Az egyház ne gnóm legyen, hanem kerek asztal, éles sarkok nélkül

A Ljubljanában tartott Taizé Találkozó egyik műhelybeszélgetése a szinodalitás folyamatáról és perspektíváiról szólt.

„Szinodalitás az egyházban – az együttlét új módja” – ezzel a címmel zajlott párbeszéd 2023. december 30-án a szlovén fővárosban. A meghívott előadók: Grzegorz Ryś bíboros, Łódz érseke, a szinódus tagja (Lengyelország), Maksimilijan Matjaž, Celje püspöke, a szinódus tagja (Szlovénia), Ove Sander megválasztott evangélikus-lutheránus püspök (Észtország) és Matej Cepin, a Socialna Akademija szervezet laikus igazgatója (Szlovénia). A műhelybeszégetést Gégény István katolikus teológus, a Szemlélek Alapítvány elnöke (Magyarország) vezette.

Kezdésként két kérdést tettek fel a workshop minden résztvevőjének, így kiderült, hogy

a többségnek már van némi információja a szinodalitásról, de eddig nagyon kevesen vettek részt aktívan a szinodális folyamatban.

Ryś bíboros kifejtette, hogy ez a szinódus fontos, de nem kivételes abból a szempontból, hogy a korábbi szinódusok témája is jelentős volt. Meggyőződése például, hogy a fiatalokra való összpontosítás az egyházban központi téma, mert a fiatalok nem a egyház jövőjét, hanem a jelenét alakítják.

Matej Cepin megosztott egy történetet, amely a szinodális folyamat előtti időket érinti: miután a világjárvány idején a Fratelli tutti című enciklika témájában „olvasóklubot” szervezett, felismerte, hogy a mostani szinódus arra a módszerre fókuszál, hogy miként valósítsuk meg az „együttlét” modelljét, amit az olvasói közösségével már korábban elkezdtek gyakorolni.

Kitért arra is, hogy az informatika embereként a szinergia logikáján alapuló szinodalitásban hisz, amely így fejezhető ki: 1+1=3. Ez azt jelenti

ha két személy kölcsönösen figyel egymásra, valódi párbeszédet valósítanak meg, akkor az eredmény több lesz, mintha külön-külön léteznének.

Ryś bíboros az érseksége kapcsán kifejezte: örül, hogy 7000 katolikus vett részt a szinodális folyamat lokális szakaszában, egyben sajnálja is, hogy több százezer hívőből mindössze 7000 katolikus kapcsolódott be.

Matjaž püspök úgy fogalmazott, hogy a szlovén hívek – főleg a papok, a püspökök – „fáradtak” voltak ahhoz, hogy aktívan részt vegyenek a folyamatban, ezt érdemes szerinte bevallani. Azt is hallottuk tőle, hogy a szlovén katolikus egyház „nagyon klerikális”.

Sander püspök figyelmeztetett, hogy ne legyünk elégedetlenek, türelmesnek kell lennünk:

az olyan nagy szervezetekben, mint az egyház, a nagy dolgoknak nem hónapokra, nem évekre, hanem évtizedekre van szükségük ahhoz, hogy megvalósuljanak.

Elhangzott, hogy más felekezetek és ökumenikus képviselők – például Alois testvér – részvétele a katolikus szinóduson nem csupán Ferenc pápa kedves gesztusa. Az egyházfő meggyőződése, hogy azoktól is tanulhatunk, akik nem részei a katolikus egyháznak, de nekik is van valamilyen tapasztalatuk a szinodalitásról.

Egy magyar felmérés rávilágított, hogy a kutatásban résztvevők többsége azért nem vett részt a szinodális folyamat helyi szakaszában, mert nem tájékoztatták őket arról, hogy ez lehetséges lett volna számukra.

Régiónkban a katolikus kommunikáció válságban van – hangzott el erős kijelentésként.

A műhelymunka során igyekeztünk megérteni, miért fontos részt venni a szinodális folyamatban, mi is ez a szinodalitás pontosan, mi „az együttlét új formája”.

Az egyik résztvevő – Németországból – azt javasolta, hogy helyezzük előtérbe a „Geschwisterlichkeit” kifejezést, ami nemi megkülönböztetés nélkül mutat rá a „testvériség” közösségi értékére.

Ryś bíboros egy másik egyházi vezető, Koch bíboros mondatát idézte, miszerint a szinodalitás nem arról szól, hogy sok ember együtt van, hanem együtt járunk a Szentlélekkel. Szentlélek nélkül nincs szinodalitás.

Egybehangzó állítás volt a vendégek részéről, hogy a szinodalitás nem olyan folyamat, aminek létezne végpontja. A szinodalitás különösen is nem dokumentumok megalkotásáról szól.

A szinodalitás egy út, ami nem is igazán új, helyesebb lenne úgy fogalmazni: „az Egyház eredeti útja”.

A szinodalitás hiányára is kitértünk a műhelybeszélgetés során.

A moderátor rámutatott, hogy ez volt az első szinódus, ahol a szervezők több tucat kerek asztalt használtak ahelyett, hogy az összes tagot egy nagy előadóterembe hívták volna össze, ahol néhány „vezető” beszél az „főasztalnál”. Ennek alapján a szinodalitás modellje olyan, mint egy kerek asztal, amelynek nincsenek éles szélei, ahol nem kevés fontos vezető beszél, a többségnek pedig csak hallgatni és engedelmeskedni van joga. A szinodalitásban mindannyian számítunk, mindannyiunknak vannak talentumaink, mindannyiunknak joga van beszélni és másokat meghallgatni. A hierarchia továbbra is hasznos, a vezetők vezetők maradnak, de

a döntéshozatal modellje legyen testvéribb, legyen vége a klerikalizmusnak.

Ryś bíboros óva intette a jelenlévőket attól, hogy „gnóm egyház” egyház legyünk, amelynek csak nagy feje és ujjai vannak (Clairvaux-i Szent Bernát szavai alapján).

Sander püspök megosztotta tapasztalatát, hogy a katolikus világegyházban zajló eseményeket jobban megértve felismerte, hogy az észt evangélikus-lutheránus egyház is valamiféle szinodális megújulás útján halad ezekben az években.

A műhelybeszélgetés eredményeként felismertük a szinodális folyamat nagy hiányosságát, amely terén változásra lenne szükség. Miközben laikusokat, szerzeteseket, lelkiségi mozgalmakat és értelemszerűen püspököket vontak be a szinódus közösségébe, nagyon hiányoznak a papok! Ők valahogy ki lettek felejtve, vagy a sor végén kerültek.

Ha valódi megújulást szeretnénk, az egyháznak jobban kell összpontosítania a papokra, odafigyelni a szavukra,

be kell vonni, motiválni kell őket, a képzésük is fontos, akár a szemináriumok szinodális megújítása terén is.

A fő üzenet, amit ezen a műhelymunkán keresztül megfogalmazódott: nincs „B” terv, az egyház jövője a szinodalitás. Ha nem valósul meg a szinodalitás, nem lesz egyház.