Nem takargatják a problémákat ezen a szinóduson
Alig kezdődött el az egyhónapos tanácskozás, máris rengeteg fontos téma, kihívás, fájó pont került terítékre.
Aki az előzetes információk alapján igyekszik képet kapni a szinodalitásról szóló szinódus tematikájáról, akár azt is hiheti, annyira általános célokat fogalmaztak meg a szervezők, hogy a sok párbeszédvágy, meghallgatási törekvés között könnyen elveszhetnek a konkrétumok. Miután részt vettünk az október 6-án, tehát a szinódus harmadik napján tartott sajtóeseményen, világosan látjuk és közhírré is tesszük: a résztvevők alaposan belecsaptak a megújítási folyamat közepébe.
Annyi tématerület, változtatni való ügy nyert megfogalmazást máris a szinódusi résztvevők körében, hogy a sajtóbeszélgetés vezetői szinte csak felsorolni tudták azokat, a mélyebb kifejtés lehetőségét későbbre hagyva. Lássuk az eddigi „menüt”!
– Módosítani kell a papképzésen, ez egy fontos területe az egyházi megújulásnak. Ezzel párhuzamosan a hívek, Isten népe minden tagjának képzésére, egyházi fejlesztésére is hangsúlyt kell fektetni.
– A klerikalizmus elleni küzdelem egyik hasznos eszköze lehet, ha az eddigieknél nagyobb hangsúlyt fektet az egyház az általános papság jelentőségére, amely minden megkeresztelt egyháztagot magában foglal.
– Amikor a jövő egyházáról gondolkodunk,
a családiasság lehetne a fő irányelv. Egy hely, ahol jól érezzük magunkat, ahol megélhetjük az örömünket, amely befogad, amely odafigyel minden tagjára, amit a testvéries légkör jellemez.
– Mindenképp konkrét lépéseket kell tenni a nők aktívabb egyházi szerepvállalása és a fiatalok egyházépítésben való részvétele felé.
– Elhangzott, hogy az a bizonyos együtthaladás, amely a szinodalitás egyik kulcsfogalma, ne passzív folyamat legyen, hanem minden együtthaladó kapjon lehetőséget és meghívást az aktivitásra.
– Szükség van egy szamaritánus egyházkép erősítésére, amelynek szeme van a peremen élőkre, közel van a szegényekhez, nem marad érzéketlen a zaklatások áldozatai iránt.
– Tény, hogy túl sok időt töltenek az emberek, különösen a fiatalok az interneten. Ezzel kapcsolatban dilemma, hogy miként tud jobban jelen lenni ezen emberek életében az egyház.
– Megfogalmazást nyert, hogy
az egyházban jelen van egy sajátos félelem, a párbeszédtől való ódzkodás. Ezzel is kezdeni kell valamit.
– Néhány rossz szokástól is ideje lenne megszabadulni (e téren hiányzott leginkább a részletek kibontása).
– Közelíteni kellene Kelet és Nyugat egyházi közösségeit egymáshoz, hogy barátságosabb, közvetlenebb legyen a kapcsolatuk. Ez a felvetés összhangban van II. János Pál megállapításához, miszerint „az egyház két tüdővel lélegzik”.
– A szinodalitás kifejezésének jelentéstartalmát is ízlelgetik a szinódus résztvevői: egy felvetés szerint a szinodalitás hozzá tartozik az egyház DNS-éhez.
– A szentmisék kapcsán hangsúlyosabbnak kell lennie a helyi közösség bevonásának.
Az Oltáriszentségnek központi szerepet kell kapnia, az maga „a szinodalitás üzemanyaga”.
– Olyan aktuális témák is felszínre kerültek, mint a migráció kihívása, amely kapcsán a befogadó terület egyházmegyéjének vezetője, a helyi püspök szerepének fontosságára hívták fel a figyelmet.
– A szinódus közössége kifejezte közelségét az ukrán néphez.
Azt is megtudtuk, hogy a konferenciákon szokásos kávészünetnek ezen a szinóduson új neve és sajátos funkciója van: a megbeszélések között imaszüneteket tartanak. :)
Több újságíró is érdeklődését fejezte ki Gerhard Müller bíboros friss interjúja okán, mivel ezzel a pápa tevékenységét élesen kritizáló egyházi vezető – aki ennek ellenére, avagy ettől függetlenül meghívást kapott a szinódusra – szembe ment a diszkréció, intim tanácskozási folyamat, bizalmas légkör elvárásával. Az egyik sajtómunkás lehetséges büntetésre kérdezett rá, ám ilyesmi nincs napirenden, mert figyelni akarnak egymásra a szinódusi tagok, nem bíráskodni egymás felett. Egyébként
Müller bíboros optimista a szinódussal kapcsolatban…
