Gedő Ágnes: A szinódus során szinte megfiatalodott a Vatikán

A Vatican News magyar munkatársa több mint két évtizede tagja annak a csapatnak, akik első kézből tájékoztatnak a katolikus egyház központjából érkező hírekről. Ágnessel a szinódus különlegessége mellett szerkesztői elveikről is beszélgettünk.

– Ez az interjú egyszerre két városban készül: te Rómában vagy, én pedig Budapesten. Miért éppen Vatican News? Más médiumnál általában kevesebb a feladat és a felelősség.
– 2001-ben nyertem egy posztgraduális ösztöndíjat magyar-olasz szakos diákként. Ezzel egyidőben a Vatikáni Múzeumban egy nagyszabású kiállítást szerveztek a magyar kereszténység ezer éves múltjáról. A szervezőknek kapóra jött a nyelvtudásom, és felkértek, hogy segítsem egy olasz művészettörténész munkáját, én pedig szívesen csatlakoztam. Egy 400 oldalas katalógus lektorálásában segédkeztem, és abban is szerepem volt, hogy a kurátor megértse a magyarok történelmét. Elkészült a kiállítás, nekem lejárt az ösztöndíjam, amikor a Vatikáni Rádió felelős szerkesztője, Vértesaljai László készített velem egy interjút a kiállításról, majd Vertse Márta a rádió olasz nyelvű adása számára is kért tőlem riportot.

Amikor elmentem a szerkesztőségbe, egy belső hang azt mondatta velem, hogy itt a helyem,

ezért megjegyeztem a szerkesztőknek (Ipacs Katalin és Vertse Márta), hogy szeretnék velük dolgozni, ők pedig rugalmasan fel is ajánlottak számomra egy rovatot. Mivel nem volt újságírói végzettségem, munka mellett beiratkoztam a Pápai Gergely Egyetemre, ahol kommunikációt tanultam. Sok munkám van abban, hogy pontosan huszonegy éve a Vatikáni Rádió munkatársa lehetek.

– Emlékszel az első nagy kihívásra? 
– Sok feladat emberpróbáló volt számomra, hiszen korábban olasztanárként dolgoztam a többi között a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán. Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásának élő közvetítése volt az első nagyobb munkafolyamat, amelybe bevontak, az olasz nyelvű adásokon túlmenően. Majd egymást követték a nagy események, miközben kitanultam a szakmát. Nehéz lenne kiemelni a komolyabb kihívásokat, ezért csak a legutóbbit említem. Ferenc pápa magyarországi látogatása alatt felkértek, hogy magyar részről koordináljam azt a hétnyelvű vatikáni újságíró csapatot, akik végig követik a Szentatya útját. Ezt megelőzően az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején is egy új feladatot kaptam, itt a Vatican News számára egy személyben tudósítottam az eseményről, különböző nyelvű interjúkat készítettem, videó riportot is, Erdő Péter bíborossal és több európai, közel-keleti főpásztorral. Ha már a nagy mérföldkövekről beszélünk, egy személyes élményt is meg kell említenem. 2013-ban vatikáni alkalmazottként részt vehettem Ferenc pápa reggeli szentmiséjén a Szent Márta-házban, ahol a ceremóniamester engem kért meg, hogy olvassam fel a hívek könyörgését a Szentatya homíliája után. Természetesen örömmel fogadtam a szolgálatot, de nagyon izgultam, és csak arra tudtam gondolni, hogy ez is egy plébánia, ahol a plébános felkért, hogy a prédikációja után felolvassam a könyörgést. Itt valóban mindennap más kihívás vár a munkatársakra.

– Az októberi szinódus megnyitása hogyan befolyásolta a munkádat?
– Minden szinódus kiemelt esemény a szentszéki történések között, éppen ezért nekem is élénk figyelemmel kellett követnem.

A 2023 októberében kezdődő első ülésszak idején sok vendég érkezett a szerkesztőségbe, ami újfajta pezsgést adott a munkánknak, szinte megfiatalodott Vatikánváros.

