Elhallgatott forradalom?

A magyar katolikus hívők jelentős része nem is hallott a Ferenc pápa által meghirdetett szinodális folyamatról.

A katolikus egyházban 2021 óta zajló, a hívő emberek közösségében világszerte nagy visszhangot kiváltó szinodális folyamatról a hazai nyilvánosságban alig-alig esik szó. A békés társadalmi párbeszédet szolgáló, keresztény értékrendű Megújul.hu ezért kutatást indított, hogy megtudja, a magyarok mennyire vannak tisztában azzal, hogy olyan komoly reformfolyamat zajlik, ami meghatározza az egyház jövőjét.

A szinodalitás Ferenc pápa szándéka szerint a katolikus egyház helyes működési módja, a káros vallási felsőbbrendűség, vagyis a klerikalizmus ellentéte.

Az egyház szinodális megújulását célzó vatikáni kezdeményezés a hívők bevonásával minden korábbinál jobban kiterjesztette az egyházi jövőkép formálásának lehetőségét,

de ebből a magyarországi katolikus közösségekben alig lehetett valamit érzékelni. Pedig a szinódus olyan témákkal foglalkozik, mint a korunk aktuális kérdéseire adandó hiteles erkölcsi válaszok, a nők szerepe az egyházban, a nemiséggel kapcsolatos társadalmi kérdések, vagy éppen az egyházi személyek által elkövetett visszaélések és azok hatása.

Hogyan zajlott a felmérés?

A felmérés a szinodalitással foglalkozó Megújul.hu weboldalon volt elérhető 2023. október 4. és november 12. között. A kérdőívet bárki kitölthette, de mivel kifejezetten a magyarországi hívek véleménye mérvadó ebben a témában, ezért elsősorban az őket elérő csatornákon terjedt a bekapcsolódás lehetőségének híre. A felmérés tehát nem reprezentatív, de a változatos életkori és lakóhelyet érintő arányok miatt is meggyőződésünk, hogy megfelelően tükrözi a magyarországi – különösen a katolikus – hívek tájékozottságát a szinodalitásról, illetve a kapcsolódó kérdésekben elfoglalt álláspontjaikat.

A kutatás két fő kérdésre kereste a választ: hallottak-e a magyar emberek a szinodális folyamatról, illetve milyen módon formálnák ők maguk a jövő katolikus egyházát. Az eredmény egyszerre beszédesen meglepő, ugyanakkor igazodik a hazai egyházi állapotokhoz. Az alábbiakban bemutatjuk a kutatás főbb megállapításait, amelyek több mint 2200 válaszadó véleménye alapján születtek.

Hogy lehet részt venni valamiben, aminek nem tudunk a létezéséről?

A szinodális folyamat legnagyobb újítása, hogy a hívőket is bevonta a szinódusi testület munkájába. A Vatikán kifejezetten támogatta, hogy mind plébániai, mind egyházmegyei szinten minél több hívő alkosson véleményt, és segítsen formálni az egyház jövőképét.

A kutatás egyik legszembeötlőbb eredménye, hogy a magukat teljes mértékben vallásgyakorlónak vallók – tehát a rendszeresen templombajárók, a plébániai közösségek tagjai – közel fele, 48%-a azért nem vett részt a szinodális folyamatban, mert nem tudott a lehetőségről. Az összes válaszadó körében ez az érték 56%, de míg a templomba nem járó hívők, illetve a nem hívők körében részben érthető, hogy nem hallottak róla, addig a vallásgyakorlók körében ez az érték megdöbbentő.

A Magyar Katolikus Egyház a jelek szerint nem érezte fontosnak a hívők Ferenc pápa szándéka szerinti teljes bevonását ebbe a nagy horderejű kezdeményezésbe.

Azok, akik egyébként hallottak a szinodális folyamatról, meglehetősen széles körből tájékozódtak. Különösen nagy arányban említették a hazai egyházi tematikájú – de nem feltétlenül a hivatalos egyházi – médiumokat (38%), a közösségi médiát (30%) és a plébániai közösségeket (20%). Úgy tűnik, az egyébként Magyarországon is egyre inkább mediatizált egyházi kommunikáció ellenére a közbeszéd és a közösség még mindig olyan információforrásnak számítanak, amikre nagyban támaszkodhatnak a hívek.

Az, hogy mennyi és milyen minőségű információ jut el ily módon hozzájuk, más kérdés. Azok közül, akik egyáltalán hallottak már a szinodalitásról, mindössze a válaszadók 28%-a állította, hogy követi a kapcsolódó aktualitásokat. Majdnem ugyanennyien (24%) válaszolták, hogy bár hallottak róla, nem tudnák megmondani, pontosan mit is jelent a fogalom, míg a válaszadók 38,5%-a “néhány konkrét dolgot” hallott róla. Összességében tehát a kitöltők túlnyomó többségéhez csak hiányos információk jutottak el a szinodalitásról, ha egyáltalán.

