szinódus Archívum - Oldal 3 a 7-ből

Tag Archive for: szinódus

Az egyház hajóján nincs külön első- és másodosztály

A helyi egyházi közösségek és a világegyház kapcsolatáról szóló szinodális fórumbeszélgetés formája és tartalma egyaránt ígéretes perspektívákat nyitott a jövő egyháza felé.

Két fórumbeszélgetést tartottak párhuzamosan a szinodalitás témájában zajló szinódus részeként október 16-án Rómában. A pápai primátust érintő kérdéskör eseményéről ide kattintva olvasható Péceli-Vermes Nikolett munkatársunk beszámolója. Az univerzális és lokális egyház viszonyáról szóló másik fórumon szemmel láthatóan kevesebb volt a fiatal, ugyanakkor

nagyon jót tett a hangulatnak, hogy egy talpraesett, derűs, időnként kifejezett tréfás moderátor vezette az alkalmat. Aki ráadásul hölgy, aminek nem kellene meglepőnek lennie,

de ez itt egy egyházi csúcsrendezvény, ahol évszázadokon át megszoktuk a kimért stílust, különösen a férfias dominanciát. A vezérszónokok között is találhattunk hölgyet a holland Myriam Wijlens személyében, aki a szinódus első ülésszakát követően nyilatkozott a Megújulnak a helyszínen.

Anna Rowlands, az angliai Durham University professzora moderálta a fórumot

Nem ő, hanem a portugál Miguel de Salis kapta meg először a szót, aki nem csupán a papképzés tapasztalt mestere, hanem az ökumenikus párbeszéd, a keleti teológia és a II. Vatikáni Zsinat szakértője is. Rövid előadásakor még nem sejthettük, mennyire nagy hangsúlyt fog kapni a fórum során az ortodoxia… De Salis professzor egyik alaptétele szerint az egyház nem tud nem kapcsolatokra épülni, ebben fakadóan lényegileg szinodális. Szerinte nagyobb hangsúlyt kellene kapnia annak a biblikus alapú kifejezésnek, hogy a kereszténység testvériség: egymás testvéreként alkotjuk az egyházat. A konkrét témát illetően emlékeztetett, hogy a II. Vatikáni Zsinat hozta el azt az új katolikus szemléletet, amely nagy hangsúlyt fektet a helyi egyházakra, amelyek úgy részei a teljes egyháznak, hogy van némi önállóságuk, helyi sajátosságuk is.

Miguel de Salis

Az olasz Antonio Autierro atya ehhez csatlakozva leszögezte, hogy a helyi egyházak szerepe nem másodlagos, hanem alapvető fontosságú. Szerinte

a lokális egyházi közösségekre a kegyelmi ajándékok megosztásának terepeként kellene tekinteni.

Myriam Wijlens a kissé akadémikus felvezetéseket követően kimondottan praktikus kérdéseket vett elő, amelyekről később kiderült, hogy a hallgatóság köreiben újabb kérdéseket vetettek fel. A holland teológiai szakértő szerint például ha ma egy püspök a hívek nélkül akarná irányítani egy részegyház életét, egyházjogilag megteheti. Ez viszont ellenkezik a szinodalitás logikájával, azért Myriam Wijlens szerint

időszerű lenne felülvizsgálni, akár módosítani az egyházjog vonatkozó részét, hogy a hívek is helyet kaphassanak a döntéshozatali folyamatokban.

Magyarul nehéz lenne hűen visszaadni, ezért úgy írom, ahogy elhangzott: az előadó szerint a püspöki konferenciák jellege „episcopal body”, míg az egyházi szinódusok jellege „ecclesial body”. Ez a különbségtétel eddig feszültséget eredményezett (és nem csupán az ülésteremben, hanem az összegyházi gyakorlatban), amelynek kapcsán rendezésre lehet szükség. Myriam Wijlens egy friss ausztrál szinódus tapasztalatai alapján megemlítette, hogy az ottani püspökök kifejezetten hasznosnak tartották a papok és laikusok részvételét.

Myriam Wijlens

A holland szakértő egy ponton magyar szavakat is használt, mégpedig a szinódusi résztvevő Szabó Péter nevét említette, többször is. Mégpedig annak a a felvetésnek kapcsán utalt honfitársunkra, hogy a szinodális működésben a latin egyházjog előtt járó keleti egyházak jogi szabályozásaiból Róma bátran meríthetne ihletet. Ne féljünk a mélyre evezni, „duc in altum”, zárta beszédét a teológus.

Az amerikai Robert Francis Prevost bíboros visszatért a testvériség kifejezéséhez, amely számára ugyanúgy ősegyházi, ókeresztény üzenetet hordoz. Egység a javak megosztásában, az imában, a kenyértörésben… Szent Pálra utalva a bíboros úgy gondolja, leginkább a helyi egyház a „látható egyház”. A másodrangúság esetleges szemléletét ő is tévútnak tartja: nincs első- és másodosztály, van viszont sokszínűség, ami nagy érték, ez adja a helyi közösségek igazi gazdagságát. Rámutatott ugyanakkor, hogy

egyetlen helyi egyház sem létezhet a világegyház nélkül, önmagában. Egységre van szükség a katolikus egyházban, ez azonban nem jelenthet uniformitást.

Valóban fórum volt

A kérdéseket sem nélkülöző beszélgetés teljes felvétele – ahol a hozzászólók a sok vitát kiváltó Fiducia supplicans dokumentum „sokszínű” lokális fogadtatását is érintették – az alábbi videón tekinthető meg.

Lejegyezte: Gégény István

Hiteles egyház, avagy az online plébániai közösségektől a plázákban nyíló kápolnákig

A szinódusi események újabb mérföldkőhöz érkeztek 2024. október 17-én Rómában. A résztvevő püspökök, vallási vezetők és világi szakértők a második ülésszak jelentős pontjairól számoltak be. A sajtótájékoztatón ismertették a szinódus eddigi eredményeit, és a kiemelt témákra helyezték a hangsúlyt, mint a migráció, a fiatalok igényei, a plébániák megújulása, illetve a szinodalitás jövője. Az eseményen többek között jelen volt Charles Maung Bo bíboros, Gérald Cyprien Lacroix bíboros, Pedro Carlos Cipollini püspök, Samuela Maria Rigon nővér, Paolo Ruffini és Sheila Leocádia Pires.

A szinódus egyik fontos témája a migránsok és a menekültek helyzete, amellyel a meghívott teológusok a csütörtök délutáni sajtótájékoztatón foglalkoztak először a nyilvánosság előtt. Az eseményt is egy köszönetnyilvánítással kezdték, amikor meghálálták azoknak a plébániáknak a munkáját, amelyek aktívan részt vesznek a menekültek befogadásában és támogatásában. Charles Maung Bo bíboros – aki Mianmar érsekeként és a Federation of Asian Bishops’ Conferences elnökeként vett részt az eseményen – hangsúlyozta a migráció kihívásainak globális jellegét. Felhívta a figyelmet, hogy

az egyháznak minden erejével segítenie kell a menekült embereket, és a közösségeknek be kell fogadniuk őket,

hiszen Krisztus tanítása is erre hív minket, amely szerint minden idegenben egy testvérünket kell látnunk. Mi több, felvetette egy új egyházi gyűlés megalakításának ötletét a Mediterrán-térségben. „Fontos lenne, hogy a menekültek és a migránsok közvetlenül is megszólalhassanak, és így az ő hangjukat is meghallják az egyház döntéshozói. Mert ezek az emberek is az egyház tagjai, akárcsak mi, akik itt vagyunk” – mondta a bíboros, és hozzátette, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy ez a törekvés célba érjen.

