„Ők az egyház kincsei” – szinodális nap Kaposváron, fogyatékossággal élő testvérekkel
Budapest és Debrecen után a somogyi megyeszékhely adott otthont a Megújul.hu társszervezésében megvalósult szinodális konferenciasorozat következő rendezvényének. A múlt szombati alkalom a fogyatékossággal élő embertársainkat állította a középpontba. Szőnyi Szilárd beszámolója.
A kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyház az ország egyik legnagyobb, egyben egyik legszebb temploma. A XIX. század végén neoromán stílusban készült épületen 2020 és 2022 között széles körű felújítást végeztek, így ma teljes pompájában várja a szentmisére és egyéb közösségi alkalmakra érkezőket. E megkapóan, de nem hivalkodóan gyönyörű falak közé nem akárkiket vártak október 25-én.
Ahogy köszöntőjében Varga László helyi püspök fogalmazott, „az egyház kincsei” voltak hivatalosak az egyházmegye által meghirdetett konferenciára,
pontosabban lelkinapra, melynek vezérfonalát a szinodalitásról 2023-24-ben tartott püspöki szinódus Határtalan öröm – Fogyatékkal élőkkel a szinodális úton című dokumentuma adta. Ezt a „lelki hidat” erősítette, hogy a római Szent Péter térről videóüzenetben jelentkezett be a Szemlélek Alapítvány elnöke, Gégény István, annak az épp akkor zajló vatikáni tanácskozásnak a résztvevőjeként, amelyen a szinodális munkacsoportok XIV. Leó pápával beszélték át a folyamat állását.
Az Egyházi Fejlesztők és a Megújul.hu társszervezésében megvalósult eseményen a felütésnek megfelelően megannyi kerekesszékes, látás- és hallássérült, egyéb testi és/vagy értelmi fogyatékossággal élő vendég népesítette be a templomot, kiegészülve az őket segítőkkel, a témával foglalkozó szakemberekkel és érdeklődőkkel. Ahhoz, hogy a nap meghitt, családias együttlétté válhatott, sokat tettek hozzá a program kidolgozói. A közönség hosszú elméleti előadások helyett rövidebb, tanúságtételnek is beillő felszólalásokat hallhatott, és az érintettek nem „folklórelemként” jutottak szóhoz, hanem szervesen kapcsolódtak a programba.
„Mindent velük, semmit róluk nélkülük” – ezzel a mottóval érzékeltette a Laci atya néven ismert vendéglátó püspök, hogy amit itt tapasztalunk, az nagyon is tudatos döntés eredménye.
Ennek jegyében mindjárt az első felszólaló a hallássérült Mikesy György volt (vele készült interjúnk ezen a linken érhető el); előadásának követését kivetítő és jeltolmács is segítette. Annak a Futó Károly atyának – a hallássérült-pasztoráció legendás alakjának – az emlékét elevenítette fel, aki a tanácskozás előtti napon lett volna százéves, és aki, mint kiderült, egykor nemcsak Varga Lászlónak, de a zárószentmisét bemutató Erdő Péter bíborosnak is lelkivezetője volt. Szavaiból kiderült: „Karcsi bácsi” azon fáradozott, hogy az egyház perifériájáról engedjék be a centrumba a szegényeket, a fogyatékkal élőket és másokat, akik a keresztény közösség peremén érzik magukat.
Az utána következő Tiszai Luca szociális testvér, az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthon korábbi munkatársa már azzal erős üzenetet fogalmazott meg, ahogyan a mikrofonhoz lépett. Hogyan evangelizálnak bennünket a fogyatékossággal élő testvéreink? című előadását úgy tartotta meg, hogy közben ott állt mellette a Down-szindrómás Bak Georgina. Így beszélt a mindenkit megillető emberi méltóságról és arról, hogyan éli meg fogyatékossággal élő barátain keresztül azt a feltétlen szeretetet, amivel Isten is megajándékozza teremtményeit. Előadása társszerzőjeként megemlítette az otthon maradt Róth Károlyt, illetve a kerekesszékben ülő Kiss Ferencet, aki a későbbiekben a hitéről tett bizonyságot. Tiszai Luca tanúságtételében a saját életéből vett példákon keresztül szólt arról, hogy mennyi mindent tanul azoktól, akiket a világ a „vonal alatt” tart számon; hogy a boldogságra való képességünk független attól, mit birtoklunk vagy mire vannak képességeink.
„Fogyatékkal élő barátom életem nagy tettei után pont úgy néz rám, mint a legnagyobb kudarcaim után; valami ilyesmi lehet, amikor Isten elfelejti a bűneinket” – fogalmazott.
A folytatásban Varga László püspök arról beszélt, hogy a jövőben másfajta egyházat kell építeni: olyan közösséget, amelyben a láthatatlanok, a periférián élők között is a legutolsók, a szegények legszegényebbjei, vagyis a fogyatékossággal élők megtapasztalják – Ferenc pápa szavaival – Isten stílusát, a közelséget és a gyengédséget. „Ők a puszta létükkel a szeretet olyan síkját szólítják meg, amit az egészséges emberek nem tudnak; Isten ezért ajándékozta nekünk őket. Rajtuk keresztül maga Jézus kopogtat, és a velük való bánásmód alapján ítélnek majd meg bennünket” – mondta a házigazda.
Az ezután következő párhuzamos programok sorában választani lehetett a lélekben beszélgetés kiscsoportjai, Marton Zsolt váci püspök fóruma, a segítőknek szóló szakmai megbeszélés, illetve a dicsőítés között. Ebéd után Michael Wallace Banach apostoli nuncius üdvözlő levelét olvasták fel, majd Kincseink címmel a fogyatékossággal élő testvérek – a fehérvári Szent Kristóf Ház lakói és munkatársai, illetve a látássérült Hosszú János és felesége – műsora következett. A napot záró szentmisén az oltár körül sok fogyatékkal élő szolgált nagy átéléssel a főcelebráns Erdő Péter körül, majd Varga László azzal búcsúzott a résztvevőktől:
ez a nap egy folyamat kezdete volt, és az egyházmegyében már tervezik, hogyan lehetne a jövőben életre váltani az itt elhangzott gondolatokat.