Nyitott, hiteles, közérthető – ezt várják az emberek az egyháztól

Az online kutatás második része azokat a kérdéseket járta körül, amelyek a szinodális folyamatban egyébként is reflektorfényt kaptak. Ilyen volt a nők szerepe, az egyház és a hívők együttes elöregedése, valamint a pártpolitikához való viszony. A válaszadóknak egy tízes skálán kellett eldönteniük, hogy egy adott kérdés mennyire jelent fontos kihívást a katolikus egyház számára, ahol a 10-es a nagyon fontos, az 1-es pedig az egyáltalán nem fontos értéket jelentette.

A legmagasabb átlagpontszámot a fiatalok egyházba való meghívásához és megtartásához kapcsolódó kérdés, illetve probléma kapta.

Ez a téma 8,61-es pontszámot ért el, a 2200 válaszadó közül több, mint 1300 a maximális, 10 pontos értéket rendelte hozzá. Hogy aggodalmuk nem alaptalan, azt egyébként a friss népszámlálási adatok is alátámasztják, de az mindenesetre talán újdonság, hogy ez a téma nemcsak foglalkoztatja, hanem komolyan aggasztja is a közösséget.

Talán nem globális, inkább hazai sajátosság, de szintén magas átlagértéket (8,49) kapott, hogy az egyház számára kihívást jelent a “hiteles, bátor, pártpolitikától független kommunikáció”. A hívők pártpreferenciájára a felmérés nem kérdezett rá, de ezt a pontszámot semmilyen pártszimpátia alapú vizsgálat nem tudná jelentősen kozmetikázni, így talán érdemes belőle az illetékeseknek is levonni a tanulságot.

A harmadik legjelentősebb kihívásnak (8,48 pont) a válaszadók azt tartották, hogy

az egyház érthető válaszokat legyen képes adni a kor emberének valós kérdéseire.

Hogy ezt Rómában is felismerték, annak épp a szinodalitás gondolatának megszületése a legnyilvánvalóbb jele. Kérdés, hogy az egyház Ferenc pápa – és értelemszerűen utódai – vezetésével valóban képes lesz-e erre.

A legalacsonyabb “kihívási pontszámot” a nők és a laikusok szerepéhez kapcsolódó, valamint a teológiai vonatkozású kérdések kapták, ezek láthatóan kevésbé foglalkoztatják a válaszadókat, akik ezen kérdések kapcsán érzékelhetően konzervatívabb álláspontot képviselnek.

„Az alapokban szilárdságot, a kifejezésben rugalmasságot”

A válaszadók – nem kötelező jelleggel – saját véleményüket, javaslatukat is megfogalmazhatták a szinodalitással kapcsolatban, és szokatlanul sokan, a kitöltők közel negyede (24%) élt is a lehetőséggel. Úgy tűnik tehát, hogy

az embereknek bőven van mondanivalójuk a témáról, legalábbis ha megkérdezik őket.

A hozzászólások alapvetően 3 témakörre koncentráltak. Sokan a kérdőív konkrét témája, vagyis a szinodális folyamat kapcsán fejezték ki elégedetlenségüket, szóvá téve annak hazai “elmismásolását”, ami miatt a magyar hívek többsége akaratán kívül nem tudott bekapcsolódni a kezdeményezésbe.

Nagyon sokan hangsúlyozták a “nyitott templomok” fontosságát, vagyis hogy az egyháznak befogadóbbnak és szolidárisabbnak kell lennie a különböző társadalmi csoportok irányába. És itt nem feltétlenül a szociológiai viták fókuszába emelt gender kérdésekre kell gondolni, hanem az elmagányosodás, a széthulló közösségek és a növekvő pszichológiai problémák mellett a világ és hazánk egyes részein szembeötlően növekvő nyomor enyhítésére.

Sok válaszadót aggaszt a Magyar Katolikus Egyház drámai mértékű politikai függősége is, ami az anyagi javak hajszolásával párosul.

Ahogy egy hozzászóló fogalmaz: “Kevesebbet a látszatra, többet a szívekbe!”

A véleményüket saját szavaikkal is megfogalmazók között természetesen voltak, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy az egyház megújulása nem jelentheti azt, hogy több ezer évnyi tanítást egyik pillanatról a másikra meg kell változtatni. Ahogy egy válaszadó fogalmazott: “A világnak Krisztus tanítását és Őt magát kell hirdetnie, nem pedig a világhoz idomulni”.