Tag Archive for: teológia

Fel kell ismerni, hogy a misszió a közösség együttes feladata

Október 9-én, a római Jezsuita Generális Kúria Aula Magnájában került sor a „People of God as Subject of the Mission” című teológiai és pasztorális fórumra, amely a XVI. rendes püspöki szinódus fontos állomásaként szolgált. A fórumot egy magyar teológus nő vezette.

A rendezvényt azért szervezték, hogy a résztvevők közösen reflektáljanak a kérdésre: mit jelent az, hogy Isten népe, vagyis a keresztény közösség együttesen viszi tovább az evangélium hirdetését? Nem csoda, hogy az eseményen az első perctől egyfajta feszültség uralkodott. Még mielőtt részletezzük a kérdésre adott válaszokat, érdemes kiemelni, hogy a fórumon moderátorként jelen volt a magyar származású Csiszár Klára pasztorálteológus, tanszékvezető professzor, a XVI. Püspöki Szinódus teológiai tanácsadója. A professzor asszony az elején egy frappáns felvezetővel nyitotta meg a szerda esti eseményt. „A 2024-es Instrumentum laboris harmadik paragrafusa alapján az egyház missziós tevékenységét már nem lehet csupán az egyének vagy a klerikusok vállára helyezni, hanem Isten egész népe egyetlen közösségként vesz részt ebben a munkában” – mondta Csiszár Klára, ezzel megalapozta a válaszadás irányát.

Szinodalitás és közösségi felelősségvállalás

Az egyik kiemelkedő felszólalás Rev. P. Ormond Rush, katolikus pap és teológus részéről érkezett, aki a szinodalitás történelmi és teológiai dimenzióit tárgyalta. Rush atya hangsúlyozta, hogy a szinódus lényege nem csupán a közösség általi döntéshozatalban rejlik, szerinte ugyanis ez egy mélyebb lelki közösség megélését jelenti, amely minden egyes hívőt arra hív, hogy aktívan vegyen részt a misszióban.

„A misszió nem kizárólag a papságé, hanem minden keresztényé, akik közösségben élnek az egyházzal és egymással. Ezt kell megtanulni mindannyiunknak”

– mondta Rush atya. A katolikus pap felszólalását Prof. Donata Horak teológus követte, aki a fórum alatt kiemelte a nők fontosságát a misszióban. Rávilágított arra is, hogy a nők hogyan vehetnek részt a közösségvezetésben és a szolgálatban. „A szinódusi folyamat megnyitotta a lehetőségeket, hogy a nők hangja jobban hallhatóvá váljon az egyházban, és nem csupán a laikus közösségekben, hanem a missziós feladatokban is.”

Rev. P. Ormond Rush, katolikus pap és teológus szerint a misszió nemcsak a papságé (Fotó: Vatican Media)

Globális misszióban kell gondolkodni

A fórumon elhangzott Mons. Lúcio Andrice Muandula, a mozambiki Xai-Xai egyházmegye püspökének előadása, melyben az afrikai egyház közösségi életére fókuszált. Püspök atya saját személyes tapasztalatainak megosztásán keresztül rámutatott, hogy az afrikai kultúrában a közösségi struktúrák mélyen beágyazódnak a társadalomba, és az egyház számára is ez az út jelentheti a megújulást.

„Afrikában a közösség, a család és az egyház egymástól elválaszthatatlan egységet alkot.

Ez az összetartozás képezi a misszió gerincét, amelyet globálisan kell megvalósítani a világegyházban” – mondta a püspök.

A misszió teológiai alapjai

Prof. Thomas Söding teológus tudományos megközelítéssel zárta az előadásokat, amelyben a misszió bibliai és történelmi gyökereit elemezte. Hangsúlyozta, hogy Isten népe már az Ószövetségtől kezdve közösségként tevékenykedett, amely végül az újszövetségi misszióba torkollott, és most a szinódusi folyamatok révén nyeri el teljes közösségi formáját. „Az egyház missziója sokkal több, mint egy kezdeményezés vagy egy teológiai reflexió, ez a hit közösségi megélésének a továbbadása, amely sokkal mélyebb jelentőséggel bír, mint ahogy a szavak kifejezik.”

