Szinodális út vagy szinodális szinódus – mi a különbség?
Látszólag nagyon hasonlít egymásra a két kifejezés, ám nagyon fontos különbséget tenni közöttük. Nézzük, miért nem lehet egy és ugyanaz a szinodális út és a szinodális szinódus!
Nem ritka, hogy a hasonló fogalmakat összekeverjük, de ha a két dolog között nagy a különbség, akkor óvatosnak kell lennünk – különsen igaz ez, amikor a szinodális szinódusról és a német szinodális útról beszélünk. Nyelvtanilag két hasonló kifejezést látunk leírva, viszont két teljesen más fogalomról van szó. Megesik, hogy mi, keresztények sem ismerjük a kifejezések közötti különbséget, pedig egyáltalán nem mindegy, hogy például a szinodális szinódusért vagy a szinodális útért imádkozunk, hogy a szinodális szinódusról vagy a szinodális útról gondolkodunk, vagy hogy melyik milyen változást hoz az életünkben. Tisztázzuk, miről is van szó, ha egyik vagy másik „szinodális” fogalmat halljuk!
Egyenes úton, konkrét cél felé
Kronológiai sorrend alapján vegyük először a német szinodális utat (németül: „Synodaler Weg” vagy „Synodaler Prozess”), amelyet a Német Katolikus Egyház kezdeményezett öt éve, vagyis 2019-ben indította el a Német Püspöki Konferencia (DBK) és a híveket képviselő Német Katolikusok Központi Bizottsága (ZdK). Célja a katolikus egyház szerkezetének és gyakorlatának felülvizsgálata és megújítása, különös tekintettel négy fő területre, amely a hatalom és hatalomgyakorlás az egyházban, a jelenlegi papi életformák, a nők szerepe az egyházban, illetve a szexualitás erkölcse. Alapvetően a Németországban napfényre került szexuális visszaélések botránya ágyazott meg a német szinodális útnak, miközben a nők egyre nagyobb szerepvállalása is sürgető kérdéssé vált a térségben. Érthető, hogy
a helyi egyházi személyek nem akarták tétlenül nézni, ahogy a katolikus felekezet elveszíti hitelességét,
ezért párbeszédet indítottak a német katolikusok körében, hogy megoldásokat találjanak a fenti problémákra. Hamarosan pedig püspökök, papok és laikusok együttesen kidolgoztak egy reformtervezetet. A megvalósítás persze többéves folyamat, amelynek a beteljesülésére még várnunk kell. Az első lépés azon munkacsoportok felállítása volt, amelyek a négy fő kérdéssel foglalkoznak, tehát a párbeszéd elindítása. Ezt követik a híveket közvetlen módon érintő lépések, amikor a reformokat átültetik a gyakorlatba. A német szinodális út még nem ért célba, de már érezni a változás szelét. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mára lényegesen átláthatóbb a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos ügyek kezelése, nyomon követhető az elkövetők felelősségre vonása, növekedett a női vezetők száma, valamint a laikusoknak is nagyobb szerepe van a döntéshozatalban.

Ferenc pápa a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének első ülésszakán. (fotó: Megújul.hu)
Idő kell a változáshoz
Mindezzel szemben a szinodális szinódus 2021 októberében indult, amikor Ferenc pápa bejelentette az összegyházi szinodális folyamat megkezdését. A németországi kezdeményezéssel szemben jelen esetben a világegyházat érintő folyamatról beszélünk, amelyen nemcsak egy ország, hanem számos (a pápa szándéka szerint minden) nemzet, püspök, pap, laikus munkatárs és sok más meghívott képviselő közösen dolgozik. Célja a szinodalitás, vagyis a kirekesztéstől mentes együttműködés és közösségileg megalapozott döntéshozatal előmozdítása az egész egyházban, tehát a szinodális szinódus hatása az egész katolikus egyházra kiterjed. Azért volt szükség erre a kezdeményezésre, mert Ferenc pápa szerint eljött az ideje a szinodalitás előmozdításának. Nem csupán a laikusokról, a nők szerepéről és a szexuális visszaélések elkövetőiről, illetve áldozatairól van szó, hanem minden emberről, aki az egyház tagja. Nem csupán Európában küzd kihívásokkal a katolikusok, de itt kifejezetten tetten érhető a keresztény értékek háttérbe szorulása,
egyre súlyosabb e paphiány, és a közösségek széthullása is bizonyítja, mekkora szükség van a megújulásra.
Az egyháznak együtt kell haladnia a változó világgal, ugyanakkor nem célja versenyre kelni a globális trendekkel, nem is fordíthat hátat a kétezer éves hagyománynak. Ezért van szükség arra, hogy megfontoltan együtt haladjunk a megújulás útján. Ennek céljával rendezték meg 2023 őszén a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének első ülésszakát a Vatikánban, ugyanebből a célból tartják meg 2024 őszén a második ülésszakot, ahol Ferenc pápával együtt püspökök, papok és laikusok ülnek egy asztalhoz. Ahogy közeledünk az őszi eseményhez, egyre tisztábban láthatjuk, hogy a szinodális szinódus esetében ugyanúgy kulcsfontosságú kérdés a nők szerepe az egyházban, a világi vezetők egyre magasabb jelenléte, illetve a marginalizálódott csoportok védelme. Hogy mikor érezzük meg mindennek a hatását? Mikor lesz jelenvaló a gyakorlatban a megújulás a legkisebb magyar faluban is? Erre alighanem még évtizedeket kell várnunk. Addig is, az iránymutatás egyre nyilvánvalóbb, a bekapcsolódás lehetősége nyitott, a megújulás szándéka adott.
Egy nyelvet beszélünk?
Két külön fogalom, két külön folyamat. Az egyik egy ország elszánt küzdelmét mutatja be az egyházi élet fennmaradása érdekében, a másik az egész világot érinti. Egy közös biztosan van bennük, amely nem más, mint a megújulás utáni vágy. Csupán néhány éve beszélünk erről a vágyról, de már régóta érezzük a szükségét, ezért itt az ideje annak, hogy megértsük és befogadjuk a szinodalitás legfőbb üzenetét: együtt haladunk, nem egymás mögött, hanem egymás mellett, de mindig Jézus vezet minket, nem pedig a félelem, a hatalmi struktúrákhoz való ragaszkodás és egyéb önző vágyak.
A cikkben elhangzott információkért a szerző köszönetet mond Csiszár Klárának, a linzi katolikus egyetem rektorhelyettesének.