Christoph Schönborn: Időpocsékolás volt a szinódus, ha nem újul meg a szívünk
Az osztrák bíboros, Bécs érseke Rómában adott videóinterjút a Megújul portálnak – az európai egyházi dominancia korszakának végéről, a személyes megtérés fontosságáról és a változástól való félelemről fejtette ki gondolatait.
Amint október végén beharangoztuk, egymást követően több szinódusi résztvevő nyilatkozataival segítünk jobban megérteni, miről szól a szinodalitás, milyen jövő vár a katolikus egyházra. A Püspöki Szinódus főtitkára, Mario Grech vallomása után ezúttal a Bécsi Főegyházmegye főpásztora, Christoph Schönborn bíboros válaszolt kérdéseinkre. Kivételesen videós formában beszélgetett vele a Megújul.hu munkatársa, Gégény István október 27-én, a szinódust lezáró szentmisét követően.
Az interjú angol nyelven készült, a teljes videófelvétel alább látható – magyar és német feliratot is készítettünk hozzá.
A bíboros négy témában fejtette ki meglátásait:
A szinódussal kapcsolatban úgy tapasztalta, ez az egység ünnepe volt, amely fontos jel lehet az egész világ számára, a meghallgatás, az együtthaladás értékes módszer lehet a háborúskodások megszüntetése felé vezető úton is.
A világméretű szinodális folyamat eredményei kapcsán megfogalmazódott várakozásokra így reagált: „Ha mindenki otthon ül, nézegeti a záródokumentumot, és azt kérdezgeti, mikor történik már valami, hol az a nagy változás, vagy azt mondja, nem változott semmi, az azt jelenti, hogy ezek az emberek nem figyeltek arra, hogy mit jelent a szinodális folyamat. Neked kell megváltoznod! (…) Ha csak ücsörgünk, ahogy a pápa mondta a mai szentbeszédében, gyönyörű homíliájában, ha csak üldögélő egyház vagyunk, és nézegetjük, hogy mi történik, min változtatnak, vagy min nem változtatnak mások, mintha ez minket nem is érintene, akkor nyilván hiábavaló volt megtartani ezt a szinódust.”
A megújulás változással jár, és vannak, akik félnek új útra lépni, elhagyni a megszokott egyházi dolgokat. Nekik ezt üzente a bíboros: „Évszázadokon keresztül úgy tekintettek ránk, mint akik uraljuk a világot, mi voltunk a világ meghatározó hatalmai. Hozzászoktunk, hogy az összes európai országban élénk, missziós egyház van jelen, misszionáriusok ezreit küldtük más földrészekre, a világ evangelizációja Európából indult ki. És most üresek a templomaink, megfogyatkozott a fiatal generáció, demográfiai tél van. (…) Szerénynek, alázatosnak kell lennünk, és fel kell ismernünk, hogy a mi nagy korszakunk elmúlt. Csak így van lehetőségünk a megújulásra. A megújulás csak akkor valósulhat meg, ha tiszteletben tartjuk a valóságot, ha alázatosan elfogadjuk, hogy a dolgok megváltoztak, és hogy meg kell változnunk.”
A személyes egyházálmára vonatkozó kérdésre földi élete közelgő végének megemlítésével reflektált Christoph Schönborn, ezzel olyan perspektívát adva a témának, amely Krisztus feltámadásával az öröklét felé tekint.
Az interjú különböző nyelvű fordításainak elkészítésében közreműködött Kiss Edina és Gégény Balázs.
