Mario Grech bíboros: Mindenkit meg kell hallgatnunk

A Szinódus főtitkára 2022. október 21-én Pannonhalmán adott interjút a Szemléleknek. 

 

– Ferenc pápa is bátran nevén nevezte a klerikalizmus problémáját – hívhatjuk ezt vallási nagyképűségnek is –, de már a II. Vatikáni Zsinat is határozott kaput tárt abba az irányba, hogy például a civilek ne másodrangú hívekként legyenek kezelve. E téren vajon képes változást hozni a most zajló szinodális folyamat, hogy ne legyen akkora távolság például kettőnk között, a laikus hittanár és a bíboros között?

– A klerikalizmus az egyház rossz értelmezése, félreértése, különösen a II. Vatikáni Zsinat óta. A zsinat ekkléziológiája – egyháztana – szerint mi ketten ugyanazt az istengyermeki méltóságot hordozzuk, amelyben a keresztség szentsége részesített bennünket. A keresztség a keresztény élet és a missziós küldetés alapja. Ha valamit igazán el szeretne érni a mostani szinodális folyamat, az az, hogy felfedezzük Isten népe tagjainak szépségét. Minden megkeresztelt embernek van valami feladata az egyházban, amiben az illető közreműködhet.

– Magam is ismerem a zsinati dokumentumok szövegét, de hogyan lehetne mindezt még inkább gyakorlattá tenni, megvalósítani?

– Pont erről szól a szinodalitás, a mostani szinodális folyamat! Elengedhetetlen alapfeltétele a szinodális egyháznak, hogy mindenkit meg kell hallgatnunk. Bárki által szólhat a Szentlélek.

– Öntől idézek: „akkor értjük jól a szinodális folyamat ekkléziológiáját, ha nyitottak vagyunk olyan forgatókönyvekre, amelyek eszünkbe sem jutottak volna”. Nincsenek tehát A, B, C tervek, előre kigondolt lehetséges útirányok?

– Egyáltalán nincsenek ilyen tervek.

– Mégis, mit gondol, mit eredményezhet ez a szinodális folyamat? Kérdezem ezt úgy, hogy némelyek a nők szerepkörének bővülését, a cölibátus szabályozásának változását, és egyéb döntéseket várnak, de a kérdésem lényege ezen részleteknél átfogóbb megújulásra irányul.

– Szerintem Ön már rátapintott az előbbiekben egy nagyon fontos aspektusra: ez pedig a klerikalizmus. Ez olyasmi, ami nem korlátozódik kizárólag a klérus tagjaira. Bizony, néha a laikusok klerikálisabbak tudnak lenni a papoknál, püspököknél. Találkozunk ugyanis az egyházban olyan laikusokkal, akik nem laikusként viselkednek, hanem többet akarnak, át akarják venni a papok szerepét. A klerikalizmus nagyon elterjedt, súlyos betegség a katolikus egyházban. A szinodális egyház rá az orvosság. Merthogy mindenkinek van helye egy ilyen egyházban, mindenki hangja számít, a szinodális egyházban a pásztorok a „hangok hangjai”. A papok, egyházmegyés püspökök, Péter utóda egyaránt a hívek hangját kell hogy képviseljék, felhangosítsák. Amikor Ön azt kérdezi, hogy mit várunk ettől a szinodális folyamattól, akkor az a válaszom, hogy egy üres lap van előttünk, nincs rá írva semmi. Ha bárki azt állítaná, hogy előre kigondoltuk, mit szeretnénk elérni, nem mond igazat. A szinódus feladata, hogy együttműködjön Isten népével abban, hogy felemeljék a hangjukat. Mégpedig azért tesszük ezt, hogy az általuk szóló Szentlélek megérinthesse az egyház szívét. Aztán majd a püspökök feladata lesz, hogy a konkrét felismeréseket megfogalmazzák.