„A gyakorlatban tanulni a megújulást” – egy szinodális nap a debreceni görögkatolikusoknál

Ki és hogyan hozhat döntéseket az egyházban? Mit lehet tanulni a keleti keresztényektől, amely közösségek gyakorlatában régóta jelen van a szinodalitás? Mire kell vigyázni, hogy a meghallgató, a különféle véleményekre nyitott egyház eszméje valóban katolikus módon valósuljon meg? Ezekről a kérdésekről tanácskoztak Debrecenben a Görögkatolikus Metropólia székházában.

Szinodalitás magyarul – ez volt a címe annak a konferenciának, amelyet a Megujul.hu és az Egyházi Fejlesztők szerveztek március 1-jén, együttműködésben a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolával és a vatikáni szinódusi főtitkársággal. Az Erdő Péter és Német László bíborosok fővédnökségével megvalósuló esemény célja volt, hogy a világegyházban zajló szinodális folyamat Magyarországon is egyre nagyobb teret nyerjen. A zászlóbontó kezdeményezés ezután országjárásra indult, és első állomásként múlt szombaton Debrecenben tartotta meg helyi tanácskozását.

Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita és csapata társszervezőként fogadta a résztvevőket a metropólia székházában.

„Hogy a szinodalitás magyarul is megszólaljon”

– fogalmazta meg a házigazda dióhéjban az összejövetel célját. A résztvevők híven leképezték az egyház sokszínűségét. Világi hívők, szerzetesek, római és görögkatolikus papok, felszentelt és laikus teológusok mellett jelen volt Szocska Ábel és Orosz Atanáz görögkatolikus püspök is. Az eseményre videóüzenetetet fogalmazott meg Pál József Csaba temesvári római katolikus püspök, köszöntését küldte Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye vezetője, és Fekete Károly tiszántúli református püspök is szeretett volna jelen lenni, de végül egy halaszthatatlan program elszólította.

„Ha nem tudtam volna részt venni a Vatikánban a szinóduson, valószínűleg másként gondolkodnék a kérdésről” – árulta el a résztvevőknek Kocsis Fülöp. Ezzel megerősítette mások tapasztalatát is, hogy mivel a szinodalitásra nehéz minden vonatkozásra kiterjedő meghatározást adni, jó, ha ki-ki személyes tapasztalatot szerez róla, és a „gyakorlatban tanulás” módszerével igyekszik megismerni a lényegét. És milyen is a szinodális egyház? Beszélgető, meghallgató, a különféle véleményekre figyelő közösség, mely szakít a klerikalizmussal; ahol a laikusok, a nők, az egyház perifériáján élők, köztük az elvált és újraházasodott katolikusok vagy épp a saját nemükhöz vonzódó hívők egyaránt otthon érezhetik magukat. Ezek ugyanakkor csak hívószavak – hangsúlyozta a konferencia több előadója, jelezve, hogy összetett kérdésről van szó, és a jövőben már annak akár kánonjogi érvényű meghatározása is feladatot fog adni, hogy konkrétan és az egyes részterületeken mit értünk szinodalitáson.

A délelőtti előadók a szinodalitás fogalmát többfelől is megközelítették, és rávilágítottak, hogy Ferenc pápa kezdeményezése – melyet utóda, XIV. Leó már az első megszólalásában folytatandónak nevezett – milyen előzményeken nyugszik. Görföl Tibor római katolikus teológus felhívta a figyelmet, hogy a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai nem tartalmazzák ugyan magát a kifejezést, de az 1962 és 1965 között tartott tanácskozás számos elgondolása ebbe az irányba mutatott. Közéjük tartozik az Isten népe koncepció, a helyi és az egyetemes egyház viszonyának meghatározása, a püspöki szinódus intézménye, a laikusok részesedése Krisztus papi, prófétai és királyi tisztségében, a helyi zsinatok, illetve a püspöki kollegialitás.

Sőt, az előadó szerint már a 16. században a szinodalitáshoz hasonló gondolatok fogalmazódtak meg Loyolai Szent Ignác jezsuita rendalapítóban, aki a következő tanácsokkal látta el a korabeli egyházi zsinaton részt vevő társait:

„Nem sietnék beszélni, de fáradhatatlan figyelemmel és higgadtan hallgatnék, hogy be tudjam fogadni és meg tudjam ismerni beszélgetőtársam gondolatait, érzéseit és szándékait, és jobban tudjak válaszolni vagy hallgatni.”

„Amikor a zsinaton felmerülő vagy egyéb kérdésekről van szó, akkor hozzunk elő érveket mindkét oldal javára, hogy ne mutassuk magunkat olyannak, mint aki görcsösen ragaszkodik a saját ítéletéhez. Törekedjünk arra, hogy senkit se hagyjunk elégedetlenül.”

