szinódus Archívum - Oldal 2 a 7-ből

Tag Archive for: szinódus

Jean-Claude Hollerich: Teljesen új dolog vette kezdetét az egyházban

A luxemburgi bíborosnak a püspöki szinódus főrelátoraként fontos szerepe volt abban, hogy a világ minden tájáról beérkező hangokból harmónia legyen a tanácskozások végére. A Megújul.hu Rómában készített vele interjút, ahol elmondta: neki is szüksége volt szinodális megtérésre.

– Mi a feladata a püspöki szinódus főrelátorának?
– Ez a személy felel a záródokumentum elkészítéséért. Persze nem egyedül írtam meg az egészet. Az egyrészt aligha lehetséges, másrészt nem is lenne túl szinodális cselekedet. Több ember foglalkozott a szövegezéssel, ők összegezték mindazt, ami a tagok és a szakértők részéről a szinódus során az asztaloknál elhangzott. Minden gondolatot és szempontot figyelembe kellett venniük ahhoz, hogy megírhassák ezt a dokumentumot, az én feladatom pedig ezután az volt, hogy hitelesítsem a szöveget, gondoskodjak annak helyességéről. Némely nehezebb témánál különösen ügyelnem kell rá, hogy megfelelő legyen az egyensúly. A főrelátor olyan közvetítő, aki a pártatlanságot képviseli. Vagyis nem tartozik semmilyen csoportba, nem húz egy vitában egyik félhez sem, hanem arra törekszik, hogy minden fél felismerje saját gondolatait a záródokumentumban. Tulajdonképpen ez volt a fő feladatom.

– Ezek szerint Ön jól végezte a munkáját, mert a végső szavazás során mind a 155 pont esetében az igen szavazatok voltak jelentős többségben, és volt néhány pont, amely 100 százalékban megerősítő szavazatot kapott. Ez azt mutatja, hogy mindaz, ami a záródokumentumban le van írva, hűen tükrözi a szinódus tagjainak gondolatait.
– Emellett azt is tapasztaltam, hogy a résztvevők többsége elégedett volt a püspöki szinódus új megvalósítási módjával. Több konkrét esetben is előfordultak véleménybeli eltérések, ahol egy jelentősebb kisebbségi álláspont is kialakult, de mindenhol messze a 2/3-os többség feletti arányban fogadták el a résztvevők az egyes pontokat.

A szinódus mindazonáltal nem demokráciára épül, nem elég egy döntéshez az 50% plusz egy szavazat.

Minden kérdés kapcsán egy nagyobb konszenzusnak kell megszületnie, ezért legalább 2/3-os egység szükséges egy döntés elfogadásához.

– Ön nem csupán a szinódus főrelátora, hanem aktív résztvevője is volt. Sokakban felmerülhet a dilemma, hogy bár lezárult, de vajon befejeződött-e a 2021-ben Ferenc pápa által meghirdetett szinodális folyamat, hiszen annak otthon, a saját közösségeinkben kell folytatódnia. Ön mit visz haza, változott-e valami Önben a szinódus hatására?
– Az elmúlt években nekem is végig kellett járnom a szinodális megtérés útját. Nagyon figyelmesen kellett hallgatnom a szinódus során, hogy minden hangot meghallgassak, átélve azt, amiről Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy a Szentlélek új harmóniát teremt. És ebben az új harmóniában sokféle hangszer, sokféle dallam van jelen. Néha egyes hangszerek egyféle dallamot játszanak, a többiek pedig egy másikat. Főrelátorként mindegyiket meg kellett hallgatnom. Meg kell térnünk ahhoz, hogy igazán meghallgathassuk egymást. Nem egyszerűen azért, hogy jó munkát végezzünk, hanem azért, hogy valódi empátiával figyeljünk másokra, tudva, hogy a Szentlélek mindenkihez szól – nem csak a többséghez, ez nagyon fontos. A szinodális megtérés nagy lecke volt számomra. Ha vannak is feszültségek, ezek olyanok, mint a szólamok a szimfóniában.

Szükség van feszültségekre is, hogy a végén egy gyönyörű dallamunk szülessen.

– A szinódussal kapcsolatban számos elvárás fogalmazódott meg mind egyházi, mind szekuláris oldalról. Sokan nagy változásokat szeretnének látni, például a választható cölibátus, a női papság ügyében, LMBTQ+ kérdésekben és így tovább. Emiatt várhatóan sokan elégedetlenek a már említett záródokumentum kevéssé konkrétnak tűnő tartalmával. Mit üzen azoknak az embereknek, akik többet vártak, mint amire a tanácskozás résztvevői jutottak?
– Érdemes óvatosnak lenni az elvárásokkal, hiszen a mostani püspöki szinódus kezdettől fogva a szinodalitásról szólt. Nem az egyházkormányzatról szóló szinódus volt, nem is a homoszexualitás volt a fő téma. Ezeket a létező kérdéseket annyiban érintették a megbeszélések, amennyiben a szinodalitáshoz kapcsolódtak, de önmagában egyik probléma megoldása sem volt cél ezúttal. Az egyháznak igenis szembe kell néznie mindezekkel a kihívásokkal, és ezt szinodális módon kell megtennie. Méghozzá a püspöki szinódus által meghatározott szinodális módon. Fontos tudni, hogy a püspököknek meg kell hallgatniuk minden érintettet, de továbbra is adott a lehetőségük arra, hogy ne értsenek egyet a különböző hangok képviselőivel. De ha ilyen nézeteltérés támad, azt meg kell magyarázni, és úgy kell elmagyarázni, hogy az emberek megértsék a püspöki döntés indokát. Meggyőződésem, hogy a kérdésben említett témákkal igenis foglalkozni kell. Nem tudom, mi lesz a megoldás, hiszen én csak egyetlen lélek vagyok, nem láthatom egymagam az összképet. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a nevezett problémák közül sok téma elsősorban európai kérdés. Egy rendes szinódus viszont az egész egyház szinódusa. És az egész egyház nem fókuszálhat kizárólag Európára. Olvastam, hogy a németországi katolikusok egyik központi személyisége nagyon csalódott volt a szinódus döntései kapcsán. De kérdem én: mire számított? Ez a szinódus határozottan rámutatott, hogy

az egyház középpontja már nem Európa. Sőt, nem is máshol van a központ. Ahogy Ferenc pápa mondta, regionalitásban kell gondolkodnunk.

Más igények, más kihívások vannak Dél-Amerikában, Ázsiában, Európában, Észak-Amerikában, Afrikában, Óceániában. Épp ezért a záródokumentumnak több ponton nyitottnak kellett maradnia. Mert amikor például a kontinensek püspöki struktúráiról beszélünk, azok nem lesznek teljesen egyformák. Latin-Amerikában már létezik a CELAM (Consejo Episcopal Latinoamericano, Latin-amerikai Püspöki Tanács, a szerk.), az ottani egyházi vezetők hatalmas utat jártak be együtt. Nekik már vannak struktúráik, de át kell alakítaniuk őket, hogy egyszerűbben működjenek. Európában ennek a folyamatnak még mindig csak az elején járunk. Ázsiában nehéz lesz e téren fejlődni, mert ott a kultúrák és a vallások jelenléte rendkívül sokszínű, de ők is dolgoznak már egy ideje a szervezeti fejlődésen. Kanadában és az Egyesült Államokban szinte egyáltalán nincs ilyen jellegű struktúra, Afrika pedig, mondhatni, most ébredezik. Ebből is látszik, mennyire különböző helyzetek vannak jelen az egyházon belül.

