szinódus Archívum - Oldal 3 a 7-ből

Tag Archive for: szinódus

Megosztó kérdések: mit várhatunk, és mit ne várjunk a megújulástól?

A hétfői szinódusi tájékoztató több fontos témát érintett, beleértve a püspöki közösség szerepét, az egyházi reformokat és a szinódus jövőbeni irányvonalait. Szó esett arról is, hogy milyen messze van a cél.

A szinódus hétfői, október 21-ei sajtótájékoztatója ezúttal is a Vatikánban található Sala Stampában került megrendezésre, ahol az újságírók első kézből kaptak tájékoztatást a XVI. Püspöki Szinódus második ülésszakának aktuális munkálatairól. A sajtótájékoztató résztvevői közé tartozott Matteo Maria Zuppi bolognai érsek, aki a szinódus rendes tanácsának tagjaként bemutatta az eddigi fejleményeket, és hangsúlyozta a közös út fontosságát az egyház megújulásában. Manuel Nin Güell görögországi bizánci rítusú katolikus püspök szintén megszólalt, kiemelve a keleti katolikus közösségek sajátos kihívásait és hozzájárulását a szinódusi folyamatokhoz. Az oxfordi monostorból érkező Timothy Peter Joseph Radcliffe atya a szellemi megújulást hangsúlyozta, míg Nathalie Becquart nővér, a szinódus titkárságának alárendeltje a nők egyházban betöltött szerepére hívta fel a figyelmet. Végül Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium vezetője és Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs tisztviselője a média szerepét tárgyalták a megújulás folyamán.

Timothy Peter Joseph Radcliffe OP (Fotó: Vatican Media)

Ez nem egy címlapsztori

A felszólalók között elsőként Timothy Radcliffe kapott szót, aki határozottan kijelentette, hogy a megújulástól nem érdemes radikális változást várni. „A keresztény szabadság nem korlátozódik egyetlen személyre, nem korlátozódik csak ránk, hanem mindig a közösségről szól, arról, hogy

Isten szüntelenül jót akar a teremtett világnak, benne nekünk, teremtményeknek. Ezt kellene felismernünk,

amikor a megújulásról beszélünk. Tudom, hogy a sajtó meghökkentő bejelentésekre készül, de szerintem hiba lenne hajszolni a megújulás útját. Ez a zsinat olyan megújulásról szól, amely a lelkünkben zajlik” – mondta Timothy Radcliffe, majd hozzátette, ahogy belülre, úgy kifelé is kell figyelnünk. Mint említette, a világban jelenleg is zajló fegyveres konfliktusokra reagálnia kell az egyháznak, vagyis a híveknek. Mert az egyház nem egy megközelíthetetlen intézmény, hanem a megkeresztelt emberek közössége. A szerzetes ironikusan megjegyezte azt is, hogy egy békére törekvő egyház nem fog az újságok címlapjaira kerülni, de ettől még sokkal fontosabb, mint bármilyen címlapsztori. „Úgy gondolom, hogy ennek a zsinati időszaknak a legizgalmasabb kihívása az, hogyan tudjuk eljuttatni az emberekhez a hírt: belső megújulásra hív az egyház.”

Matteo Maria Zuppi bolognai éresek (Fotó: Vatican Media)

A megújulás apró gesztusokkal kezdődik

Ezt követően Matteo Maria Zuppi bolognai érsek kapott szót, aki felszólalásában szorosan kapcsolódott Timothy atya gondolataihoz. „Felejtsük el a drámai fordulatokat! A megújulás alatt egészen apró tettekre, gesztusokra kell gondolni, amelyeket a keresztények cselekszenek” – mondta, majd emlékeztetett minket Jézus tetteire, amelyek a mindennapi életben történtek, amelyekhez nem volt szükség különleges alkalmakra, hiszen a szeretetnek a mindennapokban kell munkálkodnia.

„Cselekedjünk úgy, ahogy az egyház tagjai az elmúlt 2000 év során tették, járjuk a keresztények útját, és tegyük mindezt ma, a XXI. században.”

Az érsek megjegyezte, hogy egyfajta gyermeki kíváncsisággal várja a megújulás látható jeleit, amelyek a mindennapi emberek életében fognak megjelenni. Mert az egyház missziója nem korlátozódik híres emberekre, nagy nevekre vagy kimagasló személyiségekre. Az egyház missziója minden megkeresztelt ember feladata, akiknek remélniük kell, hogy a keresztény közösség nem szűnik meg soha.

Nathalie Becquart nővér, a Püspöki Szinódus Főtitkárságának altitkára (Fotó: Vatican Media)

A női híveknek közösségformáló ereje van

Harmadik felszólalóként Nathalie Becquart nővér markánsan beszélt a nők szerepének fontosságáról a mai egyházban. „Látjuk, hogy a nők egyre inkább részt vesznek a szinódusi folyamatban, és hozzájárulásuk alapvető az egyház jövőjének formálásában. Láthatjuk azt is, hogy a nők aktív jelenléte a szinódusok során, valamint az egyház minden szintjén elengedhetetlen. A nők jelenléte hozzájárul a közösségi élet formálásához és a hit megélésének új formáihoz.” Becquart nővér ezzel arra is utalt, hogy

a szinódus a részvétel és az együttműködés szellemében zajlik, ahol minden hívő, nemre való tekintet nélkül, fontos szerepet kap.

Végül köszönetet mondott a keresztény nőknek, akik bátran cselekednek az egyházért. Legyen szó gyereknevelésről, világi munkáról vagy bármilyen mindennapi tevékenységről, a katolikus nőket ugyanúgy missziós munkára hívja az egyház, mint férfi tagjait. Végül a nővér felszólalását követte Manuel Nin Güell görögországi bizánci rítusú katolikus püspök beszéde, aki a béke munkatársainak nevezte a megkeresztelt embereket.

A szinódus vége a megújulás kezdete

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy közeledik a szinódus vége, ez azonban nem jelenti azt, hogy egy folyamat a végére ért, épp ellenkezőleg. A szinódus vége felé haladva egyre inkább közeledünk a megújuláshoz, a katolikus egyház megújulásához. Ez a mérföldkő pedig meghatározza a keresztény közösség jövőjét.

Az egyetemisták is feltették saját kérdéseiket, bátor felszólalások követték egymást

Az Egyesült Államokból érkeztek a fiatalok Rómába, hogy a Szinódusi Titkárság vezetőivel beszélgethessenek.

Körülbelül 140 egyetemista kapott közvetlen betekintést a szinódusi munkafolyamatokba. A hallgatók többsége Észak-Amerikából érkezett, és csak azért tette meg ezt a hosszú utat, hogy személyesen tegyenek fel kérdéseket a szinódus képviselőinek. Ennek pedig megadták a módját: a fiatalokat ugyanabban a teremben, egészen pontosan a VI. Pál teremben fogadták, mint ahol maguk a szinódusi viták zajlanak nap mint nap. Ennek köszönhetően a diákok igazán közel kerültek az egyházban jelenleg zajló megbeszélésekhez, amelyeknek a végkimenetele döntő jelentőségű lesz az egyház jövője szempontjából. A kerekasztal-beszélgetés felépítése tehát szépen tükrözte a második ülésszakot, ahol az egyház tagjai meghallgatják egymást, és bekapcsolódnak a párbeszédbe, vagy ahogy maga Ferenc pápa fogalmaz: közösen lépnek arra az útra, amelyet a keresztényeknek együtt kell megtenniük.

