10 munkacsoport segíti a szinodalitás kritikus kérdéseinek megválaszolását

Március 14-én lépett életbe Ferenc pápa rendelkezése, amely megolajozhatja a katolikus megújulást, egyben meg is hosszabbítja a szinodális folyamat tevékenységét.

Az egyházfő egy idén februárban közzétett dokumentumban rámutat, hogy számos olyan kérdés merült fel a püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlésének első ülésszakán, amelyek természetüknél fogva alaposabb teológiai tanulmányozást kívánnak. Ez a jogi és lelkipásztori szempontok megvizsgálását is igénylő szakmai munka a pápa szerint nem végezhető el a második ülésszak folyamán, ezért úgy határozott, hogy a szinódus mellett induljon el egy célzott műhelymunka is.

A munkacsoportok a területért felelős vatikáni dikasztériumokkal együttműködve fognak tevékenykedni,

az összes földrészt képviselő lelkipásztorok és szakértők fogják alkotni a fontos háttérmunkát végző csoportokat.

A munkavégzés szinódusi módszer szerint zajlik majd, ennek felügyeletét Mario Grech bíborosra bízta Ferenc pápa, aki a szervezési feladatokra a Szinódusi Főtitkárságot jelölte ki.

A tanulmányi csoportok a második ülésszak során, 2024. október 2-27. között adnak majd számot a következő hónapok során elért eredményekről,

a tervek szerint 2025 júniusában fogják befejezni a közös munkát.

A tíz munkacsoport az első ülésszak összefoglaló jelentése alapján az alábbi témákat fogja tárgyalni:

1. A keleti katolikus egyházak és a latin egyház kapcsolatainak egyes aspektusai, elősegítve egymás megismerését és a párbeszédet a növekvő migráció és a keleti keresztény közösségek diaszpóráinak kontextusában;

2. A szegények kiáltásának meghallgatása, vagyis mindazoké, akik kirekesztés, abúzus és elnyomás áldozatai, a keresztény közösségen belül is;

3. Misszió a digitális környezetben, mely nem kockázatmentes, de kulcsfontosságú az Egyház tanúságtétele számára a kortárs kultúrában – különös tekintettel a fiatalokra;

4. A papi hivatás ajándékának (a 2016-ban megjelent Ratio Fundamentalis Institutionis Sacerdotalis rendelkezés) felülvizsgálata a missziós szinodalitás távlatában. Szemináriumok és képzési folyamatok, valamint azok kapcsolódása a mindennapi élethez, a liturgikus, teológiai, spirituális és fegyelmi örökség;

5. Egyes teológiai és kánoni kérdések a papi szolgálat specifikus formáival kapcsolatban (például a diakonátus megnyitásának lehetősége a nők számára, ennek teológiai és lelkipásztori tanulmányozása mellett a világiak részvételének megvalósítása, a papi szentségen kívüli egyházi szolgálatok meghatározása);

6. A püspökök, a megszentelt élet és az egyházi csoportosulások közötti kapcsolatokat szabályozó dokumentumok felülvizsgálata a missziós szinodalitás távlatában;

7. A püspök alakjának és szolgálatának egyes aspektusai (különös tekintettel a püspöki jelöltek kiválasztásának szempontjaira, a püspök ítélethozó szerepére, az ad limina apostolorum látogatások természetére és lebonyolítására) a missziós szinodalitás távlatában;

8. A pápai képviselők (nunciusok) szerepe a missziós szinodalitás távlatában;

9. Teológiai szempontok és szinodális módszerek egy közös megkülönböztetésért vitatott doktrinális, lelkipásztori és etikai kérdésekről. A feladat a hagyományos antropológiai, megváltástani és teológiai etikai kategóriák újragondolása azért, hogy világosabban lássuk a szeretet és az igazság közötti kapcsolatokat, híven Jézus életéhez és tanításához, következésképpen lelkipásztori és erkölcstani vonatkozásban is;

10. Az ökumenikus út gyümölcseinek fogadtatása az egyházi gyakorlatban, vagyis az eucharisztikus vendégszeretet kérdése teológiai, kánoni és lelkipásztori szinten, a különböző felekezetű párok és családok tapasztalata, az úgynevezett független keresztény közösségek jelensége, valamint a pünkösdi-karizmatikus mozgalmak újraébredése.

Híradásunk a Vatican News információ alapján készült, a munkacsoportok témáinak magyar fordításánál a Magyar Kurír cikkéhez igazodtunk.

Nyitókép: Vatican Media