– Amikor a mostani püspöki szinódus szervezői közzétették a résztvevők listáját, ezzel is megerősítve, hogy valóban nők, laikusok is részt vehetnek a tanácskozásokon, sőt, szavazati joguk is lesz, sokan felháborodtak. Némelyek azt is megkérdőjelezték, hogy lehet-e egyáltalán püspöki szinódusnak nevezni egy ilyen eseményt. Ön szerint jó döntés volt kinyitni ezt a kaput?
– Nagyon jó döntés volt. Nekünk, püspököknek az a feladatunk, hogy szolgáljuk Isten népét. Az egyházhoz tartoznak olyan személyek is, akik nem püspökök – az ő képviselőik arra emlékeztettek bennünket a szinóduson, hogy mi az általuk is épített egyháznak vagyunk a püspökei.

Az egyház nem dönthet a püspökök nélkül, de a püspökök sem dönthetnek Isten szent népe nélkül.

Most kétségkívül valami mást kaptunk a szinódustól, mint amikor azt VI. Pál pápa bevezette. De VI. Pál előre látta, hogy az általa alapított szinódus magában hordozza a fejlődés lehetőségét, ezt ő maga foglalta írásba. És fejlődött is: ne feledjük, hogy három éve tart a mostani szinódus, amiben Isten egész népe részt vehet. Aztán tavaly októberben és idén októberben megtartottuk a püspökök szinódusának két ülésszakát a szinóduson belül. A püspöki szinódus tagjai tehát nem dönthettek csak úgy, a semmiből, hanem az egyház tagjai által adott útmutatás alapján kellett munkálkodniuk. Meg kellett hallgatniuk, mit mondtak az emberek. De itt még mindig mondhatták volna a püspöki szinódus tagjai, hogy ez vagy az az irány nem katolikus, viszont akkor meg kellett volna magyarázniuk a döntésüket úgy, hogy Isten népe azt meg tudja érteni. Erre most nem volt szükség. A püspöki szinódus tagjai annak alapján tanácskoztak és szavaztak, amit Isten népe megfogalmazott ez alatt a három év alatt. Valami teljesen új dolog vette kezdetét az egyházban.

Beszélgetőtárs: Gégény István

Christoph Schönborn: Időpocsékolás volt a szinódus, ha nem újul meg a szívünk

Az osztrák bíboros, Bécs érseke Rómában adott videóinterjút a Megújul portálnak – az európai egyházi dominancia korszakának végéről, a személyes megtérés fontosságáról és a változástól való félelemről fejtette ki gondolatait.

Amint október végén beharangoztuk, egymást követően több szinódusi résztvevő nyilatkozataival segítünk jobban megérteni, miről szól a szinodalitás, milyen jövő vár a katolikus egyházra. A Püspöki Szinódus főtitkára, Mario Grech vallomása után ezúttal a Bécsi Főegyházmegye főpásztora, Christoph Schönborn bíboros válaszolt kérdéseinkre. Kivételesen videós formában beszélgetett vele a Megújul.hu munkatársa, Gégény István október 27-én, a szinódust lezáró szentmisét követően.

Az interjú angol nyelven készült, a teljes videófelvétel alább látható – magyar és német feliratot is készítettünk hozzá.

A bíboros négy témában fejtette ki meglátásait:

A szinódussal kapcsolatban úgy tapasztalta, ez az egység ünnepe volt, amely fontos jel lehet az egész világ számára, a meghallgatás, az együtthaladás értékes módszer lehet a háborúskodások megszüntetése felé vezető úton is.

A világméretű szinodális folyamat eredményei kapcsán megfogalmazódott várakozásokra így reagált: „Ha mindenki otthon ül, nézegeti a záródokumentumot, és azt kérdezgeti, mikor történik már valami, hol az a nagy változás, vagy azt mondja, nem változott semmi, az azt jelenti, hogy ezek az emberek nem figyeltek arra, hogy mit jelent a szinodális folyamat. Neked kell megváltoznod! (…) Ha csak ücsörgünk, ahogy a pápa mondta a mai szentbeszédében, gyönyörű homíliájában, ha csak üldögélő egyház vagyunk, és nézegetjük, hogy mi történik, min változtatnak, vagy min nem változtatnak mások, mintha ez minket nem is érintene, akkor nyilván hiábavaló volt megtartani ezt a szinódust.”

A megújulás változással jár, és vannak, akik félnek új útra lépni, elhagyni a megszokott egyházi dolgokat. Nekik ezt üzente a bíboros: „Évszázadokon keresztül úgy tekintettek ránk, mint akik uraljuk a világot, mi voltunk a világ meghatározó hatalmai. Hozzászoktunk, hogy az összes európai országban élénk, missziós egyház van jelen, misszionáriusok ezreit küldtük más földrészekre, a világ evangelizációja Európából indult ki. És most üresek a templomaink, megfogyatkozott a fiatal generáció, demográfiai tél van. (…) Szerénynek, alázatosnak kell lennünk, és fel kell ismernünk, hogy a mi nagy korszakunk elmúlt. Csak így van lehetőségünk a megújulásra. A megújulás csak akkor valósulhat meg, ha tiszteletben tartjuk a valóságot, ha alázatosan elfogadjuk, hogy a dolgok megváltoztak, és hogy meg kell változnunk.”

A személyes egyházálmára vonatkozó kérdésre földi élete közelgő végének megemlítésével reflektált Christoph Schönborn, ezzel olyan perspektívát adva a témának, amely Krisztus feltámadásával az öröklét felé tekint.

Az interjú különböző nyelvű fordításainak elkészítésében közreműködött Kiss Edina és Gégény Balázs.

Mario Grech: Nincs okunk félni a megújulástól

Történelmi pillanatot élhetett át az egyház 2024 októberének végén – ezt a Püspöki Szinódus főtitkára is megerősítette, akivel egy nappal a katolikus egyházat jelentősen átformáló tanácskozást követően ültünk le beszélgetni Rómában.

– Amikor két évvel ezelőtt beszélgettünk, úgy fogalmazott, hogy a szinodalitásról szóló szinódussal kapcsolatban semmit nem írtak meg előre, egy üres papír lesz Önök előtt, a Szentlélek dolgozni fog, és majd meglátjuk, mi lesz. Most, a szinódus hivatalos időszaka után vagyunk, de nyilván nincs vége a szinodális folyamatnak, hiszen hazamegyünk, mindenki a saját otthonában folytatja a megújulást. Az a bizonyos papír immár nem üres – mi szerepel rajta?
– Mi történt tehát a zsinaton? Le van írva: a záródokumentumból kiderül. Ez a záródokumentum egy olyan közösség munkájának a gyümölcse, amely a Lélekre hallgatott. Örömmel ismétlem, hogy nem volt semmi előre megtervezve, hanem a dokumentum megírásáért felelős bizottság feladata volt, hogy összefésülje a különböző hangokat, és felismerje az egyetlen hangot, a Szentlélek hangját, az egyház hangját.

