Dr. Fodor Réka misszionárius: Ne csak halat adjunk, hanem hálót is
Ahogy sokan ismerik, Afréka több, mint 180 mélyszegénységben élő afrikai gyermeknek biztosít tanulási lehetőséget. Név szerint ismeri mindegyik diákot. A napról napra híresebb Afréka Alapítványról maga a missziós orvos mesélt nekünk.
– Szeretném megköszönni, hogy időt szakítottál a beszélgetésre! Sok munkád van, és sajnálatos módon a közelmúltban temetted a férjedet, Greguss Sándor írót. Fogadd együttérzésünket!
– Köszönöm! Az elmúlt fél év valóban nagyon nehéz volt, és a gyászkorszak még nem zárult le. A férjem halálával minden megváltozott, érthető, hogy hónapokig nem voltam Afrikában sem.
– Mi történt ez idő alatt a misszióval?
– Sikeresen haladt előre a maga útján, tovább épült az alapítványi iskola, folytatódott a nővérképző és az Afréka Houseban is rendszeresen ellátják a maláriával fertőzött embereket. Ez is igazolja, hogy nem egyedül végzem a missziót, hanem sok más magyar és afrikai társammal együtt. Legyen szó azokról, akik Magyarországról anyagiakkal támogatják a missziót, azokról, akik ott helyben segítenek, vagy az apácákról. Az már más kérdés, hogy én majd belebetegedtem, úgy hiányoztak afrikai testvéreim. Valósággal fájt!
– Hogy áll ma az iskola?
– Az Afréka Alapítvány általános iskolája még épül, sok munkánk van vele. Ennek ellenére boldogan mondhatom, hogy pár utcával arrébb egy ideiglenes helyszínen elkezdődött a tanítás. Tizenöt osztályban tanul írni és olvasni a mélyszegénységben élő, csaknem százötven gyermek, közülük harminc Afréka-ösztöndíjas.
A célunk, hogy lehetőséget adjunk a fiataloknak arra, hogy kiszakadjanak a mélyszegénységből,
és a tudást átadják a többi testvérüknek is. A tanítást egy afrikai barátnőm által alapított szerzetesrend tagjai végzik, amiért cserébe nem kérnek fizetést. Nekik köszönhető, hogy működik az iskola, illetve szívesen megemlítem azt a magyar vállalkozót, Rózsa Lászlót, aki tízmillió forinttal támogatta az Afréka Alapítványt.
– Ez nagy összegű támogatás. Egyértelmű volt, hogy iskolát fogtok építeni a hozzájárulásból?
– Magam sem akartam elhinni a szememnek: amikor megláttam az értesítést a tízmillió forintról, első pillantásra azt hittem, hogy csak elnéztem egy nullát, még a férjemnek is megmutattam, hátha rosszul látom. Sokat gondolkodtunk, hogy mit tegyünk: vegyünk annyi ételt, ami sokak számára elegendő? Végül úgy döntöttünk, hogy ne csak halat adjunk, hanem hálót is. Ekkor kezdtük el lefektetni az iskola alapjait.

Az Afréka Alapítvány évről évre több gyermeknek segít (Fotó: Afréka Alapítvány)
– Fel sem merült, hogy egészségügyi fejlesztésére fordítsátok a támogatást?
– Csodával határos módon hamarosan újabb tízmillió forint értékű pénzadományt kaptunk ugyanattól a személytől. Ebből a támogatásból megalapítottuk az Afréka House-t, amely ma egyedüli egészségügyi központként üzemel Ifite-Ogwari-ban, a nyolcszázezer fős faluban. Beszédes, hogy eddig nem volt semmilyen egészségügyi intézmény azon a településen, amelyben gyakorlatilag ötször annyi ember él, mint Miskolcon. Ez is jól szemlélteti, hogy nekünk, európaiaknak fogalmunk sincs arról, milyen ordító különbségek vannak Afrikában. Mondok egy másik példát.
Azt mondják, hogy aki naponta kétszer tud enni, az nem szegény.
Ami ennél is meglepőbb, hogy az infláció az utóbbi években négyszáz százalékos volt. Valóban nehéz elképzelni, hogy milyen körülmények között élhetnek a mélyszegénységben lévő családok, különösen is a gyermekek. Ezért is indítottuk el az Afréka oktatási programot, amely ma több, mint száznyolcvan ösztöndíjas diákot segít. Öt iskolában is támogatjuk a gyermekeket, ennek szerves része, hogy az alapítvány fizeti a diákok tandíját – ez az általános iskolában átszámolva ötezer forint havonta, míg az egyetemi szintű nővérképzőben hatszáz dollár évente.

Dr. Fodor Réka legutóbbi afrikai misszióján (fotó: Afréka Alapítvány)
– Milyen korig támogatjátok a gyermekeket?
– Az ösztöndíjasok között több egyetemista korú fiatal van, akik a Valerian Maduka Okeke érsek által működtetett nővérképzőben tanulnak. Ezt támogatta a Hungary Helps, akik egy hatemeletes, négyszáz diákot befogadó hostelt építettek. Eddig huszonkét afrikai fiatal szerzett diplomát az Afréka Alapítvány támogatásával. Az orvosképzést egyelőre nem tudjuk kifizetni, de már a nővérképző is jelentős előrelépés mind a fiatalok, mind a közösség számára. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a tanulás az egyetlen lehetőség arra, hogy valaki kiszakadjon a szörnyű körülmények közül.
– Aki ismer téged, tudja, hogy fáradhatatlan vagy. Milyen közeli célokat tűztél ki magad elé?
– Szeretném, hogy befejeződjön az iskola felépítése, illetve fontosnak tartom az Afréka House jövőjét. Ma legfeljebb rendelőnek nevezhetjük, de talán a jövőben kórházként beszélhetünk róla. Az oktatás mellett az egészségügyi ellátás is prioritást élvez. A missziók alatt egy nap kétszáz maláriás és tífuszos beteget látok el, tehát egyetlen afrikai út során legalább kétezer embert gyógyítok meg. Pontosabban gyógyítunk, a magyar támogatóknak hála, akiknek a hozzájárulása nélkül nem vehetnék annyi gyógyszert, amennyire szükség van ezen a területen.
Amikor nem a betegeket kezelem, akkor sátrat építek, vagy segítek a helyi munkákban.
Büszke vagyok rá, hogy segíthetek, különösen is az oktatás területén, különösen ma. Ugyanis az orosz-ukrán háborút az alapítvány is megérezte, kevesebb támogatás érkezett, de mára némileg változott a helyzet, sokan segítik a missziót adományaikkal. Mi pedig mindent megteszünk azért, hogy a lehető legtöbbet segítsük távoli testvéreinket a misszióval. Nagyon jó érzés megtapasztalni, mit jelentenek a Szentírás következő szavai: akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik. (Róm 8,28)