Fiatalok szinodális beszélgetése Martos Levente Balázzsal, Fábry Kornéllal és Forrai Tamás SJ-vel
Folytatta szinodális sorozatát a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium: ismét fiatalokat hívott össze a szakkollégisták szinodális munkacsoportja, hogy gondolkozzanak az egyház és benne önmaguk szerepéről, közösen keresve a Szentlélek vezetését. Több mint százan vettek részt a találkozón, különböző közösségekből, egyházközségekből. A jezsuita.hu beszámolója.
A szinodális esten Martos Levente Balázs és Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspökök, valamint Forrai Tamás jezsuita osztották meg tapasztalataikat a szinodális egyházról, a Szentlélek vezetéséről és a megkülönböztetés lelkületéről, majd a fiatalok kis csoportokban, imádságos párbeszédben, közösen keresték, milyen szerepre hívja őket az egyház életében a Lélek. A mostani alkalom a tavaly novemberi est folytatása volt, amelyen Erdő Péter bíboros is bekapcsolódott a kiscsoportos beszélgetésekbe.
Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a Központi Szeminárium rektora az ősegyházból hozott példákat hallgatóságának, hogy már az apostolok is gyakorolták a szinodalitást, az együtt járást az úton. Az Apostolok Cselekedeteiből felidézte, hogy Péter apostolt számonkérték a zsidó származású keresztények, amiért az addigi szabályokat átlépve, Kornéliusz házában együtt étkezett a pogányokkal. Számonkérték Pált és Barnabást is, amiért a pogányok között hirdették az evangéliumot, és mindezek után az apostolok és a presbiterek egy szinodális tanácskozásra gyűltek össze – ez volt az apostoli zsinat.
A szinodális út nem azt jelenti, hogy egymás mellett megyünk, de igazából nem ismerjük egymást, hanem azt, hogy együtt megyünk, osztozunk abban, ami ér minket és a közös tapasztalatokban értjük meg egymást. Az első keresztény közösségek ebben az együtt járásban találták meg az elkövetkezendő időszak tennivalóit, fedezték fel a Lélek hívását, és megtették a lépéseket, hogy továbbadják a bennük támadt életet – mondta Martos Levente Balázs.
Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök hét pontban foglalta össze a karizmatikus mozgalmak és a szinodalitás kapcsolatát. Hangsúlyozta, hogy a Szentlélek vezeti az egyházat, és ez a vezetés sokszor mások által jelenik meg egy közösségben. Kétezer éve áradt ki a Lélek az apostolokra, ugyanez történt a karizmatikus megújuláskor is a huszadik században. A közösségek azért élők, mert minden tagnak személyes kapcsolata van Istennel, és egymáshoz is kötődnek. Amikor összegyűlnek és megosztják istentapasztalatukat, egymást erősítik a hitben, a különböző életállapotban lévők közösen keresik a Szentlélek vezetését. Szerinte a szinodális egyház többek között azt tanulhatja a karizmatikus mozgalmaktól, hogy hívnia kell a Szentlelket, és a laikusoknak akítvan részt kell venniük a szinodális folyamatban.
Fábry Kornél saját hivatástörténetét is megosztotta a hallgatókkal: hogyan nőtt fel katolikus családban, hogyan alakult ki a személyes hite, hogyan változtatta meg az életét egy Szentlélek-szeminárium, és mekkora szerepet játszik azóta is életében az Emmánuel karizmatikus közösség.
Forrai Tamás jezsuita a megkülönböztetésről beszélt: arról a folyamatról, amikor azt keressük, mire hív minket Isten, aki boldoggá akar tenni. Keressük, hogy kik vagyunk, mi a hivatásunk. Nem vagyunk magunkra hagyva, működik bennünk a Szentlélek, csak figyelnünk kell belső megmozdulásainkra. Ha olyan tapasztalásaink vannak, amelyek leszűkítenek, bezárnak, reménytelenséget adnak, az a vigasztalanság, ha viszont több az erőnk, nagyobb a reményünk, pedig a környezetünk közben nem változott, az a vigasz. Ennek a kettőnek a megkülönböztetésével látjuk, mire hív minket Isten. A közösségi tapasztalat az egyéni megkülönböztetésre épül.
Emlékeztetett, hogy az apostolok is azt mondták, a Szentlélek és mi úgy döntöttünk, és ezt komolyan gondolták, mert megtapasztalták, hogy közös döntés volt. A szinodális út nem egy hagyományos vita, amiben lehet nyerni, többséget szerezni, hanem a Lélekre kell figyelni, megosztani azt, ami bennünk van, meghallgatni a másikat, megérezni, mi az, ami a Szentlélektől jön.
Az est ezután kiscsoportos beszélgetésekkel folytatódott. Szóba került a laikusok erőteljesebb bevonása a pasztorális feladatokba, az egyházhoz csatlakozók érzékenysége, a Lélekben való beszélgetés élménye is. Mindenki átgondolta, mi mozgatja meg ezekben a témákban, megosztották egymással gondolataikat, reflektáltak egymásra, majd azt keresték, a Lélek merre vezeti őket.
