szinodalitás Archívum

Tag Archive for: szinodalitás

Szenvedély, bátorság, humor – a Szinodalitás magyarul konferencia a résztvevők szemével

Arra kértük az egyházi megújulás témájában március elején tartott rendezvény több száz fős közösségét, értékeljék a négy szervezet által közösen megvalósított programot.

Az Erdő Péter és Német László bíborosok fővédnökségével rendezett konferenciának az volt a küldetése, hogy közelebb hozza a magyar keresztényekhez a 2021–2024 között zajlott szinodális folyamat által felszínre hozott gondolatokat, valamint az ezek alapján a püspöki szinóduson meghozott döntéseket. A kimagasló érdeklődéssel kísért eseményről itt olvasható képes beszámolónk, és két olyan videós összeállítást is készítettünk, amelyekben a jelenlévők fogalmazzák meg saját szavaikkal, mit jelent számukra a szinodalitás kifejezés, illetve milyen egyházról álmodnak.

A négy szervező – a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, az Egyházi Fejlesztők, a Megújul.hu, valamint a Püspöki Szinódus Titkársága – összefogásával létrejött találkozót követően arra bátorítottuk a résztvevőket, hogy aki szívesen bekapcsolódna a márciusi konferenciával elindított gyakorlatias programsorozatunk fejlesztésébe, küldjön írásos visszajelzést számunkra. Az alábbiakban ezekből a reflexiókból adunk közre egy összefoglalót. A pozitív visszajelzések mellett kritikai észrevételek is érkeztek – hálásak vagyunk minden üzenetért!

„Szakmailag nagyon magas szintet ért el a konferencia. Mind a kiválasztott előadók személye, a nyomtatott munkafüzet. Klassz volt. Legyen még sok hasonló rendezvény.”

„Egyetlen negatívum, hogy az angol nyelvű előadás nagyon hosszú volt.”

„Igazi közösségi élmény volt, minden szervezőnek köszönöm minden percét, amit ez ügyben tett.”

„Nekem reményt adott, hogy a szinodalitás valósága, üzenete, tartalma megjelenhetett ezen a konferencián, a magyar egyház itt-ott-amott klerikális életében. Az igazi munka csak most kezdődik, hogy ez a magvetés növekedni tudjon és legyenek elkötelezett lelkek, akik ezt az igen komplex munkát tovább viszik a hit erejével és azzal a küldetéstudattal, hogy Isten ezt kéri a 3. évezred egyházától.”

„Jól szervezett volt a konferencia, az információ is jól áramlott. Esetleg a délutáni beszélgetéseknél a helyszínek megtalálását lehetett volna még gördülékenyebbé tenni.”

Amiről szívesen hallottak volna többet a résztvevők:

„Hogyan jelenik meg mindez egy plébános és a hívek viszonyában, hiszen püspökökkel alig találkozunk az életben, plébánosunkkal hetente akár többször is. S ezen a szinten történik a legtöbb esemény.”

„Konkrét gyakorlati tippek a konkrét kisközösségek, plébániai közösség életére vonatkozóan.”

„A szinodalitás konkrét jövője Magyarországon. Jó látni, hogy vannak, akik több szinten élik és gyakorolják a szinodalitást. Nem volt látható, hogy a puszta tényen túl, hogy megvolt ez a találkozás, mi lesz az ott történtek távlata.”

„Hogy mi ez az ellenállás a szinódussal kapcsolatban Magyarországon.”

„Ebbe az időbe ennyi fért és az is tömény volt.”

Az egyes előadásokról és a kerekasztalról is volt véleménye a szemmel láthatóan bevonódott közösség tagjainak:

„Mindegyik tetszett, mert mindenkiben ott volt a szenvedély, a tűz, a szinodalitás iránti elköteleződés, ezen túl a könnyedség, a jó humor, és az, hogy az előadó egy volt közülünk: közvetítő, aki átadott valamit a saját szinodális létéből, és ezzel nyomott hagyott a hallgatóságban.”

„Minden előadás, megszólalás érdekes, szép volt. Nekem különösen Német László (egyszerű, élményszerű személyes hang), Csiszár Klára (sok értékes magával ragadó kép, lényegi dolgok, az újdonság kiemelése) és Fülöp atya üzenete tetszett. Értékes volt Varga László püspök úr hazai tapasztalata!”

„Az őszinte, egyenes légkör hitelessé tette a megszólalókat. A humor oldotta a hangulatot és segítette a figyelem fenntartást.”

„Inkább érdekességnek volt jó a kerekasztal, de persze arra nagyon alkalmas volt. Engem érdekeltek volna a szinódusi folyamat további részei.”

„Valóban élményekről volt szó, és nem elméletről. Jólesett.”

„Fontos, bátor, belekérdezős kérdések, őszinte, időnként bevállalós válaszok. Köszönjük!”

„A kerekasztalban tetszett a személyes hangvétel. Hiányzott még néhány konkrét tapasztalat.”

A konferencia során kiscsoportos formában minden résztvevő kipróbálhatta a „Párbeszéd a Lélekben” módszert. Erről így vallottak a visszajelzők:

„Sokszínű megosztás volt, az időminimum miatt kapcsolódási lehetőség nélkül.”

„Jó volt, hogy kevesen voltunk. Intenzív volt és gondolatébresztő. Jó ötlet volt a képeslap!”

„Különleges élmény volt megtapasztalni azt, hogy együtt, azonos esélyekkel és a másikat tisztelettel hallgatva tudtunk gondolkodni.”

„A rendelkezésre álló idő kevés volt ahhoz, hogy a résztvevők megérezhessék a Párbeszéd a Lélekben új ízét.”

„Gazdag, színes beszélgetés volt, jók voltak a kérdések, mindenki figyelmesen hallgatta a másikat és mindenki betartotta az időkeretet, így lehetőség volt, hogy több körben is megszólaljunk.”

„A meghallgatás kultúráját élhettük meg mint kísérletet.”

És hogyan tovább?