Nehezen élik meg a hitüket a fiatalok

Az „Egyetemi diákok párbeszédben a szinódus vezetőivel” címet viselő esemény releváns kérdéseket foglalt magában, amelyek egytől egyig érintik és érdeklik a fiatal keresztényeket. A hallgatók Mario Grech bíborosnak, a Szinódus főtitkárának, Jean-Claude Hollerich bíborosnak, a szinódus relátorának, Leticia Salazar nővérnek, a San Bernardinói Egyházmegye kancellárjának, valamint Daniel Flores püspöknek, a Brownsville-i Egyházmegye (Dél-Texas) vezetőjének tehettek fel kérdéseket, és a fiatalok szívesen éltek a lehetőséggel. Az első kérdést Asia Chan, egy Tobagóból származó hallgató tette fel, aki

kifejtette, hogy milyen nehezen tudja megélni a hitét a mai kultúrában, majd megkérdezte, hogyan tudna ezen javítani az egyház.

Grech bíboros válaszolt, elismerve ezt a fajta kihívást, és rámutatott, hogy valójában nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával. Elismerte azt is, hogy van még hová fejlődnie az egyháznak, és reményei szerint ezen fog változtatni a szinódus. A bíboros elmondása alapján sokkal könnyebben megélhetnénk a hitünket a mai világban, ha több keresztény lenne. Ehhez pedig digitális misszióra van szükség, amelynek hatására valóban növekedhet a hívek száma.

140 egyetmista érkezett a Vatikánba, hogy feltegyék kérdéseiket (Fotó: Vatican News)

Mi lesz a sebzett fiatalokkal?

A következő kérdés Alejandrától, egy venezuelai származású hallgatótól érkezett, akt az érdekelt, hogyan segíthet az egyház azoknak a fiataloknak, akik megsérültek általa. Hollerich bíboros válaszolt, kiemelve, hogy eddig hallgatott az egyház a fiatalok sérelmeivel kapcsolatban, de ennek a hallgatásnak egyszer és mindenkorra vége. „Az egyház tisztán látja az emberek iránti odafigyelés szükségességét, különösen a mai világban. Ezért is vagyunk most itt a szinóduson, hogy lehetőséget teremtsünk a párbeszédre, és megmutassuk, hogy igenis lehet, sőt kell is beszélni ezekről a sérelmekről.” Ezt követően egyre bátrabb és bátrabb kérdések érkeztek az egyetemistáktól, köztük egy New Orleans-i hallgatótól, Josephtől, aki a tanulmányai mellett egy ifjúsági intézményben dolgozik.

„Vagyon hogyan válthatók konkrét tettekre a szinódusi beszélgetések?”

– kérdezte a fiatal férfi, aki számára Salazar nővér adott választ. A szerzetesnővér hangsúlyozta a szinódus átalakító természetét. Kifejtette, hogy a szinódus formálja a jelenlévők lelkületét, és ezzel formálja az egyház lelkületét is. „Bízzunk benne, hogy a szinódus élő cselekedetté válik!”

Az út még ködös előttünk, de lépésről lépésre tisztul

Az egyetemisták egymás után tették fel kérdéseiket, a válaszadóknak pedig nem volt könnyű dolguk. Az egyház jövője láthatóan érdekli a fiatalokat, hiszen ők azok, akik saját életükben megtapasztalhatják az egyház megújulását. Kérdeztek arról is, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy több teológus legyen, vagy hogy többen válasszák az egyházi hivatást a pályaválasztás során. A szinóduson nap mint nap elhangzó javaslattételek és viták mellett óriási jelentőséggel bírt ez a péntek esti megosztás, hiszen

kiderült, hogy mi foglalkoztatja leginkább a mai huszonéves keresztényeket.

Legyen szó a hitük megéléséről, az egyház által okozott sebekről, a párbeszéd hiányáról, az egyház digitális jelenlétének hiányáról, vagy magáról az egyház jövőjéről. Most a fiatalok is közvetlenül részesei lehettek ennek a történelmi jelentőségű eseménynek, amelyet szinódusnak nevezünk. A következő napokban pedig várhatóan még több felmerülő kérdésre kapunk választ, és már nem az egyetemisták kérdésein keresztül, hanem a világegyház kérdésein keresztül. Mert napról napra közeledünk ahhoz a bizonyos startvonalhoz, amelyről indul a megújuló egyház.

Lépjünk ki a kényelmes megszokásból, és segítsünk végre a krízist szenvedő testvéreinken!

A pénteki sajtótájékoztatón a szinódus főbb témái mellett a decentralizáció, a migráció kérdései, valamint a helyi és az egyetemes egyház viszonya került előtérbe.

Október 18-án is megtartották az aktuális szinódusi kérdésekkel foglalkozó sajtótájékoztatót a Vatikánban. Ezúttal is több kiemelkedő egyházi vezető és szakértő tartott előadást, beleértve Jean-Marc Aveline bíborost, Luis José Rueda Aparicio bíborost, valamint Stephen Ameyu Martin Mulla bíborost. Az eseményen részt vett többek között Paolo Ruffini, a Vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is, aki ezúttal is betekintést nyújtott a szinódus jelenleg zajló munkálataiba.

Ne féljünk attól, hogy darabokra hullik az egyház

Luis José Rueda Aparicio, Kolumbia prímása és Bogota érseke a sajtótájékoztató elején részletesen ismertette a decentralizáció nehézségeit. Mint felszólalása elején mondta, elértünk arra a pontra, amikor az egyháznak ismételten sok apró közösséget kell összefognia, akárcsak az ősatyák idejében. Ennek érdekében a modern egyházi szervezetnek nagy figyelmet kell fordítania a különböző helyi egyházak igényeire – legyenek azok bármilyen szokatlanok is –, miközben biztosítja az egységet az egyetemes egyházban. A bíboros határozott állítása szerint

nem kellene félni a különböző helyi egyházaktól, vagy a már-már szokatlan közösségektől, ugyanis azok nem veszélyeztetik az egységet, hanem éppen hogy gazdagítják azt.

Példaként említette a keleti katolikus egyházakat – Aveline bíboros szerint a keleti egyházak tradíciói nélkül a katolikus egyház elveszítené fontos részeit. A markáns kijelentéseket csönd fogadta, és csak némi idő után adták át a szót a soron következő felszólalónak. Kijelenthetjük tehát, hogy amennyire közeledik a szinódus második ülésszakának vége, úgy egyre feszültebbé válik a levegő a Vatikánban.

Stephen Ameyu Martin Mulla Juda érseke (Fotó: Vatican Media)

Beszéljünk a migrációs kérdésekről!

