„Pontifex austriacus” – a leköszönő Christoph Schönborn bíborost méltatta az osztrák elnök

A vallás, a társadalom és a politika hídépítőjeként méltatta szombaton Christoph Schönborn bíborost Alexander Van der Bellen osztrák szövetségi elnök. A nyugdíjba vonuló bécsi érsekért tartottak hálaadó szentmisét a bécsi Stephansdomban, ahol az államfő a hamarosan 80 éves főpapot „Pontifex austriacus”-ként jellemezte. 

Schönborn mintegy harmincéves bécsi érseki tevékenysége „lenyűgöző időszak” volt – mondta a szövetségi elnök, és kiemelte az állam és az egyház közötti jó kapcsolatot. „Bárhol szükség volt rá, mindig a gyengék, a kirekesztettek és a hátrányos helyzetűek oldalán állt. Nem mindig a politikai hatalmasok örömére” – tette hozzá Van der Bellen.

„Az ön hivatalba lépése bizonyára nem volt egyszerű” – emlékeztetett az államfő az 1995-ös évre és a „Groer-ügyre”, amely akkoriban súlyosan megterhelte az egyházat és a társadalmat. Schönborn 1996-ban, bécsi érsekként létrehozta a bécsi érsekség ombudsmani irodáját az egyházban elkövetett szexuális visszaélések áldozatai számára, és később, 2010-ben kezdeményezte a Független Áldozatvédelmi Bizottságot, ezzel „világszerte úttörő munkát végzett az egyházon belül”. Van der Bellen összegzésként így fogalmazott: „Az ön munkássága révén végül sikerült az egyház hajóját a viharos vizekről nyugodtabb vizekre kormányozni.”

Az államfő külön megemlítette Schönborn ökumenikus és vallásközi párbeszédet elősegítő kezdeményezéseit, és emlékeztetett a bécsi bíboros 2001-es iráni látogatására, valamint az Osztrák Püspöki Konferencia 2007-es teljes ülésére Izraelben, Schönborn elnöklete alatt.

„Bíborosként töltött időszakának lelkipásztori csúcspontjai közé tartozott a két pápalátogatás: 1998-ban II. János Pál, 2007-ben pedig XVI. Benedek látogatása” – folytatta a szövetségi elnök. Hozzátette: „Európai hangsúlyt adott 2004-ben a közép-európai katolikus napok Mariazellben tartott eseményével.” Ez az esemény kifejezte az „Európai Unió keleti bővítésével megvalósult Európa egyesülése” örömét és a „Vasfüggöny” végleges lebontásának sikerét. Az akkori EU-bizottsági elnök, Romano Prodi, valamint az érintett országok államelnökeinek jelenléte hangsúlyozta ezt a politikai üzenetet.

Schönborn bíboros mindig kiállt a peremre szorult emberek mellett. „Az evangéliumi értékeknek megfelelően: együttérzés, felebaráti szeretet, a szegények gondozása, a szükséget szenvedők iránti odafigyelés” – mondta a szövetségi elnök, emlékeztetve, hogy a bécsi érsek maga is befogadott menekülteket, és többször támogatott menedékkérőket. „És 2017-ben egy mise keretében itt, a dómban az AIDS-áldozatokra emlékezett, és szenvedélyes védőbeszédet tartott a HIV/AIDS-es emberek megbélyegzése ellen.”

„Bármikor, amikor önt hallgatjuk, érezhető: ön a hit embere” – jelentette ki az államfő, majd így folytatta: „Nagy kommunikátorként örömmel adja tovább hitét.”

Forrás: Kathpress

Örömünnep búcsúztatja Schönborn bíborost, akinek három pápa is sokat köszönhet

Harminc év után átadja utódának a pásztorbotot a bécsi érsek, de előtte még négyezer fős közösség ad hálát Istennek Európa és az egész világegyház egyik legjelentősebb vezetőjéért.

Christoph Maria Michael Hugo Damian Peter Adalbert Graf von Schönborn – ez a teljes neve Christoph Schönborn bíborosnak, akitől január 18-án búcsúznak el hívő testvérei, barátai, tisztelői, miután 80 évesen leköszön bécsi érseki tisztségéről. Amint a neve egyértelműen utal rá, nemesi család tagjaként született az akkori Csehszlovákia területén, felmenői között a Széchenyi és a Batthyány család tagjai is megtalálhatók. Mindössze kilenc hónapos volt, amikor a Beneš-dekrétumok (a német – és a magyar – nyelvű lakosság Csehszlovákiából való elüldözése) miatt menekülniük kellett, családja így Ausztriában telepedett le. Ez a tapasztalat egész életét meghatározta, nem véletlenül nevezte szégyenletes propagandának és keresztényellenesnek az épp a kereszténységre hivatkozó menekültellenes hangulatkeltést. Ebben a megnyilatkozásban is tetten érhető félelemtől mentes, egyenes, evangéliumi bátorságot tükröző kommunikációs stílusa, amellyel példát mutat pásztortársai számára.

A távozó bécsi érsek nem csupán európai, hanem világegyházi szempontból is kimagasló életművét nehéz lenne összefoglalni, ebben a cikkben nem is vállalkozunk rá. Aki nem ismerné a fordulatos, konfliktusoktól sem mentes, sokszínű történetet, annak Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát ide kattintva elérhető írását ajánljuk.

