A szinodális út folytatódik a temesvári egyházmegyében
A szinodális folyamat megvalósítási szakaszának elindításaként augusztus 25-én tartotta első ülését a temesvári egyházmegye. A Pál József Csaba megyéspüspök vezette találkozón papok és világiak vettek részt több temesi, marosi és hegyvidéki plébániáról. A résztvevők a Szinódus Záródokumentumát vették alapul, és közösen keresték, miként lehet a helyi közösségek életében erősebben megjeleníteni Krisztus jelenlétét, a közösségi összetartozást és a szegények melletti elköteleződést.
A Püspöki Szinódus XVI. rendes közgyűlésének második ülésszaka után elfogadott Záródokumentum alapján a Szinódus Főtitkársága 2025. július 7-én közzétette a „Ösvények a Szinódus megvalósítási szakaszához, 2025-2028” című dokumentumot, amelyet XIV. Leó pápa hagyott jóvá, és néhány alapvető kérdés köré épül: Mi a megvalósítási szakasz, és mik a céljai?
Kik vesznek részt a megvalósítási szakaszban? Mi a feladatuk és a felelősségük? Hogyan kapcsolódjunk a Záródokumentumhoz a megvalósítási szakaszban? Milyen módszerek és eszközök segíthetnek utunk alakításában a megvalósítási szakaszban?
A fent említett dokumentumok és a meghatározott szakaszok értelmében 2025. augusztus 25-én, a temesvári Püspökségen tartották az egyházmegyei szinodális csoport első találkozóját, amelyen Pál József Csaba megyéspüspök elnökölt. A résztvevők a temesi, a marosi és a hegyvidéki főesperességekből érkeztek. A munkacsoport tagjai papok és világiak az alábbi plébániákról: Karánsebes, Csák, Kisiratos, Arad-Séga, Perjámos, Krassócsörgő, Temesvár I. – Belváros, Temesvár II. – Gyárváros, Temesvár III. – Erzsébetváros, Temesvár IV. – Józsefváros és Temesvár IX. – Marienheim. A szinodális folyamat új szakaszát – a megvalósítási fázist – Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök koordinálja.
„Együtt kell újraértékelnünk életünk különböző területeit, valamint pasztorális és adminisztratív tevékenységeinket. Ebben a munkában a Szinódus Záródokumentuma lesz a munkadokumentumunk.
Ez nem csupán ajánlás, hanem az Egyház Tanítóhivatalának hivatalos dokumentuma, amelyet közösen kell tanulmányoznunk és megvitatnunk, azzal a szándékkal, hogy megértsük, mit tudunk megvalósítani és gyakorlatba ültetni a saját területünkön”
– fogalmazott Pál József Csaba megyéspüspök.
Ezt követően a résztvevők személyes gondolataikat osztották meg négy alapvető kérdésben, amelyek célja, hogy ösztönözzék a közösségi életben való megkülönböztetést és elköteleződést: Mit tehetünk ott, ahol élünk azért, hogy egyre több ember tudatosítsa a Feltámadt Krisztus jelenlétét? Hogyan segíthetjük azokat a megkeresztelteket, akik az Eucharisztiában Krisztus Testével táplálkoznak, hogy felismerjék: együtt ők maguk is Krisztus Testét alkotják? Ennek következtében, közösségként, mint Isten népe, hivatásunk, hogy hirdessük és tanúságot tegyünk az üdvösség örömhíréről. – Hogyan válik ez egyre valóságosabbá Isten népének életében? Isten szívében a szegények kiváltságos helyet foglalnak el. Mit tehetünk azért, hogy közösségeinkben és szívünkben ők is kiváltságos helyet kapjanak? Hogyan élhetünk a szegényekért?
Néhány alapvető gondolat került előtérbe:
– A közösség legyen olyan, mint egy nagy család, amelyet a hit és a kölcsönös támogatás egyesít.
– A hit tanúságtétele az evangélium mindennapi életben való megélésén keresztül.
– A rászorulók felismerése nemcsak anyagi, hanem lelki értelemben is – betegek, magányosak, kirekesztettek.
– Konkrét módszerek keresése ezeknek az embereknek a támogatására és segítésére, a keresztény szolidaritás szellemében.
A résztvevők megállapodtak, hogy 2026 őszéig havi rendszerességgel találkoznak, amelyeket különböző pasztorális csoportoknak szentelnek: az ifjúság- és családpasztoráció, a megszentelt életet élő személyek, a papi szenátus tagjai, esperesek és főesperesek, a pasztorális bizottság és az egyházi mozgalmak tagjai, a plébániák kis csoportjainak felelősei a plébánosokkal együtt, hitoktatók, akolitusok, diakónusok és diakónus jelöltek.