De az üléssorozat alapvetően nem befolyásolta döntően a munkánkat, nem kellett többet dolgoznunk, mint máskor, csupán más szempontok szerint készítettük az interjúkat.

– Milyen szempontokat kellett figyelembe venni a szinódussal kapcsolatos interjúk elkészítése során?
– Ferenc pápa kérése volt, hogy az ülések során elhangzott részinformációkat ne közvetítse a média, csak az októberi ülésszakasz lezárása után kommunikáljuk a tényeket. Nehéz feladat volt úgy beszélgetni püspökökkel, papokkal és világi résztvevőkkel, hogy közben nem tehettünk fel konkrét kérdéseket a szinóduson elhangzott dilemmákról. Ezen kívül folyamatosan figyelemmel követtük a Szentatya interjúit, nyilatkozatait és a megjelenő dokumentumokat, amelyek alapján tájékoztattuk a közönséget a friss hírekről. Nem szeretném lekicsinyíteni a szinódus jelentőségét, de a Vatikáni Rádióban leginkább csak akkor és ott volt fontos ez a téma. Ugyanis három kategóriába soroljuk a híreket, a pirossal szedett hírek a pápai beszédeket, látogatások tartalmazzák, ezek a legfontosabbak. A sárgával szedett szentszéki hírek kiemeltek, de nem kötődnek a pápa személyéhez. Míg az egyéb hírek a mindennapi eseményekről szólnak. Mostanra a szinódussal foglalkozó témákról lekerült a piros jelzés, és legfeljebb a mindennapi hírek között szerepelnek. Viszont szeretném hangsúlyozni, hogy ez csupán a Vatikáni Rádiónál van így, a Szinódusi Titkárság nap mint nap nagy erőkkel dolgozik azért, hogy tájékoztassa a híveket a szinódussal kapcsolatban, illetve számukra hamarosan kezdetét veszi a 2024 októberében tartandó második ülésszak előkészítése is. Ugyanakkor a vatikáni médiamunkatársaknak is szerveztek találkozókat a szinodalitás jegyében, amelyek azt a célt szolgálták, hogy megismerjük, meghallgassuk egymást.

– Mi alapján döntesz arról, hogy mely vatikáni hírekről tájékoztatod a magyar közönséget?
– A Vatikáni Rádió/Vatican News hallgatósága közel kétmillió magyarból áll, akik számára különböző mérők alapján készítünk híradásokat a munkatársaimmal. Minden pápai tevékenységről tájékoztatjuk a hallgatókat, ami fontos lehet a magyar egyház szempontjából, beleértve a vatikáni eseményeket. Ami a pápai beszédeket illeti, minden esetben arra törekszünk, hogy a maga teljességében adjuk vissza a Szentatya üzenetét. Amíg a világi média jellemzően egy-egy mondatot emel ki a szövegből, addig mi nem keresünk hatásvadász címeket a pápai beszédeknek. Lehet, hogy így a cím nem lesz olyan megkapó, viszont tükrözi az üzenet lényegi tartalmát.

– Most kiemeltél egy fontos különbséget a szentszéki és a világi magyar sajtó között. Amennyiben az egyház tagjaira gondolunk, milyen eltérések jellemzik az olaszországi híveket?
– Olaszországban a kereszténység átszövi a társadalom minden rétegét, akár gyakorló vallásos emberekről van szó, akár nem. A televíziós beszélgetőműsorokba például rendszeresen meghívnak egyháziakat, mert az ő szavuk véleményformáló erő, és aktív részei a közösségnek.

Míg Magyarországon talán érezhetőbben elkülönül a papság a társadalom többi tagjától, Olaszországban nagyobb az átjárás a klérus és a világiak között, könnyebben megszólíthatók a papok.

A szinodalitás folyamata hozzájárulhat ahhoz, hogy ez a világegyházban széles körben elterjedt minta legyen.

Beszélgetőtárs: Vermes Nikolett

Képek forrása: l’Osservatore Romano