A lényeg ugyanakkor könnyen megragadható: több konklávé idején emlegették esélyesként (egyes visszaemlékezések szerint még a legutóbbi választáskor is érkeztek rá szavazatok, amit nem minden „papabilis” személy mondhat el magáról), s bár nem lett pápa, Christoph Schönbornt mindhárom legutóbbi egyházfő hű segítőtársaként tarthatta számon. II. János Pál idején az egyik legfontosabb vatikáni szervezet, az akkori nevén Hittani Kongregáció tagjaként szolgált, és részt vett a Katolikus Egyház Katekizmusának összeállításában. XVI. Benedek pápát még egyetemi tanulmányai során ismerte meg, s némelyek szerint kifejezetten egyengette egykori tanára megválasztásának útját. Ferenc pápa pedig egyik legfőbb támogatójaként számíthatott – számíthat most is – rá, a bécsi érsek különösen az egyházfőt érő heves kritikák idején állt ki a tanítás tisztasága mellett.

Hogy ki lesz az utóda a bécsi érseki hivatalban, e sorok írásakor még nem tudható. Többen tudni vélik a lehetséges személyek nevét. Arról is hallani, hogy már karácsony előtt tervezték bejelenteni a következő érsek kinevezését, ám a folyamat elhúzódott. Hogy mennyire komoly kihívás ha nem is pótolni Schönborn érseket – ez aligha lehet reális cél –, de méltó módon folytatni az általa megkezdett szolgálatot, arról érzékletes képet ad teológiai szakértők véleménye. Bár az osztrák egyházi élet vezéralakja eddig sem óvatoskodott közéleti megszólalások esetében (erre jó példa a migráció kapcsán képviselt álláspontja), utódjára talán még határozottabb feladatot ró az Ausztriában is érezhetően megváltozó pártpolitikai klíma.

Schönborn bíboros a szinodális megújulás iránt is kimagaslóan elkötelezett:

idős kora ellenére a rá jellemző nyitott, kíváncsi lelkülettel dolgozta végig a két teljes hónapot magában foglaló püspöki szinódust, amelynek zárónapján interjút is adott a Megújul.hu számára. Az angol nyelvű beszélgetés – amelyben közelgő visszavonulását is érintettük – magyar és német feliratozással is látható az alábbi videón.

A szinódus második ülésszaka előtt, 2024. szeptember 20-án hazánk teológusai Pannonhalmán találkozhattak az osztrák bíborossal, aki „Az idők jelei és az egyház” című előadásában a szinódus során szerzett megrendítő, egyben realista, megújulásra hívó tapasztalatairól is beszámolt. Ebből az előadásból idézünk alább egy részletet, képzeletben három pontot téve az üzenet végére. Mert

Christoph Schönborn visszavonul ugyan, de életműve, lelkülete itt marad velünk, a jövő egyháza irányába haladva határozott iránymutatást, bátorítást kaphatunk tőle.

„Néhány nap múlva Rómába utazom, és részt veszek a szinódus második részén. Ha egészen röviden össze kellene foglalnom, mi volt a legfontosabb tanulság számomra a szinódus első részéből, akkor egy egészen személyes tapasztalatomról számolnék be. Egy olyan csoportnak voltam a tagja, amelybe több afrikai püspököt és szerzetesnővért is beosztottak, s ahogyan a kerek asztalunk körül ültünk, egyszer csak riasztó erővel nyilallt belém az a felismerés, hogy még mindig felülről tekintek alá afrikai testvéreimre, s magas lóról beszélek velük. Hajlamos vagyok jó kereszténynek tartani magam, elvileg felvilágosult szellem volnék, és erre a tudatalattimban, egész habitusomban még mindig megvan ez a koloniális, leereszkedő viszonyulás! Annyira megrendítő volt számomra ez a felismerés, hogy ezt kell tartanom az egész szinódus legjelentősebb személyes hozadékának. Tudatosan törekedni kezdtem arra, hogy egyenrangú félként kezdjek tekinteni afrikai püspöktársaimra és az afrikai szerzetesnővérekre. Arra törekedtem, hogy valóban a testvéreimnek lássam őket, nem pedig afrikaiaknak, akikhez európaiként viszonyulok.

Ugyanilyen megrendítő felismerés volt számomra a szinóduson, hogy Európa tagadhatatlanul hanyatlik. Valóban hanyatlik. Néhány év múlva Európa már csak a világ népességének négy százalékát fogja adni. A szinóduson Ázsia, Afrika és Dél-Amerika képviselte a valódi életerőt, s ez nagy vigaszomra szolgált. Az idők jelei között kiemelkedő jelentőségűnek tartom azt a tényt, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika jelenti az egyház jövőjét. Szó sincs arról, hogy Európának vége lenne, és eltűnne a színről, de valaminek meg kell változnia – tanulnunk kell egymástól, és figyelnünk kell egymásra ahhoz, hogy élni tudjunk.”

Schönborn bíboros búcsúünnepét január 18-án 14 órai kezdettel tartják a bécsi Stephansdomban és két másik közeli templomban, az eseményt az ORF2 televízió élőben közvetíti.