Charles Maung Bo bíboros szerint az egyháznak kötelessége a menekültek segítése (Fotó: Vatican Media)

A plébániák megújulása

A sajtótájékoztatón felszólaló Gérald Cyprien Lacroix bíboros, Québec érseke beszédében rámutatott, hogy a plébániáknak alkalmazkodniuk kell a fiatalok szükségleteihez, különösen a modern életstílushoz, amelyet az új generációk képviselnek. Példaként említette, hogy a misék időpontjainak változtatása vagy a bevásárlóközpontokban épített kápolnák lehetőséget adnak arra, hogy a fiatalok könnyebben kapcsolódjanak az egyházhoz, és elérjék őket abban a környezetben, ahol az életük zajlik. „Az egyháznak mindig jelen kell lennie ott, ahol a fiatalok vannak, hogy megérintse szívüket, és válaszokat nyújtson a kérdéseikre” – mondta Lacroix bíboros, majd hozzátette, hogy a plébániai struktúrák megújítása a szinodalitás egyik fontos eleme, mivel ez segíthet abban, hogy az egyház hiteles maradjon a jövő generációi számára.

Samuela Maria Rigon nővér az online jelenlétet erősítené (Fotó: Vatican Media)

Miért őrölnek ilyen lassan Isten malmai?

A csütörtök délutáni eseményen a szinódus résztvevői közül többen kiemelték a szinodalitás lassú előrehaladását, és annak hátterét. Mint a felszólalók mondták, a megújulást nagyban lassítja a plébániai struktúrák változásának hiánya. Ehhez kapcsolódóan Samuela Maria Rigon nővér, a Szent Anya Addolorata Nővéreinek rendfőnöke a digitális evangelizáció szükségességéről beszélt, amely lehetőséget biztosítana arra, hogy a helyi közösségek aktívabb szerepet vállaljanak az egyházi döntéshozatalban. Felvetette a virtuális közösségek, például a „Teletakoum” hálózat szerepét, amely nővérek és szerzetesek támogatásával működik. „Miért ne működtethetnének virtuális közösségeket a plébániákon? Így

sokkal több hívet lehet elérni, miközben egy online csoport erősítheti a helyi szinodalitást”

– mondta Rigon nővér. A szerzeteshez kapcsolódóan felszólalt Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának prefektusa és a szinódus információs bizottságának elnöke is, aki egy közös platform létrehozását javasolta. Elképzelése szerint ez összekapcsolná a különböző vallási hátterű diákokat, akik katolikus iskolákba járnak. „Ez a platform lehetőséget nyújtana a diákok számára, hogy megosszák egymással a szinodális tapasztalataikat, és tanuljanak egymástól, miközben megerősítenék az egyház közösségi szerepét” – mondta Ruffini, majd hozzátette, ez is segíthet abban, hogy az egyház hiteles maradjon a fiatalok szemében.

Pedro Carlos Cipollini püspök a fogyatékkal élő testvéreinket segítené (Fotó: Vatican Media)

A fogyatékkal élők szerepe az egyházban

Pedro Carlos Cipollini püspök, aki a Santo André egyházmegye vezetőjeként vesz részt a szinóduson, Jézus példájára hivatkozva kiemelte, hogy a fogyatékkal élők különleges helyet foglalnak el az egyház életében. Beszédében hangsúlyozta, hogy az egyháznak nemcsak védenie szükséges ezeket az embereket, hanem aktív részvételt is kell biztosítania számukra az egyházi életben, elkerülve a paternalizmus csapdáit. Cipollini püspök javasolta egy tanács létrehozását, amely kifejezetten a fogyatékkal élők érdekeit képviselné, és amely biztosítaná számukra az egyházon belüli szerepvállalást.

Mit tanultunk ma?

A mai sajtótájékoztatón világossá vált, hogy a helyi egyházaknak milyen fontos szerepe van a szinodalitás folyamatában, amelynek célja a sokszínűség tiszteletben tartása, az egyház egységének megőrzése mellett. Legyen szó menekülteket befogadó plébániákról, a fiatalok bevonásáról, a közösségek felébresztéséről, keresztényeknek szóló platformokról vagy akár olyan egyedülálló ötletekről, mint a bevásárlóközpontokban nyíló kápolnák. A cél közös: megőrizni az egyház szerepét a modern világban.

Digitális egyház nélkül nincs globális egyház

A 2024. október 15-én megrendezett sajtótájékoztató újabb fontos mérföldkőnek bizonyult a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakán. A Vatikán sajtótermében elhangzott beszédek ezennel is alátámasztották, hogy az egyház még mindig nem fordít elég figyelmet a modern kori misszióra és a globális kérdések kezelésére.

A kedd délutáni eseményen több kiemelkedő egyházi személyiség felszólalt, köztük Leonardo Ulrich Steiner, Manaus érseke, Roberto Repole, Torinó érseke, valamint Nirmala Alex Maria Nazareth nővér, a Karmelita nővérek rendfőnöke. A világi felszólalók közül ezen az eseményen is jelen volt Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának prefektusa, illetve Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs vezetője, aki a kommunikációs szerepekről beszélt.

„Ne bújjunk ki a felelősségvállalás alól!”

Nem vitás, hogy az egyik leginspirálóbb felszólalás a brazil Leonardo Ulrich Steiner érsek részéről érkezett, aki az apostolok életét hozta fel példaként. „Az apostolok együtt éltek, amikor megtapasztalták a Szentlélek működését.

Ma már alig vesszük észre a Szentlélek működését, pedig itt van, aktívan tevékenykedik a közösségeinkben, de mi valamiért nem halljuk meg.

Talán nem akarjuk?” – tette fel a kérdést a bíboros, ezzel utalva arra, hogy a mai hívek hajlamosak háttérbe szorítani a Szentlélek hangját saját hangjukkal szemben, márpedig így nem teljesülhet az egyház jelenlegi legfőbb missziója, a megújulás. A közösségi élet és az egyház missziós tevékenysége a Szentlélek vezetése alatt történik. Ehhez kapcsolódott Roberto Repole érsek felszólalása, aki a közösségi felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozta. „Az egyház minden tagjának részt kell vállalnia annak megújításában. Az evangélium hirdetése a klerikusok és minden más hívő feladata, ne bújjunk ki a felelősség alól!” – figyelmeztetett az olasz érsek, ezzel is megerősítve az előtte felszólaló brazil érsek szavait.