– Különleges, történelmi pillanatnak lehetünk most tanúi. Hiszen amíg a korábbi püspöki szinódusok egy záródokumentummal értek véget, majd a pápa néhány hónap múlva egy buzdítást adott ki, ami tanítóhivatali erővel bírt, ezúttal Ferenc pápa úgy döntött, hogy ami a szinódus döntése volt, az az egyház hangja. Ön szerint olyan új dolog történt, ami megváltoztatja az egyházat?
– Ami történt, valóban újdonság. Még akkor is, ha a püspöki szinódusokat szabályozó dokumentum megengedi ezt a lehetséges lépést. A püspöki szinódusok alkotmányában ugyanis az szerepel, hogy a pápa jóváhagyhatja a szinódus záródokumentumát, és ezzel a dokumentumot a sajátjává teszi, ahogy ez október utolsó szombatján meg is történt. Nyilván a Szentatya azt is mondta, hogy ez nem normatív dokumentum – bár a rendes tanítóhivatal része, de azt is hangsúlyozta, hogy vannak bizonyos kérdések, például amelyekkel a 10 szinodális tanulmányi munkacsoport foglalkozik, amelyek további mérlegelést igényelnek. És a Szentatya a záróbeszédében azt is elmondta, hogy meg fogja hallgatni a püspököket és a helyi egyházakat is bizonyos kérdésekben, amelyeket nem zárt le a dokumentum. És ez valami nagyon pozitív dolog, ugye? Hogy

még Péter apostol utóda is csapatban dolgozik. A pápa szükségét érzi annak, hogy konzultáljon a helyi egyházakkal, nyilván aztán a végső döntéseket ő hozza meg. Ez egy történelmi pillanat, egy fontos lépés előre.

– A szinódust lezáró liturgia nagyon megérintette a szívemet. Ferenc pápa az ülő stílusú egyház és a mozgásban lévő egyház képéről beszélt. Nem szabad hagynunk, hogy egyházként csak üljünk és várakozzunk, hanem mozognunk kell, fejlődnünk kell. Mindannyiunknak, Isten népének át kell mennünk egy megtérésen, mégpedig szinodális megtérésen. A mostani szinódus kiindulópontja még 2021-ben volt, most pedig itt vagyunk egyfajta végpontnál 2024 őszén. Ahogy már utaltam rá, az út érdekes része most kezdődik, amikor hazatérünk. Mit javasol azoknak, akik Magyarországon érdeklődnek a szinodalitás iránt? Hogyan tudnak rálépni erre az útra, és hogyan tudják követni azt az irányt, amit a szinódus megfogalmazott?
– Valóban, a szinódus ünneplése véget ért, de ez egy folyamat, és még mindig tart. A most kezdődő, nagyon fontos szakaszt én leginkább visszacsatolásnak nevezném. Mert minden azzal kezdődött, hogy meghallgattuk az embereket, meghallgattuk a helyi egyházi közösségeket. Ismételten mondom, a munkadokumentumokat, amelyek a szinódus mindkét ülésére készültek, nem Rómában találták ki. Ezek olyan dokumentumok voltak, amelyeket a helyi egyházak jelentéseiből állítottunk össze. És most

a szinódus záródokumentuma visszakerül a helyi egyházi közösségekhez, nem csupán azért, hogy a helyi egyházak lefordítsák, alkalmazzák, a dokumentumban foglaltakat a lelkipásztori döntésekben, hanem azért is, hogy helyben folytassák az egyház tagjai a megkülönböztetést.

Mert vannak bizonyos kérdések, amelyek még mindig nyitva vannak, és figyelembe kell venni az adott hely fontosságát, hiszen az egyház mindig egy bizonyos területen van jelen a történelemben. Egy dolog biztos: Péter apostol nyomdokain haladunk, hűek vagyunk az evangéliumhoz és a szenthagyományhoz. Egyáltalán nem kell félni a megújulástól. De jobban meg kell egymást értenünk, és jobban össze kell fognunk, hogy képesek legyünk Jézust hirdetni a mai világnak. Minden megkeresztelt osztozik ebben a küldetésben.

– Ha a személyes hitemre gondolok, azt érzékelem, hogy az elmúlt három évben, a szinodális folyamatnak is köszönhetően közelebb kerültem az egyházamhoz. Önnek, aki óriási munkát végzett az elmúlt években, és nyilván alaposan el is fáradt, változott valami a szívében az egyházzal kapcsolatban?
– Megkeresztelt, papságra meghívott személy vagyok, s arra is meghívást kaptam, hogy püspökként szolgáljam az egyházat. Nincs ebben semmi rendkívüli – ugyanazt érzem, amit Ön is.

Ebben a három évben megerősödött a Jézus iránti szeretetem, és az egyház iránti szeretetem.

Olyannyira, hogy a három aktív szolgálattal telt év után sem vagyok fáradt. Bizonyos értelemben sajnálom, hogy véget ért ez a püspöki szinódus. De máris egy újabb szakasz kezdődik. Imádkozom az Úrhoz, hogy segítsen nekem és a munkatársaimnak, hogy több energiánk, több szenvedélyünk legyen ahhoz, hogy megoszthassuk másokkal az evangélium örömhírét.

Beszélgetőtárs: Gégény István

Itt olvasható először magyarul a szinodális szinódus záródokumentuma

Örömmel jelentjük be, hogy magyar nyelven is elérhető a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének záródokumentuma, amely először a Megújul.hu-n olvasható.

A dokumentum magyar nyelvű változata fontos mérföldkő a hazai közösségek számára, hiszen lehetőséget ad, hogy együtt gondolkodjanak a megfogalmazott iránymutatáson. Az eredeti dokumentumot október 28-án tette közzé a Vatikán, mostantól viszont a magyar nyelvű verzió is elérhető. A záródokumentum különlegessége, hogy Szentatya nevét viseli – ilyenre korábban nem volt példa az egyház történetében. Ferenc pápa a nevét adta ahhoz az íráshoz, amely összegzi a megújuló egyház útját, ezzel konkrét iránymutatást ad mind a klérusnak, mind a laikusoknak.

Aktuális kérdések, aktuális válaszok

A záródokumentum olyan fontos kérdéseket tárgyal, mint a befogadás és a megértés, a migráció és az empátia, valamint a nők szerepe a jövő egyházában. Olvassuk együtt a szinodális szinódus záródokumentumát, fogjuk a kezünkbe, akár egy kézikönyvet, és cselekedjünk úgy, ahogy Ferenc pápa is buzdít minket: ne legyünk ülő egyház, keljünk útra mindannyian!