Katolikus influenszerek a meghallgató, örömteli egyház szolgálatában

A fiatalokra, a jövő keresztényeire fókuszáló beszélgetéssel veszi kezdetét a Megújul.hu podcast sorozata. Az első adásban bepillantunk a digitális misszionáriusok világába.

Ferenc pápa számos alkalommal hangsúlyozza, s szavai mellett tetteivel is felhívja a figyelmet arra, hogy a katolikus egyháznak többek kell figyelnie egyrészt saját tagjaira, értékelve a katolikusok közösségének sokszínűségét, másrészt azokra, akik peremre szorítva, vagy kirekesztve érzik magukat az egyházból. A szinodalitás témájában rendezett legutóbbi püspöki szinódus záródokumentuma le is szögezi, hogy „az odafigyelő meghallgatás az egyházi élet minden aspektusának lényeges eleme” (78.).

Ennek a nem teljesen új, de mindenképp megújító hozzáállásnak a jegyében indítja el a Megújul.hu a MeghallgatLAK podcast sorozatot, amelyben egyrészt rámutatunk a katolikus egyház sokszínűségére, másrészt teret adunk a peremre szorultak, az egyház által eddig értő és együttérző módon nem igazán meghallgatott csoportokat képviselők gondolatainak.

Az első adás vendégei Matusek-Fekete Ágnes és Andrásfalvy Mirjám. Mindketten elkötelezett katolikusok, fiatal felnőttek, akik a média világában, korszerű eszközökkel hirdetik az evangéliumot.

Mi motiválja őket a digitális misszióban? Hogy érzik magukat a katolikus egyházban? Milyen egyházi jövőkép él bennük? Mit gondolnak az aktuális egyházi médiahelyzetről?

Mit tud adni az egyház a mai fiataloknak? Hogyan merül fel a hitelesség kérdése a tartalomgyártás kapcsán? Miként váljunk meghallgató egyházzá?

Ilyen kérdések merülnek fel a Meghallgatlak első adásában, amely a Megújul podcast felületén hallható és az alábbi videón is látható.

Szívesen meghallgatjuk mások véleményét is: ennél a cikknél és a videó alatt egyaránt lehetőség van a hozzászólásra.

Csiszár Klára: Új útra lépett a katolikus egyház

Először nevezett ki Ferenc pápa női prefektust csúcshivatali pozícióba erről az egyháztörténeti eseményről kérdezték az ATV Start Plusz című műsorában Csiszár Klára teológus professzort, a Linzi Katolikus Egyetem rektorhelyettesét.

Ferenc pápa szándéka a nőket egyre láthatóbbá tenni a katolikus egyházban, és vezető beosztásba is meghívni, kinevezni kezdte Csiszár Klára, hozzátéve, hogy ennek nemcsak egyháztörténeti jelentősége van, hiszen az egyház strukturális megújulásának nagy valószínűséggel a helyi egyházakban is lesznek következményei.

Teológiai diskurzus folyik a nők helyzetéről mondta a pasztorálteológus, emlékeztetve a nemrég véget ért püspöki szinódusra, melyen első ízben laikusok mellett nők is részt vettek. A nők részvételének elfogadottságáról szólva Csiszár Klára kiemelte: az egyházon belül is van különbség Kelet- és Nyugat-Európa között.

Ausztriában vagy Németországban a nők egyre inkább hozzátartoznak az egyház képéhez. Itt már nem találkozunk olyan helyzettel, hogy egy gyűlésen, ahol fontos döntéseket hoznak, a nők ne legyenek képviselve. Ez Kelet-Európában még nem valósult meg.

A prefektusi pozíció jelentőségéről szólva elmondta, hogy egy miniszterhez lehet hasonlítani: a vatikáni dikasztériumokat a demokratikus államberendezkedés nyelvén miniszériumoknak szoktuk fordítani. Simona Brambillát a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma élére nevezte ki Ferenc pápa, aki egyben a közvetlen elöljárója is. A szerzetesnővér prefektusként a pápa megbízásából az összes szerzetesrend felett vállal felelősséget, vagyis világszerte körülbelül 700 ezer szerzetesnő és 124 ezer férfi szerzetes tartozik hozzá.

Új podcast indul a jövő egyházáról

A katolikusok közössége rendkívül sokszínű, ám a teljes palettából talán kevés árnyalatot ismer a nyilvánosság. Ezen a helyzeten szeretne változtatni az új beszélgetős műsor.

Meghallgatlak – ezzel a címmel indít 2025 januárjában új podcastot a Megújul.hu csapata. A név a Ferenc pápa által kezdeményezett szinodális megújulás kulcsfontosságú cselekvésére utal: a jövő egyházának meghallgatónak, figyelmesnek, az embereket saját élethelyzetükben elkísérőnek is kell lennie.

Az új podcast ezért olyan egyházképet kíván felmutatni, amely

hasonlít egy otthonhoz, lakhoz, amelyben mindenki hangja számít, amiben odafigyelnek ránk, meghallgatnak bennünket.

Az első adás január 15-én jelenik meg a Megújul.hu felületein (Spotify, Podbean, Google Podcasts, iTunes), emellett a Szemlélek Youtube-csatornáján is elérhető lesz videós formában minden beszélgetés. A nyitó beszélgetés a katolikus influenszerek, digitális misszionáriusok világába enged betekintést, a második adásban pedig a fogvatartottak és a kereszténység sokak számára ismeretlen, nagyon is élénk kapcsolatáról beszélgetünk.