Rajtunk áll, hogy milyen lesz a jövő egyháza

A fórum végére világossá vált, hogy az esemény a teológiai párbeszéden túl gyakorlati irányelveket is megfogalmazott az egyház jövőbeli missziós tevékenységéről. Hogy mit jelent az, hogy Isten népe együttesen viszi tovább az evangélium hirdetését? A közösségnek óriási szerepe van az evangélium hirdetésében, sokkal nagyobb, mint talán azt maguk a közösség tagjai, vagyis mi, egyszerű hívek gondolnánk. Ugyanakkor ez a jelentős szerep a közösségi döntéshozatalban szépen megmutatkozik, hiszen

a közösség tagjai nyitnak új lehetőségeket az egyház számára, hogy hitelesen reagáljon a világ változó kihívásaira.

Ehhez pedig nem kell más, mint párbeszéd. Végül érdemes megjegyezni a fórum egyik legfontosabb következtetését, amely szerint a közösségi misszió nem csupán elméleti, hanem gyakorlati valóság, amely csak akkor valósulhat meg, ha a tagok aktívan részt vesznek az egyház életében és jövőjében.

 

Linzen keresztül vezet az út Rómába

Legalábbis a szinodális szinódus második ülésére. Nemrég a Duna-parti városban találkoztak a szinódus európai résztvevői, hogy felkészüljenek az októberi eseményre.

A találkozón egyházi vezetők mellett több világi teológus, köztük nők is jelen voltak 25 országból 43-an jöttek össze Felső-Ausztria fővárosában, hogy együtt gondolkozzanak a közelgő szinodális ülésről, amely 2024 októberében kerül megrendezésre Rómában. A linzi találkozó nem csupán egy regionális egyházi esemény volt, sokkal inkább egy globális folyamat része. A résztvevők Európa különböző pontjairól érkeztek, mindannyian hosszú utat tettek meg azért, hogy közösen gondolkodjanak a szinódusi folyamat európai vonatkozásairól. A találkozó résztvevői elsősorban arra keresték a választ, hogy hogyan lehet a szinodalitás szellemében megerősíteni az egyházat, és hogyan lehet megteremteni egy olyan közösséget, amely nyitott a párbeszédre, az együttműködésre és az inkluzivitásra.

A szinódus előtti találkozón egyházi és világi személyek együtt gondolkodtak (Fotó: Kathpress)

A különbségek ellenére is közös a célunk

Franz Lackner salzburgi érsek, az Osztrák Püspöki Konferencia elnöke a találkozó elején hangsúlyozta, hogy a szinódusi folyamat egy egyházkormányzati kérdés, és egyúttal az egyház életének újragondolása, ami túlmutat az egyházpolitikán. „A szinodalitás azt jelenti, hogy meghallgatjuk egymást, hogy együtt lépünk előre, és hogy nyitottak vagyunk Isten hangjára, amelyet a közösség minden tagja megszólaltathat” – mondta a fogalom tisztázása céljából Franz Lackner érsek, majd hangsúlyozta, hogy a szinodalitás folyamata nem pusztán a püspökök, a papok vagy az egyházi vezetők kiváltsága, hanem minden hívő közös felelőssége és lehetősége. Ez a szemlélet nyitottságot és részvételt kíván mindenkitől. A tét nem kisebb, minthogy az egyház valóban a közösség egyházává váljon, ahol mindenki számít, legyen szó egyházi vagy világi munkatársakról, férfiakról vagy nőkről, hívőkről vagy útkeresőkről. Ezt szimbolizálta a találkozó struktúrája is, amely a szinodalitás elveire épült, hiszen a résztvevők kiscsoportos beszélgetéseken osztották meg egymással gondolataikat és tapasztalataikat. Ezek a beszélgetések pedig lehetőséget adtak a különböző európai egyházközösségek helyzetének feltérképezésére.

