Görföl Tibor teológus írása a szinódusról a Magyar Kurírban
Honnan jött a Szinódus gondolata, mi a lényege, mire ne számítsunk? Görföl Tibor teológus a szinodális folyamat kezdetén, 2021-ben foglalta össze a lényeges tudnivalókat. A teljes írás az alábbi gombra kattintva olvasható, a szerző néhány gondolatát az alábbiakban idézzük.
„Öngyilkosság lenne visszatérni a régi modellekhez”
Demokratikus berendezkedésűvé alakul a Katolikus Egyház? Parlamentáris formában születnek mostantól a döntések? Új zsinat készül? A német egyház lesz a világegyház szervezeti modellje? Bő fél éve záporoznak az ehhez hasonló kérdések mindazok körében, akik figyelmesen nyomon követik Ferenc pápa egyházkormányzati törekvéseit.
„Istennek a szinodalitás a szándéka a harmadik évezred Egyháza számára.” Ezeket a megrázóan komoly szavakat még 2015-ben, a püspöki szinódus intézménye megalapításának 50. évfordulóján mondta ki Ferenc pápa. Nem hirtelen ötletről, nem egyénieskedő stílusról van szó tehát, hanem Péter apostol utódja azt ismerte fel teljes világossággal, hogy maga Isten mit vár el a hívő közösségről.
A szinódus, a szünodosz eredendően közös (szün) úton levést (hodosz) jelent, és a kereszténység egészen ősi eljárásmódját alkotja. „Válságok idején vagy megújulási igények esetén a keresztények kisebb-nagyobb gyakorisággal mindig is összegyűltek, hogy a helyzetüket felmérve közösen döntést hozzanak, noha a résztvevők eltérő szerepeket töltöttek be”, mutat rá Gilles Routhier, a püspöki szinódus teológiai bizottságának tagja. Azért gyűltek össze, hogy egymást meghallgatva közösen felismerjék Isten akaratát.
Eredendően ezzel a szándékkal hozta létre a püspöki szinódus intézményét VI. Pál pápa. Nyomatékosan kiemelte, hogy nem a püspökök testülete kormányozza kollegiális formában az Egyházat, hanem reprezentatív testületük, a szinódus bölcsességével és tekintélyével tanácsadóként segíti a pápa tevékenységét. A püspöki szinódus 1965 óta tizenöt alkalommal gyűlt össze rendes formában, három esetben került sor rendkívüli tanácskozásra, és tizenegyszer rendeztek meg egy-egy földrésszel vagy térséggel foglalkozó szinódust. A tizenhatodik alkalomra eredetileg 2022 októberében került volna sor, mégpedig a szinodalitás témakörében. De nem így történt.
2021 márciusában Mario Grech máltai bíboros már érzékeltette, hogy az eredetileg 2022 októberére tervezett esemény megrendezésében változások történhetnek. A szinodalitás, emelte ki, annyira lényeges eleme az Egyház életének, hogy csak több résztvevő együttes erőfeszítésével vitatható meg. Hogy nem fog minden változatlan mederben folytatódni, az már 2020 szeptemberében sejthető volt, amikor Lorenzo Baldisseri bíboros utódaként Mario Grech lett a püspöki szinódus főtitkára. A 2020 novemberében bíborossá kreált Grech nem sokkal később már ki is jelentette, hogy a szinódus „eseményből folyamattá alakul”, a püspöki szinódust csak 2023 októberében rendezik meg Rómában, és kétéves folyamat fog elvezetni hozzá az egész világegyházban.
Merre akarja vezetni a Lélek az Egyházat? Ez a fő kérdése a következő két évnek, és a folyamat felelős vezetői még a látszatát is el akarják oszlatni annak, hogy előre tudnák a választ. „Nyitott folyamat kezdődik”, hangsúlyozza Mario Grech, s bár természetesen vannak elképzelései a Vatikánnak, nem akarja előre meghatározni az események kimenetelét. „Figyelmes meghallgatásra van szükség, nem szalagcímekre”, mondta idén szeptemberben a máltai bíboros, azaz nem látványos és nagyszabású eseményekre, hanem arra, hogy az Egyház valamennyi tagja beszámolhasson róla, milyen tapasztalatai vannak szűkebb és tágabb közösségében, mit tart kívánatosnak és mit tart elhagyandónak, s milyen hívő benyomásai vannak az Egyházra vonatkozó isteni szándékokról. „Öngyilkosság lenne visszatérni a régi modellekhez”, mondta a koronajárvány közepén Mario Grech, s mintha ezt a véleményét a szinódusi folyamat kapcsán az egész Egyházra érvényesnek tartaná.
