklődő ezt a dokumentumot vegye alapul a szinódus döntéseinek megismeréséhez és megvalósításához.

Az új szövegváltozat alapvetően apró formai, stilisztikai, fogalmazásbeli módosításokat tartalmaz, kevés helyen fordult elő csupán, hogy 1-2 szónál hosszabb szövegrész változott volna.

A legfontosabb újítás, hogy a dokumentum része lett a Ferenc pápa által november 24-én kiadott záródokumentumot kísérő jegyzet, a pápai szerzőség miatt a borító is megújult.

A végleges záródokumentum magyar változata az alábbi képre kattintva tölthető le.

Itt olvasható először magyarul a szinodális szinódus záródokumentuma

Örömmel jelentjük be, hogy magyar nyelven is elérhető a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének záródokumentuma, amely először a Megújul.hu-n olvasható.

A dokumentum magyar nyelvű változata fontos mérföldkő a hazai közösségek számára, hiszen lehetőséget ad, hogy együtt gondolkodjanak a megfogalmazott iránymutatáson. Az eredeti dokumentumot október 28-án tette közzé a Vatikán, mostantól viszont a magyar nyelvű verzió is elérhető. A záródokumentum különlegessége, hogy Szentatya nevét viseli – ilyenre korábban nem volt példa az egyház történetében. Ferenc pápa a nevét adta ahhoz az íráshoz, amely összegzi a megújuló egyház útját, ezzel konkrét iránymutatást ad mind a klérusnak, mind a laikusoknak.

Aktuális kérdések, aktuális válaszok

A záródokumentum olyan fontos kérdéseket tárgyal, mint a befogadás és a megértés, a migráció és az empátia, valamint a nők szerepe a jövő egyházában. Olvassuk együtt a szinodális szinódus záródokumentumát, fogjuk a kezünkbe, akár egy kézikönyvet, és cselekedjünk úgy, ahogy Ferenc pápa is buzdít minket: ne legyünk ülő egyház, keljünk útra mindannyian!

A dokumentum az alábbi képre kattintva szabadon letölthető.

„Ami erősebbé teheti az egyházat” – Ferenc pápa lezárta a szinódust

A XVI. Püspöki Szinódus zárómiséjén Ferenc pápa arra buzdít minket, hogy legyünk olyanok, mint a mai evangéliumban szereplő Bartimeus, és bízzuk rá „vakságunkat” az Úrra, hogy missziós egyház lehessünk.

A Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének záróeseményeként Ferenc pápa vasárnap, október 27-én szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában, amelyben hálát adott az Úrnak a közösen megtett útért. A Szentatya köszöntőjében bejelentette, hogy az elmúlt három évet, vagyis a szinodalitás szinódusát ezennel lezárja.

Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a magyarországi római katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Fel kell ismernünk saját vakságunkat

Ferenc pápa homíliájában a mai evangéliumhoz (vö. Mk 10,46-52) kapcsolódva felidézte a vak Bartimeus történetét, aki azért fohászkodott az Úrhoz, hogy visszanyerje látását, és miután az Úr meghallgatta és teljesítette kérését, a férfi Jézus követője lett. „Bartimeus a mi belső vakságunkat jelképezi, amely visszatart minket attól, hogy jó reménnyel szemléljük az életet.

Ez a vakság az egyházat is érinti, amely miatt néha képtelen észrevenni az Úr jelenlétét,

és felkészületlen szembenézni a valósággal” – mondta a Szentatya, majd hozzátette, hogy emiatt az egyház nem tud megfelelően válaszolni az emberek kérdéseire. Márpedig az egyház nem maradhat tétlen a mai nők és férfiak által felvetett kérdésekkel szemben. „Igenis szembe kell nézni korunk kihívásaival. Nem ülhetünk tétlenül, mielőbb választ kell adnunk a világ problémáira.”

Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája a magyarországi görög katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Ébresszük fel a hitünket!