„Bátorság! A türelem paraméter többször is előjött. Nem véletlen, egy kultúraváltásról van szó, az pedig nem megy máról holnapra.”

„Nagyon jó lenne egy gyakorlati segédletet készíteni a »Párbeszéd a Lélekben« módszerről, hogy azt használni lehessen helyi közösségek összejövetelein. Ezen kívül nagyon hálás vagyok, hogy megszerveztétek, óriási szolgálatot tettetek az egyháznak ezzel!”

A „Szinodalitás magyarul” programsorozat a mini szinódusok eseményeivel folytatódik tovább:

legközelebb 2025. június 7-én lesz ilyen összejövetel, a helyszín Debrecen, a házigazda a Hajdúdorogi Metropólia.

Ennek a találkozónak az előkészületeiről hamarosan részletesen is hírt adunk a Megújul felületén.

Fotók: Lambert Attila/Magyar Kurír

Örömhír: gyakorlatias útmutató fogja támogatni a szinodális megújulást

Ennek részleteiről tartott megbeszélést a Szinódus Főtitkárságának Általános Tanácsa.

Pár éve talán még ritkaságszámba ment, ma már egészen megszokottnak mondható, hogy egyházi csúcsvezetők online formában tartanak megbeszélést, ráadásul erről képernyőképet is közzétesznek. Íme, a megújuló egyház egyik jele:

a távolság nem lehet akadálya a párbeszédnek.

Az április 7-én tartott virtuális ülés középpontjában a szinodális folyamat megvalósítási szakaszának támogató és értékelő munkaterve állt. Ezt a dokumentumot idén február 10-én küldték el az egyházfőnek, Ferenc pápa pedig március 15-én jóvá is hagyta.

Miután a Tanács tagjai együtt imádkoztak a pápáért, a megvalósítási szakasz fő segédanyagaként egy Támogató Dokumentum részleteiről egyeztettek, amelyet várhatóan a tavasz végén hoznak nyilvánosságra. Szóba került továbbá a szentévhez kapcsolódóan a szinodális közösségek jubileuma, amelyet 2025. október 24-26. tartanak majd a Vatikánban.

A Tanács következő ülésére május második felében kerül sor, akkor már a Támogató Dokumentum véglegesítése lesz a fő téma.

„Ferenc pápa nem liberális, ő radikális”

Jean-Claude Hollerich bíboros szerint a papoknak nem főnökként, hanem pásztorként kellene viselkedniük. A Megújulnak Rómában interjút adó jezsuita főpásztor ezúttal Pannonhalmán járt.

A luxemburgi bíboros nem csupán a legutóbbi püspöki szinódus főrelátori tisztségét töltötte be, de ő a Nemzetközi Ministránsszövetség (CIM)elnöke is – március közepén e tisztségében látogatott hazánkba. A Magyar Kurír vele készült teljes beszélgetését ide kattintva lehet elolvasni, az alábbiakban részletet közlünk az interjúból.

– Nagyon gyors változások zajlanak, a fiatalok generációi erősen különböznek egymástól. Hogyan tudja az Egyház hirdetni az örömhírt a körükben?
– Hatalmas antropológiai változást, a történelem legnagyobb változását éljük meg napjainkban, és még csak az elején tartunk. Éppen ezért nagyon fontos meghallgatni a fiatalokat, hogy megértsük őket. Át kell adnunk nekik Isten szavát, ez a legfontosabb, mert olyan világban élünk, ahol az emberek már nem ismerik, nem értik Istent, és azt gondolják, nincs is szükségük rá.

Magába zárkózott a világ. A fiatalokban viszont él a remény, és segíteni kell őket, hogy személyesen megtapasztalják Isten jelenlétét. Meg kell tanítani őket imádkozni.

Ez a legfontosabb, a többit majd ők elvégzik, nekünk az Istennel való személyes kapcsolatra, az evangélium átadására kell koncentrálnunk. Bíznunk kell Istenben, és bíznunk kell ebben az új nemzedékben.

– Kitágítva a horizontot: mit jelent a mai összetett világban kereszténynek lenni?
– Kisebbség vagyunk a világban, és ezt meg kell értenünk. A fiataloknak ez különösen nehéz. Akik itt tanulnak a bencés gimnáziumban, azok szerencsések. Nagyon fontosak nekik az olyan nemzetközi összejövetelek, mint a római ministránstalálkozó, mert szükségük van arra, hogy lássák: más fiataloknak is ugyanaz a hitük, és a maguk fiatalos módján, a saját kultúrájukon belül megélhetik a hitüket. Nekünk is meg kell értenünk a kultúrájukat ebben a posztmodern társadalomban, ahol rengeteg választási lehetőség áll előttük. Ismerek fiatalokat, akik az egyik vasárnap latin misére mennek, a másikon gitáros misére.

Fontos, hogy képesek legyünk inkulturálni az evangéliumot a világukba, hogy megérintse a szívüket, s aztán ők maguk legyenek a főszereplői egy új keresztény kultúrának.

– Az Egyház olyan, mint egy nagy család. A fiataloknak sok nemzedék mutatja az utat, az idősek generációja is.
– Én már nagypapakorban vagyok. Nagyon szép élettapasztalat ez. A nagyapa nem olyan, mint az apa, aki megmondja, mit hogyan kell csinálni. A nagyapa azt értékeli, ami van. A fiataloknak szükségük van nagypapákra és nagymamákra, akik nem ítélkeznek, hanem szeretnek.

