Német László: A bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel
A Vatikánban érte a hír a Megújul.hu nagykövetét, hogy Ferenc pápa a legközvetlenebb tanácsadói közé választotta. Első magyar interjúját szintén a katolikus egyház szívéből adta a belgrádi érsek.
– Hogyan jutott el hozzád a hír, hogy a te neved is szerepel a 21 újonnan kinevezett bíboros listájában?
– A szobámban voltam egy déli séta után, és nagyjából húsz perccel tizenkettő óra után érkezett az első gratuláló SMS egy brüsszeli ismerősömtől, mondván, „sokkal több feladatod lesz”. Nem igazán értettem, miről is van szó, ám egy percre rá már hárman is hívtak egymás után, hogy gratuláljanak, és akkor kezdett valami derengeni. Gyorsan ránéztem a vatikáni médiára, de már befejeződött a pápai beszéd. Visszakerestem a videóban a bejelentést, és tényleg ott volt, ahogy a pápa bejelentette a nevemet. Addigra már a Megújul.hu másik nagykövete, Csiszár Klára is felhívott, hogy neki pedig Schönborn bíboros médiareferense jelezte a hírt. Ebből is látszik, hogy bennünket nem értesített előre a pápa, és tudom a többi kinevezett új bíborostól is, hogy mindenki nagyon meglepődött. De Ferenc pápa a meglepetések embere, és tudjuk, hogy az utóbbi időben, a bíborosi kinevezések esetén a neveket „csak” felolvassa a Szent Péter téren. Amikor kezdtem felfogni, mi is történt, nem szégyellem, de elkezdtem könnyezni – nagyon meghatódtam. Azért ez nem mindennap történik meg az emberrel.
– Magáról a jelenleg zajló püspöki szinódusról nem tudunk most beszélgetni, hiszen a Szentszék médiacsendre vonatkozó kérését tiszteletben tartjuk. Annyi azonban elmondható, hogy napirenden van a katolikus egyház fókuszváltása az eddigi európai dominancia felől más kontinensek, különösen a déli félteke irányába, ami az új bíborosok kiválasztásánál is érzékelhető. Miután néhány nap már eltelt a bejelentés óta, talán volt időd átgondolni, miért esett rád a választás európaiként, ráadásul olyan magyarként, aki egy másik ország, Szerbia egyik főpásztora. Szerinted mit üzenhet ezzel a pápa?
– Megvallom őszintén, nem tudom a választ, és nem hiszem, hogy meg fogom tudni valaha. Tény, hogy sokan próbálják értelmezni az újonnan kinevezett bíborosok listáját, rengeteg dolgot lehet ebből kihozni, sokféle nézőpont létezik. Látod, amit te is mondtál, hogy én magyarként Belgrádban szolgálok, ez is már egy olvasata a pápai döntésnek. Én belgrádi érsek vagyok, és abból indulok ki, hogy Ferenc pápa azt szerette volna, ha az egyik új bíboros a belgrádi érsek lenne. Nem tudom, ő tudja-e, hogy magyar vagyok. Ez szerintem nem befolyásolta a döntést, de a bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel.
Gondolom, a szinódusi folyamatban való aktív jelenlétem számít. Az új bíborosok közül sokan vagyunk itt a szinóduson már második éve.
A Covid-járvány előtt pedig az akkor általam püspökként vezetett Nagybecskereki Egyházmegyében lefolytattunk egy egyházmegyei szinódust – tehát mondhatni már azt megelőzően, hogy a pápa elindította volna a világegyház szinodális megújulását, mi már Nagybecskereken tanultuk, hogy mi is volna ez. Az egyházmegyék hatvan százaléka világviszonylatban még nem tartott egyházmegyei szinódust. Itt mi büszkék lehetünk, hiszen a Belgrádi Főegyházmegye is túl van már az egyházmegyei szinódusán. Belgrádnál maradva nem feledkezhetünk meg a szerb ortodox egyházzal való kapcsolatról, és arról a szerető törekvésről, amit Ferenc pápa a keresztények egységének előmozdításáért tesz. Nagyon hálás vagyok azért, hogy belgrádi érsekként testvéri kapcsolatom van ortodox testvéreinkkel, és külön köszönöm Porfirije pátriárkának azt a testvériséget, melyet irántam tanúsít. Természetesen ha elolvasnánk a horvát, a szerb lapok kinevezésemre adott értelmezéseit, rengeteg politikai eszmefuttatással találkoznánk: vannak, akik örülnek, vannak, akik nem. Én a sokszínű katolikus egyház tagja vagyok, amely nem kirekeszt, megbélyegez, hanem értékeli a sokszínűséget. Ferenc pápa is legfeljebb egyházpolitikában gondolkodik, nem igazodik az általános, mindennapi politikai logikához.
