Növekedjünk a tanítványságban! – beszélgetés Pál József Csaba püspökkel
„Megtapasztaltuk a Szentlélekben való beszélgetést: mit jelent szeretettel hallgatni a másikat, a különbözőségeket befogadni, vagy bátran elmondani a saját véleményemet, azt, amire a Szentlélek indít” – vallja Pál József Csaba temesvári megyéspüspök. Arról, hogy mit jelent számára a krisztusi közösség, hogyan indult el a szinodalitás útja a Bánságban és mit adott papi életéhez az egység lelkisége, az Új Város Online készített vele interjút.
(…) Amikor tavaly a szinódus második szakaszára készültem, a munkadokumentum 89. pontjában azt olvastam, hogy sokat kell tennünk azért, hogy a plébánia „közösségek közössége” legyen. Elgondolkodtam azon, hogy én, mint püspök, mit tehetek ezért, mikor nekem nincs egy plébániám, ugyanakkor mindenik plébánia valahogy hozzám is tartozik. Arra gondoltam, hogy megnézem, mi az, ami jelenleg létezik! Elmentem a plébánosokhoz, megkérdeztem, milyen közösségeik vannak. Két-két plébánia közösségvezetőit összehívtam, és így 24 találkozón eddig 500 emberrel találkoztunk.
(…)
Beszélgetésünk elején a szinódus egyik dokumentumát idézte. Megváltoztatott-e valamit a hozzáállásában a szinódus vatikáni ülésein való részvétel tapasztalata?
Több szinten. Az estéken, amikor kimegyünk, hogy egy-egy plébániaközösség vezetőivel találkozzunk, az a szép, hogy mindenkit végighallgatunk. Ez hatalmas élmény nekik, mert nem szokták meg. Általában ha valaki két-három szót szól, egy másik valami okosat mond rá. Itt nem így történik, mindenki sorjában beszél, és végighallgatjuk, próbáljuk, próbálom szeretettel hallgatni őket. Ez időbe kerül, de nagy élmény nekik, hogy meghallgatják őket, nemcsak a püspök, hanem a többi társaik is, két-három plébánia közösségvezetői. Rácsodálkoznak, hogy a plébánián az a valaki így vagy úgy tesz. Nekik nagy kincs a kis közösség ajándékainak közösbe tétele. Épp most olvasom a szinódusnak a rendelkezéseit…
(…)
Mi valósulhat meg ebből a helyi egyházainkban?
Nagyon vártam már, hogy a szinódusnak a most megjelent újabb rendelkezései kijöjjenek, mert ezekkel a csoportokkal szeretnék elindulni most erősen, meghívni őket a csoporttagjaikkal együtt arra, hogy beszélgessék át a szinódus témáit.
Két dologra kértem meg őket első fázisban:
Egyik, hogy bármilyen típusú a közösség, ők maguk – a vezetők – legyenek Krisztus tanítványai, és erre segítsék a többieket is. Nekünk nem egy aktivitásban, mindenféle struktúrában kell elvesznünk, legyen az karitatív, énekkar, bibliakör… hanem Jézus Krisztushoz igazodni. Afelé irányuljon a tekintetük, hogy mit kérne Krisztus: legyenek hasonlók Krisztushoz. Növekedjenek az Ő gondolatvilágában, tetteiket az Ő tetteihez hasonlítsák. Ezért a bibliakörök egy első számú segítség, ha ott jól hallgatják az Isten szavát. De a szeretetet gyakorolhatják akár egy karitatív tevékenységben is, hogy „Krisztus most hogyan tenné helyettem”, vagy „éppen Krisztusnak teszem azt, amit teszek”.
A tanítványságban növekedni kell. Másképpen megvan a veszély, hogy megállunk valahol, hogy mi vagyunk egy csoport, jól érezzük magunkat, bográcsozunk, jól megvagyunk és kész…
A másik, amire meghívtam minden vezetőt, hogy válasszon ki maga mellé egy helyettest. Így személyesebben foglalkozik valakivel, jobban átadja neki, hogy ha ő már valamiért nincs, akkor valaki továbbvigye a csoportot.
Írtam egy 30 oldalas szöveget a közösségvezetés lelkületéről, a közösségvezető személyéről… lefordítottam románra is, és most az első részt – röviden, mert különben nem olvassák el – elküldtem a huszonnégy csoportnak Whatsappon. Mindegyik kisebb régiónak van külön Whatsapp csoportja, de van egy közös is. Reagáltak is rá úgy harmincan.
(…)
Mit tanácsolna nekünk és mi az, ami püspök atya különösen a szívében hordoz, miért imádkozzunk?
Azért, hogy az egyház közösség legyen, Krisztusra épült, igazi, evangéliumot élő közösség. De ha azt mondom, hogy Krisztus a központ, akkor elmondtam mindent. Ilyen legyen az egyház, ilyen közösségekből álljon.
És legyen bátorságunk kevéssel dolgozni, kis közösséggel. Jézus mennyire bátor volt: tizenkét emberre rábízta az egyházat, pedig törékenyek voltak ők is!
Ma is az Ő kegyelmével dolgozunk. Mert ha kevesen vannak, akkor ezt hallani: „hát miért nincsenek?”, és „hol vannak?”. De ott az a három-négy, az az öt ember, akkor őket miért nem viszem mélyre, miért nem hozom össze Krisztussal, hogy boldog keresztények legyenek?
Tehát Krisztusra épült szeretetközösségekből álljon az egyház, a plébániák, az egyházmegye!