A sajtótájékoztatón Stephen Ameyu Martin Mulla, Juba érseke, szintén markáns kijelentéseket tett a nyilvánosság előtt. Felszólalásában kiemelte a migrációs válság súlyos problémáit, köztük is a Földközi-tenger térségét érintő krízist. Ahogyan az előbbiekben Aveline bíboros, úgy a későbbiekben Ameyu bíboros is rámutatott arra, hogy a keleti népek több figyelmet igényelnének. Igaz, a jubai érsek a menekültválság szemszögéből közelítette meg a kérdést. Kiemelte, hogy a Földközi-tenger egy hatalmas régió, amely három kontinens között feszül, és migrációs útvonalak keresztezik, ennélfogva ma a térségben komoly geopolitikai feszültségek uralkodnak, amelyekről a szinódusi folyamat során is beszélni kell. „A szinóduson jó lenne szót ejteni az elméleti kérdések mellett a valós emberi tragédiákról is. Miközben mi itt ülünk, addig a migráció és a klímaváltozás által okozott problémák fokozódnak. Dűlőre kell jutnunk ezekben a kérdésekben is, hogy keresztény testvérekként segítsünk ott, ahol talán a legnagyobb szükség van a vigasztalásra” – mondta Ameyu bíboros.

Az egyház a társadalmi felelősségvállalás élharcosa

A sajtótájékoztatón Kolumbia prímása kiemelten beszélt az egyház társadalmi felelősségvállalásáról is. „Fontos, hogy az egyház tagjai a világ minden táján együtt dolgozzanak a társadalmi igazságosság előmozdításán, függetlenül attól, hogy melyik kontinensen élnek, ugyanis minden egyes földrésznek megvannak a maga problémái” – mondta Aveline bíboros, majd rámutatott, hogy a szinódusi folyamat szorosan kapcsolódik a Mediterrán-térség béke- és igazságkeresési törekvéseihez is. Emlékeztetett arra, hogy az egyháznak aktívan részt kell vennie az igazságosság és a béke előmozdításában, pláne az olyan térségekben, mint a Közel-Kelet és Afrika, ahol súlyos politikai és gazdasági feszültségek tartják rettegésben a lakosságot. „Az egyháznak óriási szerepe van a béke és az igazság előmozdításában, és nem korlátozódik le az imádságra.

Nem teremthetünk békét a világban a templom falain belül, ki kell lépnünk a saját kényelmes mindennapjainkból ahhoz, hogy az egyház tagjaiként eleget tegyünk a feladatainknak.

A szinódus most lehetőséget teremt arra, hogy az egyház a világ minden pontján együttműködjön a társadalmi igazságosság érdekében. Éljünk ezzel a lehetőséggel!” Az egyházi vezetők valósággal buzdítanák a híveket a cselekvésre, de vajon mit tehetünk a béke érdekében?

Az egyházi vezetők álláspontja megegyezett a markáns kérdésekben (Fotó: Vatican Media)

Igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség

A péntek délutáni sajtótájékoztató rávilágított arra, hogy a szinódus a társadalmi kérdésekben is felelős. A migráció, a klímaváltozás és a társadalmi igazságosság helyzete egyre súlyosabb, és az egyház bűnt követ el, ha szó nélkül hagyja ezeket a tragédiákat. Az egyre markánsabb felszólalások, az egyre határozottabb kijelentések és javaslattételek megerősítik, hogy milyen nagy szükség van a megújulásra, vagy sokkal inkább a megújításra – lelkünk megújítására a világban szenvedő társainkért. Legyen útravaló számunkra, amit Aveline bíboros mondott: nem teremthetünk békét a világban a templom falain belül, ki kell lépnünk a saját kényelmes mindennapjainkból ahhoz, hogy az egyház tagjaiként eleget tegyünk a feladatainknak.

A mai sajtótájékoztatón elhangzó kijelentések döntő jelentőségűek lesznek a végső dokumentum kidolgozásában, amely meghatározza majd a szinódusi folyamat további lépéseit. A következő hét elején Greg bíboros celebrál majd a Szentlélek tiszteletére szentmisét, amely után megkezdődik a végső tervezet kidolgozása. A Megújul.hu ott lesz minden pillanatban, hogy lépésről lépésre kövessük együtt a megújuló egyház útját.

Az egyház hajóján nincs külön első- és másodosztály

A helyi egyházi közösségek és a világegyház kapcsolatáról szóló szinodális fórumbeszélgetés formája és tartalma egyaránt ígéretes perspektívákat nyitott a jövő egyháza felé.

Két fórumbeszélgetést tartottak párhuzamosan a szinodalitás témájában zajló szinódus részeként október 16-án Rómában. A pápai primátust érintő kérdéskör eseményéről ide kattintva olvasható Péceli-Vermes Nikolett munkatársunk beszámolója. Az univerzális és lokális egyház viszonyáról szóló másik fórumon szemmel láthatóan kevesebb volt a fiatal, ugyanakkor

nagyon jót tett a hangulatnak, hogy egy talpraesett, derűs, időnként kifejezett tréfás moderátor vezette az alkalmat. Aki ráadásul hölgy, aminek nem kellene meglepőnek lennie,

de ez itt egy egyházi csúcsrendezvény, ahol évszázadokon át megszoktuk a kimért stílust, különösen a férfias dominanciát. A vezérszónokok között is találhattunk hölgyet a holland Myriam Wijlens személyében, aki a szinódus első ülésszakát követően nyilatkozott a Megújulnak a helyszínen.

Anna Rowlands, az angliai Durham University professzora moderálta a fórumot

Nem ő, hanem a portugál Miguel de Salis kapta meg először a szót, aki nem csupán a papképzés tapasztalt mestere, hanem az ökumenikus párbeszéd, a keleti teológia és a II. Vatikáni Zsinat szakértője is. Rövid előadásakor még nem sejthettük, mennyire nagy hangsúlyt fog kapni a fórum során az ortodoxia… De Salis professzor egyik alaptétele szerint az egyház nem tud nem kapcsolatokra épülni, ebben fakadóan lényegileg szinodális. Szerinte nagyobb hangsúlyt kellene kapnia annak a biblikus alapú kifejezésnek, hogy a kereszténység testvériség: egymás testvéreként alkotjuk az egyházat. A konkrét témát illetően emlékeztetett, hogy a II. Vatikáni Zsinat hozta el azt az új katolikus szemléletet, amely nagy hangsúlyt fektet a helyi egyházakra, amelyek úgy részei a teljes egyháznak, hogy van némi önállóságuk, helyi sajátosságuk is.

Miguel de Salis

Az olasz Antonio Autierro atya ehhez csatlakozva leszögezte, hogy a helyi egyházak szerepe nem másodlagos, hanem alapvető fontosságú. Szerinte

a lokális egyházi közösségekre a kegyelmi ajándékok megosztásának terepeként kellene tekinteni.

Myriam Wijlens a kissé akadémikus felvezetéseket követően kimondottan praktikus kérdéseket vett elő, amelyekről később kiderült, hogy a hallgatóság köreiben újabb kérdéseket vetettek fel. A holland teológiai szakértő szerint például ha ma egy püspök a hívek nélkül akarná irányítani egy részegyház életét, egyházjogilag megteheti. Ez viszont ellenkezik a szinodalitás logikájával, azért Myriam Wijlens szerint

időszerű lenne felülvizsgálni, akár módosítani az egyházjog vonatkozó részét, hogy a hívek is helyet kaphassanak a döntéshozatali folyamatokban.

