Legyen rend az egyház pénztárcájában is!

A szinódusi tagok már kezdik érzékelni, hogy lassan vége az első ülésszaknak.

Október 29-én zárul a tanácskozások első köre a Vatikánban, így bő egy hete maradt a közel félezer résztvevőnek kihasználni a csoportbeszélgetésekben rejlő lehetőséget. Ennek a különleges megajándékozottságnak az október 20-án tartott vatikáni sajtóbeszélgetés résztvevői is hangot adtak.

De mielőtt ők megszólaltak volna, kiderült, hogy a legutóbbi megbeszéléseken mi volt a fő téma. A szinódusi tagok

újra napirendre tűzték a már érintett szégyenfoltok helyzetét, a visszaélések tényét és eredőjét, egyben figyelmet fordítottak arra a hitelességi válságra is, amit ezek a botrányos esetek okoztak az egyház számára.

Ugyancsak szóba kerültek a gazdasági kérdések, egyházi pénzügyek, amelyek terén átláthatóságot várnak el a szinódusi tagok az intézményrendszer valamennyi szintjén, mondván: legyen rend ezen a téren is! Foglalkoztak még – ugyancsak visszatérően – a digitális világgal, amely a holnap egyháza számára kiemelkedő fontosságú missziós terep, különös tekintettel a fiatal generációkra.

A szinódus tagjai közül ezen az alkalmon az Európai Püspöki Konferenciák Bizottságának (CCEE) elnöke, Gintaras Grusas volt az egyik vendég. Vilnius érseke színes életutat járt be, hiszen az USA fővárosában született egy litván származású család tagjaként, az IBM munkatársaként kezdte pályafutását, majd a teológia felé fordulva, Rómában tanuló szeminaristaként a II. János Pál pápa utazásait szervező bizottság főtitkára lett. Pappá már Litvániában szentelték, jelenleg ő az egyik legmagasabb rangú képviselője a katolikus egyháznak Európában, kánonjogászként is aktívan tevékenykedik. Korábbi felszólalókhoz csatlakozva úgy látja,

kevésbé az van a szemük előtt a szinóduson, hogy mi fog szerepelni majd a záródokumentumban, inkább az egy hónapnyi együttlét megélésére koncentrálnak.

Az érsek elmondta, mennyire aktívan élte meg a szinodális folyamat kontinentális szakaszának európai részét, amely a prágai tanácskozással zárult idén februárban. Szerinte fontos minden egyháztag esetében a szív és az értelem megtérése, az abban való fejlődés, hogy miként vagyunk mi egyház. Ehhez képzésekre is szükség lesz a jövőben.

– Hálás vagyok, hogy itt lehetek ezen a szinóduson, gazdag időszak ez az életemben – mondta Houda Fadoul szerzetesnővér. Talán jobban értjük ezeket a szavakat, ha tudjuk, hogy ő Szíriát képviseli, ott él, szolgál, a dzsihádisták közvetlen közelében, muszlimok és keresztények között. Erős remény él benne, hogy ami most Rómában történik, gyümölcsöző lesz az egész egyház számára.

– Az ázsiai emberek általában nehezebben nyílnak meg, ezért is komoly kihívást jelentett a felkészülési időszak. Ám úgy látom, itt, a szinóduson mi is aktívan bekapcsolódunk a dialógusokba – nyilatkozta Tokio érseke. Tarcisio Isao Kikuchi szerint Ázsiát nyelvi, kulturális oldalról sokféleség jellemzi, az ő szempontjukból emiatt az a legmeghatározóbb, hogy

a szinodalitás nem jelent uniformitást.

A Caritas Internationalis elnöke jelezte, hogy most nem a katolikus egyház hivatalos segélyszervezetének vezetőjeként van jelen, de a Caritas eddig is magában hordozott számos szinodális jellemvonást: sokszínűség, eltérő régiókban eltérő megoldások alkalmazása, ugyanakkor közös cél az emberi méltóság szolgálata, a peremen élők felemelése, tisztelete.

– No two persons read the same book (Nincs két ember, aki ugyanazt a könyvet olvassa) – idézett egy mondást az ír származású Mary Theresa Barron nővér, a Szerzetesi Elöljárók Közösségének (UISG) elnöke. Ezzel pedig arra utalt, hogy

ezerféle arca lehet ugyanannak az egyháznak,

rengeteg módon meg lehet valósítani ugyanúgy a szinodalitást is. Ezt személyesen is átéli, hiszen egy évszázadok óta létező ír keresztény közösségben szocializálódott, majd misszionáriusként egészen másféle tapasztalatokat gyűjtött Kelet-Afrika fiatal egyházi közösségeiben, ahol főleg iskolázatlan nők, fiatalok közt szolgálva ismerte meg, milyen az, amikor az emberek tényleg a szívükben, nem pedig a szokásaikban hordozzák a keresztény hitet.

– Figyeljünk többet a fejlődő országok egyházi közösségeire – javasolta a szerzetesnő.