– Megosztottál egy videót a közösségi médiában, ahol kifejezed a háládat a sok kedves köszöntésért, gratulációért. Magyar egyházi vezetők részéről kaptál-e valamilyen jelzést, egyáltalán elérnek-e téged most a püspöki szinóduson?
– Sokan! Eljutottak hozzám olyan gratulációk, amelyek ismerősöktől, munkatársaktól, rokonoktól jöttek. Mindet fogadni sem tudtam, hiszen a legtöbben fel akarnak hívni, s természetesen lehetetlen felvenni az összes hívást. Azoknak is kifejezem a köszönetemet, akikkel nem tudtam közvetlenül beszélni. A bejelentés napján 13 óra után pár perccel felhívott Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása, és szeretettel gratulált, minden jót kívánt. Ez nagyon fontos számomra. A magyar főpásztorok közül mások is megkerestek, és kedvesen, szeretettel gratuláltak. Nem tudok most hirtelen mindenkit felsorolni, de köztük van Ternyák Csaba egri érsek, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspök, és Beer Miklós püspök is, aki velem együtt ugyancsak elkötelezett támogatója a szinodális megújulásnak. Még nem vettem észre, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia vezetése részéről bárki keresett volna, pedig közel két évig én voltam a titkára ennek az intézménynek. Mindenesetre sok köszöntést kaptam. De essen szó Szerbiáról is, hiszen Belgrád érseke vagyok:
a szerb államelnök a bejelentés után rögtön hívott, még aznap délután telefonált a miniszterelnök is. A szerb pátriárka épp Montrealban van apostoli úton, onnan küldött egy fantasztikusan szép üzenetet, több ortodox püspök is gratulált, de külön köszöntött a Horvát Katolikus Püspöki Konferencia,
külön köszöntöttek a horvát püspök barátaim, közöttük eminenciás Josip Bozanić bíboros, zágrábi kiérdemesült érsek, az egész albán püspöki közösség, bolgár, román és boszniai főpásztorok. Mit mondjak: a volt Jugoszlávia és a környékbeli államok kedvessége árad felém, de sok más európai és Európán kívüli országból is folyamatosan kapom a kedves üzeneteket. Aki ember, az ember. Öröm és hála van a szívemben.
– Érsekként érkeztél a most zajló püspöki szinódusra, kinevezett bíborosként fogsz távozni onnan október végén. Mi változik az életedben?
– Egyelőre csak azt tudom mondani, hogy fogalmam sincs. A december 8-án tartandó bíborosi kreációt követően, miután együtt ünnepeltünk a pápával, akkor kapom meg a tituláris templomomat Rómában, és jönnek majd a döntések Ferenc pápa részéről, hogy hol szeretné – ha szeretné – igénybe venni a különböző kuriális irodákban a tapasztalatomat, az együttműködésemet. Ma még fölösleges lenne arról álmodozni, hogy mi vár rám. Két hónapon belül biztos többet fogok tudni a jövőbeli új feladataimról.
– Mit üzennél a püspöki szinódus helyszínéről a magyar olvasóknak?
– Szeretettel üdvözlök minden kedves olvasót. Szerintem fontos lenne, hogy párbeszédbe lépjünk minél többen egymással. Nagyon sok jó dolog van itt, a szinóduson, és nagyon sok jó dolog van Magyarországon is. Olyan jó lenne közelebb hozni a különböző meglátásokat és tapasztalatokat, és közösen leépíteni azt a rengeteg gyűlöletet, félelmet, ami jelenleg Magyarországon uralkodik.
Beszélgetőtárs: Gégény István