Magyarul nehéz lenne hűen visszaadni, ezért úgy írom, ahogy elhangzott: az előadó szerint a püspöki konferenciák jellege „episcopal body”, míg az egyházi szinódusok jellege „ecclesial body”. Ez a különbségtétel eddig feszültséget eredményezett (és nem csupán az ülésteremben, hanem az összegyházi gyakorlatban), amelynek kapcsán rendezésre lehet szükség. Myriam Wijlens egy friss ausztrál szinódus tapasztalatai alapján megemlítette, hogy az ottani püspökök kifejezetten hasznosnak tartották a papok és laikusok részvételét.

Myriam Wijlens

A holland szakértő egy ponton magyar szavakat is használt, mégpedig a szinódusi résztvevő Szabó Péter nevét említette, többször is. Mégpedig annak a a felvetésnek kapcsán utalt honfitársunkra, hogy a szinodális működésben a latin egyházjog előtt járó keleti egyházak jogi szabályozásaiból Róma bátran meríthetne ihletet. Ne féljünk a mélyre evezni, „duc in altum”, zárta beszédét a teológus.

Az amerikai Robert Francis Prevost bíboros visszatért a testvériség kifejezéséhez, amely számára ugyanúgy ősegyházi, ókeresztény üzenetet hordoz. Egység a javak megosztásában, az imában, a kenyértörésben… Szent Pálra utalva a bíboros úgy gondolja, leginkább a helyi egyház a „látható egyház”. A másodrangúság esetleges szemléletét ő is tévútnak tartja: nincs első- és másodosztály, van viszont sokszínűség, ami nagy érték, ez adja a helyi közösségek igazi gazdagságát. Rámutatott ugyanakkor, hogy

egyetlen helyi egyház sem létezhet a világegyház nélkül, önmagában. Egységre van szükség a katolikus egyházban, ez azonban nem jelenthet uniformitást.

Valóban fórum volt

A kérdéseket sem nélkülöző beszélgetés teljes felvétele – ahol a hozzászólók a sok vitát kiváltó Fiducia supplicans dokumentum „sokszínű” lokális fogadtatását is érintették – az alábbi videón tekinthető meg.

Lejegyezte: Gégény István

Hiteles egyház, avagy az online plébániai közösségektől a plázákban nyíló kápolnákig

A szinódusi események újabb mérföldkőhöz érkeztek 2024. október 17-én Rómában. A résztvevő püspökök, vallási vezetők és világi szakértők a második ülésszak jelentős pontjairól számoltak be. A sajtótájékoztatón ismertették a szinódus eddigi eredményeit, és a kiemelt témákra helyezték a hangsúlyt, mint a migráció, a fiatalok igényei, a plébániák megújulása, illetve a szinodalitás jövője. Az eseményen többek között jelen volt Charles Maung Bo bíboros, Gérald Cyprien Lacroix bíboros, Pedro Carlos Cipollini püspök, Samuela Maria Rigon nővér, Paolo Ruffini és Sheila Leocádia Pires.

A szinódus egyik fontos témája a migránsok és a menekültek helyzete, amellyel a meghívott teológusok a csütörtök délutáni sajtótájékoztatón foglalkoztak először a nyilvánosság előtt. Az eseményt is egy köszönetnyilvánítással kezdték, amikor meghálálták azoknak a plébániáknak a munkáját, amelyek aktívan részt vesznek a menekültek befogadásában és támogatásában. Charles Maung Bo bíboros – aki Mianmar érsekeként és a Federation of Asian Bishops’ Conferences elnökeként vett részt az eseményen – hangsúlyozta a migráció kihívásainak globális jellegét. Felhívta a figyelmet, hogy

az egyháznak minden erejével segítenie kell a menekült embereket, és a közösségeknek be kell fogadniuk őket,

hiszen Krisztus tanítása is erre hív minket, amely szerint minden idegenben egy testvérünket kell látnunk. Mi több, felvetette egy új egyházi gyűlés megalakításának ötletét a Mediterrán-térségben. „Fontos lenne, hogy a menekültek és a migránsok közvetlenül is megszólalhassanak, és így az ő hangjukat is meghallják az egyház döntéshozói. Mert ezek az emberek is az egyház tagjai, akárcsak mi, akik itt vagyunk” – mondta a bíboros, és hozzátette, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy ez a törekvés célba érjen.

Charles Maung Bo bíboros szerint az egyháznak kötelessége a menekültek segítése (Fotó: Vatican Media)

A plébániák megújulása

A sajtótájékoztatón felszólaló Gérald Cyprien Lacroix bíboros, Québec érseke beszédében rámutatott, hogy a plébániáknak alkalmazkodniuk kell a fiatalok szükségleteihez, különösen a modern életstílushoz, amelyet az új generációk képviselnek. Példaként említette, hogy a misék időpontjainak változtatása vagy a bevásárlóközpontokban épített kápolnák lehetőséget adnak arra, hogy a fiatalok könnyebben kapcsolódjanak az egyházhoz, és elérjék őket abban a környezetben, ahol az életük zajlik. „Az egyháznak mindig jelen kell lennie ott, ahol a fiatalok vannak, hogy megérintse szívüket, és válaszokat nyújtson a kérdéseikre” – mondta Lacroix bíboros, majd hozzátette, hogy a plébániai struktúrák megújítása a szinodalitás egyik fontos eleme, mivel ez segíthet abban, hogy az egyház hiteles maradjon a jövő generációi számára.

Samuela Maria Rigon nővér az online jelenlétet erősítené (Fotó: Vatican Media)

Miért őrölnek ilyen lassan Isten malmai?

A csütörtök délutáni eseményen a szinódus résztvevői közül többen kiemelték a szinodalitás lassú előrehaladását, és annak hátterét. Mint a felszólalók mondták, a megújulást nagyban lassítja a plébániai struktúrák változásának hiánya. Ehhez kapcsolódóan Samuela Maria Rigon nővér, a Szent Anya Addolorata Nővéreinek rendfőnöke a digitális evangelizáció szükségességéről beszélt, amely lehetőséget biztosítana arra, hogy a helyi közösségek aktívabb szerepet vállaljanak az egyházi döntéshozatalban. Felvetette a virtuális közösségek, például a „Teletakoum” hálózat szerepét, amely nővérek és szerzetesek támogatásával működik. „Miért ne működtethetnének virtuális közösségeket a plébániákon? Így

sokkal több hívet lehet elérni, miközben egy online csoport erősítheti a helyi szinodalitást”

– mondta Rigon nővér. A szerzeteshez kapcsolódóan felszólalt Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának prefektusa és a szinódus információs bizottságának elnöke is, aki egy közös platform létrehozását javasolta. Elképzelése szerint ez összekapcsolná a különböző vallási hátterű diákokat, akik katolikus iskolákba járnak. „Ez a platform lehetőséget nyújtana a diákok számára, hogy megosszák egymással a szinodális tapasztalataikat, és tanuljanak egymástól, miközben megerősítenék az egyház közösségi szerepét” – mondta Ruffini, majd hozzátette, ez is segíthet abban, hogy az egyház hiteles maradjon a fiatalok szemében.

Pedro Carlos Cipollini püspök a fogyatékkal élő testvéreinket segítené (Fotó: Vatican Media)

A fogyatékkal élők szerepe az egyházban

Pedro Carlos Cipollini püspök, aki a Santo André egyházmegye vezetőjeként vesz részt a szinóduson, Jézus példájára hivatkozva kiemelte, hogy a fogyatékkal élők különleges helyet foglalnak el az egyház életében. Beszédében hangsúlyozta, hogy az egyháznak nemcsak védenie szükséges ezeket az embereket, hanem aktív részvételt is kell biztosítania számukra az egyházi életben, elkerülve a paternalizmus csapdáit. Cipollini püspök javasolta egy tanács létrehozását, amely kifejezetten a fogyatékkal élők érdekeit képviselné, és amely biztosítaná számukra az egyházon belüli szerepvállalást.

