Öt afrikai főpap kapott fontos vatikáni kinevezést XIV. Leó pápától

Új tagokat nevezett ki a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai dikasztériumába XIV. Leó pápa június 24-én. Az új tagok között öt afrikai egyházi vezető is szerepel, köztük érsekek, püspökök és egy missziós társaság elöljárója.

A Vatikán sajtóközleménye értelmében a Simona Brambilla nővér vezette dikasztérium új afrikai tagjai:

– Cristóbal López Romero bíboros, a marokkói Rabat érseke. A spanyol származású szalézi szerzetest 1979-ben szentelték pappá. Marokkói szolgálata és a keresztény–muszlim párbeszédben végzett munkája nyomán 2017-ben nevezte ki Ferenc pápa Rabat érsekévé, majd 2019-ben bíborossá kreálta.

– Jude Thaddaeus Ruwa’ichi érsek, a tanzániai Dar es-Salaam főegyházmegye vezetője. A kapucinus rend tagja, 1981-ben szentelték pappá. Több egyházmegyét is vezetett Tanzániában, 2018-ban lett Dar es-Salaam segédérseke, majd 2019-ben érseke.

– Thulani Victor Mbuyisa püspök, a dél-afrikai Kokstad egyházmegye püspöke. A Mariannhill Misszionáriusok tagja, 2000 óta pap. 2022 áprilisában nevezték ki püspökké. Jelenleg a Dél-Afrikai Püspöki Konferencia Igazságosság és Béke Bizottságának elnöke.

– Tesfaye Tadesse Gebresilasie püspök, Etiópia fővárosa, Addisz-Abeba segédpüspöke. A Jézus Szíve Komboni Misszionáriusok tagjaként 1995-ben szentelték pappá. Rómában és Kairóban is tanult, és külnösen elmélyedt az iszlám teológiában, illetve a vallásközi párbeszédben.

– Stanley Lubungo atya Zambiából származik, jelenleg a Fehér Atyák (Afrika Misszionáriusai) rendfőnöke. Szolgálatát a kontinens számos pontján végzi.

A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai dikasztériuma a Szentszék egyik legfontosabb szerve a szerzetesi élet és a missziós társaságok felügyelete, támogatása és megújulása terén. A most kinevezett tagok nemcsak saját egyházmegyéjükben, hanem világszerte hozzájárulnak a megszentelt élet formáinak támogatásához és a vallási közösségek fejlődéséhez.

Ferenc pápa és az irányvonalát követő XIV. Leó következetesen arra törekedett, hogy az egyház központi testületeiben is megjelenjen a világ sokszínűsége. Ez a döntés így több, mint földrajzi nyitottság – ez annak felismerése, hogy a perifériákon gyakran frissebb, hitelesebb válaszok születnek a jelen kérdéseire. A pápai döntés jól mutatja Afrika egyre növekvő szerepét a világegyházban, és hogy a kontinens jelentősége nemcsak a hívek számát tekintve növekszik, hanem az egyházi vezetők szakmai és lelkipásztori felkészültsége terén is.