– Mit gondol az Egyház szinódusi útjáról, mit jelent a papok és a laikusok számára?
– Még csak az elején járunk ennek az útnak. A megkereszteltek népe Isten népe, ahol a papoknak nem főnököknek, hanem pásztoroknak kell lenniük, ami egészen más. Amikor bérmálok, hiszem, hogy a Szentlélek ott van abban az emberben: meg kell hallgatnom őt, mert a Szentlélek általa is szól. Egy szinodális Egyházban a plébániai, egyházmegyei pasztorális tanácsok aktívak, élőek. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben ők döntenek, de a pásztornak meg kell hallgatnia a többieket. Én magam is többször változtattam meg a véleményemet azért, mert azt láttam, hogy amit az emberek gondolnak, az közelebb áll Istenhez, mint amit én gondoltam. Mindig készen kell lennünk a megtérésre. És persze az is lehet, hogy a pásztornak időnként nemet kell mondania. Meg kell hallgatnunk egymást, együtt kell járnunk az úton. A szinodális Egyház missziós egyház, ha nem missziós, akkor nem Jézus Egyháza. Ez azt jelenti, hogy meg kell élnem az evangélium örömét, és tennem kell a szegényekért, a betegekért. Az Egyház missziós jellegét főképp a cselekedetekben tudjuk megélni, és – ahogy a pápa mondja – ha szükséges, szavakkal is.

Ha egy pap, egy püspök szépen prédikál, de az emberek nem látják, hogy az Egyház megéli ezeket a szép dolgokat, akkor nem hisznek. Akkor a szavak csak szavak maradnak.

Isten népének elkötelezetten kell tennie azért, hogy minél jobban megélje az evangéliumot. Ez ad súlyt az evangélium hirdetésének, a szavainknak.

– Mi az, amit az Egyház ma nyújtani tud a háborúktól szenvedő világunknak, Európának?
– Kilépő Egyháznak kell lennünk – ahogy Ferenc pápa mondja –, amely elindul az emberek felé. Azt hiszem, ma különösen szükségük van Istenre, az evangéliumra. Európában egyre inkább olyanok vagyunk, mint a juhok, amelyek mindenfelé szétszóródnak. Újabb és újabb ellenségeskedések születnek. Elvész a társadalmunk egysége, a szolidaritás, az erkölcsi érzék. Az erkölcs teherré válik, mintha elvenné az emberektől az örömet, és nem látjuk, hogy valójában az igazi öröm felé vezet. Nem a múltba fordulással tudjuk megőrizni az európai értékeinket, a humanizmus örökségét. Ha valaki megtapasztalta Istent, majd elvesztette, és úgy próbál visszatalálni a múltbeli helyzetéhez, hogy újra a régi körülményeket igyekszik megteremteni, az nem működik. Előrehaladva tudjuk megtapasztalni Istent. Egy új keresztény európai humanizmust kell megteremtenünk, és a Szentlélek segítségével ez sikerülhet.

– Látja a reménykeltő jeleket?
– Bízom Istenben. Erősen szekularizált társadalomban élünk, mi még inkább, mint Közép-Európa. Mégis, hamvazószerdán Luxemburgban tele volt a székesegyház. Van egyfajta új ébredés, megmutatkozik egy új igény. Nem beszélhetünk olyan nyelven, amit az emberek nem értenek.

Hiába beszélem a szép teológiai nyelvet, amit én annyira szeretek, ha mások nem értik. Meg kell találni a megfelelő szavakat, hogy az örömhírt hirdessük a világunknak. Ha nem sikerül, akkor máshová mennek az emberek.

Luxemburgban bekerült a parlamentbe egy fiatalember, aki egész gyerek- és ifjúkorában ministrált, és a plébániáján a ministránsok vezetője volt. Egy interjúban el is mondta, hogy rendszeresen jár misére. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy egy politikus ilyesmiről beszéljen.

– Mit jelent Ferenc pápa tanítása a mai világban, mit jelent, hogy radikálisan éli meg az evangéliumot? Hogyan tudunk közel lenni hozzá most, a betegségében?
– Vannak emberek, akik azt mondják, hogy a pápa liberális. Ez nem így van, ő radikális. Radikális az irgalmasságban is. Nekem nagyon sokat ad, elmondhatom, hogy megérintette a szívemet, nagyon szeretem őt. Azt gondolom, remélem, hogy Ferenc pápát hallgatva talán jobb emberré váltam. Úgy tudunk közel állni hozzá, ha imádkozunk érte, főként Szűz Máriához, akit mi Luxemburgban a Szenvedők Vigasztalójának hívunk. Imádkozhatunk Szent Péterhez is, én mindennap kérem az ő közbenjárását is.

(Forrás: Magyar Kurír)

Nathalie Becquart: Semmi kétségem nincs az egyház jövőjét illetően

A Szinodalitás magyarul című konferenciára érkezett Budapestre Nathalie Becquart nővér, a püspöki szinódus altitkára. A tanácskozás előtt interjút adott az Új Város online magazinnak, melyben szóba került a szinodalitás megélése, a nők egyházi szerepe, a Lélekben való beszélgetés módszertana és a nyugat-európai egyház állapota is.

„Ferenc pápa ugyan fontosnak tartja, hogy minél több helyre nőt nevezzen ki, de még mindig kevesen vagyunk, és azon a poszton, ahová én kerültem, még sohasem volt nő előttem. De a kérdés összetett, hiszen nemcsak nő vagyok, hanem például francia is, más munkatapasztalatom van, az interkulturális szempont is bejön a képbe. Vannak, akik szívesen dolgoznak csapatban, mások kevésbé, és azért az is tény, hogy a Vatikánban még mindig a klerikális-férfi stílus dominál. Ráadásul Olaszországban és az olasz egyházban a nők még hagyományosabb megítélés alá esnek, mint amit Franciaországban tapasztaltam.”

„A nők pappá vagy diakónussá szentelésének kérdése eléggé mediatizált vita, a szinódus viszont valójában inkább arra mutatott rá, hogy

a nők a világon mindenhol egyre jobban igénylik, hogy meghallgassák őket, a rájuk jellemző karizmákat, és jobban részt vehessenek az egyház vezetésében, felelős beosztásokba kerülhessenek. Szerintem ez az igazi tét.

A záródokumentum 60. pontja leírja, hogy a kánonjogban már most számos lehetőség van erre, de nem alkalmazzák széles körben ezeket a szabályokat, ezt kellene a gyakorlatba ültetni.”