A dokumentum az alábbi képre kattintva szabadon letölthető.

A római utazás véget ért – mutatjuk, mit hoztunk magunkkal

A Megújul.hu helyszíni tudósítója exkluzív interjúkkal jelentkezik egyenesen a Vatikánból, ahol személyesen fogadták őt egyházi vezetők.

A világegyház egész októberben a szinódusra figyelt. Vajon merre halad a jövő egyháza? Milyen konkrét lépéssel kezdődik a megújulás? Egyenes válaszokat kaptunk ezekre a kérdésekre, sőt személyesen beszéltünk több egyházi vezetővel a jövő egyházáról. Most kinyitjuk a poggyászunkat, és megmutatjuk, mit hoztunk magunkkal Rómából: megosztjuk olvasóinkkal az ott készített mély, elgondolkodtató és sokatmondó beszélgetéseket.

Exkluzív találkozások

A következő négy héten, minden hétfőn közzéteszünk egy interjút, amelyet a Megújul.hu helyszíni tudósítója készített a Vatikánban. Íme, egy kis ízelítő abból, hogy milyen érdekes és értékes találkozásokról olvashatunk a következő hónapban.

Mario Grech máltai bíboros, a Püspöki Szinódus főtitkára (Fotó: Gégény István)

Mario Grech máltai bíboros, a Püspöki Szinódus főtitkára elmondta, hogy egyáltalán nem érzi fáradtnak magát, a 2021 óta tartó szinodális folyamat irányítása nem jelentett számára terhet – egy kicsit sajnálja is, hogy véget ért a szinódus központi, hivatalos szakasza.

Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek (Fotó: Gégény István)

Az osztrák Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek videóinterjú keretében beszélt arról, hogy megérti az egyházat érintő változások kapcsán sokakban felmerülő aggodalmat. Új dolgok esetén a félelem szerinte természetes emberi reakció – ennek kapcsán mély, személyes vallomást is megosztott velünk, amely közelgő visszavonulásához kapcsolódik.

Jean-Claude Hollerich luxemburgi bíboros, a szinódus főrelátora (Fotó: Gégény István)

Jean-Claude Hollerich luxemburgi bíboros, a szinódus főrelátora az egyházi vezetők alázatos hozzáállásának szükségességét hangsúlyozza – ennek jegyében elmondta, hogy személyesen neki is szüksége van szinodális megtérésre.

Stephan Oster, Passau megyéspüspöke (Fotó: Gégény István)

A német Stephan Oster, Passau megyéspüspöke nem beszélt össze Hollerich bíborossal, mégis ugyanúgy a személyes megtérés, lelki megújulás fontosságát hangsúlyozta, s megemlítette, mennyire szomorúvá teszi, hogy Európában súlyos válságban van a szentgyónás, a bűnbocsánat szentsége. Esetében külön kitértünk médiaszerepléseire, hiszen püspökként igen aktívan jelen van a közösségi média világában.

Mind a négy egyházi vezető őszintén beszélt arról, hogyan látja a jövő egyházát, ebből pedig egyértelműen kiderül számunkra, hogy milyen is megújuló egyház stílusa: őszinte, közvetlen és bátor. A következő hetekben is érdemes lesz velünk tartani.

Szöveg: Gégény István/Vermes Nikolett
Fotó: Gégény István

„Ami erősebbé teheti az egyházat” – Ferenc pápa lezárta a szinódust

A XVI. Püspöki Szinódus zárómiséjén Ferenc pápa arra buzdít minket, hogy legyünk olyanok, mint a mai evangéliumban szereplő Bartimeus, és bízzuk rá „vakságunkat” az Úrra, hogy missziós egyház lehessünk.

A Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének záróeseményeként Ferenc pápa vasárnap, október 27-én szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában, amelyben hálát adott az Úrnak a közösen megtett útért. A Szentatya köszöntőjében bejelentette, hogy az elmúlt három évet, vagyis a szinodalitás szinódusát ezennel lezárja.

Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a magyarországi római katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Fel kell ismernünk saját vakságunkat

Ferenc pápa homíliájában a mai evangéliumhoz (vö. Mk 10,46-52) kapcsolódva felidézte a vak Bartimeus történetét, aki azért fohászkodott az Úrhoz, hogy visszanyerje látását, és miután az Úr meghallgatta és teljesítette kérését, a férfi Jézus követője lett. „Bartimeus a mi belső vakságunkat jelképezi, amely visszatart minket attól, hogy jó reménnyel szemléljük az életet.

Ez a vakság az egyházat is érinti, amely miatt néha képtelen észrevenni az Úr jelenlétét,

és felkészületlen szembenézni a valósággal” – mondta a Szentatya, majd hozzátette, hogy emiatt az egyház nem tud megfelelően válaszolni az emberek kérdéseire. Márpedig az egyház nem maradhat tétlen a mai nők és férfiak által felvetett kérdésekkel szemben. „Igenis szembe kell nézni korunk kihívásaival. Nem ülhetünk tétlenül, mielőbb választ kell adnunk a világ problémáira.”

Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája a magyarországi görög katolikus közösség képviseletében vett részt a 16. püspöki szinódus második ülésszakán. (Fotó: Gégény István)

Ébresszük fel a hitünket!

Ferenc pápa a szinódus zárószentmiséjén emlékeztetett arra is, hogy ez a rendkívüli találkozó lehetőséget ad mindannyiunk számára, hogy felébresszük hitünket. „Az evangélium örömhíre felébreszt, de ehhez előbb meg kell hallanunk az evangéliumot. Legyünk olyanok, mint Bartimeus, és

lássuk meg az Urat, aki felkarolja a világ összes emberét, köztük a szenvedőket, a szegényeket vagy a marginalizálódott csoportok tagjait”

– hangsúlyozta a Szentatya, aki egy érdekes példával szemléltette, hogy mire lenne szüksége a mai egyháznak. „Nem egy tétlen és lemondó egyházra van szükségünk, hanem egy olyan egyházra, amely meghallja a világ kiáltását, és koszos lesz a szolgálatban.”

Ferenc pápa szentmiséjével zárult a szinodális szinódus a Vatikánban. (Fotó: Gégény István)

A szinodális egyház erős egyház

„Ahogyan Bartimeus hittel és reménnyel kiáltott az Úrhoz, úgy mi is tegyük ugyanezt” – mondta a pápa, majd hozzátette, hogy ismerjük fel Isten munkáját életünkben. Hangsúlyozta, hogy ehhez előbb jó útra kell lépnünk. Hogy hol van a jó út? Ott, ahol Jézus jár; legyünk tehát Jézus követői, mert így eljutunk az Úrhoz. Így amikor a gyengeség vagy a tétlenség megakadályozna minket, akkor

lesz elég erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy tovább haladjunk a megújulás útján.