A fő cél tehát Isten egész népének figyelmes meghallgatása és annak közös megvitatása, hogy miként lehet közösen teljesíteni Isten akaratát az új évezredben. Ezért is emelte ki Ferenc pápa október 9-én, hogy négy akadálya van a folyamat sikerének: a valódi történések és valódi figyelem helyett választott külsőleges megoldások, a szinodalitás merőben látszólagos megvalósítása (formalizmus); a papság szerepét tévesen felfogó mesterkéltség, a hívő nép elszakadása a hierarchikus egyháztól (elitizmus); az a vélemény, hogy csak eszmecserékre és tárgyalásokra, hosszas beszédekre és felszólalásokra, a nép kioktatására van szükség (intellektualizmus); az a mozdulatlanság, amelynek jegyében az Egyház tagjai semmiféle változást és átalakulást nem akarnak, és beérik azzal, amit eddig is mindig tettek (önelégültség).
„Nem másik, de másféle Egyházra” van szükség, hangsúlyozta Yves Congart idézve a pápa, és azt akarja, hogy efelé induljon el a világ több mint négyezer püspöksége és ezerháromszáz millió katolikus hívője. A részvétel nem tetszőleges, hanem minden egyházmegyének kötelező részt vennie benne, a Vatikán szándéka szerint pedig minden hívőnek illő és ajánlatos.
A kormányzás és a döntéshozatal továbbra sem a hívők kezében van az Egyházban, hanem a püspökök és a pápa hatáskörébe tartozik – csakhogy Ferenc pápa a jelek szerint nem akar olyan kormányzást és döntéshozást, amely nem ügyel érzékenyen a hívő emberek tapasztalataira és felismeréseire. Ennek szellemében kérte már 2014-ben, a családdal foglalkozó szinódus kapcsán is, hogy az egyházmegyék kérdőívek segítségével juttassák el Rómához az emberek tényleges benyomásait, gondolatait és igényeit. És ezért mondta október 9-én, hogy sokan szenvednek az Egyházban, mert el vannak zárva a részvétel lehetőségétől: mert senkit nem érdekel, mit gondolnak…
Szintén zavart támaszthat, hogy egyes nemzeti egyházak már megkezdték a saját szinódusi folyamatuk lebonyolítását vagy előkészítését. Németországban már hosszú hónapok óta zajlik a „Szinodális út” nevű kezdeményezés, amely feszültséget éppúgy keltett a német egyház és Róma között, mint ahogy bizonyos elemei elismerést is kiváltottak Ferenc pápa részéről. Főként a gyakran bírálattal illetett német folyamatokkal magyarázható, hogy egyesek a világegyház szintjén kezdeményezett szinodális processust is kezdettől gyanús szemmel nézik. Csakhogy hasonlóan nagyszabású, bár kevésbé kiélezett hangulatú szinódus (plenary council) kezdődött idén október 3-án Ausztráliában is, és az olasz egyházban ugyanilyen folyamatok zajlanak. Mario Grech bíboros kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy ezeket a nemzeti szinodális kezdeményezéseket szívesen integrálja a világegyházi folyamatba, Jean-Claude Hollerich bíboros pedig, a 2023-as püspöki szinódus relátora kifejezetten fontosnak tartaná, hogy a német út szervesebb kapcsolatba kerüljön más országok egyházaival.
Az előkészületek, amelyeket ebben az évben tapasztalhattak a katolikus hívők, sokban emlékeztetnek a II. Vatikáni Zsinat előkészületeire, főként az előzetes világegyházi tájékozódás szempontjából. Nem teszi könnyűvé a folyamat megközelítését, hogy a tárgya (a szinodalitás) ugyanaz, mint megközelítésének módszere (szinodális forma). Az Egyház most azt a feladatot kapja, hogy közösen elgondolkodjon közös feladatának közös megoldási lehetőségeiről. Ha valaki nem akar részt venni benne valóban és őszintén, az Ferenc pápa üzenete szerint nem azt teszi, amit Isten elvár tőle a harmadik évezredben.
