Búcsú a múzeum-egyháztól – a szinodalitás derűs iskolájában Pannonhalmán
Az őszinte szembenézés, a közös gondolkodás és a Lélekben való beszélgetés mellett éneklés, játék, karikatúra is helyet kapott múlt szombaton a pannonhalmi miniszinóduson. Az esemény igazolta, hogy az egyházat csak örömteli szívvel lehet igazán építeni, úgy viszont nem is olyan nehéz missziós tanítvánnyá válni.
Gégény István
A Pannonhalmi Területi Főapátság az idei évet az iskola fogalma köré tematizálja, így nem meglepő, hogy A szinodalitás iskolájában címmel tartották október 3-án a helyi közösségek találkozóját, amelynek megszervezésében az Egyházi Fejlesztők csapata is közreműködött; a program megvalósulását a Megujul.hu támogatta.
A szervezést jellemző többszólamúság végigkísérte az egész napot. Az eseményen – bár szombaton aligha szeret bárki iskolába járni – szép számmal képviseltette magát Győr déli részétől a Bakony szívéig megannyi egyházközség munkatársa. Jöttek fiatalok, idősebbek, családanyák, nagypapák, szerzetesnők, papok, leképezve az egyház sokszínűségét. Egyedi színt kölcsönzött az együttlétnek, hogy egy alkotóművész végigrajzolta a napot. A grafikus az előadások, résztvevői kérdések, csoportbeszélgetések során megfogalmazott üzeneteket elhangzásukkal párhuzamosan óriási posztereken is rögzítette. Mintha valamiféle különleges, vizuális szinkrontolmácsolás szemtanúi lehettek volna a résztvevők, s örömteli volt látni, hogy a tiszta lappal megkezdett nap milyen sok kincset hozott felszínre, hiszen a búcsúzás perceire két óriástábla és több felírótábla papírja is megtelt.
Lelki bemelegítésként az összesereglett „szinodális diákok” elimádkozták a Ferenc pápa szavaira épülő fohászt a szinódust 2021-es megnyitójáról, amelynek egy része így hangzik:
„Jöjj, Szentlélek! (…) Őrizz meg bennünket attól, hogy múzeumi egyház legyünk, amely szép, de néma, nagy múlttal és kevés jövővel.”
Semmi szépítgetés, köntörfalazás, helyette őszinte tükörbe nézés, ingujjak feltűrése – a kezdőhang világosan érzékeltette, hogy a lecke bizony fel van adva. A jelenlévőket azonban ez cseppet sem érhette váratlanul, hiszen a főapátság területének egyházközségei 2021 óta kimagasló aktivitással vettek már eddig is részt a szinodális megújulás folyamatában. Bő félezren töltötték ki a Ferenc pápa kezdeményezésére világszerte közreadott – más hazai egyházmegyékben kevésbé nyilvánosan népszerűsített – kérdőívet, majd száz fő be is kapcsolódott a szinodális munkába, és a „területi szinódus” gyümölcseként A Pannonhalmi Területi Főapátság Szinódusi Dokumentuma címmel egy szép kis kötet is összeállt.
A miniszinóduson Hortobágyi T. Cirill főapát és Gulyás Péter egyházi fejlesztő felvezető gondolatai után a program házigazdájaként Kisnémet Fülöp előadása következett. A bencés szerzetes a szinodalitásról szóló szinódus Záródokumentumát kínálta fel „tankönyvként” a szinodalitás iskolájába járó diákoknak, s bár a kiadvány részletes ismertetése nem férhetett bele az időkeretbe, a lényegi teológiai üzeneteket sikerült magyar nyelvre lefordítani.
Persze sok hívő hallotta már a karizma, kérügma szavakat, a szinodalitás kifejezéssel is kezdünk többé-kevésbé megbarátkozni.
De hogy mit is jelentenek ezek keresztényi mindennapjainkban, hogyan ássuk elő a saját szántóföldünkbe elrejtett kincset, ebben segített Fülöp testvér prezentációja.
A tanítványok a lecke mellé házi feladatot is kaptak: 2027 felé haladva össze kell gyűjteni a szinodális egyház helyi arcvonásait, beszámolót készíteni róluk, sőt a helyieknek levelet is kell írniuk minderről más egyházmegyék számára.
– Olyan lesz ez, mintha visszatérnénk az őskeresztény gyakorlathoz – mutatott rá az előadó, szavait pedig a Lélekben való beszélgetés csoportos alkalmai követték, belakva a bazilika megannyi szegletét.
A gyertyafény, az imádság, a csend ugyanúgy meghatározó része lett a programnak, mint a szavak, a grafikák, a kétkezi foglalkozások. Jó volt megtapasztalni, hogy itt nem egyszerűen beszélnek a Szentlélekről, hanem beszédbe is elegyednek vele a jelenlévők.
Délután a Linz-i Egyházmegye képviseletében Brigitte Gruber-Aichberger pasztorális igazgató videóüzenetben mutatta be, milyen gyakorlatias lépéseket tettek a szinodális megújulás terén a Pannonhalmától szinte karnyújtásnyira található részegyházban. Noha osztrák testvéreink számos tekintetben messze előbbre járnak, az igazgató önkritikusan jelezte, hogy sok még a tennivalójuk. A legjobb hír az, hogy senki nincs igazából lemaradva, mindenkinek a maga tempójában érdemes járnia a megújulás útján. A praktikumokban bővelkedő előadást öt témában tartott csoportfoglalkozások követték, a nap végére pedig mindenki hangja megszólalt ebben a pannonhalmi szinodális kórusban.
Noha nem akaródzott hazamenni – ahogy az egyik résztvevő a mikrofonba mondta: „jó nekünk itt lenni” –, a tanítványok az iskolatáskájukban konkrét küldetéssel tértek vissza egyházközségeikbe. „Meghallgatásból figyelmes együttműködést formálni”; „Vonzóbb kereszténnyé válni”;
„Legyen az egyházunk otthonná az emberek számára”; „Tartsuk ébren a fontos kérdéseket”; „Váltsuk jó árfolyamon a vatikáni valutánkat”
– csak néhány példa a beszédes feladatokból, amelyek nem teherként, hanem izgalmas kihívásként fogalmazódtak meg a pannonhalmi miniszinódus visszhangjaként.
A hasonló találkozók folytatására sem kell sokat várni, hiszen november 12-én Budapesten szervezi a Megujul.hu csapata az Egyházi Fejlesztőkkel együttműködve a tavalyi márciusi eseményhez hasonlóan az idei országos szinodális konferenciát. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szinodális Munkacsoportjával társzervezésben megvalósuló programról és a jelentkezési lehetőségről hamarosan hírt adunk.
