szinodális Archívum - Oldal 2 a 3-ből

Tag Archive for: szinodális

Az egyetemisták is feltették saját kérdéseiket, bátor felszólalások követték egymást

Az Egyesült Államokból érkeztek a fiatalok Rómába, hogy a Szinódusi Titkárság vezetőivel beszélgethessenek.

Körülbelül 140 egyetemista kapott közvetlen betekintést a szinódusi munkafolyamatokba. A hallgatók többsége Észak-Amerikából érkezett, és csak azért tette meg ezt a hosszú utat, hogy személyesen tegyenek fel kérdéseket a szinódus képviselőinek. Ennek pedig megadták a módját: a fiatalokat ugyanabban a teremben, egészen pontosan a VI. Pál teremben fogadták, mint ahol maguk a szinódusi viták zajlanak nap mint nap. Ennek köszönhetően a diákok igazán közel kerültek az egyházban jelenleg zajló megbeszélésekhez, amelyeknek a végkimenetele döntő jelentőségű lesz az egyház jövője szempontjából. A kerekasztal-beszélgetés felépítése tehát szépen tükrözte a második ülésszakot, ahol az egyház tagjai meghallgatják egymást, és bekapcsolódnak a párbeszédbe, vagy ahogy maga Ferenc pápa fogalmaz: közösen lépnek arra az útra, amelyet a keresztényeknek együtt kell megtenniük.

Nehezen élik meg a hitüket a fiatalok

Az „Egyetemi diákok párbeszédben a szinódus vezetőivel” címet viselő esemény releváns kérdéseket foglalt magában, amelyek egytől egyig érintik és érdeklik a fiatal keresztényeket. A hallgatók Mario Grech bíborosnak, a Szinódus főtitkárának, Jean-Claude Hollerich bíborosnak, a szinódus relátorának, Leticia Salazar nővérnek, a San Bernardinói Egyházmegye kancellárjának, valamint Daniel Flores püspöknek, a Brownsville-i Egyházmegye (Dél-Texas) vezetőjének tehettek fel kérdéseket, és a fiatalok szívesen éltek a lehetőséggel. Az első kérdést Asia Chan, egy Tobagóból származó hallgató tette fel, aki

kifejtette, hogy milyen nehezen tudja megélni a hitét a mai kultúrában, majd megkérdezte, hogyan tudna ezen javítani az egyház.

Grech bíboros válaszolt, elismerve ezt a fajta kihívást, és rámutatott, hogy valójában nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával. Elismerte azt is, hogy van még hová fejlődnie az egyháznak, és reményei szerint ezen fog változtatni a szinódus. A bíboros elmondása alapján sokkal könnyebben megélhetnénk a hitünket a mai világban, ha több keresztény lenne. Ehhez pedig digitális misszióra van szükség, amelynek hatására valóban növekedhet a hívek száma.

140 egyetmista érkezett a Vatikánba, hogy feltegyék kérdéseiket (Fotó: Vatican News)

Mi lesz a sebzett fiatalokkal?

A következő kérdés Alejandrától, egy venezuelai származású hallgatótól érkezett, akt az érdekelt, hogyan segíthet az egyház azoknak a fiataloknak, akik megsérültek általa. Hollerich bíboros válaszolt, kiemelve, hogy eddig hallgatott az egyház a fiatalok sérelmeivel kapcsolatban, de ennek a hallgatásnak egyszer és mindenkorra vége. „Az egyház tisztán látja az emberek iránti odafigyelés szükségességét, különösen a mai világban. Ezért is vagyunk most itt a szinóduson, hogy lehetőséget teremtsünk a párbeszédre, és megmutassuk, hogy igenis lehet, sőt kell is beszélni ezekről a sérelmekről.” Ezt követően egyre bátrabb és bátrabb kérdések érkeztek az egyetemistáktól, köztük egy New Orleans-i hallgatótól, Josephtől, aki a tanulmányai mellett egy ifjúsági intézményben dolgozik.

„Vagyon hogyan válthatók konkrét tettekre a szinódusi beszélgetések?”

– kérdezte a fiatal férfi, aki számára Salazar nővér adott választ. A szerzetesnővér hangsúlyozta a szinódus átalakító természetét. Kifejtette, hogy a szinódus formálja a jelenlévők lelkületét, és ezzel formálja az egyház lelkületét is. „Bízzunk benne, hogy a szinódus élő cselekedetté válik!”

Az út még ködös előttünk, de lépésről lépésre tisztul

Az egyetemisták egymás után tették fel kérdéseiket, a válaszadóknak pedig nem volt könnyű dolguk. Az egyház jövője láthatóan érdekli a fiatalokat, hiszen ők azok, akik saját életükben megtapasztalhatják az egyház megújulását. Kérdeztek arról is, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy több teológus legyen, vagy hogy többen válasszák az egyházi hivatást a pályaválasztás során. A szinóduson nap mint nap elhangzó javaslattételek és viták mellett óriási jelentőséggel bírt ez a péntek esti megosztás, hiszen

kiderült, hogy mi foglalkoztatja leginkább a mai huszonéves keresztényeket.

Legyen szó a hitük megéléséről, az egyház által okozott sebekről, a párbeszéd hiányáról, az egyház digitális jelenlétének hiányáról, vagy magáról az egyház jövőjéről. Most a fiatalok is közvetlenül részesei lehettek ennek a történelmi jelentőségű eseménynek, amelyet szinódusnak nevezünk. A következő napokban pedig várhatóan még több felmerülő kérdésre kapunk választ, és már nem az egyetemisták kérdésein keresztül, hanem a világegyház kérdésein keresztül. Mert napról napra közeledünk ahhoz a bizonyos startvonalhoz, amelyről indul a megújuló egyház.

Lépjünk ki a kényelmes megszokásból, és segítsünk végre a krízist szenvedő testvéreinken!

A pénteki sajtótájékoztatón a szinódus főbb témái mellett a decentralizáció, a migráció kérdései, valamint a helyi és az egyetemes egyház viszonya került előtérbe.

Október 18-án is megtartották az aktuális szinódusi kérdésekkel foglalkozó sajtótájékoztatót a Vatikánban. Ezúttal is több kiemelkedő egyházi vezető és szakértő tartott előadást, beleértve Jean-Marc Aveline bíborost, Luis José Rueda Aparicio bíborost, valamint Stephen Ameyu Martin Mulla bíborost. Az eseményen részt vett többek között Paolo Ruffini, a Vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is, aki ezúttal is betekintést nyújtott a szinódus jelenleg zajló munkálataiba.

Ne féljünk attól, hogy darabokra hullik az egyház

Luis José Rueda Aparicio, Kolumbia prímása és Bogota érseke a sajtótájékoztató elején részletesen ismertette a decentralizáció nehézségeit. Mint felszólalása elején mondta, elértünk arra a pontra, amikor az egyháznak ismételten sok apró közösséget kell összefognia, akárcsak az ősatyák idejében. Ennek érdekében a modern egyházi szervezetnek nagy figyelmet kell fordítania a különböző helyi egyházak igényeire – legyenek azok bármilyen szokatlanok is –, miközben biztosítja az egységet az egyetemes egyházban. A bíboros határozott állítása szerint

nem kellene félni a különböző helyi egyházaktól, vagy a már-már szokatlan közösségektől, ugyanis azok nem veszélyeztetik az egységet, hanem éppen hogy gazdagítják azt.