Ferenc pápa a szinódus zárószentmiséjén emlékeztetett arra is, hogy ez a rendkívüli találkozó lehetőséget ad mindannyiunk számára, hogy felébresszük hitünket. „Az evangélium örömhíre felébreszt, de ehhez előbb meg kell hallanunk az evangéliumot. Legyünk olyanok, mint Bartimeus, és

lássuk meg az Urat, aki felkarolja a világ összes emberét, köztük a szenvedőket, a szegényeket vagy a marginalizálódott csoportok tagjait”

– hangsúlyozta a Szentatya, aki egy érdekes példával szemléltette, hogy mire lenne szüksége a mai egyháznak. „Nem egy tétlen és lemondó egyházra van szükségünk, hanem egy olyan egyházra, amely meghallja a világ kiáltását, és koszos lesz a szolgálatban.”

Ferenc pápa szentmiséjével zárult a szinodális szinódus a Vatikánban. (Fotó: Gégény István)

A szinodális egyház erős egyház

„Ahogyan Bartimeus hittel és reménnyel kiáltott az Úrhoz, úgy mi is tegyük ugyanezt” – mondta a pápa, majd hozzátette, hogy ismerjük fel Isten munkáját életünkben. Hangsúlyozta, hogy ehhez előbb jó útra kell lépnünk. Hogy hol van a jó út? Ott, ahol Jézus jár; legyünk tehát Jézus követői, mert így eljutunk az Úrhoz. Így amikor a gyengeség vagy a tétlenség megakadályozna minket, akkor

lesz elég erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy tovább haladjunk a megújulás útján.

„Az Úr halad előttünk, meg kell hallanunk a hívását! Keljünk útra, hogy visszakapjuk a látásunkat.” A Szentatya rámutatott, hogy ez az út előrevetíti a szinodális egyház képét, amelyben minden kereszténynek van ereje ahhoz, hogy szembenézzen a világ kihívásaival. „Emlékezzünk, hogy nem vagyunk egyedül ezen az úton, hanem itt vannak mellettünk keresztény testvéreink is, akikkel együtt haladunk Jézus mögött.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk. (Fotó: Gégény István)

Ferenc pápa zárógondolata adjon lendületet

A pápa hangsúlyozta, hogy az egyháznak újra talpra kell állnia, hogy magához ölelje az emberiséget, és segítsen abban, hogy az evangélium örömhíre beragyogja az egész világot. „Nem egy statikus egyház kell most, hanem egy missziós egyház, amely a világ utcáin jár Jézussal” – mondta a Szentatya, végül köszönetet mondott az elmúlt napokért, hónapokért és évekért. Köszönetet mondott a szinódusért, és kiemelte, hogy ezentúl is azért fog imádkozni, hogy az egyház folytassa azt az értékes munkát, amelyet a szinódus elindított.

„A szinodális egyház olyan, mint egy nagy közösség, amely minden keresztényt felemel.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk, és befogadó, elfogadó, megértő keresztényekké váljunk ebben a sebzett világban, amelyben mindennél nagyobb szükség van az összetartásra.

Szöveg: Vermes Nikolett
Fotó: Gégény István

Eljött a szinódus utolsó napja, a Vatikán nyilvánosságra hozta a záródokumentumot

Október 26-án este sor került a XVI. Püspöki Szinódus második ülésének záró sajtótájékoztatójára. A késő estébe nyúló esemény rávilágított a szinodális folyamat legfontosabb pontjaira és a záródokumentumban megfogalmazott új irányokra. Nézzük, merre halad a jövő egyháza!

A Vatikán sajtótermében neves egyházi vezetők álltak a sajtó rendelkezésére ezen az estén, hogy bemutassák a szinódus záródokumentumát és válaszoljanak az újságírók kérdéseire. Az eseményen részt vett Mario Grech bíboros, a Szinódus főtitkára; Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus általános referense; Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér, elnöki delegált; Giacomo Costa atya és Riccardo Battocchio püspök, mint különleges titkárok; valamint Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa és a tájékoztatási bizottság elnöke, akik átfogó képet adtak a szinódusi munka eredményeiről és a további lépésekről.

„Egy új korszak kezdődik”

Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus főrelátora hangsúlyozta, hogy a szinodális folyamat nem csupán a hagyományos vallási elvek ápolásáról szól, hanem új párbeszédformák kialakításáról is, amelyek mindannyiunk számára lehetőséget adnak hitünk mélyebb megélésére. Mint mondta, ebben a jelentős pillanatban egy új korszak küszöbén állunk, amely egy megújult, közösségcentrikus egyház képét vetíti előre. „A szinódus nem ideológiai küzdelmekről szólt.