Leonardo Ulrich Steiner 2020 óta szolgál Manaus érsekeként. (Fotó: Vatican Media)

A nők az egyház jövőjének építőkövei

Ahogy az elmúlt napokban, úgy ma is kiemelt szerepet kapott a sajtótájékoztatón helyet foglaló női résztvevő. Nirmala Alex Maria Nazareth nővér beszédében kiemelte a nők szerepének megerősítését a katolikus egyházon belül. Mint mondta, ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni a laikusok növekvő számát. Talán korábban nem volt olyan fontos a mindennapi hívek szerepvállalása, napjainkban

leginkább a laikusokra építhet az egyház, ugyanis a megszentelt életet választó hívek száma folyamatosan csökken,

egyszóval kevesebb a pap és a szerzetes. Ezért is fontos, hogy a laikusok, ezen belül is a nők aktívabb szerepet töltsenek be az egyház életében. „A nők az egyház jövőjének építőkövei lehetnek” – hangsúlyozta a nővér, majd megjegyezte, hogy büszke testvéreire és minden olyan női hívőre, akik aktívan munkálkodnak az egyházban. Kiemelte, hogy számára ez egy örömteli és mára mindenki számára jól megfigyelhető változás, amely régebben elképzelhetetlen volt. „Az egyház számára ma már elengedhetetlen, hogy a nők többek legyenek, mint csupán passzív megfigyelők, igenis ott a helyük a közösségek élén is. A szinódus pedig megadja erre a lehetőséget.”

Nirmala Alex Maria Nazareth nővér, a Karmelita nővérek rendfőnöke a nők egyházi szerepéről beszélt (Fotó: Vatican News)

Felismerni, hogy digitális korban élünk

A sajtótájékoztató alkalmával Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának prefektusa ezennel is fontos meglátásokat osztott meg a szinódusi folyamat kapcsán. Ruffini kiemelte, hogy az egyház számára az egyik legnagyobb kihívás az evangelizáció modern formáinak megtalálása, különösen is a digitális térben. „Az egyháznak új utakat kell találnia az emberek elérésére. Amikor a fiatalokra gondolunk, akkor már nem elég, ha a szószékről beszélünk hozzájuk.

Fel kell ismerni és el kell ismerni, hogy a fiatalok már az online térben élnek, ezért nekünk is itt kell követnünk őket, és ha elfogadjuk a digitális kor tényét, akkor utolérhetjük az új generációkat”

– mondta a kommunikációs vezető. Majd Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs tisztje hozzáfűzte, hogy a kommunikáció és a misszió összefonódása kulcsfontosságú az egyház jövőjének építése során. „A modern kommunikációs eszközökkel új ajtók nyílnak meg az evangelizáció előtt. Minden okunk megvan rá, hogy digitális egyházról beszéljünk. Nincs globális egyház digitális egyház nélkül” – állította a dél-afrikai résztvevő, aki Paolo Ruffinihez hasonlóan szorgalmazná az online evangelizációt.

Mit tanultunk ma?

Ahogy a XVI. rendes püspöki szinódus célja is megfogalmazza: elérkezett az idő az egyház megújulásához. Ennek pedig központi szereplői a marginalizálódott közösségek, a nők és a laikusok, valamint a kommunikációs szakemberek, akik átlátják a digitális kor sajátosságait. Meglehet, az evangélium örök igazsága nem változhat, de az evangelizáció formájának változnia kell. Ugyanolyan szelíd erővel kell hirdetnünk az örömhírt, mint ahogy a múltban élő keresztények tették, de mégis másképp. Nők és laikusok hangján, méghozzá a digitális térben. A szinódus hátralévő két hetében tovább vizsgáljuk, hogyan valósulhat meg ez a törekvés, és hogyan haladhat együtt az egyház a világgal.

Minden megkeresztelt ember feladata, hogy éljen a Szentlélek ajándékával

A 2024. október 14-én tartott sajtótájékoztató a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakának aktuális állásfoglalásaitól volt hangos. Ezúttal a résztvevők a globális hatásokról is nyíltan beszéltek. A püspökök és az egyházi képviselők ismét megosztották személyes tapasztalataikat.

A hétfői eseményt Zbigņevs Stankevičs, Riga érseke, Edouard Sinayobye, a ruandai Cyangugu püspöke, valamint a Latin-Amerikából érkező Gloria Liliana Franco Echeverri nővér nyitotta meg. Az érsek, a püspök és a szerzetesnővér egyaránt hangsúlyozták az ülés központi üzenetét, vagyis a közösség és a megbékélés fontosságát a globális egyházban. A beszédek pedig ismét mélyen érintették a hallgatóságot, hiszen ezek a témák nem csupán teológiai kérdéseket boncolgatnak, hanem olyan valóságos kihívásokat, amelyekkel a világ minden táján szembesülünk.

A megbékélés záloga lehet a szinódus

Edouard Sinayobye püspök érzelemdús beszámolója a ruandai népirtás következményeiről megalapozta a sajtótájékoztató hangulatát. „A népirtás sebei mélyek, és bár már három évtized telt el a szörnyű mészárlás óta, a fájdalom még mindig érezhető a közösségben, mintha csak tegnap történt volna” – mondta, majd hozzátette, hogy éppen ezért a közösség nagy reményeket táplál a szinódus iránt, amely lehetőséget biztosít a nemzeti egység és a megbékélés erősítésére. A püspök szavai szerint a szinódus a gyógyulás eszközeként szolgál, amely megmutatja, hogyan válhat az egyház közösségi intézménnyé.

„Az egység és a testvériség üzenete fontosabb, mint valaha, ez segít minket abban, hogy testvérekként és nővérekként járjunk együtt az úton”

– mondta Cyangugu püspöke, majd a szinódusi folyamathoz kapcsolódóan a ruandai egyházban létrehozott különleges püspöki bizottság munkájáról is beszámolt. Mint elhangzott, a ruandai egyház számára a szinódusi folyamat több, mint egy teológiai reflexió, ez inkább egy lehetőség arra, hogy az egyház aktív szereplővé váljon a világbéke megteremtésében. „Az egyház szerepe a gyógyulás és a feltámadás folyamatában jelentős, éppen ezért gondolom úgy, hogy ez az esemény több, mint egy teológiai diskurzus. Szerintem ez egy konkrét cselekvési lehetőség arra, hogy a társadalom tagjai újra egymásra találjanak.” Végül az egyházi vezető arra emlékeztetett minket, hogy az egyház Krisztus óta közösségi alapon működött, és ezért kötelességünk fenntartani ezt a működési struktúrát.

Zbigņevs Stankevičs, Riga érseke hangsúlyozta a plébániai közösségek fontosságát (Fotó: Vativan Media)

Az evangelizáció jövője

A lett érsek, Zbigņevs Stankevičs a szinódusi folyamatot az evangelizáció szempontjából értékelte. „Az egyház minden megkeresztelt tagja felelős az evangélium hirdetéséért. Ez a szinódus pedig többek között arról is szól, hogy ezt a feladatot megerősítsük minden egyes megkeresztelt emberben, mint Isten ajándékát, amelyet a keresztséggel adott” – mondta Riga érseke, majd a plébániai közösségek szerepéről beszélt, és ezzel hangsúlyozta fontosságukat a missziós küldetésben. Zbigņevs Stankevičs kiemelte, hogy

a szinódus céljai közé tartozik az is, hogy az egyház stabilabbá váljon, és ennek részeként a decentralizáció is fontos szerepet kap.