A megosztás eredménye lett a kölcsönös tanulás, ami kulcsfontosságú a szinodalitás sikeréhez.

De ne felejtsük el, hogy még mindig elméleti megosztásról, rövid tanulásról beszélünk, a gyakorlatban ennél sokkal konkrétabb lépésekre van szükség a cél érdekében. Ezzel kapcsolatban Petar Palić mostari püspök így nyilatkozott: „Világos, hogy az európai egyházaknak sok különböző kihívással kell szembenézniük, ennek ellenére közös feladatunk, hogy olyan egyházat építsünk, amely meghallja a hívek hangját. A szinodalitás számunkra egy újfajta út, amely összekapcsolja a híveket és a vezetőket, és megerősíti a hit közösségét.”

A nehéz kérdésekre is választ kell találni

A találkozó résztvevői között püspökök, teológusok, laikus vezetők és szakértők is voltak, akik a szinodalitás különböző aspektusait vizsgálták, egész pontosan azt, hogyan lehet a szinódusi folyamatot mélyebben integrálni az európai egyházak mindennapi életébe, és hogyan lehet az egyház struktúráit a párbeszéd és a közös döntéshozatal elvei mentén újragondolni. Az európai egyházak számára ugyanis a szinodalitás nem elméleti kérdés, hanem gyakorlati kihívás, de

hogy hol, mikor és miként fog megvalósulni ez a törekvés, az nem egységes.

Annyi biztos, hogy a résztvevő püspökök számára prioritást élvez, hogy az egyház nyitott és befogadó legyen a társadalmi változások iránt, ugyanakkor hűséges maradjon a keresztény hit alapelveihez. „Az európai egyház különleges helyzetben van, hiszen egy olyan kontinensen élünk, ahol a vallási sokszínűség és a szekularizáció együtt létezik. Ez kihívás, de egyben lehetőség is arra, hogy az egyház új formákat találjon a misszióra, és még inkább közel kerüljön az emberekhez” – mondta a találkozó alkalmával Ivan Ćurić Đakovo eszéki segédpüspök.

A linzi találkzó eredményesen zárult (Fotó: Kathpress)

Lépésről lépésre

A linzi találkozó nem titkolt szándéka volt, hogy előkészítse a terepet a szinódus második ülésszakára.  Ezt erősítik Csiszár Klára pasztorálteológus, tanszékvezető professzor, a XVI. Püspöki Szinódus teológiai tanácsadójának gondolatai. „A linzi találkozó különleges jelentőséggel bírt, mert a résztvevők nemcsak elméleti szinten, hanem konkrét példákon keresztül is megvitatták, hogyan valósítható meg a szinodalitás az egyházi életben. Véleményem szerint a találkozó lehetőséget adott arra, hogy a különböző európai egyházak képviselői egymástól tanuljanak.” Az itt megfogalmazott gondolatok és javaslatok szorosan kapcsolódnak ahhoz, amit Rómában a püspökök és más egyházi vezetők heteken belül megvitatnak majd. A júliusban bemutatott „Instrumentum Laboris” alapján tudjuk, hogy milyen témákra fókuszálnak a munkacsoportok, és egyes szakértők szerint már a végeredmény is prognosztizálható.

Vajon képes lesz megtalálni a történelmi egyház a hagyomány és a megújulás közötti szűk, de járható utat? Ami biztos, hogy a résztvevők számára a szinodalitás folyamata nem fejeződik be a szinodális szinódus második ülésszakával, épp ellenkezőleg: ez inkább egy hosszú átalakulási folyamat első lépése. Mi ott leszünk ennél a lépésnél, hogy továbbadjuk a hírt: merre vezeti a Szentlélek az egyház útját a jövőben.  

Fotók: Kathpress

Szinodális út vagy szinodális szinódus – mi a különbség?

Látszólag nagyon hasonlít egymásra a két kifejezés, ám nagyon fontos  különbséget tenni közöttük. Nézzük, miért nem lehet egy és ugyanaz a szinodális út és a szinodális szinódus!