Példaként említette a keleti katolikus egyházakat – Aveline bíboros szerint a keleti egyházak tradíciói nélkül a katolikus egyház elveszítené fontos részeit. A markáns kijelentéseket csönd fogadta, és csak némi idő után adták át a szót a soron következő felszólalónak. Kijelenthetjük tehát, hogy amennyire közeledik a szinódus második ülésszakának vége, úgy egyre feszültebbé válik a levegő a Vatikánban.

Stephen Ameyu Martin Mulla Juda érseke (Fotó: Vatican Media)

Beszéljünk a migrációs kérdésekről!

A sajtótájékoztatón Stephen Ameyu Martin Mulla, Juba érseke, szintén markáns kijelentéseket tett a nyilvánosság előtt. Felszólalásában kiemelte a migrációs válság súlyos problémáit, köztük is a Földközi-tenger térségét érintő krízist. Ahogyan az előbbiekben Aveline bíboros, úgy a későbbiekben Ameyu bíboros is rámutatott arra, hogy a keleti népek több figyelmet igényelnének. Igaz, a jubai érsek a menekültválság szemszögéből közelítette meg a kérdést. Kiemelte, hogy a Földközi-tenger egy hatalmas régió, amely három kontinens között feszül, és migrációs útvonalak keresztezik, ennélfogva ma a térségben komoly geopolitikai feszültségek uralkodnak, amelyekről a szinódusi folyamat során is beszélni kell. „A szinóduson jó lenne szót ejteni az elméleti kérdések mellett a valós emberi tragédiákról is. Miközben mi itt ülünk, addig a migráció és a klímaváltozás által okozott problémák fokozódnak. Dűlőre kell jutnunk ezekben a kérdésekben is, hogy keresztény testvérekként segítsünk ott, ahol talán a legnagyobb szükség van a vigasztalásra” – mondta Ameyu bíboros.

Az egyház a társadalmi felelősségvállalás élharcosa

A sajtótájékoztatón Kolumbia prímása kiemelten beszélt az egyház társadalmi felelősségvállalásáról is. „Fontos, hogy az egyház tagjai a világ minden táján együtt dolgozzanak a társadalmi igazságosság előmozdításán, függetlenül attól, hogy melyik kontinensen élnek, ugyanis minden egyes földrésznek megvannak a maga problémái” – mondta Aveline bíboros, majd rámutatott, hogy a szinódusi folyamat szorosan kapcsolódik a Mediterrán-térség béke- és igazságkeresési törekvéseihez is. Emlékeztetett arra, hogy az egyháznak aktívan részt kell vennie az igazságosság és a béke előmozdításában, pláne az olyan térségekben, mint a Közel-Kelet és Afrika, ahol súlyos politikai és gazdasági feszültségek tartják rettegésben a lakosságot. „Az egyháznak óriási szerepe van a béke és az igazság előmozdításában, és nem korlátozódik le az imádságra.

Nem teremthetünk békét a világban a templom falain belül, ki kell lépnünk a saját kényelmes mindennapjainkból ahhoz, hogy az egyház tagjaiként eleget tegyünk a feladatainknak.

A szinódus most lehetőséget teremt arra, hogy az egyház a világ minden pontján együttműködjön a társadalmi igazságosság érdekében. Éljünk ezzel a lehetőséggel!” Az egyházi vezetők valósággal buzdítanák a híveket a cselekvésre, de vajon mit tehetünk a béke érdekében?

Az egyházi vezetők álláspontja megegyezett a markáns kérdésekben (Fotó: Vatican Media)

Igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség

A péntek délutáni sajtótájékoztató rávilágított arra, hogy a szinódus a társadalmi kérdésekben is felelős. A migráció, a klímaváltozás és a társadalmi igazságosság helyzete egyre súlyosabb, és az egyház bűnt követ el, ha szó nélkül hagyja ezeket a tragédiákat. Az egyre markánsabb felszólalások, az egyre határozottabb kijelentések és javaslattételek megerősítik, hogy milyen nagy szükség van a megújulásra, vagy sokkal inkább a megújításra – lelkünk megújítására a világban szenvedő társainkért. Legyen útravaló számunkra, amit Aveline bíboros mondott: nem teremthetünk békét a világban a templom falain belül, ki kell lépnünk a saját kényelmes mindennapjainkból ahhoz, hogy az egyház tagjaiként eleget tegyünk a feladatainknak.

A mai sajtótájékoztatón elhangzó kijelentések döntő jelentőségűek lesznek a végső dokumentum kidolgozásában, amely meghatározza majd a szinódusi folyamat további lépéseit. A következő hét elején Greg bíboros celebrál majd a Szentlélek tiszteletére szentmisét, amely után megkezdődik a végső tervezet kidolgozása. A Megújul.hu ott lesz minden pillanatban, hogy lépésről lépésre kövessük együtt a megújuló egyház útját.

Hiteles egyház, avagy az online plébániai közösségektől a plázákban nyíló kápolnákig

A szinódusi események újabb mérföldkőhöz érkeztek 2024. október 17-én Rómában. A résztvevő püspökök, vallási vezetők és világi szakértők a második ülésszak jelentős pontjairól számoltak be. A sajtótájékoztatón ismertették a szinódus eddigi eredményeit, és a kiemelt témákra helyezték a hangsúlyt, mint a migráció, a fiatalok igényei, a plébániák megújulása, illetve a szinodalitás jövője. Az eseményen többek között jelen volt Charles Maung Bo bíboros, Gérald Cyprien Lacroix bíboros, Pedro Carlos Cipollini püspök, Samuela Maria Rigon nővér, Paolo Ruffini és Sheila Leocádia Pires.

A szinódus egyik fontos témája a migránsok és a menekültek helyzete, amellyel a meghívott teológusok a csütörtök délutáni sajtótájékoztatón foglalkoztak először a nyilvánosság előtt. Az eseményt is egy köszönetnyilvánítással kezdték, amikor meghálálták azoknak a plébániáknak a munkáját, amelyek aktívan részt vesznek a menekültek befogadásában és támogatásában. Charles Maung Bo bíboros – aki Mianmar érsekeként és a Federation of Asian Bishops’ Conferences elnökeként vett részt az eseményen – hangsúlyozta a migráció kihívásainak globális jellegét. Felhívta a figyelmet, hogy

az egyháznak minden erejével segítenie kell a menekült embereket, és a közösségeknek be kell fogadniuk őket,

hiszen Krisztus tanítása is erre hív minket, amely szerint minden idegenben egy testvérünket kell látnunk. Mi több, felvetette egy új egyházi gyűlés megalakításának ötletét a Mediterrán-térségben. „Fontos lenne, hogy a menekültek és a migránsok közvetlenül is megszólalhassanak, és így az ő hangjukat is meghallják az egyház döntéshozói. Mert ezek az emberek is az egyház tagjai, akárcsak mi, akik itt vagyunk” – mondta a bíboros, és hozzátette, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy ez a törekvés célba érjen.