Meghallgatni érdemes, hozzászólni szabad, megosztani is ér – kövesse, ajánlja barátainak a Megújul.hu most induló beszélgetős műsorát!

Nőt neveztek ki egy vatikáni „minisztérium” élére

Egyháztörténelmet írt Ferenc pápa – a mostani lépés a szervezeti megújulás első fontos lépése lehet. Az olasz apáca helyettese egy spanyol bíboros lesz.

Január 4-én új vezetőt nevezett ki Ferenc pápa a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma élére, az erről szóló hivatalos értesítés január 6-án jelent meg a Vatikán hivatalos értesítőjében. Az új prefektus Simona Brambilla szerzetesnővér lett, általa pedig a katolikus egyház történelmében először került nő ilyen magas pozícióba. A dikasztériumok a Római Kúria csúcshivatalai, nagyjából a demokratikus országok minisztériumainak felelnek meg az ilyen szervezetek.

Brambilla nővér Monzában született 1965-ben. 21 éves korában ápolónői végzettséget szerzett, majd néhány évvel később belépett egy missziós rendbe (Consolata Missionaries, M.C.), pszichológiát tanult Rómában. Misszionáriusként Mozambikban szolgált, 2002-2006 között pedig már előadó volt a Pápai Gergely Egyetemen. 2011-ben megválasztották rendje legfőbb elöljárójának, ebben a tisztségében hat évre rá megerősítették, így 12 évig irányította a misszionárius közösséget. 2023 óta a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma titkára volt, most a teljes szervezet vezetésére kapott kinevezést.

Ez a döntés összhangban van a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének záródokumentumában foglaltakkal, különösen a 60. pont iránymutatásával. A tanítóhivatal részévé vált dokumentum szerint

„nincsenek olyan okok, amelyek megakadályoznák a nőket abban, hogy vezető szerepeket töltsenek be az Egyházban”.

A dikasztérium új prefektusának helyettese a spanyol származású Ángel Fernández Artime szalézi szerzetes lett, akit úgy kreált bíborossá 2023-ban Ferenc pápa – és vált ezáltal pápaválasztóvá –, hogy akkor még nem volt püspökké szentelve (ami rendkívül ritka a katolikus egyházban). Ő 10 évig, 2014-2024 között volt saját szerzetesrendje legfőbb elöljárója, nagyrektora.

Simona nővér is részt vett a legutóbbi püspöki szinóduson, ennek kapcsán így fogalmazott: „Mélyen hiszek a szinodális folyamatban. A Szentlélek tapasztalatával gazdagodtunk és gazdagodunk, amely arra hívja az Egyházat, hogy együtt haladjunk, egymást meghallgatva, együtt fejlődve. Ebből a tapasztalatból már nincs visszaút.”

(Nyitókép forrása: vitaconsacrata.va)

Konferencia a jövő egyházáról, két magyar bíboros fővédnökségével

Elindult a regisztráció a katolikus egyház megújulásáért folytatott párbeszédnek teret adó rendezvényre.

– Istennek a szinodalitás a szándéka a harmadik évezred Egyháza számára – ezzel a Ferenc pápától származó gondolattal hirdette meg négy szervezet a „Szinodalitás magyarul” elnevezésű konferenciát, amelyet 2025. március 1-jén tartanak Budapest szívében. A találkozó helyszínét biztosító Sapientia Hittudományi Főiskola mellett az Egyház2030 és a Megújul.hu szellemi műhelyei, valamint a Szinódus Főtitkársága közös kezdeményezése elő kívánja segíteni a jövő egyházáról szóló gondolkodást, megismerve és jobban megértve a világegyházi megújulási folyamatot.

A rendezvény fővédnökei Erdő Péter és Német László bíborosok.

Az idei tavasz első szombatján lehetőség nyílik megismerkedni a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének döntéseivel és eddigi gyümölcseivel, a hazai egyházi szinodális megújulás első tapasztalataival, de a konferencia résztvevői maguk is átélhetik a szinodalitás gyakorlatát a délutáni csoportos megosztások alkalmával. A különleges együttlétet a szinodalitásról szóló püspöki szinódus magyar résztvevőinek kerekasztal-beszélgetése zárja.

A konferencián előadást tart a Vatikánból Magyarországra látogató Nathalie Becquart szerzetes nővér, a Szinódus Főtitkárságának altitkára is.

A konferencia nyitott, a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Ide kattintva lehet jelentkezni január 6. és február 10. között.

A rendezvény plakátja az alábbi képre kattintva PDF formátumban is letölthető.

A programra való felkészüléshez szeretettel ajánljuk a szinódusi záródokumentum megismerését, amelynek magyar fordítása itt érhető el.

Újabb év telt el a hit megújulásának útján – ezek voltak a leginspirálóbb gondolatok 2024-ben

A Megújul.hu az elmúlt évben számos meghatározó interjút közölt, amelyek az egyház jövőjével, a szinodalitással és a közösségi megújulással foglalkoznak. Vallási vezetők, teológusok és a világegyház kiemelkedő alakjai osztották meg velünk gondolataikat és reményeiket. Összegyűjtöttük a legemlékezetesebb beszélgetéseket, ezekből idézünk.