Ez nem liberálisok és konzervatívok harca volt.

Itt minden résztvevő hozzájárulása együttesen formálta a közös jövőképet” – mondta a bíboros, aki ezzel új megvilágítást adott az elmúlt egy hónap eseményeinek. Szerinte ugyanis a valódi egység nem az uniformizálásban, hanem a sokféleség harmóniájában rejlik.

Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus általános referense (Fotó: Gégény István)

„Elkötelezettek vagyunk a megújulás mellett”

Mario Grech bíboros, a szinódus titkárságának vezetője bejelentette, hogy a szinódusi határozatokat több mint kétharmados többséggel fogadták el.

„Ez az eredmény azt tükrözi, hogy minden résztvevő elkötelezett az egyház jövőjének alakítása mellett”

– mondta Grech bíboros, majd hozzátette, hogy ezzel hivatalosan is egy új szinodális szakasz veszi kezdetét, amely az egyházi megújulás kulcseleme lesz. Mindezek tetejében a bíboros az este során köszönetet mondott a sajtó munkatársainak, akik továbbadják a szinódus hírét.

Mario Grech bíboros, a Szinódus főtitkára (Fotó: Gégény István)

Új szerepben a nők

A szinódus történetében először női vezetők is jelentős szerepet kaptak, ami újabb mérföldkövet jelent az egyházi hierarchia fejlődésében. Maria de los Dolores Palencia Gómez, a szinódus delegált női elnöke kiemelte, hogy az egyház egyre nagyobb nyitottsággal fogadja a nők véleményét és aktív részvételét. „A szinódus hatására a jövőben várhatóan még nagyobb figyelmet fordítanak majd a nők egyházi szerepének erősítésére, ami az egyház sokszínűségét és egységét szolgálja” – mondta határozottan a női elnök.

Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér, elnöki delegált (Fotó: Gégény István)

Kibontakozóban az egyház új kommunikációs stílusa

Paolo Ruffini, a Vatikán kommunikációért felelős prefektusa aláhúzta a média és az információáramlás fontosságát. Szavai szerint a közösségi média és a modern kommunikációs eszközök segítségével a hívek széles körben értesülhetnek a szinódusi eseményekről, ami segíti az egyház nyitottságát és átláthatóságát. „A kommunikáció kulcsszerepet játszik az egyház hiteles képének közvetítésében” – jelentette ki Ruffini, aki kiemelte, hogy vége az offline egyház korszakának.

Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa (Fotó: Gégény István)

Egyenes úton jár a jövő egyháza

A sajtótájékoztató zárásaként az egyházi vezetők felhívták a figyelmet a következő szinódusi szakaszra, amely még több közösségi és kollektív párbeszédre ösztönöz. Az elhangzottak alapján a cél, hogy a hívők még mélyebben bekapcsolódjanak a szinódusi folyamatba, és aktív részeseivé váljanak az egyház életének. Mondták mindezt nagy határozottsággal, amely az egyház történelmében példátlan. Ez lehet a megújuló egyház nyelve: konkrét, egyértelmű és őszinte. A szombat esti esemény rámutatott arra is, hogy

a szinódus nem puszta döntések elfogadásáról szól, hanem egy új, közösségközpontú egyházi élet kialakításáról.

A híveknek a jövőben még több lehetősége lesz, hogy kifejezzék véleményüket és aktívan hozzájáruljanak az egyház jövőjéhez, amint az egyházi vezetők folytatják a párbeszédet és a közös gondolkodást a hívők és a társadalom széles rétegeivel.

Rendhagyó módon az újságírók a sajtótájékoztató kezdetén feltehették kérdéseiket (Fotó: Gégény István)