„Ez nem demokratikus decentralizáció, hanem spirituális közösség, ahol minden hívő felelős az egyház jövőjéért. Közös feladatunk, hogy a plébániai közösségek és így a hívek mozgásba lendüljenek, és aktívan részt vegyenek az egyház munkájában, már ami az evangelizálást illeti.”

Gloria Liliana Franco Echeverri, latin-amerikai szerzetesnővér a nők szerepét hangsúlyozta (Fotó: Vatican Media)

Az egyház jövője a női híveken múlik?

Az egyházi vezetők felszólalását követően Gloria Liliana Franco Echeverri, latin-amerikai szerzetesnővér beszélt a nők és a laikusok egyházban betöltött szerepéről, különös tekintettel az evangelizációra. „A szinódus megnyitotta a lehetőségeket arra, hogy a nők hangja hallhatóbbá váljon az egyházban, nemcsak a laikus közösségekben, hanem a missziós feladatokban is. Meglátásom szerint a nők fontos szerepet játszanak az egyház megújulásában, legalábbis Latin-Amerikában biztosan” – mondta a nővér, aki szeretné, ha a szinódus lezárásával a nők egyházban betöltött szerepvállalása már nem elméleti diskurzus lenne, hanem konkrét, a gyakorlatban is látható és érezhető cselekvés. Arra hivatkozott, hogy mivel a nők és a laikusok egyre nagyobb felelősséget vállalnak a közösségi szolgálatban és az evangelizációban, így az egyház jövője a nők felelőssége is.

Paolo Ruffini, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is felszólalt (Fotó: Vativan Media)

A mai tanítás üzenete

A sajtótájékoztatón felszólalt Paolo Ruffini, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium prefektusa is, aki egy nagyon fontos nézőpontra hívta fel a figyelmet. Mint mondta, ahogy az apostolok megkapták a Szentlélek ajándékát, úgy a keresztséggel mi is részesültünk ebben az ajándékban, ezzel pedig élnünk kell. A missziós tevékenység közös feladatunk. Hinnünk kell abban, hogy ez a szinódusi folyamat kézzelfogható és szemmel látható változásokat hoz az egyház jövőjében, viszont ez csak akkor fog megvalósulni, ha minden hívő a saját lehetőségeihez mérten, a saját közösségében, a saját eszközeivel cselekszik. A résztvevők közös meggyőződése szerint a szinódus eszköze lesz annak, hogy az egyház egységesebbé és erősebbé váljon a jövőben, ehhez kellünk mi is!

A szinódus során napról napra körvonalazódik a jövő egyházának képe. A Megújul.hu pedig napról napra betekintést ad az aktuális folyamatokra. Haladjunk együtt a megújulás útján!

Csendre van szüksége az egyháznak, hogy meghallja a társadalom kiáltását

Kik kapjanak helyet az egyház asztalánál? Hogyan szülessenek a döntések a jövő egyházában? Ilyen kérdések is felmerültek az október 11-én tartott szinódusi sajtóbeszélgetésen.

Tucatnyi hasonló vatikáni sajtóbeszélgetés alapján minden arra utalt, az egyik legrövidebb ilyen eseménynek nézünk elébe. Sheila Pires és Paolo Ruffini tömören elsorolták a közelmúlt és a közeljövő eseményeit és témáit, amelyek kevés igazi különlegességet tartogattak. A szinódus résztvevői az egyházon belüli kapcsolatok témájánál tartanak, amelyhez kapcsolódva a bizalom és az átláthatóság szükségessége mellett a csend mint egymás meghallgatásának tere került előtérbe. Jól rímelt erre a péntek esti imaalkalom, amelyet Ferenc pápa vezetett Rómában, míg világszerte közel száz plébánia csatlakozott be lélekben a csendközpontú programba. Elsorolták a szinódusi résztvevők közül éppen születésnapjukat ünneplőket, itt egy fiatal görögkatolikus főpásztorra, a Gyulafehérvárhoz is kötődő Cristian Dumitru Crișan nevére figyelhettünk fel, aki most 42 éves, de még csak 38 volt, amikor püspökké szentelték.

A sokadik püspöki szinóduson résztvevő amerikai Joseph W. Tobin bíborost arra kérték, keressen egyedi vonásokat a mostani alkalom és korábbi tapasztalatai között. Nem volt nehéz, hiszen immár közismert, mennyire egyedi volt az a több éven át tartó előzetes meghallgatási folyamat, amelynek során a pápa szándéka szerint bárki jelezhette észrevételeit, s most ezekkel foglalkoznak a tanácskozásokon. Tobin bíboros fontosnak tartotta a felvezető lelkigyakorlatot is, mert, mint mondta,

rengeteg szó hagyja el a szánkat, de a legfontosabb dolgok csendben történnek.

Joseph W. Tobin

Nagyjából itt kapott olyan sajátos hangvételt a sajtóbeszélgetés, ami információmegosztás helyett leginkább „kalandba hívásra” hasonlított. A következő megszólaló, az olasz Giuseppina De Simone asszony – egyike a házas, laikus nőknek a szinódusi tagok között – ugyanis nagyjából ott folytatta, ahol az amerikai főpásztor abbahagyta. Szerinte azért forradalmi a mostani szinódus módszertana, mert az egész emberiség együttműködésének modelljére épül. A „Párbeszéd a Lélekben” nem csupán üres csendre épül, hanem olyan közeget teremt, ahol belehelyezkedünk a felmerülő kérdések jelenlétébe. Ez a fajta csend abban segíti az egyházat a professzor szerint, hogy meghallja a társadalom kiáltását. Úgy véli, a szinodális asztalok is szép képi üzenetet hordoznak: sokféle ember, sokféle tisztség, életállapot, nemzetiség jól megfér egyazon kerek asztalnál.

Giuseppina De Simone

Az Ausztráliát képviselő Shane Anthony Mackinlay mindehhez a kultúrák találkozásának szépségét és kihívását tette hozzá. Szerinte mindenképp szükség van annak a nézőpontnak a megváltoztatására, ahonnan a valódi egyházra tekintünk. Mi több, Sandhurst püspöke jelentőséget lát abban, hogy ez hivatalosan nem egy szinodalitásról szóló szinódus, hanem szinódus a szinodális egyházért. Számára ez azt üzeni, hogy

meg kell térnie az egyháznak, ők most épp ezen fáradoznak.

Azt akarják átgondolni, újragondolni, hogy a jövő egyházában hogyan szülessenek a „Párbeszéd a Lélekben” módszer alapján a döntések.

Shane Anthony Mackinlay

Az újságírói kérdések érintették a világban tapasztalható szenvedést, az LMBT-közösségekhez tartozó személyek egyházi recepcióját, a szinodális megújulásért kevésbé lelkesedő püspöktársakkal való párbeszédet is.

