Az egyház hajóján nincs külön első- és másodosztály

A helyi egyházi közösségek és a világegyház kapcsolatáról szóló szinodális fórumbeszélgetés formája és tartalma egyaránt ígéretes perspektívákat nyitott a jövő egyháza felé.

Két fórumbeszélgetést tartottak párhuzamosan a szinodalitás témájában zajló szinódus részeként október 16-án Rómában. A pápai primátust érintő kérdéskör eseményéről ide kattintva olvasható Péceli-Vermes Nikolett munkatársunk beszámolója. Az univerzális és lokális egyház viszonyáról szóló másik fórumon szemmel láthatóan kevesebb volt a fiatal, ugyanakkor

nagyon jót tett a hangulatnak, hogy egy talpraesett, derűs, időnként kifejezett tréfás moderátor vezette az alkalmat. Aki ráadásul hölgy, aminek nem kellene meglepőnek lennie,

de ez itt egy egyházi csúcsrendezvény, ahol évszázadokon át megszoktuk a kimért stílust, különösen a férfias dominanciát. A vezérszónokok között is találhattunk hölgyet a holland Myriam Wijlens személyében, aki a szinódus első ülésszakát követően nyilatkozott a Megújulnak a helyszínen.

Nem ő, hanem a portugál Miguel de Salis kapta meg először a szót, aki nem csupán a papképzés tapasztalt mestere, hanem az ökumenikus párbeszéd, a keleti teológia és a II. Vatikáni Zsinat szakértője is. Rövid előadásakor még nem sejthettük, mennyire nagy hangsúlyt fog kapni a fórum során az ortodoxia… De Salis professzor egyik alaptétele szerint az egyház nem tud nem kapcsolatokra épülni, ebben fakadóan lényegileg szinodális. Szerinte nagyobb hangsúlyt kellene kapnia annak a biblikus alapú kifejezésnek, hogy a kereszténység testvériség: egymás testvéreként alkotjuk az egyházat. A konkrét témát illetően emlékeztetett, hogy a II. Vatikáni Zsinat hozta el azt az új katolikus szemléletet, amely nagy hangsúlyt fektet a helyi egyházakra, amelyek úgy részei a teljes egyháznak, hogy van némi önállóságuk, helyi sajátosságuk is.

Az olasz Antonio Autierro atya ehhez csatlakozva leszögezte, hogy a helyi egyházak szerepe nem másodlagos, hanem alapvető fontosságú. Szerinte

a lokális egyházi közösségekre a kegyelmi ajándékok megosztásának terepeként kellene tekinteni.

Myriam Wijlens a kissé akadémikus felvezetéseket követően kimondottan praktikus kérdéseket vett elő, amelyekről később kiderült, hogy a hallgatóság köreiben újabb kérdéseket vetettek fel. A holland teológiai szakértő szerint például ha ma egy püspök a hívek nélkül akarná irányítani egy részegyház életét, egyházjogilag megteheti. Ez viszont ellenkezik a szinodalitás logikájával, azért Myriam Wijlens szerint

időszerű lenne felülvizsgálni, akár módosítani az egyházjog vonatkozó részét, hogy a hívek is helyet kaphassanak a döntéshozatali folyamatokban.

Magyarul nehéz lenne hűen visszaadni, ezért úgy írom, ahogy elhangzott: az előadó szerint a püspöki konferenciák jellege „episcopal body”, míg az egyházi szinódusok jellege „ecclesial body”. Ez a különbségtétel eddig feszültséget eredményezett (és nem csupán az ülésteremben, hanem az összegyházi gyakorlatban), amelynek kapcsán rendezésre lehet szükség. Myriam Wijlens egy friss ausztrál szinódus tapasztalatai alapján megemlítette, hogy az ottani püspökök kifejezetten hasznosnak tartották a papok és laikusok részvételét.

A holland szakértő egy ponton magyar szavakat is használt, mégpedig a szinódusi résztvevő Szabó Péter nevét említette, többször is. Mégpedig annak a a felvetésnek kapcsán utalt honfitársunkra, hogy a szinodális működésben a latin egyházjog előtt járó keleti egyházak jogi szabályozásaiból Róma bátran meríthetne ihletet. Ne féljünk a mélyre evezni, „duc in altum”, zárta beszédét a teológus.

Az amerikai Robert Francis Prevost bíboros visszatért a testvériség kifejezéséhez, amely számára ugyanúgy ősegyházi, ókeresztény üzenetet hordoz. Egység a javak megosztásában, az imában, a kenyértörésben… Szent Pálra utalva a bíboros úgy gondolja, leginkább a helyi egyház a „látható egyház”. A másodrangúság esetleges szemléletét ő is tévútnak tartja: nincs első- és másodosztály, van viszont sokszínűség, ami nagy érték, ez adja a helyi közösségek igazi gazdagságát. Rámutatott ugyanakkor, hogy

egyetlen helyi egyház sem létezhet a világegyház nélkül, önmagában. Egységre van szükség a katolikus egyházban, ez azonban nem jelenthet uniformitást.

A kérdéseket sem nélkülöző beszélgetés teljes felvétele – ahol a hozzászólók a sok vitát kiváltó Fiducia supplicans dokumentum „sokszínű” lokális fogadtatását is érintették – az alábbi videón tekinthető meg.

Lejegyezte: Gégény István