Charles Maung Bo bíboros szerint az egyháznak kötelessége a menekültek segítése (Fotó: Vatican Media)

A plébániák megújulása

A sajtótájékoztatón felszólaló Gérald Cyprien Lacroix bíboros, Québec érseke beszédében rámutatott, hogy a plébániáknak alkalmazkodniuk kell a fiatalok szükségleteihez, különösen a modern életstílushoz, amelyet az új generációk képviselnek. Példaként említette, hogy a misék időpontjainak változtatása vagy a bevásárlóközpontokban épített kápolnák lehetőséget adnak arra, hogy a fiatalok könnyebben kapcsolódjanak az egyházhoz, és elérjék őket abban a környezetben, ahol az életük zajlik. „Az egyháznak mindig jelen kell lennie ott, ahol a fiatalok vannak, hogy megérintse szívüket, és válaszokat nyújtson a kérdéseikre” – mondta Lacroix bíboros, majd hozzátette, hogy a plébániai struktúrák megújítása a szinodalitás egyik fontos eleme, mivel ez segíthet abban, hogy az egyház hiteles maradjon a jövő generációi számára.

Samuela Maria Rigon nővér az online jelenlétet erősítené (Fotó: Vatican Media)

Miért őrölnek ilyen lassan Isten malmai?

A csütörtök délutáni eseményen a szinódus résztvevői közül többen kiemelték a szinodalitás lassú előrehaladását, és annak hátterét. Mint a felszólalók mondták, a megújulást nagyban lassítja a plébániai struktúrák változásának hiánya. Ehhez kapcsolódóan Samuela Maria Rigon nővér, a Szent Anya Addolorata Nővéreinek rendfőnöke a digitális evangelizáció szükségességéről beszélt, amely lehetőséget biztosítana arra, hogy a helyi közösségek aktívabb szerepet vállaljanak az egyházi döntéshozatalban. Felvetette a virtuális közösségek, például a „Teletakoum” hálózat szerepét, amely nővérek és szerzetesek támogatásával működik. „Miért ne működtethetnének virtuális közösségeket a plébániákon? Így

sokkal több hívet lehet elérni, miközben egy online csoport erősítheti a helyi szinodalitást”

– mondta Rigon nővér. A szerzeteshez kapcsolódóan felszólalt Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának prefektusa és a szinódus információs bizottságának elnöke is, aki egy közös platform létrehozását javasolta. Elképzelése szerint ez összekapcsolná a különböző vallási hátterű diákokat, akik katolikus iskolákba járnak. „Ez a platform lehetőséget nyújtana a diákok számára, hogy megosszák egymással a szinodális tapasztalataikat, és tanuljanak egymástól, miközben megerősítenék az egyház közösségi szerepét” – mondta Ruffini, majd hozzátette, ez is segíthet abban, hogy az egyház hiteles maradjon a fiatalok szemében.

Pedro Carlos Cipollini püspök a fogyatékkal élő testvéreinket segítené (Fotó: Vatican Media)

A fogyatékkal élők szerepe az egyházban

Pedro Carlos Cipollini püspök, aki a Santo André egyházmegye vezetőjeként vesz részt a szinóduson, Jézus példájára hivatkozva kiemelte, hogy a fogyatékkal élők különleges helyet foglalnak el az egyház életében. Beszédében hangsúlyozta, hogy az egyháznak nemcsak védenie szükséges ezeket az embereket, hanem aktív részvételt is kell biztosítania számukra az egyházi életben, elkerülve a paternalizmus csapdáit. Cipollini püspök javasolta egy tanács létrehozását, amely kifejezetten a fogyatékkal élők érdekeit képviselné, és amely biztosítaná számukra az egyházon belüli szerepvállalást.

Mit tanultunk ma?

A mai sajtótájékoztatón világossá vált, hogy a helyi egyházaknak milyen fontos szerepe van a szinodalitás folyamatában, amelynek célja a sokszínűség tiszteletben tartása, az egyház egységének megőrzése mellett. Legyen szó menekülteket befogadó plébániákról, a fiatalok bevonásáról, a közösségek felébresztéséről, keresztényeknek szóló platformokról vagy akár olyan egyedülálló ötletekről, mint a bevásárlóközpontokban nyíló kápolnák. A cél közös: megőrizni az egyház szerepét a modern világban.

Minden megkeresztelt ember feladata, hogy éljen a Szentlélek ajándékával

A 2024. október 14-én tartott sajtótájékoztató a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakának aktuális állásfoglalásaitól volt hangos. Ezúttal a résztvevők a globális hatásokról is nyíltan beszéltek. A püspökök és az egyházi képviselők ismét megosztották személyes tapasztalataikat.

A hétfői eseményt Zbigņevs Stankevičs, Riga érseke, Edouard Sinayobye, a ruandai Cyangugu püspöke, valamint a Latin-Amerikából érkező Gloria Liliana Franco Echeverri nővér nyitotta meg. Az érsek, a püspök és a szerzetesnővér egyaránt hangsúlyozták az ülés központi üzenetét, vagyis a közösség és a megbékélés fontosságát a globális egyházban. A beszédek pedig ismét mélyen érintették a hallgatóságot, hiszen ezek a témák nem csupán teológiai kérdéseket boncolgatnak, hanem olyan valóságos kihívásokat, amelyekkel a világ minden táján szembesülünk.

A megbékélés záloga lehet a szinódus

Edouard Sinayobye püspök érzelemdús beszámolója a ruandai népirtás következményeiről megalapozta a sajtótájékoztató hangulatát. „A népirtás sebei mélyek, és bár már három évtized telt el a szörnyű mészárlás óta, a fájdalom még mindig érezhető a közösségben, mintha csak tegnap történt volna” – mondta, majd hozzátette, hogy éppen ezért a közösség nagy reményeket táplál a szinódus iránt, amely lehetőséget biztosít a nemzeti egység és a megbékélés erősítésére. A püspök szavai szerint a szinódus a gyógyulás eszközeként szolgál, amely megmutatja, hogyan válhat az egyház közösségi intézménnyé.

„Az egység és a testvériség üzenete fontosabb, mint valaha, ez segít minket abban, hogy testvérekként és nővérekként járjunk együtt az úton”

– mondta Cyangugu püspöke, majd a szinódusi folyamathoz kapcsolódóan a ruandai egyházban létrehozott különleges püspöki bizottság munkájáról is beszámolt. Mint elhangzott, a ruandai egyház számára a szinódusi folyamat több, mint egy teológiai reflexió, ez inkább egy lehetőség arra, hogy az egyház aktív szereplővé váljon a világbéke megteremtésében. „Az egyház szerepe a gyógyulás és a feltámadás folyamatában jelentős, éppen ezért gondolom úgy, hogy ez az esemény több, mint egy teológiai diskurzus. Szerintem ez egy konkrét cselekvési lehetőség arra, hogy a társadalom tagjai újra egymásra találjanak.” Végül az egyházi vezető arra emlékeztetett minket, hogy az egyház Krisztus óta közösségi alapon működött, és ezért kötelességünk fenntartani ezt a működési struktúrát.