A válaszokban elhangzott, hogy egy nagy visszhangot kiváltó perui közösségi visszaélés ügyében az eset feltárásával kezdetben megbízott Tobin érsek jóval a mostani szinódus előtt szinodális módszerrel, figyelmes meghallgatással kezdte a rendezést. Sok gyerekvédelmi szakértőt is meghallgatott, mostanra pedig Ferenc pápa konkrét szankciókat rendelt el az adott esetek felelősei ügyében. Elhangzott az „egyház asztala” témájára visszautalva, hogy nem lehetünk személyválogatók, sőt

különösen fontos nőket is odaengedni az asztalhoz, mert az ő részvételükkel egészen más módon zajlik minden párbeszéd.

Az egyház szempontjából nem rendezett párkapcsolatban élők vonatkozásában a megszólalók rámutattak, hogy egészen máshol tart most a párbeszéd, mint egy éve ilyenkor, hiszen a két szinódusi ülésszak között megjelent a Hittani Dikasztérium Fiducia supplicans kezdetű dokumentuma, amely egyértelmű bizonyítéka annak, hogy van konkrét eredménye, hatása a szinódusi tevékenységnek, különösen a világ felől érkező kérések meghallgatásának.

A szinodalitás püspökök körét érintő elfogadottsága kapcsán az tűnik a leghelyesebb hozzáállásnak, ha nem akarjuk méricskélni, melyik egyházmegye, közösség szinodálisabb a másiknál.

Nincs tökéletes plébánia, nincs tökéletes egyházmegye.

Úton vagyunk, s arra törekszünk, hogy mindannyian haladjunk, fejlődjünk a megújulásban.

Lejegyezte: Gégény István

Új színfolt a szinóduson: a modern egyház önarcképét láthatjuk

Hogyan kapcsolódik a művészet és a szinódus? Elsőre talán semmi közös nincs a kettőben, mégis megnyitották azt a festőművészeti kiállítást a Vatikánban, amely páratlan nyitottsággal szembesít minket a szinódus mélységeivel.

Október 10-én nyitották meg az Io Dipinto című kiállítást a Vatikáni Múzeumban, amely egyszerre rendkívüli művészeti esemény és teológiai üzenet. A Franco és Maria Antonietta Nobili által összeállított, 64 önarcképből álló gyűjtemény új kontextusba helyezi a szinódust. A házaspár 2021-ben ajánlotta fel értékes festményeit a Vatikáni Múzeum számára, azonban a teljes gyűjtemény bemutatására a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakáig kellett várni. Ennek oka, hogy

az önarcképek művészeti szempontból reflektálnak a világegyházat érintő eseményekre.

Az alkotások ugyanazokra a kérdésekre keresik a választ, mint a szinódus résztvevői. A kiállítás felveti az egyéni identitás, a közösséghez való tartozás, valamint az ember és Isten kapcsolatának kérdéseit, amelyek mind központi témái a Vatikánban jelenleg is zajló eseménynek.

Lássuk meg mások arcán Jézust!

Az önarckép művészeti formája szimbolikus kifejezése annak a belső folyamatnak, amelyet a hívek, különösen a szinódus résztvevői átélnek. Ahogy az önarckép elkészítése az egyén önreflexióját, önazonosságát vizsgálja, úgy a szinódus is hasonló önvizsgálati folyamat az egyház számára. A szinódus célja, hogy az egyház közössége mélyebb önismeretre tegyen szert, felülvizsgálja hivatását, és jobban megértse saját szerepét a világban. Éppen ezért az Io Dipinto című kiállítás a keresztény ember számára emlékeztetőül szolgál , hogy Isten képmására való teremtettségünk megjelenik minden ember arcán. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor a szinodalitásra gondolunk. Ahogy az önarcképeken látjuk egy-egy festő arcát, úgy kell látnunk minden emberen keresztül Jézus Krisztust.

Ahogy az önarcképek tükröt állítanak, úgy a szinódus is tükröt állít az egyháznak (Fotó: Vatican Media)

A művészet segíti megőrizni az egyház hitelességét

A szinódus során az egyéni és a közösségi szempontok közötti egyensúly megteremtése kiemelt szerepet kap. A kiállításon, amelyet Barbara Jatta, a Vatikáni Múzeum igazgatója nyitott meg a szinódus második ülésszakának tizedik napján, Giuseppe De Rita és Flavia Piccoli Nardelli, illetve a kiállítás kurátorai, Micol Forti és Rosalia Pagliarani, valamint a Nobili család jelenlétében, látható, ahogy az önarcképek különleges párbeszédet teremtenek az egyén és a közösség között. A művészek festményeikkel hangsúlyozzák, hogy az egyéniség, a művészi identitás mindig kapcsolatban áll a környező közösséggel, amely ezért is érdekes, mivel

a szinódus folyamatai szintén az egyéni hivatás és a közösségi küldetés összehangolására irányulnak.

Az önarcképek ezen a kiállításon emlékeztetnek minket arra, hogy minden hívő egyéni arculata egy nagyobb egyházi közösség része. Tehát az Io Dipinto című kiállítás témája erősen rezonál a szinódus témaköreivel, különösen az egyház megújulásával, az egyéni hivatás felfedezésével és a közösségi felelősségvállalással. A szinódus résztvevői ebben a percben arra összpontosítanak, hogy hogyan tudják megőrizni az egyház hitelességét a modern világban, és bizony, ebben a művészet, mint a hit kifejeződése, kulcsfontosságú szerepet játszik.

Eljött az önvizsgálat ideje

Ez a különleges tárlat, amely a művészeten keresztül hívja fel a figyelmet az egyház önreflexiójára, olyan párbeszédet teremt, amely a szinódus résztvevői számára is inspiráló lehet, miközben az egyszerű szemlélő szívében is elülteti a vágyat az önvizsgálatra. Ahogy az egyház is keresi saját arcát a világban, ezek az önarcképek úgy segíthetnek abban, hogy

elgondolkodjunk az egyén és a közösség szerepéről, és arról, hogyan tudja az egyház hitelesen képviselni saját identitását.

Végül a kiállítás és a szinódus közötti szoros kapcsolat arra is felhívja a figyelmet, hogy a művészet hogyan lehet a hit és az egyház megújulásának eszköze. Ahogy a szinódus a közösség és a vezetés új formáit keresi, a művészet is lehetőséget ad arra, hogy új módon közelítsünk a hitélet kérdéseihez. Az Io Dipinto kiállítás egy fontos lépés, hogy a művészet segítségével jobban megértsük az emberi identitás és a keresztény hivatás mélységeit.

Fel kell ismerni, hogy a misszió a közösség együttes feladata

Október 9-én, a római Jezsuita Generális Kúria Aula Magnájában került sor a „People of God as Subject of the Mission” című teológiai és pasztorális fórumra, amely a XVI. rendes püspöki szinódus fontos állomásaként szolgált. A fórumot egy magyar teológus nő vezette.