„Az Úr halad előttünk, meg kell hallanunk a hívását! Keljünk útra, hogy visszakapjuk a látásunkat.” A Szentatya rámutatott, hogy ez az út előrevetíti a szinodális egyház képét, amelyben minden kereszténynek van ereje ahhoz, hogy szembenézzen a világ kihívásaival. „Emlékezzünk, hogy nem vagyunk egyedül ezen az úton, hanem itt vannak mellettünk keresztény testvéreink is, akikkel együtt haladunk Jézus mögött.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk. (Fotó: Gégény István)

Ferenc pápa zárógondolata adjon lendületet

A pápa hangsúlyozta, hogy az egyháznak újra talpra kell állnia, hogy magához ölelje az emberiséget, és segítsen abban, hogy az evangélium örömhíre beragyogja az egész világot. „Nem egy statikus egyház kell most, hanem egy missziós egyház, amely a világ utcáin jár Jézussal” – mondta a Szentatya, végül köszönetet mondott az elmúlt napokért, hónapokért és évekért. Köszönetet mondott a szinódusért, és kiemelte, hogy ezentúl is azért fog imádkozni, hogy az egyház folytassa azt az értékes munkát, amelyet a szinódus elindított.

„A szinodális egyház olyan, mint egy nagy közösség, amely minden keresztényt felemel.”

Ferenc pápa zárószavai adjanak mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy az egyházzal együtt mi is megújuljunk, és befogadó, elfogadó, megértő keresztényekké váljunk ebben a sebzett világban, amelyben mindennél nagyobb szükség van az összetartásra.

Szöveg: Vermes Nikolett
Fotó: Gégény István

Eljött a szinódus utolsó napja, a Vatikán nyilvánosságra hozta a záródokumentumot

Október 26-án este sor került a XVI. Püspöki Szinódus második ülésének záró sajtótájékoztatójára. A késő estébe nyúló esemény rávilágított a szinodális folyamat legfontosabb pontjaira és a záródokumentumban megfogalmazott új irányokra. Nézzük, merre halad a jövő egyháza!

A Vatikán sajtótermében neves egyházi vezetők álltak a sajtó rendelkezésére ezen az estén, hogy bemutassák a szinódus záródokumentumát és válaszoljanak az újságírók kérdéseire. Az eseményen részt vett Mario Grech bíboros, a Szinódus főtitkára; Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus általános referense; Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér, elnöki delegált; Giacomo Costa atya és Riccardo Battocchio püspök, mint különleges titkárok; valamint Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa és a tájékoztatási bizottság elnöke, akik átfogó képet adtak a szinódusi munka eredményeiről és a további lépésekről.

„Egy új korszak kezdődik”

Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus főrelátora hangsúlyozta, hogy a szinodális folyamat nem csupán a hagyományos vallási elvek ápolásáról szól, hanem új párbeszédformák kialakításáról is, amelyek mindannyiunk számára lehetőséget adnak hitünk mélyebb megélésére. Mint mondta, ebben a jelentős pillanatban egy új korszak küszöbén állunk, amely egy megújult, közösségcentrikus egyház képét vetíti előre. „A szinódus nem ideológiai küzdelmekről szólt.

Ez nem liberálisok és konzervatívok harca volt.

Itt minden résztvevő hozzájárulása együttesen formálta a közös jövőképet” – mondta a bíboros, aki ezzel új megvilágítást adott az elmúlt egy hónap eseményeinek. Szerinte ugyanis a valódi egység nem az uniformizálásban, hanem a sokféleség harmóniájában rejlik.

Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus általános referense (Fotó: Gégény István)

„Elkötelezettek vagyunk a megújulás mellett”

Mario Grech bíboros, a szinódus titkárságának vezetője bejelentette, hogy a szinódusi határozatokat több mint kétharmados többséggel fogadták el.

„Ez az eredmény azt tükrözi, hogy minden résztvevő elkötelezett az egyház jövőjének alakítása mellett”

– mondta Grech bíboros, majd hozzátette, hogy ezzel hivatalosan is egy új szinodális szakasz veszi kezdetét, amely az egyházi megújulás kulcseleme lesz. Mindezek tetejében a bíboros az este során köszönetet mondott a sajtó munkatársainak, akik továbbadják a szinódus hírét.

Mario Grech bíboros, a Szinódus főtitkára (Fotó: Gégény István)

Új szerepben a nők

A szinódus történetében először női vezetők is jelentős szerepet kaptak, ami újabb mérföldkövet jelent az egyházi hierarchia fejlődésében. Maria de los Dolores Palencia Gómez, a szinódus delegált női elnöke kiemelte, hogy az egyház egyre nagyobb nyitottsággal fogadja a nők véleményét és aktív részvételét. „A szinódus hatására a jövőben várhatóan még nagyobb figyelmet fordítanak majd a nők egyházi szerepének erősítésére, ami az egyház sokszínűségét és egységét szolgálja” – mondta határozottan a női elnök.

Maria de los Dolores Palencia Gómez nővér, elnöki delegált (Fotó: Gégény István)

Kibontakozóban az egyház új kommunikációs stílusa

Paolo Ruffini, a Vatikán kommunikációért felelős prefektusa aláhúzta a média és az információáramlás fontosságát. Szavai szerint a közösségi média és a modern kommunikációs eszközök segítségével a hívek széles körben értesülhetnek a szinódusi eseményekről, ami segíti az egyház nyitottságát és átláthatóságát. „A kommunikáció kulcsszerepet játszik az egyház hiteles képének közvetítésében” – jelentette ki Ruffini, aki kiemelte, hogy vége az offline egyház korszakának.

Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa (Fotó: Gégény István)

Egyenes úton jár a jövő egyháza

A sajtótájékoztató zárásaként az egyházi vezetők felhívták a figyelmet a következő szinódusi szakaszra, amely még több közösségi és kollektív párbeszédre ösztönöz. Az elhangzottak alapján a cél, hogy a hívők még mélyebben bekapcsolódjanak a szinódusi folyamatba, és aktív részeseivé váljanak az egyház életének. Mondták mindezt nagy határozottsággal, amely az egyház történelmében példátlan. Ez lehet a megújuló egyház nyelve: konkrét, egyértelmű és őszinte. A szombat esti esemény rámutatott arra is, hogy

a szinódus nem puszta döntések elfogadásáról szól, hanem egy új, közösségközpontú egyházi élet kialakításáról.

A híveknek a jövőben még több lehetősége lesz, hogy kifejezzék véleményüket és aktívan hozzájáruljanak az egyház jövőjéhez, amint az egyházi vezetők folytatják a párbeszédet és a közös gondolkodást a hívők és a társadalom széles rétegeivel.