Nem ritka, hogy a hasonló fogalmakat összekeverjük, de ha a két dolog között nagy a különbség, akkor óvatosnak kell lennünk – különsen igaz ez, amikor a szinodális szinódusról és a német szinodális útról beszélünk. Nyelvtanilag két hasonló kifejezést látunk leírva, viszont két teljesen más fogalomról van szó. Megesik, hogy mi, keresztények sem ismerjük a kifejezések közötti különbséget, pedig egyáltalán nem mindegy, hogy például a szinodális szinódusért vagy a szinodális útért imádkozunk, hogy a szinodális szinódusról vagy a szinodális útról gondolkodunk, vagy hogy melyik milyen változást hoz az életünkben. Tisztázzuk, miről is van szó, ha egyik vagy másik „szinodális” fogalmat halljuk!

Egyenes úton, konkrét cél felé

Kronológiai sorrend alapján vegyük először a német szinodális utat (németül: „Synodaler Weg” vagy „Synodaler Prozess”), amelyet a Német Katolikus Egyház kezdeményezett öt éve, vagyis 2019-ben indította el a Német Püspöki Konferencia (DBK) és a híveket képviselő Német Katolikusok Központi Bizottsága (ZdK). Célja a katolikus egyház szerkezetének és gyakorlatának felülvizsgálata és megújítása, különös tekintettel négy fő területre, amely a hatalom és hatalomgyakorlás az egyházban, a jelenlegi papi életformák, a nők szerepe az egyházban, illetve a szexualitás erkölcse. Alapvetően a Németországban napfényre került szexuális visszaélések botránya ágyazott meg a német szinodális útnak, miközben a nők egyre nagyobb szerepvállalása is sürgető kérdéssé vált a térségben. Érthető, hogy

a helyi egyházi személyek nem akarták tétlenül nézni, ahogy a katolikus felekezet elveszíti hitelességét,

ezért párbeszédet indítottak a német katolikusok körében, hogy megoldásokat találjanak a fenti problémákra. Hamarosan pedig püspökök, papok és laikusok együttesen kidolgoztak egy reformtervezetet. A megvalósítás persze többéves folyamat, amelynek a beteljesülésére még várnunk kell. Az első lépés azon munkacsoportok felállítása volt, amelyek a négy fő kérdéssel foglalkoznak, tehát a párbeszéd elindítása. Ezt követik a híveket közvetlen módon érintő lépések, amikor a reformokat átültetik a gyakorlatba. A német szinodális út még nem ért célba, de már érezni a változás szelét. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mára lényegesen átláthatóbb a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos ügyek kezelése, nyomon követhető az elkövetők felelősségre vonása, növekedett a női vezetők száma, valamint a laikusoknak is nagyobb szerepe van a döntéshozatalban.

Szinodalitásról szóló szinódus

Ferenc pápa a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének első ülésszakán. (fotó: Megújul.hu)

Idő kell a változáshoz

Mindezzel szemben a szinodális szinódus 2021 októberében indult, amikor Ferenc pápa bejelentette az összegyházi szinodális folyamat megkezdését. A németországi kezdeményezéssel szemben jelen esetben a világegyházat érintő folyamatról beszélünk, amelyen nemcsak egy ország, hanem számos (a pápa szándéka szerint minden) nemzet, püspök, pap, laikus munkatárs és sok más meghívott képviselő közösen dolgozik. Célja a szinodalitás, vagyis a kirekesztéstől mentes együttműködés és közösségileg megalapozott döntéshozatal előmozdítása az egész egyházban, tehát a szinodális szinódus hatása az egész katolikus egyházra kiterjed. Azért volt szükség erre a kezdeményezésre, mert Ferenc pápa szerint eljött az ideje a szinodalitás előmozdításának. Nem csupán a laikusokról, a nők szerepéről és a szexuális visszaélések elkövetőiről, illetve áldozatairól van szó, hanem minden emberről, aki az egyház tagja. Nem csupán Európában küzd kihívásokkal a katolikusok, de itt kifejezetten tetten érhető a keresztény értékek háttérbe szorulása,

egyre súlyosabb e paphiány, és a közösségek széthullása is bizonyítja, mekkora szükség van a megújulásra.