Mohos Gábor: „Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!”

Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a 16. püspöki szinódus első ülésszakán szerzett tapasztalatairól februárban mesélt nekünk. Az interjúban kiemelte Ferenc pápa buzdítását, miszerint hagyni kell, hogy a Szentlélek vezesse az egyházat, és nyitottnak kell lenni az új utakra és megoldásokra, amelyeket a szinódus hoz.

Mohos Gábor: „Hagyjuk szóhoz jutni a Szentlelket!”

Részlet az interjúból:

– Tehát a megújulás nem most kezdődött?

– A szinódus a II. Vatikáni Zsinat gyümölcse. A megújulás folyamatosan zajlik, és nem a teljes átalakulás a cél, hanem az, hogy Isten népeként – ahogyan 2000 éve a történelemben – ezután is úton legyünk. Emlékezzünk, hogy az 1960-as években létrejött az új misekönyv, majd a latin helyett népnyelven kezdtek szentmisét celebrálni. 1983-ban megjelent az új egyházi törvénykönyv, amely a zsinati változtatásokat volt hivatott átültetni az egyházi törvénykezésbe. Később, 1992-ben Szent II. János Pál pápa kiadta A Katolikus Egyház katekizmusát. Ezek a változások mind részei voltak annak, hogy a II. Vatikáni Zsinat döntései megjelenjenek a gyakorlatban. De szeretném megemlíteni a pápai enciklikák fontosságát is az utóbbi évtizedekből, amelyek az Egyház tanításait fogalmazzák meg a mai korban, mint alapvető hitbeli vagy szociális kérdésekre irányuló enciklikák. A haladás nem most kezdődött – mi már kétezer éve járjuk ezt az utat. Nem a nulláról kellett elkezdenünk, ahogy a civil világban olyan gyakran előfordul. Illetve az Egyházunkat nem mi, emberek újítjuk meg, hanem a Szentlélek. Az októberi szinódus központi gondolata is ez volt: figyeljünk oda a Szentlélekre! A gyakorlatban ez nagyon szépen és jelenvaló módon valósult meg azáltal, hogy a felszólalások között időről időre imádkoztunk, valamint minden új szakasz előtt részt vettünk egy közös szentmisén a Szent Péter-bazilikában. Maga Ferenc pápa is hangsúlyozta, hogy itt nem az emberi szempontjainkat ütköztetjük, hanem a Szentlélek sugallataira nyitottan tárgyalunk egyes kérdéseket. Meg kell értenünk, hogy a megújulás nem megy a Szentlélek nélkül.

A teljes interjú itt olvasható. 

Kocsis Fülöp: „Teljesítsük a szinodális missziót!”

Kocsis Fülöp érsek-metropolita a tél végéhez közeledve osztotta meg velünk gondolatait a szinodalitás jelentőségéről és az egyház megújulásáról. A görögkatolikus egyházfő hangsúlyozta, hogy a közös út, a párbeszéd és az együttműködés elengedhetetlen az egyház jövője szempontjából – ebben pedig óriási szerepe van a híveknek.

Kocsis Fülöp: „Teljesítsük a szinodális missziót!”

Részlet az interjúból:

– Hogyan hat a görögkatolikus egyházra, hogy az emberek mintha nyitottabbá váltak volna a keleti vallások iránt? Elképzelhető, hogy ez hatással lesz a hívő közösségek létszámának alakulására?

– Valóban igaz, hogy ma nem a ráció uralkodik a világban. A nyugati emberek szívesen fordulnak a keleti gyakorlatok felé, és be kell látnunk azt is, hogy a keleti egyházak gazdag hagyományaival szemben a racionális nyugati egyházak nem képesek kielégíteni a modern emberek spiritualitás iránti vágyát. De semmi esetre sem gondolnám, hogy a hívek száma emelkedni fog a keleti egyházaknál. Gondoljunk például arra, hogy a görögkatolikus egyház magas elvárásokat támaszt a liturgiában, a közösség tagjai nem válhatnak vasárnapi keresztényekké, akik kedvük szerint vesznek részt a liturgiában. Tehát komoly elköteleződésre van szükség, és ez nem vonzó a mai emberek számára, ezért a keleti egyházak sem fognak tömegeket vonzani. A mi feladatunk a görögkatolikus egyház tagjaiként, hogy felkínáljuk a római katolikus egyház tagjainak azt a gazdagságot, amelyet Egyházunk ismer, ahogy Szent II. János Pál pápa is buzdított minket: segítsük, hogy a nyugati egyházak megéljék a keleti egyházak mélységeit.

A teljes interjú itt olvasható. 

Német László: „A bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel”

Német László belgrádi érsek bíborosi kinevezése kapcsán adott interjújában hangsúlyozta a helyi egyházak és a hívek meghallgatásának fontosságát, valamint a párbeszéd és az együttműködés szükségességét az egyház jövőjének alakításában. A bíboros elmondása alapján ezek nélkül nem beszélhetünk az egyház megújulásáról.

