Még van idő csatlakozni a szinodális megújuláshoz
Grzegorz Ryś lengyel bíboros, a szinodalitásról szóló szinódus résztvevője, a Łódźi Főegyházmegye érseke Pannonhalmán nyilatkozott a Megújul portálnak az útról, ami keresztény közösségeink előtt áll. Gégény István interjúja.
– Legutóbb Szlovéniában beszélgettünk, 2023 végén, annak a szinodalitásról szóló szinódusnak az első ülésszaka után, amely mostanra véget ért – jelenleg a szinodális folyamat megvalósítási fázisában vagyunk. Milyen érzések vannak önben most, amikor gyakorlatba kell ültetnünk azt, amit a szinóduson megvitattak?
– A legfontosabb tudatosítanunk, hogy semmi sem ért véget. A megújulási folyamat legkönnyebb része a Záródokumentum megírása volt. Akár azt is gondolhatnánk: oké, megcsináltuk, aztán a dokumentum a polcra kerül, és soha többé nem nyúlunk hozzá… Természetesen most újra fel kell vennünk a kapcsolatot a helyi közösségekkel, mert ez a folyamat kicsiny csoportokban indult el mindenütt a világegyházban. Tehát vissza kell térnünk azokhoz, akiktől elindultunk. Az én főegyházmegyémben minden plébánián működnek szinodális csoportok, az elmúlt években úgynevezett plébániai szinódusokat is tartottunk. Úgy gondolom, szerencsések vagyunk, mert vannak emberek, akikkel megoszthatjuk a Záródokumentum üzenetét, megbeszélhetjük azokat a dolgokat, amelyek fontosak a kis közösségeinkben – mert nem minden téma fontos kisközösségi szinten. De vannak olyan részek, amelyek nagyon is fontosak a kis közösségek számára, ezeket ki kell emelnünk és meg kell vitatnunk. Utána megosztjuk majd a tapasztalatainkat a többiekkel, és így készülünk fel az úgynevezett egyházi közgyűlésre, amely 2028-ban lesz a Vatikánban. Tehát még hosszú út áll előttünk.
– Amikor említette, hogy a łóđzi érsekség területén minden plébániának megvan a saját szinódusi csoportja, az jutott eszembe, hogy Magyarországon eddigi tapasztalataim szerint a szinodális megújulás iránti érdeklődés eléggé ingadozó. Lengyelországban is változó a hozzáállás?
– Nem igazán, de nem mindenhol ugyanazt a modellt kell követni. Leginkább azt mondanám, hogy még van idő csatlakozni. Tehát ha valaki 2-3 évvel ezelőtt nagyon kritikus volt, annak még mindig van ideje bekapcsolódni, a felhívás a megújulásra továbbra is érvényes.
– Mit üzenne azoknak, akik már megkapták az üzenetet, ízlelgetik a szinodalitás kifejezés jelentését, s azt is érzékelik, hogy ez nemcsak a püspököknek, egyházi vezetőknek szól, hanem mindenkinek: miért érdemes csatlakozni a katolikus egyház megújulásához?
– Mert
a közös úton kívül nincs kereszténység. A kereszténység személyes, de nem individualista. Szükség van egy közösségre,
amelyben ki lehet bontakozni, de szükség van a közösségre azért is, hogy felelősséget vállaljon értünk.
– Ferenc pápa meghalt, de üzenete velünk marad: az egyház sokszínű. Azon a pannonhalmi teológiai konferencián, amely után beszélgetünk, úgy fogalmazott, hogy az egyformaság nem Isten akarata. Annak ellenére, hogy sok keresztény szereti az uniformizálást, hogyan tudjuk helyesen megélni az egyház sokszínűségét?
– A sokszínűség az evangélium és Pál apostol tanítása, így hát egyszerűen vissza kell térnünk az evangéliumhoz! Amikor ezt tesszük, elhagyjuk az egyformaságot.








