Szinodalitás magyarul – egy lélekemelő nap az egyház megújulásának jegyében

Milyen mértékben nyert teret hazánkban Ferenc pápa álma a beszélgető, meghallgató egyházról? Mennyiben látnak partnert egymásban püspökök, papok, szerzetesek és világi hívők? Merre lehet a megújulás útja? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a „Szinodalitás magyarul” című konferencia március 1-jén a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Szőnyi Szilárd beszámolója.

Mit jelent a szinodalitás, ez a magyarul nehézkesen hangzó kifejezés? Alighanem azt, ami a témáról szóló március 1-jei konferencián történt a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Apostoli nuncius, bíboros, püspök, pap, szerzetes, férfi és női teológus, világi hívő szeretetteljes és derűs együttlétét, ahol a résztvevők őszintén kíváncsiak a másikra, és figyelmesen, ítélkezésmentesen hallgatják meg egymást. Ahol nem kérdőjelezik meg a hierarchia létjogosultságát, de mindenki úgy érezheti, számít a sajátos élettapasztalata, véleménye. Ahol a közönségben a Magyar Katolikus Egyház színe-java képviselteti magát: közösségek, rendek, lelkiségi mozgalmak tagjai, vezetői, a résztvevők között két református lelkész vendéggel. Amely körben nyilvánvalóan nem mindenki gondol egyet az egyház feladatáról, megújulásáról: némelyek a progresszívnek mondott irányzatot képviselik, mások óvatosabban, talán megfontoltabban haladnának. És amely alkalmon a két csoport tagjai egy kiscsoportban alkalmasint egymás mellé kerülnek, és a megosztás testvéri légkörében, a „párbeszéd a Lélekben” módszertan alapján gyakorolják az őszinte érdeklődést a másik iránt, anélkül, hogy eltagadnák a különbségeiket.

Felütésként Fehérváry Jákó OSB, a Sapientia rektora az „egyházképes litánia” néven felvezetett imában többek között így fohászkodott, együtt a résztvevőkkel: „Szolgáló egyházadban/a kilépő egyházban/a tábori kórházban/intézmény és karizma egyházában/oratórium és laboratórium egyházában – tegyél munkatársaiddá minket. (…) Közösségek közösségében/törékenyek társaságában/a küzdő egyházban/a testvérek egyházában – Jézus, tarts meg minket. (…) A Te barátaid egyházába/az irgalom helyére/a vámosok és bűnösök egyházába/befogadó közösségbe – Urunk, fogadj be minket.” Az egybegyűltek egyúttal imádságos szeretettel gondoltak a nagybeteg Ferenc pápára, aki a szinodalitás folyamatát 2021-ben elindította. Az egyházfő válságos egészségi állapota árnyékként nehezedett az előkészületekre, de a szervezők úgy gondolták: bárhogyan alakul is, minden bizonnyal ő is azt szeretné, hogy örökségét vigyük tovább.

A Szinodalitás magyarul című tanácskozást szervező Egyház2030 és a Megujul.hu szellemi műhelyei a házigazda Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolával közösen azt tűzték ki célul, hogy a témáról 2023–2024-ben tartott püspöki szinódus befejeztével hazánkban is elinduljon/folytatódjon a közös gondolkodás az egyház megújulásáról. Ehhez elnyerték a vatikáni Püspöki Szinódus Főtitkárságának támogatását, és a testület altitkárát, Nathalie Becquart nővért előadóként köszönthettük a rendezvényen. A fővédnökséget pedig Erdő Péter és Német László bíboros vállalta, ezzel is jelezve: bár a kezdeményezés világi oldalról érkezett, a szervezők az egyház megújulását a főpásztorokkal egyetértésben szeretnék képviselni.

A mindenféle protokollt nélkülöző, vidám pillanatokkal tarkított konferencia testvéries közegére jellemző, hogy a szünetekben minden további nélkül meg lehetett szólítani nunciust, bíborost, vatikáni díszvendéget, és elmondani neki, kit milyen kérdések feszítenek, ki minek örül, illetve hol fáj az egyházi élet. Mindehhez hozzájárult, hogy a tanácskozás főszervezője-házigazdája, az Egyházi Fejlesztők csapatának vezetője, Gulyás Péter a nap elején játékos módon alapozta meg a hangulatot. Megkérte a résztvevőket, hogy álljon fel, aki az esztergom-budapesti főegyházmegyéből, majd aki máshonnan, határon innen vagy túlról érkezett, aki szerzetes/pap, illetve lelkiségi mozgalom képviselője. Végül azokat szólította meg, akik az egyház perifériáján érzik magukat – és a kérdésre négyen fel is emelkedtek.
Amint a csoportbeszélgetésekben kiderült, a peremhelyzetüket vállalók között volt testi fogyatékkal élő résztvevő, illetve a meleg keresztényeket tömörítő Mozaik LMBT keresztény közösség tagja. A jelenet szépen illeszkedett az előadásokon többször is hangsúlyozott gondolatba, hogy a társadalom számkivetettjei – köztük a szegények vagy a menekültek – mellett jobban kellene figyelni azokra, akik helyzetük miatt nem érezhetik otthon magukat az egyházban, például az elvált és az újraházasodott katolikusokra. Amint pedig Csiszár Klára teológus és mások is hangsúlyozták, jobban kellene ügyelni arra, hogy a nők a férfiakéval egyenrangú szerephez – beleértve a vezetői tisztségeket is – jussanak a keresztény közösségben.