Német László: „A bíborosi kinevezésem összefügghet az egyház szinodális megújulása iránti elkötelezettségemmel”

Részlet az interjúból:

– Érsekként érkeztél a most zajló püspöki szinódusra, kinevezett bíborosként fogsz távozni onnan október végén. Mi változik az életedben?

– Egyelőre csak azt tudom mondani, hogy fogalmam sincs. A december 8-án tartandó bíborosi kreációt követően, miután együtt ünnepeltünk a pápával, akkor kapom meg a tituláris templomomat Rómában, és jönnek majd a döntések Ferenc pápa részéről, hogy hol szeretné – ha szeretné – igénybe venni a különböző kuriális irodákban a tapasztalatomat, az együttműködésemet. Ma még fölösleges lenne arról álmodozni, hogy mi vár rám. Két hónapon belül biztos többet fogok tudni a jövőbeli új feladataimról.

– Mit üzennél a püspöki szinódus helyszínéről a magyar olvasóknak?

– Szeretettel üdvözlök minden kedves olvasót. Szerintem fontos lenne, hogy párbeszédbe lépjünk minél többen egymással. Nagyon sok jó dolog van itt, a szinóduson, és nagyon sok jó dolog van Magyarországon is. Olyan jó lenne közelebb hozni a különböző meglátásokat és tapasztalatokat, és közösen leépíteni azt a rengeteg gyűlöletet, félelmet, ami jelenleg Magyarországon uralkodik.

A teljes interjú itt olvasható.

Csiszár Klára: „A remény hullámvasútja”

Csiszár Klára professzor a szinódus második ülésszaka alatt adott interjújában egy hullámvasúthoz hasonlította az egyház megújulását. Kiemelte, hogy a szinodalitás az egyház kötelessége, ezzel kapcsolatban pedig hangsúlyozta a nők szerepének fontosságát. Mint mondta, nem kizárt, hogy a jövőben megvalósulhat a nők diakónussá szentelése.

Csiszár Klára: „A remény hullámvasútja”

Részlet az interjúból:

– Az egyházi szolgálat és a nők szerepe gyakran vitatott kérdés. Ez itt is így van?

– A szolgálat és a nők szerepének kérdése folyamatosan napirenden van, de ezt sokan félreértik. Nem hiszem, hogy most teológiai vitákra van szükségünk, inkább egy tágabb keret szükséges ahhoz, hogy újragondoljuk a nők szerepét az egyházban. A következő hetekben nem fogunk női diakónusokat felszentelni, de ez nem jelenti azt, hogy a kérdés lekerül az asztalról. Arról van szó, hogy a nőket vezetői pozíciókba hozzuk és láthatóbbá tegyük őket. Ehhez türelemre és bátorságra van szükség, hogy a szolgálatot mélységében újragondoljuk, és a nőket bevonjuk a döntéshozatali folyamatokba.

– Ön gyakran említi a sensus fidei-t, a hívők hittudatát. Milyen jelentősége van ennek a szinóduson?

– A sensus fidei a szinódus alapszólama. A II. Vatikáni Zsinat közelebb hozott minket ehhez a fogalomhoz, ez most a munkánk teológiai alapja. Arról van szó, hogy meghallgatjuk a híveket, tiszteletben tartjuk az észrevételeiket. Gyakran kérdezték tőlem, hogy bizonyos püspökök, akik szigorúbb álláspontot képviselnek, hitelesen képviselik-e a híveiket. Bizonyos esetekben igen. És ez óriási alkalmazkodóképességet igényel. A romániai egyház nem olyan, mint az ausztriai. Ott nem tarthatok ugyanolyan előadásokat, amilyeneket Bécsben tartanék, mert mások az igények, más a kulturális kontextus.

A teljes interjú itt olvasható.

Mario Grech: „Nincs okunk félni a megújulástól”

Mario Grech bíboros, a Püspöki Szinódus főtitkára a szinódus lezárása után adott interjújában hangsúlyozta, hogy a szinodális folyamat nem ért véget az ülés lezárásával. Sőt, igazán csak most kezdődik a helyi egyházakban, amikor a hívek is a megújulás útjára lépnek.

Mario Grech: „Nincs okunk félni a megújulástól”

Részlet az interjúból:

– A szinódust lezáró liturgia nagyon megérintette a szívemet. Ferenc pápa az ülő stílusú egyház és a mozgásban lévő egyház képéről beszélt. Nem szabad hagynunk, hogy egyházként csak üljünk és várakozzunk, hanem mozognunk kell, fejlődnünk kell. Mindannyiunknak, Isten népének át kell mennünk egy megtérésen, mégpedig szinodális megtérésen. A mostani szinódus kiindulópontja még 2021-ben volt, most pedig itt vagyunk egyfajta végpontnál 2024 őszén. Ahogy már utaltam rá, az út érdekes része most kezdődik, amikor hazatérünk. Mit javasol azoknak, akik Magyarországon érdeklődnek a szinodalitás iránt? Hogyan tudnak rálépni erre az útra, és hogyan tudják követni azt az irányt, amit a szinódus megfogalmazott?