„A szinódus azt kéri, hogy ahol csak lehet, hívjuk be a munkába a világiakat, nőket és férfiakat egyaránt a plébániai testületekbe és az egyházmegyei pasztorális tanácsokba, mert ha nők és férfiak együtt dolgozunk, gyümölcsözőbb lesz a missziónk. Ettől függetlenül a női diakonátus kérdése egyelőre nyitott, de még túl megosztó, nincs konszenzus ezzel kapcsolatban. Az igaz, amit Fernandez bíboros is kifejtett a szinóduson, hogy a felszentelés kérdése mindenképpen csak a nők egy kis részét fogja közelről érinteni, az igazi tétje annak van, hogy hogyan lehetne általánosságban a nőket jobban meghallgatni, hangot adni nekik, és komolyabban elismerni a hozzájárulásukat az egyház életéhez.”

„a záródokumentum is tartalmazza, hogy minden helyi egyháznak törekednie kell a szinodális működésmódra, ahogy a dokumentum írja: „A helyi egyházakat arra kérjük, hogy folytassák mindennapjaikat a konzultáció és a megkülönböztetés szinodális módszertanával, konkrét utakat és formálódó új módszereket azonosítva, hogy a különböző egyházi kontextusokban (plébániák, a megszentelt élet intézetei és az apostoli élet társaságai, a hívek mozgalmai, egyházmegyék, püspöki konferenciák, egyházak csoportosulásai stb.) kézzelfogható szinodális megtérést valósítsanak meg.” (9. pont)

Azonban Rómából nehezen tudjuk meghatározni részletesen a teendőket: minden egyes egyházmegye, plébánia, közösség a maga ritmusában csatlakozott a szinódusi folyamathoz, a saját jellegzetességeikkel, történetükkel. Ha példaként a nők helyzetét nézzük, a szinódusi dokumentum határozottan kéri, hogy minél inkább vonják be a nőket a döntéshozatali folyamatokba, azaz a plébániai testületekbe és az egyházmegyei tanácsadó testületekbe. Van olyan ország, ahol ez már most így van. Franciaországban, amit jól ismerek, minden egyházmegyés püspök mellett van egy papokból és laikusokból, köztük nőkből is álló egyházmegyei püspöki tanács. Sőt, ma már 25 francia püspök nevezett ki a kánonjogilag kötelező általános helynökön kívül egy általános küldöttet is, aki világi és a legtöbbször nő, és aki nagyjából olyan jogosítványokkal rendelkezik, mint az általános helynök. Ők hárman, a püspök, az általános helynök és a világi küldött együtt dolgoznak. A világi küldött, ez a nő általában részt vesz minden tanácsadó testületben. Ahogy épp a minap egy francia püspök mondta nekem, ő már szinte semmilyen döntést nem hoz meg egyedül, minimum ezzel a két emberrel, a helynökkel és a küldöttel megbeszéli, vagy pedig a teljes tanácsadó testülettel, ha olyan horderejű.”

„minden püspöki konferenciának, egyházmegyének és egyházi közösségnek saját magának kell felmérnie, hogy hol tart és mit fog előtérbe helyezni, milyen úton jut előre. Az egyik fontos üzenete a szinódusnak, hogy

ha valóban szinodális egyház akarunk lenni, energiát kell fektetni az erre irányuló képzésbe.

Néhány egyházmegyében már vannak erre vonatkozó kezdeményezések, máshol most kell ezeket beindítani. Egy dolgot azonban nagyon határozottan kérünk minden püspöki konferenciától és egyházmegyétől, hogy állítsanak fel egy szinodalitással foglalkozó munkacsoportot. Van, ahol ezek már működnek, sok helyen az előkészítő szakaszt koordináló bizottság folytatja a munkát, máshol újonnan kell ezeket kinevezni. A mi szerepünk a titkárságon az, hogy támogassuk és kísérjük a helyi egyházakat, és összegyűjtsük a beérkező javaslatokat.”

„Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy meghallgassanak és mindannyian szeretnénk megosztani a gondolatainkat. De ha mindenki azt szeretné, hogy meghallgassák – és mindenki erre vágyik, ez a szinódus nagy tanulsága, hogy az egész világon mindenféle társadalmi kategóriába tartozó ember azt szeretné, hogy meghallgassák –, ehhez az kell, hogy legyen, aki meghallgat, különben nem működik az egész.”

„harminc éven át dolgoztam az ifjúságpasztorációban és ismerem a francia katolikus fiatalokat, biztosan állítom, hogy egyáltalán

semmi kétségem nincs az egyház jövőjét illetően.

Igaz, hogy Franciaország egy nagyon szekularizált ország, vagyis nem örököljük automatikusan a hitet. A szociológiai kereszténység már nem létezik, azaz nem úgy lesz az ember keresztény, hogy egy keresztény társadalomba születik bele. A társadalom nagyon sokszínű, plurális. Sok más vallású is él nálunk, és sokan nem hívők, van, aki kifejezetten ateista, de a legtöbben inkább közömbösek. Paradox módon ugyanakkor nagyon nagy a lelki szomjúság is. Ezt tapasztaltam magam is, és tudom, hogy ez folytatódik azóta is, hogy eljöttem. A 18–20 éves fiatal katolikusok számára a hit tudatos döntésen alapul. Megtapasztalták a személyes találkozást Krisztussal. A francia katolikusok nagyon nagy százaléka igazán missziós lelkületű, komolyan gyakorolják a vallásukat és nagy kreativitásról tesznek tanúságot. Ez inkább persze a nagyvárosokra jellemző, hiszen ott élnek nagyobb számban fiatalok. Az utóbbi években azzal a lenyűgöző és váratlan jelenséggel is szembesülünk, hogy egyre nagyobb számban szeretnének felnőtten megkeresztelkedni, elsősorban fiatal felnőttek. Igaz, hogy kevesebb csecsemőkeresztelés van, de a felnőttkeresztelések száma exponenciálisan növekszik, 2023-ról 2024-re 31%-kal nőtt.”

