Akkor működik jól az egyház/templom, ha nyitva van a kapuja

A szegények, peremre szorultak, kirekesztettek helyzetével foglalkoznak most épp a szinóduson.

Fura érzés egy vatikáni tanácskozás kapcsán az „elbűvölő” kifejezéssel találkozni, mégis így fogalmazott az október 10-én tartott sajtóbeszélgetésen az amerikai Joseph William Tobin bíboros. Newark érseke is részt vesz a szinóduson, s arra utalt, hogy hasonlóan érzi magát, mint Detroitban, ahol egy ír felmenőkkel rendelkező 13 gyermekes család tagjaként mindenféle nációk képviselői között szocializálódva hozzászokott a multikulturális közeghez.

– A szinodális kiscsoportunkban, ahol angol nyelven beszélgetünk egymással, van maláj, szingapúri szinódusi tag, egy orosz nő, egy fiatal anyuka is Ukrajnából. Élvezem, hogy a része lehetek ennek a közös gondolkodásnak.

Mind ugyanarra a dologra nézünk, mégis mást veszünk észre, eltérő szempontokat fogalmazunk meg. Ez egy igazán sokszínű szinódus, jobbat le sem tudnék képzelni.

Közvetlenül tapasztalom ezekben a napokban a meghallgatás gazdagító erejét – osztotta meg érzéseit a sajtó munkatársaival az amerikai bíboros.

Vele együtt a Karib-térséget képviselő Gloria Liliana Franco Echeverri szerzetesnővér számolt be az elmúlt napok megbeszéléseinek eddigi gyümölcseiről. Elmondta, hogy a legutóbb felmerült gondolatok az egyház szükséges nyitottsága, a szegények kiáltásának meghallása, a tettekben megvalósuló, konkrét szeretet gyakorlása körül forgott a tanácskozásokon.

– Egyazon asztalnál ül az egyház minden tagja a társadalom peremén élőkkel, a kirekesztettekkel, a migránsokkal, az embercsempészet áldozataival. Közös az otthonunk, ami akkor működik jól, ha nyitva van a kapuja. Vannak vezetők a világban, akik falakat építenek társadalmi csoportok közé, de mi, keresztények nem tehetünk így, hiszen egymás testvérei, fivérek, nővérek vagyunk – hangsúlyozta Liliana nővér.

Ezúttal a sajtó munkatársai az eddigi tájékozódó érdeklődés felől elmozdultak a határozottabb kérdések megfogalmazása felé. A viszonylag rövid tanúságtételek után sorra záporoztak az olyan felvetések, hogy miért kell ennyire szűkmarkúan bánni a korábbi szinódusok gyakorlatához képest a konkrétumokkal, vajon a kirekesztettekre való odafigyelés érinti-e a tradicionalista liturgia iránt fogékony egyháztagokkal szembeni elzárkózás feloldását is, hol a határ az LMBTQ+ közösségek és személyek felé való nyitásban…

Egy sajtómunkás arról érdeklődött a bíborostól, hogy milyen érzés egy orosz és egy ukrán személlyel egy asztalnál ülni a jelenlegi háborús agresszió idején.

– Sokfelé van jelenleg háború a világban, nem csupán Ukrajnában, de például afrikai területeken is. Ez a szinódus eközben egy nyitott, szabad rendezvény, ahol testvérként vannak jelen a tagok, ebből a nézőpontból figyelünk egymásra – válaszolta Newark érseke.

A sajtóeseményen közölték, hogy a szinódus résztvevői közül megválasztották az összefoglaló dokumentum megalkotóinak csoportját (Commission for the Synthesis Report) és a tájékoztató bizottság tagjait (Commission for Information). Eddig 5 kiscsoportos beszélgetést tartottak, a következő napokban a munkadokumentum (Instrumentum Laboris) „B” részének megtárgyalásával haladnak tovább.