– Valóban, a szinódus ünneplése véget ért, de ez egy folyamat, és még mindig tart. A most kezdődő, nagyon fontos szakaszt én leginkább visszacsatolásnak nevezném. Mert minden azzal kezdődött, hogy meghallgattuk az embereket, meghallgattuk a helyi egyházi közösségeket. Ismételten mondom, a munkadokumentumokat, amelyek a szinódus mindkét ülésére készültek, nem Rómában találták ki. Ezek olyan dokumentumok voltak, amelyeket a helyi egyházak jelentéseiből állítottunk össze. És most a szinódus záródokumentuma visszakerül a helyi egyházi közösségekhez, nem csupán azért, hogy a helyi egyházak lefordítsák, alkalmazzák, a dokumentumban foglaltakat a lelkipásztori döntésekben, hanem azért is, hogy helyben folytassák az egyház tagjai a megkülönböztetést. Mert vannak bizonyos kérdések, amelyek még mindig nyitva vannak, és figyelembe kell venni az adott hely fontosságát, hiszen az egyház mindig egy bizonyos területen van jelen a történelemben. Egy dolog biztos: Péter apostol nyomdokain haladunk, hűek vagyunk az evangéliumhoz és a szenthagyományhoz. Egyáltalán nem kell félni a megújulástól. De jobban meg kell egymást értenünk, és jobban össze kell fognunk, hogy képesek legyünk Jézust hirdetni a mai világnak. Minden megkeresztelt osztozik ebben a küldetésben.

A teljes interjú itt olvasható.

 

Indul a zarándoklat a remény felé – december 24-től új fejezet nyílik az egyház életében

Karácsonykor kezdődik a 27. rendes szentév, amelynek mottója: „A remény zarándokai”. Az év középpontjában a bűnbocsánat, a kiengesztelődés, a megtérés és a testvéri szeretet áll.

A szentév spirituális és társadalmi jelentősége rendkívüli, hiszen Krisztus életének és kegyelmének hordozójaként segíti a hit elmélyítését és a közösségi megújulást.

Mózestől napjainkig

A szentév, vagy más néven a jubileumi év az Ószövetségig vezethető vissza. Mózes törvénye szerint minden ötvenedik év „nagy örömünnep” volt, melynek során a földeket visszaadták eredeti tulajdonosaiknak, a rabszolgákat felszabadították, az adósságokat elengedték (vö. 3Móz 25,10–14). Az Újszövetségben is olvasható utalás a szentévre, amikor Jézus beteljesítette az Úr kegyelmének évét. Később, a Római Katolikus Egyház történetében elsőként VIII. Bonifác pápa hirdette meg a szentévet 1300-ban, amelynek célja az egyetemes megbocsátás és a keresztény közösség lelki megújítása volt. Az esemény hatalmas zarándoktömeget vonzott Rómába (érdekesség, hogy köztük volt Dante Alighieri és Giottó is). Ezt követően huszonöt évente hirdették meg a szentévet. Ezek közül kiemelkedik az ezredforduló, amikor Szent II. János Pál pápa a 2000-es szentévére készülve megfogalmazta, hogy ez az időszak a bűnbocsánat, a kiengesztelődés, a megtérés és legfőképp a szolidaritás éve, amely az életszentségre hívja az embereket.

A 2025-ös szentév fő célja a Krisztusba vetett hit elmélyítése, amely arra ösztönöz minket, hogy őszintén és következetesen valljuk meg a Krisztusba vetett hitünket.

Emellett kiemelt hangsúlyt kap a szolidaritás és a testvéri szeretet, amelynek jegyében mindannyiunkat arra buzdítanak, hogy támogassuk a szegényeket, a rászorulókat és a társadalom peremére szorult társainkat. Végül ugyancsak fontos szerepet kap a bűnbánat és a kiengesztelődés, amelyek segítik a megújulást.

A püspöki szinódus szerepe a szentév alatt

A holnap kezdődő szentév a hit, a remény és a szeretet megújításának ideje, ezért is választotta Ferenc pápa „A remény zarándokai” mottót. Ez kifejezi, hogy aki rálép a kiengesztelődés és az életszentség útjára, az egy reményteli jövő felé halad, akár a zarándok, aki szent meggyőződéssel tesz meg minden egyes lépést a célig. A remény zarándokaiként most mi is  megújulhatunk, hogy velünk egyházunk is megújuljon. Mert ez nem csupán egyéni út ez az egész egyház közös útja, amelyet a 2024 októberében lezárult Püspöki Szinódus XVI. rendes közgyűlésének záródokumentuma is támogat. A szinódus célja, hogy az egyház új lendületet kapjon a közösségi élet, a párbeszéd és az együttműködés terén.

Ez a szellemiség pedig tökéletes összhangban van a szentév üzenetével, amely az egység és az irgalmasság megélésére ösztönöz.

A szentév arra hív minket, hogy megújult szívvel és lélekkel tegyünk tanúságot az evangéliumról. Ferenc pápa fontosnak tartja, hogy a szinódus által elindított lelki és közösségi megújulás a szentév során láthatóvá váljon az egyházban és a világban egyaránt. Ehhez viszont szükség van arra, hogy a helyi egyházak csatlakozzanak az egész éves eseményhez.

A jövő év megújulásra hív mindenkit (Fotó: Getty Images)

Milyen programok várnak ránk?