Rendhagyó módon az újságírók a sajtótájékoztató kezdetén feltehették kérdéseiket (Fotó: Gégény István)

Az utolsó sajtótájékoztató legfontosabb öt pontja

Szinodális egyház lényege: Az egyház a közösség és misszió jegyében járja szinodális útját, amelynek célja, hogy minden megkeresztelt részt vegyen az evangélium hirdetésében és a közösségi életben. Ez az egység és sokszínűség harmóniáját hangsúlyozza, és a Szentlélek vezetésével a közösségi megújulás felé irányít.
Kapcsolatok megújítása: A szinodális egyház célja új kapcsolatokat kiépíteni, különös figyelemmel azokra, akik marginalizálódnak vagy kizártak. A közösségben való aktív részvétel és a méltóság tisztelete minden hívőt közelebb hoz egymáshoz, valamint Krisztushoz.
Átláthatóság és felelősség: Az egyház belső döntéshozatali folyamatainak megújítása elengedhetetlen a hitelesség és bizalom növeléséhez. Az átlátható vezetési struktúrák és felelősségre vonhatóság biztosítása kulcsfontosságú.
Kötelékek erősítése és adománycsere: Az egyház különböző kulturális és nemzeti hátterű közösségei közötti kötelékek erősítése hozzájárul a katolikus egyház egységéhez, és lehetőséget biztosít a karizmák szimfóniájára, ahol minden hívő szerepe együttesen alkotja a teljes egységet.
Missziós küldetés: Minden megkeresztelt embert arra hív az egyház, hogy életével és tetteivel tanúsítsa Krisztus szeretetét. A szinodális egyház formálja az embereket, hogy a világ minden részén részt vegyenek a misszióban és hűséggel szolgálják közösségeiket.

Szöveg: Vermes Nikolett
Fotó: Gégény István

A jövő egyháza egy sportszerűbb egyház

Olimpikonok, paralimpikonok és menekült sportolók gyűltek össze Rómában, hogy megosszák történeteiket és tapasztalataikat.

Az elmúlt időszakban Róma a szinodális gyűléstől volt hangos. A szinódus a hétvégi zárómisével véget ér, de a párbeszéd csak most kezdődik. Többek között ez inspirálta az első Sport Szinódus megrendezését, ahol sportolók találkoztak, hogy együtt gondolkodjanak a megújuló egyházról.

Ebben a sportban keresztények indulnak

Október 25-én, péntek este a Vatikán San Calisto épületében olimpikonok, paralimpikonok és menekült sportolók léptek a színpadra, hogy megosszák a közönséggel küzdelmeiket. Ezzel kívánták előmozdítani a megújulást, hiszen ezen az estén a kölcsönös tiszteletről, szolidaritásról és testvériségről beszéltek saját sportolói élményeiken keresztül. Az Athletica Vaticana által szervezett első Sport Szinódus szorosan kapcsolódik a jelenlegi szinódusi folyamathoz, amelyet Ferenc pápa a kölcsönös meghallgatás, az együttérzés és a közösség szellemében hívott össze. Ugyanis a szinódus fogalma (a „közös úton járás”) kulcsfontosságú a sport világában is, ahol az együttes munka, a kölcsönös támogatás és a közös célok vezetnek sikerhez. Ezzel a különleges eseménnyel a Vatikán megmutatta, hogyan lehetne sportszerűbb egyházat építeni, amely megküzd minden nehézséggel, ahol a fair játék alapvető, és ahol maguk a keresztények azok a sportolók, akik a győzelemért küzdenek. Az ellenfél minden világi kihívás.

Az Athletica Vaticana szervezte az első Sport Szinódust (Fotó: Vatican Media)

A sport a megújulás eszköze

A Sport Szinódusra érkező atléták közül elsőként Rigivan Ganeshamoorthy paralimpiai aranyérmes diszkoszvető szólalt fel. A sportolónál öt éve Guillain–Barré-szindrómát diagnosztizáltak, ami izomgyengeséget okoz, és belátható időn belül halálhoz vezethet. Egy ilyen diagnózis hallatán keveseknek jut eszébe, hogy itt az idő a sportolásra, Ganeshamoorthy azonban éppen a diagnózis hatására kezdett mozogni, előtte ugyanis esze ágában sem volt edzésekre járni.

„A sport egyfajta újjászületés volt számomra. Esélyt adott az újrakezdésre, és csodával határos módon a betegségem lefolyását is lassította”

– mondta a bajnok, majd hozzátette, hogy pontosan egy ilyen újjászületésre van szüksége az egyháznak is. A diszkoszvető után Andy Diaz és Fabrizio Donato történetét hallhatta a közönség. Donato 2012-ben szerzett bronzérmet a londoni olimpián hármasugrásban, Diaz pedig az idei párizsi olimpián szerzett bronzérmet ugyanebben a sportágban. Érdekesség, hogy Diaz Kubából menekült Olaszországba, és mivel nem volt hol laknia, eleinte az utcán élt. Ekkor találkozott Donatóval, aki segített neki, otthont, reményt és új célt adott számára, később pedig edzőként támogatta a hármasugrásban. 12 év támogatás után a kubai fiú már az olimpiai dobogón állhatott. Ez a történet jól példázza, hogy mire képes a szinodalitás. „Az összefogásban óriási erő rejlik” – mondták.

A sport sokkal többeket vonzott, mint a nap többi eseménye (Fotó: Vatincan Media)

A sport mint mentőöv

Az este folyamán elhangzó tanúságtételek önmagukban elég hitelesek voltak ahhoz, hogy elgondolkodjunk, milyen változást eredményez a sportszerű gondolkodás. A legmeghatóbb pillanat azonban csak ezután következett, amikor Mahdia Sharifi, az olimpiai menekült csapat taekwondoversenyzője osztotta meg történetét a keresztény közönséggel. Sharifi titokban kezdte el edzéseit, dacára annak, hogy kultúrája és édesapja is tiltotta. „Tizenegy éves koromban láttam egy női edzőt, akinek az élete azonnal példa lett számomra. Ettől a perctől kezdve tudtam, hogy taekwondózni akarok” – mondta az olimpikon, akinek álmai hirtelen szertefoszlottak a tálibok hatalomátvétele után.

A lánynak menekülnie kellett Afganisztánból, hátrahagyva mindent, beleértve a családját és barátait.

„Ez életem tragédiája” – mondta a sportoló, majd hozzátette, hogy egyedül a taekwondo adott neki reményt. A sporttal együtt közösséget és új barátokat talált, és bár a családját semmi sem pótolhatja, az edzések segítenek neki, hogy feldolgozza ezt a traumát. A különböző sportolói történetek révén a Sport Szinódus rámutatott a sport és a hit közös értékeire: a kitartásra, a közösségre és a reményre. Vegyünk példát az atlétákról, és gyűjtsünk erőt ahhoz, hogy megküzdjünk az akadályokkal!

Mahdia Sharifi története példa a keresztények számára (Fotó: Vatican Media)

Sport a békéért

„A sportnak hidakat kell építenie, le kell bontania a falakat, és segítenie kell a békét” – írta Ferenc pápa a Játékok a békéért című könyv előszavában, amelyben olimpiai és paralimpiai sportolók történetei olvashatók. Ne feledjük azt sem, hogy maga Ferenc pápa fiatalon futballozott, és bár nem feltétlenül a sportnak köszönheti karizmatikusságát, a sport által még több emberhez tud kapcsolódni. Legyünk mi, keresztények is olyanok, mint a sportolók: eddzük a lelkünket nap mint nap, hogy legyőzzük a mindennapi konfliktusokat.