Zbigņevs Stankevičs, Riga érseke hangsúlyozta a plébániai közösségek fontosságát (Fotó: Vativan Media)

Az evangelizáció jövője

A lett érsek, Zbigņevs Stankevičs a szinódusi folyamatot az evangelizáció szempontjából értékelte. „Az egyház minden megkeresztelt tagja felelős az evangélium hirdetéséért. Ez a szinódus pedig többek között arról is szól, hogy ezt a feladatot megerősítsük minden egyes megkeresztelt emberben, mint Isten ajándékát, amelyet a keresztséggel adott” – mondta Riga érseke, majd a plébániai közösségek szerepéről beszélt, és ezzel hangsúlyozta fontosságukat a missziós küldetésben. Zbigņevs Stankevičs kiemelte, hogy

a szinódus céljai közé tartozik az is, hogy az egyház stabilabbá váljon, és ennek részeként a decentralizáció is fontos szerepet kap.

„Ez nem demokratikus decentralizáció, hanem spirituális közösség, ahol minden hívő felelős az egyház jövőjéért. Közös feladatunk, hogy a plébániai közösségek és így a hívek mozgásba lendüljenek, és aktívan részt vegyenek az egyház munkájában, már ami az evangelizálást illeti.”

Gloria Liliana Franco Echeverri, latin-amerikai szerzetesnővér a nők szerepét hangsúlyozta (Fotó: Vatican Media)

Az egyház jövője a női híveken múlik?

Az egyházi vezetők felszólalását követően Gloria Liliana Franco Echeverri, latin-amerikai szerzetesnővér beszélt a nők és a laikusok egyházban betöltött szerepéről, különös tekintettel az evangelizációra. „A szinódus megnyitotta a lehetőségeket arra, hogy a nők hangja hallhatóbbá váljon az egyházban, nemcsak a laikus közösségekben, hanem a missziós feladatokban is. Meglátásom szerint a nők fontos szerepet játszanak az egyház megújulásában, legalábbis Latin-Amerikában biztosan” – mondta a nővér, aki szeretné, ha a szinódus lezárásával a nők egyházban betöltött szerepvállalása már nem elméleti diskurzus lenne, hanem konkrét, a gyakorlatban is látható és érezhető cselekvés. Arra hivatkozott, hogy mivel a nők és a laikusok egyre nagyobb felelősséget vállalnak a közösségi szolgálatban és az evangelizációban, így az egyház jövője a nők felelőssége is.

Paolo Ruffini, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is felszólalt (Fotó: Vativan Media)

A mai tanítás üzenete

A sajtótájékoztatón felszólalt Paolo Ruffini, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is, aki egy nagyon fontos nézőpontra hívta fel a figyelmet. Mint mondta, ahogy az apostolok megkapták a Szentlélek ajándékát, úgy a keresztséggel mi is részesültünk ebben az ajándékban, ezzel pedig élnünk kell. A missziós tevékenység közös feladatunk. Hinnünk kell abban, hogy ez a szinódusi folyamat kézzelfogható és szemmel látható változásokat hoz az egyház jövőjében, viszont ez csak akkor fog megvalósulni, ha minden hívő a saját lehetőségeihez mérten, a saját közösségében, a saját eszközeivel cselekszik. A résztvevők közös meggyőződése szerint a szinódus eszköze lesz annak, hogy az egyház egységesebbé és erősebbé váljon a jövőben, ehhez kellünk mi is!

A szinódus során napról napra körvonalazódik a jövő egyházának képe. A Megújul.hu pedig napról napra betekintést ad az aktuális folyamatokra. Haladjunk együtt a megújulás útján!

Új színfolt a szinóduson: a modern egyház önarcképét láthatjuk

Hogyan kapcsolódik a művészet és a szinódus? Elsőre talán semmi közös nincs a kettőben, mégis megnyitották azt a festőművészeti kiállítást a Vatikánban, amely páratlan nyitottsággal szembesít minket a szinódus mélységeivel.

Október 10-én nyitották meg az Io Dipinto című kiállítást a Vatikáni Múzeumban, amely egyszerre rendkívüli művészeti esemény és teológiai üzenet. A Franco és Maria Antonietta Nobili által összeállított, 64 önarcképből álló gyűjtemény új kontextusba helyezi a szinódust. A házaspár 2021-ben ajánlotta fel értékes festményeit a Vatikáni Múzeum számára, azonban a teljes gyűjtemény bemutatására a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakáig kellett várni. Ennek oka, hogy

az önarcképek művészeti szempontból reflektálnak a világegyházat érintő eseményekre.

Az alkotások ugyanazokra a kérdésekre keresik a választ, mint a szinódus résztvevői. A kiállítás felveti az egyéni identitás, a közösséghez való tartozás, valamint az ember és Isten kapcsolatának kérdéseit, amelyek mind központi témái a Vatikánban jelenleg is zajló eseménynek.

Lássuk meg mások arcán Jézust!

Az önarckép művészeti formája szimbolikus kifejezése annak a belső folyamatnak, amelyet a hívek, különösen a szinódus résztvevői átélnek. Ahogy az önarckép elkészítése az egyén önreflexióját, önazonosságát vizsgálja, úgy a szinódus is hasonló önvizsgálati folyamat az egyház számára. A szinódus célja, hogy az egyház közössége mélyebb önismeretre tegyen szert, felülvizsgálja hivatását, és jobban megértse saját szerepét a világban. Éppen ezért az Io Dipinto című kiállítás a keresztény ember számára emlékeztetőül szolgál , hogy Isten képmására való teremtettségünk megjelenik minden ember arcán. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor a szinodalitásra gondolunk. Ahogy az önarcképeken látjuk egy-egy festő arcát, úgy kell látnunk minden emberen keresztül Jézus Krisztust.

Ahogy az önarcképek tükröt állítanak, úgy a szinódus is tükröt állít az egyháznak (Fotó: Vatican Media)

A művészet segíti megőrizni az egyház hitelességét

A szinódus során az egyéni és a közösségi szempontok közötti egyensúly megteremtése kiemelt szerepet kap. A kiállításon, amelyet Barbara Jatta, a Vatikáni Múzeum igazgatója nyitott meg a szinódus második ülésszakának tizedik napján, Giuseppe De Rita és Flavia Piccoli Nardelli, illetve a kiállítás kurátorai, Micol Forti és Rosalia Pagliarani, valamint a Nobili család jelenlétében, látható, ahogy az önarcképek különleges párbeszédet teremtenek az egyén és a közösség között. A művészek festményeikkel hangsúlyozzák, hogy az egyéniség, a művészi identitás mindig kapcsolatban áll a környező közösséggel, amely ezért is érdekes, mivel

a szinódus folyamatai szintén az egyéni hivatás és a közösségi küldetés összehangolására irányulnak.