A rendezvényt azért szervezték, hogy a résztvevők közösen reflektáljanak a kérdésre: mit jelent az, hogy Isten népe, vagyis a keresztény közösség együttesen viszi tovább az evangélium hirdetését? Nem csoda, hogy az eseményen az első perctől egyfajta feszültség uralkodott. Még mielőtt részletezzük a kérdésre adott válaszokat, érdemes kiemelni, hogy a fórumon moderátorként jelen volt a magyar származású Csiszár Klára pasztorálteológus, tanszékvezető professzor, a XVI. Püspöki Szinódus teológiai tanácsadója. A professzor asszony az elején egy frappáns felvezetővel nyitotta meg a szerda esti eseményt. „A 2024-es Instrumentum laboris harmadik paragrafusa alapján az egyház missziós tevékenységét már nem lehet csupán az egyének vagy a klerikusok vállára helyezni, hanem Isten egész népe egyetlen közösségként vesz részt ebben a munkában” – mondta Csiszár Klára, ezzel megalapozta a válaszadás irányát.

Szinodalitás és közösségi felelősségvállalás

Az egyik kiemelkedő felszólalás Rev. P. Ormond Rush, katolikus pap és teológus részéről érkezett, aki a szinodalitás történelmi és teológiai dimenzióit tárgyalta. Rush atya hangsúlyozta, hogy a szinódus lényege nem csupán a közösség általi döntéshozatalban rejlik, szerinte ugyanis ez egy mélyebb lelki közösség megélését jelenti, amely minden egyes hívőt arra hív, hogy aktívan vegyen részt a misszióban.

„A misszió nem kizárólag a papságé, hanem minden keresztényé, akik közösségben élnek az egyházzal és egymással. Ezt kell megtanulni mindannyiunknak”

– mondta Rush atya. A katolikus pap felszólalását Prof. Donata Horak teológus követte, aki a fórum alatt kiemelte a nők fontosságát a misszióban. Rávilágított arra is, hogy a nők hogyan vehetnek részt a közösségvezetésben és a szolgálatban. „A szinódusi folyamat megnyitotta a lehetőségeket, hogy a nők hangja jobban hallhatóvá váljon az egyházban, és nem csupán a laikus közösségekben, hanem a missziós feladatokban is.”

Rev. P. Ormond Rush, katolikus pap és teológus szerint a misszió nemcsak a papságé (Fotó: Vatican Media)

Globális misszióban kell gondolkodni

A fórumon elhangzott Mons. Lúcio Andrice Muandula, a mozambiki Xai-Xai egyházmegye püspökének előadása, melyben az afrikai egyház közösségi életére fókuszált. Püspök atya saját személyes tapasztalatainak megosztásán keresztül rámutatott, hogy az afrikai kultúrában a közösségi struktúrák mélyen beágyazódnak a társadalomba, és az egyház számára is ez az út jelentheti a megújulást.

„Afrikában a közösség, a család és az egyház egymástól elválaszthatatlan egységet alkot.

Ez az összetartozás képezi a misszió gerincét, amelyet globálisan kell megvalósítani a világegyházban” – mondta a püspök.

A misszió teológiai alapjai

Prof. Thomas Söding teológus tudományos megközelítéssel zárta az előadásokat, amelyben a misszió bibliai és történelmi gyökereit elemezte. Hangsúlyozta, hogy Isten népe már az Ószövetségtől kezdve közösségként tevékenykedett, amely végül az újszövetségi misszióba torkollott, és most a szinódusi folyamatok révén nyeri el teljes közösségi formáját. „Az egyház missziója sokkal több, mint egy kezdeményezés vagy egy teológiai reflexió, ez a hit közösségi megélésének a továbbadása, amely sokkal mélyebb jelentőséggel bír, mint ahogy a szavak kifejezik.”

Rajtunk áll, hogy milyen lesz a jövő egyháza

A fórum végére világossá vált, hogy az esemény a teológiai párbeszéden túl gyakorlati irányelveket is megfogalmazott az egyház jövőbeli missziós tevékenységéről. Hogy mit jelent az, hogy Isten népe együttesen viszi tovább az evangélium hirdetését? A közösségnek óriási szerepe van az evangélium hirdetésében, sokkal nagyobb, mint talán azt maguk a közösség tagjai, vagyis mi, egyszerű hívek gondolnánk. Ugyanakkor ez a jelentős szerep a közösségi döntéshozatalban szépen megmutatkozik, hiszen

a közösség tagjai nyitnak új lehetőségeket az egyház számára, hogy hitelesen reagáljon a világ változó kihívásaira.

Ehhez pedig nem kell más, mint párbeszéd. Végül érdemes megjegyezni a fórum egyik legfontosabb következtetését, amely szerint a közösségi misszió nem csupán elméleti, hanem gyakorlati valóság, amely csak akkor valósulhat meg, ha a tagok aktívan részt vesznek az egyház életében és jövőjében.

Fókuszban a párbeszéd fontossága és a digitális misszionáriusok

Az október 9-én megtartott sajtótájékoztató a XVI. rendes püspöki szinódus második ülésszakának újabb fordulóját foglalta össze. Az esemény a nők szerepének kibővítésére, a laikusok fokozott bevonására és az egyház megújulási folyamataira összpontosított, miközben az eltérő kulturális hátterek közötti párbeszéd fontosságát is kiemelte.

Az eseményen több jelentős egyházi vezető is felszólalt, köztük Inácio Saure érsek Mozambikból, Luis Fernando Ramos Pérez érsek Chiléből, és Geert De Cubber diakónus Európából. Mellettük Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa, és Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs vezetője is kiemelt szerepet kapott az esemény alkalmával.

Több megbecsülés járna a nőknek az egyházban

Inácio Saure érsek felszólalásában hangsúlyozta a nők szerepének növelését az egyházban, kiváltképp Mozambikban, ahol az egyházi közösségekben a nők már most is jelentős szerepet töltenek be. „A nők méltósága és felelőssége ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a klerikusoké, ezt mégsem ismeri el teljes mértékben az egyház intézményes szinten, és ez nagy hiba” – nyilatkozta Saure érsek, akinek a szinódusi tanácskozásból egyértelművé vált, hogy

a nők szerepe az egyházi élet különböző területein jelentős átalakuláson megy keresztül, azonban még messze van a cél.

Luis Fernando Ramos Pérez érsek hozzátette, hogy a laikusokra és a nőkre irányuló figyelem kiterjesztése alapvető szándéka ennek a szinódusnak. Úgy véli, hogy a szinódusi munkadokumentumban (Instrumentum laboris) kevés hangsúlyt kaptak a laikusok és a családok, márpedig fontos elemei az egyház életének. Az érsek hozzátette, hogy mindezen kívül a helyi közösségek és a szegények – különösen a jelenleg dúló háborúk áldozatai – is nagyobb figyelmet igényelnek, mint amennyit ma az egyházban kapnak.

