Mario Grech: Nincs okunk félni a megújulástól

Történelmi pillanatot élhetett át az egyház 2024 októberének végén – ezt a Püspöki Szinódus főtitkára is megerősítette, akivel egy nappal a katolikus egyházat jelentősen átformáló tanácskozást követően ültünk le beszélgetni Rómában.

– Amikor két évvel ezelőtt beszélgettünk, úgy fogalmazott, hogy a szinodalitásról szóló szinódussal kapcsolatban semmit nem írtak meg előre, egy üres papír lesz Önök előtt, a Szentlélek dolgozni fog, és majd meglátjuk, mi lesz. Most, a szinódus hivatalos időszaka után vagyunk, de nyilván nincs vége a szinodális folyamatnak, hiszen hazamegyünk, mindenki a saját otthonában folytatja a megújulást. Az a bizonyos papír immár nem üres – mi szerepel rajta?
– Mi történt tehát a zsinaton? Le van írva: a záródokumentumból kiderül. Ez a záródokumentum egy olyan közösség munkájának a gyümölcse, amely a Lélekre hallgatott. Örömmel ismétlem, hogy nem volt semmi előre megtervezve, hanem a dokumentum megírásáért felelős bizottság feladata volt, hogy összefésülje a különböző hangokat, és felismerje az egyetlen hangot, a Szentlélek hangját, az egyház hangját.

– Különleges, történelmi pillanatnak lehetünk most tanúi. Hiszen amíg a korábbi püspöki szinódusok egy záródokumentummal értek véget, majd a pápa néhány hónap múlva egy buzdítást adott ki, ami tanítóhivatali erővel bírt, ezúttal Ferenc pápa úgy döntött, hogy ami a szinódus döntése volt, az az egyház hangja. Ön szerint olyan új dolog történt, ami megváltoztatja az egyházat?
– Ami történt, valóban újdonság. Még akkor is, ha a püspöki szinódusokat szabályozó dokumentum megengedi ezt a lehetséges lépést. A püspöki szinódusok alkotmányában ugyanis az szerepel, hogy a pápa jóváhagyhatja a szinódus záródokumentumát, és ezzel a dokumentumot a sajátjává teszi, ahogy ez október utolsó szombatján meg is történt. Nyilván a Szentatya azt is mondta, hogy ez nem normatív dokumentum – bár a rendes tanítóhivatal része, de azt is hangsúlyozta, hogy vannak bizonyos kérdések, például amelyekkel a 10 szinodális tanulmányi munkacsoport foglalkozik, amelyek további mérlegelést igényelnek. És a Szentatya a záróbeszédében azt is elmondta, hogy meg fogja hallgatni a püspököket és a helyi egyházakat is bizonyos kérdésekben, amelyeket nem zárt le a dokumentum. És ez valami nagyon pozitív dolog, ugye? Hogy

még Péter apostol utóda is csapatban dolgozik. A pápa szükségét érzi annak, hogy konzultáljon a helyi egyházakkal, nyilván aztán a végső döntéseket ő hozza meg. Ez egy történelmi pillanat, egy fontos lépés előre.

– A szinódust lezáró liturgia nagyon megérintette a szívemet. Ferenc pápa az ülő stílusú egyház és a mozgásban lévő egyház képéről beszélt. Nem szabad hagynunk, hogy egyházként csak üljünk és várakozzunk, hanem mozognunk kell, fejlődnünk kell. Mindannyiunknak, Isten népének át kell mennünk egy megtérésen, mégpedig szinodális megtérésen. A mostani szinódus kiindulópontja még 2021-ben volt, most pedig itt vagyunk egyfajta végpontnál 2024 őszén. Ahogy már utaltam rá, az út érdekes része most kezdődik, amikor hazatérünk. Mit javasol azoknak, akik Magyarországon érdeklődnek a szinodalitás iránt? Hogyan tudnak rálépni erre az útra, és hogyan tudják követni azt az irányt, amit a szinódus megfogalmazott?
– Valóban, a szinódus ünneplése véget ért, de ez egy folyamat, és még mindig tart. A most kezdődő, nagyon fontos szakaszt én leginkább visszacsatolásnak nevezném. Mert minden azzal kezdődött, hogy meghallgattuk az embereket, meghallgattuk a helyi egyházi közösségeket. Ismételten mondom, a munkadokumentumokat, amelyek a szinódus mindkét ülésére készültek, nem Rómában találták ki. Ezek olyan dokumentumok voltak, amelyeket a helyi egyházak jelentéseiből állítottunk össze. És most

a szinódus záródokumentuma visszakerül a helyi egyházi közösségekhez, nem csupán azért, hogy a helyi egyházak lefordítsák, alkalmazzák, a dokumentumban foglaltakat a lelkipásztori döntésekben, hanem azért is, hogy helyben folytassák az egyház tagjai a megkülönböztetést.

Mert vannak bizonyos kérdések, amelyek még mindig nyitva vannak, és figyelembe kell venni az adott hely fontosságát, hiszen az egyház mindig egy bizonyos területen van jelen a történelemben. Egy dolog biztos: Péter apostol nyomdokain haladunk, hűek vagyunk az evangéliumhoz és a szenthagyományhoz. Egyáltalán nem kell félni a megújulástól. De jobban meg kell egymást értenünk, és jobban össze kell fognunk, hogy képesek legyünk Jézust hirdetni a mai világnak. Minden megkeresztelt osztozik ebben a küldetésben.

– Ha a személyes hitemre gondolok, azt érzékelem, hogy az elmúlt három évben, a szinodális folyamatnak is köszönhetően közelebb kerültem az egyházamhoz. Önnek, aki óriási munkát végzett az elmúlt években, és nyilván alaposan el is fáradt, változott valami a szívében az egyházzal kapcsolatban?
– Megkeresztelt, papságra meghívott személy vagyok, s arra is meghívást kaptam, hogy püspökként szolgáljam az egyházat. Nincs ebben semmi rendkívüli – ugyanazt érzem, amit Ön is.

Ebben a három évben megerősödött a Jézus iránti szeretetem, és az egyház iránti szeretetem.

Olyannyira, hogy a három aktív szolgálattal telt év után sem vagyok fáradt. Bizonyos értelemben sajnálom, hogy véget ért ez a püspöki szinódus. De máris egy újabb szakasz kezdődik. Imádkozom az Úrhoz, hogy segítsen nekem és a munkatársaimnak, hogy több energiánk, több szenvedélyünk legyen ahhoz, hogy megoszthassuk másokkal az evangélium örömhírét.

Beszélgetőtárs: Gégény István