Az utolsó sajtótájékoztató legfontosabb öt pontja

Szinodális egyház lényege: Az egyház a közösség és misszió jegyében járja szinodális útját, amelynek célja, hogy minden megkeresztelt részt vegyen az evangélium hirdetésében és a közösségi életben. Ez az egység és sokszínűség harmóniáját hangsúlyozza, és a Szentlélek vezetésével a közösségi megújulás felé irányít.
Kapcsolatok megújítása: A szinodális egyház célja új kapcsolatokat kiépíteni, különös figyelemmel azokra, akik marginalizálódnak vagy kizártak. A közösségben való aktív részvétel és a méltóság tisztelete minden hívőt közelebb hoz egymáshoz, valamint Krisztushoz.
Átláthatóság és felelősség: Az egyház belső döntéshozatali folyamatainak megújítása elengedhetetlen a hitelesség és bizalom növeléséhez. Az átlátható vezetési struktúrák és felelősségre vonhatóság biztosítása kulcsfontosságú.
Kötelékek erősítése és adománycsere: Az egyház különböző kulturális és nemzeti hátterű közösségei közötti kötelékek erősítése hozzájárul a katolikus egyház egységéhez, és lehetőséget biztosít a karizmák szimfóniájára, ahol minden hívő szerepe együttesen alkotja a teljes egységet.
Missziós küldetés: Minden megkeresztelt embert arra hív az egyház, hogy életével és tetteivel tanúsítsa Krisztus szeretetét. A szinodális egyház formálja az embereket, hogy a világ minden részén részt vegyenek a misszióban és hűséggel szolgálják közösségeiket.

Szöveg: Vermes Nikolett
Fotó: Gégény István

A jövő egyháza egy sportszerűbb egyház

Olimpikonok, paralimpikonok és menekült sportolók gyűltek össze Rómában, hogy megosszák történeteiket és tapasztalataikat.

Az elmúlt időszakban Róma a szinodális gyűléstől volt hangos. A szinódus a hétvégi zárómisével véget ér, de a párbeszéd csak most kezdődik. Többek között ez inspirálta az első Sport Szinódus megrendezését, ahol sportolók találkoztak, hogy együtt gondolkodjanak a megújuló egyházról.

Ebben a sportban keresztények indulnak

Október 25-én, péntek este a Vatikán San Calisto épületében olimpikonok, paralimpikonok és menekült sportolók léptek a színpadra, hogy megosszák a közönséggel küzdelmeiket. Ezzel kívánták előmozdítani a megújulást, hiszen ezen az estén a kölcsönös tiszteletről, szolidaritásról és testvériségről beszéltek saját sportolói élményeiken keresztül. Az Athletica Vaticana által szervezett első Sport Szinódus szorosan kapcsolódik a jelenlegi szinódusi folyamathoz, amelyet Ferenc pápa a kölcsönös meghallgatás, az együttérzés és a közösség szellemében hívott össze. Ugyanis a szinódus fogalma (a „közös úton járás”) kulcsfontosságú a sport világában is, ahol az együttes munka, a kölcsönös támogatás és a közös célok vezetnek sikerhez. Ezzel a különleges eseménnyel a Vatikán megmutatta, hogyan lehetne sportszerűbb egyházat építeni, amely megküzd minden nehézséggel, ahol a fair játék alapvető, és ahol maguk a keresztények azok a sportolók, akik a győzelemért küzdenek. Az ellenfél minden világi kihívás.

Az Athletica Vaticana szervezte az első Sport Szinódust (Fotó: Vatican Media)

A sport a megújulás eszköze

A Sport Szinódusra érkező atléták közül elsőként Rigivan Ganeshamoorthy paralimpiai aranyérmes diszkoszvető szólalt fel. A sportolónál öt éve Guillain–Barré-szindrómát diagnosztizáltak, ami izomgyengeséget okoz, és belátható időn belül halálhoz vezethet. Egy ilyen diagnózis hallatán keveseknek jut eszébe, hogy itt az idő a sportolásra, Ganeshamoorthy azonban éppen a diagnózis hatására kezdett mozogni, előtte ugyanis esze ágában sem volt edzésekre járni.

„A sport egyfajta újjászületés volt számomra. Esélyt adott az újrakezdésre, és csodával határos módon a betegségem lefolyását is lassította”

– mondta a bajnok, majd hozzátette, hogy pontosan egy ilyen újjászületésre van szüksége az egyháznak is. A diszkoszvető után Andy Diaz és Fabrizio Donato történetét hallhatta a közönség. Donato 2012-ben szerzett bronzérmet a londoni olimpián hármasugrásban, Diaz pedig az idei párizsi olimpián szerzett bronzérmet ugyanebben a sportágban. Érdekesség, hogy Diaz Kubából menekült Olaszországba, és mivel nem volt hol laknia, eleinte az utcán élt. Ekkor találkozott Donatóval, aki segített neki, otthont, reményt és új célt adott számára, később pedig edzőként támogatta a hármasugrásban. 12 év támogatás után a kubai fiú már az olimpiai dobogón állhatott. Ez a történet jól példázza, hogy mire képes a szinodalitás. „Az összefogásban óriási erő rejlik” – mondták.