Liturgikus megújulás

A sajtótájékoztató alkalmával Paolo Ruffini, a Vatikán Kommunikációs Dikasztériumának vezetője kiemelte, hogy a szinódusi folyamatok egyértelművé tették, hogy az egyháznak többet kell tennie a párbeszédért, különösen az eltérő kultúrák képviselői között. „A liturgia sátrát ki kell tágítani, hogy ne csak a papoké legyen a központi szerep, hanem a hívek is együtt ünnepelhessenek ebben a szent pillanatban, és ne csak közvetett, hanem közvetlen módon is” – mondta. A sokak számára szélsőségesnek hangzó kijelentéshez azonban sokan csatlakoztak, a szinóduson részt vevő vezetők szerint a hívek nagyobb bevonása igenis kulcsfontosságú lépés az egyház megújulásához vezető úton. Ehhez kapcsolódóan a marokkói Cristóbal López Romero bíboros kiemelte, hogy a szinódusi folyamat elindítása (2021) óta

Marokkóban egy 2,5 éves megújulási programot valósítottak meg a hívekkel együtt,

amelyre a helyiek büszkeséggel tekintenek. A bíboros beszámolt több egyházmegyei találkozóról, ahol központi szerepe volt az egyházi és a világi személyek között folytatott párbeszédnek, és annak az újfajta közösségépítésnek, amelyről eddig talán hallani sem akart az egyház.

Digitális misszionáriusok: új irány az evangelizációban

Az október 9-ei esemény harmadik legfontosabb kérdése a digitalizáció és az evangelizáció kapcsolatát boncolgatta. Geert De Cubber diakónus rámutatott, hogy az egyház missziós stratégiáját is újra kell gondolni. Geert De Cubber diakónus szerint a digitális misszionáriusok szerepe kulcsfontosságú lesz a jövőben, és erről már ma beszélni kell. „Tömegek napjainkban a világhálón található, nem az utcákon, és ezért az egyház feladata, hogy ott érje el őket, ahol vannak, vagyis az online térben.” Többek között ezt a célt szolgálják az olyan kezdeményezések is, amelyek a digitális térben teremtenek kapcsolatot az emberekkel, és így hirdetik az evangéliumot. Érdekesség, hogy az elmúlt időszakban több virtuális találkozót tartottak csaknem 67 ország bevonásával, azonban ez még mindig kevés, ugyanis a digitális misszióhoz még több ország bevonására van szükség.

Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs vezetője (Fotó: Vatican Media)

Az „együtthajózás” metaforája

A sajtótájékoztató során az Óceániából érkezett Sheila Leocádia Pires külön kiemelte a régió sajátos problémáit, különös tekintettel az emelkedő tengerszint okozta migrációra és az elszigetelt közösségek aggasztó helyzetére. Sheila Leocádia Pires szerint Óceániában az egyház missziója több szempontból is különbözik a világ más részeitől, mivel a hívek a szigetek elszigeteltsége miatt kirekesztve érzik magukat a világegyház közösségéből.

„Ami más régiókban együtthaladás, az Óceániában leginkább együtthajózás”

– mondta röviden, de kifejezően, utalva a régió különleges földrajzi helyzetére, amelyet figyelembe kell vennie a világegyháznak is. A szinódus résztvevői szerint az „együtthaladás” elve, amely a szinodalitás egyik központi fogalma, megköveteli, hogy bizonyos területeken lassítani kell, míg más területeken gyorsítani. A változások mindenkire hatással lesznek, de elsősorban nem szervezeti, hanem szívbeli megújulásra van szükség. Ide tartozik az is, hogy a szinódus kiemelt figyelmet szentel a nők méltóságának és szerepének elismerésére, ám nem a felszentelés kérdéséről van szó, hanem arról, hogy a nőknek is ugyanolyan tiszteletet kell kapniuk az egyházban, mint a férfiaknak. A sajtótájékoztató végén világossá vált, hogy a szinódus célja egy nyitottabb és befogadóbb egyház, főként a nők és a laikusok számára. Az egyházi vezetők szerint a valódi megújulás csak akkor lehetséges, ha az egyház minden tagja, nemre és státuszra való tekintet nélkül, teljes mértékben részt vehet a közösségi életben.

Ezt a szándékot hivatott erősíteni a szinódus, amelynek soron következő eseményeiről a Megújul.hu napról napra elhozza a legfrissebb híreket.

Nagyobb hangsúlyt kell fektetnie az egyháznak a tömegkommunikációra?

A szinódus második ülésszakának október 7-i sajtótájékoztatóján szó esett a közösségi irányítás jövőjéről, az ökumenikus párbeszédről, valamint a nők egyházban betöltött szerepéről, amely különösen fontos eleme a szinódusi tanácskozásnak. A sajtótájékoztatón öt kiemelt résztvevő osztotta meg gondolatait.

A szinódus célja a közösségek közötti párbeszéd elmélyítése, elsősorban a megosztottság csökkentése érdekében – ez volt a tegnapi sajtótájékoztató központi témája. Elsőként Oswald Gracias bíboros, Bombay érseke szólalt fel, aki az esemény elején hangsúlyozta, hogy az elmúlt napokban a Szentlélek vezette a közösségi döntéshozatalt, és erről a következő hetekben sem feledkezhetnek meg a résztvevők. Majd a bíboros az egyház közösségi irányítási modelljéről beszélt, amelynek a jövőben sokkal inkább részesei lesznek a hívek is. Ehhez csatlakozva Gintaras Grušas püspök, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke kifejtette, hogy a szinódus céljai közé tartozik az ökumenikus kapcsolatok megerősítése is. A püspök szerint

az ökumenikus párbeszéd a béke és az igazságosság megteremtésének kulcsfontosságú eszköze,

különösen egy olyan időszakban, amikor Európában több konfliktus is sújtja a közösségeket. A felszólalók között egyetértés volt, ami azt mutatja, hogy hamarosan konkrét lépéseket fog tenni az egyház a megújulás érdekében. A hívek bevonása és az ökumenizmus mellett a szinódus további fő kérdéseiről is szót ejtettek a résztvevők. Mary Teresa Barron nővér, a Rendfőnöknők Nemzetközi Szövetségének elnöke a nők szerepének megerősítéséről beszélt az egyház életében. Kiemelte, hogy a nők gyakran alapvető fontosságú szerepet töltenek be a helyi közösségek életében, éppen ezért fontos, hogy több teret kapjanak az egyház más területein is. „A nőknek több lehetőséget kell biztosítani arra, hogy aktívan részt vegyenek az egyház irányításában és az evangélium hirdetésében. Ki kell mondani, hogy a nők jelenléte az egyház életében nem csupán kívánság, hanem szükségszerűség” – fogalmazott a szerzetesnővér.

Egyre világosabb az egyház útja a jövőben (Fotó: Vatican Media)

Hogyan kellene kommunikálnia az egyháznak?

A hétfői sajtótájékoztató alkalmával Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa és a szinódusi információs bizottság elnöke a transzparencia fontosságára hívta fel a figyelmet. „Az egyháznak folyamatosan alkalmazkodnia kell a világ változásaihoz, és meg kell találnia azokat az eszközöket, amelyek segítségével hitelesen kommunikálhatja üzenetét a modern társadalom felé.