„Nem tekintenék senkit sem tekintélynek, különösen, ha az illető magas rangú, kivéve, ha már alaposan átgondoltam a kérdéseket. Mindenkié lenni, de senkiért sem rajongani.”

„Ha a vitatott kérdést oly pontosan kifejezik, hogy az ember nem tud hallgatni, és nem szabad hallgatnia, akkor a lehető legnagyobb nyugalommal és alázattal mondja el véleményét, és így fejezze be: fenntartva egy esetleges jobb vélemény lehetőségét.”

Görföl Tibor ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szinodalitással kapcsolatban többekben bizonytalanság vagy éppen bizalmatlanság él, sőt egyesek számára a kifejezés már-már szitokszóvá vált. Ezekre az aggályokra szerinte figyelemmel kell lenni, hiszen vannak, akik joggal tartanak attól, hogy a szinodalitás parttalanná váló egyházi reformok „trójai falova” lehet, és például a nők szerepvállalásának erősítése a pappá szentelésük előtt is megnyitná az utat.

A történelmi előzményekről szólva Pál József Csaba temesvári püspök emlékeztetett: amikor az 1980-as években II. János Pál pápa az új evangelizációról beszélt, bár a szót ő sem használta, ugyancsak szinodális gondolatokat fogalmazott meg. Ahogy a lengyel egyházfő is szorgalmazta, Isten népe az evangelizációnak ne tárgya, hanem alanya legyen;

a pápától a hétköznapi hívőkig mindannyian a Lélek munkatársai vagyunk, együtt járunk az úton.

A püspök szerint nem véletlen, hogy Jézus is kettesével küldte tanítványait a világba: mert ha hiteles módon működünk együtt a misszióban, akkor már maga a köztünk lévő kapcsolat is tanúságot tesz a keresztény hitünkről. „Amit megtehetsz másokkal együtt, ne tedd egyedül” ‒ árulta el Pál József Csaba a munkamódszerét, majd hangsúlyozta, hogy az imádság mennyire lényegi eleme volt a vatikáni szinodális tanácskozásoknak; a résztvevők nem csupán felvezetőként fohászkodtak a Lélek vezetéséért, hanem a megbeszéléseken rendre megálltak, és Isten elé vitték az addig elhangzottakat.

„A szinodalitás a lelki megújulás és a strukturális reform útja, hogy az egyház mind jobban részt vevőbb és misszionárius legyen, hogy tudjon együtt járni minden emberrel, Krisztus világosságát sugározva” ‒ online előadásában Török Csaba római katolikus pap, az esztergomi bazilika plébániai kormányzója a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlés záródokumentumának iménti gondolatával világította meg a konferencia témájának lényegét. Ő is hangsúlyozta, hogy Isten népe aktív alanyként jelenjen meg a szinodalitásban, hozzátéve: hosszú folyamatról van szó, és számos kérdés még tisztázásra vár. Miközben teológusként látja a Ferenc pápa által elindított kezdeményezés történelmi jelentőségét, gyakorló plébánosként azt is tapasztalja, hogy milyen sok gyakorlati szempont merül fel a témával kapcsolatban.

Szabó Péter görögkatolikus kánonjogász előadásában részletesen taglalta, hogyan működik a szinodalitás gyakorlata a keleti egyházakban, és az mennyiben más, mint a római rítus világában. Míg az ortodoxiában a törvényhozás, a püspökválasztás és a liturgikus könyvek jóváhagyása kérdésében ez a fórum döntési jogkörrel bír, a latin közösségben inkább konzultatív szerepe kezd formálódni. A szakember részletesen ismertette a keleti kánonjogot, melyben olyan kitételek is szerepelnek, hogy ha valamely egyházi gyakorlatban a Szentlélek működése ismerhető fel, akkor azt a püspöknek jogerőre kell emelnie ‒ szemben a nyugati egyház vonatkozó paragrafusaival, melyek ezt nem írják elő a főpásztor számára.

Ahhoz, hogy a szinodalitás magán a konferencián is megvalósuljon, a program délután a beszélgetés a Lélekben módszerének alkalmazásával folytatódott. A résztvevők 4-6 fős csoportokban, választható témákban osztották meg gondolataikat, és gyakorolták az ítélkezésmentes meghallgatást, mások szempontjainak figyelmes mérlegelését.

A csoportbeszélgetések témái is sokatmondóak voltak:

• Sokféleség az egyházi közösségekben

• Prófétai hang az uralkodó kulturális mintákkal szemben

• Nyitottság az újra, és Isten akaratának közös keresése

• A találkozási kultúra előmozdítása, valószínűtlen barátságok, életképes kapcsolatok 

• Az egyház fele: a nők egyházi jelenléte, szerepeik

• Tekintély és szolgálat

A sorozat a tervek szerint még idén folytatódik: a következő állomás Szeged, de Kaposvár és Pécs is a tervek között szerepel.