Az önarcképek ezen a kiállításon emlékeztetnek minket arra, hogy minden hívő egyéni arculata egy nagyobb egyházi közösség része. Tehát az Io Dipinto című kiállítás témája erősen rezonál a szinódus témaköreivel, különösen az egyház megújulásával, az egyéni hivatás felfedezésével és a közösségi felelősségvállalással. A szinódus résztvevői ebben a percben arra összpontosítanak, hogy hogyan tudják megőrizni az egyház hitelességét a modern világban, és bizony, ebben a művészet, mint a hit kifejeződése, kulcsfontosságú szerepet játszik.

Eljött az önvizsgálat ideje

Ez a különleges tárlat, amely a művészeten keresztül hívja fel a figyelmet az egyház önreflexiójára, olyan párbeszédet teremt, amely a szinódus résztvevői számára is inspiráló lehet, miközben az egyszerű szemlélő szívében is elülteti a vágyat az önvizsgálatra. Ahogy az egyház is keresi saját arcát a világban, ezek az önarcképek úgy segíthetnek abban, hogy

elgondolkodjunk az egyén és a közösség szerepéről, és arról, hogyan tudja az egyház hitelesen képviselni saját identitását.

Végül a kiállítás és a szinódus közötti szoros kapcsolat arra is felhívja a figyelmet, hogy a művészet hogyan lehet a hit és az egyház megújulásának eszköze. Ahogy a szinódus a közösség és a vezetés új formáit keresi, a művészet is lehetőséget ad arra, hogy új módon közelítsünk a hitélet kérdéseihez. Az Io Dipinto kiállítás egy fontos lépés, hogy a művészet segítségével jobban megértsük az emberi identitás és a keresztény hivatás mélységeit.

Fel kell ismerni, hogy a misszió a közösség együttes feladata

Október 9-én, a római Jezsuita Generális Kúria Aula Magnájában került sor a „People of God as Subject of the Mission” című teológiai és pasztorális fórumra, amely a XVI. rendes püspöki szinódus fontos állomásaként szolgált. A fórumot egy magyar teológus nő vezette.

A rendezvényt azért szervezték, hogy a résztvevők közösen reflektáljanak a kérdésre: mit jelent az, hogy Isten népe, vagyis a keresztény közösség együttesen viszi tovább az evangélium hirdetését? Nem csoda, hogy az eseményen az első perctől egyfajta feszültség uralkodott. Még mielőtt részletezzük a kérdésre adott válaszokat, érdemes kiemelni, hogy a fórumon moderátorként jelen volt a magyar származású Csiszár Klára pasztorálteológus, tanszékvezető professzor, a XVI. Püspöki Szinódus teológiai tanácsadója. A professzor asszony az elején egy frappáns felvezetővel nyitotta meg a szerda esti eseményt. „A 2024-es Instrumentum laboris harmadik paragrafusa alapján az egyház missziós tevékenységét már nem lehet csupán az egyének vagy a klerikusok vállára helyezni, hanem Isten egész népe egyetlen közösségként vesz részt ebben a munkában” – mondta Csiszár Klára, ezzel megalapozta a válaszadás irányát.

Szinodalitás és közösségi felelősségvállalás

Az egyik kiemelkedő felszólalás Rev. P. Ormond Rush, katolikus pap és teológus részéről érkezett, aki a szinodalitás történelmi és teológiai dimenzióit tárgyalta. Rush atya hangsúlyozta, hogy a szinódus lényege nem csupán a közösség általi döntéshozatalban rejlik, szerinte ugyanis ez egy mélyebb lelki közösség megélését jelenti, amely minden egyes hívőt arra hív, hogy aktívan vegyen részt a misszióban.

„A misszió nem kizárólag a papságé, hanem minden keresztényé, akik közösségben élnek az egyházzal és egymással. Ezt kell megtanulni mindannyiunknak”

– mondta Rush atya. A katolikus pap felszólalását Prof. Donata Horak teológus követte, aki a fórum alatt kiemelte a nők fontosságát a misszióban. Rávilágított arra is, hogy a nők hogyan vehetnek részt a közösségvezetésben és a szolgálatban. „A szinódusi folyamat megnyitotta a lehetőségeket, hogy a nők hangja jobban hallhatóvá váljon az egyházban, és nem csupán a laikus közösségekben, hanem a missziós feladatokban is.”

Rev. P. Ormond Rush, katolikus pap és teológus szerint a misszió nemcsak a papságé (Fotó: Vatican Media)

Globális misszióban kell gondolkodni

A fórumon elhangzott Mons. Lúcio Andrice Muandula, a mozambiki Xai-Xai egyházmegye püspökének előadása, melyben az afrikai egyház közösségi életére fókuszált. Püspök atya saját személyes tapasztalatainak megosztásán keresztül rámutatott, hogy az afrikai kultúrában a közösségi struktúrák mélyen beágyazódnak a társadalomba, és az egyház számára is ez az út jelentheti a megújulást.

„Afrikában a közösség, a család és az egyház egymástól elválaszthatatlan egységet alkot.

Ez az összetartozás képezi a misszió gerincét, amelyet globálisan kell megvalósítani a világegyházban” – mondta a püspök.

A misszió teológiai alapjai

Prof. Thomas Söding teológus tudományos megközelítéssel zárta az előadásokat, amelyben a misszió bibliai és történelmi gyökereit elemezte. Hangsúlyozta, hogy Isten népe már az Ószövetségtől kezdve közösségként tevékenykedett, amely végül az újszövetségi misszióba torkollott, és most a szinódusi folyamatok révén nyeri el teljes közösségi formáját. „Az egyház missziója sokkal több, mint egy kezdeményezés vagy egy teológiai reflexió, ez a hit közösségi megélésének a továbbadása, amely sokkal mélyebb jelentőséggel bír, mint ahogy a szavak kifejezik.”

Rajtunk áll, hogy milyen lesz a jövő egyháza

A fórum végére világossá vált, hogy az esemény a teológiai párbeszéden túl gyakorlati irányelveket is megfogalmazott az egyház jövőbeli missziós tevékenységéről. Hogy mit jelent az, hogy Isten népe együttesen viszi tovább az evangélium hirdetését? A közösségnek óriási szerepe van az evangélium hirdetésében, sokkal nagyobb, mint talán azt maguk a közösség tagjai, vagyis mi, egyszerű hívek gondolnánk. Ugyanakkor ez a jelentős szerep a közösségi döntéshozatalban szépen megmutatkozik, hiszen

a közösség tagjai nyitnak új lehetőségeket az egyház számára, hogy hitelesen reagáljon a világ változó kihívásaira.

Ehhez pedig nem kell más, mint párbeszéd. Végül érdemes megjegyezni a fórum egyik legfontosabb következtetését, amely szerint a közösségi misszió nem csupán elméleti, hanem gyakorlati valóság, amely csak akkor valósulhat meg, ha a tagok aktívan részt vesznek az egyház életében és jövőjében.

Fókuszban a párbeszéd fontossága és a digitális misszionáriusok

Az október 9-én megtartott sajtótájékoztató a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakának újabb fordulóját foglalta össze. Az esemény a nők szerepének kibővítésére, a laikusok fokozott bevonására és az egyház megújulási folyamataira összpontosított, miközben az eltérő kulturális hátterek közötti párbeszéd fontosságát is kiemelte.