„A remény hullámvasútja” – interjú Csiszár Klára professzorral

A Bécsi Főegyházmegye munkatársa az egyház szívében beszélgetett a Megújul.hu nagykövetével. A pasztorálteológussal október 15-én készült interjút a szerző hozzájárulásával közöljük magyar nyelven.

Rómában, őszi déli napsütésben a csendes Campo Santo Teutonicon keresünk menedéket Csiszár Klárával. A szinódus félidejénél tart, és a reális elvárások kérdése egyre sürgetőbbé válik. Az egyetemi tanár, oktatásért és kutatásért felelős rektorhelyettes „belső hullámvasútként” írja le benyomásait. Ebben a beszélgetésben megosztja reményeit és meggyőződéseit az egyház jövőjével kapcsolatban.

– A szinódus már két hete tart. Milyen érzéseket és reményeket kelt ez Önben?
– Az elmúlt napokban többször használtam a hullámvasút képét. Az érzelmi feszültség folyamatosan jelen van – néha fenn vagyok, néha mélyponton. Nem könnyű találkozni a különböző hangokkal és nézőpontokkal, miközben mindig ott van a kérdés a fejemben: hová vezet minket ez az út? Mindazonáltal reményt merítek az itt közreműködő emberek elkötelezettségéből. Sokan feláldozzák az idejüket, és készek bátran új utakat keresni az egyház számára. Ez azt mutatja számomra, hogy minden különbség ellenére van egy erős közös alap.

– Ezúttal másképp érzi magát, mint a korábbi szinódusi ülésszakon? Más a légkör a csoportban?
– Abszolút. Már az összejövetel elején érezhető volt a különbség. Nem idegenként jöttünk össze; jól ismertük egymást. A teológusok csoportjában jó volt újra ismerős arcokat látni. Sok püspökkel is újra találkoztam a világ minden tájáról, és ez ismerős érzést ad. Ez az ismeretség szilárd alapot teremt a munkához. De persze két hét után az ember érzi a nyomást is.

Egyesek nagy, gyors változásokat akarnak, mások nem. De az a benyomásom, hogy kialakulóban van egy „okos közép”, amely azt mondja: „Jöjjünk össze, és járjuk együtt az utat”.

Ehhez idő, türelem és bátorság kell.

– Az ilyen csoportokban szinte elkerülhetetlenek a konfliktusok. Milyen frontok alakulnak ki? Le tudná írni részletesebben a csoportokat?
– Nem könnyű erre válaszolni, de nagyjából három csoportot látok. Az első nem akar semmilyen változást, ragaszkodik a régi elképzelésekhez. A második csoport konkrét döntéseket és gyors reformokat vár. Ők többet akarnak, mint amit ez a testület el tud érni, hiszen itt nem közvetlen döntéshozatalról van szó. És van egy növekvő csoport a középen, amely nyitott és tanulni akar, ezért átfogó képet alkot a kérdésekről. Ez a csoport gyakran közvetítőként lép fel és levezeti a feszültségeket, ami segít hidakat építeni és leküzdeni a „buborékos” szemléletet.

– Az egyházi szolgálat és a nők szerepe gyakran vitatott kérdés. Ez itt is így van?
– A szolgálat és a nők szerepének kérdése folyamatosan napirenden van, de ezt sokan félreértik. Nem hiszem, hogy most teológiai vitákra van szükségünk, inkább egy tágabb keret szükséges ahhoz, hogy újragondoljuk a nők szerepét az egyházban.

A következő hetekben nem fogunk női diakónusokat felszentelni, de ez nem jelenti azt, hogy a kérdés lekerül az asztalról. Arról van szó, hogy a nőket vezetői pozíciókba hozzuk és láthatóbbá tegyük őket.

Ehhez türelemre és bátorságra van szükség, hogy a szolgálatot mélységében újragondoljuk, és a nőket bevonjuk a döntéshozatali folyamatokba.

– Ön gyakran említi a sensus fidei-t, a hívők hittudatát. Milyen jelentősége van ennek a szinóduson?
– A sensus fidei a szinódus alapszólama. A II. Vatikáni Zsinat közelebb hozott minket ehhez a fogalomhoz, ez most a munkánk teológiai alapja. Arról van szó, hogy meghallgatjuk a híveket, tiszteletben tartjuk az észrevételeiket. Gyakran kérdezték tőlem, hogy bizonyos püspökök, akik szigorúbb álláspontot képviselnek, hitelesen képviselik-e a híveiket. Bizonyos esetekben igen. És ez óriási alkalmazkodóképességet igényel. A romániai egyház nem olyan, mint az ausztriai. Ott nem tarthatok ugyanolyan előadásokat, amilyeneket Bécsben tartanék, mert mások az igények, más a kulturális kontextus.

– Lát a szinódusban a közösségek önszerveződésére vonatkozó aspektust is?
– Igen, mindenképpen. Linzben például már sok közösség önmagát szervezi. A laikusok egyre több felelősséget vállalnak, és emlékeztetnek minket arra, hogy a keresztség által mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy aktív szerepet vállaljunk az egyház építésében.

Nem várhatjuk többé, hogy a felszentelt személyek formálják számunkra, helyettünk az egyházat.

A szinodalitás azt is jelenti, hogy státuszunktól függetlenül mindannyian felelősséget vállalunk.

– Úgy tűnik, hogy a linzi esemény is befolyásolta ezt a dinamikát. Mit ért el az ottani találkozó?
– Linz valóban fordulópont volt. Sokakkal volt lehetőségünk személyesen találkozni, kapcsolatokat építeni. Ez elmélyítette a bizalmat, ami itt, Rómában is érezteti hatását. Az emberek közelednek egymáshoz és nyíltan beszélgetnek, még akkor is, ha bizonyos témákban nem értenek egyet. Linz lehetőséget teremtett arra, hogy emberként találkozzunk, és ne csak mint teológusok vagy püspökök, akiknek rögzült álláspontjuk van. Ez erősíti az együttműködést, megkönnyíti a hídépítést.

– Mit várhatnak az osztrák hívek ettől a szinódustól? Vannak-e konkrét kezdeményezések, amelyeket haza lehet majd vinni?
– Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak, függetlenül attól, hogy hol a helyünk az egyházban, le kell fordítanunk a szinódus üzenetét a magunk nyelvére. Számomra személy szerint ez azt jelenti, hogy a teológiai karon betöltött szerepemben intenzívebbé teszem az együttműködést a különböző emberekkel, és sokféle személy bevonásával irányítom a fakultást.

Be kell fejezni az úgynevezett „one-man-show”-mentalitást, amely még mindig uralkodik az egyház egyes struktúráiban.

Minden közösségben fel kell tennünk magunknak a kérdést: valóban mindenki képviselteti magát? Van-e hangja a menekülteknek, a fogyatékkal élőknek, a fiataloknak? És ha felismerjük a hiányosságokat, akkor törekednünk kell arra, hogy bevonjuk őket, akkor is, ha ez gyakran kényelmetlen. De ez szükséges ahhoz, hogy szinodális egyházzá váljunk.