Mit tanultunk ma?

A mai sajtótájékoztatón világossá vált, hogy a helyi egyházaknak milyen fontos szerepe van a szinodalitás folyamatában, amelynek célja a sokszínűség tiszteletben tartása, az egyház egységének megőrzése mellett. Legyen szó menekülteket befogadó plébániákról, a fiatalok bevonásáról, a közösségek felébresztéséről, keresztényeknek szóló platformokról vagy akár olyan egyedülálló ötletekről, mint a bevásárlóközpontokban nyíló kápolnák. A cél közös: megőrizni az egyház szerepét a modern világban.

Digitális egyház nélkül nincs globális egyház

A 2024. október 15-én megrendezett sajtótájékoztató újabb fontos mérföldkőnek bizonyult a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakán. A Vatikán sajtótermében elhangzott beszédek ezennel is alátámasztották, hogy az egyház még mindig nem fordít elég figyelmet a modern kori misszióra és a globális kérdések kezelésére.

A kedd délutáni eseményen több kiemelkedő egyházi személyiség felszólalt, köztük Leonardo Ulrich Steiner, Manaus érseke, Roberto Repole, Torinó érseke, valamint Nirmala Alex Maria Nazareth nővér, a Karmelita nővérek rendfőnöke. A világi felszólalók közül ezen az eseményen is jelen volt Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának prefektusa, illetve Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs vezetője, aki a kommunikációs szerepekről beszélt.

„Ne bújjunk ki a felelősségvállalás alól!”

Nem vitás, hogy az egyik leginspirálóbb felszólalás a brazil Leonardo Ulrich Steiner érsek részéről érkezett, aki az apostolok életét hozta fel példaként. „Az apostolok együtt éltek, amikor megtapasztalták a Szentlélek működését.

Ma már alig vesszük észre a Szentlélek működését, pedig itt van, aktívan tevékenykedik a közösségeinkben, de mi valamiért nem halljuk meg.

Talán nem akarjuk?” – tette fel a kérdést a bíboros, ezzel utalva arra, hogy a mai hívek hajlamosak háttérbe szorítani a Szentlélek hangját saját hangjukkal szemben, márpedig így nem teljesülhet az egyház jelenlegi legfőbb missziója, a megújulás. A közösségi élet és az egyház missziós tevékenysége a Szentlélek vezetése alatt történik. Ehhez kapcsolódott Roberto Repole érsek felszólalása, aki a közösségi felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozta. „Az egyház minden tagjának részt kell vállalnia annak megújításában. Az evangélium hirdetése a klerikusok és minden más hívő feladata, ne bújjunk ki a felelősség alól!” – figyelmeztetett az olasz érsek, ezzel is megerősítve az előtte felszólaló brazil érsek szavait.

Leonardo Ulrich Steiner 2020 óta szolgál Manaus érsekeként. (Fotó: Vatican Media)

A nők az egyház jövőjének építőkövei

Ahogy az elmúlt napokban, úgy ma is kiemelt szerepet kapott a sajtótájékoztatón helyet foglaló női résztvevő. Nirmala Alex Maria Nazareth nővér beszédében kiemelte a nők szerepének megerősítését a katolikus egyházon belül. Mint mondta, ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni a laikusok növekvő számát. Talán korábban nem volt olyan fontos a mindennapi hívek szerepvállalása, napjainkban

leginkább a laikusokra építhet az egyház, ugyanis a megszentelt életet választó hívek száma folyamatosan csökken,

egyszóval kevesebb a pap és a szerzetes. Ezért is fontos, hogy a laikusok, ezen belül is a nők aktívabb szerepet töltsenek be az egyház életében. „A nők az egyház jövőjének építőkövei lehetnek” – hangsúlyozta a nővér, majd megjegyezte, hogy büszke testvéreire és minden olyan női hívőre, akik aktívan munkálkodnak az egyházban. Kiemelte, hogy számára ez egy örömteli és mára mindenki számára jól megfigyelhető változás, amely régebben elképzelhetetlen volt. „Az egyház számára ma már elengedhetetlen, hogy a nők többek legyenek, mint csupán passzív megfigyelők, igenis ott a helyük a közösségek élén is. A szinódus pedig megadja erre a lehetőséget.”

Nirmala Alex Maria Nazareth nővér, a Karmelita nővérek rendfőnöke a nők egyházi szerepéről beszélt (Fotó: Vatican News)

Felismerni, hogy digitális korban élünk

A sajtótájékoztató alkalmával Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának prefektusa ezennel is fontos meglátásokat osztott meg a szinódusi folyamat kapcsán. Ruffini kiemelte, hogy az egyház számára az egyik legnagyobb kihívás az evangelizáció modern formáinak megtalálása, különösen is a digitális térben. „Az egyháznak új utakat kell találnia az emberek elérésére. Amikor a fiatalokra gondolunk, akkor már nem elég, ha a szószékről beszélünk hozzájuk.

Fel kell ismerni és el kell ismerni, hogy a fiatalok már az online térben élnek, ezért nekünk is itt kell követnünk őket, és ha elfogadjuk a digitális kor tényét, akkor utolérhetjük az új generációkat”

– mondta a kommunikációs vezető. Majd Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs tisztje hozzáfűzte, hogy a kommunikáció és a misszió összefonódása kulcsfontosságú az egyház jövőjének építése során. „A modern kommunikációs eszközökkel új ajtók nyílnak meg az evangelizáció előtt. Minden okunk megvan rá, hogy digitális egyházról beszéljünk. Nincs globális egyház digitális egyház nélkül” – állította a dél-afrikai résztvevő, aki Paolo Ruffinihez hasonlóan szorgalmazná az online evangelizációt.

Mit tanultunk ma?

Ahogy a XVI. rendes püspöki szinódus célja is megfogalmazza: elérkezett az idő az egyház megújulásához. Ennek pedig központi szereplői a marginalizálódott közösségek, a nők és a laikusok, valamint a kommunikációs szakemberek, akik átlátják a digitális kor sajátosságait. Meglehet, az evangélium örök igazsága nem változhat, de az evangelizáció formájának változnia kell. Ugyanolyan szelíd erővel kell hirdetnünk az örömhírt, mint ahogy a múltban élő keresztények tették, de mégis másképp. Nők és laikusok hangján, méghozzá a digitális térben. A szinódus hátralévő két hetében tovább vizsgáljuk, hogyan valósulhat meg ez a törekvés, és hogyan haladhat együtt az egyház a világgal.

Minden megkeresztelt ember feladata, hogy éljen a Szentlélek ajándékával

A 2024. október 14-én tartott sajtótájékoztató a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakának aktuális állásfoglalásaitól volt hangos. Ezúttal a résztvevők a globális hatásokról is nyíltan beszéltek. A püspökök és az egyházi képviselők ismét megosztották személyes tapasztalataikat.