Az egyháznak együtt kell haladnia a változó világgal, ugyanakkor nem célja versenyre kelni a globális trendekkel, nem is fordíthat hátat a kétezer éves hagyománynak. Ezért van szükség arra, hogy megfontoltan együtt haladjunk a megújulás útján. Ennek céljával rendezték meg 2023 őszén a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének első ülésszakát a Vatikánban, ugyanebből a célból tartják meg 2024 őszén a második ülésszakot, ahol Ferenc pápával együtt püspökök, papok és laikusok ülnek egy asztalhoz. Ahogy közeledünk az őszi eseményhez,  egyre tisztábban láthatjuk, hogy a szinodális szinódus esetében ugyanúgy kulcsfontosságú kérdés a nők szerepe az egyházban, a világi vezetők egyre magasabb jelenléte, illetve a marginalizálódott csoportok védelme. Hogy mikor érezzük meg mindennek a hatását? Mikor lesz jelenvaló a gyakorlatban a megújulás a legkisebb magyar faluban is? Erre alighanem még évtizedeket kell várnunk. Addig is, az iránymutatás egyre nyilvánvalóbb, a bekapcsolódás lehetősége nyitott, a megújulás szándéka adott.

Egy nyelvet beszélünk?

Két külön fogalom, két külön folyamat. Az egyik egy ország elszánt küzdelmét mutatja be az egyházi élet fennmaradása érdekében, a másik az egész világot érinti. Egy közös biztosan van bennük, amely nem más, mint a megújulás utáni vágy. Csupán néhány éve beszélünk erről a vágyról, de már régóta érezzük a szükségét, ezért itt az ideje annak, hogy megértsük és befogadjuk a szinodalitás legfőbb üzenetét: együtt haladunk, nem egymás mögött, hanem egymás mellett, de mindig Jézus vezet minket, nem pedig a félelem, a hatalmi struktúrákhoz való ragaszkodás és egyéb önző vágyak.

A cikkben elhangzott információkért a szerző köszönetet mond Csiszár Klárának, a linzi katolikus egyetem rektorhelyettesének.

 

A háború sem akadályozhatja az egyház megújulását

Van egy társaság, ami egybegyűjti az európai teológusokat, a tapasztalt és pályakezdő kutatókat egyaránt. A szervezet célja közös pontot biztosítani azon teológusok számára, akik hatékonyan képesek hozzájárulni az egyház megújulásához.

Az Európai Katolikus Teológiai Társaságot (ESCT) azért alapították idestova harminchárom éve, hogy legyen egy csoport, amely támogatja a teológiai kutatásokat, az oktatást és a párbeszédet, miközben konkrét lépéseket tesz az egyház fejlődése érdekében. Ugyanis a prominens európai teológusok és akadémikusok már évtizedekkel korábban felismerték, hogy a katolikus egyház fennmaradásához diskurzusra van szükség, és nem haboztak összegyűjteni az európai teológusokat, hogy egy asztal köré ültessék őket. Az ESCT ma több mint 500 aktív tagot számlál Európa valamennyi országából.

Hogy valóban egy megújuló egyházért dolgoznak, mi sem bizonyítja jobban, minthogy eddig több nő is igazgatta a szervezetet.

Dr. Margit Eckholt és munkatársai pedig minden követ megmozgatnak, hogy a teológusok ténylegesen inspirálhassák egymást, és együtt konkrét lépésekkel támogassák az egyházi megújulást. “Az ESCT rendszeresen szervez konferenciákat, szimpóziumokat és műhelymunkákat, amelyek lehetőséget adnak a teológusoknak, hogy új perspektívákat adjanak az egyházi tanítások és gyakorlatok megújításához. Az évente megrendezett nemzetközi konferencián a tudósok azért találkoznak, hogy megvitassák legújabb kutatásaikat és eredményeiket” – mondja büszkén az előző női elnök, majd hozzáteszi, hogy az ESCT ugyanezzel a céllal folyóiratokat és könyveket jelentet meg, hogy még többek számára eljusson az üzenetük.

