A papképzés átalakításával is előmozdítanák az egyház megújulását

A klerikalizmusnak búcsút inteni vágyó katolikus egyház csúcstalálkozóján máris találtak egy konkrét egyetértési pontot a résztvevők.

Ferenc pápa több időt tölt a tanácskozók körében, mint bárki gondolta volna, ráadásul az elsők közt érkezik. A sajtó munkatársai felé is kifejezte köszönetét, amiért beszámolnak a megbeszélésekről, tiszteletben tartva a szinódus bensőséges légkörét. Ezt is elhangzott azon az október 7-én tartott vatikáni sajtóbeszélgetésen, amelyen két szinódusi tag is részt vett.

Megtudtuk, hogy a szinódus résztvevői végére értek a munkadokumentum (Instrumentum Laboris) „A” része általános átbeszélésének, immár kiscsoportokban folytatják gondolataik megosztását. Október 12-én rövid zarándoklaton fognak részt venni a szinódusi „atyák és anyák”, emellett szentségimádásra is rendszeresen adódik lehetősége a tagoknak és a szakértőknek.

– Az ima azt is segíti észrevenni, amit eddig nem láttunk – fogalmazott Leticia Salazar nővér, a Mária Társasága (Miasszonyunk Rendje) tagja, a szinódus egyik résztvevője.

Kiderült, hogy

tisztában vannak vele a tanácskozók, milyen sok elvárás fogalmazódik velük szemben, ezért igyekeztek világossá tenni: ez a szinódus nem fog minden felmerülő részletkérdésre választ adni.

Fridolin Ambongo Besungu kongói bíboros, aki ugyancsak a szinódus tagja, egy újságírói kérdésre reagálva jelezte, hogy a mostani tanácskozásnak nem célja a nemi identitásokkal kapcsolatos dilemmák különálló vizsgálata.

– Az a dolgunk, hogy a megkülönböztetés módszerével felismerjük, hogyan legyünk új módon egyház, családias közösség, miként legyünk keresztényként egymás jó testvérei ugyanazon családon belül. Ebből következik, hogy az egyes felmerülő kérdésekkel is új módon foglalkozunk majd – fogalmazott az afrikai kontinens képviselője.

Besungu bíboros kiemelte, hogy ez már a negyedik szinódusa, de amíg korábban legalább sejteni lehetett, mi a tanácskozások végcélja, most tényleg nem látják, hová futnak majd ki a megbeszélések, és ez számára inspiráló, különleges helyzet.

– Öröm megtapasztalni, hogy akkor is értjük egymást, ha nem beszéljük a másik nyelvét – osztotta meg élményét az egyházi vezető.

A migráció kérdéskörét érintve Leticia nővér elmondta, hogy közvetlenül érzékeli a menedékkérők helyzetét, mivel a szüleivel 17 éves korában talált új hazára az Amerikai Egyesült Államokban. Kérdésként fogalmazódott meg, hogy

miként legyünk befogadó egyház, mit jelent a valóságban az, hogy egymás testvérei vagyunk mindannyian.

A sajtóbeszélgetés hangsúlyos témája a papképzés átalakításának határozott igénye volt, amely a klerikalizmus megszüntetésének hatékony eszköze lehet. Az egyház szinodálisabbá válásához nem csupán a szemináriumokban van szükség reformra, hanem megfelelő képzéseket kell biztosítani a családoknak, de bármely hívő számára is. A papképzés megújítása nem függ szorosan össze a szemináriumokba jelentkezők létszámával, hiszen amíg a világ egyes területein – így Európában is – viszonylag kevesen készülnek a papságra, a kongói bíboros főegyházmegyéjében jelenleg 130 szeminarista van.