Az eseményen több jelentős egyházi vezető is felszólalt, köztük Inácio Saure érsek Mozambikból, Luis Fernando Ramos Pérez érsek Chiléből, és Geert De Cubber diakónus Európából. Mellettük Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa, és Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs vezetője is kiemelt szerepet kapott az esemény alkalmával.

Több megbecsülés járna a nőknek az egyházban

Inácio Saure érsek felszólalásában hangsúlyozta a nők szerepének növelését az egyházban, kiváltképp Mozambikban, ahol az egyházi közösségekben a nők már most is jelentős szerepet töltenek be. „A nők méltósága és felelőssége ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a klerikusoké, ezt mégsem ismeri el teljes mértékben az egyház intézményes szinten, és ez nagy hiba” – nyilatkozta Saure érsek, akinek a szinódusi tanácskozásból egyértelművé vált, hogy

a nők szerepe az egyházi élet különböző területein jelentős átalakuláson megy keresztül, azonban még messze van a cél.

Luis Fernando Ramos Pérez érsek hozzátette, hogy a laikusokra és a nőkre irányuló figyelem kiterjesztése alapvető szándéka ennek a szinódusnak. Úgy véli, hogy a szinódusi munkadokumentumban (Instrumentum laboris) kevés hangsúlyt kaptak a laikusok és a családok, márpedig fontos elemei az egyház életének. Az érsek hozzátette, hogy mindezen kívül a helyi közösségek és a szegények – különösen a jelenleg dúló háborúk áldozatai – is nagyobb figyelmet igényelnek, mint amennyit ma az egyházban kapnak.

Liturgikus megújulás

A sajtótájékoztató alkalmával Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának vezetője kiemelte, hogy a szinódusi folyamatok egyértelművé tették, hogy az egyháznak többet kell tennie a párbeszédért, különösen az eltérő kultúrák képviselői között. „A liturgia sátrát ki kell tágítani, hogy ne csak a papoké legyen a központi szerep, hanem a hívek is együtt ünnepelhessenek ebben a szent pillanatban, és ne csak közvetett, hanem közvetlen módon is” – mondta. A sokak számára szélsőségesnek hangzó kijelentéshez azonban sokan csatlakoztak, a szinóduson részt vevő vezetők szerint a hívek nagyobb bevonása igenis kulcsfontosságú lépés az egyház megújulásához vezető úton. Ehhez kapcsolódóan a marokkói Cristóbal López Romero bíboros kiemelte, hogy a szinódusi folyamat elindítása (2021) óta

Marokkóban egy 2,5 éves megújulási programot valósítottak meg a hívekkel együtt,

amelyre a helyiek büszkeséggel tekintenek. A bíboros beszámolt több egyházmegyei találkozóról, ahol központi szerepe volt az egyházi és a világi személyek között folytatott párbeszédnek, és annak az újfajta közösségépítésnek, amelyről eddig talán hallani sem akart az egyház.

Digitális misszionáriusok: új irány az evangelizációban

Az október 9-ei esemény harmadik legfontosabb kérdése a digitalizáció és az evangelizáció kapcsolatát boncolgatta. Geert De Cubber diakónus rámutatott, hogy az egyház missziós stratégiáját is újra kell gondolni. Geert De Cubber diakónus szerint a digitális misszionáriusok szerepe kulcsfontosságú lesz a jövőben, és erről már ma beszélni kell. „Tömegek napjainkban a világhálón található, nem az utcákon, és ezért az egyház feladata, hogy ott érje el őket, ahol vannak, vagyis az online térben.” Többek között ezt a célt szolgálják az olyan kezdeményezések is, amelyek a digitális térben teremtenek kapcsolatot az emberekkel, és így hirdetik az evangéliumot. Érdekesség, hogy az elmúlt időszakban több virtuális találkozót tartottak csaknem 67 ország bevonásával, azonban ez még mindig kevés, ugyanis a digitális misszióhoz még több ország bevonására van szükség.

Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs vezetője (Fotó: Vatican Media)

Az „együtthajózás” metaforája

A sajtótájékoztató során az Óceániából érkezett Sheila Leocádia Pires külön kiemelte a régió sajátos problémáit, különös tekintettel az emelkedő tengerszint okozta migrációra és az elszigetelt közösségek aggasztó helyzetére. Sheila Leocádia Pires szerint Óceániában az egyház missziója több szempontból is különbözik a világ más részeitől, mivel a hívek a szigetek elszigeteltsége miatt kirekesztve érzik magukat a világegyház közösségéből.

„Ami más régiókban együtthaladás, az Óceániában leginkább együtthajózás”

– mondta röviden, de kifejezően, utalva a régió különleges földrajzi helyzetére, amelyet figyelembe kell vennie a világegyháznak is. A szinódus résztvevői szerint az „együtthaladás” elve, amely a szinodalitás egyik központi fogalma, megköveteli, hogy bizonyos területeken lassítani kell, míg más területeken gyorsítani. A változások mindenkire hatással lesznek, de elsősorban nem szervezeti, hanem szívbeli megújulásra van szükség. Ide tartozik az is, hogy a szinódus kiemelt figyelmet szentel a nők méltóságának és szerepének elismerésére, ám nem a felszentelés kérdéséről van szó, hanem arról, hogy a nőknek is ugyanolyan tiszteletet kell kapniuk az egyházban, mint a férfiaknak. A sajtótájékoztató végén világossá vált, hogy a szinódus célja egy nyitottabb és befogadóbb egyház, főként a nők és a laikusok számára. Az egyházi vezetők szerint a valódi megújulás csak akkor lehetséges, ha az egyház minden tagja, nemre és státuszra való tekintet nélkül, teljes mértékben részt vehet a közösségi életben.

Ezt a szándékot hivatott erősíteni a szinódus, amelynek soron következő eseményeiről a Megújul.hu napról napra elhozza a legfrissebb híreket.

Nagyobb hangsúlyt kell fektetnie az egyháznak a tömegkommunikációra?

A szinódus második ülésszakának október 7-i sajtótájékoztatóján szó esett a közösségi irányítás jövőjéről, az ökumenikus párbeszédről, valamint a nők egyházban betöltött szerepéről, amely különösen fontos eleme a szinódusi tanácskozásnak. A sajtótájékoztatón öt kiemelt résztvevő osztotta meg gondolatait.

