Csiszár Klára

„Nagyon vagány és bevállalós püspökeink vannak Magyarországon is”

Csiszár Klára, a szinodalitásról szóló szinódus résztvevője úgy gondolja, meg fogja érni, hogy nőket is diakónussá szenteljenek.

A Megújul.hu nagykövetével a Szabad Európa munkatársa készített terjedelmes interjút, amely ide kattintva olvasható teljes terjedelmében. Az alábbiakban néhány részletet idézünk a teológus válaszaiból.

„A szinodalitás az egyháznak – úgy mondjuk mi, hogy – konstitutív eleme, vagyis a természetében van benne. Az egyház azon ősi, kezdeti gyakorlatát eleveníti fel, hogy a lényeges döntések meghozatala egy folyamat, egy együtt haladás eredménye kell hogy legyen. Ennek értelmében tanácskozások előzik meg az igazán nagy döntéseket.”

„a szinodalitás a hierarchia szolgálatában áll. Minél inkább megtörténnek ezek a tanácskozások, az együtt haladás, a közös mérlegelés, annál inkább tud a hierarchia adekvát válaszokat adni az emberek aktuális kérdéseire.”

„A nők is egyenlő tagjai a katolikus egyháznak. A civil jog nem tesz különbséget férfi és nő között, az egyházjog igen. A nők hat, a férfiak hét szentség közül választhatnak.

Az egyház a nők egyháza is annyira, mint a férfiaké,

hihetetlen kompetenciáik, jövőre vonatkozó meglátásaik vannak a nőknek, akárcsak a férfiaknak. Nagyon gyakran már hihetetlen szaktudással is bírnak, akár a teológiában, akár az élet különféle területén. Mindemellett azt sem felejthetjük el, hogy a nők emancipációja nem minden kultúrában magától értetődő. Az egyház ezekben a kultúrákban is sürgeti a nők és a férfiak azonos méltóságának elfogadását, esélyegyenlőségét. Főleg az afrikai kultúrákra gondolok. Az egyház erre különösen odafigyel: a nőket felzárkóztatni, képzések által esélyt adni nekik, hogy egyenlő méltóságuk egyre inkább megmutatkozhasson társadalmi szinten is. A feladat az, hogy ezt a törekvést, amit az egyház évtizedek óta tesz és igyekszik megvalósítani a különböző kultúrákban, a saját berkeiben is próbálja következetesen átültetni a gyakorlatba.”

„én még meg fogom élni, hogy nőket diakónussá szentelünk. A kihívás abban lesz, hogy ami megengedett, az meg is valósul-e majd. Látjuk, hogy a nős diakónusok a mai napig nem tartoznak mindenhol az egyház képéhez. Az, hogy valaki állandó diakónus, Magyarországon bevett gyakorlat. Romániában – amúgy teológiailag abszolút téves érvelés mellett – évtizedek óta azt mondják, hogy amíg nincs paphiány, nem kellenek nős diakónusok.”

„A homoszexuális kapcsolatokban – mint ahogy a heteroszexuális kapcsolatokban – sem redukálhatunk mindent a szexre. Az a benyomásom, hogy amikor ilyen kapcsolatokról beszélünk egyházi kontextusban, gyakran arra redukálunk mindent. De ha egy évtizedek óta homoszexuális kapcsolatban élő embert megkérdeznek, hogy mi a szép a kapcsolatában, akkor ő biztos azt fogja válaszolni, hogy a közös élettapasztalat, az, hogy egymásért felelősséget vállalunk, a közösen átvészelt szenvedések, hogy kibírtuk egymást stb. Heteroszexuális, szentségi házasságban élők kapcsolatában valószínűleg nagyon hasonló válaszokat kapnánk. Nem a szexről fognak beszélni, hanem egymás vállalásáról, egymás vállalni akarásáról napról napra. Érdemes lenne beszélgetni az emberekkel, meghallgatni és megismerni őket, hogy mi fontos számukra az életben. Lehet, hogy meg fogunk lepődni. Nagy baj, ha valaki tudni véli, hogy mit érez a másik, hogyan él, mit gondol, és úgy tartja, hogy minek beszélgetni emberekkel, hiszen én úgyis mindent tudok.”

„Néha azt érzem, hogy azok kérdőjelezik meg jelenleg a leginkább a pápát meg a pápai primátust, akik a legnagyobb katolikusnak tartják magukat.”

„Ferenc pápa pedig együtt gondolkodásra hívja meg a világegyházat annak érdekében, hogy közösen építsük a jövő egyházát, és ne csak a püspökök gondoljanak ki egy irányt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy megnézzük, hol milyen sürgető kérdések várnak válaszra, és mit jelentenek ezek a kérdések a kinyilatkoztatás fényében.”

„Ferenc pápa nem fél attól, hogy a másként gondolkodókat is bevonja. Amúgy is azt tartjuk, hogy a Szentlélek vezeti az egyházat. Akkor is, ha mi néha erre vagy arra rángatjuk a kormányt. De tessék, gyere el, másképp gondolkodsz, beszélgess az emberekkel, legyél jelen, aztán meglátjuk. Minden embernek megvan a józan ítélőképessége, a hitérzéke, a jövőről való elképzelése. Annak van itt az ideje, hogy ezt kibeszéljük, megosszuk. Ferenc pápa nem kizárja a másképp gondolkodókat, hanem meghívja.”

„Mindig lehet egy kicsit jobbnak lenni. Az egyházi hierarchia nem annyira borzasztó, amennyire néha hangzik. Nagyon vagány és bevállalós püspökeink vannak Magyarországon is, hála istennek. De azt, hogy én nap mint nap hogyan élem az életem, nem a püspököm mondja meg nekem. Nem tőle függ, hogy szóba állok-e a számomra kedves és kevésbé kedves emberekkel, hogy érdekel-e a sorsuk, hogy szeretem-e az embert, hogy kötekedő vagyok vagy nem vagyok az, milyen az imaéletem. Kultúrember vagyok-e? Olvasok-e? Utánajárok-e dolgoknak? Gondolkodom-e? Ez a lehetőség mindenki számára adott.”

„Nagyon szép és fontos feladat nem ráerőltetni az emberre saját magam, a saját véleményem, hanem teret adni az embernek, a szenvedő embernek, és bízni benne.

Gyakran azt látom, hogy nem tudunk bízni az emberben. Azt hisszük, hogy a bűnre való hajlama mindig el fogja téríteni.

Én nem hiszem ezt. Azt hiszem, hogy ha ennek a bizalomnak adunk teret, ha ennek a kísérésnek adunk teret, akkor közelebb visszük az embert az ő teremtőjéhez is. Hogy ő konkrétan Istennek fogja nevezni, Jézus Krisztusnak fogja-e nevezni azt a transzcendenst, nem tudom. De hiszem azt, hogy az az ember, aki a szépet, a jót, a szeretetet, a harmóniát, a békét akarja megteremteni maga körül, a jó együttélésen fáradozik társadalmilag, egyházilag, az az üdvösség útján jár.”

Forrás: Szabad Európa