A hétfői eseményt Zbigņevs Stankevičs, Riga érseke, Edouard Sinayobye, a ruandai Cyangugu püspöke, valamint a Latin-Amerikából érkező Gloria Liliana Franco Echeverri nővér nyitotta meg. Az érsek, a püspök és a szerzetesnővér egyaránt hangsúlyozták az ülés központi üzenetét, vagyis a közösség és a megbékélés fontosságát a globális egyházban. A beszédek pedig ismét mélyen érintették a hallgatóságot, hiszen ezek a témák nem csupán teológiai kérdéseket boncolgatnak, hanem olyan valóságos kihívásokat, amelyekkel a világ minden táján szembesülünk.

A megbékélés záloga lehet a szinódus

Edouard Sinayobye püspök érzelemdús beszámolója a ruandai népirtás következményeiről megalapozta a sajtótájékoztató hangulatát. „A népirtás sebei mélyek, és bár már három évtized telt el a szörnyű mészárlás óta, a fájdalom még mindig érezhető a közösségben, mintha csak tegnap történt volna” – mondta, majd hozzátette, hogy éppen ezért a közösség nagy reményeket táplál a szinódus iránt, amely lehetőséget biztosít a nemzeti egység és a megbékélés erősítésére. A püspök szavai szerint a szinódus a gyógyulás eszközeként szolgál, amely megmutatja, hogyan válhat az egyház közösségi intézménnyé.

„Az egység és a testvériség üzenete fontosabb, mint valaha, ez segít minket abban, hogy testvérekként és nővérekként járjunk együtt az úton”

– mondta Cyangugu püspöke, majd a szinódusi folyamathoz kapcsolódóan a ruandai egyházban létrehozott különleges püspöki bizottság munkájáról is beszámolt. Mint elhangzott, a ruandai egyház számára a szinódusi folyamat több, mint egy teológiai reflexió, ez inkább egy lehetőség arra, hogy az egyház aktív szereplővé váljon a világbéke megteremtésében. „Az egyház szerepe a gyógyulás és a feltámadás folyamatában jelentős, éppen ezért gondolom úgy, hogy ez az esemény több, mint egy teológiai diskurzus. Szerintem ez egy konkrét cselekvési lehetőség arra, hogy a társadalom tagjai újra egymásra találjanak.” Végül az egyházi vezető arra emlékeztetett minket, hogy az egyház Krisztus óta közösségi alapon működött, és ezért kötelességünk fenntartani ezt a működési struktúrát.

Zbigņevs Stankevičs, Riga érseke hangsúlyozta a plébániai közösségek fontosságát (Fotó: Vativan Media)

Az evangelizáció jövője

A lett érsek, Zbigņevs Stankevičs a szinódusi folyamatot az evangelizáció szempontjából értékelte. „Az egyház minden megkeresztelt tagja felelős az evangélium hirdetéséért. Ez a szinódus pedig többek között arról is szól, hogy ezt a feladatot megerősítsük minden egyes megkeresztelt emberben, mint Isten ajándékát, amelyet a keresztséggel adott” – mondta Riga érseke, majd a plébániai közösségek szerepéről beszélt, és ezzel hangsúlyozta fontosságukat a missziós küldetésben. Zbigņevs Stankevičs kiemelte, hogy

a szinódus céljai közé tartozik az is, hogy az egyház stabilabbá váljon, és ennek részeként a decentralizáció is fontos szerepet kap.

„Ez nem demokratikus decentralizáció, hanem spirituális közösség, ahol minden hívő felelős az egyház jövőjéért. Közös feladatunk, hogy a plébániai közösségek és így a hívek mozgásba lendüljenek, és aktívan részt vegyenek az egyház munkájában, már ami az evangelizálást illeti.”

Gloria Liliana Franco Echeverri, latin-amerikai szerzetesnővér a nők szerepét hangsúlyozta (Fotó: Vatican Media)

Az egyház jövője a női híveken múlik?

Az egyházi vezetők felszólalását követően Gloria Liliana Franco Echeverri, latin-amerikai szerzetesnővér beszélt a nők és a laikusok egyházban betöltött szerepéről, különös tekintettel az evangelizációra. „A szinódus megnyitotta a lehetőségeket arra, hogy a nők hangja hallhatóbbá váljon az egyházban, nemcsak a laikus közösségekben, hanem a missziós feladatokban is. Meglátásom szerint a nők fontos szerepet játszanak az egyház megújulásában, legalábbis Latin-Amerikában biztosan” – mondta a nővér, aki szeretné, ha a szinódus lezárásával a nők egyházban betöltött szerepvállalása már nem elméleti diskurzus lenne, hanem konkrét, a gyakorlatban is látható és érezhető cselekvés. Arra hivatkozott, hogy mivel a nők és a laikusok egyre nagyobb felelősséget vállalnak a közösségi szolgálatban és az evangelizációban, így az egyház jövője a nők felelőssége is.

Paolo Ruffini, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is felszólalt (Fotó: Vativan Media)

A mai tanítás üzenete

A sajtótájékoztatón felszólalt Paolo Ruffini, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is, aki egy nagyon fontos nézőpontra hívta fel a figyelmet. Mint mondta, ahogy az apostolok megkapták a Szentlélek ajándékát, úgy a keresztséggel mi is részesültünk ebben az ajándékban, ezzel pedig élnünk kell. A missziós tevékenység közös feladatunk. Hinnünk kell abban, hogy ez a szinódusi folyamat kézzelfogható és szemmel látható változásokat hoz az egyház jövőjében, viszont ez csak akkor fog megvalósulni, ha minden hívő a saját lehetőségeihez mérten, a saját közösségében, a saját eszközeivel cselekszik. A résztvevők közös meggyőződése szerint a szinódus eszköze lesz annak, hogy az egyház egységesebbé és erősebbé váljon a jövőben, ehhez kellünk mi is!

A szinódus során napról napra körvonalazódik a jövő egyházának képe. A Megújul.hu pedig napról napra betekintést ad az aktuális folyamatokra. Haladjunk együtt a megújulás útján!

Csendre van szüksége az egyháznak, hogy meghallja a társadalom kiáltását

Kik kapjanak helyet az egyház asztalánál? Hogyan szülessenek a döntések a jövő egyházában? Ilyen kérdések is felmerültek az október 11-én tartott szinódusi sajtóbeszélgetésen.

Tucatnyi hasonló vatikáni sajtóbeszélgetés alapján minden arra utalt, az egyik legrövidebb ilyen eseménynek nézünk elébe. Sheila Pires és Paolo Ruffini tömören elsorolták a közelmúlt és a közeljövő eseményeit és témáit, amelyek kevés igazi különlegességet tartogattak. A szinódus résztvevői az egyházon belüli kapcsolatok témájánál tartanak, amelyhez kapcsolódva a bizalom és az átláthatóság szükségessége mellett a csend mint egymás meghallgatásának tere került előtérbe. Jól rímelt erre a péntek esti imaalkalom, amelyet Ferenc pápa vezetett Rómában, míg világszerte közel száz plébánia csatlakozott be lélekben a csendközpontú programba. Elsorolták a szinódusi résztvevők közül éppen születésnapjukat ünneplőket, itt egy fiatal görögkatolikus főpásztorra, a Gyulafehérvárhoz is kötődő Cristian Dumitru Crișan nevére figyelhettünk fel, aki most 42 éves, de még csak 38 volt, amikor püspökké szentelték.

