Október 1-én Ferenc pápa vezetésével bűnbánati virrasztást tartottak a Vatikánban. A  Püspöki Szinódus 16. Rendes Közgyűlése a második ülésszakához érkezett, melynek első nyilvános eseményén a résztvevők különböző tanúságtételeket hallgathattak meg, amelyek mély emberi történeteket tártak fel háborúról, visszaélésekről és migrációról, valamint az egyház felelősségéről és a közösségek újjáépítéséről.

Ferenc pápa beszédében hangsúlyozta, hogy a béke és az egymás iránti tisztelet megőrzése mindannyiunk közös felelőssége, és különösen fontos, hogy az egyház visszanyerje hitelességét. „A megbocsátás az egyetlen út a békéhez, a szeretethez és a közösség megőrzéséhez. Isten ezt akarja látni az emberek életében” – mondta a Szentatya, akinek szavai rávilágítottak a megújuló egyház céljára, amely nem más, mint hogy minden hívő részese legyen a közös útkeresésnek az igazság és a szeretet jegyében. A bűnbánati liturgia láthatóan megérintette a jelenlévő egyházi vezetőket, a megszentelt életet élő férfiakat és nőket, illetve a világi munkatársakat, köszönhetően azoknak a tanúságtevőknek, akik nyíltan vállalták személyes történeteik megosztását.

Tanúságtétel a legsötétebb pillanatokról és a reményről

Deema  nővér Homsz városából érkezett, amely az elmúlt hónapokban a háború áldozatává vált. „A háború nemcsak épületeket és utakat pusztít el, hanem azokat a legbelső kötelékeket is, amelyek emlékeinkhez, gyökereinkhez és kapcsolatainkhoz rögzítenek minket” – mondta a szíriai keresztény tanúságtevő. Kiemelte, hogy a fegyveres konfliktus miatt az emberek közötti empátia elutasítása mára normálissá vált, ami még inkább megnehezíti a közösség összetartozását. Deema emlékeztetett arra, hogy a háború kihozhatja belőlünk a legrosszabbat, de képes megmutatni a legjobbat is: az ellenállás, az összefogás, a gyűlölet elutasítását. Erre kell koncentrálnunk. Ezt követte Laurence tanúságtétele, aki az egyházi visszaélések áldozataként szólalt fel a Szent Péter-bazilikában. A dél-afrikai tanúságtevő

nyíltan vállalta, hogy gyerekkorában egy katolikus pap bántalmazta őt.

„Egy kis dél-afrikai városban egy »ragadozó« pap megtalált engem, egy 11 éves gyermeket. Több hónapon át molesztált, majd elvett tőlem valamit, amit így soha senkitől nem szabadna elvenni” – mondta Laurence, aki beszédében rávilágított arra, hogy az ilyen típusú visszaélések hosszú távú hatásai nemcsak az áldozatokat, hanem közvetlen környezetüket is érintik, és tagadhatatlanul súlyos károkat okoznak a közösségekben és az egyház hitelességében.

Az érsek bocsánatkérése

A felszólalók között volt Oswald Gracias, Bombay érseke, aki bocsánatot kért Isten és a jelenlévők előtt, amiért nem őrizte a békét. „Bátorságra van szükség a béke megteremtéséhez: igent kell mondani a találkozásra és nemet az összecsapásra. Ezt elmulasztottam, ezért most az egyház nevében bocsánatot kérek a jelen és a jövő generációitól mindazért, amit egyházi vezetőként nem tettem meg a béke érdekében, különösen az emberi méltóság és a közösségi élet tiszteletben tartása érdekében.” A bűnbánati liturgia ezen pillanatában csend járta körbe Szent Péter székét, majd a felszólalók sorát Michael Czerny, az Átfogó Emberi Fejlődés prefektusa folytatta.

Az elöljáró bűnbánatot tartott azért, hogy az egyház hozzájárult a teremtett világ pusztulásához.

„Kertből sivataggá alakítottuk a teremtést, saját kedvünkre manipuláltuk, és sokszor nem tettünk semmit annak megőrzéséért” – mondta, majd hozzátette, hogy a teremtett világ megóvása mindannyiunk kötelessége, és az emberi méltóság tisztelete mindenek felett áll.

A laikusok bűnbánata

Az egyházi vezetőket laikusok követték, akik között elsőként SaraVatteroni, a Fondazione Migrantes regionális igazgatója beszélt nyíltan a menekültek embertelen szenvedéseiről. „Azok, akik túlélték és partot értek, azok, akik borzasztó körülmények között átkeltek a sivatagon, éheztek és szomjaztak, és mindenféle erőszakot elszenvedtek, azok útja egy életre nyomot hagyott a testükön és a lelkükön” – mesélte az asszony, aki felhívta a figyelmet a migránsok kézzelfogható fájdalmaira. Ezzel együtt pedig hangsúlyozta

az erőt, amely jelen van a szenvedésben, és amely képes összekovácsolni a kirekesztett emberek közösségét.

Végül Kevin Farrell, a Laikusok, Család és Élet Dikasztériumának prefektusa is bocsánatot kért az egyház összes tagja, különösen a férfiak nevében. Egyetlen mondata tanúságot tett minden kapcsolódó bűnről: „Nem ismertük el és nem védtük meg a nők méltóságát az egyházban.” Majd bűnbánatot tartott mindazért, amit az egyház nem tett meg a fiatalok támogatásáért és fejlődéséért.

Építsünk együtt új közösséget!

A szinódus kedd esti bűnbánati liturgiája szándéka szerint segít az egyháznak visszanyerni hitelességét, és felhívni a figyelmet a béke és az igazság fontosságára. A virrasztáson elhangzott tanúságtételek és imádságok megerősítették azt az üzenetet, hogy a béke útjának követése soha nem könnyű, de elengedhetetlen a közösség számára. Az este során minden egyes megrázó tanúságtétel, bűnbánat, és Ferenc pápa beszéde is arra buzdította a híveket, hogy új alapokra helyezzék a közösségi együttélést, az igazságot és a szeretetet a bűnös világgal szemben.

A liturgiát követő napon, október 2-án kezdetét veszik a szinódus megbeszélései, a Megújul.hu pedig napról napra elhozza a legfrissebb híreket a katolikus egyház megújulásáról.