Keresik Roman Zaviyskyy utódját (Fotó: ESCT)

Mit mondanak a teológusok a háborúról?

Dr. Margit Eckholt elmondása alapján az ökumenikus és vallásközi párbeszédek által a teológia igenis képes választ adni a mai társadalom égető kérdéseire. Ennek érdekében különböző szakmai csoportokat szerveznek, amelyek felelősek a helyi tevékenységek koordinálásáért és a tagok közötti kapcsolattartásért. „A csoportok tagjai konferenciák alkalmával találkoznak egymással, ilyenkor mindenkinek lehetőséget adunk arra, hogy megossza tapasztalatait és a kérdéseit, és azt látjuk, hogy ez a működési elv elősegíti a helyi közösségek teológiai fejlődését.” Az elmúlt évek legvitatottabb kérdése az egyház és a háború közötti kapcsolat volt, amely aktívan foglalkoztatja a teológusokat. Vagyis, hogyan lehet, és hogyan kell alkalmazni az egyház tanításait egy háborús helyzetben? „

Ma az egyház szerepe nem csupán a béke helyreállítása és fenntartása, hanem a lelki támogatás biztosítása minden ember számára.

Ezért fontos, hogy a teológiai diskurzusokban helyet kapjanak azok a kérdések is, amelyek a katonai lelkészi szolgálat szerepét és a konfliktusok etikai dimenzióit vizsgálják” – véli a teológus. Az ukrajnai szekció vezetője, Roman Zaviyskyy professzor vezetésével a csoport különösen aktív volt a háborúval kapcsolatos teológiai kérdések megválaszolásában. Ez a tevékenység sajnos nem folytatódhat tovább ugyanebben a formában, Roman Zaviyskyy professzor június 29-ei halála ugyanis hatalmas veszteséget jelent az ESCT és az egész teológiai közösség számára. A szervezet előző elnöke sietett tisztázni, hogy az ukrán teológus autóbaleset áldozata, nem pedig a háborúé, noha saját hazája fegyveres konfliktust kénytelen elszenvedni.

A társaság aktívan támogatja a fiatal teológusokat (Fotó: ESCT)

Hogyan tovább?

A veszteség ellenére a szervezet folytatja a munkát, és nagy erővel szervezi a közelgő tudományos találkozót, miközben az ukrán szekció élére új vezetőt kell állítani. „Az új képviselő kiválasztása nehéz feladat, de minden erőnkkel arra fókuszálunk, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb utódot, aki a háborús helyzet közepette is képes továbbvinni az egyház megújulásának ügyét.” Mivel a háború miatt az országon belüli és a nemzetközi utazásokat is korlátozzák, kis túlzással lehetetlen, hogy a jelöltek személyesen találkozzanak a szervezet vezetőjével. Az ESCT ezért a digitalizációra bízza a kapcsolatteremtést, és maximálisan kihasználja az online platformok nyújtotta lehetőségeket. Mint kiderült, korábban is rendszeresen szerveztek virtuális szavazásokat a fontosabb kérdésekben is, ugyanis a döntéshozatali folyamatokat nem akadályozhatja a fizikai távolság.

„Ha a teológiai párbeszéd és a teológusok közötti kapcsolatépítés lelassul, akkor a megújulás is, ezt pedig nem hagyjuk.”

Ahogy az elmúlt több mint három évtizedben, úgy a jelenben és a jövőben sem akadályozhatja meg semmi az ESCT célját, hogy a világi személyekből álló teológusok is ott legyenek, amikor a katolikus egyház új úton halad tovább, az eredeti értékekkel. Ebben áll a német teológus asszony által vezetett társaság ereje: az ESCT évről évre, találkozóról találkozóra bebizonyítja, hogy a világi teológusok nagy létszáma, kapacitása és eltökéltsége is ugyanúgy szükséges az egyház megújulásához, mint a felszentelt egyházi vezetők elszántsága.