A szinódus célja a közösségek közötti párbeszéd elmélyítése, elsősorban a megosztottság csökkentése érdekében – ez volt a tegnapi sajtótájékoztató központi témája. Elsőként Oswald Gracias bíboros, Bombay érseke szólalt fel, aki az esemény elején hangsúlyozta, hogy az elmúlt napokban a Szentlélek vezette a közösségi döntéshozatalt, és erről a következő hetekben sem feledkezhetnek meg a résztvevők. Majd a bíboros az egyház közösségi irányítási modelljéről beszélt, amelynek a jövőben sokkal inkább részesei lesznek a hívek is. Ehhez csatlakozva Gintaras Grušas püspök, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke kifejtette, hogy a szinódus céljai közé tartozik az ökumenikus kapcsolatok megerősítése is. A püspök szerint

az ökumenikus párbeszéd a béke és az igazságosság megteremtésének kulcsfontosságú eszköze,

különösen egy olyan időszakban, amikor Európában több konfliktus is sújtja a közösségeket. A felszólalók között egyetértés volt, ami azt mutatja, hogy hamarosan konkrét lépéseket fog tenni az egyház a megújulás érdekében. A hívek bevonása és az ökumenizmus mellett a szinódus további fő kérdéseiről is szót ejtettek a résztvevők. Mary Teresa Barron nővér, a Rendfőnöknők Nemzetközi Szövetségének elnöke a nők szerepének megerősítéséről beszélt az egyház életében. Kiemelte, hogy a nők gyakran alapvető fontosságú szerepet töltenek be a helyi közösségek életében, éppen ezért fontos, hogy több teret kapjanak az egyház más területein is. „A nőknek több lehetőséget kell biztosítani arra, hogy aktívan részt vegyenek az egyház irányításában és az evangélium hirdetésében. Ki kell mondani, hogy a nők jelenléte az egyház életében nem csupán kívánság, hanem szükségszerűség” – fogalmazott a szerzetesnővér.

Egyre világosabb az egyház útja a jövőben (Fotó: Vatican Media)

Hogyan kellene kommunikálnia az egyháznak?

A hétfői sajtótájékoztató alkalmával Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa és a szinódusi információs bizottság elnöke a transzparencia fontosságára hívta fel a figyelmet. „Az egyháznak folyamatosan alkalmazkodnia kell a világ változásaihoz, és meg kell találnia azokat az eszközöket, amelyek segítségével hitelesen kommunikálhatja üzenetét a modern társadalom felé.

Az evangélium hirdetése a 21. században új kihívásokkal jár, és ezekre a kihívásokra csak párbeszéddel és nyitottsággal lehet válaszokat találni”

– mondta az egyházi vezető, akinek a felszólalásához kapcsolódva Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs tisztviselője és az információs bizottság titkára is megosztotta gondolatait. „Mikor vesszük észre, hogy az egyház üzenetének nemcsak a templomban, hanem a digitális térben is elérhetőnek kell lennie? Meglátásom szerint a fiatalok bevonása és a számukra érthető kommunikáció elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyház elérje és megszólítsa a jövő generációit.”

Mit tanultunk?

A szinódus második hetének első sajtótájékoztatója rávilágított arra, hogy az egyházi döntéshozók pontosan mely kérdésekre keresik a választ az előttünk álló napokban. A résztvevők közötti párbeszéd és az elhangzott javaslatok is megerősítik, hogy az egyház vezetése kész a megújulásra, és elkötelezett amellett, hogy a közösségek szükségleteit figyelembe véve alakítsa ki jövőbeni irányvonalait. Ennek érdekében azonban olyan erős alapokat kell letenni a szinodalitást illetően, amelyekre biztonsággal épülhet a jövő egyháza.

„A különbségek elfogadása és a közös célok keresése olyan erőforrás lehet, amely megújíthatja Európát és az egyházat egyaránt”

– mondta Gintaras Grušas püspök, ezzel is megerősítve az esemény során elhangzott javaslatokat. Hogy mely felvetésből mi és mikor fog megvalósulni? Erre jelenleg még nincs egyértelmű válasz, azonban a tematikus munkacsoportok a sajtótájékoztatót követően folytatják a közös munkát, amelynek célja, hogy választ adjanak ezekre a kérdésekre is.

A Megújul.hu továbbra is részletesen tájékoztat majd a szinódus eseményeiről és a kulcskérdésekről, hogy olvasóink naprakészen követhessék a szinódusi folyamatot és az egyház megújulásának útját.

Ez történik a szinóduson: a munkacsoportok keresik a választ a főbb kérdésekre

A szinódusi munkacsoportok célja, hogy olyan konkrét javaslatokat tegyenek, amelyek alapvetően befolyásolják, hogy milyen irányba haladjon tovább az egyház a következő években. A csapásvonal meghatározása jelenleg is zajlik.

A szinodális szinódus arra hivatott, hogy választ adjon az egyház jelenlegi kihívásaira, egyúttal irányt mutasson a jövő egyháza számára. A legfőbb célok közé tartozik a közösség megújítása és az egyház hitelességének megőrzése. Ezért a következő fontos témák kerülnek terítékre az előttünk álló napokban: a nők szerepe az egyházban, az ökumenizmus, és az Evangélium szerepe a digitalizáció világában. A munkacsoportok pedig ezekben a percekben is azon dolgoznak, hogy döntéseket hozzanak a témákat illetően.

Mi lesz a perifériára sodródott csoportokkal?

Minden bizonnyal a következő hetek egyik legizgalmasabb kérdése a nők szerepének újragondolása. Ezzel kapcsolatban a munkacsoportok feladata, hogy világos irányvonalat adjanak arra vonatkozóan, hogyan válhatnak a nők az egyház életének még aktívabb részeseivé. Így a gyakorlati kérdések mellett a teológiai alapok újraértelmezése is fontos:

lehetnek női döntéshozók az egyházban?

Mennyire engedhetjük meg, hogy a nők a hierarchiában is helyet kapjanak? Amennyiben a hagyományból indulunk ki, a munkacsoportok előtt nehéz döntések állnak, és ezzel még nincs vége a feladatoknak. A következő napokban érzékeny téma lesz Afrika helyzete is, ahol az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a keresztények száma. Az afrikai püspökök szerint ezért az egyháznak olyan stratégiákat kell kidolgoznia, amelyek tiszteletben tartják a helyi kultúrát, ugyanakkor összhangban maradnak az evangélium értékeivel, hogy a helyi hívek száma továbbgyarapodjon.

Az egyház a szinodalitás útjára lépett (Fotó: Vatican Media)

Felelősségteljesen az ökumenizmusról

Harmadsorban a munkacsoportoknak egészen új kérdéseket is meg kell vitatniuk, amelyek a keleti egyházak helyzetére és az ökumenikus párbeszédre fókuszálnak. Az egyházi vezetőkből és világi munkatársakból álló csoportoknak nagy figyelmet kell fordítaniuk a háborús területeken lévő keleti egyházak megmentésére is, hiszen ezek a felekezetek mindennapos veszélyekkel néznek szembe. A csoportok célja, hogy ráirányítsák a figyelmet a nemzetközi támogatás súlyára, valamint az ökumenikus párbeszéd előmozdítására, amely segíthet a béke megteremtésében és a hit megőrzésében még ebben a nehéz helyzetekben is. Mert a keresztény egyház nem nézheti tétlenül, ahogy a többi egyház küzd a világban uralkodó gonosz ellen.

Az egyház és a digitalizáció kapcsolata

A szinódus legérdekesebb kérdései közé tartozik az evangélium hirdetése a digitális térben. Vannak olyan keresztény közösségek, ahol már elfogadott a digitalizáció, míg máshol túlzottan elutasítók ezzel kapcsolatban. Ezért a munkacsoportoknak világos választ kell adniuk a következő kérdésre: hogyan lehet hitelesen elérni a fiatalokat a közösségi médián keresztül? Hogyan lehet elérni tágabb csoportokat a virtuális térben anélkül, hogy csökkenne az egyház hitelessége? A teológusok várhatóan heteken belül választ adnak arra, hogyan hozzák közelebb az egyházat a modern társadalomhoz. Végezetül fontos megjegyezni, hogy

a szinódus a következő napokban nemcsak a problémákra koncentrál, hanem a reményre is.