„Nem a számok bűvöletében kell élni, hanem Krisztusról tanúskodni ott, ahol vagyunk. Akár kis létszámú egyház vagyunk, mint például az algériai egyház, akár sok hívővel és nagy hagyománnyal bíró egyház, ugyanaz

a hivatásunk, hogy mindenkinek segítsünk találkozni Istennel és tanúskodjunk az emberi nem egységéről a minket körülvevő emberek sokszínű forgatagában,

mert valóban egyre sokszínűbb a társadalom, ami körülvesz minket. Nem hiszem, hogy az egyház el fog tűnni, mert mindig lesznek keresztények, akik megélik és tanúskodnak a hitükről.”

Szinodalitás a gyakorlatban – online kurzus a Linzi Katolikus Egyetem szervezésében

Térítésmentesen is elérhető online kurzust hirdet a szinodalitás témakörében a Linzi Katolikus Egyetem szinodalitási részlege. A képzés egyik vezetője Csiszár Klára teológus.

A kezdeményezés célja a szinodalitás megvalósításának támogatása és az egyház jövőjének formálása. Középpontjában a legutóbbi püspöki szinódus eredményeinek vizsgálata, valamint a Ferenc pápa által 2024 márciusában létrehozott tíz tanulmányi csoport témáinak elmélyítése és kutatása áll. A résztvevők megismerhetik, hogy egyes földrészeken miként valósul meg a szinodalitás, és miért olyan lényegesek a pápa által meghatározott kérdések a missziós szemléletű egyház számára.

A kurzust 2025. március 19. és június 25. között tartják,

heti egy alkalommal, szerdánként 14:15 és 16:00 óra között.

A résztvevők a világ minden részéről várhatók, így az első alkalom ismerkedés lesz, amelyet bevezetés követ a szinodalitás kérdéskörébe. Ez után olyan témák kerülnek napirendre, mint az egyház és a szinodalitás kapcsolata, a szinodalitás globális dimenziója, valamint a keleti katolikus egyházak és a latin egyház közötti viszony. Kiemelt figyelmet kap a szegények segélykiáltásának meghallgatása, az online misszió, az ökumenikus párbeszéd, illetve az erkölcsi kérdések megvitatása.

A képzést Prof. Dr. Csiszár Klára és Dr. Adela Muchova vezeti, az előadásokat többek között olyan szakértők tartják, mint Prof. Dr. Paul M. Zulehner, a Bécsi Egyetem professzora, Prof. Dr. Maria Cimperman amerikai teológus, valamint Michael W. Banach, a Szentszék magyarországi nunciusa.

A kurzusra világszerte lehet jelentkezni. (Fotó: KU Linz)

A kurzus végére a résztvevők képesek lesznek mélyebben megérteni a szinodalitás jelentőségét, ezzel új szemléletet kapnak az egyház jövőjéről. Mindezen túl a részvevők fejleszthetik kritikai gondolkodásukat, és a szinodalitás gyakorlati oldalát is megismerhetik, amelyet továbbadhatnak közösségeikben.

Mindazokat várják a kurzusra, akik szeretnék cselekedetekre váltani a szinodalitást, és együtt építeni az egyház jövőjét. Az érdeklődők ezért vendéghallgatóként jelentkezhetnek a KU Linz programjára. Számukra, illetve az egyetem nemzetközi partnerintézményeiből érkező hallgatók számára is ingyenes a részvétel. Azok a vendéghallgatók, akik hivatalos tanulmányi igazolást igényelnek, 150 euró díj ellenében vehetnek részt a képzésen.

A díjmentes vendéghallgatók számára a jelentkezési határidő: 2025. március 17.

További információ az egyetem honlapján.

Jelentkezés: [email protected]

A közösségi egyházkormányzás felé: kerekasztal-beszélgetés a szinodalitásról

A fenti címmel szerveztek fórumot január végén a budapesti Háló Közösségi és Kulturális Központban. A témáról Gégény István, a Szemlélek Alapítvány elnöke és Mártonffy Marcell irodalomtörténész beszélgetett. Az eszmecserét Kamarás István vallásszociológus moderálta.

A beszélgetés elején Mártonffy Marcell irodalomtörténész, teológus emlékeztetett, hogy a püspöki szinódus intézményét eredetileg VI. Pál pápa kezdeményezte 1965-ben, ám eddig csak főpapok vehettek részt rajta. A püspöki szinódus tavaly őszi tanácskozásának számos témája közül kiemelte a nők egyre érdemibb szerepét az egyházban, aminek részeként a pápa kinyitotta a kérdést, hogy lehessenek-e akár diakónusok is.

Mártonffy Marcell úgy látja, a korábban erősen központosított egyházmodellt egyre inkább a kollegialitás váltja fel, vagyis mind nagyobb szerephez jutnak az egyházmegyék, de egyelőre nem az összes területen egyértelmű, hogy a helyi püspököknek milyen jogosítványaik vannak. „A jövő egyházának egyik legfontosabb kérdése a klerikusi hatalom tulajdonlásának és megosztásának dilemmája” – fogalmazott.

Kamarás István örömmel nyugtázta, hogy a szinóduson nemcsak főpapok cseréltek eszmét, hanem nyitott kerekasztal-beszélgetésen vehettek részt klerikusok és civilek a világ minden tájáról – igaz, mint felhívta a figyelmet, az egyes kérdésekről csak a klérus tagjai szavazhattak.

Gégény István teológus, a Szemlélek Alapítvány elnöke úgy látta, a szinóduson a „miről beszélünk” helyett a „hogyan beszélünk” került előtérbe, és kortól, nemtől, nemzeti hovatartozástól, rangtól függetlenül sokan szólhattak hozzá az egyes témákhoz. A tanácskozás egyik hiányosságaként ugyanakkor azt látta, hogy nem adott hatékony eszközt az egyháztagok kezébe arra vonatkozóan, hogy mit kezdjenek az alkalmatlannak bizonyuló egyházi vezetőkkel.