– Mi a benyomása, képes ez a szinódus kontinentális szintű változást kezdeményezni?
– Nagyon remélem. Arra számítok, hogy a szinódusi törekvéseket úgy fogjuk megerősíteni, hogy kontinentális szinten és a püspöki konferenciák szintjén folytatjuk őket. Ha a szinódus jól működik, akkor nem szabad, hogy Rómára korlátozódjon, hanem folytatódnia kell a helyi egyházakban. Van egy logikus íve ennek a folyamatnak, amely arra épít, hogy fontos a visszacsatolás. A konkrét döntéseket a kontinensek szintjén, és a püspöki konferenciák szintjére kell meghozni, mielőtt azok a helyi egyházakba kerülnének. Ez erősíti majd a szinodális egyházat, és akkor a hívek világszerte azt érezhetik, hogy az ő szempontjaikat is meghallgatják, figyelembe veszik, így azok mentén épül az egyház.

Beszélgetőtárs: Georg Schimmerl

Magyar fordítás: Kiss Edina

Újabb kijelentések a Vatikánból: kereszteljenek és prédikáljanak a nők

Globális egyházi kérdésekről és a szinódus legégetőbb kérdéseiről nyilatkoztak prominens egyházi vezetők kedden délután a Vatikánban.

A világ különböző régióiból érkező bíborosok, érsekek és püspökök olyan, a világegyházat érintő kérdésekre kerestek válaszokat, amelyek a jövőben hatással lesznek az egyház minden tagjára. A tájékoztatón elsőként Fridolin Ambongo Besungu bíboros, az Afrika és Madagaszkár Püspöki Konferenciáinak Szimpóziuma, a S.E.C.A.M. elnöke szólalt fel, aki az afrikai egyház azon törekvéseit taglalta, amelyek szorosan kapcsolódnak a szinódushoz. Beszédében kiemelte, hogy a kontinensen élő keresztényeket komolyan foglalkoztatja a szinódus, mi több, sokan ettől az eseménytől várják a társadalmi egyenlőtlenségek végét. Hangsúlyozta, hogy Afrikának régóta nagy szüksége van a béke és az igazságosság előmozdítására, ezért minden követ meg fog mozgatni annak érdekében, hogy a szinódus tevékenyen segítse ezt a törekvést. „Bízunk abban a bizottságban, amelyet a pápa és az egyház elindított. Bízunk abban, hogy a szinódus tisztázza a társadalmi kérdéseket. Bízunk abban, hogy a Szentatya irányításával egy egyenlőbb világ felé haladunk a jövőben.”

Fridolin Ambongo Besungu kapucinus szerzetes, a Kinshasai főegyházmegye érseke, bíboros (Fotó: Vatican Media)

Egyedül maradtak volna a keresztények?

Ezek után a közép-afrikai Andrew Nkea Fuanya érsek a szinódus kommunikációs céljairól beszélt, amellyel kapcsolatban rámutatott, hogy a transzparencia és az őszinte párbeszéd kulcsfontosságú az egyház hitelességének megőrzése érdekében. Mint mondta, bízik benne, hogy a zsinat során szerzett tapasztalatok gyökeres változásokat hozhatnak az egyházi élet minden szintjén. „Egy olyan helyről érkeztem, ahol a keresztények kisebbségben vannak, ahol üldözik a keresztényeket, ezért az én közösségem nem tudja, hogy milyen lehet nyíltan beszélni az evangéliumról. Képzeljük el, hogy a munkahelyen, ahol dolgozunk, nincs rajtunk kívül egyetlen keresztény ember sem. Vagy hogy a mindennapokban nem találkozunk keresztényekkel. Mihez kezdünk ilyenkor?

Hogyan építhetjük az egyházat egy hallgatásra kényszerített közösséggel? Lehet-e evangelizálni olyan helyeken, ahol nem engedélyezett a nyilvános evangelizáció?

Ezekre szeretnék választ találni, és ahogy körbenézek a világban, látom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a vággyal” – mondta az afrikai érsek, majd hozzátette, hogy a migrációnak óriási szerepe van mindebben. Elmondása alapján a népvándorlás hatására minden elképzelésnél gyorsabban terjed az iszlám, amelynek elszenvedői azok a keresztények, akik olyan helyen élnek, ahol az iszlám nem nézi jó szemmel a kereszténységet. Majd Fuanya érsek köszönetet mondott azoknak a bátor híveknek, akik még ilyen nehéz körülmények között is teljesítik a missziót, hogy hirdessék az evangéliumot.

Franz-Josef Overbeck a katolikus egyház német püspöke, 2009 óta Essen püspöke, 2011 óta pedig a német hadsereg püspöke (Fotó: Vatican Media)

A katonaságtól a női prédikátorokig

Franz-Josef Overbeck, a német hadsereg püspöke is jelen volt a keddi sajtótájékoztatón. Beszédében a katonai lelkészi szolgálat szerepét hangsúlyozta, amely szorosan kapcsolódik a béke megteremtéséhez. Azonban a jelenlévő újságírók egészen más témában kérdezték a német püspököt: arra voltak kíváncsiak, hogy a német egyházban milyen szerepet töltenek be a nők. „Egyetértek azzal, hogy fontos foglalkozni a nők egyházi szerepével, ez számomra nagyon lényeges, pláne, ha a paphiányt nézem. Egyre kevesebb a pap Németországban is, így egyre kevesebb ember van, aki pasztorális munkát végez. Magam is úgy gondolom, hogy a női munkatársak bevonása az egyetlen lehetőség arra, hogy az egyház tovább folytassa missziós útját.

Ezért a nőket be kell vonni minden pasztorális munkába, amibe csak lehet, például kereszteljenek és prédikáljanak.

Németországban azon dolgozunk, hogy ez megvalósuljon. Ebben segít nekünk a német szinódusi út” – mondta a püspök. Bár a szinódus második ülésszakán minden nap hallhattunk kijelentéseket a nők egyházi szerepvállalására vonatkozóan, minden bizonnyal a keddi sajtótájékoztatón elhangzottak fogalmazták meg a legtöbb konkrétumot a témában.

Legyünk a cselekvő egyház tagjai!

A keddi eseményekkel kapcsolatban ki kell emelni az Ázsiából érkező Clarence Sandanaraj Davedassan atya személyes tanúságtételét. Beszédében a vallási pluralizmust és a szociális igazságosság kérdéseit boncolgatta. Elmondta, hogyan élik meg otthonaikban hitüket az ázsiai keresztények, még akkor is, ha az utcán hallgatniuk kell erről. Ez ad erőt számára is, hogy tevékenyen segítse az egyház megújulását. A sajtótájékoztató tehát három földrész sajátos problémáit vizsgálta, amelyek hol jobban, hol kevésbé érintik a híveket. Buzdító látni, hogy Afrika, Ázsia és Európa képviselői hogyan járulnak hozzá a megújuláshoz, és hogy milyen mély reménnyel tekintenek a szinódusra.