Milyen kihívások között dolgoznak a mai hitoktatók?

A katolikus egyházra jellemző paphiány következménye többek között, hogy a világi munkatársak egyre több és jelentősebb feladatokat kapnak. Ilyen a hitoktatás is. De milyen a katekéták helyzete, és hogyan alakítja jelenlétük a jövő egyházát? Erről kérdeztük Csonta Rékát, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola oktatóját.

– Hogyan látja a hitoktatás szerepét a mai társadalomban?

– A jézusi missziós parancs indítja arra az egyházat, hogy felsőoktatási képzőintézményeket tartson fenn, ahol olyan szakembereket képez, akik képesek az evangélium örömhírét közvetíteni. Különbséget kell ugyanakkor tennünk a katolikus és az állami iskolákban zajló hitoktatás, illetve a plébániai katekézis között. A három helyszínen céljait tekintve nem teljesen azonos tevékenység folyik. A katekézist szabályozó egyházi dokumentumok – a Katekézis Általános Direktóriuma, a Magyar Kateketikai Direktórium és a legújabb, a 2020-ban megjelent Katekézis Direktóriuma – szerint a katolikus intézményekben a hitoktatás az iskola identitásának lényegéhez tartozó tevékenység, „pedagógiai feladatának elengedhetetlen része, és létezésének alapja” (KÁD 75). Itt a katolikus nevelésnek nem a heti két órarendi hittanóra az egyetlen fóruma, hanem ezt kiegészítik a lelki programok, a liturgia ünneplése, zarándoklatok stb.

– Ez nyilván nem adott az állami iskolákban.

– Ott nem feltételezhető, hogy a hittanra beíratott gyermekek mndegyike hitét gyakorló családból érkezik, ezért hitébresztésre, előevangelizációra van szükség, vagyis olyan módon megszervezett hitoktatásra, amely beavatja a gyermeket a keresztény életbe. A harmadik helyszín a plébánia, ahol a szó legszorosabb értelmében vett katekézis történik: bevezetés a liturgikus közösségbe, bekapcsolás az egyház küldetésébe, felkészítés a szentségi életre. Ha a relevancián eredményességet értünk, tartok tőle, hogy ezt

nem lehet úgy számonkérni a hitre nevelői tevékenységen, mint mondjuk az idegennyelv-tanításét.

Ha lehetne, akkor éppen a kegyelmi dimenziót hagynánk ki belőle. A katekéta a Szentlélek eszköze. Ha szakmailag mindent megtett, hogy az óráit jól felépítse, és élő, napi kapcsolatban van Istennel, akkor sem lehetünk biztosak benne, hogy a közvetített üzenet megváltoztatja a fiatal szívét.

– Melyek a legnagyobb kihívások, amelyekkel ma szembe kell nézniük a hitoktatóknak? 

– A nehézségek egyik része olyan jellegű, amilyenekkel a többi pedagógus is találkozik. Egyre gyakoribb, hogy a fiatal nehezen tud elcsendesedni, nehezen vehető rá az intellektuális erőfeszítésre, számosan igen motiválatlanok. Létezik ugyanakkor egy másik vetület is, amely a hittan és az etika közötti választással függ össze. Egyre több családban nem megalapozott döntés nyomán kerül a hittancsoportba a gyermek, vagyis a szülők nem intézményes segítségként igénylik az iskolai hittant, amely mélyíthetné a családi katekézist, hanem jó esetben a katekéta pozitív személyisége miatt választják. Mondom, jó esetben, mert történnek esetleges beíratások is, „Idén kipróbáljuk a hittant” jelszóval. Vagyis egy fogyasztói logika alapján részévé válnak egy szolgáltatásnak, amelyet aztán tanév végén következmények nélkül le lehet mondani. Ez jelentősen meg tudja nehezíteni az órai munkát.

– Hogyan változott az elmúlt években a hitoktatás szerepe a katolikus egyházban?

– A rendszerváltozás óta eltelt 35 évben a módszerek természetesen változtak, hiszen az egymást követő nemzedékekhez nem tudunk ugyanúgy szólni. Napjainkban leginkább annak a módját keressük, hogy az örömhír hogyan válhat személyes tapasztalattá a tanítványaink életében. Erre a kérdésre próbálnak válaszolni a nemrég megjelent tankönyvek, segédanyagok és továbbképzések is. Ilyenek például Franz Kett módszere –  közismert nevén a padlóképes módszer –, vagy

a bibliodráma egyes elemeinek alkalmazása, a történetmesélés vagy akár a kreatív írás is.