Gégény István felhívta a figyelmet, hogy a szinódusi folyamat kezdeti szakaszában különösen erősen megjelent az egyház perifériáján élők, köztük az elváltak és LMBT-személyek szempontja. Hozzátette: számolni kell azzal, hogy ma már nem a rendszeresen templomba járó és az egyház életében más módon is részt vevő katolikusok vannak többségben, hanem a hitüket a maguk módján megélő hívők.

A teljes beszélgetés videófelvétele itt megtekinthető:

Nathalie Becquart nővér a szinodális folyamat és a 2025-ös szentév kapcsolatáról

Miután tavaly ősszel véget ért a püspöki szinódus, Ferenc pápa karácsonykor megnyitotta a jubileumi szentévet. A két esemény közti kapcsolatról fejtette ki nemrég gondolatait egy, a jezsuiták számára készült videóban Nathalie Becquart nővér, a tanácskozás altitkára.

„Azt tapasztaltam, a szinódus sokakat megváltoztatott azáltal, hogy a résztvevők odafigyeltek a másikra, és kölcsönösen meghallgatták egymást” – hangsúlyozta február eleji megszólalásában Nathalie Becquart nővér, a tavaly zárult püspöki szinódus altitkára. A francia szerzetesnő, ahogy a korábbi alkalmakon, ezúttal is érezte a Szentlélek irányítását. Kiemelte: a szinódus első szakaszában nagy hangsúly volt az ökumenén, aminek fontosságával minden résztvevő egyetértett. Szerinte a tanácskozás különösen értékes gyümölcse a záródokumentum, melyről szólva szorgalmazta, hogy a hívek a plébániai közösséggel együtt tanulmányozzák, és közösen beszéljék át, miként lehetne ajánlásait életre váltani.

„A szinodális úton megtapasztaltam, hogy a résztvevők megosztják egymással örömüket, bánatukat, kihívásaikat. Reményt adó élményként éltem meg, hogy bár a világ minden tájáról jöttünk, ki jobb, ki rosszabb körülmények közül, így is képesek voltunk érdemben meghallgatni, mi van a másik ember lelkében.” A nővér úgy fogalmazott: „Mi vagyunk a remény zarándokai.” Szerinte a zarándoklat kifejezés jól leírja a szinodális utat, ezért a jubileumi szentév – melynek során sokan fogják felkeresni Rómát, illetve a Vatikánt – jó alkalom átültetni a gyakorlatba a püspöki szinódus lelkületét.

(Nathalie Becquart nővér március 1-jén a „Szinodalitás magyarul” konferencia díszvendége és egyik előadója lesz Budapesten.)

Máris teltházas a „Szinodalitás magyarul” konferencia

Tizennyolc nappal a regisztráció megnyitás után, és ugyanennyi nappal annak tervezett zárása előtt a „Szinodalitás magyarul” konferenciára jelentkezők száma elérte a konferenciaterem befogadóképességének felső határát, a kétszáz főt. A szervezők köszönetüket fejezik ki a kimagasló érdeklődésért, az újabb jelentkezőknek pedig várólistát nyitottak.

A katolikus egyház megújulásáért folytatott párbeszédnek teret adó rendezvényt március 1-jén tartják a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola nagytermében, fővédnökei Erdő Péter és Német László bíborosok. A tanácskozáson lehetőség nyílik megismerkedni a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének döntéseivel és eddigi gyümölcseivel, a hazai egyházi szinodális megújulás első tapasztalataival, de a délutáni csoportos megosztások alkalmával a résztvevők maguk is átélhetik a szinodalitás gyakorlatát. Az együttlétet a szinodalitásról szóló püspöki szinódus magyar résztvevőinek kerekasztal-beszélgetése zárja. A konferencián előadást tart a Vatikánból Magyarországra látogató Nathalie Becquart szerzetes nővér, a Szinódus Főtitkárságának altitkára is.

A tanácskozáson 13 egyházmegye, 14 szerzetesrend és 11 mozgalom – Bokor, Élet Kenyere, Ferences Világi Rend, Fokoláre, Hetvenkét Tanítvány, Kalász, Keresztény Élet Közössége, Munkás Agrár Misszió, Regnum, Sant’Egidio, Schönstatt – képviselteti magát. A 200 regisztrálóból 144 laikus, 20 pap, 25 szerzetes, öt állandó diakónus, és katolikusok mellett más felekezetekből is jelezték részvételüket. A program ezen a linken érhető el.

Új podcast indul a jövő egyházáról

A katolikusok közössége rendkívül sokszínű, ám a teljes palettából talán kevés árnyalatot ismer a nyilvánosság. Ezen a helyzeten szeretne változtatni az új beszélgetős műsor.

Meghallgatlak – ezzel a címmel indít 2025 januárjában új podcastot a Megújul.hu csapata. A név a Ferenc pápa által kezdeményezett szinodális megújulás kulcsfontosságú cselekvésére utal: a jövő egyházának meghallgatónak, figyelmesnek, az embereket saját élethelyzetükben elkísérőnek is kell lennie.

Az új podcast ezért olyan egyházképet kíván felmutatni, amely

hasonlít egy otthonhoz, lakhoz, amelyben mindenki hangja számít, amiben odafigyelnek ránk, meghallgatnak bennünket.

Az első adás január 15-én jelenik meg a Megújul.hu felületein (Spotify, Podbean, Google Podcasts, iTunes), emellett a Szemlélek Youtube-csatornáján is elérhető lesz videós formában minden beszélgetés. A nyitó beszélgetés a katolikus influenszerek, digitális misszionáriusok világába enged betekintést, a második adásban pedig a fogvatartottak és a kereszténység sokak számára ismeretlen, nagyon is élénk kapcsolatáról beszélgetünk.

Meghallgatni érdemes, hozzászólni szabad, megosztani is ér – kövesse, ajánlja barátainak a Megújul.hu most induló beszélgetős műsorát!