A sokadik püspöki szinóduson résztvevő amerikai Joseph W. Tobin bíborost arra kérték, keressen egyedi vonásokat a mostani alkalom és korábbi tapasztalatai között. Nem volt nehéz, hiszen immár közismert, mennyire egyedi volt az a több éven át tartó előzetes meghallgatási folyamat, amelynek során a pápa szándéka szerint bárki jelezhette észrevételeit, s most ezekkel foglalkoznak a tanácskozásokon. Tobin bíboros fontosnak tartotta a felvezető lelkigyakorlatot is, mert, mint mondta,

rengeteg szó hagyja el a szánkat, de a legfontosabb dolgok csendben történnek.

Joseph W. Tobin

Nagyjából itt kapott olyan sajátos hangvételt a sajtóbeszélgetés, ami információmegosztás helyett leginkább „kalandba hívásra” hasonlított. A következő megszólaló, az olasz Giuseppina De Simone asszony – egyike a házas, laikus nőknek a szinódusi tagok között – ugyanis nagyjából ott folytatta, ahol az amerikai főpásztor abbahagyta. Szerinte azért forradalmi a mostani szinódus módszertana, mert az egész emberiség együttműködésének modelljére épül. A „Párbeszéd a Lélekben” nem csupán üres csendre épül, hanem olyan közeget teremt, ahol belehelyezkedünk a felmerülő kérdések jelenlétébe. Ez a fajta csend abban segíti az egyházat a professzor szerint, hogy meghallja a társadalom kiáltását. Úgy véli, a szinodális asztalok is szép képi üzenetet hordoznak: sokféle ember, sokféle tisztség, életállapot, nemzetiség jól megfér egyazon kerek asztalnál.

Giuseppina De Simone

Az Ausztráliát képviselő Shane Anthony Mackinlay mindehhez a kultúrák találkozásának szépségét és kihívását tette hozzá. Szerinte mindenképp szükség van annak a nézőpontnak a megváltoztatására, ahonnan a valódi egyházra tekintünk. Mi több, Sandhurst püspöke jelentőséget lát abban, hogy ez hivatalosan nem egy szinodalitásról szóló szinódus, hanem szinódus a szinodális egyházért. Számára ez azt üzeni, hogy

meg kell térnie az egyháznak, ők most épp ezen fáradoznak.

Azt akarják átgondolni, újragondolni, hogy a jövő egyházában hogyan szülessenek a „Párbeszéd a Lélekben” módszer alapján a döntések.

Shane Anthony Mackinlay

Az újságírói kérdések érintették a világban tapasztalható szenvedést, az LMBT-közösségekhez tartozó személyek egyházi recepcióját, a szinodális megújulásért kevésbé lelkesedő püspöktársakkal való párbeszédet is.

A válaszokban elhangzott, hogy egy nagy visszhangot kiváltó perui közösségi visszaélés ügyében az eset feltárásával kezdetben megbízott Tobin érsek jóval a mostani szinódus előtt szinodális módszerrel, figyelmes meghallgatással kezdte a rendezést. Sok gyerekvédelmi szakértőt is meghallgatott, mostanra pedig Ferenc pápa konkrét szankciókat rendelt el az adott esetek felelősei ügyében. Elhangzott az „egyház asztala” témájára visszautalva, hogy nem lehetünk személyválogatók, sőt

különösen fontos nőket is odaengedni az asztalhoz, mert az ő részvételükkel egészen más módon zajlik minden párbeszéd.

Az egyház szempontjából nem rendezett párkapcsolatban élők vonatkozásában a megszólalók rámutattak, hogy egészen máshol tart most a párbeszéd, mint egy éve ilyenkor, hiszen a két szinódusi ülésszak között megjelent a Hittani Dikasztérium Fiducia supplicans kezdetű dokumentuma, amely egyértelmű bizonyítéka annak, hogy van konkrét eredménye, hatása a szinódusi tevékenységnek, különösen a világ felől érkező kérések meghallgatásának.

A szinodalitás püspökök körét érintő elfogadottsága kapcsán az tűnik a leghelyesebb hozzáállásnak, ha nem akarjuk méricskélni, melyik egyházmegye, közösség szinodálisabb a másiknál.

Nincs tökéletes plébánia, nincs tökéletes egyházmegye.

Úton vagyunk, s arra törekszünk, hogy mindannyian haladjunk, fejlődjünk a megújulásban.

Lejegyezte: Gégény István

Új színfolt a szinóduson: a modern egyház önarcképét láthatjuk

Hogyan kapcsolódik a művészet és a szinódus? Elsőre talán semmi közös nincs a kettőben, mégis megnyitották azt a festőművészeti kiállítást a Vatikánban, amely páratlan nyitottsággal szembesít minket a szinódus mélységeivel.

Október 10-én nyitották meg az Io Dipinto című kiállítást a Vatikáni Múzeumban, amely egyszerre rendkívüli művészeti esemény és teológiai üzenet. A Franco és Maria Antonietta Nobili által összeállított, 64 önarcképből álló gyűjtemény új kontextusba helyezi a szinódust. A házaspár 2021-ben ajánlotta fel értékes festményeit a Vatikáni Múzeum számára, azonban a teljes gyűjtemény bemutatására a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakáig kellett várni. Ennek oka, hogy

az önarcképek művészeti szempontból reflektálnak a világegyházat érintő eseményekre.

Az alkotások ugyanazokra a kérdésekre keresik a választ, mint a szinódus résztvevői. A kiállítás felveti az egyéni identitás, a közösséghez való tartozás, valamint az ember és Isten kapcsolatának kérdéseit, amelyek mind központi témái a Vatikánban jelenleg is zajló eseménynek.

Lássuk meg mások arcán Jézust!

Az önarckép művészeti formája szimbolikus kifejezése annak a belső folyamatnak, amelyet a hívek, különösen a szinódus résztvevői átélnek. Ahogy az önarckép elkészítése az egyén önreflexióját, önazonosságát vizsgálja, úgy a szinódus is hasonló önvizsgálati folyamat az egyház számára. A szinódus célja, hogy az egyház közössége mélyebb önismeretre tegyen szert, felülvizsgálja hivatását, és jobban megértse saját szerepét a világban. Éppen ezért az Io Dipinto című kiállítás a keresztény ember számára emlékeztetőül szolgál , hogy Isten képmására való teremtettségünk megjelenik minden ember arcán. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor a szinodalitásra gondolunk. Ahogy az önarcképeken látjuk egy-egy festő arcát, úgy kell látnunk minden emberen keresztül Jézus Krisztust.

Ahogy az önarcképek tükröt állítanak, úgy a szinódus is tükröt állít az egyháznak (Fotó: Vatican Media)

A művészet segíti megőrizni az egyház hitelességét

A szinódus során az egyéni és a közösségi szempontok közötti egyensúly megteremtése kiemelt szerepet kap. A kiállításon, amelyet Barbara Jatta, a Vatikáni Múzeum igazgatója nyitott meg a szinódus második ülésszakának tizedik napján, Giuseppe De Rita és Flavia Piccoli Nardelli, illetve a kiállítás kurátorai, Micol Forti és Rosalia Pagliarani, valamint a Nobili család jelenlétében, látható, ahogy az önarcképek különleges párbeszédet teremtenek az egyén és a közösség között. A művészek festményeikkel hangsúlyozzák, hogy az egyéniség, a művészi identitás mindig kapcsolatban áll a környező közösséggel, amely ezért is érdekes, mivel

a szinódus folyamatai szintén az egyéni hivatás és a közösségi küldetés összehangolására irányulnak.