Ezek mind ugyanazt a célt szolgálják: lehetővé tenni, hogy a befogadó az üzenetet egyes szám első személyben hallja meg. Továbbá az iskolából kilépve a személyes megtapasztalást segíti, ha a fiatalokat szentmisére, szentségimádásra, zarándoklatra hívjuk és kísérjük, bekapcsoljuk a szeretetszolgálatba, az egyház életébe.

– Ki lehet mutatni a számokban az iskolai hitoktatás hatásosságát?

– Arról sajnos nem tudok beszámolni, hogy az elmúlt bő tíz év iskolai hitoktatásának következménye tömeges megtéréseket eredményezett volna. Én inkább azt kérdezném, hogy az evangelizációra érvényes-e a fogyasztói logika? Ha nagy energiákat mozgósítunk, és az mégsem hoz számokban megfogalmazható eredményt, akkor adjuk fel? Inkább arra hajlanék, hogy álljunk elő az evangéliummal akár alkalmas, akár alkalmatlan. A többi a Szentlélek dolga.

– Ismer olyan újításokat, amelyek hatékonynak bizonyultak a hitoktatásban? Illetve mi a helyzet a digitális tanulási eszközökkel? 

– A már említett módszerek számítanak manapság újnak, vagy újra felfedezettnek. A tanulás digitális támogatása az oktatás egyik területén sem csodaszer, hanem egy lehetőség a sok közül. Amikor a pedagógus, a katekéta módszert választ, több dolgot kell mérlegelnie: a legfontosabb, hogy a módszer alkalmas-e a foglalkozás céljainak megvalósítására. Ha nem, akkor másikat kell választani.

– Minden kihívás ellenére hogyan tudja felkészíteni a hallgatókat a hitoktatás gyakorlati oldalára?

– A tréninget mint intenzív, elmélyült műhelymunkát csak most kezdjük a hallgatókkal, így egyelőre eredményekről nem tudok beszámolni. A munka lényege, hogy több módszert is megvizsgálva, kipróbálva, a hallgatók tanítási gyakorlatából hozott tapasztalatokkal átgyúrva megnézzük, hogy melyiket milyen célok elérésére tudjuk alkalmazni, milyen elméleti/teológiai nézőpontokat kell figyelembe venni stb. Ugyanakkor

semmilyen kurzus nem tudja felkészíteni a hallgatókat az összes kihívásra vagy váratlan helyzetre.

Megkockáztatom, hogy egyetlen szakmában sincs ilyen, hiszen az élet állandóan új dolgokat produkál. Ezért a tanárképzésben is arra törekszünk, hogy a sok információval és gyakorlási lehetőséggel a hallgatók kompetenciáit fejlesszük. Hogy olyan megtenni tudással és hozzáállással rendelkezzenek, amivel az ismeretlen pedagógiai helyzeteket meg tudják oldani.

– A hitoktatás szerepe fontos a családok életben is.  De hogy segíthetik a családok a katekéták munkáját?

– A Magyar Kateketikai Direktórium külön bekezdésben kéri a szülők bevonását gyermekeik plébániai katekézisébe. Ugyanakkor látjuk, hogy a katekéták mennyi erőfeszítést tesznek ennek érdekében, sokszor alig látható eredménnyel. Gyakori panasz, hogy a szentségfelkészítőre beíratott gyermekek szülei sem értik, hogy miért fontos gyermekeikkel közösen elmenniük a vasárnapi szentmisére. A családok bekapcsolását a plébániai életbe nehezíti az is, hogy sok katekéta több, elnéptelenedett településen, plébánián szolgál, ahol mindössze hat-nyolc gyereket tud megszólítani. Nem reális azt kérni a katekétától, hogy mindegyik szolgálati helyén közösséget fejlesszen.

– Mindezek után hogyan látja a hitoktatás jövőjét? 

– Hitoktatás helyett most a katekézis szót használnám, hogy az egész evangelizációs tevékenységre utaljak. Az egyház nem fog lemondani róla, mivel küldetésének lényegéhez tartozik. 2020-ban jelent meg, magyarul pedig 2022-ben a legújabb kateketikai direktórium, amely Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának szemléletét veszi át. Azt hangsúlyozza, hogy a katekézisben központi szerepe kell hogy legyen a kérügmának, az evangélium első hirdetésének. Tehát a katekézis feladata, hogy lehetőséget biztosítson a hit megszületésének. Továbbá részletesen foglalkozik a globalizációval és a digitalizációval mint a mindennapjainkat meghatározó jelenségekkel.