Újabb év telt el a hit megújulásának útján – ezek voltak a leginspirálóbb gondolatok 2024-ben

A Megújul.hu az elmúlt évben számos meghatározó interjút közölt, amelyek az egyház jövőjével, a szinodalitással és a közösségi megújulással foglalkoznak. Vallási vezetők, teológusok és a világegyház kiemelkedő alakjai osztották meg velünk gondolataikat és reményeiket. Összegyűjtöttük a legemlékezetesebb beszélgetéseket, ezekből idézünk.

Mohos Gábor: „Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!”

Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a 16. püspöki szinódus első ülésszakán szerzett tapasztalatairól februárban mesélt nekünk. Az interjúban kiemelte Ferenc pápa buzdítását, miszerint hagyni kell, hogy a Szentlélek vezesse az egyházat, és nyitottnak kell lenni az új utakra és megoldásokra, amelyeket a szinódus hoz.

Mohos Gábor: „Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!”

Részlet az interjúból:

– Tehát a megújulás nem most kezdődött?

– A szinódus a II. Vatikáni Zsinat gyümölcse. A megújulás folyamatosan zajlik, és nem a teljes átalakulás a cél, hanem az, hogy Isten népeként – ahogyan 2000 éve a történelemben – ezután is úton legyünk. Emlékezzünk, hogy az 1960-as években létrejött az új misekönyv, majd a latin helyett népnyelven kezdtek szentmisét celebrálni. 1983-ban megjelent az új egyházi törvénykönyv, amely a zsinati változtatásokat volt hivatott átültetni az egyházi törvénykezésbe. Később, 1992-ben Szent II. János Pál pápa kiadta A Katolikus Egyház katekizmusát. Ezek a változások mind részei voltak annak, hogy a II. Vatikáni Zsinat döntései megjelenjenek a gyakorlatban. De szeretném megemlíteni a pápai enciklikák fontosságát is az utóbbi évtizedekből, amelyek az Egyház tanításait fogalmazzák meg a mai korban, mint alapvető hitbeli vagy szociális kérdésekre irányuló enciklikák. A haladás nem most kezdődött – mi már kétezer éve járjuk ezt az utat. Nem a nulláról kellett elkezdenünk, ahogy a civil világban olyan gyakran előfordul. Illetve az Egyházunkat nem mi, emberek újítjuk meg, hanem a Szentlélek. Az októberi szinódus központi gondolata is ez volt: figyeljünk oda a Szentlélekre! A gyakorlatban ez nagyon szépen és jelenvaló módon valósult meg azáltal, hogy a felszólalások között időről időre imádkoztunk, valamint minden új szakasz előtt részt vettünk egy közös szentmisén a Szent Péter-bazilikában. Maga Ferenc pápa is hangsúlyozta, hogy itt nem az emberi szempontjainkat ütköztetjük, hanem a Szentlélek sugallataira nyitottan tárgyalunk egyes kérdéseket. Meg kell értenünk, hogy a megújulás nem megy a Szentlélek nélkül.

A teljes interjú itt olvasható.

Kocsis Fülöp: „Teljesítsük a szinodális missziót!”

Kocsis Fülöp érsek-metropolita a tél végéhez közeledve osztotta meg velünk gondolatait a szinodalitás jelentőségéről és az egyház megújulásáról. A görögkatolikus egyházfő hangsúlyozta, hogy a közös út, a párbeszéd és az együttműködés elengedhetetlen az egyház jövője szempontjából – ebben pedig óriási szerepe van a híveknek.

Kocsis Fülöp: „Teljesítsük a szinodális missziót!”

Részlet az interjúból:

– Hogyan hat a görögkatolikus egyházra, hogy az emberek mintha nyitottabbá váltak volna a keleti vallások iránt? Elképzelhető, hogy ez hatással lesz a hívő közösségek létszámának alakulására?

– Valóban igaz, hogy ma nem a ráció uralkodik a világban. A nyugati emberek szívesen fordulnak a keleti gyakorlatok felé, és be kell látnunk azt is, hogy a keleti egyházak gazdag hagyományaival szemben a racionális nyugati egyházak nem képesek kielégíteni a modern emberek spiritualitás iránti vágyát. De semmi esetre sem gondolnám, hogy a hívek száma emelkedni fog a keleti egyházaknál. Gondoljunk például arra, hogy a görögkatolikus egyház magas elvárásokat támaszt a liturgiában, a közösség tagjai nem válhatnak vasárnapi keresztényekké, akik kedvük szerint vesznek részt a liturgiában. Tehát komoly elköteleződésre van szükség, és ez nem vonzó a mai emberek számára, ezért a keleti egyházak sem fognak tömegeket vonzani. A mi feladatunk a görögkatolikus egyház tagjaiként, hogy felkínáljuk a római katolikus egyház tagjainak azt a gazdagságot, amelyet Egyházunk ismer, ahogy Szent II. János Pál pápa is buzdított minket: segítsük, hogy a nyugati egyházak megéljék a keleti egyházak mélységeit.

A teljes interjú itt olvasható.

Német László: „A bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel”

Német László belgrádi érsek bíborosi kinevezése kapcsán adott interjújában hangsúlyozta a helyi egyházak és a hívek meghallgatásának fontosságát, valamint a párbeszéd és az együttműködés szükségességét az egyház jövőjének alakításában. A bíboros elmondása alapján ezek nélkül nem beszélhetünk az egyház megújulásáról.

Német László: „A bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel”

Részlet az interjúból:

– Érsekként érkeztél a most zajló püspöki szinódusra, kinevezett bíborosként fogsz távozni onnan október végén. Mi változik az életedben?

– Egyelőre csak azt tudom mondani, hogy fogalmam sincs. A december 8-án tartandó bíborosi kreációt követően, miután együtt ünnepeltünk a pápával, akkor kapom meg a tituláris templomomat Rómában, és jönnek majd a döntések Ferenc pápa részéről, hogy hol szeretné – ha szeretné – igénybe venni a különböző kuriális irodákban a tapasztalatomat, az együttműködésemet. Ma még fölösleges lenne arról álmodozni, hogy mi vár rám. Két hónapon belül biztos többet fogok tudni a jövőbeli új feladataimról.