Ennek érdekében különböző példákon keresztül – mint a helyi közösségi kezdeményezések, a szociális projektek vagy a hátrányos helyzetű csoportok támogatása – azt is bemutatják a jelenlévők, hogy a megújulás már elkezdődött, és az egyház jövőjét illetően bátran lehetünk optimisták. A szinódusra érkezett munkacsoportoknak tehát a legfőbb kihívások mellett folyamatosan emlékeztetniük kell magukat és az egyház minden tagját arra, hogy a remény ajándéka itt ragyog előttünk a mindennapokban. De miért van szükség erre? Ferenc pápa a szinódust megelőzően többször hangsúlyozta, hogy az egyház hivatása a világ jobbá tétele és a remény erősítése. Mert az egyház feladata, hogy jelen legyen az emberek életében, meghallgassa a híveket, reagáljon a világban zajló eseményekre és támogassa az elesetteket. Az előttünk álló hetekben választ kapunk arra, hogy a munkacsoportok milyen konkrét javaslatokat tesznek az egyház jövőjére vonatkozóan. Ahogy maga a Szentatya fogalmazott: „Az egyháznak változnia kell, de soha nem szabad elfelejtenie a küldetését.”

A Megújul.hu ott lesz a helyszínen, hogy erről folyamatos tájékoztatást adjon.

A szinódus Isten ajándéka – részletek az első szinódusi sajtótájékoztatóról

Már javában zajlik Rómában a szinodális szinódus – a következőkben részletes tudósítást olvashatnak a mai sajtótájékoztatóról.

Október 3-án, a délutáni órákban került megrendezésre a Püspöki Szinódus 16. Rendes Közgyűlés második ülésszakának első sajtótájékoztatója a Vatikánban. A rendezvény középpontjában a szinodalitás megújulásának útja és a közeljövőt érintő egyházi megújulás állt. Az eseményen részt vettek a szinódus különböző vezetői, köztük Giacomo Costa, Riccardo Battocchio, Maria de los Dolores Palencia Gómez, Daniel Ernest Flores és Paolo Ruffini.

Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!

Még a sajtótájékoztató előtt Ferenc pápa emlékeztette a résztvevőket, hogy a szinódus nem pusztán egy adminisztratív hivatali esemény, hanem komoly lelki folyamat, amelynek célja az egyházi közösség újjáépítése. A Szentatya egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy ebben a komoly folyamatban nincsenek egyedül a döntéshozók.

„A Szentlélek vezeti a lépteinket, amikor az egymás iránti szeretet útjára lépünk”

– mondta Ferenc pápa, hangsúlyozva, hogy a közösségi párbeszéd és a Szentlélek hívása kulcsfontosságú ezekben a napokban, amikor az egyháznak nyitottnak kell lennie, és el kell fogadnia olyan nézőpontokat is, amelyekről eddig hallani sem akart.

Az október 3-án tartott, nagy jelentsőggel bíró sajtótájékoztatón Mario Grech bíboros, a szinódus főtitkára kiemelte, hogy a szinódus a hallgatás és az imádság útja. „Az igazi megújulás és a reform nem csupán szerkezeti változásokból áll, sokkal inkább a közösség megújulásában, amely az egész egyházat érinti” – mondta Grech bíboros, aki megjegyezte azt is, hogy ez a változás, ez a reform nem lehet öncélú, még akkor sem, ha sokan önös szándékokat látnak benne.

A sajtótájékoztatót nagy érdeklődés követte (Fotó: Vatican Media)

Az evangélium hitelességének megőrzése

A Szentatya és a szinódus főtitkára után Riccardo Battocchio, a szinódus különleges titkára szólt a jelenlévőkhöz. Az atya a szinodalitás mélyebb teológiai jelentőségéről beszélt. „Nagyon fontos, hogy az egyházi megújulásnak összhangban kell lennie az evangéliumi üzenettel. Ennek része, hogy felismerjük, Isten jelen van közösségeinkben, és minden hívőt meghív arra, hogy aktívan részt vegyen az egyház megújulásában” – mondta az olasz teológus, aki szeretné, ha a szinódusi folyamat során minden résztvevő meghallgatásra találna, hiszen az egyház

csak így találhatja meg a közös utat, amelyen járva hitelesebben tudja képviselni az evangéliumi üzenetet.

Ezt követte Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér tanúságtétele, amelyben megosztotta saját tapasztalatait arról, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie a különböző kultúrákban és közösségekben tevékenykedő nővéreknek. „A Szentlélek által vezetett szinodalitás egy új reményt hozhat azoknak, akik a periférián élnek, és akiket szó szerint kizárnak az egyházi életből.” A nővér szerint ezért is olyan lényeges, hogy az egyház eljusson a legtávolabbi helyekre is, ahová eddig nem jutott el.

Daniel Ernest Flores bíboros szerint a szinódus célja a béke erősítése (Fotó: Vatican Media)

A cél közös

A sajtótájékoztatón felszólalt Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is, aki ismertette a szinódus kommunikációs stratégiáját. Hangsúlyozta, hogy a nyilvánosság és a média bevonása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szinódus üzenete elérje a világ minden tájára. „Az egyház mondanivalója nem zárható be a templom falai közé, nyitottan kell szólnunk mindenkihez, beleértve a fiatalokat, a szegényeket, és azokat, akik még nem hallották az evangélium üzenetét” – mondta, majd bejelentette, hogy a szinódus során négy nyilvános fórumra is sor kerül, ahol az egyház tagjai megoszthatják személyes tapasztalataikat. A kezdeményezés célja, hogy elősegítse az egymás iránti nyitottságot a közösségi döntéshozatal során. Végül Daniel Ernest Flores bíboros, a szinódus egyik delegált elnöke szólt a jelenlévőkhöz, aki a szinódus fontosságáról beszélt, már ami a világ békéjének előmozdítását illeti.

„Amikor a világban ennyi konfliktus van, a szinódusnak azt kell üzennie, hogy a béke igenis elérhető,

ha képesek vagyunk meghallgatni egymást, és közösen keresni Isten útját” – mondta, majd hozzátette, hogy az egyház feladata, hogy híd legyen a különböző emberek és közösségek között, és hogy a szinodalitás révén az egyház példát mutasson a világ számára az igazság és a közjó keresésében

A sajtótájékoztató során elhangzott felszólalások és nyilatkozatok egyértelművé tették, hogy a szinódusi folyamat nemcsak egyházi reform, nemcsak egy formális ülés, hanem a közösségi meghallgatás, az alázat és a Szentlélek vezetése által zajló megújulás. A szinódus meghívást jelent a világ számára, hogy közösen keressük az igazságot és a békét, amellyel Isten megajándékozta az embert. Ez az út arra hívja az egyház tagjait és a világ közösségeit, hogy együtt, egymást meghallgatva járják az evangélium útját, és törekedjenek a közös jó elérésére.