Az evangélium hirdetése a 21. században új kihívásokkal jár, és ezekre a kihívásokra csak párbeszéddel és nyitottsággal lehet válaszokat találni”

– mondta az egyházi vezető, akinek a felszólalásához kapcsolódva Sheila Leocádia Pires, a Dél-Afrikai Katolikus Püspöki Konferencia kommunikációs tisztviselője és az információs bizottság titkára is megosztotta gondolatait. „Mikor vesszük észre, hogy az egyház üzenetének nemcsak a templomban, hanem a digitális térben is elérhetőnek kell lennie? Meglátásom szerint a fiatalok bevonása és a számukra érthető kommunikáció elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyház elérje és megszólítsa a jövő generációit.”

Mit tanultunk?

A szinódus második hetének első sajtótájékoztatója rávilágított arra, hogy az egyházi döntéshozók pontosan mely kérdésekre keresik a választ az előttünk álló napokban. A résztvevők közötti párbeszéd és az elhangzott javaslatok is megerősítik, hogy az egyház vezetése kész a megújulásra, és elkötelezett amellett, hogy a közösségek szükségleteit figyelembe véve alakítsa ki jövőbeni irányvonalait. Ennek érdekében azonban olyan erős alapokat kell letenni a szinodalitást illetően, amelyekre biztonsággal épülhet a jövő egyháza.

„A különbségek elfogadása és a közös célok keresése olyan erőforrás lehet, amely megújíthatja Európát és az egyházat egyaránt”

– mondta Gintaras Grušas püspök, ezzel is megerősítve az esemény során elhangzott javaslatokat. Hogy mely felvetésből mi és mikor fog megvalósulni? Erre jelenleg még nincs egyértelmű válasz, azonban a tematikus munkacsoportok a sajtótájékoztatót követően folytatják a közös munkát, amelynek célja, hogy választ adjanak ezekre a kérdésekre is.

A Megújul.hu továbbra is részletesen tájékoztat majd a szinódus eseményeiről és a kulcskérdésekről, hogy olvasóink naprakészen követhessék a szinódusi folyamatot és az egyház megújulásának útját.

Te meg tudnál bocsátani a szüleid gyilkosának?

A világban uralkodó háborúskodás és az egyház szívéből fakadó békevágy kapcsolata állt az október 5-én tartott szinódusi sajtóbeszélgetés középpontjában.

Miközben hallgattam a szombati napra meghívott szinódusi résztvevők beszámolóit, a nemrég elhunyt Gyulay Endre püspök szavai jutottak eszembe. Szerinte összefüggés van a papok arckifejezése és a papi hivatások száma között. Azért illik most ide ez a gondolat, mert miközben brutális vérengzésről, ártatlan emberek sokaságának haláláról tett említést több megszólaló is, az arcukon béke, belső nyugalom tükröződött.

Launay Saturné

A Haiti híveit képviselő Launay Saturné érsek országa polgárháborús körülményeiről számolt be. A folyamatos borzalmakat egy néhány nappal ezelőtti mészárlás tette még fájdalmasabbá, de látszott, hogy ez az ember hatalmas belső békét hordoz. Korábban már készítettünk interjút a Szemléleken az ország másik püspökével – Pierre Dumas hasonló lelki békével számolt be az országukban zajló szomorú folyamatokról. Saturné érsek beszámolójában az volt a megdöbbentő, hogy ilyen háborgó körülmények között is aktívan bekapcsolódtak a helyi hívek a szinodális folyamatba, komolyan vették Ferenc pápa meghívását az együtthaladásra, s most is rengeteg katolikus fáradozik a szeretet kultúrájának előmozdításán ott, ahol látszólag a háború az úr.

Mounir Khairallah

De lehetett még ezt a kontrasztot fokozni: a Libanonból érkezett Mounir Khairallah maronita püspök megszólalásához szomorú aktualitást biztosítottak az elmúlt napok közel-keleti háborús cselekményei. A főpásztor elcsukló hangon megosztotta a nyilvánossággal azt a tényt is, hogy évtizedekkel ezelőtt a saját házukban gyilkolták le a szüleit. Egy apáca fogadta magához őt és három testvérét, s ez a szerzetesnő az irgalmasság gyakorlására nevelte az árvákat. Arra buzdította őket, hogy ne csupán szüleikért imádkozzanak, hanem azok gyilkosaiért is. Ez a megbocsátás, kiengesztelődés most is aktívan jelen a libanoni hívek mindennapjaiban, akik ellen folyamatosan háborús erőszakot követnek el idegenek. A püspök szerint nem vallási alapú konfliktusok zajlanak a földjükön, még csak nem is konkrét országok állnak szemben egymással, hiszen mindenhol élnek jó emberek. A gonoszság áll a háborúskodások mögött, amelynek ellenszere az a megbocsátás, amely iszonyúan nehéz a püspök szerint, de nem lehetetlen.

Catherine Clifford

A Kanadából érkezett Catherine Clifford a helyi közösségek, katolikus egyházközségek együttműködését érintő tapasztalatokról számolt be. Úgy látja, a szinodalitás folyamatában kiderült, mennyi megosztanivalójuk van egymással ezeknek a csoportoknak. Elég csak meghallgatni egymás történeteit ahhoz, hogy beinduljon egy közeledési, tanulási, kölcsönös fejlődési folyamat, amely nem csupán Kanadában hozott értékes felekezetközi gyümölcsöket, hanem például Dél-Koreában is, ahol metodisták és katolikusok gyűltek össze a második szinodális ülésszak előtt.

Pablo Virgilio David

A legtöbb mosoly egyértelműen a Fülöp-szigetekről érkezett Pablo Virgilio Davidból, Kalookan püspökéből áradt – abban az országban márpedig tele vannak a templomok, virágzik a hitélet. A főpásztor beszámolt arról a kiterjedt párbeszédről, amit a két szinodális időszak között hazája egyházmegyés papjainak bevonásával folytattak. Egy számára viccesként aposztrofált esetet is megosztott a hallgatósággal: a pénteki személyes hozzászólások (intervenciók) során szót szeretett volna kapni a szegények témáját érintő fejezet kapcsán, ám hiába próbált gyorsan feliratkozni, pillanatok alatt megtelt a lista, így lemaradt a lehetőségről. Ezt a megtapasztalását összekötötte azzal a felhívással, amit Ferenc pápa kötött a Fülöp-szigeteken élő emberek lelkére: „menjetek el a szegények, a templomtól távol lévők közé”. Ezt számos egyházközség tagjai megtették, az evangelizációs szolgálatuk pedig átformálta magukat a hívő közösségeket.

Általános összefoglalásként elhangzott, hogy a legutóbbi megbeszéléseken a klerikalizmus elleni küzdelemtől a pápa szinodális szerepén át az új evangelizáció lényegének konkretizálásáig számos részletkérdés felmerült. Az egyháznak továbbá meg kell hallania a fiatalok hangját, a szinodalitásnak pedig teret kell nyernie a liturgiában, az imáinkban is.

A béke iránti elkötelezettség azonban minden más témánál fontosabb most. Ezt az is igazolja, hogy október 6-án Ferenc pápa a Santa Maria Maggiore bazilikában a békéért fog imádkozni, majd október 7-ére böjti napot hirdetett a katolikus egyház ugyanezzel a szándékkal.

Lejegyezte: Gégény István