A sport sokkal többeket vonzott, mint a nap többi eseménye (Fotó: Vatincan Media)

A sport mint mentőöv

Az este folyamán elhangzó tanúságtételek önmagukban elég hitelesek voltak ahhoz, hogy elgondolkodjunk, milyen változást eredményez a sportszerű gondolkodás. A legmeghatóbb pillanat azonban csak ezután következett, amikor Mahdia Sharifi, az olimpiai menekült csapat taekwondoversenyzője osztotta meg történetét a keresztény közönséggel. Sharifi titokban kezdte el edzéseit, dacára annak, hogy kultúrája és édesapja is tiltotta. „Tizenegy éves koromban láttam egy női edzőt, akinek az élete azonnal példa lett számomra. Ettől a perctől kezdve tudtam, hogy taekwondózni akarok” – mondta az olimpikon, akinek álmai hirtelen szertefoszlottak a tálibok hatalomátvétele után.

A lánynak menekülnie kellett Afganisztánból, hátrahagyva mindent, beleértve a családját és barátait.

„Ez életem tragédiája” – mondta a sportoló, majd hozzátette, hogy egyedül a taekwondo adott neki reményt. A sporttal együtt közösséget és új barátokat talált, és bár a családját semmi sem pótolhatja, az edzések segítenek neki, hogy feldolgozza ezt a traumát. A különböző sportolói történetek révén a Sport Szinódus rámutatott a sport és a hit közös értékeire: a kitartásra, a közösségre és a reményre. Vegyünk példát az atlétákról, és gyűjtsünk erőt ahhoz, hogy megküzdjünk az akadályokkal!

Mahdia Sharifi története példa a keresztények számára (Fotó: Vatican Media)

Sport a békéért

„A sportnak hidakat kell építenie, le kell bontania a falakat, és segítenie kell a békét” – írta Ferenc pápa a Játékok a békéért című könyv előszavában, amelyben olimpiai és paralimpiai sportolók történetei olvashatók. Ne feledjük azt sem, hogy maga Ferenc pápa fiatalon futballozott, és bár nem feltétlenül a sportnak köszönheti karizmatikusságát, a sport által még több emberhez tud kapcsolódni. Legyünk mi, keresztények is olyanok, mint a sportolók: eddzük a lelkünket nap mint nap, hogy legyőzzük a mindennapi konfliktusokat.

Újabb kijelentések a Vatikánból: kereszteljenek és prédikáljanak a nők

Globális egyházi kérdésekről és a szinódus legégetőbb kérdéseiről nyilatkoztak prominens egyházi vezetők kedden délután a Vatikánban.

A világ különböző régióiból érkező bíborosok, érsekek és püspökök olyan, a világegyházat érintő kérdésekre kerestek válaszokat, amelyek a jövőben hatással lesznek az egyház minden tagjára. A tájékoztatón elsőként Fridolin Ambongo Besungu bíboros, az Afrika és Madagaszkár Püspöki Konferenciáinak Szimpóziuma, a S.E.C.A.M. elnöke szólalt fel, aki az afrikai egyház azon törekvéseit taglalta, amelyek szorosan kapcsolódnak a szinódushoz. Beszédében kiemelte, hogy a kontinensen élő keresztényeket komolyan foglalkoztatja a szinódus, mi több, sokan ettől az eseménytől várják a társadalmi egyenlőtlenségek végét. Hangsúlyozta, hogy Afrikának régóta nagy szüksége van a béke és az igazságosság előmozdítására, ezért minden követ meg fog mozgatni annak érdekében, hogy a szinódus tevékenyen segítse ezt a törekvést. „Bízunk abban a bizottságban, amelyet a pápa és az egyház elindított. Bízunk abban, hogy a szinódus tisztázza a társadalmi kérdéseket. Bízunk abban, hogy a Szentatya irányításával egy egyenlőbb világ felé haladunk a jövőben.”

Fridolin Ambongo Besungu kapucinus szerzetes, a Kinshasai főegyházmegye érseke, bíboros (Fotó: Vatican Media)

Egyedül maradtak volna a keresztények?