Talán nem meglepő, hogy a 2025-ös év egyházi programjai társadalmi szempontból is kiemelkedőek lesznek. A szentév hamarosan Rómába vezető zarándoklatokkal indul, az egyházmegyék pedig helyi zarándoklatokat szerveznek, melyekről a honlapjaikon adnak tájékoztatást.

A zarándoklatok mellett külön figyelmet kapnak az ezzel párhuzamosan induló szociális projektek is: a szolidaritás szellemében  a rászorulókat, a szegényeket és a hajléktalanokat cselekvő módon támogatja az egyház. Mindezek mellett számos kulturális programot tartanak világszerte, amelyek célja, hogy megmutassák a keresztény kultúra sokszínűségét. Lesznek koncertek, kiállítások, konferenciák és szemináriumok is. A Megújul.hu, valamint a Szemlélek csapata is több programmal készül, a részletekről hamarosan információval szolgálunk.

Végül nem maradhat ki a digitális evangelizáció sem, amelynek keretében online események és közösségimédia-kampányok szólítják meg a fiatalokat annak reményében, hogy közelebb kerüljenek az életszentséghez. A 2025-ös szentév tehét tele lesz olyan értékes programokkal, melyeknek magunk is részesei lehetünk, hogy testben és lélekben is a megújulás útjára lephessünk.

 

 

Szinodalitás tanszék-részleg jött létre Ausztriában magyar teológusnő vezetésével

A nemrég véget ért püspöki szinódus folyományaként a szinodalitás kutatására és oktatására új tanszék-részleget alapítottak a linzi katolikus egyetemen. A részleg vezetője Csiszár Klára tanszékvezető pasztorálteológus, a római tanácskozás egyik magyar résztvevője, az egyetem rektorhelyettese, a Teológiai Kar dékánja.

A szinodalitás egyre fontosabb szerepet játszik a kortárs katolikus teológiában, így, mondhatni, az egyház jövőjének egyik kulcseleme. Erre utalnak Ferenc pápa megnyilatkozásai is, melyek szerint ez több, mint módszertani eszköz, sokkal inkább teológiai alapelv, amely az egyház megújulását és társadalmi küldetését szolgálja. Ezt hivatott támogatni a linzi Katolikus Egyetem (Katholische Privat-Universität Linz, KU Linz), ahol nemrég új tanszék-részleget (Abteilung) hoztak létre a szinodalitás kutatására és oktatására. A kezdeményezők különleges gyorsasággal reagáltak Ferenc pápa szinodalitással kapcsolatos üzenetére, melynek jegyében az egyházfő a tanácskozás záródokumentumát az egyház tanítóhivatalának részévé tette. 

A tanszék-részleg december 1-én indult  

A döntést Manfred Scheuer püspök, az intézmény Magnus Cancellariusa, valamint az egyetem kari tanácsának egyhangú támogatása is megerősítette. A tanszék-részleg 2024. december 1-én kezdte meg működését, s az egyház belső és külső kihívásaira adott tudományos és pasztorális válaszok kidolgozására összpontosít.

A részleg vezetőjének Csiszár Klárát nevezték ki.

A teológus azon kevés világi szakértő közé tartozik, akik helyet foglalhattak a szinodálisról tartott szinódus asztalánál. A professzor a linzi egyetem rektorhelyettese, a Teológiai Kar dékánja, így szerepe kulcsfontosságú az új tanszék-részleg stratégiai irányításában is. 

Csiszár Klárával a szinódusról a Megújul.hu korábban több interjút készített. (Fotó: Katholische Privat-Universität Linz)

A szinodális egyház építése elkezdődött 

Az új strukturális egység létrehozásának legfontosabb célja, hogy elvi és gyakorlati szinten hozzájáruljon a szinodális egyház modelljének kialakításához. A részleg elsődleges kutatási és oktatási területei a szinodalitás teológiai, kánonjogi, társadalmi és kulturális vonatkozásai. Kiemelt figyelmet fordítanak a decentralizációra, a nők egyházi szerepének erősítésére, az ökumenikus együttműködésre, valamint a klímaváltozás kihívásaira. Mindennek érdekében

a tanszék-részleg vezetése kulcsszerepet szán egy nemzetközi kutatócsoportnak is,

amely különböző teológiai hagyományokat követő, kelet- és nyugat-európai szakértőkből áll. A csoport feladata, hogy a szinodalitás legfontosabb kérdéseire választ keressen, azokat érthetővé és elérhetővé tegye az egyházi személyek, valamint a laikusok számára, ezzel is elősegítve az európai helyi egyházak szinodális átalakulását a világegyház szimfóniájában.

A tanszék-részlegnek több magyar munkatársa is lesz. (Fotó: Katholische Privat-Universität Linz)

A szinodális iskola alapjai

A tervek között szerepel, egy úgynevezett School of Synodality képzési kínálat kidolgozása is, ahol a hallgatók elsajátíthatják a szinodális folyamatok irányításához szükséges elvi ismereteket és gyakorlati készségeket. Ez az új oktatási struktúra egyedülálló módon lehetőséget nyújt arra, hogy a leendő lelkipásztorok, önkéntesek és laikus vezetők olyan szemléletet és eszköztárat sajátítsanak el, amely megfelel a modern egyház igényeinek, és a remények szerint másokat is a szinodalitás eszméjének megvalósítására ösztönöz.