Az előadók közül többen felhívták a figyelmet, hogy az egyházról való közös gondolkodásnak már a keretei mennyire meghatározzák magát a tartalmat. „A forma forradalma zajlik az egyházban: ahogyan leülünk, az ugyanolyan fontos, mint amiről beszélünk” – fogalmazott Gulyás Péter. Ennek alátámasztására a kivetítőn többször is láthattuk a II. Vatikáni Zsinat atyáinak fotóját: csupa bíborost, püspököt és más egyházi méltóságot, amint a Szent Péter-bazilikában frontális módon tartott tanácskozáson egymás mögötti sorokban ülnek. Kontrasztként a tavaly véget ért vatikáni püspöki szinóduson készült fényképet láthattuk, melynek tanúsága szerint a résztvevők – az egyház hivatalos képviselői mellett laikus hívők, férfiak és nők – az együttlét jelképévé vált kerekasztaloknál tanácskoztak a szinodális folyamatról.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a régimódinak ható elrendezés ellenére az 1962–1965-ös vatikáni zsinat nagyon is előremutató határozatokat hozott; olyannyira, hogy teljes körű életre váltásukkal az egyház sok országban a mai napig adós maradt. Ezért is mondhatta a Sapientián rendezett konferencia egyik résztvevője a tanácskozásról készülő videónkban: a Ferenc pápa által elindított szinodális folyamat „a II. Vatikáni Zsinat újraélesztését jelenti”.

Amint az előadók hangsúlyozták, a szinodalitás három pillére a közösség, a részvétel és a misszió. További kulcsszavai pedig dialógus, egyszemélyi döntés helyett/mellett közösségi mérlegelés, átláthatóság, elszámoltathatóság, értékelés, falak helyett hidak építése, csend, megtérés, imából táplálkozó cselekvés. A készséget és a képességet minderre el kell sajátítani, amihez Nathalie nővér a „learning by doing” módszert javasolta, vagyis leginkább azáltal tanuljuk a szinodalitást, ha elkezdjük gyakorolni. Mindebben bátorítást jelenthet, hogy a tavaly zárult püspöki szinódus magyar nyelven is elérhető záródokumentuma nem csupán ajánlások gyűjteménye, hanem a pápai tanítóhivatal részévé vált.

Az előadások és a csoportbeszélgetések után a jelenlévők bepillanthattak a püspöki szinódusok kulisszatitkaiba is, hiszen a legutóbbi vatikáni tanácskozás négy magyar ajkú résztvevője is jelen volt a konferencián. Az ő közvetlen hangvételű, elérzékenyülést és kacagást sem nélkülöző kerekasztal-beszélgetésük tette fel a pontot a sokszínű rendezvényre, amely úgy ért véget, hogy valójában nyitányként szolgált a magyarországi egyházi megújulás gyakorlatias megvalósításához.

Amint a szinodalitás nem egyik pillanatról a másikra valósul meg, hanem hosszas folyamat, úgy a szombati tanácskozás sem szeretne egymagában állni, ezért a szervezők idén és jövőre több magyarországi egyházmegyében is „mini szinódust” terveznek a témában. Emellett a napokban indult el az a plakátkampánnyal kiegészülő felmérés, amelyben a Szemlélek Alapítvány arról kérdezi a hazai keresztény hívőket, mit gondolnak az egyházról, és miben látnák a megújulás zálogát.

 

 *  *  *

A konferencia előadói és résztvevői:

• Nathalie Becquart nővér, a vatikáni Püspöki Szinódus Főtitkárságának altitkára,
• Michael Wallace Banach apostoli nuncius, a Szentszék magyarországi nagykövete,
• Német László bíboros,
• Varga László kaposvári püspök,
• Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök,
• Fehérváry Örs Jákó OSB, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora,
• Csiszár Klára teológus,
• Görföl Tibor teológus,
• Guba András piarista szerzetes,
• Szabó Péter kánonjogász,
• Gulyás Péter, az Egyházi Fejlesztők vezetője.

A tanácskozáson 13 egyházmegye, 14 szerzetesrend és 11 lelkiségi mozgalom képviseltette magát. A 200 regisztrálóból 144 laikus, 20 pap, 25 szerzetes, öt állandó diakónus volt, és két református lelkésznek is örülhettünk. A részletes program ezen a linken érhető el. Az előadások felvételének összefoglaló videóját és a jelenlévők személyes vallomásait YouTube-csatornánkon hamarosan elérhetővé tesszük.

 

 *  *  *

A résztvevők visszajelzéseiből:

„Nagy várakozással érkeztünk és nem is csalódtunk. Az ilyen alkalmak reménnyel töltenek el, hogy van erő és készség az Egyházban a megújulásra, az evangéliumi életre törekvésre, Isten és a másik ember meghallgatására, befogadására.”

„Köszönjük a tegnapi nap sok-sok élményét, és reméljük hosszú távú sikerét. Köszönjük, hogy együtt lehettünk, kívánunk a jövőre nézve sok hasonló eredményes szervezést és ennek a visszaigazoló örömeit is.”

„Gratula az egészért, na meg köszönet is, hogy így van mód szolgálni is, s benne lenni abban a sodorban és ügyben a házunk táján, amiben érdemes is, adhatunk is, s evvel együtt ajándék. Szumma: köszönet!”

„Gratulálok a szombati konferencia szervezéséhez, remek munka volt, köszönöm, hogy ott lehettem. Számomra megerősítő és nagyon hasznos volt. Jók voltak az előadások, jók voltak Péter átkötései, jó volt az első ima, jó volt a hangulat.”

 

(Fotó: Lambert Attila, Magyar Kurír)