Ezek után a közép-afrikai Andrew Nkea Fuanya érsek a szinódus kommunikációs céljairól beszélt, amellyel kapcsolatban rámutatott, hogy a transzparencia és az őszinte párbeszéd kulcsfontosságú az egyház hitelességének megőrzése érdekében. Mint mondta, bízik benne, hogy a zsinat során szerzett tapasztalatok gyökeres változásokat hozhatnak az egyházi élet minden szintjén. „Egy olyan helyről érkeztem, ahol a keresztények kisebbségben vannak, ahol üldözik a keresztényeket, ezért az én közösségem nem tudja, hogy milyen lehet nyíltan beszélni az evangéliumról. Képzeljük el, hogy a munkahelyen, ahol dolgozunk, nincs rajtunk kívül egyetlen keresztény ember sem. Vagy hogy a mindennapokban nem találkozunk keresztényekkel. Mihez kezdünk ilyenkor?

Hogyan építhetjük az egyházat egy hallgatásra kényszerített közösséggel? Lehet-e evangelizálni olyan helyeken, ahol nem engedélyezett a nyilvános evangelizáció?

Ezekre szeretnék választ találni, és ahogy körbenézek a világban, látom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a vággyal” – mondta az afrikai érsek, majd hozzátette, hogy a migrációnak óriási szerepe van mindebben. Elmondása alapján a népvándorlás hatására minden elképzelésnél gyorsabban terjed az iszlám, amelynek elszenvedői azok a keresztények, akik olyan helyen élnek, ahol az iszlám nem nézi jó szemmel a kereszténységet. Majd Fuanya érsek köszönetet mondott azoknak a bátor híveknek, akik még ilyen nehéz körülmények között is teljesítik a missziót, hogy hirdessék az evangéliumot.

Franz-Josef Overbeck a katolikus egyház német püspöke, 2009 óta Essen püspöke, 2011 óta pedig a német hadsereg püspöke (Fotó: Vatican Media)

A katonaságtól a női prédikátorokig

Franz-Josef Overbeck, a német hadsereg püspöke is jelen volt a keddi sajtótájékoztatón. Beszédében a katonai lelkészi szolgálat szerepét hangsúlyozta, amely szorosan kapcsolódik a béke megteremtéséhez. Azonban a jelenlévő újságírók egészen más témában kérdezték a német püspököt: arra voltak kíváncsiak, hogy a német egyházban milyen szerepet töltenek be a nők. „Egyetértek azzal, hogy fontos foglalkozni a nők egyházi szerepével, ez számomra nagyon lényeges, pláne, ha a paphiányt nézem. Egyre kevesebb a pap Németországban is, így egyre kevesebb ember van, aki pasztorális munkát végez. Magam is úgy gondolom, hogy a női munkatársak bevonása az egyetlen lehetőség arra, hogy az egyház tovább folytassa missziós útját.

Ezért a nőket be kell vonni minden pasztorális munkába, amibe csak lehet, például kereszteljenek és prédikáljanak.

Németországban azon dolgozunk, hogy ez megvalósuljon. Ebben segít nekünk a német szinódusi út” – mondta a püspök. Bár a szinódus második ülésszakán minden nap hallhattunk kijelentéseket a nők egyházi szerepvállalására vonatkozóan, minden bizonnyal a keddi sajtótájékoztatón elhangzottak fogalmazták meg a legtöbb konkrétumot a témában.

Legyünk a cselekvő egyház tagjai!

A keddi eseményekkel kapcsolatban ki kell emelni az Ázsiából érkező Clarence Sandanaraj Davedassan atya személyes tanúságtételét. Beszédében a vallási pluralizmust és a szociális igazságosság kérdéseit boncolgatta. Elmondta, hogyan élik meg otthonaikban hitüket az ázsiai keresztények, még akkor is, ha az utcán hallgatniuk kell erről. Ez ad erőt számára is, hogy tevékenyen segítse az egyház megújulását. A sajtótájékoztató tehát három földrész sajátos problémáit vizsgálta, amelyek hol jobban, hol kevésbé érintik a híveket. Buzdító látni, hogy Afrika, Ázsia és Európa képviselői hogyan járulnak hozzá a megújuláshoz, és hogy milyen mély reménnyel tekintenek a szinódusra.