– Mit üzennél a püspöki szinódus helyszínéről a magyar olvasóknak?

– Szeretettel üdvözlök minden kedves olvasót. Szerintem fontos lenne, hogy párbeszédbe lépjünk minél többen egymással. Nagyon sok jó dolog van itt, a szinóduson, és nagyon sok jó dolog van Magyarországon is. Olyan jó lenne közelebb hozni a különböző meglátásokat és tapasztalatokat, és közösen leépíteni azt a rengeteg gyűlöletet, félelmet, ami jelenleg Magyarországon uralkodik.

A teljes interjú itt olvasható.

Csiszár Klára: „A remény hullámvasútja”

Csiszár Klára professzor a szinódus második ülésszaka alatt adott interjújában egy hullámvasúthoz hasonlította az egyház megújulását. Kiemelte, hogy a szinodalitás az egyház kötelessége, ezzel kapcsolatban pedig hangsúlyozta a nők szerepének fontosságát. Mint mondta, nem kizárt, hogy a jövőben megvalósulhat a nők diakónussá szentelése.

Csiszár Klára: „A remény hullámvasútja”

Részlet az interjúból:

– Az egyházi szolgálat és a nők szerepe gyakran vitatott kérdés. Ez itt is így van?

– A szolgálat és a nők szerepének kérdése folyamatosan napirenden van, de ezt sokan félreértik. Nem hiszem, hogy most teológiai vitákra van szükségünk, inkább egy tágabb keret szükséges ahhoz, hogy újragondoljuk a nők szerepét az egyházban. A következő hetekben nem fogunk női diakónusokat felszentelni, de ez nem jelenti azt, hogy a kérdés lekerül az asztalról. Arról van szó, hogy a nőket vezetői pozíciókba hozzuk és láthatóbbá tegyük őket. Ehhez türelemre és bátorságra van szükség, hogy a szolgálatot mélységében újragondoljuk, és a nőket bevonjuk a döntéshozatali folyamatokba.

– Ön gyakran említi a sensus fidei-t, a hívők hittudatát. Milyen jelentősége van ennek a szinóduson?

– A sensus fidei a szinódus alapszólama. A II. Vatikáni Zsinat közelebb hozott minket ehhez a fogalomhoz, ez most a munkánk teológiai alapja. Arról van szó, hogy meghallgatjuk a híveket, tiszteletben tartjuk az észrevételeiket. Gyakran kérdezték tőlem, hogy bizonyos püspökök, akik szigorúbb álláspontot képviselnek, hitelesen képviselik-e a híveiket. Bizonyos esetekben igen. És ez óriási alkalmazkodóképességet igényel. A romániai egyház nem olyan, mint az ausztriai. Ott nem tarthatok ugyanolyan előadásokat, amilyeneket Bécsben tartanék, mert mások az igények, más a kulturális kontextus.

A teljes interjú itt olvasható.

Mario Grech: „Nincs okunk félni a megújulástól”

Mario Grech bíboros, a Püspöki Szinódus főtitkára a szinódus lezárása után adott interjújában hangsúlyozta, hogy a szinodális folyamat nem ért véget az ülés lezárásával. Sőt, igazán csak most kezdődik a helyi egyházakban, amikor a hívek is a megújulás útjára lépnek.

Mario Grech: „Nincs okunk félni a megújulástól”

Részlet az interjúból:

– A szinódust lezáró liturgia nagyon megérintette a szívemet. Ferenc pápa az ülő stílusú egyház és a mozgásban lévő egyház képéről beszélt. Nem szabad hagynunk, hogy egyházként csak üljünk és várakozzunk, hanem mozognunk kell, fejlődnünk kell. Mindannyiunknak, Isten népének át kell mennünk egy megtérésen, mégpedig szinodális megtérésen. A mostani szinódus kiindulópontja még 2021-ben volt, most pedig itt vagyunk egyfajta végpontnál 2024 őszén. Ahogy már utaltam rá, az út érdekes része most kezdődik, amikor hazatérünk. Mit javasol azoknak, akik Magyarországon érdeklődnek a szinodalitás iránt? Hogyan tudnak rálépni erre az útra, és hogyan tudják követni azt az irányt, amit a szinódus megfogalmazott?

– Valóban, a szinódus ünneplése véget ért, de ez egy folyamat, és még mindig tart. A most kezdődő, nagyon fontos szakaszt én leginkább visszacsatolásnak nevezném. Mert minden azzal kezdődött, hogy meghallgattuk az embereket, meghallgattuk a helyi egyházi közösségeket. Ismételten mondom, a munkadokumentumokat, amelyek a szinódus mindkét ülésére készültek, nem Rómában találták ki. Ezek olyan dokumentumok voltak, amelyeket a helyi egyházak jelentéseiből állítottunk össze. És most a szinódus záródokumentuma visszakerül a helyi egyházi közösségekhez, nem csupán azért, hogy a helyi egyházak lefordítsák, alkalmazzák, a dokumentumban foglaltakat a lelkipásztori döntésekben, hanem azért is, hogy helyben folytassák az egyház tagjai a megkülönböztetést. Mert vannak bizonyos kérdések, amelyek még mindig nyitva vannak, és figyelembe kell venni az adott hely fontosságát, hiszen az egyház mindig egy bizonyos területen van jelen a történelemben. Egy dolog biztos: Péter apostol nyomdokain haladunk, hűek vagyunk az evangéliumhoz és a szenthagyományhoz. Egyáltalán nem kell félni a megújulástól. De jobban meg kell egymást értenünk, és jobban össze kell fognunk, hogy képesek legyünk Jézust hirdetni a mai világnak. Minden megkeresztelt osztozik ebben a küldetésben.

A teljes interjú itt olvasható.