Te meg tudnál bocsátani a szüleid gyilkosának?

A világban uralkodó háborúskodás és az egyház szívéből fakadó békevágy kapcsolata állt az október 5-én tartott szinódusi sajtóbeszélgetés középpontjában.

Miközben hallgattam a szombati napra meghívott szinódusi résztvevők beszámolóit, a nemrég elhunyt Gyulay Endre püspök szavai jutottak eszembe. Szerinte összefüggés van a papok arckifejezése és a papi hivatások száma között. Azért illik most ide ez a gondolat, mert miközben brutális vérengzésről, ártatlan emberek sokaságának haláláról tett említést több megszólaló is, az arcukon béke, belső nyugalom tükröződött.

A Haiti híveit képviselő Launay Saturné érsek országa polgárháborús körülményeiről számolt be. A folyamatos borzalmakat egy néhány nappal ezelőtti mészárlás tette még fájdalmasabbá, de látszott, hogy ez az ember hatalmas belső békét hordoz. Korábban már készítettünk interjút a Szemléleken az ország másik püspökével – Pierre Dumas hasonló lelki békével számolt be az országukban zajló szomorú folyamatokról. Saturné érsek beszámolójában az volt a megdöbbentő, hogy ilyen háborgó körülmények között is aktívan bekapcsolódtak a helyi hívek a szinodális folyamatba, komolyan vették Ferenc pápa meghívását az együtthaladásra, s most is rengeteg katolikus fáradozik a szeretet kultúrájának előmozdításán ott, ahol látszólag a háború az úr.

De lehetett még ezt a kontrasztot fokozni: a Libanonból érkezett Mounir Khairallah maronita püspök megszólalásához szomorú aktualitást biztosítottak az elmúlt napok közel-keleti háborús cselekményei. A főpásztor elcsukló hangon megosztotta a nyilvánossággal azt a tényt is, hogy évtizedekkel ezelőtt a saját házukban gyilkolták le a szüleit. Egy apáca fogadta magához őt és három testvérét, s ez a szerzetesnő az irgalmasság gyakorlására nevelte az árvákat. Arra buzdította őket, hogy ne csupán szüleikért imádkozzanak, hanem azok gyilkosaiért is. Ez a megbocsátás, kiengesztelődés most is aktívan jelen a libanoni hívek mindennapjaiban, akik ellen folyamatosan háborús erőszakot követnek el idegenek. A püspök szerint nem vallási alapú konfliktusok zajlanak a földjükön, még csak nem is konkrét országok állnak szemben egymással, hiszen mindenhol élnek jó emberek. A gonoszság áll a háborúskodások mögött, amelynek ellenszere az a megbocsátás, amely iszonyúan nehéz a püspök szerint, de nem lehetetlen.

A Kanadából érkezett Catherine Clifford a helyi közösségek, katolikus egyházközségek együttműködését érintő tapasztalatokról számolt be. Úgy látja, a szinodalitás folyamatában kiderült, mennyi megosztanivalójuk van egymással ezeknek a csoportoknak. Elég csak meghallgatni egymás történeteit ahhoz, hogy beinduljon egy közeledési, tanulási, kölcsönös fejlődési folyamat, amely nem csupán Kanadában hozott értékes felekezetközi gyümölcsöket, hanem például Dél-Koreában is, ahol metodisták és katolikusok gyűltek össze a második szinodális ülésszak előtt.

A legtöbb mosoly egyértelműen a Fülöp-szigetekről érkezett Pablo Virgilio Davidból, Kalookan püspökéből áradt – abban az országban márpedig tele vannak a templomok, virágzik a hitélet. A főpásztor beszámolt arról a kiterjedt párbeszédről, amit a két szinodális időszak között hazája egyházmegyés papjainak bevonásával folytattak. Egy számára viccesként aposztrofált esetet is megosztott a hallgatósággal: a pénteki személyes hozzászólások (intervenciók) során szót szeretett volna kapni a szegények témáját érintő fejezet kapcsán, ám hiába próbált gyorsan feliratkozni, pillanatok alatt megtelt a lista, így lemaradt a lehetőségről. Ezt a megtapasztalását összekötötte azzal a felhívással, amit Ferenc pápa kötött a Fülöp-szigeteken élő emberek lelkére: „menjetek el a szegények, a templomtól távol lévők közé”. Ezt számos egyházközség tagjai megtették, az evangelizációs szolgálatuk pedig átformálta magukat a hívő közösségeket.

Általános összefoglalásként elhangzott, hogy a legutóbbi megbeszéléseken a klerikalizmus elleni küzdelemtől a pápa szinodális szerepén át az új evangelizáció lényegének konkretizálásáig számos részletkérdés felmerült. Az egyháznak továbbá meg kell hallania a fiatalok hangját, a szinodalitásnak pedig teret kell nyernie a liturgiában, az imáinkban is.

A béke iránti elkötelezettség azonban minden más témánál fontosabb most. Ezt az is igazolja, hogy október 6-án Ferenc pápa a Santa Maria Maggiore bazilikában a békéért fog imádkozni, majd október 7-ére böjti napot hirdetett a katolikus egyház ugyanezzel a szándékkal.

Lejegyezte: Gégény István