Az önarcképek ezen a kiállításon emlékeztetnek minket arra, hogy minden hívő egyéni arculata egy nagyobb egyházi közösség része. Tehát az Io Dipinto című kiállítás témája erősen rezonál a szinódus témaköreivel, különösen az egyház megújulásával, az egyéni hivatás felfedezésével és a közösségi felelősségvállalással. A szinódus résztvevői ebben a percben arra összpontosítanak, hogy hogyan tudják megőrizni az egyház hitelességét a modern világban, és bizony, ebben a művészet, mint a hit kifejeződése, kulcsfontosságú szerepet játszik.

Eljött az önvizsgálat ideje

Ez a különleges tárlat, amely a művészeten keresztül hívja fel a figyelmet az egyház önreflexiójára, olyan párbeszédet teremt, amely a szinódus résztvevői számára is inspiráló lehet, miközben az egyszerű szemlélő szívében is elülteti a vágyat az önvizsgálatra. Ahogy az egyház is keresi saját arcát a világban, ezek az önarcképek úgy segíthetnek abban, hogy

elgondolkodjunk az egyén és a közösség szerepéről, és arról, hogyan tudja az egyház hitelesen képviselni saját identitását.

Végül a kiállítás és a szinódus közötti szoros kapcsolat arra is felhívja a figyelmet, hogy a művészet hogyan lehet a hit és az egyház megújulásának eszköze. Ahogy a szinódus a közösség és a vezetés új formáit keresi, a művészet is lehetőséget ad arra, hogy új módon közelítsünk a hitélet kérdéseihez. Az Io Dipinto kiállítás egy fontos lépés, hogy a művészet segítségével jobban megértsük az emberi identitás és a keresztény hivatás mélységeit.

Fel kell ismerni, hogy a misszió a közösség együttes feladata

Október 9-én, a római Jezsuita Generális Kúria Aula Magnájában került sor a „People of God as Subject of the Mission” című teológiai és pasztorális fórumra, amely a XVI. rendes püspöki szinódus fontos állomásaként szolgált. A fórumot egy magyar teológus nő vezette.

A rendezvényt azért szervezték, hogy a résztvevők közösen reflektáljanak a kérdésre: mit jelent az, hogy Isten népe, vagyis a keresztény közösség együttesen viszi tovább az evangélium hirdetését? Nem csoda, hogy az eseményen az első perctől egyfajta feszültség uralkodott. Még mielőtt részletezzük a kérdésre adott válaszokat, érdemes kiemelni, hogy a fórumon moderátorként jelen volt a magyar származású Csiszár Klára pasztorálteológus, tanszékvezető professzor, a XVI. Püspöki Szinódus teológiai tanácsadója. A professzor asszony az elején egy frappáns felvezetővel nyitotta meg a szerda esti eseményt. „A 2024-es Instrumentum laboris harmadik paragrafusa alapján az egyház missziós tevékenységét már nem lehet csupán az egyének vagy a klerikusok vállára helyezni, hanem Isten egész népe egyetlen közösségként vesz részt ebben a munkában” – mondta Csiszár Klára, ezzel megalapozta a válaszadás irányát.

Szinodalitás és közösségi felelősségvállalás

Az egyik kiemelkedő felszólalás Rev. P. Ormond Rush, katolikus pap és teológus részéről érkezett, aki a szinodalitás történelmi és teológiai dimenzióit tárgyalta. Rush atya hangsúlyozta, hogy a szinódus lényege nem csupán a közösség általi döntéshozatalban rejlik, szerinte ugyanis ez egy mélyebb lelki közösség megélését jelenti, amely minden egyes hívőt arra hív, hogy aktívan vegyen részt a misszióban.

„A misszió nem kizárólag a papságé, hanem minden keresztényé, akik közösségben élnek az egyházzal és egymással. Ezt kell megtanulni mindannyiunknak”

– mondta Rush atya. A katolikus pap felszólalását Prof. Donata Horak teológus követte, aki a fórum alatt kiemelte a nők fontosságát a misszióban. Rávilágított arra is, hogy a nők hogyan vehetnek részt a közösségvezetésben és a szolgálatban. „A szinódusi folyamat megnyitotta a lehetőségeket, hogy a nők hangja jobban hallhatóvá váljon az egyházban, és nem csupán a laikus közösségekben, hanem a missziós feladatokban is.”

Rev. P. Ormond Rush, katolikus pap és teológus szerint a misszió nemcsak a papságé (Fotó: Vatican Media)

Globális misszióban kell gondolkodni

A fórumon elhangzott Mons. Lúcio Andrice Muandula, a mozambiki Xai-Xai egyházmegye püspökének előadása, melyben az afrikai egyház közösségi életére fókuszált. Püspök atya saját személyes tapasztalatainak megosztásán keresztül rámutatott, hogy az afrikai kultúrában a közösségi struktúrák mélyen beágyazódnak a társadalomba, és az egyház számára is ez az út jelentheti a megújulást.

„Afrikában a közösség, a család és az egyház egymástól elválaszthatatlan egységet alkot.

Ez az összetartozás képezi a misszió gerincét, amelyet globálisan kell megvalósítani a világegyházban” – mondta a püspök.

A misszió teológiai alapjai

Prof. Thomas Söding teológus tudományos megközelítéssel zárta az előadásokat, amelyben a misszió bibliai és történelmi gyökereit elemezte. Hangsúlyozta, hogy Isten népe már az Ószövetségtől kezdve közösségként tevékenykedett, amely végül az újszövetségi misszióba torkollott, és most a szinódusi folyamatok révén nyeri el teljes közösségi formáját. „Az egyház missziója sokkal több, mint egy kezdeményezés vagy egy teológiai reflexió, ez a hit közösségi megélésének a továbbadása, amely sokkal mélyebb jelentőséggel bír, mint ahogy a szavak kifejezik.”

Rajtunk áll, hogy milyen lesz a jövő egyháza

A fórum végére világossá vált, hogy az esemény a teológiai párbeszéden túl gyakorlati irányelveket is megfogalmazott az egyház jövőbeli missziós tevékenységéről. Hogy mit jelent az, hogy Isten népe együttesen viszi tovább az evangélium hirdetését? A közösségnek óriási szerepe van az evangélium hirdetésében, sokkal nagyobb, mint talán azt maguk a közösség tagjai, vagyis mi, egyszerű hívek gondolnánk. Ugyanakkor ez a jelentős szerep a közösségi döntéshozatalban szépen megmutatkozik, hiszen

a közösség tagjai nyitnak új lehetőségeket az egyház számára, hogy hitelesen reagáljon a világ változó kihívásaira.

Ehhez pedig nem kell más, mint párbeszéd. Végül érdemes megjegyezni a fórum egyik legfontosabb következtetését, amely szerint a közösségi misszió nem csupán elméleti, hanem gyakorlati valóság, amely csak akkor valósulhat meg, ha a tagok aktívan részt vesznek az egyház életében és jövőjében.