Kérem, zavarjon!

Szinódusi résztvevők osztották meg élményeiket az első ülésszak hangulatáról, meglepetéseiről, csendjéről, humoros jeleneteiről.

Az olaszországi Sophia Egyetem november 6-án webináriumot tartott a püspöki szinódus egyetemes szakaszának október végén lezárult első részéről. Megosztotta élményeit az ír Brendan Leahy püspök, Margaret Karram, a Fokoláre Mozgalom elnöke, Pál József Csaba temesvári püspök és Noemi Sanches, a szinódusi titkárság munkatársa. Az ujvaros.hu készített összeállítást az online beszélgetésből, ami ide kattintva érhető el. Az alábbiakban ebből az írásból idézünk részleteket.

– Megismertem az írországi emberek reményeit és vágyait a plébániákon, az egyházmegyében, országos szinten. Egy zoom-konferencián, néhány nappal az elutazásom előtt az egyik küldött azt mondta nekem: »Ne felejts el a szinóduson kiállni a nőkért!« De amikor Rómába értem, egy olyan eseménybe léptem be, amelynek sajátos dinamikája volt. A teremben mintegy 440 embert találtam – köztük 365 szavazati joggal rendelkező tagot –, és mintha ők szó szerint minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből lettek volna. És azt éltem át, hogy

azok a hangok, amelyeket a szinódust megelőző folyamatok során hallottam, és amelyek természetesen magukban foglalták a különböző kontinensekről felolvasott jelentéseket és magát az Instrumentum Laborist is, paradox módon elcsöndesedtek bennem, de új módon meg is erősödtek.

Tartalmilag sok érdekes szempontot ismertem meg és rengeteg felfedezésre tettem szert. Megtudtam például, hogy Ázsiában több mint 2000 nyelv és 1000 nyelvjárás létezik. A mi egy Krisztusba vetett hitünk sok kultúrában és nyelven fejeződik ki – mondta Brendan Leahy.

Noemi Sanches felidézte egy idős európai bíboros szavait, aki kiemelte a nők jelenlétének pozitív hatását. – Az elmúlt 40 évben 8 különböző szinóduson vettem részt, és mondhatom, hogy ez itt kétségtelenül a legszebb. És biztos vagyok benne, hogy az önök jelenlétének köszönhető, hogy mindig életet és újdonságot hoz az egyházba – mondta az illető. – Megérintett ez az őszinte és tiszta vallomás egy olyan püspök részéről, aki kora és múltbeli tapasztalata ellenére nem ragaszkodott a szinódusok megtartásának régi stílusához, amely nosztalgiát néhány más püspöknél megtapasztaltam – osztotta meg személyes történetét a szinódusi titkárság munkatársa.

– A Szentatya is többször hangsúlyozta, hogy a Szentlélek itt a főszereplő. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, azt lépésről lépésre, a szinódust megélve tapasztalhattuk meg.

Szinte versenyeztünk abban, hogy egymás előadásából megtaláljuk a legszebb, legemlékezetesebb részeket, és azokat emeljük ki.

Tudatosult bennünk, hogy nemcsak bennem szól a Szentlélek, hanem másokban is – foglalta össze Pál József Csaba temesvári püspök a tapasztalatot, amiről sok résztvevő hasonlóan nyilatkozott.

– A laikusok jelenléte talán az egyik legnagyobb újdonsága ennek a szinódusnak, ahol

az egyháztörténelemben először 54 nőnek volt szavazati joga.

Az összefoglaló dokumentum egyik központi gondolata éppen az egyház missziós profiljára vonatkozik: „Az egyház maga a misszió. A laikus hívek létfontosságú módon járulnak hozzá ennek megvalósításához minden környezetben és a leghétköznapibb, mindennapos helyzetekben. Főként ők azok, akik az egyházat jelenvalóvá teszik és hirdetik az evangéliumot a kultúra és a társadalom különböző részeiben” – mondta Margaret Karram, aki maga is laikus nőként volt jelen a szinóduson.

Noemi Sanches egy kedves anekdotát is megosztott a beszélgetés során:

„A szinódusi ülés utolsó napjaiban, az egyik utolsó plenáris ülés során az egyik asszisztensünk lélekszakadva rohant be a titkárságra: »Rólad beszélnek a teremben!« Kicsit értetlenül néztünk egymásra a kollégáimmal, és megkértük, hogy magyarázza el nekünk. Rámutatott a kis táblára, ami az asztalomon volt »KÉREM, ZAVARJON!« felirattal, és hozzátette: »Ezt a mondatot idézték és említették a titkárságot, mint példát arra, hogy milyennek kell lennie egy szinodális egyháznak, vagyis egy olyan egyháznak, amely mindig kész arra, hogy megzavarják, hogy mások kihívást jelentsenek számára, mindig kész befogadni és gondosan értékelni mindazok különböző kéréseit és igényeit, akik hozzá fordulnak… Röviden:

a szinódusi egyház egy »KÉREM, ZAVARJON!« egyház.

Na, ez aztán kellemes meglepetés volt számunkra! Ki gondolta volna, hogy az a kis dísz, amit a Tigerben vásároltam, egy nap majd arra mutat rá, hogy mi is a szinodalitás az egyházban.”