„Leó pápa számára a szinodalitás nem elméleti kérdés” – interjú Német László bíborossal
Leó pápa január elején úgynevezett rendkívüli konzisztóriumra hívta össze a katolikus egyház bíborosait, hogy több kérdésben kikérje a véleményüket. A másfél napos találkozón végül a szinodalitás és a misszió állt a középpontban, de a római kúria szerepe és a liturgia is napirendi tervek között szerepelt. Német László bíboros, Belgrád metropolita érseke a Szemléleknek első kézből számolt be az eseményen szerzett tapasztalatairól. Az interjúból a szinodalitásra vonatkozó részt szemlézzük.
Szőnyi Szilárd
(…)
– Immár évek óta beszélgetünk a szinodalitásról, ami jó, ha az egész egyházat átható gondolkodásmóddá válik, de a levegőben marad, ha nem társulnak hozzá akár kánjogi rendelkezések. Leó pápa szerencsés módon egyházjogász: ön szerint milyen területeken kellene új szabályokat alkotni?
– A szinodális folyamat, amelyet Ferenc pápa indított el, alapvető kultúra-, illetve szemléletváltást irányoz elő az egyházban. Leó pedig már pápasága első napján hitet tett a folytatás mellett. A gondolat gyakorlati kibontására Ferenc pápa 2024-ben tíz munkacsoportot hozott létre, melyek jelenleg is dolgoznak. Eredetileg az volt a terv, hogy 2025 júniusában bemutatják munkájuk eredményét, Ferenc pápa halála azonban – érthető módon – megtörte a lendületet.
Leó aztán megerősítette a tíz testület mandátumát, sőt egy újabb munkacsoportot is létrehozott az eucharisztia és a szentmise jelentőségének kérdésében.
Az új pápának különösen fontos a II. Vatikáni Zsinat által elindított liturgikus reform helyes értelmezése. Ebbe beletartozik azoknak a feszültségeknek a kezelése is, amelyek a világegyház egyes részein jelentkeznek, és amelyeket sokan – leegyszerűsítve – a latin mise kérdésével azonosítanak, noha mélyebb problémáról van szó. A munkacsoportok várhatóan nyár elején teszik közzé eredményeiket. Ezek elsősorban strukturális és jogi kérdéseket érintenek: például a püspöki konferenciák szerepét, földrészek szerinti szerveződését, illetve azt, hogy milyen hatással lehetnek a jövőben az egyház kormányzására. A folyamat tehát halad, de még nincsenek kézzelfogható döntések. Én is várom a konkrét eredményeket, mert bár a közös gondolkodás önmagában is érték, idővel szükség van látható gyümölcsökre is.
– A római kúria és a részegyházak kapcsolata is az eredetileg meghirdetett négy téma között szerepelt, de végül most lekerült a napirendről; talán majd júniusban kerül rájuk sor. Mennyiben tapasztalja, hogy más a világlátása, akár egyházképe egy kuriális bíborosnak és valamely egyházmegyében szolgáló társának?
– A konzisztórium felépítése jól érzékeltette ezt a különbséget. Huszonegy nyelvi csoportban dolgoztunk: kilenc csoportban aktív püspökök és pápaválasztó bíborosok vettek részt, akik jelenleg is helyi részegyházakat vezetnek, tizenkét csoportot pedig a kúria bíborosai és a már nem választó bíborosok alkottak. Úgy gondolom, Leó pápa ezzel akart rámutatni arra, hogy a két csoport tapasztalata nem azonos. Akik aktívan részt vesznek egy helyi egyház életében, nap mint nap szembesülnek a szinodalitás gyakorlati kihívásaival a plébániai közösségektől a püspöki konferenciákon át a Vatikánnal való kapcsolattartásig.
(…)
– Bár a konzisztórium nem döntéshozói fórum, lehetett látni Leó pápán, hogy mely témákra rezonált különösen?
– Úgy láttam, a tanácskozáson kiemelt hangsúlyt kapott az egyház, illetve a bíborosi kollégium egysége. Bár ugyanazokat a szentségeket kaptuk, és a közös szolgálat összeköt bennünket, nagyon különböző emberek alkotják a testületet, amelyről nem mindig csak pozitív hírek jelennek meg. A Szentatya ezért arra hívott, hogy legyünk egységben, szeressük egymást, mert csak így tudunk hiteles tanúságot tenni az evangélium öröméről.
Szent Ágostont idézve hangsúlyozta: „a szeretet az egységet építi”, a feszültségek és veszekedések viszont széthúzáshoz vezetnek.
Lényeges az is, hogy a konzisztórium nem döntéshozó fórumként működött, hanem elsősorban lelki tapasztalatként. Leó pápa három beszédében következetesen Krisztus keresését állította a középpontba. Bár sok gyakorlati kérdésről is szó esett, a hangsúly a lelkiségen volt; a konkrét döntések pedig a Szentatya kezében maradnak, hiszen mi elsősorban tanácsadó testület vagyunk. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a szinodális folyamat ne csak a bíborosokra korlátozódjon. Bízom benne, hogy amikor a pápa az egyház népével találkozik, a püspökök, papok, szerzetesek mellett világi nők és férfiak, családapák és családanyák is jelen lesznek. Erre jó reményünk van, hiszen szerzetesi elöljáróként és perui püspökként szerzett tapasztalatai alapján Leó pápa számára a szinodalitás nem elméleti kérdés, hanem megélt és továbbadott valóság.
